Új Ifjúság, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1968-06-11 / 24. szám

2 új ifjúság----­KRÓNIKA • 1864 június 11-én született Richard Strauss, német zeneszerző • 1904 június 11-én született Emil Frantisek Burian, a modern cseh színművészet egy ik úttörője • 1937 június 11-én esett el a spanyol polgárháborúban Zalka Máté (Lukács tábornok) a nemzetközi brigád parancsnoka • 1937 június 12-én halt meg Mária IIjinicsna Uljanovová, Lenin testvére • 1948 június 12-én alapították meg a Magyar Dol­gozók Pártját • 1798 június 14-én született Frantisek Palacky pseh történész • 1886 június 14-én halt meg Alekszander Nyikolajevics Osztrovszkij, orosz realista író • 1843 június 15-én született Eduard Grieg, norvég zeneszerző • 1902 június 15-én született Ján Ponican szlovák költő • 1871 június 16- án halt meg Jankó Kalinciak, szlovák író • 1818 június 17-én született Charles Gounod francia zene­szerző • 1882 június 17-én született Igor Sztravinszkij, a világhírű orosz zeneszerző. ZACSEK ERZSÉBET: Hát lehet ezt itt hagyni? Ösztönző példa Megindult a munka a losonci járásban is. A már harmadik éve a Csemadok helyi szervezete mellett működő Korunk Ifjúsági Klub kiszélesített ülésén április 19-én megválasztot­ta a magyar ifjúság járási tanácsát, melynek tizenhárom tagja van, s képviseli a járás magyar ifjúságának legkülön­bözőbb rétegeit. A megalakult járási tanács kapcsolatot te-* remtett a CSISZ járási vezetőségével^ Az első közös ülés május 13-án volt. Ugyanis a további munkát csak a járási CSISZ-szel együtt, annak pozitív állásfoglalásával tudjuk eredményesen és zökkenőmentesen elképzelni. Örömmel álla­píthatjuk meg, hogy a CSISZ járási vezetőségének a magyar ifjúsági klubok megalakulásához való hozzáállása kedvező. A kapcsolat megteremtésének eredménye is született. A CSISZ járási vezetősége felajánlotta üléstermét a járási tanácsnak, továbbá javasolták a CSISZ járási bizottságának hét magyar ifjúsági képviselővel való kibővítését, érdeklődnek klubtevé-* kenységünk iránt, szó esett egy közös majális megvalósításá­ról is. Természetesen, a losonci Járási Ifjúsági Tanács szorosan együttműködik továbbra is a Csemadokkai. Szeretne odahat-i ni, hogy a Csemadok járási elnökségében is képviselve lenné-i nek a járás magyar ifjúsági klubjai, mivel munkánk szorosan összefügg a Csemadok ténykedésével és céljaival. A losonci Járási Ifjúság) Tanács munkájának eredményé már mutatkozik. Először is Füleken indult meg az egészséges mozgolódás. A Béke üzemben megalakult a Béke Ifjúsági Klub a zománcgyárban pedig a Vörös Fülek Ifjúsági Klub. A járási tanács összehívta a járás magyarlakta falvai ifjú-* ságának, valamint a CSISZ járási vezetőségének képviselőit, egy konkrét feladatokat megtárgyaló összejövetelre. Jelen voltak Fülek, Pinc, Bolyk, Panvitdaróc, Kalonda. Vilke fiatal-' jainak képviselői. Az összejövetel célja a klubalapítás lehető­ségeinek a megtárgyalása volt. A résztvevők véleményé szerint minden képviselt községben megvannak a klubalapítás feltételei. Rendelkeznek kultúrházzal, kultúrteremmel, meg­van a tettvágy is — csak legtöbb helyen hiányzik az az ember, aki összefogná és hozzáértéssel irányítaná az ifjúsá­got. Megállapodtak abban, hogy a járás falvaiban a klubala-* 1 * 3 pításoknál a Korunk Ifjúsági Klub vezetősége és a Járási Ifjúsági Tanács nyújtanak segítséget. Az összejövetel résztvevői megállapodtak abban, hogy a képviselt falvakban május végéig kidolgozzák a munkatervet a konkrét tevékenységre. íme, egy ösztönző, követendő példa. JAKAB ROZSA KIK Fiatal festők bemutatkozása Nyitrán A költő, az író vagy a zenész könnyebben talál magának teret és időt műveinek bemutatására. Nehezebb sorsa van a festőnek és főként — még ha fiatal is — akkor, ha műveit be akarja mutatni a nagyközönségnek. Pedig a művész fejlő­dése, a tehetség kibontakozása, a stíluskeresés elmélyítése érdekében határozottan szükséges a közönség véleményét ismerni, mert a közönség tagadhatatlanul nagy szerepet ját­szik minden művészi ág, minden művész életében. Talán a megújhodási folyamat szülte a gondolatot és tette lehetővé, hogy három fiatal festő találkozzon a közönséggel. Ma már elmondhatjuk, hogy a bemutatkozás sikerült és a szerénynek mondható kis tárlat elérte célját. Elérte, mert gondolatokat ébresztett az emberekben. Szilva József — 1945-ben született Garamvezekényben. Középiskoláit Zselízen végezte, 1962-ben érettségizett, majd a Nyitrai Pedagógiai Fakultáson folytatta tanulmányait. 1966 óta tanít, jelenleg Farnadon (lévai járás) dolgozik. Janiga József — 1946-ban született Párkányban, középis­koláit is ott végezte, 1964-ben érettségizett. Jelenleg a Nyit­rai Pedagógiai Főiskola hallgatója képzőművészeti szakon. Diósi L. Kornél — 1943-ban született. A Nyitrai Pedagógiai Fakultáson végezte tanulmányait, jelenleg Dunaszerdahelyen tanít. A tárlatot Nagy János szobrász nyitotta meg, április 29-én. amely három hétig; május 18-ig tartott. Nagy János szavai a megnyitón őszinték voltak. Leszögezte, hogy vannak az itt élő magyarság között tehetséges fiatalok és mindig is voltak. Senkinek sincs jogában ezt kétségbe vonni. Továbbra is szük­séges, hogy a fiatal festők vállalják a megkezdett munkát. A kiállítást, amely a Csemadok járási titkárságának helyi­ségeiben volt, a járás különböző részeiből megtekintették, A résztvevők zöme fiatal volt, de akadt köztük értelmiségi, munkás és mezőgazdasági dolgozó egyaránt. A Csehszlovákiai Magyar Könyvhét alkalmából ott járt Egri Viktor, Lovicsek Béla és Bérezi istván. Elismerően nyilatkoztak a fiatal fes­tőkről. Az emlékkönyvben a Csemadokról többen elismerően nyilatkoztak, amiért lehetővé tette a fiatalok bemutatkozását. A vélemények alapján elmondhatjuk, hogy van érdeklődés a festészet iránt. A jövőben feltétlenül szükséges lesz meg­alakítani a fiatal magyar képzőművészek szövetségét, mert csak úgy biztosíthatjuk együttműködésüket, úgy ösztönözhet­jük őket sikeres munkára. Különböző alkalmakkor meg kell teremteni a lehetőséget, hogy találkozzanak a művészetük iránt érdeklődő közönséggel. Érre jó alkalom lenne a Komá­romban évente megrendezésre kerülő Jókai Napok. Nyitrán a fiatal festők indulása sikeres volt, munkájukhoz további sok sikert kívánunk. MOTESlKY ÁRPÁD A legagyafúrtabb közgazdász, politikus vagy szociológus sem győz meg arról, hogy a komáromi járás nem alkalmas iparfejlesztés­re. Ellenkezőleg. Szinte tálcán kí­nálkoznak a lehetőségek. A két­ségtelenül gazdag csallóközi róna feldolgozó Ipart kíván, de sürgő­sen. Nemcsak a magyarság miatt. A társadalom érdekében. Mert a csallóközi borsó, befőtt, lecsó vagy valamilyen más konzerv min­den bizonnyal olcsöbb lenne a külföldről behozott árúnál, mely- lyel élelmiszerboltjaink polcain ta­lálkozunk. És ezzel megoldható lenne a foglalkoztatás problémája is. Egyelőre azonban Így néz ki a kánaáni albérlet. Remélem azon­ban, hogy nem sokáig. Éppen most érett meg az idő és a körülmé­nyek arra, hogy a múlt hibáit or­vosoljuk. S nem pedig, hogy ol­csó kabarét csináljanak belőle e- gyes felelőtlen elemek. Palágyi Lajos Nem riaszt -már a diákok eg részének múlt heti réme, az érett ségi. De még drukkolunk a szak iskolák érettségizőiért, akik e hé ten ülnek a zöld asztalhoz. Mivel is adjam vissza az érett ségi, mulatságos-túlkomoly, d mindenesetre dlákos hangulatát Zöld asztal, virágok, feszült légkö — főleg a kérdés-húzás idején - kabala és néhány derűt kivált felelet, mint például: ,,Az Olasz Kommunista Párt fő titkára Leonardo da Vinci“. ..Bessenyei korán nősült, hog; saját akarata szerint cselekedhes sen“. ..Dézsa alakja Irodalmunkba! például Móricz Zsigmond müvei ben: Dózsa György összevonj szemöldökét“ ..Dózsa György lovát ugratja“. E néikü! nincs érettségi, mer akkor a tanárok is elszunditanána! és nem lenne mire emlékezni Évek múlva majd az lesz a sztár aki az érettségin a legnagyobl baklövéseket követte el. • Három általános AKI-ba látoga,t tam el az érettségi ideje alatt. A SZENC1 AKI a korábbi érettségi terminus kapta a KNB iskolaügyi osztályé tói. úgyhogy nem láttam sem íz gulni, sem felelni, csak vigadn a már „érett“ emberpalántákat Nehéz volt visszazökkenteni őke az évzáró bankett hangulatából a; érettségi atmoszférájába. Dr. Andrássy Tivadar a III. 1 osztályfőnöke nevetett, amikor az kérdeztem, elégedett-e osztályé vai. — Most már mindegy, ha nen Is vagyok megelégedve, nemde' Igyekvő osztály voltak és az ered ményük Is meglehetősen szép. 2,1 volt az osztály tanulmányi átlaga Főiskolára sajnos csak hatan, fel­építményire pedig tízen jelentkez­tek, a többiek dolgozni mennek De itt vannak ők maguk is, ől tudják a legjobban. sikerült-( elérniük azt, amit három évve ezelőtt tűztek maguk elé. Petrovics József és Bezúr Anta a gépipari főiskolára. Bottka Géz: a testnevelési főiskolára jelentkez­tek. — Nagyon sok a jelentkezc mindkét iskolára. Mit tesztek majd ha nem sikerült a felvételi? Petrovics: Ha nem sikerül most sikerül egy év múlva. Bottka: Akarom, hogy felvegye­nek és kell, hogy felvegyenek. Bezúr: Bízom magamban, próba­szerencse. — Milyen céllal, kötelezettség­vállalással, esetleg kívánsággal lép­tek az „életbe"? Bezúr: — Van egy eléggé konk­rét elképzelésem arról, mit is aka­rok elérni az életben. Szeretnél összeeszkábálni egy olyan motort, amelyben már nincs dugattyú. Ezt persze majd csak akkor, ha „nagy' leszek és meg lesz hozzá a kellé sütnivalőm. Petrovics, Bottka: — A mai fia­taloknak talán nincs is konkrét elképzelésük az életről. De ha van is, nehéz azt valamiféle keretek közé szorítani. Mázik Mária, a III.C. osztályfő­nöke, még maga is diák; utolsó államvizsgára készül. — Az esti tagozat osztályfő­nöke voltam. Persze, ez még nem mond sokat, viszont sokkal nehe­zebb a pedagógus-munka felnőt­tekkel, mint tizenöt-tizennyolcéves fiatalokkal. Emberközelből láttam minden problémát és sokszor, na­gyon sokszor volt aktív részem ezek megoldásában. Az osztályom­mal, de főleg az érettségivel elé­gedett vagyok. Jó átlageredményt értek el. Nagy Mária ebbe az osztályba járt. — Otthon a kertészetben dolgoz­tam. Egyelőre egy üzletben kapok áldást és ennek is örülök. Répa Éva, élete első osztályát vitte érettségihez. •— Persze, hogy fognak hiányoz­ni hiszen már megszoktuk egy­mást. Nagyon elégedett vagyok és most már csak azon drukkolunk, hogy a felvételik is legalább így sikerüljenek. — Az érettségi után sokan be­fejezik diákéveiket. Hogyan alakul az ő sorsuk és van-e az iskolának ebben szerepe? — A legtöbbjük ismerőseik, ro­konaik utján próbál elhelyezkedni és úgy mutatkozik, hogy sikerül mindnyájuknál megoldanunk ezt a kérdést. Az ő osztályából Szalai Klára y lett az „áldozat“. Azért áldozat,- mert biztos vagyok benne, hogy- szívesebben ropta volna a táncot- a többiekkel a hosszú „gyóntatás" helyett. Klára nagyfödémesi lány,- dolgozni megy, ha édesapjának si- e kerül elintéznie, hogy bekerüljön ? egy üzletbe. Ő beszélt a szenei r iskola egyik specialitásáról is, a- gépírásról. A három év alatt úgy ó megtanult gépírni, hogy ha le is maradna a közgazdasági iskola ta­- nulói mögött ebben, viszont a ver­senyt bátran felveheti velük. Klára y a becsületességet tartja a legér- . tékesebb emberi erénynek. — Ez az a láthatatlan zsinór, n amihez kiskorom óta igazodom, és . erről az útról nem is kívánok le- 3 térni. 3 Herdics János igazgató nagyon büszke tanítványaira. Az orvosok- t ra, mérnökökre, akik keze alól k kerültek ki. Biztos vagyok benne, i, hogy néhány év múlva majd mind- . nyáján megelégedéssel emlékeznek b vissza szenei diákéveikre és ha netalántán valaki megkérdezi, hogy „hogy is volt az kis pofám, annál- a zöld asztalnál", sajnos be kell majd vallani, hogy akkor, ott, az nagyon szép volt. ( majd én adok az életnek Ezt a feleletet kaptam Füleki . Zoltántól, a pozsonyi Duna utcai i AKI frissen „érett“ diákjától. És a többiek? Mit adnak, mit várnak, t mit szeretnének az élettől? (Ebben z az esetben még a túlságosan kri­tikus fiatalság sem veheti frázis­3 nak az „életet“.) t Sefclk Tamás: Szeretném meg- „ szerezni az építészmérnöki diplo­mát. Nem vagyok idealista, de 3 bízni kell. ? — Milyen szakra jelentkeztél? — Közgazdaság-építészetszerve- 5 zés. — Ez körülbelül mi?- Megmondta, sajátosan, ügyesen. Undesser Lászlót, a hétfői nap . jeles érettségizőjét a humánus ( szempont vezérli az orvosi pálva . felé. 1 — Ki tudja, hány évig fog tar­tani, amíg bekerülök az egyetem- 1 re, de elég szívós „fejnek" isme- ä rem magam. Persze közbejöhet . egy kis kényszer-nyaralás is, ka­tonaság formájában . . . 5 Németh István, a prágai elektro- , technikai fakultásra jelentkezett. Miért éppen Prágába? , — Azt mondják, ott objektíveb­bek a magyarokkal szemben. Meg . aztán, ha Pozsonyban maradnék, továbbra is csak otthon lennék és . itt nincs lehetőségem aktívan el­sajátítani a szlovák nyelvet.- — Azt mondtad „slaboprúdra" . jelentkeztél. Mit jelent ez, hogy lányolvasóink is egy kicsit infor- . máivá legyenek? — Kábé azt, hogy ha szétsze- : ded a rádiót vagy tévét és nem , konyítasz a „slaboprúdhoz", még nem biztos, hogy összerakod. ■ Morpvik Márta csak egyet kíván i az élettől: Kevesebb gondot, sors­verést és gyötrelmet. Mártát osz- • tálytársai keveset látták más ru­hában, mint feketében. A három i év alatt elvesztette édesanyját, édesapját. Márta, ne haragudj, hogy ezt megírtam, de szeretném, ha tudatában lennél érettségid árá- i nak, értékének és etikájának. Mert nem könnyű annak leérettségizni, akinek egyik napról a másikra nyakába szakad minden gond a ház körül és két fiatal testvérének a nevelése is. — Dolgozni fogok, nálunk az Új Élet-i HNB-n. Minden erőfe­szítésem arra szeretném irányítani, hogy két lestvéremnek minél ke­vesebb tudomása legyen sorsuk valódi voltáról és ne érezzék azt a keserűséget, amelyen nekem gyerekfejjel kellett átesnem. — Mennyit fogsz keresni? — Még nem tudom, de meg lennék elégedve 1100 koronás ke- resettel. A többiek elhelyezkedéséről Janda Iván igazgató elvtárs tájé­koztatott: „Ebben az évben egy természettudományi és egy nyelvi osztályunk végez. A természettu­dományi osztályból huszonegy diák­ból tizenöten, a másik osztályból harmincegy tanulóból tizenhármán jelentkeztek főiskolára. Azok szá­ma, akik felvették a munkavi­szonyt, nagyon alacsony. A többség vagy főiskolán, vagy felépítményi iskolán kíván tovább tanulni“. Köszönöm szépen az információt. BÁRCSAK JÚNIUS 6-A LENNE Három héttel ezelőtt olvastam ezt egy komáromi ház falán. Kré­tával, nagy ákombák betűkkel, valaki ezúton adta tudtára a vi­lágnak. hogy fél, de egyben örül is és kívánja ezt a dátumot. Komáromban három osztályban egyszerre volt izgalom a zöld asz­tal körül. Udvardi Zsuzsa magyar­ból Madách Imréből felelt. Gáspár Tibor az érettségiztető tanár: Mondjuk, a nyolcadik szín... — Prága, Kepler, Álom az álom­ban ... Jól van Zsuzsa, egész szépen ment. Horváth igazgató elvtárs mutatja Zsuzsa jegyeit, írásbeli dolgozatát. Közepes tanuló, de mindezek ellenére meglepően ma­gas színvonalú feleletet hallottam tőle. Sokan ültünk az asztal körül „feketék" és tarkák is. A „fekete“ az ruhát jelent, de inkább azt, hogy én ma tabu vagyok, mert „érek". — Zsuzsa, a szép feleleted alap- > ián arra következtetek és remé­lem is, hogy továbbra is foglal­kozni fogsz a magyar irodalommal. — Nyitrára jelentkeztem, a pe­dagógiai fakultás magyar-német szakára. Török Irén szintén „fekete“, ő a közgazdasági egyetemre készül. Mi a véleményed Csehszlovákia jelenlegi gazdasági helyzetéről? Ez is vélemény. Egyházi Katit a Jókai-napokróí ismerem. Ott kevésbé izgult mint a Pole neorané szakmai elemzésé­nél. — Mit csináljak, ez már az érettségihez tartozik. Adamek Klára és Baraffkó Gábor az orvosi egyetemre jelentkeztek. Tisztában vagytok-e azzal, hogy az első évfolyamba tervezett orvos- tanhallgatók létszámának ötszörö­se, sőt talán hatszorosa is jelent­kezett? Klára: Igen. A legrosszabb eset­ben majd egy évig dolgozom. — Mi a legnagyobb kivánságtok ] az elkövetkező éveket illetőleg? Klára: Én csak rövid időre szok­tam tervezni. 19-én van a felvé­telim. Sikerüljön! Gábor: Nekem is ez a kívánsá­gom. de „pofonokkal" is számolni kell, nemcsak simogatással. Kovács Kati: Dolgozni megyek, már voltam is felvételin. Szeret­nék bejutni a Komáromban épülő új áruházba elárusítónak. Végül egy kérdés az osztályfő­nöknek, Gáspár Tibornak: Milyen érzéssel válik meg diákjaitól? — Nem szívesen, de ez az érzés összekapcsolódik a nyugodt lelki­ismerettel. — És ti, diákok, szívesen vál­tok-e meg iskolátoktól? Szinte egyszerre felelték: Nem. Összefoglaló helyett Horváth igazgató úr szavait idézem: „Ki- encvenkét érettségiző diákunk 64.2 százaléka kíván tovább tanulni vagy főiskolákon, vagy pedig fel- építményi iskolákon. A többiek ál­lásba mennek és örömmel állapí­tom meg, hogy csaknem mindnyá­juknak sikerült állást találniok. Ezen a téren sokat segített rajtuk a befejezés előtt álló áruház“. * Tehát egyöntetűen kijelenthet­jük, hogy az 1950-es születésű évfolyamnak nincsenek problémái az elhelyezkedéssel? Igen, de ez csak addig érvényes, amíg a főis- tolákra jelentkezők a felvételik után nem kapják meg a „sajnos“ választ. Persze ez nem annyira valószínű, mint az első verzió. Mindenesetre drukkolunk értük, ti pedig hatványozzátok meg az érettségin tanúsított tudományoto­kat. Nem biztos, de meglehet, hogy éppen nektek sikerül. Való­színűség: 50 százalék. A szenciek_ azt mondták, ma­gyarnak ma nehéz bekerülni bár­milyen főiskolára. Feleletként még agyszer idézem Horváth igazgató ír szavait: „Elgondolkoztató, miért alyan kevés magyar nemzetiségű Fiatal fejezi be a főiskolát. Én elsősorban a főiskolák túlzsúfolt­ságában és az ebből eredő nem iemokratikus felvételikben, másod­sorban pedig a diákok rossz álló- sépességében látom ennek okát“. Talán itt kell keresni, talán máshol. Meglehet, hogy ez az el­mélet gyakorlatban másként fest, le mit tegyen a szegény diák? A felvételik előtt mindenesetre pecsületesen böngéssze át papája lexikonjait, olvassa a sajtót és a felvételin vágja ki a rezet. Ak­kor sem kell kétségbeesni, ha nem sikerül. Ilyen az élet! Vigaszra remélem, nem lesz szükségtek. Ezt magatok is állítjátok, és jó, hogy -eális, egészséges nézetekkel, nem >edig absztrakt ideálokkal és ál- nokkal vágtok neki az életnek. Egy izonban már most biztos: Ha ed- lig tanulás volt az életetek, e- :entúl duplán az lesz. Egyszer for- nálisan. máskor nem. egyszer a liplomáért, máskor csak úgy ma­iatoknak. Ezek a gondolatok ak- cor jutottak eszembe, amikor a lozsonyi Duna-utcai iskola kapu­én megpillantottam egy érdekes crétarajzot. Először nem tudtam elvenni, mit ábrázol, később tán- :oló — több mint valószínű heje- mjázó — alakokat fedeztem fel íz ultra-konstruktív vázlaton. A- atta a felírás: Hát lehet ezt itt lagyní? Nem, dem lehet. Bár zord a harc, megéri a világ, la az ember az marad, ami volt: lüzdő, nemes, szabadlelkü diák." Ady Endre Jó példa Eddig a kassai járás kilen< községében alapították ifjúsá' gi klubot és ezek sokoldalú te­vékenységet fejtenek ki. f klubok létesítésénél nagy se­gítséget nyújtanak a kassa Jednota fogyasztási szövetkeze dolgozói, akik az utolsó két év­ben az ifjúsági klubok beren­dezésére nem kevesebb, mim 135 ezer koronát adtak ki. Aj ifjak szabad ideje célszerű ki­használása érdekében legjobl munkát végeznek az ifjúsági klubok Színén, Jánokon, Her- nádszéplakon, Tornaújfaluban és másutt. Ez éven a kassai járásban további két ifjúsági klub megnyitásával számítanak, mégpedig Aprófalván és Csécs- ben. A Jednota és a CSISZ JB vezetősége ezzel is hozzá akar járulni ahhoz, hogy a fiata­lok a falvakon is szórakozhas­sanak. társaloghassanak. (MPK) HOGY ÍZLIK AZ ALBÉRLET? A komáromi járás egyik legé­getőbb problémája a foglalkozta­tottság, ami sok mindenre rávi­lágít. Jómagam hosszú évekig lak­tam — a szó szoros értelmében — albérletben, és töviről-hegyi- re ismerem az albérleti élet gyö­nyöreit. Nem tagadom azonban, hogy megfelelő albérletben egé­szen otthon éreztem magam, és eszemágában sem volt rebellálni. Ezt azért említem, hogy jobban megértsék az átvitt értelemben vett albérlet gyönyöreiről szóló fejtegetést. A komáromi járás egyetlen va­lamire való Iparközpontja a komá­romi hajógyár. A foglalkoztatott­ság szempontjából csupán egy csepp a tengerben. Rajta kívül úgyszólván nincs munkalehetőség. De voltak már olyan potentátok, akiknek még ez is szemet szúrt, és legszívesebben átköltöztették volna a hajógyárat a Magas-Tát- ra valamelyik csúcsára. Ha le­hetett volna. Gutának, ennek a 11 ezer lakő- sú, nemrég városi rangra emelt nagyközségnek nincs egyáltalán i- para. Még csak egy rendes sza- tócsmühelye sem. A járásból mintegy 8700 ember másutt keres megélhetést. Eseten­ként néhány száz kilométernyire otthonától. Afrikai viszonyok. Vi­szont az sem vitás, hogy nemze­tiségre való tekintet nélkül. A rágalmazó, uszító és félremagya- rázhatatlan célzású írások szer­zői megérthetnék már végre, hogy sz elmúlt években a politikai é- letben uralkodó elferdülések és túlkapások nem válogatták meg ál- ozataikat. Egyaránt sújtottak min­denkit. Ez azonban mit sem változtat a tényen, hogy többnyire magyar lakta területről van szó. És mond ja valaki, hogy nem történt mu lasztás vagy még ennél is nagyobi bűntény ? A nők albérleti helyzete mé- ennél is kétségbeejtöbb. Körűibe lül 1200 nő hivatalosan is benyúj tóttá munkakérelmét. Nem meren azonban felbecsülni azoknak a fa lusi asszonyoknak a számát - nem kevésbé a városiaknak, — a kik szintén szívesen dolgoznának ha lenne hol. S hogy tovább sza porítsam a szomorú statisztikát évente mintegy százötven kilencé vés iskolát végzett lány marad a: anyja szoknyája mellett. Nem ön ként. Bárhogy is nézem, itt szándé kos mulasztás történt. Hol van­nak hát azok a bizonyos kivált- Ságok?,

Next

/
Thumbnails
Contents