Új Ifjúság, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1968-05-21 / 21. szám
% új ifjúság Elmondja Lengyel Ilona A Borsod-megyei Szirmabesenyön születtem, közel Miskolchoz, ahhoz a városhoz, melynek színházában a legendás Déryné i- fiasszony aratta nagy sikereit, a magyar színészet hőskorában. Aztán szüleimmel Gömörbe költöztünk, ahonnan utam 1952- ben az Állami Faluszínház magyar együttesébe vitt, akkor még Gombos Ilonkaként. A Faluszínházban nagyon sok és szép szerepet játszottam el, igazán kitűnő iskola volt az ott eltöltött működés a későbbi nagyobb feladatokhoz. Legkedvesebb szerepeim abból az időszakból a LILIOMFI Camilla kisasszonya, A KÉPZELT BETEG, nyelves szolgálölánya a TÄNYA és az EZERÉV női főszerepei. A Faluszínházban lettem „Lengyel Ilonává“, miután házasságot kötöttünk Lengyel Feri kollégámmal. Együtt jöttünk át 1958-ban a komáromi Magyar Területi Színházhoz a Faluszínház magyar csoportjának átcsatolásával, sok szép reménnyel és tervvel, az új feladatok iránti érdeklődéssel és Gáborka kisfiúnkkal. Az első évadban azonnal szokatlan feladatot kaptam, a LEHETETLEN Nö című zenés vígjáték címszerepét játszottam el és utána egy még szebb szerep várt Komáromban — persze ezt nem a színház osztotta rám — a mamaszerep. Kislányom, Tündiké már itt született és rövid időre „kikapcsolt“ a színészmunkáből. Hanem azután jöttek a szebbnél szebb feladatok, alakítások és szerepek. Ami azt illeti, a MATESZ-ban én is egy kicsit „skatulyába" kerültem: a színháznál én lettem a Feleség (nagy F-el) és az Orvosnő (nagy O-val). Feleséget játszottam az ÉJFÉLTŐL REGGELIG, a HOLNAP FOLYTATJUK, PILLANTÁS A HlDRÖL, a NYOLC NŐ, az ILYEN NAGY SZERELEM, című drámákban, (ez utóbbiban orvosnő is, akárcsak a RÖKÄK, JŐ ÉJSZAKÁT-ban) és szinte jól esett már néha mást is játszani, mint a FINOM ÜRIHÁZ-beli sógorasszonyt, a bolond nagymamát a BERNARDA HÁZÁBAN vagy a gólyát a mesejátékban. Igen i- gényes és nehéz szerepem volt az iró szerepe a ROZSDATEMETŐBEN. Elejétől-vé- gig a „színen“ voltam, mint beszélő, szöveggel kötve össze a darabot, a cselekményt és bizony, erősen kellett összpontosítanom, hogy hiba ne essék. (Nem is volt — hála Tháliának — egyik előadáson sem.) Szerettem nagyon a jubileumi előadásunk, RŐMEŐ ÉS JÜLIA-beli szerepemet, Capu- letné szerepét is. Általában minden szereppel úgy vagyok, hogy külön-külön nagyon szeretem őket, közel állónak éreztem őket magamhoz és ha megkérdeznék, melyiket szerettem a legjobban, bizony nem igen tudnék választani. Sok kedves epizódszerep és sok szép főszerep volt eddigi osztályrészem, de nem tagadom, nagyon várom már a Nagy Szerepet (nagy N-nel és nagy SZ- szel) melyben igazán meg tudnám mutatni, hogy mennyit érek, mi van bennem. Valami olyat, mint a PILLANTÁS A HlDRÖL című Miller-dráma olasz bevándorolt asszonya, Eddie Carbone felesége: Beatrice volt. Igen, abban éreztem, hogy a szerep is közel áll hozzám és Beatricét sikerült közel hoznom a nézőkhöz is. Remélem, nem késik ez az új szerep soká és már a következő évadban bizonyíthatók. A magánéletben éppen olyan vagyok, mint többi asszonytársam, a maga „második műszakjával“, gondjaival. A színházi munkán kívül csak gyermekeimnek élek, megosztva a nevelési és más gondokat Lengyel Ferivel. Szabad időmben szenvedélyesen szeretek strandolni, a napfényt, az úszást szeretem. Amolyan „pancsoló kislányának érzem ilyenkor magamat, amint időm van, már a víznél vagyok. Azon kevés színésznők közé tartozom, akik focidrukkerek is eovúttal. Ha meccsen vagyok, a lelátón enyém a főszerep. Ennyit magamról. A többit írja meg a kritika, a sajtó, ha azokkal a darabokkal foglalkozik, amelyben éppen játszom majd. Remélem, jó szerepet... + Huszonöt éves falusi tanítónő vagyok. szeretnék megismerkedni egy o- lyan komoly és rendes emberrel, aki megértene. Nagyon elhagyottnak érzem magam. Csak a munkámnak élek, sehová se járok, nincs is alkalmam társaságba járni. Itt a faluban nagyon szeretnek és tisztelnek, mindenki csodálkozik is rajta, hogy — amint mondják — egy ilyen kellemes külsejű fiatal nö, még nem ment férjhez. A kollégáim nos emberek. Szeretem a munkámat. a gyerekeket, de talán majd áthelyezhetnek oda, ahol a vőlegényem lakna. Magamról röviden csak ennyit... X + Elvált asszony vagyok, egy gyermekem van. Ki venne el engem? A házasságot a férjem hibájából bontották fel. Miért nem lakik apuka velünk? — kérdezi gyakran a hatéves kisfiam. Nem szeretném, ha az én gyermekeim is azokhoz a szerencsétlen emberekhez tartoznának, ' akiknek nem volt szép, derűs gyermekkoruk. Szeretném, ha a kisfiam rendezett családi körülmények között élne. Baj az, ha magamra is gondolok? Sokat kívánok? X + Gyári munkás vagyok, már elmúltam harminc éves és még nem találtam magamhoz való feleséget. A település, ahol lakom, elég messze esik a legközelebbi falutól is. Nálunk nem dolgoznak lányok. Az internátusbán, a- hol lakom, „öregúr“-nak szólítanak. Mert nem tartok a fiúkkal. Nem pattanok fel a motorkerékpáromra és nem robogok a városba mulatságok után. Kérdik is, mire gyűjtöm a pénzt? Szeretnék egy vidéki lányt találni, akinek nem esne nehezére ilyen településen lakni. Vennék én akkor autót is. Lakást kapnék és szép berendezésre Is telne. X + Idős szüleimmel lakom, harmincéves hivatalnoknö vagyok. Nagyon szigorúan neveltek, mintha csak valami zárdalakó lennék. Két évvel ezelőtt megismerkedtem egy nagyon megnyerő fiatalemberrel, a szüleimnek is nagyon tetszett, már kitűztük az esküvőt is. És akkor sült ki, hogy már nős, két gyermeke van. Akkor már az én gyermekem is útban volt. A kislányomat a szüleim nevelik. Az én koromban egy nő, ha nincs férje, szinte a társadalmon kívül érezheti magát. Hát még ha törvénytelen gyermeke is van? Hát menthetetlenül egyedül kell maradnom? Nem akadna mégis egy olyan férfi, aki apja lehetne gyermekemnek? Házasságok NEM az égben köttetnek házaspár emlékezik vissza arra a mulatságra, amelyen először meglátták egymást. Pedig azt hinnénk, hogy a munkahely alkalmasabb a komolyabb ismeretségek megkötésére. Ahol a közös érdeklődés, közös gondok szorosabban kötik egymáshoz az embereket. A statisztikai kimutatások bizonyitják, hogy a munkahelyeken kötött ismeretségekből kevés házasság jön létre. Mindenesetre érdemes volna kutatni ennek az okát. — S hogy állunk a főiskolákkal? — A lányok számára mindenesetre nagyszerű alkalmat nyújtanak az Ismerkedéshez. Azzal is gyanúsítják a lányokat, hogy ezért tódulnak olyan tömegesen a főiskolákra. Brigádosok is gyakran kötnek komoly ismeretségeket, az idősebbek pedig az üdüléseken és a fürdőhelyeken. A lapok hosz- szú éveken keresztül nem közöltek házassági apróhirdetéseket, valahogy az a vélemény járta, hogy a szocialista társadalomban nincs is szükség üyen közvetítési eszközökre. A gyakorlat azt mutatja, hogy négy évvel ezelőtt, a- mikor a Seznamkát megalapítottuk, valóban nagy űrt töltöttünk be. És most már megállapíthatjuk, hogy a Seznamka nem vét a jó ízlés és az erkölcs ellen. Évente ezer férfi és nö fordul meg nálunk. Ez bizonyítja legjobban, hogy hányán várnak segítségünkre. Ügyfeleinket, meghívjuk és legjobb belátásunk, kor, műveltség, nemzetiség, vallás szerint hozzuk őket össze. Hetenként kulturális műsorral egybekötött táncmulatságokat rendezünk s legújabban úgy tervezzük, hogy ■ a Cedokka! kül- és belföldi utazásokat is rendezünk. — Hány házasság jött már eddig létre az Önök jóvoltából? — Ez üzleti titok, de eláruljuk, hogy az idén tizenkét esküvőre voltunk hivatalosak. Remélem, — fűzte hozzá Brixiová búcsúzóul — nem hangzik majd reklámszerúen, ne felejtse el leírni a Seznamka címét: Praha I. Pfíko- py 12/11. és azt sem, hogy a beiratkozási díj 70 korona. De úgy hallom, hogy rövidesen Szlovákiában is nyílik hasonló intézmény. X Beszélgetett: Michal Márta + Az első évben még minden jói ment. De amikor a kislányain megszületett, a férjem egyre gyakrabban elmaradt hazulról. Legalább kétszer hetenként részegen járt haza. Adósságokat csinált és azokat nekem kellett megfizetnem. Amikor a kislányom súlyosan megbetegedett, a férjem akkor sem volt otthon. Azon az éjjel sem, a- mikor a gyermek meghalt. Amikor belépett a szobába, és meglátta a halott gyermeket, csak ennyit mondhattam: Már késő. Csúnya emlékeim vannak a házasságra, és mégis azt hiszem, a legjobb megoldás lenne számomra, ha még találnék egy olyan férfit, aki megbecsülne? X Elolvasták ezeket a levél szemelvényeket? Talán azt hitték, hogy apró- hirdetések. Szó sincs róla. Igazi levelek és természetesen név nélkül közöltük őket, hiszen mi is szigorú titoktartás mellett kaptuk kézhez őket. Hová futottak be ezek a levelek? Prágában a Seznamka nevű intézmény irodájába, Zlatuse Brixiová szociológusnő, az Intézet vezetője bocsátotta rendelkezésünkre. Kik fordulnak Önökhöz leveleikkel? — hangzott az első kérdésünk, amikor az Ízlésesen berendezett fogadó szobában elhelyezkedtünk. — Hozzánk nemcsak leveleket Írnak, hanem személyesen is felkeresnek minket — felelte, — Természetesen o- lyanok, akik magányosnak, elhagyatottnak érzik magukat, nősülni vagy férj- hezmenni szeretnének. — Több férfi vagy nő jelentkezik? — El se hinné, több férfi. Meglepő, ugye? De mi már megszoktuk. — Milyen korúak? — Jönnek húsz évesek és persze jóval hatvanon felüliek is. Többnyire középiskolai végzettséggel rendelkeznek, de a legújabb kimutatásunk szerint, mostanában több főiskolás keres fel bennünket. — Hogy miért van szükség ilyen há- zasságközvetitő intézményre? Mondanom sem kell, hogy ilyen közvetítések már ősidők őta léteznek. Tudjuk, hogy a házasságok nem mindig az égben köttetnek. Persze, csak tréfáltunk — fűzte hozzá, — mert mi a valóságban nem vagyunk rabszolgakereskedök és nem az anyagi érdekek alapján hozzuk össze a házasságokat, mint amikor a házasságközvetitők a lányok hozománya szerint százalékban kifejezve kapták a honoráriumot. Távol áll tőlünk Mi az igazság Csallóközben ? Vegyes érzelmekkel olvastuk a Sme- na április 21. számában „Kvapky blenu na Zltnom Ostrove“ címmel megjelent cikket, amely a dunaszerdahelyi magyarok „szlovák- és államellenes“ egyértelműen politikai jellegű fellépéséről számolt be. Hogy ez a beszámoló rágalom, arról tájékoztatta a közvéleményt az Üj Szó április 26-i számában Mészáros György és május 5-én a pozsonyi TV is. Az ítéletet kimondták: a felelős Gábriéka pozsonyi százados — és a Smena is felelőtlenül járt el. Gábris- ka kétségkívül hibát követett el s e- zért ót felelősségre is vonják. Itt a- zonban felötlik egy kérdés, hogy valóban csak ő, Gábríska a felelős? Mi. dunaszerdahelyi magyar dolgozók, akiket a vád ért, ezt a megállapítást nem tarthatjuk kielégítőnek. Szeretnénk tudni, kik voltak azok a „valakik“, a- kik Gébriskát Dunaszerdahelyen hamisan tájékoztatták. Gábríska nem ismert bennünket, feltétel nélkül elhitte azt, amit hallott. De azok a „valakik“, a- kik öt tájékoztatták, itt élnek közöttünk, élvezik bizalmunkat s közben hozzájárulnak althoz, hogy úgy nézzen ránk a szlovák közvélemény, mint valamilyen haramiákra, akik veszélyeztetik a becsületes szlovák polgárok biztonságát. Ezeket a dunaszerdahelyi „valakiket" kell leleplezni, hogy a gyanakvás és bizalmatlanság légköre szétoszoljék városunkban. (Hogy a haramiák kifejezés nem túlzás, igazolja a következő példa: egy érsekűj- várl szlovák lakos csallóközi rokona meghívásán ezt felelte: „Ja neidem do DiutajSkej Stredy, lebo tam bijú SIo- vákov". Ügy gondoljuk, hogy a Smenétiak Is kötelessége lett volna hasábjain visszavonni a rágalmakat. (Ez nem történt meg, sót a Smena szerkesztősége a megkezdett úton halad tovább. Értékesebb mondanivaló híján a május 4-i szám első oldalán a következő rajz kapott helyet: egy üzlethelyiség, felette kétnyelvű felirat MLIEKO — TEJ, a kirakatban kis táblán ezt olvashattuk: Hovoríme po slovettsky.) Hogy mi az, amit érzünk, amikor i- lyesmivel találkozunk? Megdöbbenés, felháborodás, fájdalom? Talán mindez: egyszenre. Miért tan ez — kérdezzük. — hogy a szlovák sajté (különösen a Smena) hetek óta azon fáradozik, hogy a Szlovák közvéleményt ellenünk, csehszlovákiai magyarok ellen hangolja. Kik azok. akik a jelenlegi politikai helyzetet, a sajtószabadságot arra használják tel. hogy hangot adjanak eddig elhallgatott soviniszta érzelmeiknek s árkot ássanak a két nemzet között, ahelyett, hogy hidat építenének. Milyen célt tartanak szem előtt ezek az emberek, milyen érdekeket? A szocialista emberi közösség békés életének, szoros együttműködésének érdekét semmi esetre sem. Az ilyen sajtómegnyilvánulások sér- tóek ránk. csehszlovákiai magyar dolgozókra nézve, bántják önérzetünket, egész emberi valónkat, de nem törik meg hitünket. Meggyőződésünk, hogy ez csak egyesek nagyhangú lármája, nem pedig a becsületes szlovák dolgozók hangja. »6 aláírás az anyagi érdek. A mi intézményünk természetesen segítséget szeretne nyújtani azoknak, akiknek nincs alkalmuk megfelelő ismeretségre szert tenni. Valóban csodálatos, hogy ma, amikor a férfiak és nők a munkahelyeken, iskolákban, szórakozóhelyeken olyan gyakran jönnek össze, mégis nehezen találnak megfelelő partnereket. Különösen a kisvárosiak panaszkodnak arra, hogy nincs alkalmuk ismeretségeket kötni. Mi már évek 6ta figyelemmel kísérjük: hol ismerkednek ösz- sze a házaspárok. A legtöbb válasz így hangzik: mulatságon. Sok boldog P+ P= ozsony + antomim? A fenti egyenlet a hónap végén oldódik majd meg, mikor is a budapesti „Via Nova“ pantomim együttes fellép a pozsonyi magyar és szlovák közönség előtt. Az együttes tagjai dolgozó és diák fiatalok, akik Dukony Margit művésznő vezetésével a pantomim „új útját“ járják. Munkájuk ógörög hagyományokra épül és merőben eltér a megszokott pantomimtói. Repertoárjukban a görög pantomimon kívül színre kerülnek vers-, népballada- és táncfeldolgozások, valamint több rövidebb, modern pantomimjáték. Elsőnek a pozsonyi József Attila Ifjúsági Klubban lépnek fel május 29-én. Május 30-án a Duna utcai iskola részére tartanak egy délelőtti előadást pozsonyi fellépés-sorozatukat a szlovák egyetemisták klubjában fejezik be. Minden alkalommal más műsor kerül bemutatásra, tehát az érdeklődők alapos betekintést nyerhetnek majd a kissé mostohán kezelt műfaj műhelytitkaiba. Végezetül még csak annyit, hogy a pantomimcsoport örömmel és izgalommal készül a csehszlovákiai útra, ahol a közönség majd eldönti, pozitív vagy negatív eredmény írhatö-e az e- gyenletbell kérdőjel helyébe. (K. L.)
