Új Ifjúság, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1968-05-14 / 20. szám

új ifjúság 9 Egy egészen közönséges csü­törtöki napon kezdődött. Her­man Hempel, német sakkmes­ter a sakktábla előtt ült a dolgozószobájában. Nehéz játsz­mán törte a fejét. Jutta, há­roméves kislánya, babával a kezében állandóan ott forgoló­dott körülötte. — Apu, mit csinálsz? — kér­dezte Jutta. Minden hároméves gyerek fel­teszi ezt a kérdést és bizo­nyára így folytatja: És miért? És melyik a király? És me­lyik a királynő? Mozart és Einstein is ha­sonlóan tette fel a kérdést gyermekkorában és bizonyára mindannyian. Csak sajnos, nem minden gyerek kapott a kér­déseire megfelelő válaszokat. A legtöbb apa ezt mondja: — Ne zavarj, menj játszani. Dolgom van. A mamák is ezt mondják: — Ne zavard apukát, apuka dolgozik. Apu sakkozik. De Hempel. a neves sakkmester így felelt a kislányának: — Gyere csak ide. Ülj az ö- lembe és figyelj. Látod, ez a királynő, ezek a parasztok... — A csoda ekkor kezdődött — mesélte később, büszkén az apa. A háromévesek szívesen játszanak sakkfigurákkal, külön a királlyal vagy a királynővel, de úgy, mint ahogy babákkal szokás. Jutta néhány nap múl­va már pontosan elhelyezte a figurákat a sakktáblán és két év múlva mattot adott az ap­jának. Szülei ösztönösen úgy csele­kedtek, mint ahogy azt ma a leghaladóbb pedagógusok és pszichológusok tanácsolják. E- zek rámutattak arra. hogy a legtöbb zseni és rendkívüli tel­jesítményeket elért tudósok és művészek már két-három éves korukban rendszeres oktatásban vagy irányításban részesültek. Érdekes tanulmányokban szá­molnak be arról, hogy céltuda­tos, játékos oktatással har­minc százalékkal emelhetők a gyermekek természetes szelle­mi képességei. Az emberré ne­velés már a születés órájában kezdődik. És csak azért nem érik el általában a lehető leg­magasabb fokot, mert helytele­nül irányítják őket. A pedagó­gusok ma azt állítják, hogy minden gyermek már háromé­ves korában megtanulhat olvas­ni, ebben a korban tanulják meg legkönnyebben az idegen nyelveket, és a legjobb, hogy­ha már a zenei oktatást is eb­ben a korban kezdik. A tudo­mányos kutatások azt bizonyít­ják, hogy nincsen különbség a közönséges halandó és a gé- nlus agya között. De erről per­sze sok vita folyik még az e- gész világon. Most azonban térjünk vissza a kis Juttához. Ez a kislány valóban zseniális sakkozó és a psztcholgusok alapos vizsgála­tok után azt állítják, hogy csak Csodagyerek azért lett azzá. mert a szü­lei helyesen irányították, felkel­tették érdeklődését a sakk i- ránt. nem terhelték túl és Jut­ta semmiben sem különbözik kortársnőitől. Helyes, csinos kislány, szereti a babáit és i- mádja a mackókat. Számolni és olvasni is korán megtanult és a sakkozás miatt nem hanyagol­ta el az iskolai teendőit sem. Hét éves korában tíz szimul­tán játékossal 9:1 eredményt ért el. Csodálatos, hogy milyen könnyedén határozta el magát a lépésekre. Hans Joachim Hecht német sakkmesterrel 90 percig tartott a játszma; Jutta nyerte meg. — Igen komplikáltan ját­szottam — mondta a sakkmes­ter, hogy minél több problé­ma elé állítsam Juttát, de ő villámgyorsan kapcsolt. A kislány nehezen viseli el. ha veszít. Ilyenkor mindenféle kifogásokat hoz fel: — Csak azért történt, mert anyu köz­ben uzsonnázni hívott. Vagy: Látod, azért vesztettem, mert te beszéltél rá erre a lépés­re. Amikor a kislány az angol sakkmesternő ellen elvesztette a játszmát, keservesen sírt. Az anyjához bújt és mindig csak ezt ismételgette: Juj, de szé­gyellem magam. De másnapra már elfelejtette az egészet. A gyermeket mindig dicsérni kell — mondja Lückert, az is­mert pszichológus. Mindig jó, ha néha elismerjük a teljesít­ményeket és az a fontos, hogy azonnal. Mert ha rögtön dicsé­rünk, az olyan, mintha olajat öntenénk a pislákoló lángra. A gyerekeknek jólesik a dicséret és még további teljesítmények­re ösztönzi őket. Juttát is a sikerek vitték előbbre. Szere­pelt már a TV-ben, a nemzet­közi sakkversenyeken és 192 szimultán játékossal mérte ösz- sze erejét. Hét éves korában bekötött szemmel vezetett le játszmákat, minden lépést pon­tosan megtart az emlékezeté­ben. Játék közben a TV ope­ratőrjei vették körül, de a k(s_ lány a zaj és lárma közepette se zavartatta magát. Millió ás millió tv-nézó figyelte a játé­kot, Juttát, ahogy rövid kis ru­hácskában egyik sakk-asztaltól a másikig járt. A sajtó hosz- szú cikkekben emlékezett meg róla és megállapították, hogy Jutta valóban sakk-zseni. A sakk-világban szenzációként ha­tott a kislány szereplése. De ekkor a szülők idegesek lettek, [■'élteni kezdték gyermeküket. Pedig nem is volt okuk rá, hi­szen a kislány szépen fejlődött, nőtt, az iskolában is kitűnő ta­nuló volt, eleget sportolt is, volt ideje a játékra, gyakran összejött kis barátnőivel. S szü­lei közben Dániába költöztek és Juttának dánul kellett megta­nulnia. Néhány hónap múlva már folyékonyan beszélte a nyelvet és. az iskolában nem voltak nehézségei. A szülők a- zonban most nem engedik meg, hogy Jutta nyilvánosan szere­peljen. Nem akarjuk zavarni a fejlődésben. Majd 1969-ben, a- mikor Jutta kilenc éves lesz, akkor talán majd újból részt vehet a sakk-világbajnokságon. Megértjük a szülőket: a sak­kozás megerőltető és fizikailag is erősen igénybe veszi a fia­tal szervezetet. Bár L. M. Ter­mán. a híres amerikai pszicho­lógus, legújabban azt állítja, hogy a kivételes tehetségű gye­rekek testileg is sokkal szlvó- sabbak, mint az átlagos szel­lemi képességekkel rendelkező gyerekek. Termán visszautasít­ja azt a nézetet is. mely sze­rint a zseniális gyerekeket a túlzott irányítás, a sok gya­korlás gátolhatná a fejlődésben. A rendkívüli tehetségek több­nyire azért torpannak meg, mert a kortársak nem értik őket és nem ismerik el tehet- meg őket és nem ismerik el tehetségüket. Mi lett volna a kis Juttából, ha az apja már hároméves korában nem foglal­kozott volna vele. Lehet, hogy talán sohase ült volna le a sakktáblához. Az igazi tehet­ségnek is módot kell nyújtani ahhoz, hogy kibontakozzon és fejlődjön. Nem igaz az az állí­tás, hogy a tehetség utat tör magának. Száz zseni közül ki­lencvenkilenc nem érvényesül. Nem éri el azt a szellemi szín­vonalat, amelyet elérhetne. És mi történik a századikkal? Az is csak leírhatatlan nehézségek árán érvényesül. (WanS- nyomán) A Burscheid (Nyúgat- Németország) közelében fekvő Benningshausen fa­lucska hetven házának lakói aludni tértek. Csak egy ab­lak mögött ég a lámpa. Itt lakik a 77 éves Franz Bar- nowski. Nem jön álom a szemére. Ébren hánykolódik az áqvában.-0- : A közeli templomtorony­ból tompán hallatszanak a templomóra ütései. Az idős ember hangosan számolja. Három óra. Franz Barnowski fájdalmasan felsóhajt. Még öt óra és aztán vége az éj­szakának. Azután. — mint minden reggel — meghall­ja, amint a postás kerék­párjával bekanyarodik a sarkon és a szembenlakó szomszéd energikus léptek­kel elhagyja a házát. Franz Barnowski részére megkönnyebbülést jelent, a- mikor felkelhet. Mert fái nagyon fél, minden éjszaká* tói. Huszonhárom éve nem aludott.-0­A mellette lévő ágyban nyugodtan alszik Gréte. a felesége. Barnowski fáradt­nak és összetörtnek érzi magát. Egyszerre úqv érzi, nem bírja tovább. Magára kapkodja ruháit és csende­sen kimegy a szobából, le az utcára. Végigsétál a fa­lun. Az utcák üresek, vala­hol a távolban egy kutya ugat. Az idős ember, akinek nem jön álom a szemére, szörnyű magányosságot é- rez. Fél. Visszamenekül a házba, de a konyhában ma­rad. Elfogja a kétségbeesés. „És ez most már örökké így fog menni?“ — kérdezi ma­gától s arcát beletemeti á tenyerébe, Franz Barnowski sír.-0­Grete Barnowski felébred a zajra. Amint látja, hogy a férje ágya üres, lesiet a konyhába. Ott találja őt összekucorodva a konyha­széken. Barnowski nem veszi ész­re a feleségét, összerezzen, amikor meghallja a hangját: — Franz, mi bajod? Gyere fel, legalább pihend ki ma­gad!. — Elhallgat. Elszo­rul a szive, amint a férjére néz. A férfi lassan beszélni kezd, minden szavából re­ménytelenség árad. — Nem bírom tovább, Grete! Nem bírom! Odaadom * Ébren a háború vége óta Franz Barnowski agyában megsérült az alvás-központ. Félek minden éjszakától a házamat egy óra alvásért! Az asszony megrendültén hallgatja. Odaül a férje mellé. Habár fáradt és na­gyon kívánkozik vissza az ágyba, tudja, hogy most nem hagyhatja magára a férjét. — Ha segít rajtad, haj­landó vagyok elhagyni ezt a házat, minden nélkül, csak azzal, ami rajtam van — nyugtatja a kétségbeesett embert.-0­A háború utolsó évében történt. Franz Barnowskit gránátszilánk érte. Az or­vosok a kórházban nem is bíztatták. De Barnowski e- rös szervezete nem adta meg magát. Egy hétig har­colt az életéért. Ekkor már tudják az orvosok, hogy é- letben marad. És miután i­lyen csoda történt, meg van­nak győződve arról is, hogy a páciens egy napon fog tudni aludni is. Kezdetben a sebesült még maga is remélte ezt. De egy specialista csakhamar szemébe mondja a valósá­got: — A sebesülés követ­keztében megsérült az agy alvás-központja. Ezen nincs segítség! A háború után Barnowski egyik specialistától a má­sikhoz utazik. — Gyógyít* sanak meg! Csak egy órát tudjak aludni! — könyörög. Az orvosok a legerősebb al­tatókat írják neki elő, kü* iönbözö kezeléseket alkal* maznak, még alkohollal is próbálkoznak, de semmi nem segít.-0­A reményét vesztei? ém* bér végülis a nyilvánosság* hoz fordul segítségért: — Egy óra alvásért odaadom a házamat! Számtalan jótanácsot ka* pott. — Egyék holdtöltekor három kanál mákot — írja egy asszony. Egy másik ezt tanácsolja: — Dörzsölje be a halántékát eukalyptus* kenőccsel. Barnowski minden taná­csot megfogadott és kipró­bált — eredménytelenül. E- zután már nem rettent visz- sza attól sem, hogy ku* ruzslóhoz forduljon. Az e* redmény: — 25 injekció u* tán olyan ébren voltam, mint azelőtt.-0­Csak éjszaka ne lenne so* ha. — Virrasztók és gon­dolkozom egy megoldáson. Lehetséges még, hogy va­laha is egyetlen órát alud­jak? (A Neue Post nyomán) Egy kuruzsló 25 Injekcióval próbálta elaltatni Franz Barnowskit, de nem sikerült. CSAK HÁZASULANDÓKNAK MUDr. Vladimír Bartók: Zavarok a nemi életben VI. RÉSZ A férfiak és a nők esetében egyaránt, bízó* nyos körülmények között sokszor nem a leg* tökéletesebb a nemi viszony. Ennek külön* böző okai lehetnek. Egyes hiányosságok komo­lyabb szervi elváltozásokból is eredhetnek, de az ilyen eset meglehetősen ritkán fordul elő. Sokkal gyakrabban találkozunk azonban kü­lönböző funkciő-zavarokkal, — tökéletes tes­ti és nemi fejlettség mellett. Az ilyen zava­rok könnyen egy egész életre kihatnak és a nemi életet lényeges mértékben elterelik az átlagos normáktól, vagy a kapcsolat bizonyos fázisait teszik tönkre. Elsősorban a nemi in­gerlékenységet, a szerelmi előjátékok vará­zsát rombolhatják le, és közvetlen aktus-za­varokat idézhetnek elő, meggátolhatják a hormontermelést. Általában nagyon gyakori a kielégületlenség érzése, mindannak ellenére, hogy az egész folyamat normálisan megy vég­be, de nem éri el csúcspontját. A férfiaknál a let komolyabb az impotencia, a fizikai képtelenség és a magömlés-zavar, tencia, a fizikai képtelenség és a magömlés. Sokszor ez a kettő együttjár. A nők pedig, — de a férfiak is — leggyakrabban szexuális ér- zéktelenségben, hidegségben szenvedhetnek. Az impotencia alapvető oka, a nemi szer­vekben fennálló vérkeringészavar, amely a fér­fiaknál fizikailaq kizárja az aktus lehetőségét. Persze, ez az állapot lehet alkalmi, átmeneti is. Ha esetleg a férfi akarata, ösztönei elle­nére kényszerül valakivel kapcsolatba kerül­ni, vagy az adott környezet zavaró, esetleg véletlen alkalmat próbál kihasználni, fél, vagy bizonytalan. Az ilyesmi mindig kellemetlenül végződik. Egy huszonkétéves orvostanhallgató írja: „Volt pár ismeretségem, diákszerelmem, de még soha nem jutottam el a nemi aktusig. Most egv rendkívül csinos kolléganőmnek ud­varolok. Nagyon szeretjük egymást, és már el­határoztuk, — mert tanulmányaink sikeresen a befejezéshez közelednek, — hogy rövidesen összeházasodunk. Pár alkalommal előfordult, hogy barátom kölcsönadta a nyaralóját. Mind­ketten nagyon örültünk, hogy zavartalanul, intim kettesben tölthetjük el a hétvégét. Miu­tán Prágából elindultunk, furcsa szorongás vett rajtam erőt már a vonatban, egyre erő­sebb volt a meggyőződéseim, hogy az egész majd félresikerül. A hátralévő úton már csak különböző mentegetödzéseken törtem a fejem, kiutat próbáltam találni, mert tudtam, hogy tapasztalatlanságomat, ügyetlenségemet ne­hezen sikerül majd elpalástolnom. A lány ál­landóan vidám volt, — de bennem, minél kö­zelebb értünk a célhoz, — annál jobban csök­kent a bátorság, ám úgy tettem, hogy semmit ne vegyen észre...“ Ügy ahogy azt a fiatalember sejtette, nem is került sor a szeretkezésre. A lány gyanút­lanul elfogadta a kifogást. Hasonlóan történt a továbbiakban is, pedig fizikailag képes lett volna az aktusra, de az állandó kibúvó kere­sése, a sikertelenségtől való félelem lelkileg tönkretette. A fenti példa boncolgatásánál, pár komoly okot találtunk: Ismeretségük előtt a fiatal­ember nem iparkodott megnősülni, a lány férj- hezmennni. Egyke volt, hároméves korában el­veszítette apját, így anyja életének egyedül ö maradt az értelme. Mindent megtett, felál­dozott a fia érdekében. Ügy vélte, vele pótol­ja majd az elszenvedett veszteséget. A fiú a lánynak is említést tett anyja érzéseiről, per­sze a lánynak nem tetszett, még akkor sem, ha ez udvarlójának egészen természetes volt. Nagyon félt attól, hogy a lány esetleg állapo­tos marad, és mi lesz akkor, hiszen szülei nem nagyon tudnák őket segíteni. Nem tud­ták elképzelni, hogy egyelőre, ilyen körülmé­nyek között családot alapítsanak. A végén az­tán egyre gyarapodtak ezek a gátlások. Sok vele született, sokat az anyja táplált. Vannak esetek, amikor a férfi kisebbségi ér­zései lelki és szociális komplexumai miatt vá­lik átmenetileg impotenssé. Egy nagyon egyszerű és szegény családból származó fiatalember, — hála szorgalmának és céltudatosságának — nagyon szép, magas pozícióba került. Megismerkedett egy régi prágai patrícius-családból származó lánnyal, aki műveltsége, szépsége, társasági fellépése miatt nagyon rokonszenves volt számára. A lány ugyanígy beleszeretett, mert ruganyos, egyre magasabb célokat kitűző és elérő em­bernek tartotta. Nemi kapcsolatra csak a há­zasság után került sor köztük. Ezt a lány akarta így, mert nagyon vallásos-* volt. Ám az első, nem a legsikerültebb kapcsolatok után a férj képessége hirtelen csődöt mondott. Társaságban nagy tisztelettel, illedelmesen beszélt feleségéről. Ilyen jelzőket használt: „angyal“ „szenvedő bárány“, aki mellett ő „elefántnak“ érzi magát. Állandóan arról be­szélt, milyen sokat köszönhet feleségének, milyen hálás azért, hogy megtanította öt tár­saságban viselkedni, leszoktatta a durva kife­jezésekről. Aztán azt kezdte mondogatni, hogy felesége úgy bánik vele, mine egy nevelőnő, mint valami idomár. Később azt is bevallotta, hogy a véletlen, idegen nőknél való kalandjai sikeresek, potenciája maximális. Gyakori esetekben azonban a férfi impoten­ciájának nagyon mély indítóokai lehetnek. A kimerültség tudatának állandó fokozódása például sikertelenséghez vezet. Nagyon gya­kori a nemi fertőzéstől és persze a megter­mékenyítéstől való félelem. Ilyenkor már je­lentkeznek a szexuális neurózis tünetei, a feleség szemrehányásai szaporodnak, meg­jegyzéseket tesz, sőt kineveti férjét. Ugyanakkor például, ha férfi szüleivel élnek közös lakásban a fiatalok, és a feleség anyó­sára, vagy apósára különböző sértő megjegy­zéseket tesz, — a férfiben ez szintén impo­tenciát válthat ki, mert a férfi kötelességtu­datot, a gyermeki könnyen felülmúlhatja. Ha a férfi a nőre jogosan, vagy jogtalanul féltékeny, viselkedése miatt elégedetlen és félháborodott, szintén komoly kihatást gyako­rolhat a férfi nemi képességeire. A nő iránti belső ellenszenv, amely esetleg a hűtlenségből ered, szintén hasonló következ­ményekkel járhat. De menjünk tovább! Harminckétéves fejlett, meglett férfi, aki tizenöt éve nős, arról panaszkodott, hogy há­zasságuk kezdetén nagyon rideg volt a felesé* ge, sőt gyakran visszautasítóan viselkedett, ha a közeledett hozzá. Ő ezt figyelembe vette és egy egész éven keresztül igyekezett ő is korlátozni a kapcsolatok számát, mert nem akarta, hogy felesége kellemetlenül érez­ze magát. Ám aztán, főleg az utóbbi időben megváltozott a helyzet. A feleség sokkal na­gyobb Igényekkel kezdett fellépni, mint ami­lyennek a teljesítésére a férfi képes volt. Veszekedések, durvaságok és kényelmetlen jelenetek sora következett. Több alkalommal azzal fenyegette férjét, hogy szeretőt keres magának. A férj gyógyitatni próbálta magát, de eredménytelenül. A feleség nem akarta, hogy közösen orvoshoz menjenek, mert hogy ő semmiféle kezelésre nem szorul, ő tökélete­sen egészséges. A végén elváltak. Röviddel azután a férfi fiatal, temperamentumos társat talált magának, aki gyakori, sőt egymás után többször megismételt aktusokra Ingerelte. Mindketten nagyon elégedettek voltak egy­mással. Minden férfinek megvan a maga egyéni szükséglete, igyekezete a nemi kielégülés iránt. Ha valamilyen okoknál fogva kénytelen csökkenteni igényeit, ingerei fokozódnak, igé^ nyesebb lesz, kevésbé tud uralkodni önmaga felett, és emiatt rövidebb ideig tart az aktus. Ilyenkor, ha a nő visszautasítással, ridegség­gel válaszol, — sokkal rosszabb a helyzet, mint a korábbi esetekben. Emelkedik a férfi potenciája, nagyobbak lesznek az igényei. En­nek neurotikus következményei lehetnek. Ford.: - kszl * (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents