Új Ifjúság, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1968-05-28 / 22. szám
5 U| ifiusag-------------------Ludas Matyi-a MATESZ előadásában A népi hősök sorában — János vitéz és Toldi mellett — joggal él szivünkben a szeretett Ludas Matyi iráni. írója Fazekas Mihály, aki irodalmunkban először ábrázolja a jobbágyat, mint igazságot tevő irodalmi hőst. Érdekes drámai konfliktusok, összecsapások és emberi sorsok hívják fel erre, vagy arra a kérdésre a néző figyelmét, miközben a tartalmilag érdekes, sőt kellemesén szórakoztató színpadi elemek sem hiányoznak. Móricz Zsigmond kétrészes inszcenációjáról van szó, amelyet a Magyar Területi Színház mutatott be a minap. A MATESZ egyik fő jellegzetessége ugyanis a klasszikus művek újszerű bemutatása. Megértőén és mosolyogva néztük végig az előadást, amelyet Konrád József rendezett;' Platzner Tibor modern és ötletes díszletei kivívták elismerésünket. Pompásan hatottak Nagy Eszter színhatásokban gazdag jelmezei, Dobi Géza külön e célra szerzett zenéje és Kvo- csák József eleven koreográfiája. A szereplők játéka is jó volt. A végső benyomásunk az, hogy színházunkat valóban új célkitűzések vezetik, hiszen minden igyekezetükkel azon fáradoznak, hogy elősegítsék megújhodását. A friss élmény hatása alatt: írjuk e sorokat, de nem hagyjuk figyelmen kívül a közönség érzelmi és értelmi adottságait, kritizáló hajlamát’, befogadó képességét, valamint a színház azon célkitűzéseit sem, amelyek a közlés, meggyőzés és az értelmezés vágyából érlelődtek. Srdekés volt megfigyelni a közönség részéről mégnyilvánuló sokszínű és változatos érzelmi visszahatást. Szinte állandóan „hullámzott“ a nézőtér. A színpad közvetlen kapcsolatba került a nézőtérrel? a közönség mindenről megfeledkezett a kellemes környezetben és elégedetten távozott az előadásról. A címszerepet Dráfi Mátyás játssza. Kitűnően, sok Sredeti színészi leleménnyel. Fazekas Imre Döbrögi figuráját magatartásának sajátos elemeiből építi fel. Jól érzékelteti a komédia eszmei hangsúlyát, s így a rendezés játékfelfogását is elősegíti. Németh Ica (Éivi) játéka érző emberi szívről tanúskodik. Derűs lényével életet hoz a színpadra. Jő alakítást láttunk Szabó Rózsitól is az Anyő szerepében. Ferenczy Anna (Sára) játéka rendkívül’ ügyes, kitűnően jellemez. Várady Béla (kisbíró), Lengyel Ilona (siratóasszony), Tóth László '(Kobak), Boráros Imre (legény), Bugár Béla (hajdú), de a többi szereplő is, mind-mind hozzájárult ahhoz, hogy ez a bemutató élményt nyújtson. A Lúdas Matyi egyébként' a színház 100. bemutatója s valóban méltó befejezése a 18. színiévadnak. Gratulálunk! Szuchy M. Emil ► Felejthetetlen... A tragédiának minden nap évfordulója van, mert ami borzasztó. azt elfelejteni nem lehet. Aki átélte, nem felejtette el a háborút. A második világháború után Szlovákiából a magyar családok ezreit telepítették Csehországba. Ez történelem, ezt sem lehet felejteni. Nem csak azért. mert akkor még a háború borzalmai is frissek voltak. de azért, mert a kitelepített magyar anyák és gyermekek és azok számára, akik a fronton nem harcoltak, — ez még a háborúnál is borzalmasabb volt. Ezért nem felejtették el a muzslaiak sem. » • Faragó Imre lakásán vagyunk a házigazdával és szomszédjával Szórád Andrással. Mindketten 1926-tól párttagok, mindketten nyugdíjasok. Kérdezek. — Micsoda, az magának kitelepítés volt...? Közönséges emberrablás. Nyugodtan írja meg. Két öreg kommunista mondta ezt. akik alapítőtagjai voltak a muzslai pártszervezetnek, akiket kilenc társukkal e- gyütt kilenc napig tartottak fogva, hogy megijesszék a falut. Megtagadták a resziova- kizálást. A végén persze kénytelenek voltak beadni a derekukat. Faragó Imre kisbíró volt akkor. ő hordta szét a kitelepítési parancsok nagyrészét. Sokan ma is ellenséget látnak benne, pedig előtte pár nappal nála is leltározni voltak, és a- hogy senki, úgy ő sem tudta a faluban, mit akarnak, miért „leltároznak.“ Saját magának is ilyen parancsot kellett volna kikézbesítenie. de idejekorán kilopta a többi közül. Senki sem szólt, hogy Faragó, a magáé elveszett. csak maga lophatta el, — mert elárulta volna magát, hogy ő is a névsor összeállítói között volt. Máig sem tudják. — csak sejtik — hogy ki állította össze a muzslaiak névsorát. Az akkori jegyző nevét viszont nem felejtették el. Tóth Jánosnak hívták. A párkányi járásban ő volt a kitelepítő bizottság elnöke. Nem tudják él-e, de mesélni sokat meséltek róla. Kidoboltatta a faluban, hogy az összes diófa terméséből vigyenek mintát a jegyzőhöz, mert meg kell állapítani, hogy melvik fát lehet továbbtartani, és melyiket lehet elküldeni a fegwergvárba puskatusnak. Hét mázsa diót szedett össze, mert senki sem vitt kettőt. pedig sokan tudták, mire kell az a jegyző úrnak. A kisbíró látta, amikor felrakták a kocsira. Azt mondja, Zsolnára vitték, ott élt a jegyző úr családja. 1946 november 6-án az első transzporttal száz családot vittek el a faluból, negyvenhét januárjában meg húszat. Elrendelték a kijárási tilalmat, egy század csendőr, meg feleany- nvi katona cirkált a faluban. Magyarul egy se tudott, csak egynéhány értett valamit, többnyire a káromkodást. Mielőtt a faluba érkeztem, tudtam négy embernek a nevét. Nem őket kerestem, az emléküket. Kettő nő volt közülük. mindkettőt Nagy Annának, a férfiakat meg Zsitva Ernőnek és Virág Lászlónak hívták. Már régen halottak. A kitelepítés áldozatai. Muzsla a Duna partján fekszik. Ez a négy szerencsétlen ember az erőszakos elhurcolás elől a Duna túlsó partjára, Magyarországra akart menekülni egy rozoga kicsi csónakon. Felfordultak, mind a négyen belefulladtak a Dunába. Senki sem látta őket, csak a se- gélykiáltásaikat hallották. Köd volt akkor, sajnos nemcsak a Duna fölött. Az egyik Nagy Anna holttestét később kifogták, a másik háromnak nyoma veszett, pedig egyszerre, ugyanabból a csónakból fordultak a Dunába. Megmutatták Virág szüle házát. Ö az egyik áldozat, Virág László édesanyja. Nyolcvanéves. magára maradt öregasszony, egyedül él az öreg házikóban, udvarát benőtte a fű. Azt mondja, ha élne a fia, más volna az élete. Most sem kéne magára mosnia félbéna kezeivel, nyolcvanévesen. Ki a gyilkos? Ö talán, vagy a szomszéd, vagy az újságíró? Egy aljas, brutális akció, a kitelepítéstől való félelem. Volt o- Ivan muzslai Is, aki húsostek- nővel ment át a Dunán. Több száz muzslai hetekig a szőlőhegyen bujkált. Drzsík János is azt mondja, amit mindenki: Csak a falu szegénységét, meg a kommunistákat vitték. De hozzátesz valamit: A listára azért bekerült pár nagygazda is. Ss nem véletlenül. A Tóth jegyző úr tudta, kinek mennyit ér majd az otthona, és úgy látszik jói tudta, mert a pár nagygazda, akit ki akartak telepíteni, mégis otthon maradt. A jegyzőnek köszönhették, persze nem ingyen tette. De ezt nem lehet bizonyítani. Megpróbáltam. Felkerestem egy jómódú gazdát, aki annak idején szintén a listán szerepelt, de itthon maradt. Portáján még ma is látszik, hogy akkor megérte a jegyzőkhöz hasonló emberekkel üzletezni. Hiába faggattam őket, sem ő. sem a felesége nem akarták bevallani, mennyibe került a szerencséjük, mit adtak érte Tóth János jegyző úrnak, öregek már, nem értik mi történik, félnek, de a jegyzőről nekik sincs különb véleményük, mint másoknak. Az volt a benyomásom, Drzsík János nem beszélt mellé. ők is lefizették a jegyzőt. Ügy érzem így volt, de én sem tudom bizonyítani, az öregek semmit sem vallottak, de úgy éreztem, nem bánják, ha hiszem is azt, amit kérdezek. Nagy József is nyugdíjas már. Az ötvenes években hoszszú ideig a Helyi Nemzeti BiJ zottság elnöke volt. Ezt mondja: „Akkor az volt a jelszó, hogy csak az a magyar marad, aki minket fog szolgálni. — Aljas akció volt. Mi sze-» rencsére itthonmaradtunk, csak azt láttam, ami itt a faluban történt, de olvastam egy levelet. amit az egyik barátom írt' haza. két héttel azután, hogy elindult velük a vonat. Ez állt a levélben: „Sajnos, mi még mindig a vagonban lakunk. Öregek vagyunk, nem kellünk senkinek." Hát ez volt, embervásámak is lehet nevezni. — Maga reszlovakizált. Nagy bácsi? — Igen, de hogyan... Akkor a vasútnál dolgoztam. Behívattak. az irodára, hogy be van írva a napom, menjek haza és írjam alá. Dehogy megyek, — mondom. Akkor hogy másnap már ne is löjjek dolgozni. Akkor nem jövök mondom, peJ dig nagy volt a munkanélküliség. Eddig is csak ez a két kezem volt, ezután is majd csak megkeresem vele a ke-' nvérrevalót, még ha ilyen is a rendszer. Másodszor is behívattak. de másodszor is meg-* tagadtam. Fájront után megyek haza, az utcán találkozom a vejemmel. Hogy, hová megy apus, aláírni? Dehogy megyek mondom. Aszongya én már aláírtam maga helyett is. Ejnye-einye. De mondom, ha ez ilyen könnyen megy. ha az i- lven módszer hivatalos lehet, akkor nincs is annak semmi értelme, csak formális dolog az egész. És hogy mennyire volt az, azt már maga is tudja. Hát így lettem én reszlo- vák. * * * — Itt laknak a Janicsék? — Igen, tessék bejönni, tessék. mi tetszik?! — Hallottam, hogy magukat a kitelepítés idején nagyon megverték, mert nem akartak menni. — Hát bizony. — Beszéljen róla Janicsné! — Aá. én nem merek, nincs itthon az uram, ő majd tudna magának sokat mondani, én nem merek. Unszolom az asszonyt, aztán mindig egyre többet és többet mond, ő sem felejtette él. Borzasztó amit beszél. Olyan borzasztó, mint sokezer maqyar kitelepített emléke. © • Ezerkilencszáznegyvennyolc után a családok kezdtek visz- szaköltözni falujukba. Aki tehette, mindenki visszajött az otthonába, amelytől megfosztották. Muzslára csak a Szép Ger- qőek nem jöttek vissza, meg a Tóth István, akit Pardubicén a kitelepítés közben elgázolt a tehervonat, meg a Nagy Annus, meg a másik Nagy Anni. a Virág Laci, meg a Zsitva Ernő, akik a kitelepítés elől menekültek és belefulladtak a Dunába. Ma nem csak ezzel a pár emberrel. de utódaikkal is szegényebb Muzsla. szegényebb ez az ország. Pedig nem öngyilkosok voltak. KESZELI FERENC E napokban már öt év telt el azóta, amikor a kassai Kultúra és Pihenés Parkja mellett megnyílt a Kupola Alatti Kisszínház. öt év nem hosz- szú idő egy ember, vagy egy kollektíva életében. De ha ez a rövid idő szorgalmas és alkotó munkával telt' el, akkor a siker sem marad el. Elmondhatjuk ezt a kassai Kisszín- házről is. Sok fiatal tehetséges szerző, rendező és szfnész találkozik itt. Rövid idő alatt a Kassai Kupola Alatti Kisszínház összesen tizennégy előadást rendezett meg. Rendszeresen, minden csütörtök este összejöttek az ifjú színházkedvelők a kassai Művészet Házának kistermében. A Kisszlnházban színi- előadásokon kívül hangversenyekét. szavalatokat és más akciókat rendezték, amelyik I- ránt nagy érdeklődés mutatkozott a fiatalság körében. Jubiláló Kisszínház A Kisszínház jő munkájából főleg Oravec Olga — a kassai Kultúra és Pihenés Parkjának dolgozója — vette ki részét. aki a Kisszínház megnyitása óta é munkának szentelte minden szabad idejét. Sikerült 16 kollektívát összehoznia. Katusa Ottónak — a kassai Állami Színház rendezője volt azelőtt, jelenleg a bratis- lavai Üi Színpadon (Nová scé- naV működik — szintén nagy érdeme van a Kisszínház sikeres munkájában, ö maga színművet' is Irt az együttes részére és öt bemutató előadást gyakorolt be velük, amelyek közül a legnagyobb sikert a „Belépődíj a plenáris ülésre“, „Minden áron“, „Dalok szvétterben“ és „Karácsonyi nokturno" aratta. Brezov- skv Ali, a kassai Rádió zenei szerkesztője, több dalt zené- sitett meg a Kisszínház számára. A színészek közül már közismert — a rádióból és a TV képernyőjéről is — Spalek Dana. aki mind a tizennégy bemutató előadáson szerepelt mint/- szavaló, énekesnő, színésznő, sőt mint táncosnő is. A Kisszínház műsorát nehéz lenne elképzelni Szabados György zenei csoportja nélkül. A Kassai Kupola Alatti Kis- szlnház sikereiből csak néhányat említek meg. .Az együttes 1964-ben első díjat nyert az Ifjúsági Alkotóverseny kerületi és szlovákiai fordulóján és résztvett Písekben az országos szemlén. Egy évvel később újra kerületi és szlovákiai győzelem következett, amelyhez hozzá jött a keletszlovákiai KNB „Kerületi Díja 1965“, a „Hét' álom a hős számára" c. színműért. 1966-ban és tavaly pedig a Kisszínház lett a győztese a „Stúrov Zvolen“ címen megrendezett szlovákiai költé-' szeti kisszínházak fesztiváljának. A Kassai Városi Nemzeti Bizottság tanácsa magasra értékeli a Kupola Alatti Kisszínház ötéves tevékenységét és e- zért a jubileum alkalmából tiszteletbeli elismerést és pénzjutalmat is juttatót? a Kis-' színház együtteséhek. Tovább^ ra is sok sikert kívánunk! Mato Pál
