Új Ifjúság, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1968-05-28 / 22. szám

új ifjúság 9 H a a férfiak égy nőt a- <amak meghódítani, ké5* pesék a legnagyobb ál-1 äozatokra. Hány szerelmi tör" tén'eíét ismerünk, amelyben a férfiak vagyonokat áldoztak szivük választottjáért. Ma még nincsen olyan computer vagy számítógép, amely megmonda­ná, hogy miért tetszik ennék a férfinek pont ez a nö. Hány­szor hall juk, érdekes, hogy egy ilyen jelentéktelen külsejű nő­be szeretett bélé égy kimon­dottan csinos külsejű, vagy ti­kos férfi. Ezt mondták Ran­dolph Héarstról, az amerikai- úiságkfrályról is. aki egy je­lentéktelen kórisíalányba sze­rétéit bele. A lapok évtizede­kén kérésziül foglalkoztak ér­zel a szőreim! történettel, mert még kévés nőre költötték any- nyit, mint éppen érré a kis görlre, akit azután mint film- színésznőt Marion Daviés né­vén talán mi is ismertünk. Hearst a többszörös milliomos elhatározta, hogy filmsztárt csinál Marionből és azt akar­ta. hogy úgy éljen, mint égy mesebeli hercegnő. Kaliforniá­ban 145 kilométer hosszúság­ban felvásárolta a tengerpar­tot és a legszebb európai kas­télyok mását építetté fel ott Ezek az építkezések több mint százezer millió dollárba kerül­ték. Marion égyik kastélyból a másikba sétálhatott. A lég- szívesebbén a Fehér 'elefánt nevű kastélyban lakott, ahol negyven hálószobában helyez­hette él vendégeit. A szobák a legdrágább reneszánsz és ba­rokk bútorokkal voltak beren­dezve. vacsorához a földszinti nagy csarnokba jöttek össze, amelvét pontosan a londoni Westminster székesegyház mintájára építettek fel. A ha­talmas parkban égzotikus nö­vényeket és állatokat csodál­hattak meg a látogatók, meg­bámulhatták a szökőkutakat és a szébbnél szebb, rendkívül értékes szoborcsoportokat. Har­mincöt luxusautó és több fan­tasztikus kényelemmel beren­dezett repülőgép állt a kas­tély úrnőiének rendelkezésére. Az újságkirály egyik titkárnő­ijének csak az volt a feladata, hogy mindig tudja, hol tartóz­kodik Marion, és telefonon bár­mikor élérhető legyén. Zene- nyelv- és mozgásmüvészet-ta­NEGYVEN nárok, kozmetikusok, fodrá­szok és külön ruhaszalonok álltak Marion rendelkezésére. Az újságkirály pénzelté a Ma­rion Davies filmeket is és ter­mészetesen a sajtót, úgyhogy a lapok mindig csak áradoztak Marionról. Hearst nehéz millió­kat fizetett a reklámért. Ma­rion számára Amerika legszebb helyein négy külön házat tar­tott fenn. Az egyik nyári lak több mint tíz millió dollárba A kimondottan rossz meg­jelenésű, balkezes Arthur Mil­ler amerikai drámaíró égész egyéni módszerrel hódította meg a ragyogó szépségű, ün­nepelt Marilyn Monroe ameri­kai filmsztárt. Marilynnak nem kellett villákat, bundákat, ék­szerekét vásárolni, mert hiszen éveken keresztül Hollywood legjobban fizetett színésznője volt. Marilyn a legnagyobb si­kerek éveiben is hajlamos volt HÁLÓSZOBA került, az úszómedence való­di carrarai márványból készült. Marion viszonozta a harminc­hét évvel idősebb férfi érzel­meit. A fiatal nő súlyos be­szédhibával küzdött} dadogott. De bizonyára hibátlanul ki­monda volna a boldogító igent, ha a milliomos feleségül ve­hette volna. Az újságkirály el­ső felesége azonban nem akart beleegyezni a válásba és így harmincnégy évén keresztül tartott a szerelem, egészen Hearst haláláig. Marion még a temetésri sem mehetett el, mert a feleség botránnyal fe- nyégetődzött. Néhány hónap múlva azonban férjh’ezmení egy fiatal tengerészkapitány­hoz. A krónika feljegyezte, hogy a menyasszony sötétkék nadrágban és magasnyakú pu­lóverben jelent meg aa eskü­vőn. Idegei teljesen felőrlőd­tek később a hosszú örökösö­dési perben. a lelki depressziókra. A leg­jobban az bántotta, hogy nem volt megfelelő általános mű­veltsége. Arthur Miller azzal hódította meg a szépséges Ma- rilynt, hogy egy lexikon-soro­zatot adott a színésznőnek a- iándékba. Marilyn rendszere­sen, oldalról oldalra betanul­ta a lexikon adatait. De úgy látszik, hogy nem nyerte visz- sza a lelki egyensúlyát, a gaz­dagság. a legnagyobb siker kö­zepette öngyilkosságot követett el. Serge Rubinstein, amerikai milliomos se a pénzével vagy ajándékokkal nyerte él Lau- réfte Kilbum, egy szegény munkáslány szívét. A férfi va­lóságos virágüzletté varázsol­ta Laurette szerény lakását, a- jándékokat küldözgetett, de a lány semmit sem fogadott el. Serge két évén keresztül minden este eljött a lány szü­leihez és velük vacsorázott. Vasárnaponként velük mént családi kirándulásra. A legna­gyobb áldozatnak azt tekintet­te. hogy az imádott Laurette kishúgával kénytélén volt az állatkértbé elmenni. A nö szü­lei sose engedték meg. hoqy Serge valami drága vacsorát hozzon. A férfi kitartott a nő mellett, pedig az esküvőig még csak meg se csókolhatta. Az esküvő napján eqy f'zenöt ka­rátos. vagyonokat érő brilltáns- gyűrüt ajándékozott menvasz- szonvának. A nagy szerelem tragikusan végződött. Rubin­steint 1955-ben New York-ban meggyilkolták. A szerelmes férfiak mindent elkövetnek... Juan Peron Ar­gentína rettegett diktátora, égv földrengés közepette sze­retett bele a rádióbemondónő hangjába. San Juan városban az összeomló házak kilencezer áldozatot temettek maguk alá. Rádió útján adtak utasításo­kat a lakosságnak. A bemorídónö hangja lebilin­cselte a diktátort. A bemon­dónő Evita Duarte viharos múltra tekintett vissza. Tizen­hat éves korában már utcai lány, tizenhét éves korában fotómodell, tizennyolc éves ko­rában már a postaügyi minisz­ter oldalán látni, de nem a- kar hozzámenni feleségül. Evi­ta viszonozta Peron diktátor érzelmeit és akkor bizonyítot­ta be, hogy valóban szereti, a- mikor Peron lázadást szerve­zett és őt magát is elfogták. Evita kiszabadította. 1946-ban Peron Argentfna államelnöke lett és feleségül vette szerel­mét. Evita 1952-ben rákban halt meg. Peron ékkor arra akarta rábírni a pápát, hogy Evitát szentté avattassa. De ez nem sikerült. Peron nagyon szerencsétlennek érezte magát, Evitáí üvegkoporsóban, bebal­zsamozva temették al és rend­kívül drága mauzóleumot épí­tettek számára. Evita egész le- gendáris alakká nőtt. De ami­kor Peront száműzték hazájá­ból, a kormány tagjai a mau­zóleumot lebontatták és Evita üveqkoporsóját Martin Garda szigetén, ahol különben fé- gyénceket őriznék, helyezték él. Maga Peron ma teljesen visszavonultan él Madridban, A pá ciens mosolyog Az a pont, amelyet el kell ta­lálni, az agy legmélyén fekszik. Az agyban egy pontosan megha­tározott helyen ki kell valamit é- getni. Körülbelül akkora helyecs- két. mint egy babszem. De ha si­kerül, akkor a műtőasztalon fekvő 38 éves munkaképtelen mérnök újból alkotóképes emberré válik. Igen. Ha ez a „kis“ beavatkozás sikerülne. A szonda, mellyel az egysebész dolgozik, egy hosszú kö­tőtűre emlékeztet. A művelet e- gészen egyszerű. Az orvos közvet­lenül a meglékelt agyba szúrja a tűt. A tű egyre mélyebben és mé­lyebben tűnik el a pépszerű finom anyagban. — Hogy érzi magát? — szólal meg az agysebész. A páciens mosolyog. — Jól. És már elhelyezte azt a tűt? Az újságírót, aki ennél a műtét­nél jelen volt, a párbeszéd halla­tára enyhe szédülés fogta el. Itt fekszik egy ember, egy hosszú tű­vel az agyában és mosolyog. És itt áll az orvos, aki a hosszú tű­vel egyre mélyebbre hatol, miköz­ben azt kérdezi: ,,Hogy érzi ma­gát?“ Az orvosnak ez természetes. A laikus azt olvassa a lexikonban, hogy az agy nem érzékeny a fáj­dalomra. A fejfájást nem az agy­szubsztancia okozza, hanem a vér­edények. És mégis, az az elgon­dolás, hogy egy idegen test, egy hosszú fémtű, az élő és nem is elaltatott ember agyába hatol, a megfigyelőben borzongást vált ki. Mert szinte fizikailag érzi, hogy az agyvelö hogyan áll ellent az i- degen testnek, vagy talán csak egy gondolatnak? Vagy a vissza­emlékezésnek? Lehet, hogy csak egy mozdulatnak? Vagy egy mo­solynak? A sebész a tűjével egy kis pon­tot, egy bizonyos kis pontot akar kiégetni. El kell távolítania. Mert az a kis pont zavart okoz. A pá­ciens nagytudású szakember, ter­vezőmérnök és harmincnyolc éves. Az utóbbi időben valahányszor azt a számot kellett leírnia, hogy 8, mindig kitörölt minden számot és újból Irta a számoszlopokat. A mérnök valahányszor az A és R betűt látta egymás mellett, hirte­len — valami belső parancsra, az írott szöveget, melyet olyan gon­dosan állított össze, újból kitö­rölte. Az orvosok megállapították, hogy kényszer-neurózisról van szó. A páciensnek hiába magyarázták meg, hogy írjon vagy számoljon nyugodtan és ne törődjön a betűk­kel vagy a 8-as számmal. A be­teg tudatában volt annak, hogy i számokat kitörli és mégis meg­tette. Ügy beszélt erről, mintha valamilyen harmadik személy kö­vetné el ezt a „szamárságot.“ A mérnök teljesen munkaképtelenné vált. Elhatározta, hogy aláveti ma­gát a műtétnek. Amikor mosolyog­va lefeküdt a műtőasztalra, meg­kérdezte a tanárt: „Kérem. Ön valóban biztos a dolgában? És az agyamban biztosan a nyolcast ta­lálja meg és nem a kilencest? Hát valóban olyan pontosan tudná az agysebész, hogy az egyban hol „ül_ nek“ a számok? Hiszen minden fejnek más formája van és min­den agy más súlyú. A röntgenfel­vételek alapján úgy látszik, ma már mégis pontosan milliméter- nyi, vagy ki tudja még milyen pontossággal megállapítják az agy különböző központjait. Csak az a fontos, hogy a páciens feje ne mozogjon. Az agysebészek ma már úgy dolgoznak a villanyszondával, mint az injekcióstüvel. Sikerrel íjyógyltják a Parkinson-féle beteg­séget (állandó reszketés), az o- lyan végtagjaikat elvesztett embe­reket, akik úgynevezett fantom- fájdalmakban szenvednek. Csak most nemrég kezdték a kényszer- neurózisos eseteket is villanyszon­dával kezelni. — Érzi már i szúrást? — kér­dezte az agysebész. — Ugye, csak olyan, mint egy fogfúrás? Csak sokkal erősebben hallja. Mihelyt a villanyszondát bevezetjük az agy­ba. máris ellenőrző röntgenfelvé­teleket készítünk és különböző e- rösségü villanyimpulzusokat kül­dünk az agyba. Műtét alatt a pá­ciens állandóan hangosan számol, mégpedig visszafelé. Közben utasí­tás szerint kell a karját emelnie, és az orvos kérdéseire feleletet adnia. A páciens néha gyorsabban, néha lassabban számol, aszerint, ahogy az orvosok az agyat szi­mulálják. A páciens olyan mozgá­sokat végez, amelyekre a villany­áram kényszeríti, széles nevetés­re nyitja száját, vagy komoly ma­rad. A sebész előtt szinte egy au­tomata-ember fekszik, akit úgy i- ránylthat, ahogyan akar. A tulaj­donképpeni kezelés csak azután kezdődik. A villanyszondát úgy he­vítik fel, hogy körülötte pontosan 70 fok meleg keletkezzen. Ilyen hőfokra van szükség, hogy az agy­sejtek megperzselödjenek. A pá­ciens végig öntudatnál marad. A szondát kiveszik az agyból. De még mielőtt kivennék a szón. dát, az orvosok már tudják: a mű­tét sikerült. Mert amikor a pá­ciensnek odanyújtanak egy darab papírt, ezt írja le: „Sikerült az o- peRÁció? Ugye nem is tartott 0 óra hosszat? Leírta a 8-t ia és az opeRÁclő szót ia. Pedig senki sem kénysze- rltette. (Stern) CSAK HÁZASULANDÓKNAK MUDr. Vladimír Bartók: Fiatalok és idősek egy fedél alatt Vili. rész Ma a fiatal házaspároknak a legnagyobb problémát jelenti, ha közös háztartásban, kö­zös fedél alatt kell lakniok szüleikkel. Az i- lyen körülmények nagyon káros kihatással le­hetnek a fiatalok kapcsolatának további ala­kulására. mert egy családon belül egy másik család kialakulásáról van szó. Sokszor nem­csak együttlakásról, de közös háztartásról is, — amely rengeteg zsörtölódést, veszekedést, súrlódást hoz magával. Sőt, nem egy esetben az ilyen környezet adta bonyodalmak váláshoz is vezetnek. Főleg akkor, ha a két család nem­csak hogy közös, de kis lakásban is lakik, für­dőszoba, mellékhelyiségek nélkül. Hiába van mindnyájuknak bármilyen „angyali“ természe­te, az ilyen körülmények csak a veszekedés­hez. és annak következményeihez vezetnek. Persze az ilyen problémákon semmilyen jó- tanács nem segít jobban, mint az intenzív la­kásépítés. Sokszor azonban megfelelő nagyságú lakó­területről, elegendő helyiségről van szó, és a felsorolt negatívumok mégis fennállanak, mert vagy az egyik, vagy a másik, vagy mindkét részről hiányzik a jóindulat, a megértés, és mind a fiatalok, mind szüleik keserves éle­tet élnek, vagy önmaguk, vagy szüleik, gyer­mekeik miatt, függetlenül attól, hogy elég nagy a lakásuk. Sőt az ilyen esetben az e- gyüttlakás nagyon sok előnyt is nyújthat, mert a nagymama vigyázhat a kisunokára, a menyecske ápolhatja a beteg nagymamát, ha éppen úgy alakul, a nagyszülők este gondot viselhetnek az unokákra és nincs akadálya an­nak, hogy a fiatalok munka után szórakozni menjenek, társadalmi életet éljenek, ami ter­mészetesen meg Is illeti őket. De hát van még önzés, hitetlenkedés, sőt rosszindulat is, amely az ilyen, — a maga módján ideális lehetőségek kialakulását fé­kezi, vagy kizárja. Ez mindkét oldalon fenn­állhat. Vannak fiatal házaspárok, akik a szó szo­ros értelmében kizsákmányolják szüleiket, ki­használják őket, akik sokszor még örülnek is annak, hogy együtt lakhatnak gyermekeikkel. Sokán rosszul értelmezik a jogokat, külön megtiszteltetésnek veszik, hogy a saját, vagy ha nem is a saját házukban, de együtt élhet­nek nős fiukkal, férjezett lányukkal, unokáik­kal, és minden munkát képesek magukra vál­lalni ezért. Ogy érzik, ellenszolgáltatással tar­toznak gyermekeiknek. Sokszor az idősebb asz- szonyokat valóban érdekli is a munka, leköti őket. nem tudnak ölhetett kezekkel ülni, e- zért iparkodnak, ám nem kapnak egyetlen el­ismerő szót sem mindezért. Az ilyen csalá­dokban még sokkal rosszabb a nagyapák sor­sa, mert azok sem mosni, sem főzni nem tud­nak. A fiatalok gyakran célozgatnak, érezte­tik velük, hogy kölöncök csak a nyakukon, és nem fontolják meg, nem érzik, mennyire fá­jó lehet ez egy öreg, érzékeny lelkületű em­bernek. Persze fennálhat a helyzet fordítottja Is. A szülők mind a saját, mind fiuk, vagy lányuk nevében önzők, nem bírják vagy a menyüket, vagy a vejüket a családba befogadni és az új családtaggal saját hibájukból megtörik, vagy ki sem alakul a kellő, bensőséges lég­kör. Hírom példa az orvosi gyakorlatból: Az elsőben egy olyan fiatal házaspárról van szó, akik egyetlen, mellékhelyiség nélküli szo­bában együtt laktak a férj apjával. Az öregúr részeges volt, durváskodott. A fiatalok az in- tímebb kapcsolatukat csak akkor tarthatták fenn, ha az öreg a kocsmában ült, persze ezt is állandó feszengésben. A legrosszabb az volt, hogy hármuknak kellett aludniuk két egy­máshoz kapcsolt ágyon, amelyeket helyszű­ke miatt nem lehetett egymástól elválaszta­ni. Ha az öregúr észrevette, hogy valami nincs rendben, azonnal kiabált, önzéssel vádolta ő- ket, és azt hánytorgatta, hogy életének fe­lét ő is egyedül élte le, fia miatt, mert korán megözvegyült és nem tudott megnősülni. így történt ez akkor is, amikor a fiatalok szabad­ságra akartak utazni. Persze, hogy a fiatalasz- szonyt bántotta ez az állapot, szerencsétlen­nek érezte magát, a végén idegileg teljesen kimerült. Ogy tűnik, reménytelen a helyzet, ám mégis volna belőle kiút. A fiatalasszony szülei ketten élnek egy szoba-konyhás lakás­ban, s lehetőségük van azt nagyobbra kicserél­ni. Ha ezt tennék, megoldódna a probléma, de visszautasították az ajánlatot, mert központi fütéses, szépen berendezett lakásukat már megszokták és öreg fejjel nem is akarnak költözködni. A második esetben sokkal nagyobb mérték­ben nyilvánult meg a férj apjának egoizmu­sa. Itt nem is volt szó helyhiányról. Nős fiá­val közösen lakott egy négyszobás villában. Az elején azt igyekezett elérni, hogy a me­nyecske hagyja ott munkahelyét, mert ő nem bír megenni mást, csak a hazai ebédet. Mind­annak ellenére, hogy a fiatalasszony szakkép­zett munkásnő volt, megszakította munkavi­szonyát. Am apósa szemében ez az áldozat semmit nem jelentett. A családi villát mindért probléma nélkül nagyon egyszerűen két rész­re lehetett volna osztani, de az apős még azt sem engedte meg, hogy öreg bútorait elmoz­díthassák helyükből. A fiataloknak megtiltotta, hogy külön egy szobában berendezkedjenek, mindennek a ré­giben kellett maradni. Külön szobában alud­tak ugyan, de az öregúr otthagyta az íróaszta­lát és a legváratlanabb pillanatokban volt ke­resnivalója az íróasztal fiókjaiban. Lehetett nappal, vagy éjszaka, nem zavartatta magát. A haramadik eset a legszomorúbb, mert itt anya és lánya közti félreértésről van szó. A veszekedő természetű asszony szétrobbantotta lánya első házasságát. A válás után gátolta abban, hogy ismeretséget kössön más férfiak­kal, barátnőkkel, ott ártott lányának, ahol tu­dott. A továbbiakban több tucat hasonló esetről számolhatnánk be. amelyek bizonyítják, hogy kisebb-nagvobb mértékben mennyi kellemet­lenség adódik, ha a fiatalok a szülőkkel együtt laknak. A fiatal tisztelettel és hálával tartozik szü­leinek, de ez nem jelenti azt, hogy ne alakít­hassa ki saját házaséletét — függetlenül a szüleitől. Még ha közös lakásban is laknak, kü­lön kell hogy gazdálkodjanak, saját erejükből kell hogy éljenek, mert ebből nemcsak az e- red, hogy nem szoknak rá a fizetetlen szülői szolgálatokra, hanem az is, hogy szüleik tel­jes értékű családi egységnek tekintik őket. Az utolsó mondatban csak annyit, hogy az őszinte, önzetlen szerelmen kívül akarat, jó­akarat Is kell, hogy a kisebb-nagyobb nehéz­ségeket könnyebb legyen elviselni, legyőzni. Jóakarat és igyekezet, hogy a házasság biz­tonságos kikötő maradjon, mind a férj, mind az asszony, mind a gyermek számára. Vége

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents