Új Ifjúság, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1968-05-28 / 22. szám
Lemondott egy igazgató.,. £ gy idő óta Ipolyszakállason „nyílt titok“, hogy az is-- kola tanítói között viszály, torzsalkodás és gyűlölet ütötte fel a fejét. Két pártra szakadt a munkaközösség, s az okot az igazgató személye elleni, többé-kevésbé a- laptalan támadások szolgáltatták. Március húszadikától a Prá- ca, illetve szerkesztője, T. Goldbergerová jóvoltából a közvélemény is tudomást szerezhetett az Ipolyszakállason uralkodó kínos helyzetről. Goldbergerová helyenként olyan jelzőkkel és megnevezésekkel illeti, s olyan tettekkel vádolja Boldis János Iskolaigazgatót, hogy az — enyhén szólva — sérti az emberi méltóságot és becsületet. Röviden összefoglalom a „Ne haragudjon, igazgató űr“ és „Lenni vagy nem lenni — tanítónak" című cikk tartalmát: Boldis János iskolaigazgató terrorizálja beosztottjáit, sőt a gyerekeket is. Emberi méltóságukat sértő kifejezésekkel illeti, alaptalanul gyanúsítgatja őket. Visszaél felelős beosztásával. Alattomos és rosszindulatú. Az írásban — nyilván „tapintatból" — de lehet, merőben más ok miatt nem szerepel egyetlen név sem. Elég baj, mert utólag nincs is gazdája e kijelentéseknek. Goldbergerová csak arról tesz említést, hogy hat tanítóval beszélt, az igazgatót is beleszámítva. Nézzük hát. kik is azok a bizonyos személyek, akik ilyen tág teret engedtek az igazgató elienl hadjáratnak? Nyilván nem leszek tapintatlan, ha megnevezem őket. Ügy vélem, teljes joggal teszem, mert én az igazgatón kívül az Iskola húsz alkalmazottjával beszéltem. És nem is akármilyen körülmények között, összegyűltünk a tanári szobában — a helyzet elmérgesedése óta állítólag először — és egy teljes délután faggattam és szembesítettem őket, hogy igazságot tegyek. Előrehocsátom. amikor ez történt, az igazgató még nem moo dott le, bár a sok rágalom megviselte, felőrölte idegeit. Néhány nap múlva kézhez kaptam lemondása, illetve a tanítók járási aktívájához címzett levelének másolatát, melyben keserű hangon fájlalja és visszautasítja a személyét ért alaptalan rágaimakat, intrikát és támadást. Azonban, hogy teljes képet nyerjünk az esetről, tömören összefoglalom az előzményeket és a „röpgyűlésen" elhangzott vélemények lényegét. A Prácában megjelent írás értelmi szerzői Kurbelová Zde- na, Skalicanová Zlata és Mikleová Hana fiatal tanítónők, a- kiknek az igazgató több ízben szóvá tette, hogy késve járnak a tanításra, időnként felkészületlenül. Ezt a tényt a Prá- ca és az említett tanítónők sem tagadják. Ha tárgyilagosak akarunk lenni, le kell szögeznünk, hogy ilyen hanyagságokat és mulasztást egyetlen munkaadó és munkavezető sem tűrne szótlanul. Elnéztem például Kurbelová Zdenát, aki közvetlen mellet-' tem ült, szemmel láthatóan kínosan érezte magát. Szentül meg voltam győződve arról, hogy nem képes a szóban forgó esethez hasonló intrikára. Akadtak ellenben olyan személyek, akik az igaztgató személye elleni gyűlöletüktől vezérelve — „sérelmeik" ürügyén bújtogatták a tanítónőket. Miután az igazgató erélyesen visszautasította a Prácában közölt vádakat, az említett tanítónők Is erősen fogadkoztak, hogy ők ezt nem mondták, legalább is nem ilyen formában. Engem a helyszínen és később is azzal vádoltak, hogy nem Ítélhetem meg igazságosan a helyzetet, mert az Igazgató-pártiak mindent előre megrendeztek. Merészelem azonban állítani, ha én huszonegy ember véleménye alapján vizsgálom az ügyet, s mindkét fél megközelítőleg egyforma 'arányban képviselt, akkor igazságosabb végkövetkeztetést vonhatok le. mint Goldbergerová hat ember válasza nyomán. Sőt vettem magamnak annyi fáradságot, hogy kikértem néhány szülő és a HNB-elnök véleményét is. Az előző kitérő után azonban folytatnám, miből Is fajult az ügy közbotránnyá. A faluban egy idő óta nem jó szemmel nézték, hogy a helyi orvos és fogorvos gyakori látogató a fiatal tanítónőknél. Tipikus falusi eset, ahol kissé másképp ítélik meg az erkölcsöket, mint mondjuk városon. Nincs azon kivetni való, hogy valaki társaságot keres. Ez a vonás emberi. Viszont megengedhetetlen, hogy ez mások rovására, esetleg közmegbotránko- zásra történjék. Egy tanító, egy pedagógus semmiképp sem „fütyülhet" a közvéleményre, a községben uralkodó hangulatra. — Hányszor jön haza a gyerek — mondotta Király Erzsébet, — anyu, az orvos meg a fogorvos megint köveket dobál a tanító néniék ablakába, hogy eresszék be őket. Mások is látták, hogy nemegyszer reggel távoznak tőlük. Nem vádolom őket semmivel, de hogyan magyarázzam ezt meg a gyerek- nek?! Egy másik szülő, Szabó Ilona véleménye: „Egy tanítónőnek azért vigyáznia kellene a hírnevére." — Szóvá tettem nekik, elvégre felelek értük — mondotta az igazgató. — Ezért került be a Prácába az, hogy korlátozom a személyi szabadságot, és egyéb vádak. így szereztem magamnak ellenséget az orvos és a fogorvos személyében, ök állnak mindennek a hátterében. Puszta véletlen, vagy talán nem is, hogy az említett sze_ mélyek és a magukat áldozatoknak tekintő tanítónők szlovák nemzetiségűek. Alkalmasint ezért keresik egymás társaságát, ami a világ legtermészetesebb jelensége. Szilárdan meg voltam győződve arról, hogy az ügy nem nemzetiségi ellentétből fakad. A helyszínen és utólag, szóban és levélben azonban annyian hangsúlyozták előttem a pörlekedés nem nemzetiségi voltát, hogv lassan majdnem véleményem megváltoztatására késztettek. Annál az egyszerű oknál fogva, hogy amit nagyon sokan és nagyon gyakran emlegetnek, azzal valami nincs rendjén. A Prácába bekerült például a következő kitétel: „A szlovák tagozaton tanítok. Csodálkozott, hogy hat hónap múltán még mindig nem tudok magyarul. Ha két hónapon belül nem tanulok meg, baj lesz." Az igazgató ismét erélyesen tiltakozott e kijelentés ellen, s utóbb ennek sem akadt „gazdája". Kíváncsi lennék, kinek volt érdeke, hogy napvilágot lásson. Nem árt ezek után. ha a sok elhangzott vélemény közül egyet mégis kiragadok, mert szlovák nemzetiségű tanitő mondotta. Nemrég kerültem az iskolára — kezdte Mesároá Stefan. — S ha már előttem ennyien támadták az igazgató elvtársat, nem állhatom meg, hogy ne szóljak egy pár szót. Bármit mondanak, én azt állítom, az igazgató elvtárs nagyszerű ember és pedagógus. Bevallom, kicsit szorongó érzésekkel érkeztem Ipolvszakállasra. Foglalkozásom mellett folytatom tanulmányaimat. családom van, és ez eqv fiatal ember számára kissé sok. De az igazgató elvtárs felkarolt, minden téren készségesen támogat, szakmai és magánügyben is mindig bizalommal fordulhatok hozzá." Az orvossal és a fogorvossal nem volt alkalmam beszélni. A véletlen vagv valami merőben más azonban a kezemre játszott. Néhány nap múlva a szerkesztőségben felkeresett a fogorvos. A bemutatkozás után azonmód „megnyugtatott", ha megírom, pert indít ellenem. Hogy miért, nem fejezte ki konkrétan, de bizonyosan arra az eshetőségre gondolt, ha védelmére kelnék az igazgatónak. Megnyugtattam, hogy ebben nem hagyom magam befolyásolni, és ne pereljen, mert egyelőre még nem Írtam semmit. Miután meghánytuk-vetettük a dolgot. közöltem vele, hogy beszéltem a HNB elnökével. Felcsillant a szeme, hogy a HNB-elnök a legjobb barátja. Sajnos, el kellett szomorítanom a HNB elnök véleményével. Nem a szájíze szerint nyilatkozott. Németh István, HNB- és szövetkezeti elnök: „Hát igen, én Is hallottam, hogy a faluban rebesgetnek valamit. Igaz, nincs abban semmi elvetni való, ha valaki társaságot keres. De tudja, milyen a falusi nép, és egy tanítónőnek vigyáznia kell a viselkedésére. Máskülönben az igazgatóval meg vagyunk e- légedve. Eddig a tanács nem foglalkozott e kérdéssel." A fogorvos közben nekem szegezte a kérdést: tudom-e, hogy az igazgató lemondott, és most nincs hová mennie, mert még Ipolyságra sem veszik vissza. Akkor ezt még nem tudtam, mert értesülésem szerint I- polyságon mindig tárt karokkal várnák. Előzőleg ugyanis éppen Ipolyságon jártam, ahol Boldis János annak Idején tanított, és éppen köteles János ipolysági iskolaigazgató kért meg, hogy álljak ki ezért az emberért, s a következőket mondta: — Sokáig tanított a kezem alatt. Nagyon rendes, becsületes embernek és kitűnő pedagógusnak ismerem. Ahogy én látom, Ipolyszakállason néhány tanító mindenáron igazgató akar lenni, de sürgősen. Természetesen útjukban áll. Nézzük meg azonban, hogy mit csinált az az ember, színvonalon aluli iskolából?... A legnagyobb ellenségei, sőt a Práca is elismeri, hogy kitűnő pedagógus, jó szakember. Igv vélekednek róla a járási nemzeti bizottság iskolaügyi osztályán is. Ot éve került Ipoly- szakállasra. egy teljesen szétzüllött, fegyelmezetlen környezetbe. Rövid idő alatt színvonalas oktatást vezetett be. megszilárdította a fegyelmet. Valakinek talán ez nincs Ínyére. Többen szóvá tették, például Veszeley Sándor tanító, hogy egyszeriben csak az igazgató hibáit látják, holott különösen nagy érdemei vannak, amit nem szabad elhallgatni. Az ellentáborban pedig hallottam olyan kijelentést is, hogy az 1- gazgató pénzügyi mesterkedéseket folytat, sikkasztott, szétlopkodja az áliami vagyont, erkölcstelen életet él. Ennek elbírálása nem rám, hanem a kivizsgáló szervekre és a bíróságra tartozik. A kijelentés szerzőit csak azért nem említem, mert tudatában vagyok tettük büntetendő következményeinek; mivel az ítélethozatal előtt senkiről sem mondhatjuk, hogy bűnös. Végeredményben e rágalmakban is az intrikák folytatását látom, mely arra irányul, hogy erkölcsileg és mindenképpen lehetetlenné tegyék az igazgatót. Hogy hová alacsonyodhat egy intrikus, azt a Práca kérdéses cikkének mottója ékesen bizonyítja, melyben szószerint ez áll: „A pártszervezet vezetőségébe önmagát jelölte. Azt állította, ha Novotnynak két funkciója van. neki is lehet. (Az ipolyszakállasi tanítókkal folytatott beszélgetésből, a helyi AKI igazgatójáról.)“ Ha ezek a mondatok beszélgetés közben hangzottak el, vajon kitől származnak? Nyustin Ferenc igazgatóhelyettes, párttag a szóbeszéd és kijelentései alapján ítélve az igazgató ellensége. „Hát ez nem egészen így van. Igaz ugyan, az igazgató indítványozta, hogy váljunk ki a falusi pártszervezetből, mert ott nem a mi problémáinkkal foglalkozunk. Ez meg is történt. De ilyen kijelentésről nincs tudomásom. A többi párttag beleegyezően bólintott.) Végszó és ítélethozatal helyett valamit teljesen egyértelműen leszögezhetek: Néhánvan felhagyhatnának már az örökös intrikával, s inkább a rájuk bízott gyermekek oktatásával és nevelésével törődhetnének, mert a pedagógusnak elsősorban ez a feladata, nem pedig egymás kisebb-nagyobb valós és vélt hibáinak folytonos felhánytorgatása. Legvégső soron a kfnos afférnak a gyermekek látják kárát és ezért mindkét fél egyformán felelős. Nem volt szándékomban az igazgatót mentegetni, viszont távol áll tőlem az is, hogy valakit alaptalanul vádoljak. Mindig a viszály elsimítását tartottam szem előtt. Most, miután új igazgató kerül az Iskola élére, mindenképpen a régi, eléggé elkoptatott közmondás jut eszembe: „Kibújik a szög a zsákból!" PALÄGYI LAJOS A Jókai Napok első napján kerül sor a Jókai emlékkiállítás megnyitására a komáromi Dunamenti Múzeumban. A gazdag múltra tekintő múzeumnak hosszú évek óta ez az első számottevő kulturális rendezvénye. Ennek okát hosz- szasan fejtegethetnénk. A Jókai emlékek a háború utáni i- dőszakban, érthetetlen okokból teljesen elkallódtak. Csak nagy önfeláldozás árán sikerült úgy-ahogy ismét összehozni a gyűjteményt. A soksok fáradozás mégis eredményes volt'. Nyúgodtan elmondhatjuk, hogy a megnyíló emlékkiállítás gazdagságban, színvonalban. sőt újszerűségben is túlszárnyalja majd az eddigieket. Tudományos, irodalom- történeti szempontból is tartogat számunkra a kiállítás újdonságokat. A kiállítás összkoncepciőját körülbelül így lehetne felvázolni: Az egész kiállítás öt nagy tematikai egységre van felosztva. Mind a Jókai életével és munkásságával foglalkozó csoportok, mind az első köztársaságbeli Jókai kultusz anyaga még belső időrendi és tematikai egységekre van felosztva. Érdekes mozaikként hat maid az 1925-ös Jókai centenáriumi ünnepség érzékeltetése, hatalmas visszhangjának rögzítése és az 1937-es szoborleleplezés, humánus, politikai-társadalmi aktusokkal egybekötött ünnepségének ábrázolása. Elmondhatjuk, hogy a leg- 1obb tudásunk szerint akartuk szolgálni a jelenlegi nemzeti és nemzetiségi valóság i- dőszerű megoldási lehetőségeit a múlt tapasztalatainak ki- hangsúlyozása alapján. Hisz- szük, hogy a múltba való visz- szatekintés, az első köztársaságbeli humanitás és tisztességes. testvéri egymás mellett élés kötelezi a jövendőt is. Ebben az esetben elértük célunkat s a legnagyobb magyar mesemondó álmainak lesz hordozója, kifejezője ez a kiállítás is. Ginzerv Árpád Varga bandor új ifjúság 3 Döntő után Hány hasznos kezdeményezés, ötlet születik falvóinkban, Dánosainkban, a Uralok üzemi klubjaiban. Megszületik és meghal. Senkt nem vesz tudomást róla, senkt nem veszt észre benne a nagy lehetőséget, ami esetleg tömegeket mozgathatna meg. A fülekl kóvosmalt fiatalját az Aranykakas megnyeréséért az üzemen belül táncdalversenyt rendeztek, s most az országos döntő lebonyolítása után világosan látható, milyen helyes volt az Oj Ifjúság szerkesztőségének a figyelme, és főleg a felismerése, hogy a füleki fiatalok kezdeményezése mi lyen lelkesítő, nemes lehetőséget reft magában. Felkarolta. támogatta, magáévá tette a kezdeményezést és megrendezte a szlovákiai magyar ifjúság járási, körzeti és országos tánc- és népdal fesztiválját. Es elmondhatjuk, az okos kezdeményező soha nem marad magára, az Oj Ifjúsághoz rövidesen csatlakozott a CSEMADOK Központi Bizottsága és a Csehszlovák Rádió magyar szerkesztősége. A fiatalok pedig? Százával álltak versenybe a járási és a körzeti rendezvényeken, megindult köztük a nemes és egészséges versengés, az okos kezdeményezésből egyszerre országos mozgalom lett, aki csak egy kts tehetséget Is érzett magában, odaállt a mikrofon elé és énekelt. Hetekig, sőt hónapokig tartotta Izgalomban a magyar fiatalokat a tánc- és népdal fesztivál, hetekig másról sem beszéltek, csak arról, hogy a járást vagy a körzeti vetélkedőn az győzött-e, akinek ők szurkoltak, vagy más? Persze, nemcsak a fiatalok kísérték nagy-nagy figyelemmel a vetélkedőt, hanem a szülők ts, a rokonok, az ismerősök, barátok és hozzátartozók ts, mindazok, akiknek ily módon közük volt a fesztiválhoz. Tehát nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy a magyar fiatalok táncdalfesztiválja az egész szlovákiai magyar társadalmat felvillanyozta... Es persze a döntő, az országos döntő érdekelte a járási és körzeti tánc- és népdal fesztivál győzteseit, azokat, akik Pozsonyig, a pozsonyi Vigadó színpadáig eljutottak. Tizenhárom népdal énekes és tizennégy táncdal énekes mérte össze erejét, tudását és képességét a Vigadó zsúfolásig telt háza előtt, a lelkes és együttérző közönség előtt. A népdal-énekeseket Farkas fenő és népi zenekara, a táncdal-énekeseket a Csehszlovák Rádió tánczenekara kísérte. Az előbbiek bíráló bizottságának a munkáját Ag Tibor, az utóbbiakét Csík János vezette. Míg az előző versenyeken ki-kt három számmal is szerepelhetett, Itt már csak egy számot adhatott elő, és ezt az eljárást csak helyeselni lehet, hiszen gyorsabban peregtek egymás után a számok, tarkábbnak, változatosabbnak tetszett a műsor. A népdal-énekesek kezdtek, s mindjárt elöljáróban meg kell állapítani, hogy többet nyújtottak, színvonalasabban szerepeltek, mint a táncdal-énekesek. Népdalainkból szép csokrot állítottak össze, és még véletlenül sem fordult elő, hogy ketten ugyanazt énekelték volna. A vetélkedők /Balogh Matlld, Mits Klára, BajnÓczy Matild, Szlízs I.ászióné, Pereszlényi Irén, Tóth Magda, Kovács Lajos, Máté László, Jaskó Jolán, Derzsl György, Szabó Júlia, Balogh Mária és Kopál Irén) szinte kivétel nélkül szépen, egyszerűen és tisztán énekeltek. A százhetven jelentkező közül Ok vettek sikerrel minden akadályt, s az országos döntő közönségét is meggyőzték arról, hogy megérdemelten kerültek a Vigadó színpadára. Természetesen Itt már a tizenháromból csak három győzhetett, tehát nagyon szoros volt a verseny. Az Ag Tibor vezette zsűrinek ts gondot okozott, kiknek ítélje oda az első három díjat. A nagydíjat, a 2500 koronás utazást szelvényt az l- polysági Mits Klára nyerté, második helyen Kovács Lajos, a megosztott harmadik helyen pedig Szabó Júlia és Balogh Mária szerepelt. A közönség díját ts Szabó Júlia érdemelte kt. Ezután a Csík János vezette zsűri és a közönség e- lőtt a táncdalénekesek mutatkoztak be. íme a vetélkedők: Zámbó György, Belokosztolszky Péter, Mádelné, Botló Tibor, Horváth Rozália, Holocst László, Engel- brecht Mária, Pukkat Sándor, Haultk Mónika, Árvái János, Bedecs Ilona, Győri ludit, Farkas Mária, Szúnyogh László. Izgalommal töltött el szinte valamennyiüket a közismert táncdalszerző, Majláth Júlia jelenléte, zsűri- tagsága. De egyre bátrabban, egyre magabiztosabban adták elő számaikat, kitűnő ritmusérzékkel hanganyaggal, bíztató előadó készséggel. Mint ahogy a népdalénekeseknél, itt ts nehéz volt a zsűri munkája, és Csík János be ts vallotta, igen nehezen született meg a döntés. Végül az első helyezett a Duna utcai magyar Iskola növendéke, Haultk Mónika lett. Igényes szám és Imponáló előadás jellemezte a szereplését. A második díjat Szúnyogh László, a harmadikat Farkas Márta kapta. A közönség díját Horváth Rozália nyerte el. A serleget és a 2500 koronás utazást szelvényt Szőke József, az Oj Ifjúság főszerkesztője adta át H aultk Mónikának. Es ezzel a magyar tánc- és népdalénekesek országos fesztiválja befejeződött. Utólag ts elmondható, mind a tánc-, mind pedig a népdalénekesek kellemes estét szereztek a közönségnek. Az egész estét betöltő műsorba kellemesen Illeszkedett bele a magyarországi Szűcs Sándor és Majláth Jenő tánc, Illetve népdal számaival. Amit azonban szóvá kell tennünk, érthetetlennek tartjuk, miért nem kapott díjat Bedecs Ilona, aki a közönség'kedvence lett. Miért nem kapta meg legalább a közönség díját? Erre válaszolni kellett volna! Mert egy ilyen nagyszerű és sikeres vetélkedésből az elfogultságot, az Igazságtalanságot kt kell zárni. S ha ez első országos dal- és táncfesztlválon még nem ts történt teljes mértékben így, a következő országos vetélkedőn a zsűrinek lent és fent mindent el kell követnie, hogy mind az énekesek, mind pedig a közönség bizalommal tekintsen a zsűri munkájára! Mács József Köszönet a „Sonny Boys“ -nak Szeretném megköszönni versenyszámom kíséretét a zenekarnak. Akkor, amikor kotta hiányában Jcsak hanglemezről) és az Idő rövidsége miatt ez az Igényes szám JKötözni való bolond az én szívem) begyakorlása bármelyik zenekar részére lehetetlenné vált, megmentéként jelentkezett a kassai ipariskola „Sonny Boys“ együttese. Dicsérettel és elismeréssel tartozom az együttesnek azért, hogy egy rövid, rögtönzött próba után a közönség és a zsűri előtt sikerhez segítettek. Köszönöm és remélem, hogy lelkes és tehetséges együttesükkel a jövőben is lesz alkalmam fellépni- Haultk Mónika, Bratislava. Újszerű Jókai emlékkiállítás Komáromban
