Új Ifjúság, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1968-05-21 / 21. szám
Létezik a világon égy olyan község, illetve település, ahol semmire sem panaszkodhatnak a lakosok. Ha valaki megbetegszik, az orvos azonnal hozzásiet. alaposan megvizsgálja, a gyógyszert a házhoz küldi, naponta telefonál, érdeklődik a beteg állapota iránt és késő este még egyszer feltétlenül megnézi a betegét. Ha csőrepedés fordul elő. a mesterember telefon- hívásra azonnal megjelenik, azonnal hozzálát a munkához és a legrövidebb Időn belül elvégzi a munkáját. Ha fiatal szülők este a moziba akarnak menni, akkor csak telefonálnak és pontosan a megbeszélt időre máris megjelenik egy kellemes külsejű idős néni, akivel a gyerek szívesen marad otthon. Azon a településen a szülőknek nincsenek iskola gondjaik, mert a tanítók külön-külön foglalkoznak a gyerekekkel. Az iskola piellett kiváló gyógypedagógusok működnek és egyénileg foglalkoznak a gyerekekkel. Hol van ez a település? Dél-Angliában és úgy hívják, hogy Kidwells Closse. VALAMI FÁJ Jóleső érzés fogott el, amikor átléptem otthonom küszöbét, hogy magam mögött hagyhattam a város egésznapos kakofónikus zaját. Felnyitottam a rádiót, hogy egy kis lágy muzsikát hallgassak és bolgodan végigdőltem a pamlagon. Boldogságom nem tartott soká. Csak addig, míg bemelegedtek a készülék elektroncsövei. Mert aztán .. — Valami fáj, fáj, fáj — üvöltötte a masina. Nekem is. A fülem. A slágertől. SOSE AGGÓDJUNK Egy legutóbbi statisztikai jelentés azt kesergi, hogy sokat dohányzunk, már aki dohányzik. A káros szenvedély hódolói évente olyan összeget fordítanak dohányra, mint az egész lakosság tejre és tejtermékekre. Ami a tejfogyasztást illeti, részben aggasztó e jelenség. Ám sose aggódjunk a dohányosok miatt. Mindenki saját sorsának kovácsa. S ha így folytatják és hinni lehet az orvostudománynak, rövidesen egytől- egyig káros szenvedélyük áldozatául esnek. És akkor legalább nem lesz, aki a levegőt mérgezze. FELEMELŐ ÉRZÉS. NÉMI FENNTARTÁSSAL Örömmel értesültem arról, hogy Belgiumban nagyon népszerűek a Skoda MB személyautók. Csupán az — Szia, ma nem volt semmi különös a suliban, csak a szokott hülyöngések a Colos hozott be egy olyan újságot, a pléboj, vagy mi a csuda volt a címe, tudod, olyan meztelen nők, meg más ilyesmik vannak benne, a fiúk persze csinálták az arénát vele, mi meg mondtuk. hogy kit érdekel, aztán kiloptuk a táskájukból, de nem is volt olyan érdekes egyáltalán, nem ts tudom, hogy a Mélák mit tudott rajta nézni az egész matek óra alatt, még a Pózna ts észrevette, pedig ő különben állati hülye az ilyesmihez, aztán rászólt, hogy mit olvasol, fiam, és azt mondta neki a Mélák, hogy a Micimackó kuckóját, és azt hittük, hogy meghalunk a röhögéstől, és mondta a Pózna, hogy máskor ne ilyesmivel szórakozzon, mert kihívja feleint. — Aztán meg a Lapaj hozott be olyan sorozatokat, biztos ismered te is, de jelzem, állati szemetek, őszintén szólva, és megmutatta nekem plé pofával, és figyelte, hogy mit szólok hozzá, de mondtam, hogy mit érdekel, énvelem nem fog ő szórakozni, nem azért pofozói ifjúság 7 Jó szomszédok Tulajdonképpen egy szociológiai kísérleti telepről van szó, melyet nemrég létesítettek. Egyelőre csak 300 lakosa van. Terv szerint egy olyan ideális községet akarnak felépíteni, ahová vallás és nemzetiségre való tekintet nélkül különböző foglalkozású embereket telepítenek. A település lakóinak jelszava: legyen mindenki mindenkinek a jó szomszédja. Segítsük egymást. Mindenki úgy segít, ahogy tud. A legújabb szociológiai felmérések azt bizonyították, hogy az angliai városokban egy-egy utcában mindig azonos foglalkozású emberek laknak. Köztudomású például, hogy ebben az utcában orvosok laknak, abban pedig a bankemberek, vagy politikusok, gyárosok, munkások. Vannak városnegyedek, ahol csakis színesbőrű családok laknak, vagv fordítva, csak fehér- bőrüek. Mások nem is kapnak ott lakást. Sőt, vannak utcák, ahol csak evangélikusok, vagy csak katotiku- sok laknak. Kidwells Clos- se-ba. az új kísérleti településre sikerült néhány ázsiai származású családot, írországi és más országokból Angliába került emigránsokat letelepíteni. Az új településre különböző foglalkozású embereket nyertek meg. Oda költözött például a 76 éves Emily Smith asszony is, Tomy nevű kanárijával és rozoga bútoraival együtt. Az idős hölgy szomszédja a település legfiatalabb tagja, a négy hónapos Johnny. A kisfiú édesapja 21 éves és az anyja 20 éves. Elhozták a nagyszülőket is, de nem kértek külön lakást számukra, pedig kaphattak volna: mert azt akarják tanulmányozni, hogyan él egymás mellett három nemzedék. A nagyszülők vigyáznak az unokára, a fiatal házaspár pedig elhozza nemcsak a nagyszülők, hanem az idős Emily asszony számára is azt, amire egy távolabbi füszerüzletből szüksége van. A település tagjai mindenben segítik egymást. Az egész csak kísérlet. Sokan kételkednek is az eredményben, nem hiszik, hogy különböző vidékről, különböző vallású és foglalkozású emberek jól megértsék egymást és jó szomszédok legyenek. A település új lakosai váltig hangoztatják, hogy kitartanak és megmutatják a világnak, igenis, élhetnek jó barátságban egymás mellett különböző fajú és nemzetiségű emberek is, csak hát egy kis jóakarat kell hozzá. Most már megszervezték a községi tanácsot is. sőt már a műkedvelő gárda is működik. Vajon valóban sikerül-e ez a kísérlet? Mi lenne, ha nálunk is létesítenének egv ilyen Kidwells Closse-szerü települést? Hátha nálunk is sikerülne. Jegyezzük le a jelszót: Legyen mindenki mindenkinek a jő szomszédja. VARIÁCIÓK HAZAI TfHIÍRA PALÄGYI LAJOS idén körülbelül 1500 Skoda MB kocsit hoztak forgalomba. Hát ez valóban felemelő érzés, hogy hazánk gyártmánya az autópiacon uralkodó hatalmas versengésben is megállja helyét. Remélem, azért a szerviz és pótalkatrész szolgálatot jobban megszervezték mint nálunk. Ellenkező esetben oda a hírnév. MÉG SEM NÉMA Amikor Bratislavában felemelték a villamosok vitel- diját, a közlekedési vállalat azt ígérte, hogy most már minden rendben lesz. Kényelmesen, gyorsan, bosz- szúság nélkül, kulturáltan fogunk utazni. Azt is ígérték. hogy ezután bejelentik a megállók nevét, és azt is, melyik járatra, hol kell át- szállni. A többin kívül — mint azt jól sejtették — ez utóbbi ígéretet sem teljesítették. A járművekben beépített hangszórók némák maradtak, és mi beletörődtünk ebbe. Annyi mindenben beletörődtünk már . Később azzal mentegetőztek. hogy a hangszórók elég gyakran és nagyon könnyen megrongálódnak. Ezért nem jelezhetik rajtuk keresztül a megállók nevét. A napokban éppen ez a védekezés jutott eszembe, ezért nem is csodálkoztam, hogy bár egymás után hagytuk magunk mögött a megállókat, a hangszóró néma maradt. De mégsem. Az egyik megállón a vezető dühös, borízű baritonja riasztotta fel az egymás hegyén-hátán tolakodó utasokat. — Hé, másszanak már tovább a kocsi belsejébe!!! TALÁLÓ MEGNEVEZÉS „Maraton-Grill“ néven új éttermet nyitottak Kassán. Ügy vélem, hogy ez az elnevezés nagyon találó lenne több más étterem megjelölésére is. Nem mintha valami közük lenne a maratoni futáshoz. Csupán azért, mert az ételeket maratoni idő alatt készítik el a kedves vendégnek. JŐL NÉZÜNK KI Az Üj Szó „Család, otthon“ rovatában figyeltem fel a minap a következő címen közölt Írásra: „A cipőjéről is megítélhetjük az embert“. A cikkét, bevallóin, el sem olvastam. Elég volt a címe. Mert ha azok szerint a cipők szerint ítélnek meg bennünket, melyekkel ipa- traktál, akkor jól nézünk runk és kereskedelmünk ki... Az utóbbi hetekben olvasóink egyre többet panaszkodnak, hogy az újságárusoknál már kedden délután nem kapják meg a lapot. Mivel a cenzúra megszűnt, jobb, nyíltabb, őszintébb j lapot tudunk kiadni, de nehéz oda hatnunk, j hogy az újságárusok jóindulatúan, saját fele- j lősségiikre többet rendeljenek. Ezért kérjük olvasóinkat, váljanak lapunk állandó előfizetőivé, mert csak így tudjuk biztosítani azt, hogy minden érdeklődő hozzájusson az Üj Ifjúsághoz. A SZERKESZTŐSÉG Diákzavargások Párizsban Párizsban május 10-én megkezdődtek az Egyesült Államok és Vietnam közötti béketárgyalások. De a francia főváros e- zekben a napokban sokkal inkább a véres diákzavargások hatása alatt áll. Lehetséges volna, hogy ezek az események valamiképpen összefüggnek? Kétségtelen, hogy a diákok a tüntetéseket tudatosan tűzték ki olyan időpontra, amikor az e- gész világ érdeklődése Párizs felé fordul. Az is kétségtelen, hogy a rendőrség azért lép fel olyan könyörtelenül a diákokkal szemben, mert ezt De Gaulle így rendelte el. Olyan hírek is járják, hogy a kommunisták érdeke, hogy a vietnami tárgyalásokat megzavarják. Természetesen, a kínai irányzatú kommunistáké — fűzik hozzá. A különböző munkáspártok, a kommunista párt, eleinte elítélte a diáktüntetéseket, úgy látta, hogy ezek burzsoá és a- narchista színezetűek. Idővel azonban a tömeg magával ragadta a kommunistákat és a diákokkal együtt ők is felvonultak. Még egyszer felvetjük a kérdést: talán mégis létezik egy mélyebb összefüggés a vietnami események és a párizsi diák- zavargások között? Amikor a béketárgyalások hivatalosan megkezdődtek és az Egyesült Államok küldöttei végre szemtől szemben álltak a vietnami küldöttekkel, akkor a jelenlévők valóban úgy érezték, hogy a negyed évszázad óta folyó harc végre talán a befejezése előtt áll. A konferencia természetesen technikai megbeszélésekkel kezdődött, hasonlóképpen, mint ahogy valamikor Indokínában a háború is csak kicsiben kezdődött. ♦ SOK A JAPÁN Míg Vance, az amerikai küldött udvariasan üdvözölte a viet-- namiakat, tulajdonképpen máris túljutott egy nehéz ponton. S míg megállapodtak abban, hogy a tárgyalások majd francia nyelven folynak és hogy a tárgyalásokon milyen küldöttségek vesznek részt, milyen sorrendben ülnek majd, kint ó- rák hosszat fényképészek és diákok álltak sorban. Feltűnő, hogy nagyon sok volt közöttük a japán. A vietnamiak nem tértek ki a fényképészek lencséi elől, de az amerikaiak szemlátomást nem szeretik a fényképészeket. Hiszen ők azok, akik kénytelenek voltak megváltoztatni politikai irányzatukat és beszüntetni a katonai kísérletet. Vietnamot elhagyják majd, — mondják, — de csak öt év múlva. ♦ VIETNAM CSAK ÜRÜGY A DIÁKOK SZÁMÁRA? Csak egyetlenegy diákcsoport vonult fel a Lutetia nevű szálloda előtt, ahol az észak-vietnami küldöttek laknak. A tüntető diákok kezében gyakran látni Ho esi Minh fényképét. A valóságban azonban mégiscsak úgy látszik, hogy a diákok a vietnami kérdést csak ürügyül használják fel. Az amerikai szociológusok azt állítják, hogy a szociális feszültségek mindig a háború folyamán keletkeznek. Ezzel magyarázzuk azt a körülményt is, hogy a nyugati nagyhatalmak és azok; a társadalmi csoportosulások, amelyek az amerikai politikával azonosítják magukat, nagyon sokat vesztettek tekintélyükből. Különösen a fiatalok és így a diákok is világosan látják, hogy a nyugati hatalmak milyen sok igazságtalanságot követnek el. A diákok nyugtalansága, elégedetlensége minden országban más és más okokra vezethető vissza. ♦ MIRŐL VAN SZÓ? Franciaországban a diákok gyűlölik a gaullisták udvarias „rendszerét“, aktívan szeretnének részt venni a francia iskolapolitikában, át szeretnék szervezni az iskolákat, különösen a főiskolákat Több érvényesülési lehetőséget követelnek a fiaMég korai kodtam annyit elsőben, hogy most meg rajtam tanulja az anatómiát, hát nem? — Ja, aztán a dögtan el-1 maradt, a fiúk meg felültek a pádra, és fújták a dallamot, hogy mennyi csaja van mindegyiknek, de akkora süketségeket tudnak mondani a lányokról, hogy az nem igaz, mert egyáltalán nem ismerik ki magukat, aztán verik a tamtamot, ha kiröhögjük őket, és rém ronda volt a Colos, mert bekrétáz- ta a szivacsot, és hozzávágta az Ibihez, aztán odament hozzá és kezdte leporolni neki a köpenyét, hát érted, ügye, miért csinálta az egészet, az Ibi meg ordított, hogy meg lesz mondva, de jelzem, úgy kell neki, mert mindig direkt úgy ül le elülte, hogy csak látnád, meg vonaglik, meg minden, aztán ordibál, ha a Colos megvadul. — Aztán nekünk meg a Jutka dumált, hogy így a fiúk, meg úgy a fiúk, de én már nem is mondom, hogy ,mit beszélünk örökké csak erről, , mert akkor az Ibi Undok, és azt mondja, hogy érdekes, amíg a Colos velem járt, addig nem zavart, hát járjon ővele, azt hiszi, érdekel? — Ja,: és. aztán az osztály- főnöki is. elmaradt, szerencsére, és , jött egy orvos, vagy mi, a Spenót hozta be, irtó bő nadrágja volt, meg kopasz feje, meg ha beszélt, csattogott a protézise, mint a kasztanyetta. És képzeld, azt mondta, hogy azért jött, hogy minket felvilágosítson, és kérdezzünk meg nyíltan mindent. És akkor mindenki hallgatott, mert képzeld el, ha kérdezett volna valaki valamit, hát két hétig legalább nem lett volna élete, mert rászálltak volna, az vili, és a Mélák olyan egész mély hangon azt mondta, hogy mi most fel leszünk világosítva, mert ő tud olyan egész mély hangon beszélni, és akkor majd megpukkadtunk, és a Spenót meg pipa volt, hogy mit húzzuk az időt, és kérdezzünk már, a pofa meg csak álldogált és olyan ízésen nézett ránk, látszott, hogy azt gondolja, hogy micsoda gyenge banda, és erre én irtó pipa lettem, és felálltam és megkérdeztem, hogy tessék mondani, mitől korog az ember gyomra, és erre, persze kitört a balhé, és jól bevágódtam a Spenótnál, de legalább vége lett az ingyencirkusznak és nem bámultak minket tovább. — Aztán, ahogy mentek . kifelé, a Spenót állation exhumálta magát, hogy sajnos, úgy látszik, korai még a mi gyermekeinknél, mert ném ■érdekli még őket ez a téma egyáltalán, majd harmadikban lesz szíves elfáradni. Hát szóval, ez volt, ha sietek a leckével, akkor megnézhetem az egy férfi, egy nőt? mert jelzem, tizennyolcas, de a Mari személyijével be szoktak engedni, és a Lapaj látta, és irtó ízes jelenetek vannak benne, na, ne vacakolj, igazán, ugye elmehetek? G. SZABÖ JUDIT tál tudósok számára. Azt akarják, hogy több tehetséges fiatal mehessen tudományos pályára. Tény az, hogy a diákok mozgalma valóban tömeg-megmozdulás. Párizs ilyen diáktüntetéseket még nem látott. A diákok követelik, hogy a rendőrök hagyják el a Sorbonne épületét és környékét, valamint a diáknegyedet. Ezenkívül bocsássák szabadon az eddig letartóztatott diákokat. A diákzavargások alatt rendőrségi repülőgépek keringtek állandóan a nagy körutak felett, ahol a diákok széles menetoszlopokban vonultak fel. A transzparenseken ilyen feliratokat olvastunk: „Le a polgári egyetemmel!“, „Szabadítsátok fel kollégáinkat!“ A rendörosztagok be akarták vonulni az e- gyetemi városba. Az ismert Boulevard St. Germaine-en véres közelharcra került a sor, úgyhogy a diákok csak nehezen jutottak előre. A rendőrök vízsugarakkal és könnyfakasztó bőm-' bakkal akarták szétverni a diáktömegeket. A Boulevard St. Michel-en a járdán álltam és onnan figyeltem az eseményeket. Igen veszélyes helyzetbe kerültem. Hirtelen erős ütést éreztem. A rendőrség támadásba ment át. A rendőrök nem annyira a diákokat, mintif az utcán álldogáló embereket verték, ahol érték. Előttem három rendőr majdnem agyonütött egy idős bácsit. Kétszer éreztem erős ütést a hátamon és a fejemen. A fejem sajgóit a fájdalomtól. Nem is tudom, hogyan kerültem ki a tömegből. Kékesszürke autóbuszokról rácsos sisakú rendőrök ugráltak le. A diákok előtt azonban meghunyászkodtak. A diákcsoportok áttörték a rendőrkordont és azután az egyetem elé vonultak. Helyenként felszakították az aszfaltot és barikádot emeltek. A parkok kerítését is kiszedték és azzal torlaszolták el az utakat. Égő autókkal sáncolták el magukat A rendőrök a könnyfakasztó bombák közepette, fuldokolva, nekimentek a barikádoknak. A diákok kitartottak, még másnap délelőtt is tartották magukat, és ü- temezve kiáltották, a jelszavakat. A rendőrség heves támadása következtében eddig több száz a súlyosan sebesült. Az utcák erősen megrongálódtak. Említésre méltó, hogy a nagy áruházak és általában az üzletek kirakatait nem verték be a diákok, fosztogatásra egész idő a- latt nem került sor. A diákzavargások most elcsitultak, de bármikor még szervezettebb formában újból fellángolhatnak. Vajon elérik céljukat?, O. FIELHAUER