Új Ifjúság, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1968-05-21 / 21. szám
2 új ifjúság A fesztiválunkon részt vett táncdalénekesek között a legjobbnak Haulik Mónika bizonyult. Elnyerte szerkesztőségünk nagydíját az Ezüst-serleget, és a 2500 korona értékű külfölre szóló utazási utalványt. (1. képünk) A második Szúnyogh László, 2. képe a harmadik pedig Farkas Mária lett. A népdalénekesek kategóriájának első helyezettjeként Mitsch Klára végzett. (3. kép) Második lett Kovács Lajos és a harmadik díjat Szabó Jolán és Balogh Mária között osztották meg. A fesztivál döntőjének részleteire következő számunkban még visszatérünk. PRANDL SÁNDOR felvételei KRÓNIKA • 1506 május 21-én halt meg Kolumbus Kristóf, Amerika felfedezője • 1895 május 21-én halt meg Franz von Suppé, osztrák operettszerző • 1813 má jus 22-én született Richard Wagner, német zeneszerző • 1885 május 22-én halt meg Victor Hugo, a nagy francia humanista író • 1707 május 23-án született Carl Linné, svéd természettudós • 1543 május 24-én halt meg Kopernikusz lengyel asztro- nómus • 1905 május 24-én született Mihail Alekszandrovics Solohov, Nobel-díjas szovjet író • 1892 május 25-én született Josip Broz Tito. a Jugoszláv Föderatív Népköztársaság elnöke • 1917 május 25- én született John Fitzgerald Kennedy, a Dallasban, 1963-ban meggyilkolt amerikai elnök • 1876 május 26-án halt meg Frantisek Palacky, cseh történész és politikus • 1900 május 26-án született Vítezslav Nezval, cseh költő • 1840 május 27-én halt meg Nicolo Paganini olasz hegedűművész és zeneszerző • 1910 május 27-én halt meg Robert Koch a tuberkolózis bacilusának felfedezője • Higgyétek el, tőletek is függ... hogy ne csak feketével-fehéren egyenjogú, nagyvonalúan megtűrött mostahogyerekei legyetek egy fejlettebb civilizációnak, hanem egyenértékű, minden területen teljes kibontakozást és otthont találó, lélekben felszabadult társai legyetek egy, a korhoz méltó társadalmi együttélésnék. Ez a cím. Sajnos, a hangsúlyt az „is“ szócskára kell tenni és hogy miért nem csak tőletek függ, főleg arról szeretnék szólni a következőkben. Ez van — ezt nem mindig kell szeretni. Példás katolikus nevelést kaptam. Ez elsősorban jóhiszeműséggel indított útnak és nem készített fel semmilyen ellenállásra. A h i t alaptulajdonságaim közé tartozik a mai napig, sajnos nap mint nap kell meggyőződnöm arról, hogy a hit gyakori árnyéka a csalódás. Az alapiskolában elhittem, hogy a Szovjetunió és a mi hazánk a leggazdagabb, legfejlettebb, legboldogabb és még nem tudom mi „leg“ a világon; elhittem, hogy Sztálin elvtárs a legszentebb és tényleg szomorú voltam a halálakor; aztán azt is elhittem, hogy nem a legszentebb és megtaláltuk a kiutat az úgynevezett „kultusz-bűvölet“-ből; majd elhittem, hogy felépítettük az igazi szocializmust (természetesen kisebb-na- gyobb hibákkal, amelyek elhárítása rövid idő kérdése). Mindezt elhittem, de a látottak és a szavak értékvesztése bizalmatlanná tett és egy évvel ezelőtt egy munka-kollektívában azt mertem mondani, ami a közelmúltban bizonyos lett és amiért akkor nekem rohantak, tudniillik, hogy a párt egysége (és ezáltal értéke) sem az a jujdeideális, ennek ellenére megdöbbentettek az olyan hírek, hogy (állítólag) ártatlan embereket kínoztak, évekre becsuktak, terrorizáltak; (állítólag) egy fejlett szocialista társadalomban! Nemrégiben egy interjút olvastam a Smenában a halálraítélt Rudolf Slán- ky fivérével, borzongott a hátam és először csapott meg a félelem szele. Kénytelen vagyok elhinni, hogy a szocializmus nem volt egészen szocializmus, az elvtárs nem volt tényleg elv-társ, a szabadság meg sem közelítette a szó igazi tartalmát és a hurrá sem volt hurrá. Jött egy új bűvszó, a demokrácia, és jöttek új és szimpatikus emberek. (Nekem nagyon tetszik Smrkovsky határozottsága és következetessége, Dubcek elszántsága és harcossága.) Akarva-nemakarva, fájó csalódások után is, de hiszek nekik. Hiszek a jóindulatban. Sajnos, a közelmúlt szlovákiai közhangulata egy-két fájó és sértő cikk, egy-két ostoba jelszó, gyengíti az új búvszó varázsát. Nehéz lesz újra hinni, amikor úgy érzem, hogy a magyarság puszta léte is bún egyesek szemében. Pedig akárhányszor biciklizem végig Pozsony utcáit, a kubikusoktól, a kőművesektől és a szemetesektől többnyire magyar káromkodást hallok, akárhányszor szállók fel Érsekújváron hétfőn 1 óra 2 perckor az ostravai munkásvonatra, magyar szót hallok és nem tudom, hogy miért baj az, hogy ezek a bérmunkások anyanyelvükön szeretnének elintézni — mondjuk egy nyugdíjügyet. Szeretném tudni, hogy ezek az emberek mit tehetnek arról, hogy mondjuk Gútán nincsen Matica Slovenská? Értem, a magyar vidéki szlovák kisebbség is keresi a teljes kibontakozás lehetőségeit. De könyörgöm, miért kell ezt a magyarok rovására tenni? A Kultúrny zivotban az áttelepített szlovákok panaszkodnak, hogy az egyik magyar tengerből a másikba estek. Higgyék el, ezért legkevésbé az itteni magyarok a felelősek, és miért igyák meg pont ók ennek az. állapotnak a levét? A mi generációknak idegen és kellemetlen ez az újonnan feltámadt ellentét, amit Vladimír Minác egy régebbi tanulmányában „mitologikus gyűlöletének bélyegez. Ügy érezzük, hogy a civilizációnak jelenlegi eredményeitől nagyon messze vannak az ilyen és hasonló jellegű kontraverziók. Mi igazán nem tehetünk róla. hogy itt születtünk, még arról sem, hogy hogyan éltek elődeink, csak oda szeretnénk hatni, hogy valóban humanista szellemben, valóban testvériesen éljünk együtt — de szabadon. A „Madari kontra Slováci“ jellegű kérdés-feltevés maradi gondolkodást jelképez és mi legszívesebben így szeretnénk látni ma a kérdést: „Rozumní kontra hlupáci“. Szeretnénk, ha nem hánynák szemünkre az ignorációt, a tudatlanságot és az érzék- telenséget a szlovák nemzet múltja és mai reneszánsza iránt és ezzel fölöslegesen bírálnák, támadnák a magyar iskolaügyet, hogy elszigetelt, magyarizáció, ésmittudoménmi. Engedjetek meg egy storyt főiskolás éveimből. Záborsky, a nagy szlovák színész óráján, egy Stúr verset magoltunk. (Stúr az illetékes beszédében éppen a szlovák nemzet öntudatát ébresztgette pontosan a magyarizáclóval szemben.) Záborsky csak úgy mellékesen megkérdezte, hol született Stúr. Csend. El voltam készülve rá, hogy szlovák kollégáim kórusban zengik, de nem, mire kimertem bökni, hogy „v Zay-Uhrovci“. Záborsky színes káromkodással edzette ezekután basszusát: „Boha Vásho, Mad'ar to vie, a Vy nie?“ Csak annyit teszek hozzá, hogy Komáromban érettségiztem, magyar gimnáziumban. » MI LEHET ÉS MI LESZ? „Vsetci sme Slováci!“ — ezt a jelszót nemrégiben egy Smena glosszában olvastam. Ugyanabból a glosszából idézem a következőket: .....az ifjúsági szervezeteknek Nyugaton élénkebb politikai aktivitásuk volt, politikailag összehasonlíthatatlanul világosabban fejezték ki magukat és politikai hatásuk is sokkal nagyobb volt, mint a mi nagy, egységes és még nemtudommilyen szövetségünknek.“ Ez a mondat a- zért jött kapóra, mert bosszantóan feltűnő a fiatalság pasz- szivitása. Annak ellenére, hogy a történelemben éppen a fiatalok voltak azok, akik sokszor lényegesen lendítették az e- seménveket a haladás felé. Nemrégiben arra a kérdésre, hogy miként látom az ifjúsági szervezetek jövőjét, azt feleltem, hogy úgy érzem, ez esetben sem a formának kellene dominálni, hanem az új tartalomnak és az igazi aktivitásnak, nem pedig szólamoknak. Ügy hiszem. Itt kezdődik annak a lehetősége, hogy valóban tőletek is függ az események alakulása. Ügy érzem, hogy a nemzetiségi ifjúság szervezetbe tömörülése — ami csakis spontán tömegmozgalom eredménye lehet — nem kis mértékben szólhat bele éppen a mai fiatalság jövőjébe, tehát a ti holnapotokba. Az igazi és a nem devalvált értelemben vett kollektíva előbbre viheti az egyéniség szabadabb kibontakozását. Ha figyelemmel kisértétek az Űj Ifjúság legutóbbi számait, minden bizonnyal értesültetek a magyar ifjúság országos aktívájáról és az Ideiglenes Központi Tanács megalakulásáról, amelynek legutóbbi ülésén megjelent Robert Harencár mérnök, a CSISZ SZKB elnöke és elbeszélgetett a magyar szervezet megalakulásának lehetőségeiről. Jóleső volt hallani Harencár objektív és távolról sem diktatórikus elképzeléseit. A következő lépés tőletek függ. Meg kell mutatni: él Csehszlovákiában olyan életképes magyar fiatalság, amelyik képes saját lehetőségeit realizálni. Ügy látom, hogy ennek az útja a magyar ifjúsági klubok megalakulása, amelyekből természetszerűleg alakulna a föderatív jellegű, jogilag önálló, ifjúsági érdekvédelmi szervezet. Tudom, semmilyen szervezetnek, a CSISZ-nek sem volt a múltban valami nagy tekintélye és talán emiatt egy új ifjúsági szervezet gondolata tartózkodáshoz vezethet, de ha figyelitek napjaink eseményeit, beláthatjátok, hogy elérkezett az az idő, amikor eltemethetjük a formalizmust és a dolgoknak visszaállíthatjuk eredeti értelmét és küldetését. A hit és csalódás élményei akaratlanul is visszakanyaríta- nak a kérdéshez. Kinek higgyünk? Vagv higgyünk-e egyáltalán valakinek? Lehet, hogy ennek szólam-íze lesz, de úgy érzem, hinni kell. Hinni kell az előre-lépésben. Tehát hinni kell az emberben, de nem az általános eszmény-emberben, hanem a konkrét jóhiszemű emberben, aki tud valamit. Mert csak a tudás lehet a biztosítéka — de nem az egyetlen biztosítéka — a jóindulatnak is. Csak a tehetetlen emberek választják a jólismert, könyörtelen hátbatámadásokat. Sohase higgyünk azoknak, akik mindig csak az erősebbet, a pozíció birtokosát és a hatalomélvezőt támogatják és dicsérik. Ne higgyünk azoknak, akik mindig csak a szél irányában feszitik ki vitorlájukat. Csak az eredményekben higgyünk. Ha úgy gondoljátok; nekem se higgyétek el, hogy jelen pillanatban tőletek is függ. hogy egyenértékű társai legyetek egy csalódásokban kevésbé gazdag új társadalomnak. Gálán Géza Még véletlenül sem sporttéma... A muzslai kocsmában tanárismerösöm odaszól a pultnál álló fiatal, embernek: — Elküldted? — El. — Hová? — Az Oj Ifjúságba. — Jó, ott biztosan lehozzák. Persze megkérdezem, miről van szó, mit küldtek el az Oj Ifjúságba? — Ezt — mondja a fiatalember, és tárcájából elővesz egy apróra hajtogatott papírlapot. Elém teszi, olvasom. „A labdarúgás is nemzetiségi ügy?" — kérdezi a címben, bár meggyőződése, hogy igen. Idézem a levelet. „Egyszerű falusi fiatalember vagyok. Szeretem a labdarúgást. Vasárnap délutánjaimat vagy a hazai, vagy járásunk valamelyik községének a sportpályáján töltöm. A múltban szívesen kísértem el csapatunkat bárhová, őszintén lelkesedtem sikereinkért, a éppen úgy lesújtott a vereség, mint bármelyik vérbeli szurkolót. Tapasztala- I tóm szerint legtöbb helyen a hazai közönség kissé elfogult, sokszor elhangzanak olyan megjegyzések az idegen játékosok, az őket kísérő vendég-közönség, vagy a bíró felé, — amelyek erősen kifogásolhatók. Azonban az ilyen hangok a múltban a sportra vonatkoztak, míg ma egyes községekben fájóbb pontokat igyekeznek célbavenni. A tavaszi idény első mérkőzésén Cerníken játszottunk döntetlen — 1:1 — eredménnyel. A hazai közönség nem bírta elviselni a vendégek egyenlítését, s a labdarúgómérkőzéshez nem tartozó megjegyzéseket kezdtek hangoztatni. Például ilyeneket: „Ti piszkos magyarok! Majd adunk nektek.“ A közönség durvasága annyira elfajult, hogy a bírót és a partjelzőt ütlegelni kezdték. A partjelző komolyabb sérüléseket szenvedett. Természetes, hogy ilyen körülmények között a mérkőzést nem lehetett befejezni. Egy másik mérkőzésre Mojzesovón került sor. A kettő között csak az volt a különbség, hogy az utóbbin én voltam a szenvedő alany. Nem szokásom mellékhelyiségekben vitába bocsátkozni. — de nem tudtam szó nélkül elhallgatni, hogy nemzetiségemet gyalázzák, csupán azért, mert a mérkőzés 2:2 arányban végződött. A szükségüket végző emberek megint csak piszkos magyaroknak tituláltak bennünket. Elhangzott a már a múltból is jól ismert — „Madari za Dunaj“ mondat is. Csupán szerény megjegyzéssel próbáltam helyteleníteni megjegyzésüket — vesztemre. Ahogy észrevették bennem az idegent, a „magyar csapat" szurkolóját, öklök emelkedtek a magasba. Szerencsém volt, hogy bár sokan jöttek ellenem, a helyiség szűk volt. így mindössze egy kék folt őrzi barátságunk jelképét az arcoMég annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy mindkét község az érsek- újvári járásban fekszik, s lakosságuk szlovák nemzetiségű. Nem a- karom ezzel azt mondani, hogy minden szlovák magyargyülölö, de ezek után merhetjük-e csapatunkat olyan faluba is elkísérni, ahol a lakosság többséqe a mérkőzésekből is nemzetiségi ellentéteket akar kovácsolni.?“ Dobsony Dezső, Muzsla 13 házszám Szerencsétlen ember. De gondolom az Oj Ifjúság olvasói közül senki sem gondolja, hogy azért szerencsétlen, mert Muzslán a tizenhar- mas házszám alatt lakik, de ez esetben azért, mert magyar. Megverték. ám nem ütött vissza. Logikus, hogy annyi emberrel nem szállhat szembe ő egyedül, de kérdem tőle: , — Hát ha vissza nem üthetett, és jogában állt, - nem gondolja, hogy bíróságra, vagy legalább a Járási Testnevelési Szövetség ele kéne az ügyet terjeszteni? — Felesleges, semmi értelme nincs. — Meggyőződése? — Igen. Pedig volna értelme, kell, hogy értelme legyen EZÉRT: egyetlen nyílt mondatban fordulunk az illetékesekhez, hogy az ügyet vizsgálják felül. S ha ez így történt, — amihez semmi kétség nem fér, — akkor sem az egyik, sem a másik pályán semmi helye a labdarúgásnak. Az ilyen közönség nem jogosult arra, hogy végignézhessen egy futballmeccset. Kiváncsiak vagyunk, meddig lesz rá lehetőségük. ‘ -kszl— A losonci Korunk Ifjúsági Klub nyilvános gyűlésének határozata Á csehszlovákiai magyar fiatalok országos értekezletének határozata alapján 1968 április 19-én nyilvános ifjúsági értekezletet hívott össze a Csemadok losonci helyi szervezete mellett mtiködö Korunk Ifjúsági Klub. Az értekezlet résztvevői határozatot hoztak. Kiindulva Csehszlovákia Kommunista Pártja akciós programjának kitételeiből, melyek szerint: „Biztosítani kell a nemzetiségek aktív részvételét a közéletben az egyenjogúság szellemében és annak az elvnek a szellemében, hogy a nemzetiségeknek joguk van önállóan és önigazgatással dönteni az őket Tinto kérdésekben. „Az akciós- irogram ifjúságra vonatkozó része fihangsúlyozza, hogy a fiatalok iák korukhoz és képességeikhez mérten teljes lehetőséget keli ad- íi, hogy részt vegyenek saját s jgyanakkor a közéleti ügyék el- löntésében is a képviseleti szerekben. Az ifjúságnak is alkalmat teli adni arra, hogy idejében érvényesítsék megfelelő helyeken, leleértve a vezető tisztségeket is, is tehetségüket. Majd hangsúlyoz :a: „Az ifjúság korbelileg. szociá- is és szakképzettségi szemponttól s egyébként is különbözik egy- nástól, megkívánja, hogy a gyérnek- és ifjúsági szervezetek is öbbrétűek legyenek." Az akciós programban összefog- i alt szocialista demokratizálódás iveit teljes mértékben támogat- < juk és örömmel vettük tudomásul, hogy kidolgozásánál figyelembe vették a Csemadok KB nemzetiségi problémáinkat érintő javaslatait. Hogy ezen elvek megvalósulhassanak a gyakorlatban, támogatjuk a CSISZ SZKB által javasolt Szlovákia Ifjúsági Szövetsége és önálló Magyar Ifjúsági Szövetség megalakulását. Szükségesnek tartjuk a M1SZ megalakulását járásunkban is. mivel a losonci járásban hivatalosan 45 ezer magyar nemzetiségű állampolgár él és jórészük fiatal. Egyetértünk a csehszlovákiai magyar fiatalok országos értekezletén hozott határozat pontjaival. Ennek értelmében: 1. Létrehozzuk a losonci járás magyar ifjúságának ideiglenes járási tanácsát 1968 április 19-vel. 2. Legyen az ideiglenes időszakban a CSISZ járási bizottságának egy MISZ ügyeivel foglalkozó magyar nemzetiségű titkára és tíz tagú választmánya (az ideiglenes járási tanács) 3. Az ideiglenes járási tanács további feladata aktivizálni a város és a járás magyar fiataljait és ismertetni velük az önálló MISZ megalakításának tervjavaslatát, Csehszlovákia Kommunista Pártjának akciós programját, a Csemadok KB. valamint járási bizottságának és helyi szervezetének javaslatát. 4. Az ideiglenes járási tanács 1968 május 15-ig tartson ülést együttesen a CSISZ járási vezetőségével, melyen konkrétan megtárgyalja a MISZ megalakulásának lehetőségeit városunkban és a járás magyarlakta falvaiban. Losonc üzemeire gondolunk, az ipari és pedagógiai középiskolában, a ta- nonc iskolán, stb. 5. Javasoljuk, hogy a községekben. s főleg Füleken, belátható 1- dön belül a KK mintájára átmenetileg a Csemadok helyi szervezete mellett alakuljanak ifjúsági klubok. 6. A megalakulandó új klubok fépviselői tartsanak fenn állandó <apcsolatot az ideiglenes járási ta- láccsal, a KIK vezetőségével, 111. agságával, együttműködés, tapasz- :alatcsere céljából. 7. A klubok, mint a megataku- andó MI5Z alapsejtjei legyenek inkéntesek. 8. A Csemadok helyi, járási és :özponti választmánya teljes mérőkben támogassa a MISZ meg- ilakulását. 9. Teljes mértékben támogatjuk Csemadok járási vezetőségének z iskolák átszervezésére vonatko- ó javaslatait. 10. A Csemadok járási bízott- ágának legközelebbi ülésén jelenének meg a MISZ ideiglenes tanaiénak tagjai is.
