Új Ifjúság, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1968-04-30 / 18. szám

I ü| ifiusag ■ II* A iW W » WIJV WP W WIJÖ Iff IJV W W W UP IJP up sjv Az asszonyfőhadnagy 1 Futurológia Korántsem évszázados múltú a futurológia, a .lövőről szőlő tudomány. Mai Ismeret, szak­értői. művelői kutatják, mit is hoz majd az új évezred? Mi­lyen változások várhatók a vi­lágban 2000-re! • A FOGALOM • — A futurológia kifejezés latin szótőből származik. Flechtheim nyugat-berlini pro­fesszor fogalmazta meg. • ALAPJA • — I. Besztuzsev, a történet­tudományok doktora nemrég foglalkozott a futurológiával a Komszomolszkaja Pravdában. Cikkében — egyebek mellett — kifejti: az évekre és évti­zedekre való előrelátás a Szov­jetunióban a lenini villamosí­tás, a GOELRO kidolgozása óta a tervezés eszköze. Manapság Nyugaton Is mindinkább kény­telenek ugyanezt a bevált mód­szert alkalmazni. Az Egyesült Államokban már 300-nál több Intézmény foglalkozik a jövő prognázisával. Franciaországban. Angliában, az NSZK-ban, 0- laszországban. Ausztriában. Ja­pánban szintén ígénybeveszik magánosok, részvénytársaságok, a jövő előrejelzésével foglal­kozó intézetek szakértőinek munkált .A vezető burzsoá or- • szágok gazdasági és kormány- szervei is mind nagyobb mér­tékben támaszkodnak a jövőt kutató specialistákra. A Za Ru- bezsom szovjet külpolitikai he­tilap legutóbbi számában is 1. Besztuzsev értékeli a futuro­lógiát. A Szovjetunióban a té­máról M. Vasziljev és Sz. Gus- csev Riport a XXI. századból című sorozatban szólaltatott meg 39 tüdőst. A közelmúlt­ban jelent meg G. M. Dobrov és A. J. Goljan-Nyikolszkij lik a Földet; a háztartási mun­kát robotgépek végzik majd (a prototípust, a Róbertét már bemutatták a New York-i Ma- cy nagyáruházban); a sebészek mesterséges szervekkel helyet­tesítik az ember belső szerveit. • FILMEN • — Január 22-től sugározta az amerikai CBS televízió a „XXL század" című 16 részes filmet. A Metro-Goldwyn-Mayer társaság kozmikus berendezé­sek gyártásával foglalkozó 40 cég és 12 ország 35 szakta­nácsadója segítségét vette I- génybe a jövőről szóló, „Koz­mikus Odüsszeia 2001-ben“ sztori Írásánál, rendezésénél, fotózásánál, • IRREALITÁS • — Egyes nyugati magazinok a futurológia komolyságát min­den józanságot, logikát nélkü­löző. különböző „szenzációs“ abszurdumokkal próbálják gyengíteni. Így jövendölik, hogy 2000-ben a nők vasmelltartókat hordanak és kivétel nélkül a kábítószerek rabjai lesznek. Theo Pirker müncheni szocio­lógus állítása: világszerte meg­alakulnak „a szexuális szabad­ság ligái". (Az első San Fran­ciscóban már zászlót bontott.) A Rand Corporation kaliforniai futurológia! társaság megkér­dezett 84 tudóst: mikorra vál­hat lehetővé mások gondola­tainak megismerése? Az ille­tők 50 százalékának válasza: 40 év múlva. (Az egyik kuta­tó megjegyezte: akadnak gon­dolatok, amelyeket nem érde­mes megismerni...) Egyébként a Der Spiegel nyugatnémet folyói­rat borítólapján látható volt: az antik Laokoon szoborcso­port és a modern radaranten­nák rajzának egyvelege. Feli­rata: Futurológia, az ember jö­A vereséggel végződött 1848-49-es szabadságharc után sok magyar szóródott szét a világban. Jóformán a földgolyó minden pontjára jutott' a menekülőkből, e- migránsokból. A Kairóban megtelepedett magyarok még a század vé- qén is rendszeres össze­jöveteleket tartottak a leg­nagyobb egyiptomi szállo­da tulajdonosának a laká­sán. Minden tavasszal meg­emlékeztek a forradalomról, s ilvenkor Alexandriából és Szuezből is átrándultak az ott élők, hogy gyarapítsák a kairói magyar telep né­pességét. Az ünnepséget egy agg- ságában is szép. nemesvo- násü asszony, a szálloda tulajdonosa szervezte. Ez az asszony Bónyai Júlia volt, az egyik honvédtiszt özvegye, aki a szabadság- harc idején maga is kato­naként harcolt és főhadna­gyi rendfokozatot ért el. ő volt az. aki több bravú­ros haditettet hajtott vég­re. Fenesinél megmentette a hadipénztárt, leterltette a gyulafehérvári áruló óriást, Kossuth és Kazinczy vak­merő futára volt. filetérö! könyveket, regé­nyeket írtak. Mi most csak vázlatosan ismertetjük cse­lekedeteit. páratlan asszo- nvi bátorságát. Egy pesti ügyvéd feltű­nően szép, fiatal felesége volt. Igazi magyar szépség: bamabőrú, finomvonású. é- qőn feketeszemü. Erdélyben született. Mint minden ön­tudatos „honhölgy“, ő is lelkesen figyelte, támogatta a magyar nemzet öntudatra ébredését, az egész orszá­got felvillanyozó eseménye­ket. Amikor a márciusi fiata­lok az utcára vonultak, ő is ott szorongott a Múzé- umkert óriási gesztenyéfái alatt és hallgatta Petőfi Talpra magyar-ját. Amidőn megalakult a független ma­gyar kormány és kitört a szabadságharc, azonnal az új rend segítségére sietett. Ezt annál is inkább megte­hette, mert családi életében súlyos szerencsétlenség ér­te. Férje, hirtelen támadt tüdősorvadásban meghalt. A fiatal özvegy alig lépte át huszonnegyedik életévét. Sem gyermekei, sem roko­nai nem voltak. Minden e- rejével a közügy szolgála­tába állhatott. Férfiruhát öltött és kato­nának jelentkezett. Akkor­tájt nem nagyon nézték az iratokat, fő, hogy a hadse­reg egy harcossal gyarapo­dott. Besorozták a 27. gya­logezred katonái közé, és csakhamar kikerült a front­ra. az első rajvonalba. Senki sem vette észre, hogy asszony. Bátor és vak­merő bakának ismerték. Ott rohant elől minden ütkö­zetben. szuronyrohamban, kézitusában. Háromszor se­besült. Bem seregében szol­gált és a piski hídfőnél qránátszilánk találta el az alsó lábszárát. Hat hétig fe­küdt a nagyváradi hadikór­házban és teljesen meggyó­gyult. Bónyai „Gyula“ — ez volt az álneve — akkor őr­mesteri rendfokozatot vi­selt. De a fölöttese nem volt közönséges katona. Báró Kemény Farkast egész Er­délyben úgy nevezték: „vas­katona“. Amikor Zalatnát ki kellett üríteni, „Bónyai“ őr­mestert hagyta ott tíz hon­véddal, hogy oltalmazza a várost. Meg is oltalmazta. Ezzel a tíz honvéddal visz- szaverte a román szekere­sek egyik csapatát. Bátor magatartásáért hivatalos jelentésben dicsérték meg. Fenesnél viszont a hon­védkasszát mentette meg. Amint tudjuk, ekkor már minden vonalon hátrált a honvédsereg az orosz túle­rő elől. A fénesi kis falúd­nál összetorlódtak a me­nekülő magyar csapatok. veszélybe került a honvéd- pénztár, amelyet egy sze­kéren szállítottak vasládá­ban. A kozák csapatok a hídnál érték utói a honvé­deket. Egyedül Bónyai Jú­liának, mint hátvédnek kö­szönhető, hogy ötven embe­rével addig tartotta a hi­dat. amíg a pénztár bizton­ságos távolságra jutott a fenesi országúton. A bátor asszony ebben az összecsa­pásban is súlyosan megse­besült az egyik kozák kard­jától. A nő-katona ekkor már régen hadnagyi rangot vi­selt. Nem egyszer fontos küldetést teljesített, mint futár, Kazinczy tábornok — a nagy költő testvére — és Bem tábornok főhadiszállá­sa között. Leghíresebb cselekedetét azonban Gyulafehérvár ost­románál hajtotta végre. Ez bizenv kis híján az életébe került. A várat szilárdan tartotta az osztrák sereg. A magyarok minden ostro­ma kudarcot vallott, mert a terveiket sorra elárulták. Bónyai Júlia az egyik óriás­termetű iparosi egényre gya­nakodott, aki a honvédtá­borban folyton az erejével hencegett. Az asszony a- zonban nem ijedt meg tő­le. Meg akarta motozni, hogy bizonyítékhoz jusson, de a nagytermetű „iparos“ mellbeszúrta a tőrével. A honvédek nyomban a segít­ségére siettek, lefogták a góliátot. A vizsgálatnál az­után kiderült, hogy az i- parosnak álcázott óriás az osztrák vezérkar őrnagya volt, s naponta tájékoztatta csapatát. Bónyai ezután főhadna­gyi rangot kapott, s mi­helyt meggyógyult, tovább harcolt a szabadság ügyé­ért. A bukás után Törökor­szágba menekül. Ide szegő­dött Bem tábornok is. Egy alkalommal Omar pasa ma­gyar katonatiszt látogatá­sát jelentette Bém tábor­noknak. — Egy honfitársa, Bónyai főhadnagy keresi a tábor­nok urat! Bem apó könnyes szemek­kel foqadta a kopott hon­védruhába öltözött egyko­ri vitéz katonáját. Bőnvai Júlia egy ideig Tö­rökországban maradt. Elő­ször vendéglőt nyitott és abból élt. Később hozzáment egv magyar emigráns szá­zadoshoz, egykori felette­séhez. . A „magvar vendéglő“ jól jövedelmezett. Mégis elad­ták. Kairóba költöztek, ahol kibérelték a fényes Grand Hotelt. Ez a szálloda csupa külföldi előkélőségeknek nyújtott szállást. Aki ma­gyar odavetődött, mindig szíves fogadtatásra, támoga­tásra talált. (szj.)---..,.W « nuyji i cmcrtiy et\ S>£.U~ zada. • TÉZISEI • — Ä szocialista és a tőkés futurológusok szerint 2000-ben — a többi között — az Ipari­lag fejlett országokban szinte minden üzemben bevezetett au­tomatizálás eredményeként megrövidül a munkaidő és te­hermentesül az ember. A ra­kéták 40 perc alatt körülrepü­vőjének tervezése. ÉHSÉGSZTRÁJK a pozsonyi egyetem előtt Ma hétfő van — 1968 április 22. Mire ezek a sorok megjelennek, április har- mincadika, kedd lesz. Ezelőtt öt nappal egy pozsonyi diák a vár koronázó-tomvában, — tiltakozásul az ame­rikaiak vietnami agressziója ellen éhségsztráj­kot kezdett. Ma — a száznyolcadik órában beszéltem ve­le. Korábban nem ismertem, és bevallom, né­mi fenntartással, de jóhiszeműen mentem hoz­zá. Találkozásunk előtt ugyanis számomra semmi sem biztosította azt, hogy a tiltakozás­nak ez a megnyilvánulása valóban őszinte, i- gaz, és nem lapul-e mögötte feltűnési vágy, rejtett, csalafinta cél. Igor Hanuliaknak hívják, huszonhárom éves, pozsonyi lakos, a Komensky Egyetem jogi fakultásának elsőéves hallgatója. Rokonszen­ves fiatalember, amolyan igazi diáktípus. Nem tartott sokáig, amíg fenntartásaimtól megszabadultam. Ilyesmi csak a benyomások pontos leírásával bizonyítható, ám ez nem le­het hiteles. Nincs hát más lehetőségem, mint a benyomások alapos felülvizsgálása és a meg­nyilvánulások ellenőrzése után jólesően leírni, hogy Igor Hanuliak tiltakozása az aljas hábo­rú ellen valóban őszinte és emberi, és tisz­teletre méltó. Beszéltem vele, hitelesnek érzem ezt a meg­állapítást. Találkozásunkkor még hatvan óra hátra volt. Megfogadta, teljes eröbedohással igyekszik kibírni, kihúzza a 168 órát. Ez hét­szer huszonnégy óra, egy kerek hét. Mióta el­kezdte az éhségsztrájkot, két és fél kilót fo­gyott, de akarata és kitartása nem csökkent. Bízik abban, hogy kibírja. Tapasztalatom sze­rint én is bízom benne. Bízom abban, hogy csütörtökön a ma befejezett tudósítás után meg odaírhatom a mondatot: Sikerült, gratu­lálunk. Ez az egyszerű szolid fiatalember tudja azt, hogy egyhetes éhségsztrájkjával nem kerül be a történelembe, tudja, hogy csak napjaink veszélyes hőstette ez, amely komoly egész­ségi következményekkel járhat, pár megtisz­telő mondatnál, pár rövid újsághírnél nem kap többet. De véghezviszi, mert számára nem ez, hanem az őszinte tiltakozás, a humaniz­mus, az emberség a lényeg, még akkor is, ha nagyon kevés a biztosítéka annak, hogy a mll- liárdokat felemésztő háborút, brutális ag­ressziót egy huszonhárom éves pozsonyi diák egyhetes éhségsztrájkja miatt fogják beszün­tetni. De mégis. öt napja tiszta vízen kívül más nem volt a szájában és állítja, még két napig nem is lesz. A várban csak egy napig volt. Onnét ál­tanácsolták — nem hiszi, hogy rosszindulat­ból. Utána a Komensky Egyetem előcsarnoká­ba költözött, ott is alszik. Az ötödik napon diáktársai unszolására kiült az egyetem elé. Édesanyja naponta meglátogatja, aggódik ér­te, de tiszteli fia kitartását, szurkol neki. I- gor Hanuliak felhívást intézett a fiatalokhoz, hogy legalább egynapos éhségsztrájkkal támo­gassák, álljanak mellé. Másnap ketten jelent­keztek, de később szüleik megtiltották nekik. Ma jött egy harmadik, Roman Bmának hívják, holnap elkezdi a huszonnégyórásat. A diákok részéről teljes a támogatás. A ta­nárok nem nyilatkoznak. A nézelődók között vannak szemteleneek és buták is. Nem egy tízfillérest dobtak már elé. Az ilyeneket meg­veti, de nem méltatja szóra. Tegnap lakásu­kon a postaládában édesanyja két karéj ke­mény kenyeret, meg egy cédulát talált, ez­zel a felírással: „hogy fiuk éhen ne haljon!“ Ott voltam mellette, mikor a nézelődók kö­zül odaszólt egy fiatalember: „így én is ki­bírnám, sutyiban egy-egy jó ebéd, hah...“ — Ezt honnét veszi? — kérdem. — Mi az hogy honnét veszem, hát te beve­szed ezt a maszlagot? — Szabad véleménynyilvánítás ugy-e? — Mi az hogy! — És a nevét is meg merné mondani?, — Majd fejreestem. — Én a maga helyében szégyelleném ma­gam. és inkább elmennék. Hirtelen nem tudja mit tegyen. A nézelő- dök arcáról szeretné véleményüket leolvasni, de nem mer a szemükbe nézni, érzi, hogy mindenki megvetően néz rá. Lehajtott fejjel elsompolyog. Vagy negyven szemtanúja volt ennek a párbeszédnek, egyik percről a másik­ra negyvenen néztek megvetéssel egy buta idegenre, aki nem csak személyében, elvében is idegen volt. Igor nincs egyedül. Állandóan vannak látó-* gatói, szurkolói. Nem panaszkodik. Azt mond-* ja, csak az első két nap volt nehéz. Az or­vostanhallgatók megvizsgálták, bíznak benne, hogy kitart. Bízunk abban, hogy cikkünkhöz csütörttökön, még hozzáírhatunk egy gratulá- ló, megtisztelő mondatot. Igor Hanuliaknak hívják, huszonhárom éves, pozsonyi lakos, a Komensky Egyetem jogi fa­kultásának elsőéves hallgatója. Nem véletlenül akar jogász lenni. Pozsony, 1967. ápr. 22. UTÓLAG HOZZÁÍRVA Ma péntek van, 1968. április 26. Igor Hanuliak egy nappal korábban befejez­te az éhségsztrájkot. Muszáj volt, egészségi állapota miatt, akarata ellenére, orvosi tanács­ra cselekedte. Mégis gratulálunk, mert hat napig éhezni, igazán nem egyszerű. reszeli ferfnc

Next

/
Thumbnails
Contents