Új Ifjúság, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1968-04-30 / 18. szám

5 új ifjúság

ELMONDJA: PALOTÁS GABI

Az Állami Faluszínház magyar együttesét 1958-ban a komáromi Magyar Területi Színházhoz csatolták, így kerültem én is Komáromba, a MATESZ-hoz. Akkor már mögöttem állt a sokéves falujárás és a sok kedves szerén, melyét a Faluszínházban eljátszottam, kezdve öreganyóktói a menyecske-szerepekig, sőt, volt mesejáték, ahol „copfos“ kislány is voltam és együtt táncoltam a 18-20 éves kolléganőkké!1. Mert én ma sem érzem magam any- nyinak, am'ennyit a személyi Igazolványom mutat. A színésznőnek nincs kora és hogy hány 'éves, azt csak esetleg bírósági tárgyaláson mondja még (akkor is zárt tárgyaláson és súgva). A MATESZ-ban igazán í,testhezálló“ szerepékét kaptam és játszottam él. Igen szívesen emlékszem visz- sza mindjárt az első, bemutatkozó szerepeimre, a „Boldogultak bálja“ örökifjú ve- zérigazgafőnéjára, a „Ványa bácsi“ Dadu- sára, és „Az öreg fa is kivirágzik“ című paraszívigjáték özvegy Rojtosnéjára. Aztán jött a felejthetetlenül kedves szerepém, a Dulszky mama a „Finom úriházban“ és sorban a többiek: sógorasszony a „Kismadárban“, és Muskátné körinta-tulaj- donos a „Liliomban". Hej, dé szerettem játszani ezeket a figurákat, minden előadás külön öröm volt számomra... Az utóbbi évadokban ugyancsak kedves szerepeket kaptam1? a „Szent Péter esernyője“ Trézska asszonyát, a polgármesternőt, a „Dandin György" arisztokrata anyósát, a „Leszámolás“ Berzsenyevné alakjának megformálását, mind megannyi igen jó szerep, melyekre szívesen emlékezem vissza. A „Szent Péter esernyője“, egyik legutóbbi előadására azonban már kevésbbé... Ugyanis a darabban van egy polka, melyet Szto- larik közjegyző úrral (Siposs Jenővel) lejtek a színpadon, mindig nagy sikerrel és kellő tűzzel. Nos, az egyik előadáson kifelé táncolva megbotlottunk és sikerült teljes hosszában elvágődnunk a színpadon. Én alul, Jenci felettem. De fel is pattantunk nyomban és gyorsan ki a színpadról. Óriási taps persze... Az előadás végén az egyik néző az öltözőből kijövet külön gratulált a produkcióhoz: „Gabika, hogy maguk hogy tudnak „esni“ a színpadon. Milyen fürgén tudnak felugrani... Ugye, sokat kellett ezt a jelenetet próbálni?...“ Hát így. Azt hitte a kedves néző, hogy a mi esésünk „benne volt" a darabban. (Persze, ráhagytam!)

A színház tizenötéves jubileumának díszbemutatóján, a „RÓMEÓ és JÜLIA“- ban volt eddigi színészi pályafutásom legjobb szerepe, melyre mindig vágytam: a dajka. A törékeny Júlia kedves dadáját nagy szeretettel játszom ma is és szeretném még soká játszani. Hej, ha mindig i- Iyen szerepeket kapna az ember...

Bizony sok viz folyt le a kék Dunán ezalatt a 17 év alatt, míg hivatásos színésznőként és előtte, 10 éven keresztül a pozsonyi műkedvelő színjátszás buzgó művelőiéként eljutottam a shakespeari dajka gyönyörű szerepéig. Ha visszanézek erre a megtett útra, azt mondom: Megérte! És ha újra kezdeném, ismét csak ezt a pályát választanám. Együtt a sok utazással és fáradozással, amit a színházi vándorélet hozott, melyben a fényt a sok szép szerep, a közönséggel való minden esti kedves találkozás jelentette.

A magánéletben szeretem a jő társaságot, a sok nevetést, sétákat a természetijén és általában szeretem mindazt, amif úgy hívnak: Élet. És nagyon sokáig szeretnék még játszani! Szabad időmben Csehországba utazom bányamérnök fiamhoz látogatóba, ott örülök az unokámnak, elját- szogaíom vele, aztán sietek vissza Komáromba örök szerelmemhez: a színpadhoz.

>•

</>

O

o

€£

Uat ki űzi ajánlja: emberek, «okfciöfca m jattok.

9 ki» p.U/CW'Ujdtok qkiktfc in «/nk/f*.tak Ofi/kjVot *»«j* teiisíilttbw cJtck .

abban- , „

mert «, koífltk cfa'Kte és «»dk amit szereitek

HiiolJjH- « I I „ itn .yfi-A U ®

— Ne várion szenzációt — mondta a kulcsárnő, amikor csengetésemre kinyitotta a nádszegi kastély hatalmas kapuját és t- gazoltatott.

— Külön engedélye nincs? — kérdezte nyomatékosan.

— Minek, hiszen ez nem fogház?

— De nem ts egy közönséges Iffúsági Otthon, ahogy a kapunk feletti tábla szerint hthetné. Hozzánk a bíróságon lopásén és prostitúcióért elitéit 15-18 éves leányokat utalják be, úgynevezett javító nevelésre. A KNB Iskolaügyi osztályától kellene engedély.

— Talán telefonon is megkaphatnám az engedélyt — feleltem, miközben már az emeleten jártunk. A kulcsárnő többször is elövette hatalmas kulcscsomóját és keresgélés nélkül mindtg pontosan eltalálta, a folyosóhoz és az Irodához vezető ajtó kulcsát. Az ajtók mindig nyikorogva csukódtak be mögöttünk.

A kastély külseje szerint ítélve, hosszú és sötét folyosókat vártam, megleptek a világos és tágas termek.

— Az igazgatónő betegszabadságon van. Csak ö kísérhetné végig az Intézeten — ezzel fogadtak. — Hát ilyen nehéz Ide bejutni?! S hogy kerülnek ide a növendékek?

— Amíg a bíróság elé állítják őket, bizony göröngyös utat tesznek meg. Az ítélet után a brünni gyűjtő-otthonban osztják el őket koruk és szellemi adottságaik szerint, meg aszerint is, hogy mennyi Időre ítélték el őket.

Mindezt már Halásková tanítónő mondta el nagyon készségesen, amikor elmerültünk a pedagógiai kérdések feszegetésében.

— Nagy gondot okoz, hogy a beutalt növendékeket tudásuk szerint csoportosítsuk. Talán hihetetlenül hangzik, hogy vannak közöttük — főleg cigánylányok — akik még írni és olvasni sem tudnak. Szellemileg normálisan fejlettek, csak teljesen el lettek hanyagolva. Vannak középiskolás növendékeink ts, egy-két osztályt végeztek. Az értelem és az ítélőképesség — ma már tudjuk — nem halad párhuzamosan a test fejlődésével. A szellemi képességek nem „nőnek", azokat tapasztalatok révén kell megszerezni. Persze, régi dolog, hogy a lányok mindig a külsejükkel hatnak, ezért kerülnek sokszor már egészen fiatal korban veszélyes helyzetekbe. Hamar ráébrednek arra, hogy nőt mtvoltuk- kal mindenkor előnyöket szerezhetnek. Ezeket a lányokat többnyire csak az utca nevelte. Otthon nem sok jót láthattak. Piszokban, szennyben n&ffeir'jel, szeretet nélkül, ördmtelen, .sivár gyermekkorukban csali a korai nemi ingerek válfótták

ntik emóciókat. A fgtáilágosító leckéket a bűzös, zsúfolásig 'nW/f1 telt közös családt‘>jnálÖszobában kapták, s a helyzet akkor vált veszélyessé számukra, amikor örökké terhes anyjuk mellett a részeges bűnöző hajlamú apa felfedezte csitri lányuk karcsú testét. Növendékeink életrajzában ez Igen gyakran előfordul... Az agyongyötört anya sokszor némán élt át a család tragédiáját, s csak akkor szólal meg, kér, könyörög a lányának, hogy vonja vissza a vádat, amikor a férjét már elítélték, lecsukták és magára maradt a sok éhes gyerekkel.

Ilyen „életrajz" kíséri sokszor növendékeinket. A gyermekotthonból az erkölcsrendészett osztályra, onnan a bíróságra és a fogházba. Meddig kíséri? Tizennyolc éves kora után, amikor már elérte nagykorúságát, a pardufitcet női javítóintézetig. De tovább is, élete végéig. /

Majdnem mindegy, hogy fnelyik növendékkel beszél — mondták — a „történet“ mindig ggyanaz. lehet, hogy már nem is a saját meséjét fújja. Lehet, Ijngy 41z egyik szob'aUKpjtiije0l ^güqtta és hatást akar vele elérnf, AM/ma 'fásultak # a fiatariőnink, x hogy már meg se mmböztetni, ml ?|öz. és mi nejmmi

a képzeletük szülemérjfi,'' W*

Nehéz őszinte beszélgetésre hívni ezeket a lányokat. Bizalmatlanok. Mindig azt hiszik, hogy kihallgatják őket.

_ — Mit kérdezzek tehát ilyen „bevezető“ után. aki csak röpke benyomást nyerek róluk és azután továbbállok.

Az intézeten kívülálló, mindtg csak gátlásokkal közeledhet hozzájuk, mert nagyon nehéz eltalálni a hangot. Nem lehet sajnálkozva közeledni, vagy talán érdeklődéssel, megértéssel vagy kíváncsisággal. valóban nehéz lehet kezelni őket, nehéz feladatot vállaltak ebben az Intézetben a nevelők, a tanítók. Es vajon hálás-e ez a jeladat?

Társadalmunk szégyene, hogy még mindig virul nálunk a prostitúció, sőt egészen speciális formákat ölt. Egy biztos, nálunk már nem a munkanélküliség vezeti rá a lányokat arra, hogy testüket áruba bocsássák. De nemcsak a nyomor, hanem néha a jólét is odavezetheti őket. Szebb ruhákat, több cipőt, sok Tuzex- bont, mulatságot, szórakozást, változatosságot akarnak. S amikor már megs^^á^ a k^pnyy.. ledér életei, akkor _már yehéf 0

Ilyen Gizi es^^K/ÍKfjf^KLhurváthov', szWmlfs nóudnHU/t el. Gizi szülei küTönváítan éltek s nem törődték gyermekükkel.

A kislány egyik gyermekotthonból a másikba került. Többször meg ts szökött. Hált már pajtában, tanyázott szabad ég alatt. Itt is, ott ts, szánalomböl befogadták, meleg ételt tettek elébe, de Gizi sehol se maradt sokáig. Mindig attól tartott, hogy nem bíznak benne. Es így 0 sem bízott meg senkiben. Egy nagyobb csehországi városban szedték fel egy razzia alkalmával és Nádszegre vetette a sors. Csendes és szorgalmas lánynak ismerték, hamar megszerették. Sajnálták, amikor megbetegedett, hosszabb Ideig a nagyszombati kórházban feküdt, örült annak, hogy egy kedves, idős nénivel osztotta meq a szobát jölesett, hogy apró szolgálatokat ts tehetett a kedves beteg 'néninek. Beszélhetett gyermekkort szenvedéseiről... jólesett az igazat megmondani és érezni, hogy az idős asszony, akt anyja lehetett volna, megérti és é- nt, hogy az Idős asszony, akt anyja lehetett volna, megérti és szereti. Levetette magáról a falust asszonyok konvencionális hazugságokkal hímzett köntösét és az egytk látogatást napon bemutatta Gizinek az egyetlen flát. Titokban remélte, hogy a fiának ts tetszik majd... Nem a menyem leszel, hanem a lányom — mondta, amikor Gizit a szép, tiszta, rendezett házába bevezette. Ruhát vettek neki, cipőt, teljesen felruházták. Arany gyűrűt ts kapott, mint ahogy az egy tisztes menyasszonyhoz Illik. Gizi anynytszor szelhetett kenyeret magának, ahányszor megéhezett, vehetett még a mákos tésztából és a csibéből ts ő kapta a combot. A szép szobában leendő anyósa vetette meg az ágyat, a vőlegénye is gyöngéden simogatta, vágyait eltette az esküvő utánra.

Es Gizi, akit sosem tanítottak arra, hogy a szülőt tiszelni kell, egyik este önkénytelenül lehajolt és megcsókolta annak a jő asz- szonynak a kezét. Akkor talán már tudta? Vagy a véletlen játéka volt? A tavaszi szellőben arra robogó autó sofőrjének integetett. Talán szokásból? Vagy megfontoltan? Es az autó elvitte. Messzire vitte Gizit, magára hagyva egy család összetört boldogságát.

— Tegnap járt itt az a szegény mama — mondta Chorvátho- vá — azt kérdezte, hogy Gizi nem jött-e talán ide vissza. Mert még most is visszavennék és visszavárják.

Hol járhat már azóta Gizi? Hány száz lány kóborog így szerte az országban?! Hányán azok közül is, akik innen az intézetből szöktek meg, autóstopp gyakran akad, de a kábító, gyors rohanásnak hamar vége szakad. A szabadság szele újra vérmes remények illúzióját kelti. Mivel fizessék meg felszabadítójuk szívességét? Lehet, hogy csak egy éjszakára köti le a nagylelkű „felszabadító“ lehet, hogy többre, de aztán már úgyis mindegy, míg aztán a főváros valamelyik átjáró házában megismerkedik azzal, aki lebonyolítja helyette az „ügyleteit“ és gondoskodik arról, hogy ki legyen a következő és mit fizessen. A kör nem zárul le. Vagy talán mégis van visszatérés?

Lehet, hogy az a szép fekete fiatal nő, aki most hagyta el az intézet „izolációs“ szobáját, hasonló élményeken ment keresztül? De ne tápláljunk Illúziókat arról, hogy a megszökött lányok mind olyan megértő asszonyra találnak, mint Gizi. Ne gondoljuk, hogy az üzemekben, vagy a szövetkezetekben szívesen fogadják az i- lyen intézetből kikerült nőket. Örök életükre megbélyegzetteknek érzik magukat.

Kérdezzük meg, hogy vannak-e szülei? Lehet, hogy már a kérdés ts fáj, de lehet, hogy csak cinikus mosolyt váll kt. Akkor kellett volna az anyai szó, amikor elhanyagoltan magukra maradtak ezek a gyerekek és túl korán néztek szembe az élet rejtelmeivel. Amikor minden köszönés és feltűnés nélkül hagyták ott szellőzetlen odújukat és borgőzös lebujokban kezdték el bűnös tevékenységüket.

Akkor kellet tvolna szólni hozzájuk, mielőtt tudták volna, hogy milyen veszélyt jelentenek számukra a nemi betegségek és fertőzések. De nem volt senki, akt visszarántotta volna őket.

Valóban nem várhatunk szenzációt. Igaza volt a kulcsárnőnek. Egyhangú, öröm nélküli ház ez. De tenni kell ezekért a lányokért valamit, tenni. Hosszadalmas és alapos pszichoanalitlkai beszélgetésre volna szükség, hogy belelássunk a lelkűkbe, felszabadítsuk a zsilipeket és gyógyíthassuk őket. De ehhez arra lenne szükség, hogy társadalmunk több felelősséget követeljen polgáraitól. Ha kell, a tőroény erejével és szigorával nevelje arra a szülőket, hogy tegyenek eleget kötelességüknek és ne hanyagolják el gyermekeiket.

Társadalmunk rengeteget áldoz a gyermek- és nevelőotthonok és különböző javítóintézetek fenntartására. A nádszegt otthonban is jő dolguk van, kitűnő ellátást kapnak a lányok, szeretetet és megértési is — de Inkább ne legyen szükség az Ilyen intézményekre.

Michal Márta