Új Ifjúság, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1968-04-30 / 18. szám
Vannak tehetséges fiatal táncdalénekeseink. Új ez a megállapítás? Aktuális. Füleken született, tíz nappal azelőtt. Eddij nem tudtunk róluk. Kissé megkésve jöttek a világra, de itt vannak, megismertük őket és számítunk rájuk. A Csehszlovák Rádió, a Magyar Területi Színház és egyáltalán a csehszlovákiai magyar kultúra. Ez nem mézesmadzag. Ez szükségszerűség. * Isméi azzal kezdem, hogy vannak tehetséges tánc-* dalénekeseink, de van közönségünk is, amely ezt örömmel állapította meg. Füleken, a versenyzőkön kívül még •okán végigülték a próbákat, a főpróbát, az esti versenyt és a gálaestet is. A két próba-napon nem is a tanácsok, inkább parancsok röpködtek a versenyzők felé minden oldalról. Bírálták maguk a versenyzők, szülők, nagymamik, barátnők, barátok, egyszóval mindenki, aki egy kis önkritika hiányában azt hitte magáról, ért a zenéhez. így nem is csoda, hogy a harmadik próba után a versenyző dezorientálva lépett a mikrofon elé. — Ilonka né mozogj olyan sután... — Uram nyelje már le azt a gombócát! Sajnálom, de ott ahol a súgónak kellene ülnie, jelenleg a zsűri elnöke ül. — Demokrácia van, nyisd ki jobban a szád! Nekem úgy tűnt, mindenkinek volt elég ideje a próbákra. Kivéve azokat, akiket a mesterük nem engedett él időben, vagy útközben defektet kaptak. Itt minden elismerésem a zenekart, a The Meteors együttest illeti. Aki beat-zenékarban játszik, talán tudja, mennyi fáradságot jelent egy nap alatt beat-ről átorientálódni FÜLEK UTÁNi pop-music világába. Nem beszélve arról, hogy a versenyzők repertoárjában szerepeltek olyan számok is, amelyek nem tartoznak a közismert slágerek listájára. A harmincöt fellépő a saját' nevében bizonyára megköszönte a Meteorsok közreműködését. De szeretném jóvátenni a rendezőség hibáját és ha már a füleki közönség előtt nem is, legalább így, az Oj Ifjúságon keresztül szeretném tolmácsolni nagyon sok fiatal köszönetét a szép élményért. Hogy Prágában a beat-zene- karok versenyén harminckét együttes közül csak a 18. helyet érték el? Karel Gott Londonban az Eurovizió versenyén hátulról a 4. volt! KISS MÄRTA: „Segíts, nyuszi!“ * * * A fesztivál napján, szombaton, a Kovosmalt üzemi klubjában minden a feje tetejére volt állítva. Az épületbe egy idegen, mondjuk egy újságíró, csak valamelyik kapuőr holttestén keresztül juthatott be. A külvilággal az üvegajtón keresztül egy saját gyártmányú szócsővel érintkeztünk. Nem tudom, helyes volt-e ez a megoldás a rendezőség részéről, de az, hogy a versenyzők és a zsűri nyugodtan, zavartalanul konzultálhattak, azt bizonyítja, hogy talán igen. A fesztivál sztárja vitathatatlanul Tresztyánszky István, az üzemi klub vezetője volt. A mögötte álló fiatalember ötletesen meg is jegyezte: — Pista bácsi jobban tenné, ha egy papagájjal vagy egy plakáttal a hátán járna fel-le: Minden jegy már két héttel ezelőtt elkelt, de jövőre még vállalunk rendeléseket. Ha az érdeklődés egységéül a „tűrhető“ szót fogadjuk el, akkor Füleken a fesztivál iránti érdeklődés szinte tűrhetetlen volt és csak a jegyek után informálódók „sajnos“ kielégítése is emberfeletti munkát igényelt. A szülők zöme az előcsarnokban egy deszkából összetákolt pódiumon tolakodott, mert még azt sem írhatom, hogy álltak, mert „áltak“. Így, egy lábon, és egy 1-el. Azt mondták, még örüljenek, hogy bejutottak a terembe! Honthv Hanna egyik interjújában arra a kérdésre, hogyan éri el azt a könnyed biztonság-érzetet fellépése alatt, azt felelte, bízik a hangjában. „És ezt a tyúkoknak köszönhetem. Ugyanis minden fellépésem előtt megiszom egy tojást gyümölcslével“. Füleken senki sem ivott tojást. A büfés néni azt mondta, elfelejtett rendelni, de ha valakinek kell, szívesen hoz a sajátjából. Senkinek sem kellett. A lányok a frizurájukkal, a fiúk meg a lányok minijével voltak elfoglalva. t • öl BEDECS JÖZSEFNÉ: Hurrá a döntőbe! Aki a legjobban izgult és akinek mégis minden jól sikerült, GYŐRI JUDIT Aztán elhalt minden zaj, elsötétült a nézőtér, csak a húgom súgta a fülembe, hogy 36 autó van az üzemi klub körül. Neki legjobban tetszett egy piros Moszkvics. A konferanszié fanfárok és minden ceremóniától mentesen, egyszerűen jelentette be az első számú versenyzőt. Mikó Zoltánt, a nyitrai járás képviselőjét. A zsák kilyukadt, a lavina elindult; Szőke Margit, Sárközi, Engelbrecht Mária, stb. Habár olvasóink közül bizonyára nagyon sokan hallották a múlt héten a Csehszlovák Rádió magyar adása keretében a füleki fesztivál legjobbjait, mégis az a véleményem, hogy az adás alapján sikerült megközelítő képet alkotniok a verseny légköréről, de a teljes képhez hiányzik, egyszerűen nélkülözhetetlen az az esztétikai élmény, amelyben a versenyzők részesítettek bennünket. Minden versenyző megjelenésből e- gyest érdemel. Sőt. Néhányan közülük csak kiléptek a színpadra és a közönség máris tapsolt. Pedig nem ismerte őket. Tetszett a ruhájuk, vagy a mosoly, amely- lyeli megteremtették a közvetlen viszonyt a nézőkkel. A hölgyek két versenyző kivételével Mary Quant „ta lálmányát“ a minit propagálták, a férfiak? Jó vagy rossz hangjukat. Ezt többek között a zsűri döntötte el. Elnöké Cstk János, tagjai Kausitz Ottó, Jarábek Imre, Dukon József, dr. Lensky Tibor, Moyzes István és Zácsek Erzsébet voltak, ők a fellépés után elvonultak egy kis helyiségbe, amely egyszeribe nemcsak a versenyzők, de a- zok hozzátartozói és ismerősei Mekkája lett. Minden zsüri-tag valamivel lázasan el volt foglalva. Én izgulMINDENT BELE! tam. Aztán Cstk Jancsi rám szólt, üljek már 13 éa számoljam a pontokat. Pontosan 22 óra 47 perckor került sor az eredmény- hirdetésre. A véletlen dolga, hogy hét leánnyal é* hét fiúval találkozunk majd május 18-án Pozsonyban, a nép- és táncdalénakesek I. országos fesztiváljának döntőjén. A neveik és a szám, amellyel meghódították a közönséget éa a zsűrit: Bedecs^ag^efné; JódH-fox Szúnyogtcjtoszlé; Rozsda lepi már Árvái lán& Gyémánt és arany Botié Tibor; Csak «ay tánc volt Farkas Mária; Nappalok és éjszakák Engelbrecht Mária; Kötbrnivalé bolond Belokosztolszkv Péteri öh, egy kis cs6k Haulik Mónika: Kötöznivaló bolond Mágyelné; Mindennap Horváth Rozália; Zabé György: Pukkai Sándor;' Holocsi László Qyőri Judit; Á ____________ A közönség díjét Síunyogh László vitte él. Neki tapsoltak a leghosszabban A kulisszák mögött mérték, ők mondták; negyvenöt másodpercig! KIT TIPPEL A FESZTIVÁL GYŐZTESÉNEK? Csík János, a füleld zsüfí elnöke: A kitűnők között nincs nagy különbség és valóban nehéz lesz majd eldönteni, ki érdemli az első helyét- Az a véleményem, hop' ha Bedecsné megtartja je!enle9i kondícióját bekerül az első három közé. Kollár János, a Kovosmalt ösSíüzemi CSISZ elnöke: Én bízom Árvái Jánosban. Az Oj Ifjúság is. Előadásmódja és fellépése egyéni volt. Kár, hogy azt a nagyszerű hanganyagot, amellyel rendelkezik, nem tudta kellőképpen érvényesíteni a nem tűlsáqosan melodikus és kifejező számban. Bedecsné szuverenitása szinte vitathatatlan De az, hogy nem igazságtalanság-e a többi versenyzővél szemben, ha hivatásos énekesekkel hasonlítjuk őkít ösz- sze, — vitatható. Szunyogh László jól választotta ki előadott szamát. De jól választott a dunaszerdahelyi járás zsűrije i> A füleki elődöntő négy dunaszerdahelyi résztvevőjéből három továbbjutott a döntőbe. Lászlón kívül még a nagyszerű Farkas Mária és Botló Tibor, akinek egyéniségéhez talán nem teljes mértékben „vágott“ a Csak egy tánc volt című szám. Sokatígérő volt a pozsonyi Haulik Mónika, a losonci Győri Judit és Zabó György szereplése. Sajnálkoznunk talán csak afelett kell, hogy Pozsony maid nem hallja azt a huszonegy versenyzőt, akiknek talán csak egy árnyalattal volt kisebb sikere tizennégy szerencsés társuknál. Zácsek Erzsébet fco.to: Trandaí Sándor Ott voltam az elődöntőn Korábban egyetlen járást fesztiválon sem vettem részt, de kollégáim írott és szóbeli véleményei alapián csak lát tudtam a fesztiválról, úgy hallottam sok a tehetséges énekes. Tehát csak fel kell Okét fedezni — mondtam és bólintottak, Tudták és nem is tagadtam, hogy laikus vagyok, egyszerű hallgató, mint sok ezren. Ezzel nem menteni akarom magam, hiszen ei nevetséges volna. Mégis van véleményem. Ezt azért írom így le, mert mondták, hogy ne legyen, — mármint véleményem. Kezdeném azzal, hogy megismétlem a fesztivál célfát, küldetését. Teret, lehetőséget biztosítani a tehetségeknek, fejlődésüknek, és felfedezni a legtehetségesebbeket. Mert hiába az akadémikus vélemények, a tánc- zene, annak elOadása egy bizonyos művészet, beletartozik kultúránkba. Ed- dig nem tartozott, — nem is tartozhatott bele — mert nem volt. Es mtért ne lenne? Ha van csehszlováklat magyar kultúránk, mtért ne lenne teljesebb, sokoldalúbb, miért ne adnánk lehetőséget azoknak, akik ezt teljesebbé tehetik. Mert valóban vannak nagyon tehetségesek, meg lehetünk velük elé- qedve. De nem elég az, hogy nekem, vagy neked nagyon tetszett Arvay fános, vagy Haullk Mónika. Előre leírom az esetleges vádat: En az Igényes laikus. Mert Igenis Igényes vagyok, úgy érzem fogom van rá. Röviden: hiányérzetem van. Mert ha már van táncdalkultú- ránk, akkor ne csupán é- nekesetnk legyenek, mert ha nincsenek eredeti szövegeink és szerzeményeink, akkor sztárjaink se lehetnek. Es miért ne lennének — sőt. Mert tehetségek vannak, ez az elődöntőn bebizonyosodott. A mérce ellen van hát kifogásom, — de csak akkor, ha a jövőben Is ez a mérce marad. Az ellen tehát, hogy az eredeti szerzemények hiánya kizárja magából a jó énekesek szó szoros értelemben vett „befutását“, mert akt az Isten véled édes Piroskámat énekelte, az akkor énekelt jól, ha pontosan ugyanúgy, sőt ugyanolyan mozdulatok kíséretében adta elő, mint Aradszky. Akt a Mister Alkoholt énekelte, az akkor volt JÓ, ha elérte Konc Zsuzsa színvonalát. Rossz a mérce tehát. De mondom, elégedett vagyok és meggyőződésem, hogy nemcsak mint laikus, de mint szakember ts az lennék. Elégedetlenségem csak akkor marad érvényben, ha jövőre, vagy legkésőbb két éven belül nem változik a helyzet. Az eredeti és tehetséges énekeseknek tehát eredeti számokat, mert ez a záloga annak, hogy egyéniségekké váljanak, és ne profi-sztárok utánzóivá — akaratuk ellenére. —ke szeli— ÄRVAY JÁNOS; a magyar Tom Jones > Éneklő manöken: BELO- KOSZTOLSKY PÉTER
