Új Ifjúság, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1968-05-28 / 22. szám

10 új ifjúság a Slávia csatársorában Pisa? unióban portyáztunk. Amit ott művelt, szinte fantasztikus. Szédületes mennyi­ségű vodkát ivott, rengeteg botrányt csinált, jártak a panaszosok minden nap. — Két hónapra eltiltottuk a já­téktól. A büntetés jelentős anyagi kár­ral járt, mert sem prémiumokat, sem fizetésrefundálást nem kapott. Amikor visszavettük, megígérte a javulást, de sajnos nem javult semmit. Nem nyo­moztam utána éjjel, elég volt tíz perc mozgás után ránéznem az edzésen. A Písa^ügy a Slávia világkörüli útja előtt csúcsosodott ki. A vezetőség nem akarta vinni. Én kiharcoltam, hogy ő legyen a tizenhetedik játékos. Visz- szatértünk után közöltem, hogy nem számítok a játékára. A B-vel edzhe- tett volna, heti húsz óra refundációt biztosítottunk számára a munkahelyén. De nem járt edzeni, így természetesen nem részesült a kedvezményben. Nyíl­tan megmondom: ha javulást, akaratot látnék nála, visszavenném, mert min­den rajta múlik. Pisa a találkozónkra fehér, Adidas- feliratú sporttáskával érkezett, s a- zonnal rendelt egy félliter narancslét. Edzeni volt. Egyedül. — A világkörüli út után Havránek közölte velem, hogy a csapat vezetősé­gének tudomására jutott, Kladno ér­deklődik irántam és ezért nem számít a játékomra. Nem is mentem a srá­cokkal alapozni a hegyekbe. Kladnóról senki sem jött hozzám, de ha jött vol­na is, nem tárgyalok, hiszen nem aka­rom itthagyni a Sláviát. Február kö­zepén a klubelnök azt javasolta, hogy egyelőre edzzek a B-vel. Ha jó lesz az erőnlétem, újból játszhatok az egy­ben. Valóban, semmit sem csináltam ezekben a hetekben. Elmentem hát a B-csapat edzésére. De ha azt csinál­nám, amit ők. akkor soha életemben nem játszanék már ligát. Két-kapuztak egész idő alatt, de még eközben is lóf­ráltak. Ez lett volna az én felkészülé­sem? így hát elmentem a ligások kö­zé edzeni. Havránek azt mondta, őket nem zavarom, és különben is örül, ha lát. Dehát nem szólt, hogy jöjjek el legközelebb is. én meg nem mentem. A klubelnöknek írtam egy levelet, hogy meggyőződésem szerint, három­heti kemény erőnléti edzés után játsz­hatnék ligát. Fájdalmamban — mert nem játszhattam — több időt töltöt­tem a kocsmákban, mint bármikor ed­dig. Semmi sem kényszerített a bohém élet abbahagyására, szinte minden mindegy volt. Rosszul esik, hogy így elbántak velem. Ha nem tudnék már focizni, úgyis elmennék, magamtól. De a Slávia csatársorában nincsenek kü­lönb játékosok. Én tudom, sok bot­rányom volt, de ha a Slávia mégegy- szer hinne nekem! Nem vagyok még annyira öreg, s ha nyáron egy edző gondjaiba venne, őszre ismét a leg­jobbak között lehetnék! Kíváncsian várjuk, miképp alakul­nak a dolgok. Játszik-e még valaha Pi­sa a Sláviában? PISA ezúttal legálisan tölti idejét a poharak és palackok között: Knébort esküvőjén mulat. Miért nem látszik a nyolcadik A-ból A Viktória Zizkov futballpályá.ia mögött, erősen emelkedő utca nyí­lik, mintha az égbe menne. Ezt a prágai utcát Krásovának hívják, s eme utca tizennyolcadik számú háza négyemeletes. Alapfokú Ki­lencéves Iskola. Tanulói bizonyára edzettek, mert nem kis dolog megmászni az emelkedőt, s elér­ni az épületet. Az idősebb embert próbára teszi az ilyesmi. Az iskola egyik szertárában il­lők egy rokonszenves öreg úrral, akit Stanislav Stáreknek bivnak, s aki a nyolcadik A osztályfőnöke. A szertárral szembeni ajtó nyílik az osztályba. Az osztály, s egy­ben az iskola leghíresebb tanuló­ja ül a padok egyikében: Hona Vostová, tizennégyéves asztalite­nisz Eurőpa-bajnok, e sport leg­ifjabb mestere. Minek tagadjuk? Ilonka százszor jobb asztaliteni­szező mint diák. A fehér iabdács- kához jobban ért, mint a fiziká­hoz vagy kémiához. Félévi bizo­nyítványában csupán egy kettes volt — magaviseletből — a töb­bi hármas és négyes. Talán rossz az órákon? Javíthatatlan? Az osztályfőnök magyarázza: Tudja, mint válogatott — sokat van távol, rengeteget mulaszt. Én személy szerint megértem ezt, s az iskola is igyekszik megértő lenni. Mit tegyünk viszont, ha nem hoz Írásbeli igazolást Ilonka? Nálunk csak másfél esztendeje van, nem volt alkalma összenő­ni a környezettel sem. Osztálytárs- női pedig közeledtek hozzá, ér­dekkörökbe hívták, de sajnos nem sok sikerrel. Az ő élete az aszta­litenisz. Abszolút flegma termé­szete. amely a legnagyobb sike­rek elérését is lehetővé teszi, nem illik az iskolapadba. Elmond­hatom viszont, hogy a kislány jó- eszű, tehetséges, azokat a négye­seket könnyen kijavíthatná. Ez a nyilatkozat talán nem ér­vényes már a legkorábbi múltra, u- gyanis Ilonka közben javult. 1- gyekszik minden elmulasztottat bepótolni. Nem könnyű feladat, de 0 sok lehetetlent vitt már vég­hez. Ha nem lankad az igyekeze­te, évvégi bizonyítványa örömöt szerez majd neki. Osztályfőnöke üdvözlőlapot kapott tőle a lyoni — Sohasem tett eddig ilyes­mit — mondja az osztályfőnök. Nemrégen megmondtam ugyanis, hogy ne küldjön üdvözlőlapot ad­dig, amíg nem javítja meg osz­tályzatait. Igyekezetét eddig si­ker koronázta. Látszik, hogy ma- gántanitö is foglalkozik vele, az edzőtáborban pedig Stanék. Ilona április kilencedikén töl­tötte be tizennegyedik évét, s pontosan tizenöt nap múlva sze­rezte meg első aranyérmét a nagy világversenyen. Hozzá hasonlatos, gyermekkorban lévő bajnokra nem emlékszik az asztalitenisz-történe­lem. Mindezidáig azzal érveltek, hogy azért megy úgy a kislány­nak. mert nincs még annyi „esze", hogy felfogja, mi egyáltalán a ping-pong. Nem! Ilonkának van érzéke és műveltsége e játékhoz, s nem is akármilyen! Aki játékát figyeli, megdöbben bámulatos sok­oldalúságán és kiváló taktikai ér­zékén. Az elődöntők folyamán, az első két játszmában mindössze ti­zennégy pontot ért el a szovjet Grinberg ellenében. Más ezek u- tán szinte egészen bizonyosan el­veszti a meccset. Ilonka nem! Öt nem hozta ki sodrából a dolog, soha, az Európa-bajnokságon ép­pen úgy nem, mint másutt. Ez az „ideg-nélküli" kislány Így nyerte meg a döntőt Is Rudnová- val szemben, aki egyszerűen nem bírta idegekkel. Ha az iskolában is ez hozná meg az eredményt, akkor Vos­tová kitüntetett tanuló lenne. Franciaországi útjáról hazatérve, azonnal az iskolába sietett. Öröm­mel mutatta érmeit, s a hatalmas kupét. Megváltozott volna az osz­tálytársaihoz való viszonya? Igen. És most már csak az osztályza­tokat kell rendbehozni. Egy Euró- pa-bajnokhoz nem illenek négye­sek. Ilonka ezt nagyonls jól tud­ja. A közönség egyik kedvence volt, sorsdöntő mérkőzéseken sorsdöntő gó­lokat lőtt, a leghiggadtabb csapat já­tékosait is kiprovokálta viselkedésével, ivott is eleget — de bírta. Alakja már- már legendássá vált. Mi van vele? HILDEBRAND, a csapatkapitány jól is­meri Pisát. A portyamérkőzések ide­jén egy szobába tették őket a csapat vezetői, mert jól kijöttek egymással. — Ha Pisával beszélnék, csak any- nyit mondanék neki, hogy ne viccel­jen, és jöjjön el az edzésekre, mert hiányzik. Csakhát négy hónapja láttam utoljára. Világkörüli utunk óta alig jött közénk. Márciusban és áprilisban részt- vett egy-egy tréningen, slussz. Amel­lett nagy szüksége lenne az edzésre. Ha formában lenne, a csatársor erős­ségévé válhatna ismét. Vajon sajnál­juk-e, mi idősebbek, hogy nincs kö­zöttünk? Nehéz felelni. Ebben a kér­désben az edző és a vezetőség mond­ja ki a döntő szót. Mi játékosok gyak­ran kérdezgetjük, mi lesz Pisával? Azt felelték, hogy az első csapat ke­retéből a B-be tették, azokkal kellene edzenie, dehát mit csinálhatok az ü- gyében én. mint kapitány, ha két hó­nappal ezelőtt beszéltem vele utoljá­ra? Amellett tudjuk, hogy szükségünk van rá, főleg az itthoni meccseken. Nem tudom, a sértődöttet adja-e, vagy csak sztrájkol. Néha azt hiszem, hogy talán kibabráltak vele. Viszont rend­szeresen jár minden mérkőzésünkre, de annyi jóérzés sincs benne, hogy benézzen az öltözőnkbe, s szóljon né­hány szót Havránek biztosan nem dob­ná ki. így hát mi lehetnénk rá dühö­sek. Egyik edzőnek sincs könnyű dolga. HAVRÁNEK, a Slávia edzője egy nagy­múltú csapatnál dolgozik, s ez még ne­hezíti a munkáját. Pisa fenegyerek-tí­pus. A világkörüli út után döntött a tréner, hogy inkább nélkülözi a csa­tárt. Vajon miért? —- Pisa jó futballista, én mindjárt, a belépésemkor, már 1966-ban érdek­lődtem iránta. Akkoriban már sok ve­zető öregnek nézte, aki már semmi hasznosat sem tehet a csapatért. Nem értettem velük egyet. Azt állítottam, hogy nincs fizikai kondíciója; többet kell edzenie, s akkor minden jó lesz. Tudtam, hogy mint befejező-játékos nélkülözhetetlen számunkra. Fokoztam edzésadagait. Az emberek figyelmez­tettek. hogy fölösleges Pisával ennyit törődni, kár az időért. Többen bíráltak azért, mert nem dobtam ki a keret­ből Pisát. Magánélete katasztrófális volt és azt hiszem, ez a Pisa-ügy moz- gató-rúgőja. Örökösen ivott és dor- bézolt. Harmincon túl egyik labdarúgó sem dicsekedhetik azzal, hogy keve­sebbet edz és többet bír. Ez általában fordítva szokott lenni, de Pisa fittyet hányt rá. Népszerűsége vitathatatlan, az emberek a bátor harcost látták ben­ne. Csakhogy ez csupán a hazai mérkő­zésekre vonatkozott! Idegenben több­nyire szelíd volt. mint a bárány. Itt­hon magával ragadta játékostársait, a közönséget, s kiprovokálta a legnyu­godtabb ellenfelet is. Idegenben — ép­pen prágai cselekedetei miatt — a ha­zaiak bosszújának kereszttüzében állt. Ott nem bocsátkozott közelharcokba, inkább taccsokat dobott. Legutóbb a trencséniek elleni mérkőzésen gondol­tam rá. ö biztosan lőtt volna egy gólt. Nagyjából két oka van Pisa kiválásá­nak. Nem illik bele játékstílusa a csa­pat által most produkált koncepcióba; gyorsan játszunk, s ő ezt nem bírná erővel. Többet tartja a kelleténél a lab­dát, hátrafelé cselez, lassítja a játékot. Valamikor a csapat motorja volt. leg­utóbb már a fékező je. A másik ok: a magánélete: A múlt nyáron a Szovjet­Két fontos dolgot szeretnénk közölni lapunk olva­sóival: mindkettő SZIKORA GYÖRGGYEL, az Inter Pozsony és a csehszlovák labdarúgó-válogatott csatárával kapcsolatos. Az egyik: mint ahogy azt a helyszínen tett megfigyeléseink alapján elmond­hatjuk, a fiatal csatár derűsen kötött házasságot május tizennyolcadikán, s élete komoly állomásához érkezett. A másik: A közeljövőben sorozatot köz­lünk a most már férji állapotban lévő sportolóról, többek között azért is, mert Csehszlovákia ebben az esztendőben ünnepli fennállásának ötvenedik évfordulóját, s bizonyítani szeretnénk: nemcsak a munkából, a kultúrából, hanem a sportéletből is kivették részüket az eltelt évek alatt a csehszlová­kiai magyarok. Európa 1970-ben rendez olim­piát, a huszadikat, München­ben. Az olimpiai emblém pá­lyázatán sokezer ember vett részt. Az első díjat egy Ei­senmann nevú űr nyerte. íme itt a mű. A szervezőbizott­ságnak állítólag nem nagyor tetszik. Ez a jóképű fiú remekül siel, nyert is világbajnoki és olimpiai aranyérmeket, de visszavonult már. A képen egy pisztolyt tölt. Rövidesen indul egy híres autóver­senyen, a Le Manson. Filipinetti svájci milliárdos csa­patában áll rajthoz, egy Corvetten. A gépkocsi két a- data: 580 lóerős és 38Ó km/óra a maximális sebessé­ge. Majdnem elfelejtettük: a fiút: Jean-Claude Killy- nek hívják. Európa­bajnok

Next

/
Thumbnails
Contents