Új Ifjúság, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1968-05-21 / 21. szám

ui ifjúság

Nyilatkozik a londoni postarabló felesége

A szökés koronába átszámítva kb. 5 millió koronába került. A hat szakembernek kifizetődött a pontos munka.

© Patrícia Wilson a hírhedt londoni postarabló felesége, most először nyilatkozott férte kalandos szökésének történetéről.

© Ez az asszony ismerte a postarablók titkait, tudta, hogy osztották fel a 30 milliós zsákmányt, végigcsinálta férje szöktetését és most a letartóztatását is.

Hosszú évekig hallgatnom kellett. A titok egész idő alatt nyomasztósúllyal nehezedett rám, öt év óta, azaz attól a naptól kezdve, amikor Charlie Wilson, a férjem részt vett az ismert londoni nagy rablásban, senkivel sem oszthattam meg titkomat. Most azonban mér nyíltan beszélhetek az ügyről. Maga a férjem adta rá az engedélyt, hogy mindent elmondjak;' hogyan készültek a rablásra, hogyan hajtották végre tervüket, hogy egy nemzetközi betörő- banda tagjai hogyan szabadították ki a férjemet a birminghami híres fegy- házból és hogyan csempészték a pénzt külföldre. Beszélhetek Charlie rövid angliai látogatásairól és arról a tizenhat hónapról is, melyet Kanada őserdeiben töltöttünk. Mindig attól kellett tartanunk, hogy három gyermekünk közül valamelyik elárul. Most azt fogom elmondani, hogy hogyan szökött meg a fegyházból Charlie.

A tizenöt tagú postarabló bandával már csak Rruce Reynolds van szabadlábon. Bruce volt a férjem legjobb barátja is, de viszont ő okozta a legtöbb riadalmat. Néhány hónappal férjem az elfogatása előtt, egyszer halálsápadtan jött haza.

— Drágám, nem is hiszed — mondotta —. hogy kivel találkoztam. Ma délután beültem egy kávéra a presz- szóba és egyszer csak mit gondolsz, ki állt előttem? Bruce. És kedélyesen ezt a kérdést tette fel: Van még elég pénzed? Higgyék el, Charlienak remek idegei vannak. Mindig tudtam, hogy alkalmas arra, hogy gangszter váljék belőle. De egész idő alatt mégis az volt az érzésem, hogy egyszer mégiscsak elfogják.

— Nagyon szerettem Charliet és azt hiszem, ő is engem. A legjobb férj és apa volt. Engem mindig csak az idegesített, hogy nem szerette a nyugodt életet és szinté kereste az izgalmakat, a kalandokat. Charlie, vagy ahogy szökése után Kanadában hívták, Ron Alloway, mindig csak arról álmodozott, hogy nagy tetteket visz véghez. Amikor megtudtam, hogy Charlie rablóbanda feje, már abban is • biztos voltam, hogy megvannak a maga tervei a jövőre nézve, pontosan tudja, hogy mit akar. Mindig csak ezt hallottam'; ne csinálj magadnak fölösleges gondokat. Talán most is ezt mondogatja magában, amikor a fegyházban ül, Wright szigetén, a cellájában. „A 30 éves fegyházbüntetés súlyos csapás a számomra. Ez azt jelenti — számítgatta —, hogy hetven éves koromban kerülők majd haza. Nem, azt nem bírom ki. Feltétlenül megszököm". Tulajdonképpen már az felső naptól kezdve gondolt a szökésre. A fegyházban magánzárkát kapott, azzal a szigorú utasítással, hogy még séta közben, vagy a műhelyben sem szabad kapcsolatba kerülnie a többi fogollyal. Alig múlt el néhány hét, amikor az egyik fogoly valamit odasúghatott neki. mert Charlie arca egészen felderült: „Frenchy már dolgozik". Charlie megértette, tudta, hogy Frenchv az alvilág egyik legfurfan- gasobb alakja.

Ha Frenchv akarja, akkor kiszabadít. Minden attól függ, hogy ne kerüljek más fegyházba. Ezért igyekeztek a postarablók, kifogástalanul viselkedni. Hogyan sikerült a szökés? Frenchv hat „szakembert“ szemelt ki. Az első az alvilág legjobb kaszafúrója volt. A második egy kitűnő sofőr, akinek az volt a feladata, hogy ha maid az „akció" sikerül, elszállítja a kiszabadított foglyokat. A harmadik egy belga pilóta volt, aki nagyszerűen értett a könnyű kis sak voltak) Frenchy, úgy látta, hogy hasznosak lehetnek, amikor majd sor kerül a magas fegyházfal átmászásához.

Frenchv a hat összeesküvővel együtt Étezak-Franciaországban egy kolostor romjai között bújt meg. Háromnapos gyakorlat után a két hegymászó már káprázatosán rövid idő alatt mászta meg a kolostor falát, a többiek is gyakoroltak. Frenchv már az első hét végén nagyon elégedett" volt az embereivel. Stop- per-órával a kezében bátorította őket. Valahányszor rövidebb idő alatt sikerült feljutni a kolostor falának peremére, mindig boldogan felsóhajtott. „Ma újból legalább egy nappal rövidítettük le Charlie fogságát". Három hétig gyakoroltak, akkor aztán elhagyták a kolostort és megbeszélték, hogy augusztusban találkoznak Frenchv londoni lakásán. A piló-' ta jelentette, hogy Birmingham közelében talált egy megfelelő repülőteret. Ez idő fájt kapta Charlie a fegyházban a második bíztató üzenetet.

Később — így mesélte férjem — nagyon félt, mert attól tartott, hogy Frenchv esetleg fegyveres erővel tör be a fegyházba.

A harmadik üzenet így hangzott: „Charlie, .augusztus 12-én ne aludj! Négy jóbarátod látogat el“. Ezen a napon Charlie a fegyház szabóműhe- lyében dolgozgatott. Persze, nagyon izgatott volt és többször leejtette az ollóját. Szinte feltűnt a őröknek. Vacsora után. amikor már eloltották a villanyokat, Charlie lefeküdt és figyelt. Nem tudta, hogy Frenchy és társai két autóval már a fegyház közelében parkolnak. Az egyik egy ford volt, a másik meg egy tank- köCsi, amelybe rejtekhelyét építettek be. Úgy számították, hogy Charlie majd ott rejtőzik el és előfordulhat, hogy maid hosszabb ideig szolgál szállásául. Hajnali három órakor a két hegymászó és a kaszafúró a legnagyobb csendben megmászta az öt méter magas fegvházfalat. Sötétkék

Dr. Computer - a kiváló orvos

esőkabátot viseltek, kötelet vittek magukkal és harisnya-álarc volt rajtuk, úgyhogy teljesen felismerhetet- lenné váltak. A rádiós közben a rendőrség titkos adásait hallgatta és később ő is csatlakozott a többiekhez. Megbeszélték, ha valami nem sikerülne mindenki úgy menekül, ahogy tud. Nem kell tekintettel lenniük egymásra. Amikor az első elérte a peremet, a többiek kötélen utána másztak és leereszkedtek a fegyház udvarára. Észrevétlenül elérték a mosókonyha ajtaját. Tudták, hogy onnan folyosó vezet a cellákhoz. A kasszafúrónak harminc másodpercre volt szüksége, hogy felfeszítse az ajtót és a folyosóra érjenek. Ott vagy öt percig hallgatóztak: egy őr közeledett egyenletes léptekkel. Amikor elhaladt mellettük, falhoz lapították, zsebkendőt dugtak a szájába és gúzsba kötötték. Mindez hangtalanul zajlott le. A legnagyobb akadályt Charlie cellájának ajtaja okozta. Charlie lélegzetét visszatartva, számolta a másodperceket. Pontosan nyolc percig tartott, amíg a zár felpattant. Sok magyarázatra nem volt idő, Charlienak odadobtak néhány ruhadarabot és azután követte látogatóit. A kasszafúró egymásután visszahelyezte a cella és a folyosóra vezető zárat is, nehogy idő előtt vegyék észre a szökést.

‘Charlie cellája üres maradt, a folyosón pedig tehetetlenül feküdt a megkötözött őr.

Most már csak ki kellett jutni az udvarra és a falon keresztül az autókhoz. Dehát ez sikerült, amint tudjuk.

A távíró készülék egyhangúan kattog, számokat olvashatunk le a keskeny papírsávról. Az asszisztensnő a három-négy és többtagú számokat, mint ahogy a kalauzok szokták, egy kártyán kilyukasztja és elhelyezi az elektronikus számító gépbe, a computerbe. A computer, mintha pillanatokig habozna, azután a távíró készülékbe diktálja a szöveget. Az asz- szisztensnő szótagolva olvassa:' Magas vérnyomás, szívkoszorúér elme- szesedés, vesehomok.

— Mindjárt megmagyarázzuk a leadott számok titkát — mondja az asszisztensnő. A betegnél megállapított tüneteket szavakban, illetve minden orvosi szakkifejezést számokban fejeztek ki, mivel a gép csakis számokkal tud dolgozni. A távírókészülék segítségével egy párizsi orvos adta le jelentését az e- gyik betegéről. És azzal a kéréssel közvetítette egy bécsi klinikára, hogy dr. Computer egybevetve a tüneteket, állítsa fel a diagnózist. Miért pont Bécsben? Mert most ott nyitották meg a táv-diagnózis leadására berendezett nemzetközi központot. A nemrég megnyílt intézetbe eddig már több mint kétezer orvos küldte be a diagnózisok megállapításához szükséges adatokat. A diagnózisért 150- 200 márkát kell fizetni. A költségeket a páciensek viselik, a betegse- gélyzők nem kötelesek a kiadásokat megtéríteni.

Ne gondoljuk ám, hogy valami ördöngős dologról van szó. Dr. Computer, azaz a számító gép, valóban tudományos alapon működik. Az orvosok a szakkönyvekben maguk is utána nézhetnének a dolgoknak és a tünetek alapján egyedül is megállapíthatnák a diagnózist. Csakhogy a computer gyorsabban és pontosabban dolgozik és ezenfelül az orvos- tudomány legújabb ismereteire támaszkodik. A computer természetesen nem pótolja az orvos magasabb emberi intelligenciáját, ezzel szem„SEGÍTSÉG, a lányom nem bánja, ha éhenhafok"

CHAPLIN ANYÓSÁNAK VALLOMÁSA ÖNMAGÁRÓL ÉS AZ O'NEILL CSALÁDRÓL

Az ómódi, művirágokkal díszített kalapjára egy fehér cédulát tűzött ezzé! a felirattal: „Én vagyok Charlie Chaplin a- nyósa". Valahányszor elhagyja a házat, fejére illeszti ezt a kalapot, felveszi kopottas kabátját, és régi, kitaposott cipőjében siet a pékhez vagy a fűszereshez, hogy a legszükségesebbet megvásárolja. Hadd lássa mindenki, milyen szegény és sajnálatraméltó. Tudják meg, hogy a dúsgazdag filmszínész, aki családjával luxusvillában lakik a Genfi-tó partján, egyáltalán nem gondoskodik közeli hozzátartozójáról. „Hogy ilyen züllötten nézek ki — jelentette ki a 72 éves asszony — a» Chariot bűne. Ő szégyellje magát, nem én!“

Kétségbesett anya, vagy elmebeteg nő?

Amerikában, ahol Agnes Boulton-O’Neill él eltérőek a nézetek az esetet illetően. Egyesek szegény bolondnak tartják az i- dős asszonyt, mások a példátlan egoizmus sajnálatraméltó. áldozatának.

Agnes mama nagyon régen nem látta a lányát. Oonát, aki 1943 óta Chaplin felesége. Unokáit csak a lapokban megjelent fényképekről ismeri. A tönkrement asz- szonynak semmi esélye nincs arra, hogy Veveyben, a Genfi-tó közelében fekvő villába valaha is betehesse a lábát. A két „fél“ között gyűlölettel határos meg nem értés »uralkodik.

Oona O'Neill 17 éves volt, amikor a 38 évvel idősebb filmkomikust, Charlie Chaplint megismerte. Annak ellenére, hogy botrányait és elvált házasságainak történeteit Hollywoodban széltében-hosszában mesélték, eszeveszetten beleszeretett az idős emberbe.

Eugene O’Neill, a híres drámaíró, sokat várt okos, tehetséges lányától. A szó szoros értelmében majdnem elájult, amikor megtudta, hogy Oona feleségül akar menni egy rosszhírű „komédiáshoz", aki még ráadásul az apja lehetne. Mindent megtett. hogy a „félrevezetett gyereket“ észre térítse. De nemj sikerült. Oona, szülei akarata ellenére, feleségül ment az „ő Charlotjához“.

„Hiába igyekszel, hogy házasságod sikerüljön — írta neki az apja. — Úgyis válás lesz a vége...“

A válásra ugyan nem került sor, de O’Neill engesztelhetetlen maradt. Végrendeletében kitagadta a lányát és a „Chaplinnel való házasságból született, illetve születendő összes gyereket...“

Ez „hadüzenet“ volt. Oona többé nem látogathatta meg a szüleit, nem ejthette ki az apja nevét és nem találkozhatott az anyjával.

De míg Chaplinék házassága még mindig tart és egyik gyerek a másik után született, O’Neill kapcsolata Agnes Boul- tonnal rég felbomlott. A drámaíró harmadszor is szerencsét próbált, feleségül vette Carlotta Montereyt és átköltözött vele Franciaországba,

AZ EGYETLEN REMÉNY: A FIÚ

Á második feleség magára maradt Amerikában. Nem sok boldogság várt rá. Először megpróbálta saját erejéből fenntartani magát. Azután férjhezment. Oj férje azonban, egy bzionyos Ernest Koff- man. hamarosan meghalt. Nem esett kétségbe. Hiszen itt volt a fia, Oona bátyja, a ma 48 éves fhane. Agnes be- lévetette minden reményét, s egy New York melletti csinos villába költözött vele.

ÉS ŐMIATTA VESZÍTETTE EL MINDENÉI

Mert Shane mindinkább a család szégyenfoltjának, élvezethajhászó, gyógyíthatatlan iszákosának bizonyult. Hagyta, hogy az anyja tartsa el, ruházza, s még a fiókjából is kilopta a pénzét. Amikor már végképp nem volt pénze, kábítószerekkel kereskedett s maga is fogyasztotta őket.

Égy házkutatás után elhagyta a villát, New York nyomornegyedébe költözött s ma is ott tengeti életét, csaknem mindig munka nélkül és csaknem mindig részegen. Ha valamilyen kihágás miatt a rendőrség bezárja, dörömböl és kiabál a cella ajtajában: „Engedjetek szabadon, különben ráfizettek! Én vagyok O’Neill- nek. a híres drámaírónak a fia, és Charlie Chaplin sógora...” Nem is hallgatnak rá. A fiatal rendőrök nem hisznek neki és azt gondolják, hogy nagyzási mániában szenved.

CHAPLIN SZÍVE NEM LÁGYUL MEG

Amikor a fia otthagyta, Agnes Boulton majdnem az eszét vesztette. Egy ideg- gyógyászati klinikán hozták rendbe, a- hol azóta már többször is kezelték.

„Én nem vagyok őrült — hangoztatja az idős nő könnybelábadt szemmel. De ki nem válik csaknem eszelőssé, ha eny- nyi csapás éri? Ha mindenki elhagyja? Férje, fia, lánya...”

Az utóbbi időben sokat gondolt a lányára. akinek házasságát Chaplinnel any- nyira ellenezte. Talán játszott is a gondolattal, hogy ismét felveszi a családi kapcsolatokat, és vejénél, unokáinál, menedéket talál.

Levelet írt Svájcba, de nem jött rá válasz. Ismét Irt. Miután Oona még öngyilkossági fenyegetéseire sem reagált, kétségbeesése és csalódása nem ismert határt.

„Oona nem olyan szívtelen. Chariot az oka az egésznek” — állítja konokul. „Nem akarja, hogy kibéküljek a lányommal és hogy magához vegyen. Ő egy szörnyeteg, egy egoista, aki csak a saját kényelmére és a bankbetétjére gondol...“

De a panaszkodások mitsem segítenek. Veveyben hallani sem akarnak Agnes Boulton-O’Nelllről. Talán szégyenük is magukat az idős nő miatt. De az is lehetséges, hogy valóban elmebetegnek tartják. Égy biztos: Chaplin még sosem beben a gépesített kombinációs tevékenység terén felülmúlhatatlan tel-» iesítményeket ér el. Az orvosok azt szeretnék, ha minden nagyobb klinikán hasonló computer működne, mert az nagyszerű segítséget nyújt számukra.

Dr. Computer arról is gondosko- dik, hogy minden páciens megkapja az előírt diétát. A röntgenfelvételeket, elekttrokardiogrammokat is pillanatok alatt értékeli ki. A kivizs- gálás eredményeit és az előírt gyógy- kezelést is pontosan lejegyzi. Á kör-* házi tartózkodás befejeztével dr. Computer pontosan összeállítja még a számlát is. Most már az orvosi laboratóriumokban is igénybe veszik a computer-berendezéseket. Hányszor halljuk a kórházakban, még nincs diagnózisunk, mert még nem kaptuk meg az összes laboratóriumi eredményeket. Néha sokáig tart, amíg az orvos kezébe összefutnak a különböző laboratóriumokból az eredmények. Hányszor elkallódnak vagy elvesztik őket. Az is gyakran előfordul, hogy a laboránsnők nem végeznek pontos munkát és ezáltal tévesek az eredmények.

Dr. Computer pontos munkát végez a laboratóriumok számára is, sőt felfedezi a legelrejtettebb hibákat is. A párizsi orvos Bécsből gyorsan kézhez kapta a diagnózist: Vérnyomás: 93 százalék, a szívkoszorúér működésének gyengesége 92 százalék, vesemegbetegedés: 85 százalék, és most jön a legmeglepőbb: ha a valószínűségi fok 80 százalék alatt fekszik, akkor dr. Computer hallgat, egy szót sem szól.

A bécsi központra már más országokban is felszerelnek hasonló computereket. Azt akarják elérni, hogy a betegsegélyző intézmények is igénybe vehessék ezeket a berendezéseket és a magánbétegek számára is olcsóbb legyen dr. Computernél a vizsgálat honoráriuma.

szélt gyermekeinek a „nevezetes" nagymamáról.

Oona anyja valószínűleg abban reménykedett, hogy kétségbeejtő helyzete meglágyítja lánya szivét és ráveszi Chaplint a közeledésre. Több mint bizonyos — gondolta — hogy küld neki egy kis pénzt, nehogy a nyilvánosság előtt meghurcolja. De nem így történt. A filmsztár a kö nyörgéseket és a fenyegetéseket is elengedi a füle mellett.

TALÁN FURCSA LÉNY

Agnes Boulton-O’Neill ma valóban a- nyagilag és lelkileg is a végét járja. Á kis villában, ahol lakik, már egyetlen bútordarab sem az övé és nyolc macskáján kívül az égvilágon senkije sincs.

Nem lenne csoda. Ha a sok megpróbáltatás. amiben része volt, elvette volna az eszét. Az Is lehet, hogy igazságtalan volt a lányával szemben, amikor ellenezte, hogy olyan fiatalon férjhezmenjen Charlie Chaplinhez.

De végülis, az anyósa egy férfinek, a- kinél a pénz nem játszik szerepet, és az édesanyja egy asszonynak, akinek semmi gondja nincs a világon. Elhanyagolhatta ót Oona egész életében, az sem baj, hogy nem vett tudomást róla, amikor jő dolga volt. de egy ilyen Idős, magányos asszonyt mégsem szabad a sorsára bízni. Nem szabad nyomorogni hagyni, még akkor sem, ha van oka sértődésre, akkor sem. ha már nem lehet felújítani a szeretet sem és ha a hosszú távoliét ével el is törölték a boldog gyermekkor emlékeit.*