Új Ifjúság, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1968-05-21 / 21. szám

Létezik a világon égy olyan község, illetve tele­pülés, ahol semmire sem panaszkodhatnak a lakosok. Ha valaki megbetegszik, az orvos azonnal hozzásiet. alaposan megvizsgálja, a gyógyszert a házhoz küldi, naponta telefonál, érdeklő­dik a beteg állapota iránt és késő este még egyszer feltétlenül megnézi a bete­gét. Ha csőrepedés fordul elő. a mesterember telefon- hívásra azonnal megjelenik, azonnal hozzálát a munká­hoz és a legrövidebb Időn belül elvégzi a munkáját. Ha fiatal szülők este a mo­ziba akarnak menni, akkor csak telefonálnak és ponto­san a megbeszélt időre máris megjelenik egy kel­lemes külsejű idős néni, akivel a gyerek szívesen marad otthon. Azon a tele­pülésen a szülőknek nincse­nek iskola gondjaik, mert a tanítók külön-külön fog­lalkoznak a gyerekekkel. Az iskola piellett kiváló gyógy­pedagógusok működnek és egyénileg foglalkoznak a gyerekekkel. Hol van ez a település? Dél-Angliában és úgy hív­ják, hogy Kidwells Closse. VALAMI FÁJ Jóleső érzés fogott el, amikor átléptem otthonom küszöbét, hogy magam mö­gött hagyhattam a város egésznapos kakofónikus za­ját. Felnyitottam a rádiót, hogy egy kis lágy muzsikát hallgassak és bolgodan vé­gigdőltem a pamlagon. Bol­dogságom nem tartott soká. Csak addig, míg bemeleged­tek a készülék elektroncsö­vei. Mert aztán .. — Valami fáj, fáj, fáj — üvöltötte a masina. Nekem is. A fülem. A slá­gertől. SOSE AGGÓDJUNK Egy legutóbbi statisztikai jelentés azt kesergi, hogy sokat dohányzunk, már aki dohányzik. A káros szenve­dély hódolói évente olyan összeget fordítanak dohány­ra, mint az egész lakosság tejre és tejtermékekre. Ami a tejfogyasztást ille­ti, részben aggasztó e je­lenség. Ám sose aggódjunk a dohányosok miatt. Min­denki saját sorsának ková­csa. S ha így folytatják és hinni lehet az orvostudo­mánynak, rövidesen egytől- egyig káros szenvedélyük áldozatául esnek. És akkor legalább nem lesz, aki a le­vegőt mérgezze. FELEMELŐ ÉRZÉS. NÉMI FENNTARTÁSSAL Örömmel értesültem arról, hogy Belgiumban nagyon népszerűek a Skoda MB személyautók. Csupán az — Szia, ma nem volt sem­mi különös a suliban, csak a szokott hülyöngések a Colos hozott be egy olyan újságot, a pléboj, vagy mi a csuda volt a címe, tudod, olyan meztelen nők, meg más ilyesmik vannak benne, a fiúk persze csinálták az arénát vele, mi meg mond­tuk. hogy kit érdekel, aztán kiloptuk a táskájukból, de nem is volt olyan érdekes egyáltalán, nem ts tudom, hogy a Mélák mit tudott rajta nézni az egész matek óra alatt, még a Pózna ts észrevette, pedig ő különben állati hülye az ilyesmihez, aztán rászólt, hogy mit ol­vasol, fiam, és azt mondta neki a Mélák, hogy a Mici­mackó kuckóját, és azt hit­tük, hogy meghalunk a rö­högéstől, és mondta a Pózna, hogy máskor ne ilyesmivel szórakozzon, mert kihívja feleint. — Aztán meg a Lapaj ho­zott be olyan sorozatokat, biztos ismered te is, de jel­zem, állati szemetek, őszin­tén szólva, és megmutatta nekem plé pofával, és fi­gyelte, hogy mit szólok hoz­zá, de mondtam, hogy mit érdekel, énvelem nem fog ő szórakozni, nem azért pofoz­ói ifjúság 7 Jó szomszédok Tulajdonképpen egy szocio­lógiai kísérleti telepről van szó, melyet nemrég létesí­tettek. Egyelőre csak 300 lakosa van. Terv szerint egy olyan ideális községet akar­nak felépíteni, ahová vallás és nemzetiségre való tekin­tet nélkül különböző foglal­kozású embereket telepíte­nek. A település lakóinak jelszava: legyen mindenki mindenkinek a jó szomszéd­ja. Segítsük egymást. Min­denki úgy segít, ahogy tud. A legújabb szociológiai felmérések azt bizonyítot­ták, hogy az angliai váro­sokban egy-egy utcában mindig azonos foglalkozású emberek laknak. Köztudo­mású például, hogy ebben az utcában orvosok laknak, abban pedig a bankemberek, vagy politikusok, gyárosok, munkások. Vannak város­negyedek, ahol csakis szí­nesbőrű családok laknak, vagv fordítva, csak fehér- bőrüek. Mások nem is kap­nak ott lakást. Sőt, vannak utcák, ahol csak evangéli­kusok, vagy csak katotiku- sok laknak. Kidwells Clos- se-ba. az új kísérleti tele­pülésre sikerült néhány ázsiai származású családot, írországi és más országok­ból Angliába került emi­gránsokat letelepíteni. Az új településre különböző foglalkozású embereket nyertek meg. Oda költözött például a 76 éves Emily Smith asszony is, Tomy ne­vű kanárijával és rozoga bútoraival együtt. Az idős hölgy szomszédja a telepü­lés legfiatalabb tagja, a négy hónapos Johnny. A kisfiú édesapja 21 éves és az anyja 20 éves. Elhozták a nagyszülőket is, de nem kértek külön lakást szá­mukra, pedig kaphattak volna: mert azt akarják ta­nulmányozni, hogyan él egy­más mellett három nemze­dék. A nagyszülők vigyáz­nak az unokára, a fiatal házaspár pedig elhozza nemcsak a nagyszülők, ha­nem az idős Emily asszony számára is azt, amire egy távolabbi füszerüzletből szüksége van. A település tagjai mindenben segítik egymást. Az egész csak kí­sérlet. Sokan kételkednek is az eredményben, nem hiszik, hogy különböző vidékről, különböző vallású és foglal­kozású emberek jól megért­sék egymást és jó szomszé­dok legyenek. A település új lakosai váltig hangoztat­ják, hogy kitartanak és megmutatják a világnak, igenis, élhetnek jó barát­ságban egymás mellett kü­lönböző fajú és nemzetiségű emberek is, csak hát egy kis jóakarat kell hozzá. Most már megszervezték a köz­ségi tanácsot is. sőt már a műkedvelő gárda is műkö­dik. Vajon valóban sikerül-e ez a kísérlet? Mi lenne, ha nálunk is létesítenének egv ilyen Kidwells Closse-szerü települést? Hátha nálunk is sikerülne. Jegyezzük le a jelszót: Legyen mindenki mindenkinek a jő szom­szédja. VARIÁCIÓK HAZAI TfHIÍRA PALÄGYI LAJOS idén körülbelül 1500 Skoda MB kocsit hoztak forgalom­ba. Hát ez valóban felemelő érzés, hogy hazánk gyárt­mánya az autópiacon ural­kodó hatalmas versengésben is megállja helyét. Remélem, azért a szerviz és pótalkatrész szolgálatot jobban megszervezték mint nálunk. Ellenkező esetben oda a hírnév. MÉG SEM NÉMA Amikor Bratislavában fel­emelték a villamosok vitel- diját, a közlekedési vállalat azt ígérte, hogy most már minden rendben lesz. Ké­nyelmesen, gyorsan, bosz- szúság nélkül, kulturáltan fogunk utazni. Azt is ígér­ték. hogy ezután bejelentik a megállók nevét, és azt is, melyik járatra, hol kell át- szállni. A többin kívül — mint azt jól sejtették — ez utóbbi ígéretet sem teljesí­tették. A járművekben be­épített hangszórók némák maradtak, és mi beletörőd­tünk ebbe. Annyi minden­ben beletörődtünk már . Később azzal mentegetőz­tek. hogy a hangszórók elég gyakran és nagyon könnyen megrongálódnak. Ezért nem jelezhetik rajtuk keresztül a megállók nevét. A napok­ban éppen ez a védekezés jutott eszembe, ezért nem is csodálkoztam, hogy bár egymás után hagytuk ma­gunk mögött a megállókat, a hangszóró néma maradt. De mégsem. Az egyik megállón a vezető dühös, borízű baritonja riasztotta fel az egymás hegyén-hátán tolakodó utasokat. — Hé, másszanak már to­vább a kocsi belsejébe!!! TALÁLÓ MEGNEVEZÉS „Maraton-Grill“ néven új éttermet nyitottak Kassán. Ügy vélem, hogy ez az el­nevezés nagyon találó lenne több más étterem megjelö­lésére is. Nem mintha vala­mi közük lenne a maratoni futáshoz. Csupán azért, mert az ételeket maratoni idő alatt készítik el a kedves vendégnek. JŐL NÉZÜNK KI Az Üj Szó „Család, ott­hon“ rovatában figyeltem fel a minap a következő cí­men közölt Írásra: „A cipő­jéről is megítélhetjük az embert“. A cikkét, bevallóin, el sem olvastam. Elég volt a címe. Mert ha azok szerint a ci­pők szerint ítélnek meg bennünket, melyekkel ipa- traktál, akkor jól nézünk runk és kereskedelmünk ki... Az utóbbi hetekben olvasóink egyre többet panaszkodnak, hogy az újságárusoknál már kedden délután nem kapják meg a lapot. Mivel a cenzúra megszűnt, jobb, nyíltabb, őszintébb j lapot tudunk kiadni, de nehéz oda hatnunk, j hogy az újságárusok jóindulatúan, saját fele- j lősségiikre többet rendeljenek. Ezért kérjük olvasóinkat, váljanak lapunk állandó előfize­tőivé, mert csak így tudjuk biztosítani azt, hogy minden érdeklődő hozzájusson az Üj Ifjúsághoz. A SZERKESZTŐSÉG Diákzavargások Párizsban Párizsban május 10-én megkezdődtek az Egyesült Államok és Vietnam közötti béketárgyalások. De a francia főváros e- zekben a napokban sokkal inkább a véres diákzavargások ha­tása alatt áll. Lehetséges volna, hogy ezek az események va­lamiképpen összefüggnek? Kétségtelen, hogy a diákok a tün­tetéseket tudatosan tűzték ki olyan időpontra, amikor az e- gész világ érdeklődése Párizs felé fordul. Az is kétségtelen, hogy a rendőrség azért lép fel olyan könyörtelenül a diákok­kal szemben, mert ezt De Gaulle így rendelte el. Olyan hírek is járják, hogy a kommunisták érdeke, hogy a vietnami tár­gyalásokat megzavarják. Természetesen, a kínai irányzatú kommunistáké — fűzik hozzá. A különböző munkáspártok, a kommunista párt, eleinte elí­télte a diáktüntetéseket, úgy látta, hogy ezek burzsoá és a- narchista színezetűek. Idővel azonban a tömeg magával ra­gadta a kommunistákat és a diákokkal együtt ők is felvonul­tak. Még egyszer felvetjük a kérdést: talán mégis létezik egy mélyebb összefüggés a vietnami események és a párizsi diák- zavargások között? Amikor a béketárgyalások hivatalosan megkezdődtek és az Egyesült Államok küldöttei végre szemtől szemben álltak a vietnami küldöttekkel, akkor a jelenlévők valóban úgy érez­ték, hogy a negyed évszázad óta folyó harc végre talán a be­fejezése előtt áll. A konferencia természetesen technikai megbeszélésekkel kezdődött, hasonlóképpen, mint ahogy va­lamikor Indokínában a háború is csak kicsiben kezdődött. ♦ SOK A JAPÁN Míg Vance, az amerikai küldött udvariasan üdvözölte a viet-- namiakat, tulajdonképpen máris túljutott egy nehéz ponton. S míg megállapodtak abban, hogy a tárgyalások majd fran­cia nyelven folynak és hogy a tárgyalásokon milyen küldött­ségek vesznek részt, milyen sorrendben ülnek majd, kint ó- rák hosszat fényképészek és diákok álltak sorban. Feltűnő, hogy nagyon sok volt közöttük a japán. A vietnamiak nem tértek ki a fényképészek lencséi elől, de az amerikaiak szem­látomást nem szeretik a fényképészeket. Hiszen ők azok, akik kénytelenek voltak megváltoztatni politikai irányzatukat és beszüntetni a katonai kísérletet. Vietnamot elhagyják majd, — mondják, — de csak öt év múlva. ♦ VIETNAM CSAK ÜRÜGY A DIÁKOK SZÁMÁRA? Csak egyetlenegy diákcsoport vonult fel a Lutetia nevű szálloda előtt, ahol az észak-vietnami küldöttek laknak. A tüntető diákok kezében gyakran látni Ho esi Minh fényképét. A valóságban azonban mégiscsak úgy látszik, hogy a diákok a vietnami kérdést csak ürügyül használják fel. Az amerikai szociológusok azt állítják, hogy a szociális fe­szültségek mindig a háború folyamán keletkeznek. Ezzel ma­gyarázzuk azt a körülményt is, hogy a nyugati nagyhatalmak és azok; a társadalmi csoportosulások, amelyek az amerikai politikával azonosítják magukat, nagyon sokat vesztettek te­kintélyükből. Különösen a fiatalok és így a diákok is vilá­gosan látják, hogy a nyugati hatalmak milyen sok igazság­talanságot követnek el. A diákok nyugtalansága, elégedetlen­sége minden országban más és más okokra vezethető vissza. ♦ MIRŐL VAN SZÓ? Franciaországban a diákok gyűlölik a gaullisták udvarias „rendszerét“, aktívan szeretnének részt venni a francia isko­lapolitikában, át szeretnék szervezni az iskolákat, különösen a főiskolákat Több érvényesülési lehetőséget követelnek a fia­Még korai kodtam annyit elsőben, hogy most meg rajtam tanulja az anatómiát, hát nem? — Ja, aztán a dögtan el-1 maradt, a fiúk meg felültek a pádra, és fújták a dalla­mot, hogy mennyi csaja van mindegyiknek, de akkora süketségeket tudnak monda­ni a lányokról, hogy az nem igaz, mert egyáltalán nem ismerik ki magukat, aztán verik a tamtamot, ha kirö­högjük őket, és rém ronda volt a Colos, mert bekrétáz- ta a szivacsot, és hozzávágta az Ibihez, aztán odament hozzá és kezdte leporolni neki a köpenyét, hát érted, ügye, miért csinálta az egé­szet, az Ibi meg ordított, hogy meg lesz mondva, de jelzem, úgy kell neki, mert mindig direkt úgy ül le elül­te, hogy csak látnád, meg vonaglik, meg minden, aztán ordibál, ha a Colos megva­dul. — Aztán nekünk meg a Jutka dumált, hogy így a fiúk, meg úgy a fiúk, de én már nem is mondom, hogy ,mit beszélünk örökké csak erről, , mert akkor az Ibi Un­dok, és azt mondja, hogy érdekes, amíg a Colos velem járt, addig nem zavart, hát járjon ővele, azt hiszi, érde­kel? — Ja,: és. aztán az osztály- főnöki is. elmaradt, szeren­csére, és , jött egy orvos, vagy mi, a Spenót hozta be, irtó bő nadrágja volt, meg kopasz feje, meg ha beszélt, csattogott a protézise, mint a kasztanyetta. És képzeld, azt mondta, hogy azért jött, hogy minket felvilágosítson, és kérdezzünk meg nyíltan mindent. És akkor mindenki hallgatott, mert képzeld el, ha kérdezett volna valaki valamit, hát két hétig lega­lább nem lett volna élete, mert rászálltak volna, az vili, és a Mélák olyan egész mély hangon azt mondta, hogy mi most fel leszünk világosítva, mert ő tud olyan egész mély hangon beszélni, és akkor majd megpukkad­tunk, és a Spenót meg pipa volt, hogy mit húzzuk az időt, és kérdezzünk már, a pofa meg csak álldogált és olyan ízésen nézett ránk, látszott, hogy azt gondolja, hogy micsoda gyenge banda, és erre én irtó pipa lettem, és felálltam és megkérdez­tem, hogy tessék mondani, mitől korog az ember gyom­ra, és erre, persze kitört a balhé, és jól bevágódtam a Spenótnál, de legalább vége lett az ingyencirkusz­nak és nem bámultak min­ket tovább. — Aztán, ahogy mentek . kifelé, a Spenót állation ex­humálta magát, hogy sajnos, úgy látszik, korai még a mi gyermekeinknél, mert ném ■érdekli még őket ez a téma egyáltalán, majd harmadik­ban lesz szíves elfáradni. Hát szóval, ez volt, ha sietek a leckével, akkor megnézhe­tem az egy férfi, egy nőt? mert jelzem, tizennyolcas, de a Mari személyijével be szoktak engedni, és a Lapaj látta, és irtó ízes jelenetek vannak benne, na, ne vaca­kolj, igazán, ugye elmehe­tek? G. SZABÖ JUDIT tál tudósok számára. Azt akarják, hogy több tehetséges fia­tal mehessen tudományos pályára. Tény az, hogy a diákok mozgalma valóban tömeg-megmozdulás. Párizs ilyen diáktün­tetéseket még nem látott. A diákok követelik, hogy a rendő­rök hagyják el a Sorbonne épületét és környékét, valamint a diáknegyedet. Ezenkívül bocsássák szabadon az eddig letar­tóztatott diákokat. A diákzavargások alatt rendőrségi repülőgépek keringtek állandóan a nagy körutak felett, ahol a diákok széles me­netoszlopokban vonultak fel. A transzparenseken ilyen felira­tokat olvastunk: „Le a polgári egyetemmel!“, „Szabadítsátok fel kollégáinkat!“ A rendörosztagok be akarták vonulni az e- gyetemi városba. Az ismert Boulevard St. Germaine-en véres közelharcra került a sor, úgyhogy a diákok csak nehezen ju­tottak előre. A rendőrök vízsugarakkal és könnyfakasztó bőm-' bakkal akarták szétverni a diáktömegeket. A Boulevard St. Michel-en a járdán álltam és onnan figyeltem az eseménye­ket. Igen veszélyes helyzetbe kerültem. Hirtelen erős ütést éreztem. A rendőrség támadásba ment át. A rendőrök nem annyira a diákokat, mintif az utcán álldogáló embereket ver­ték, ahol érték. Előttem három rendőr majdnem agyonütött egy idős bácsit. Kétszer éreztem erős ütést a hátamon és a fejemen. A fejem sajgóit a fájdalomtól. Nem is tudom, ho­gyan kerültem ki a tömegből. Kékesszürke autóbuszokról rá­csos sisakú rendőrök ugráltak le. A diákok előtt azonban meghunyászkodtak. A diákcsoportok áttörték a rendőrkordont és azután az egyetem elé vonultak. Helyenként felszakítot­ták az aszfaltot és barikádot emeltek. A parkok kerítését is kiszedték és azzal torlaszolták el az utakat. Égő autókkal sáncolták el magukat A rendőrök a könnyfakasztó bombák közepette, fuldokolva, nekimentek a barikádoknak. A diákok kitartottak, még másnap délelőtt is tartották magukat, és ü- temezve kiáltották, a jelszavakat. A rendőrség heves támadása következtében eddig több száz a súlyosan sebesült. Az utcák erősen megrongálódtak. Emlí­tésre méltó, hogy a nagy áruházak és általában az üzletek ki­rakatait nem verték be a diákok, fosztogatásra egész idő a- latt nem került sor. A diákzavargások most elcsitultak, de bármikor még szervezettebb formában újból fellángolhatnak. Vajon elérik céljukat?, O. FIELHAUER

Next

/
Thumbnails
Contents