Új Ifjúság, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1968-06-11 / 24. szám
® 24 CSISZ SZLOVÁKIÁI KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA ............................ ............ — 111 .....................- XVII évf. 1968. ‘i í - Június 11. E HETI SZÁMUNKBAN: w • Levelek • Hírek • Vélemények • Fiatal festők bemutatkozása Nyitrán • A hajótöröttek is újrakezdhetik • 5 kérdés — 10 válasz • A Barátszág Fesztiválja • 9 ország 14 filmje • Sipkay Barna; Verseny • Mándy Iván: Apával délután • Szerelem, szerelem... versek • Csúzli • Szakállszárító • Az utolsó érettségizettek — svédországi levél • A lángész nem jó férj • Húszévesek • A Syrius együttes játszik, Ambrus Kyri, Harangozó Teréz, Poór Péter, Majláth Jenő énekel • „Gondok“ az angol királyi családban • Sport • Fizikai olimpiász • Keresztrejtvény • Képregény • TV műsor • Stranddivat • Veronika válaszol • Az emberek túlságosan sokat foglalatoskodnak önönmagukkal, semhogy ráérjenek átlátni másokon, vagy kiismerni őket; ez az oka annak, hogy o- lyanok is, akiknek nagy a tehetségük, de szerénységük még annál is nagyobb, gyakran sokáig ismeretlenek maradnak. La Bruyére Meqlelenlk minden kedden ft Kiadja a Smena a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának kiadóvállalata # Szerkesztőség és adminisztráció: Bratislava, Prazská 9. Tel.: 485-41-45. Postafiók 30. • Főszerkesztő: SZŐKE JÖZSEF, főszerkesztőhelyettes: STRASSER GYÖRGY, kultúra: TÖTH ELEMÉR, kül- és belpolitika: SÁRKÁNY ÁR. PÁD, riporterek: MICHAL MÁRTA. ZÁCSEK ERZSÉBET, keletszlovákiai szerkesztő és sportrovatvezető: BATTA GYÖRGY, grafikai szerkesztő: KOPOCí TIBOR. Nyomta: Západoslovenské tlaőiarne 01 • Előfizetési díj egész évre 52.— Kős, fél évre 26.— Kis. negyedévre 13.— Kős • Terjeszti a Posta HIrlapszolgálata, előfizetni minden postán lehet @ Kéziratokat nem őrzünk meg és nem adunk vissza • A lapot külföld számára a PNS Oatredná expedjcia, Bratislava. Gottwaldovo námestie ő. 48 — útján Iahet megrendelni. K-Q8-81249 ,4- ■ Robert Kennedy Robert Francis Kennedy életét négy évvel és hat hónappal azután oltotta ki a gyilkos golyö. hogy bátyja, a néhai elnök a dallasi merénylet áldozatává vált. 1925-ben született Bostonban a sokszoros milliomos és diplomata Joseph Patrick Kennedy ötödik gyermekeként. 1944-től 46-ig a haditengerészetben szolgált, majd a Harward Egyetemen jogi tanulmányokat végzett. Az 50-es évek elején lépett az igazságügyminisztérium szolgálatába. 1952-ben ö irányitotja bátyja, John Kennedy választási hadjáratát a szenátusi szék elnyeréséért. 1955-ben utazást tesz a Szovjetunióban, majd ügyvédként a legfelsőbb bírósághoz kerül. 60-ban megszervezi bátyja elnökválasztási hadjáratát és igazságügyminiszterként tagja lesz a kormánynak. 1964- ben kiválik a Johnson-kormányból. Elhatárolja magát a kormány politikájától. Különösen élesen bírálja a kormány vietnami politikáját. New York állam szenátorává választják. Ez év elején a New Hamps- hire-i próbaválasztásokon elért váratlan siker arra ösztönzi, hogy a Demokrata Párt elnökjelöltségére páiyázzan. Robert Kennedy több könyv szerzője és számos kül- és belföldi egyetem díszdoktora. Tiz gyermek apja, felesége Ethel, tizenegyedik gyermekét várja. A merénylő a huszonnégy éves Sirhan Bishara Sirhan több mint egy évtizede vándorolt be az Egyesült Államokba Jordániából és a kaliforniai Pasadenában élt. Sirhan jelenleg a f os Angeles-1 börtön „maximálisan“ biztonságos cellájában ül és könnyebb sérüléseit ápolják, amelyeket akkor szerzett, amikor a merénylet után igyekezett kiszabadulni az öt lefogó emberek kezéből. A merényletre vonatkozóan Sirhan eddig semmit sem közölt. A Los Angeles-i polgármester elmondotta, hogy a merénylő pasadénál otthonában két jegyzetfüzetet találtak, melyekben Sirhan Amerlka- ellenes megjegyzéseket firkált. Állítólag találtak egy olyan feljegyzést is, amely szerint Robert Kennedynek 1968. június 5-e előtt meg kell halnia. az olvasó érdeke Múlt heti számunk vezércikkében többek között ezeket a sorokat olvastam; „Nem lehet tudni, hogy a most folyó Központi Bizottság ülésén a három irányzat képviselői közül melyik kerekedik felül. Valószínű, hogy egyik sem ér el döntő sikert és további kompromisszum születik“. Az azóta napvilágot látott hírek szerint és az eredményeket mérlegelve mérsékelt optimizmussal megállapíthatjuk, hogy egy lépéssel talán mégis előbbre jutottunk, vagy ahogy a nyugati lapok tudósítói mondani szokták, Dubcek irányzata további győzelmet aratott. Novotny kizárása a Központi Bizottságból, egy egész sor Ismert és az ötvenes évek pereiben kompromittált égvén párttagságának felfüggesztése olyan tény, olyan eredmény, amit semmiképp se lehet lebecsülni. És bár a Rubikont még nem léptük át, a párt azzal, hogy elhatárolja magát egykori politikusai súlyos hibáitól, ismét kihangsúlyozza, hogy céljai, egész programja nem azonosítható a törvénytelensé- Bizottságban viselt tagságáról. Egy egész sor további és konzervatív irányzatot képviselő központi bizottsági tag továbbra is ott maradt a Központi Bizottságban. Ilyen körülmények között elképzelhetetlen politikai vonalat alkotni kompromisz- szumok nélkül. De talán nem is ez a nyugtalanító, a baj ott kezdődik, ahol a kompromisszumok határai válnak bizonytalanná. A CSKP XIV. rendkívüli kongresszusának sürgős összehívását már ez év szeptemberében — véleményem szerint — elsősorban is a már senkit sem képviselő KB tagok csökönyös magatartása tette szükségessé. Alexander Dubéek elvtárs is megemlítette, hogy most; „A párt következetes megújhodása megköveteli — különös tekintettel az újabb körülményekre a párt rendkívüli kongresszusának mielőbbi összehívását. A párton belül e nélkül nem alakulhat ki a kezesség arra, hogy következetesen érvényesüljön az új politikai irányzat“. Világos szavak ezek, hiszen a különböző tisztségüktől megfosztott és emberi hiúságukban is sértett egyének további szereplésükkel a Központi Bizottságban csupán aggodalmat keltenek a haladás híveiben, gátolják a további fejlődést. Az elmúlt hónapok egyik legjellegzetesebb tünete, hogy a sajtó, a rádió és a TV mindinkább érezteti közvéleményformáló súlyát. A sajtószabadság megteremtése lehetővé tette, hogy az ország lakosságára a hírközlés eszközei eddig nem ismert hatást gyakoroljanak. A CSKP KB legutóbbi plenáris ülésén a sajtó szerepe éppen ezért központi problémává vált. A sajtóban tapasztalható szélsőséges hangok elítélése mellett a Központi Bizottság többségének véleménye szerint a tájékoztatási eszközök pozitív módon járulnak hozzá a konszolidációs folyamat megszilárdításához, a politikai bizalom légkörét alakítják ki mikor bíráióan elemzik a hibákat és a konkrét feladatok megvalósítását szorgalmazzák. A Központi Bizottság kilátásba helyezte, hogy a tájékoztatási eszközöknek minden támogatást megad és hogy a jövőben jobban számításba veszi ezen eszközök tehetőségeit a pártpolitika hatékonyságának növelése szempontjából. A sajtó értékelésénél azonban gyakran egymásnak ellentmondó véleménvek nyilvánulnak meg. Npm hiányoznak az alaptalan vádak sem. A sajtó dolgozóit és nemcsak azokat, hanem a demokratikus közvéleményt bántják azok a bírálók, akik nem a konkrét szélsőséges megnyilvánulásokat ítélik el, hanem általánosítva egyes jelenségeket, egészében támadják a sajtót, a TV-t és a rádiót. Így került sor arra — először ennek az országnak a történetében — Ostravában, majd más városokban is, hogy munkásokból álló, a sajtót védelmező bizottságok születtek. A sajtót védelmező bizottságok ezért tartiák fontosnak létezésüket, mert a CSKP KB akciós programja ugyan kilátásba helyezte a cenzúra eltörlését, de a törvényes intézkedés megszavazása a parlamentben késik. Értesüléseink szerint azonban erre a hó végén mégis sor kerül. A sajtó munkájának értékelésével kapcsolatban érdekes hírt kaptunk Észak-Csehországból Az Osti nad Labem-ban megjelenő Prűboj című napilap kérdést intézett olvasóihoz, amelv így hangzott: „Beleavatkozik a sajtó olyan kérdésekbe is. amely nem reá tartozik?“ A válasz igen tanulságos. Foglalkozásra való tekintet nélkül, akár munkásokról, földművesekről, vagy értelmiségiekről volt szó, a polgárok 80 százaléka nem-el válaszolt és csupán az olvasók alig húsz százaléka gondolja, hogy igen. a sajtó olyan kérdésekbe is beleavatkozik, amelynek boncolgatása nem lenne feladata. Amikor a lap ugyanezt a kérdést iárási és kerületi funkcionáriusoknak tette fel, a válaszok az egyszerű polgárokkal szemben épp fordítottak voltak. A funkcionáriusok több mint 80 százaléka kifogásolta, hogy a sajtó ót nem illető dolgokba avatkozik bele. Nem tudom, milyen választ kaptunk volna, ha mi tettük volna fe! ezt a kérdést. Milyen is legyen a sajtó, ez a kérdés, ez a dilemma. A kérdésre nem is akarunk azonnal kimerítő választ adni. Mondja el az olvasó is, milyennek szeretné látni a szabad sajtót a demokratikus szocializmusban. STRASSER GYÖRGY
