Új Ifjúság, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1968-05-28 / 22. szám

8 új ifjúság ­Á MEZTELENEK SZIGETE Forró nyári délután. A falu poros utcái e- íjészen kihaltak. A kis szállodák, üzletek, mintha délutáni álmukat aludnák. Az „Ádám csutkája“ nevű kis szálloda teraszán néhány vendét) üldögél. Kávéznak. A mini-bár asz­talánál több fiatal leány ül. Két idősebb hölgy megy keresztül az utcán, karjukon kosár, benne zöldség. A postás kerékpáron a falu túl­só végére igyekszik. Tipikus nyári kép, egy tipikusan francia nyaralóhelyen. Csakhogy: itt mindenki meztelen. A tera­szon a vendégek, a mini-bárban a lányok, a két idősebb hölgy, sőt a postás is meztelen. Hol is vagyunk? Arbousiers-ben, az Ile du Levante szigeten. A világ egyetlen meztelen kolóniáján. Ha már eddig jutott olvasónk e sorok olvasásánál, bizonyára hangosan meg­jegyzi: „De ilyet, hiszen ez lehetetlen!" Mez­telenül fürödni a tengerben, az még menne, de egész nap meztelenül járni?! Nincs utazá­si iroda, amely erre a szigetre kirándulásokat szervezne és a sziget mégis tele van vendé­gekkel, főleg nyugatnémetekkel. A hivatalos francia utazási iroda nem is vesz tudomást erről a szigetről, de a nudisták, a meztelen kultuszt űzők, mégis megtalálják. A francia Riviéráról kis csónakkal lehet eljutni a szi­getre. A kikötője egészen kicsi és nagyon el­hanyagolt. Minden csónakot üdvrivalgással fo­gadnak és mindig Összecsődülnek a szép bar­nára lesült meztelen emberek. Első pillantás­ra — talán .furcsán hangzik — de nem is venni észre, hogy meztelenek. Olyan termé­szetesen mozognak, mintha mind Dior modellt viselne. A kikötőből autóbusszal lehet a fa­luba jutni. A szigetnek csak egyetlenegy kié­pített strandja van; és igen mozgalmas múlt­ra tekint vissza. Tanyáztak itt már angolok, franciák és még régebben kalózok. 1929 óta dr. Durrille francia orvos küldte ide a bete­geit. Azt mondta, hogy ez a legegészségesebb hely az egész világon. A sziget éghajlata igen kellemes. Meleg, de nem túlságosan forró és évente csak két-három napon esik az eső, de sohasem ködös. A francia orvos betegei ne­hezen viselték el a meleget és lassanként le­vetették ruhadarabjaikat. A szigetet Heliopo- lisnak, napvárosnak nevezték el. Kiépítették a telepet, szállodákat, bungalókat építettek és a második világháború előtt már igen kere­sett gyógyfürdő volt. A szigetet a háború a- latt bombatalálat érte és így a „földi paradi­csom" eltűnt a föld színéről. A háború után tengerészeket helyeztek el a szigeten, ezek kissé korlátozták a nudisták mozgás-szabad­ságát. A katonai hatóság rendeletet adott ki, amely szerint a sziget lakói nem járhatnak teljesen meztelenül és valamilyen „mini“ öl­tözéket feltétlenül viselniók kell. Ez az elő­irt mini úgy fest, mint egy minimini bikini al- sőrésze. A szigeten falragaszok jelentek meg, amelyek a törvény nevében szabályozták az öltözködést. Az ellenőrzést a törvény urai rö­vid nadrágban és rendőrsapkában végzik. A rendőrparancsnok Moreotti kapitány, kijelen­tette: A meztelenek kolóniája sok problémát okoz az embereimnek. Másrészt viszont nincs még egy hely, ahová olyan szívesen jönnek a rendőrök, mint ide. Franciaország fegyveres hatalma alá a szi­geten évente legalább 25 000 turista tartozik., A szigetnek csak 145 meztelen őslakosa van. Ezek az idegenforgalomból élnek, ők a szál­lodák, vendéglők és üzletek tulajdonosai. A szigeten ma már nyolc szálloda, tizenöt ven­déglő, egy iskola, egy posta és egy pékség működik. A szigetnek van temploma is. A legtöbb turista évről-évre ide jár és már jói ismeri egymást. Amikor az újoncok megér­keznek, első nap rendszerint egy kis sokkot kapnak, de azután, amint mondják, már nem is gondolnak arra, hogy nincs rajtuk ruha. De ne gondoljuk ám, hogy csak fiatalok járnak ide. Törzsvendég itt például egy idősebb ham­burgi textilgyáros a feleségével. — Itt nyaralok a legolcsóbban és a legkel­lemesebben. A legdrágább bungalót béreltem ki és napi 50 frankot fizetek érte. Ezért már van villanyvilágításom, fürdőszobám és hűtő­szekrényem is. De már 25 frankért is kapni szobát. A legfontosabb az, hogy a ruháimmal együtt félreteszem az autómat, a rádiót és a televíziót és az egész civilizációt. Legalább négy hétre megszabadulok tőlük. Mindig egész frissen, fiatalosan térek haza. Valóban sokan jönnek ide azért, mert a nya­ralás nagyon olcsó. Sok férj azt mondja, hogy élvezi a nyaralást, mert nem kell a felesége számára nyári toaletteket vennie. Más fürdő­helyen szinte óránként öltözködnek a nők, itt legalább nincsenek ruhagondok. Talán nincs is egészen úgy, ahogy mondják, mert az Ádám és Éva nevű áruházban kapni minit reggelre kagylókból, délutánra fémből és estére bársonyból vagy selyemből. Az ilyen mini ára minimum 20 frank. Szóval, itt is van­nak toalettkérdések. Nagyon drága a szige­ten az éjszakai élet, csak 10 óra felé kezdő­dik, ilyenkor rövid, néha hosszú nadrágot is viselnek a vendégek, mert az éjjelek megle­hetősen hűvösek. Aki az erkölcstelenséget keresi, az itt nem találja meg, — mondják a sziget látogatói és ugyanezt vallja Moutin, a sziget katolikus papja is. Ö persze nem tartozik a meztelenek klubjába. — Már tizenegy éve élek itt, de mondha­tom, semmire se panaszkodhatom. Egy rossz szót se mondhatok meztelen nyájamról. (A Neue Illustrierte Revue nyomán)' Hiánycikk A stockholmi rádió hallgatói a múlt héten furcsa felhívásra lettek figyelmesek. Ostro Halmquist, a svéd főváros Lu­na parkjának igazgatója, két­ségbeesetten fordult az ország lakóihoz. Felhivása így hang­zott: „Ha valakinek bolhái van­nak, kérem azonnal hívja fel a következő számot.“ Sok viccelődő jelentkezett, de bolhát senki se hozott. Az i- gazgató valóban kétségbeejtő helyzetben volt, ugyanis leszer­ződtette a híres Tomiin nevű bolhacirkuszt, de a skót bolhák nem bírták a svéd klímát és elpusztultak. Halmquist igazga­tó nem tudta, mit csináljon. — Nem is hinnék, milyen ne héz bolhákat keríteni. Svédor­szágban nem sikerült kapnunk. Nagy nehezen jutottunk két tu­cat nyúlbolhához, de ezek túl kicsiknek bizonyultak és vér­beli művészek sem voltak. Nem bírják az emberi vért és Tom­iin, a bolhacirkusz igazgatója, a saját kezéből táplálja őket. Tomiin végignézte a stock­holmi állatorvosi főiskola kísér­leti állatait és vidéki gazda­ságokba is kiutazott, de bol­hák nélkül tért vissza. A rádió felhívására Mallorcából távirat érkezett, amelyben közölték, hogy ott remek bolhapéldányo­kat kaphat. Tomiin igazgató a- zonnal odarepült és ott sike­rült egy kutyapecerénél hetven gyönyörű bolhapéldányt szerez­nie. Sok baja volt azután, míg a spanyol vendégszereplőket „betanította" és amíg azok be­mutatták művészetüket. Drót­kötélen táncoltak, labdáztak, taligát toltak és bicikliztek. A műsor óriási sikert aratott, A a bolha bolhacirkuszt őszig tartják Svédországban és csak azután indul európai körútra. Azt mondják, ez az utolsó európai bolhacirkusz. A „beutazási" engedély nem jár nagyobb nehézségekkel. A svéd vámőrök kijelentették, hogy a svéd királyságba emlős állatokat, madarakat és teknős^ békákat nem szabad behozni” De bolhákról a rendelkezésben sző sincs. A törvény azt sem említi meg, hogy vajon a bolhá­kat karanténába kell-e tenni. Persze minden országnak má­sok a behozatali előírásai. (Bunte Illustrierte) Egy némrégi tudósítás: Európában csak hallomás» ból ismert trópusi fertőző betegségnek, a leprának jelenleq 11 milliő élő ál» dozata van. Közülülk 4 mii» lió önmaqáva] tehetetlen. • INFEKCIÓ • — Fertőzés. Akkor követ» kezik be, ha egy kórokozó nemcsak behatol a szerve» zetbe. hanem legyőzi az emberi védekező erőket, megtelepszik s elszaporo­dik. Az infekció hatására ugyanis a szervezet külön­féle nedveket, ellenanya­gokat termel, működni kez­denek a kórokozókat pusztí­tó falósejtek: a fagociták. A fertőzés időpontja és a tü­netek jelentkezése között van a lappangási idő: az inkubáció. • FERTŐZŐ BETEGSÉ­GEK • —■ A kórokozók lehetnek vírusok, baktériumok, ric- | kettsiák (a baktériumok és a vírusok között álló sejt­paraziták), gombák, proto- zoonok (egysejtűek), meta- zoonok (többsejtűek), Az u- tóbbiak a bélférgek is. A kórokozó közvetlenül vagy közvetve hatol a szervezet­be. Egyes fertőzések csak a már megbetegedettek közvetítésére terjednek. E» lőfordul, hogy a közvetítő csak baktériumgazda, ma­ga viszont nem betegszik meg. A kórokozók bőrön, nyálkahártyákon, szájüre­gen, kötőhártyán, nemi­szerven, légzőszerveken, il­letőleg sérüléseken vagy rovarcsípés útján fertőzhet­nek. • TÁVOLI KÖROK • — Az Orvostudomány 26, nálunk nem honos fertőző betegséget ismer: 6 víru­sosat. 5 rickettsiást, 3 bak­teriálist. 1 spirochetást, 6 protozoonozisost, 5 férgek­től kiválasztottat. Az olvas­mányokból ismertebbek kö­zül a sárgalázat vírus, a leprát, a kolerát, a pestist baktérium, az álomkórt pro- tozoon, a Rocky-Mountain lázat rickettsia, az elefán- tiázist féreg okozza. • LEPRA • — A, bélpoklosság az e- gyik iegrégebben ismert fertőző betegség. A közép­korban Európában is pusz­tított. (Végzett Nagy Lajos i királlyal is.) A civilizáció j földrészünkről kiszorította. Afrikában Délkelet-Ázsiá- i ban. Közép-Amerikában ! napjainkban gyakori. Kóro- j kozó ja a tubercolosis bak- j tóriummal rokon. Eléggé el- ! lenálló. A lappangási idő két-három év, sőt, nemegy­szer egy-két évtized. A fer­tőzés forrása kizárólag a beteq ember. Két formája j ismeretes. A bőrlepránál a j bőrben csomók képződnek, I az arc durva, redős, „,o- roszlános“ lesz. Az ideglep­ránál elhalnak a végtagok, maid fájdalommentesen le­hullanak. • KOLERA • — Súlyos bélfertőzés. Há­rom-négy mikron hosszú, virsli alakú okozója szenny­vízben, székletben hetekig él. Hatására néhány óra múltán nagymértékű has­menés lép fel. A beteg a nagyfokú vízveszteség mi­att „kiszárad". Bőre rán­cos. arca beesik. A halál két-három nap alatt bekö­vetkezik. Az esetek egy ré­sze enyhe. A védőoltás rendszerint hatásos. Az an­tibiotikum kezelés sikeres. Leggyakrabban Indiában pusztít. • ELEFANTIÄZ1S • — Egy testrész, többnyire végtag, nagyfokú duzzanata. Az elváltozást a nyirokerek és a nyirokcsomók elzáró­dása. hegesedése, a nyirok­pangás okozza. Elsősorban trópusi vidékeken, filariá- nak nevezett élősdiek által a vérbe vitt fertőzéstől fej­lődik ki. Az agy teljesítménye Ék mikor az ősember legyőzte ellenjelét, akkor megette Ajk a szívét, hogy bátor legyen. Es megette az agyát, m " hogy okos legyen. Most egyszerre hat különböző ku­tatóintézetből kapjuk a hírt, hogy valami egészen csodálatos dologra jöttek rá. Egy halott agyából éló emberre tudják át­ruházni az elhúnyt tudását, szellemi képességeit. A halott a- gyáról képet készítenek és azt vegyileg átszűrik. Ezt a kivona­tot konyhasóoldatban az élő agyba injekciózzák. Az élő agy olyan élményekről vesz tudomást, amelyeket nem 0 élt át, o- lyan helyezetektöl fél, amelyeket még nem ismer. Egy texasi orvosprofesszor jelentette, hogy eddig már többszáz állaton végeztek ilyen kísérleteket. Az az elgondolás, hogy mondjuk Etnstein agyának vagy a most elhúnyt szovjet Leo Landau fi­zikus agyának tartalmát más agyba ültessék át, még ma is utópiának hangzik, de már nem olyan hihetetlen, mert az ed­digi kísérletek valóban eredményeseknek látszanak. Eddig úgy tudjuk, hogy az agy minőségétől függ, hogy valaki gyenge el­méjű vagy zseni. Lehet, hogy a jövőben az agy minőségét vegy­szerek segítségével lehet majd javítani. Néhány csepptől más­nap talán olyan dolgokat „tudunk," amiről eddig fogalmunk sem volt. Krech, kaliforniai agyspecialista e hónap elején az amerikai szenátus előtt bejelentette: a következő öt-tíz évben már mó­dunkban áll jokozni vagy csökkenteni az agy teljesítményét. Tetszés szerint: kiváló szellemi teljesítményeket érhetünk el, vagy ellenkezőleg. 1962-ben egy michtgani tudós megfigyelte, hogy a planaria nevű férgeket egész egyszerűen nem lehet el­pusztítani. Bármilyen részecskékre darabolta fel őket, minden darabka önálló életet folytatott tovább. Ekkor ötlött fel a kérdés, vajon egy ilyen új lénynek mindent újból kell kezde­nie, vagy megmaradnak benne előbbi lény tapasztalatai? A kísérletek bizonyították, hogy az új lények visszaemlékeztek tapasztalataikra, mert például reagáltak a fénybehatásokra, ame­lyekre a felosztódás előtt rászoktak. A tudós tovább ment. Pépet készített azokból a férgekből, amelyek reagáltak a fény­re és ezzel a péppel megetette a teljesen tapasztalatlan fér­geket. Csodálatos módon, ezek is tapasztalttá váltak. Szak­körökben igen kétkedőn fogadták ezeket a beszámolókat, vic­ceket is gyártottak velük kapcsolatban. Például: egy agyalá- gyult ember bemegy a vendéglőbe, megkérdi tőle a pincér: mit parancsol? Figyelmébe ajánlom ezt a pecsenyét, olyan okos lesz tőle, hogy egyszerre három doktorátust is szerez­het. A gúnyolódó tudósok néhány év múlva elnémultak. Most már patkányokon bizonyosodott be, hogy az agy tartalmának átültetése terén valóban meglepő eredményeket érnek el. A kísérleti patkányokat beengedték egy sötét kamrába és ára­mot vezettek át rajtuk. A patkányok másodszor már nem men­tek be a sötét kamrába. Azután megölték a patkányokat és az agyukból kivonatot készítettek. Azok a patkányok, amelyeket ezzel a kivonattal injekcióztak, nem mentek be a sötét kamrá­ba és a bejáratnál egész testükben remegni kezdtek. Minél több agykivonatot kaptak, annál jobban irtóztak a sötét kam­rától. Kétségtelen, hogy az áramütésre való visszaemlékezés tapasztalatát átvették. Most már valóban felvetődött a kérdés, hogy mikor kezdik el a kísérleteket embereken. Talán nem is volna hiány kiváló agyakban. Több Nobel-díjas tudós is kí­sérleti célokra adományozta az agyát. Vagy talán akadna o- lyan ember, akt jelentkezne ilyen kísérletre? Szóval minden tudás, visszaemlékezés, az agyban felgyülemlett élmény, csak egy kis halom vegyszeren múlna? S ha ezt a vegyszert eltá­volítanák, akkor az agy már üres lenne? És mt az a bizonyos, titokzatos vegyszer? A tudósok már rájöttek. A vegyszer ne­ve három betűből áll: RNS, azaz ribonukleáris sav. Ez az a- nyag, ez tenné az embert a teremtés koronáfává? Cameron professzor már kísérletezett ezzel az RNS-vel. Gyenge emlé- kezőtehetségű embereket kezelt ilyen infekciókkal. Egy nyolc­vanéves asszony, aki néha már a saját nevét sem tudta, az Injekció után szellemileg felélénkült és sok régi dologra em­lékezett vissza. Egy 58 éves páciensnö, akt hivatalában min­dig megfeledkezett a terminusokról, az RNS kezelés után pon­tosan látta el munkáját. A kezelt páciensek csak szédülésre és hányásra panaszkodtak. így hát a professzor még módosí­tani szeretné az adagolást. Chicágóban is sokat kísérleteznek az RNS anyaggal és Cyller név alatt új agy-sztimulátort hoztak forgalomba. Egy 59 éves orovost kezeltek vele, akt azelőtt képtelen volt ellátni a praxisát, ma viszont már frissen jár a betegeihez. Az új szer gyártást módszerét persze titokban tart­ják, bár állítólag már szeptemberben forgalomba kerül. így hát, úgy látszik, mégiscsak közeledik az az idő, hogy „okos" lehet majd akt az új vegyszerekkel kezelteti magát és „buta", aki arra vár, hogy majd még mit találnak fel a tudó­tok.

Next

/
Thumbnails
Contents