Új Ifjúság, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1968-04-23 / 17. szám

új ifjúság 7 így képzelik el a néger államot. Mississippi, Lousiana, Alabama, Georgia és South Carolina államokban 10 millió fehér és 5 millió négeréi Az egész világ megdöbbenéssel fogadta a hírt, hogy dr. Martin Luther Kinget, a négerek Nobel Békedíjjal kitünte­tett vezérét, ismeretlen tettes meggyilkolta. Az Egyesült Ál­lamokban élő négerek gyújtogatással, fosztogatással reagál­tak vezérük meggyilkolására. A néger-zavargások eddig még nem látott méreteket öltöttek. Martin Luther King nem e- rőszakkal akarta kivívni az egyenjogúságot. Törvényes ala­pon akarta elérni a négerek teljes szociális szabadságát. A négerek forradalmi mozgolódásában különböző irányza­tok uralkodnak. Alábbiakban interjút közlünk Milton R. Heft- ry néger ügyvéddel, amely közvetlenül a mostani véres za­vargások előtt készült. Riporter: Szóval az Ön véle­ménye szerint a fehér és szí­nes bőrű amerikai között tel­jesen lehetetlen a békés egy­más mellett élés? Henry: Amerikában hacsak nem tesznek eleget követelmé­nyeinknek, már sohasem lehet béke, csend és nyuga­lom. Mit értünk el eddig a tü­relmünkkel? Még mindig úgy élünk, mintha rabszolgák len­nénk. Már semmi közösséget sem akarunk vállalni Ameri­kával. Nem akarunk a nyomor- tanyákon patkánylyukakban lakni. Élettérre van szükségünk s ha nem adják meg nekünk, akkor azt a fehérek csúnyán megkeserülik. Riporter: Johnson elnök azt javasolta, hogy állítsanak fel bizottságokat, amelyek majd kivizsgálják a négerek helyze­tét. Mit remélhetünk az ilyen bizottságoktól? Henry: A fehérektől semmi iót sem várhatunk. Hamisak, í- qéreteket tesznek, bizottságo­kat alakítanak és a nyomorta- nyákon a patkányok a mi gyer­mekeinket rágcsálják. A fehé­rek eddig még mindig becsap­jak' minket. Most aztán szá- molniok kell. Riporter: Mit követelnek? Henry: Mi, Alabama, Missis­sippi, Georgia, Louisiana és South Carolina területén ön­álló államot akarunk létesíte­ni. Azokat az államokat köve­Milyen lehetne a négerek állama teljük, ahol atyáink sínylőd­tek. A fehérek tartoznak ne­künk ezekkel az országokkal. Követeljük, hogy ezt az öt ál­lamot adják át nekünk, az otta­ni üzemekkel, rádióleadó-állo- másokkal. repülőterekkel és mindennel együtt. Mert minden a mienk. Őseink évszázadokon keresztül gürcöltek ott és mun­kájuk eredményét nem mi él­veztük. Meg akarjuk mutatni a világnak, hogy fel tudunk építeni egy szociális államot, olyan államot, ahol mindenki emberi módon élhet. Riporter: Az új állam szö­vetségben lenne az Egyesült Államokkal, vagy teljesen ön­állósítaná magát? Henry: Mi normális diplo­máciai kapcsolatokat szeret­nénk az Egyesült Államokkal fenntartani. De hogy nem sze­retnénk nagyon szoros kapcso­latokat. az természetes. Riporter: Mi történjen azok­kal a fehérekkel, akik jelen­leg a követelt öt állam terüle­tén élnek? Henry: Mi azt kívánnánk, hogy tűnjenek el onnan. De belátjuk, hogy egyesek még­is ott szeretnének maradni. Emberségesen akarunk visel­kedni velük szemben, bebizo­nyítanánk, hogy nálunk való­ban nem létezik faji megkülön­böztetés. Riporter: Mi lenne az új ál­lam neve? Henry: Azt hiszem, valamely régi afrikai állam nevét vá­lasztanánk. Riporter: Milyen lenne az ország lobogója? Henry: Piros, zöld és feke­te. Riporter: Az indulás költsé­geit bizonyára a jóvátételből fedeznék, melyet az Egyesült Államoktól követelnének. Henry: Ügy, ahogy mondja. Riporter: Gondolja, hogy tel­jesen nélkülözni tudnák a fe­liéi szakemberek segítségét? Henry: Bizonyosan szüksé­günk lenne fehér tanácsadók­ra, de szívesebben fogadnánk az európai szakembereket. A- merikaiakat nem akarnánk. Riporter: Hadsereget is fel akarnak állítani? Henry: Természetesen. Hi­szen határainkat meg akarnánk védelmezni. Riporter: Ha a követelésük­nek eleget tennének, akkor Florida állam teljesen elsza­kadna az Egyesült Államoktól. Henry: Tárgyalhatnánk majd az úgynevezett korridorról.. Riporter: Minden néger tá­mogatja ezt a tervet? Henry: A négerek 75 száza­lékával biztosan számíthatunk. Aki továbbra is rabszolga a- kar maradni, aki eltűri, hogy lépten-nyomon belérúgjanak, az továbbra is az Egyesült Államokban maradhat. Senkit se kényszerítünk arra, hogy az úi néger államba kivándorol­jon. Riporter: Hogyan akarják megvalósítani a tervet? Henry: Azt akarjuk, hogy küldöttségünk tárgyaljon az ENSZ-el és Washingtonnal. Re­méljük, hogy az összes állam támogatja majd jogos követe­lésünket. Riporter: Washington talán még a küldöttségüket sem fo­gadja. Számolnak ezzel? Henry: Ha azt akarják az a- merikaiak. hogy az országban béke és rend uralkodjon, akkor feltétlenül tárgyalniok kell ve­lünk. Különben olyan pokoli zűrzavart rendezünk, mint an­nak a rendje. Majd belátják, hogy a legjobb és a legoko­sabb. amit tehetnek, ha leül­nek velünk a tárgyaló asztal­hoz és teljesítik követelésein­ket. Riporter: Egv új amerikai el­nök se tudna rendet teremte­ni? Henry: Már elfogyott a tü­relmünk. Évszázadok óta szen­vedtünk. És így nem akarunk tovább élni. Riporter: Fehérek és színes amerikaiak is azt ajánlották, hogy a négerek kérdését old­ják meg úgy, tegyék lehetővé számukra, hogy visszatérhes­senek őshazájukba. Henry: Jártam Afrikában Ott is láttam, hogy hogyan él­nek testvéreink. Mi nem aka­runk Afrikába menni. Riporter: Milyen lesz az idei nyár? Henry: Rettenetesen forró, pokoli nyárra készülünk. Riporter: És ha ez a nyár sem hozza meg a megoldást? Henry: Akkor az Egyesült Államokban már sohasem lesz nyugalom. Mi nem engedjük, hogy nyugalom legyen. Remél­jük, hogy nem lesz túl sok ál-' dozatra szükség, amíg a fehé­rek megértik: mi végleges megoldást akarunk: Riporter: Egv „második Viet­namot“ akarnak az Egyesült Államokban? Henry: Elvárom, hogy szí-' nes testvéreink végre kiharcol­lak jogaikat. Elvárom, hogy ezt a hamis, hazug országot végre leleplezzük. Elvárom. hogy :estvéreim Vietnam helyett majd a Mississippi vidékén harcolnak a szabadságért. És Beflin helyett Alabamában vé-' delmezik a szabadságot. Hi-f szem, hogy a fehérek ráébred­nek az igazságra. (a Stern nyomán) Felvételünk Dr. Martin L. King meggyilkolása után Washingtonban készült Bobbynak szólítják. Mindenki. November .0-án lesz negyvenhárom éves De sokkal tiatalabhnak látszik, l egfeljebb harmincöt­évesnek A baja, azt mondják, túl hosszt egv komoly politikushoz. Sokan úgy talál iák, nem véletlenül hasonlít a beatleset frizurájához. A felesége Ethel, tíz gyér mekkel ajándékozta meg. Bobby ügy né ki, mint egy playboy, de tulajdonképpel hithü katolikus. A Harward egyetemen jo­got ha'lgatott. A háborúban az amerika tengerészeknél szolgált. Jelenleg szenátot New Yorkban. Most különösen sokat be szélnek Bobbyról. Bobby ezt mondta, Bob by azt mondta Bobby már három könyve' is írt Bobby. Teljes néven Robert Franci Kennedy. Bobby csak nagyon nehezen határozta el hogy jelöltesse magát az Egyesült Államot elnöki tisztségére. Csak amikor New Hampshireben McCarthy az előválasztások­nál átütő sikert ért el; nem habozott töb­bé. Általában úgy tudták, hogy Bobby csak az 1972-es választásoknál jelölteti magát. De nem így lett. Bobby azt akarja, hogy a vietnami háború befejeződjön és a vilá­gon béke uralkodjon. Ezért akar Johnson helyébe lépni. Bobby valóban olyan tulaj- lonságokkal rendelkezik, hogy felveheti » ersenyt a többi jelölttel. Bobby a gazdag <ennedy-család feje, élvezi John fivére lépszerúségét. Mögötte állnak a liberáli '«rtelmiségiek és a haladó gondolkodású ré egek is, azok, akik rajongtak Johnért lohn barátai: Pierre Salinger, a Fehér Ház ■gykori sajtófőnöke, Kenneth Galbrighl közgazdász és más ismert személyiségek is támogatják tíobbyt. Az a bejelentése, hogy indul a választási kampányban, kü önböző hatást váltott ki. A Washington1 firnes című lap Bobbyt egyszerűen kese lyűnek nevezi, amely kivárja a kellő pilla­natot és akkor csap 'e áldozatára. A diá­kok, akik szenvedély "m támogatták Me- Carthyt, sem találták teljesen kifogásta- annak Bobby fellépését. Az amerikai sajtó is kihangsúlyozta: „Kennedy hagyta, hogy más küzdjön és csak miután látta, hogy kedvező a hely­zet, csak azután állt be a választási kam­pányba. Mi azonban vegyük reálisan a helyzetet. McCarthy reménytelen jelölt leli volna Johnsonnal szemben. Amióta tud­juk, hogy Johnson nem jelölteti magát, felesleges, hogy a további ellenvetésekéi felsoroljuk. Az amerikai választási harc­ban Johnson bejelentésével valóban drá­mai fordulat állt be. A demokrata pártnak jelenleg csak két jelöltje van: McCarthy és Bob Kennedy. A republikánusok egye­lőre csak a jobboldali Nixont jelölték. A liberális Rockefeller jelöltette magát, de most mégis bejelentette, hogy visszavonul. Még meg kell említenünk az idős George Wallace!, mint a harmadik független párt jelöltje már most úton van az Egyesüli Államok déli országaiban és gyűjti a szél­sőséges r$akcionáriusok szavazatait. Bobby eddig még csak Kaliforniában járt. A lapok azt írták róla: „Bebizonyí­totta, hogy a neve olyan jó hangzású, mint egykor John F. Kennedyé volt. Bobby nagy sikernek könyvelhette el a sajtó elisme­rését. Kaliforniába saját Rowing 227-es gé­pével repült és magával vitte Glennt, az első amerikai űrhajóst. Városról-városra, hatvan riporter kísérte Bobbyt. A tömegek mind lelkesen üdvözölték, a fiatalok tom­boltak Az apák magasra emelték gyerme­keiket, hogy ők is lássák az új elnökje­löltet. Mindenki kezet akart szorítani vele. Bobby Kalifornia nemzetiségi kisebbségeit is megnyerte. A spanyolok és az írek szí­vükbe zárták és a négerek is nagyon ked­velik. Az Egyesült Államokban még sosem for­dult elő. hogy már a választási kampány- elején ennyire változna a helyzet. McCar­thy jelöltette magát, Romney visszalépett, Rockefeller is visszavonult, Johnson beje­lentette, hogy nem indul és Kennedy állja ) szavát és teljes erővel veti magát a kampányba. Amerika forrong, egyre hangosabbá válik i követelmény: a vietnami háborút minél üóbb be kell fejezni, a faji zavargásoknak /éget kell vetni, a fiatalok égető problé­máit meg kell oldani. Ne gondoljuk azon­ban, hogy Bobbynak olyan könnyű a hely­zete. Neki is, nekünk is, még sok megle­petésben lehet részünk. Elsősorban hisszük és reméljük, hogy a vietnami béketárgya­lások eredményesek lesznek. De most jön a „forró“ nyár, a négerek beígért nyara (.ehet, hogy a választási harcban még töb­ben indulnak, lehet, hogy Humphrey vagy Reagant is indul? Az amerikai választó ki­fürkészhetetlen lény. Hangulatos, szeszé­lyes és könnyen felül a sok reklámnak. Bobby ismeri az amerikai választások mód­szereit, hiszen a fivére megválasztásánál szerezte tapasztalatait. Bobby vezette si­kerre John F. Kennedyt. Bobby volt John legjobb tanácsadója. tulajdonképpen már lohn életében is mindig „alelnök“-nek ne­vezték. Azt mesélték, hogy a kubai válság dején is Bobbynak köszönhető, hogy nem olibant lángra egy újabb világégés. „Amerikának egy Kennedyre van szük- ége“, vagy , Bobby, mi rád várunk“ fel­iratú transzparenseket emelnek magasra a fiatalok. És Jackie is segíti majd a vá­lasztási kampányban. Nemcsak a jó sógor, hanem egész Amerika kedvéért teszi. Bob­by után, aki most Johnson utóda szeretne lenni, talán Ted Kennedy következne. Bob­by íróasztalán ott áll a tizenkét éves kis­fiú fényképe, amelyre a feleség tréfásan ráírta: „A harmadik amerikai elnökjelölt". Persze, amikorra Ted felnő, akkor Jackie néni már biztosan nagymama lesz. De ta­lán akkor is segít majd a választási harc­ban. Az az idő még nagyon messze van. Hogy képzeli el Bobby, mi lesz addig? „Fedezzük fel az újabb világot“ című köny­vében elsősorban még a napjainkat ér­deklő problémákkal foglalkozik: a vietnami háború befejezésének kérdésével. Beható­an taglalja, hogy az Egyesült Államok a valóságban lehetetlenséget követel, ami­kor arra akarja kötelezni a Vietnami De­mokratikus Köztársaságot, hogy Eszak- Vietnam bombázásának szüntetése ellené­ben állítsa le a Délvietnami Nemzeti Front számára nyújtott segítséget. Robert Ken­nedy könyvében arra figyelmezteti az Egyesült Államokat, hogy ne táplálja to­vább a hadi győzelembe vetett hitet, mert az igen veszélyes illúzióvá válhat. Robert Kennedy továbbá mély megértés­sel foglalkozik az amerikai fiatalok belső válságával. Megvilágítja, hogy miért ko­molyabb ma a generációs probléma, mint az előző nemzedékeknél. Kifejti, hogy az amerikai fiatalok felfogásával ellenkezik az az „etika“, amely mindent csak a „haszon­ból“ ítél meg. Kennedy könyvében az Egyesült Államok és Dél-Amerika kölcsö­nös kapcsolataival is foglalkozik és meg­állapítja, hogy ott semmiképpen sem lehet fenntartani a mai helyzetet, feltétlenül szociális reformokat kell bevezetni. Ro­bert Kennedy gondolatai valóban reálisak és főleg rugalmasak. Természetesen a bur- zsoá politikus semmiképpen sem tagad­ja meg magát. Mi főleg száz százalékosan abban a véleményében osztozunk hogy .uinden elmúlt nappal egyre nehezebbé vá­lik az általános leszerelési szerződés meg­kötése. Bobby Kennedy könyvei és beszé­de: bizonyítják, hogy fejlődésképpen egyé­niség és lehet, hogy még korszakunk al­kotó politikusa válhat belőle.

Next

/
Thumbnails
Contents