Új Ifjúság, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1968-04-23 / 17. szám

így néz ki ma az üzemi kikötő.. ; HETVEN ÉVES A KOMÁROMI HAJÓGYÁR Hetven évvel ezelőtt igy nézett ki a komáromi hajógyár üzemi kikötője Jubileumi évhez érkeztek az .idén a komáromi hajóépítők. Hetven évvel ezelőtt. 1898 áprilisában a Duna holt ága és a Duna közé zárt Erzsébet- sziget déli csücskén hozzákezdtek egy hajójavító üzem építéséhez, a- mely tulajdonképpen a hajógyártás kezdetét jelentette Komáromban. A városban akkor megjelenő megyei hetilap, a Komáromi Lapok több cikkben számolt be az üzem építé­se körül (elmerült problémákról. A város vezetői közül egyesek öröm­mel fogadták az új létesítményt, má­sok gáncsoskodtak. Végül a város vezetősége megegyezett a Magyar Folyami és Tengerhajózási Részvény- társasággal és az alábbi szerződést írták alá: 1. A város hatvan évre átadja a sziget déli csücskét a részvénytár­saságnak, amely használati díj cí­men e,qy aranyat fizet évente a vá­rosnak. 2. A részvénytársaság köteles a használati jog érvénybelépésének napjától számított egy éven belül megkezdeni a termelést. Ha a mun­ka valamilyen oknál fogva egy évig szünetel, a részvénytársaság elveszti a terület használati jogát. 3. A város vezetősége tizenöt évre felmenti a részvénytársaságot a vá- -osi adók fizetése alól. Röviden ez történt hetven évvel ezelőtt és 1898 novemberében már megindult az üzemben a munka. E- lőször csak hajójavítással foglalko­zott a gyár mintegy kétszáz dolgo­zója, de 1918-tól 1923-ig már három elevátoros szívóbággert, három 650 tonnás szállítóuszályt és három da­rab fából készült kavicsszállító hajót is építettek. Az üzemet 1923 május elsején a Skoda-müvek igazgatósága vette át és ettől fogva fokozatosan korszerűsítették a termelést. Egy év­vel később villamosították a gyárat, 1955-ben pedig már elektromos meg­hajtású hajóleeresztőt helyeztek ü- zembe. A levéltári anyagok később arról számolnak be. hogy a Skoda-müvek igazgatósága 1930-ban több mint egy és fél millió akkori korona költség­gel korszerűsítette az üzemet. Ezt a „korszerűsítést" természetesen nem a mai fogalmak viszonylatában kell szemlélni, mert a szigeten levő — komáromiasan szólva — „öreggyár“ még ma is elmarad az 1947-ben épí­tett új hajógyár világszínvonalú be­rendezése mögött. A mai értelemben vett hajógyár­tásról a Duna bal partján épített új üzem esetében beszélhetünk, ahol már a termelés beindításától számí­tott néhány év alatt 36 darab 800 ló­erős, motoros személyszállító hajót és 104 darab ugyancsak 800 lóe- erős folyami vontató hajót építet­tek és adták át a megrendelőnek. És ma? Ha olykor száraznak tűnnek is a számok, mégis a leghúbb ké­pet ezek adják az üzem fejlődéséről, íme: A hajóépítők a jubileumi, te­hát az 1968-as évben nyolc 2000 és nyolc 2700 tonnás folyami fehérha­jót, három 2000 tonnás dunai teher- hajót. négy darab óránként 100 köb­méter teljesítményű kerekes bággert, tizennyolc 1500 és három 525 tonnás uszályt, négy kikötő hajót, két ele­vátoros szívóbággert készítenek el, nem is szólva a nem hajóépítési ter­mészetű gyártmányokról, amelyek az össztermelés mintegy egyötödét te­szik ki. Aki vonaton vagy hajón érkezik Komáromba, már messziről meglátja a város látképétől ma már elválaszt­hatatlan, kupolás üvegtetővel felsze­relt üzemet, amelyről még el kell mondanunk, hogy Közép-Európa leg­nagyobb hajógyára. Az üzemi kikö­tő nagyvárosi viziforgalomra emlé­keztet. A jövőben — amikor elké­szülnek a forgatható mólóhidak — még élénkebbé válik a kikötő forgal­ma. Remek látványt nyújtanak a 114 méter hosszú, több mint 13 méter széles, két hatalmas hajócsavarral ellátott 2700 tonnás motoros fehér­hajók, amelyeket az üzem nem kis büszkeségére nemcsak itt gyártanak, hanem itt is terveztek. A hajó egyéb­ként teljesen automatizált. Minden gombnyomásra, távvezérlésre, irányí­tó automatikával működik, egyszóval eléri a világszínvonalat. Sok nem­zetközi elismerést kapott az üzem a korábbi gyártmányokért is. Ezek közül a MÓL 1200-as jelzésű folyami személyszállító hajót említjük meg. amelyet annak idején úszó palotának neveztek. A hajógyár hetven éves fennállását megközelítőleg hatszáz úszómű épí­tése fémjelzi. Ennyi hajóval egy ki­sebb tengert lehetne benépesíteni. Az elkövetkező évek folyamán a gyártmányok minőségének fokozása mellett az üzem dolgozói az úszó- művek további korszerűsítésére, tö­kéletesítésére törekednek. A hajó­szerkesztési osztályon most készítik elő a 49 méter hosszú 10,2 méter széles, óránként 500 köbméter mun­kateljesítményképességű új kotró­hajó tervrajzát. Ennek az úszóműnek az építése gyártástechnikai szem­pontból a legnagyobb igényességet, a dolgozók részéről pedig a legna­gyobb szakértelmet kívánja meg. Egyikben sincs hiány a hajógyárban, mert az utóbbi időben az itt gyár­tott úszóművek leszállítása után sok elismerést kapott az üzem a megren­delőktől. A hajóépítés nagy tempója mellett azonban még jut idő arra is, hogy ebben az évben mintegy másfélmillió korona értékben a nem hajóépítési program keretében a motoros turis­ták körében közkedvelt „guruló há­zakat" is gyártson az üzem. Ebben az évben adják át a komáromi hajó­építők a brnói ZJS sportszakosztály­nak a 14 méter magas, segédmotor­ral és kormányművel felszerelt óceánjáró vitorláshajó törzsét, mely­nek külhéilemezeit az üzemben állí­tották elő és szerelték össze. A komáromi hajógyár a gyártási program mellett — az egykori üzem hagyományaihoz híven — hajójaví­tással is foglalkozik. Ebben az évben hat és fél millió korona értékű ilyen természetű munkálatokat végeznek el. A hatalmas szerelőcsarnokok, óriási hajótestek láttán joggal mondják a látogatók, hogy gigantikus üzem a komáromi hajógyár. Az utóbbi években elért termelési eredmények is méltók az üzem nagyságához! Hetven év ... Ilyen hosszú időszak eredményekben gazdag munkáját le­hetetlen összefoglalni egyetlen újság­cikkben. Nehéz feladatot jelent ez doc. dr. Filip Holka CSc-nek is, aki mintegy ötszáz oldalon írja meg az üzem történetét az évforduló alkal­mából. Néhány mozzanat kiragadásá­val azonban talán sikerült érzékel­tetni annak az útnak a fő esemé­nyeit, amelyet az üzem 1898-tól nap­jainkig tett meg. Kívánjuk a hajógyár dolgozóinak, hogy az idei jubileumi évben is sike­resen teljesítsék a könnyűnek nem mondható termelési feladatokat és a jövőben is olyan vízi járműveket készítsenek, amelyek külföldön és belföldön egyaránt öregbítik a fejlett csehszlovák ipar jó hírnevét. Az üzem büszkesége: A 2700 tonnás motoros teherhajó KOMLÖSI LAJOS N. LÁSZLÓ ENDRE: Joguk van rá NEKEM VAN JOGOM!.,. NEKED VAN JOGOD!... NEKI VAN JOGA!... É>s mindenkinek van rá joga!... Dé hogyan?,.. Es föleíht mi- kor?... Mikor művelődjön az a sok ezer munkás, aki minden nap hajnali négykor kel, hogy autóbusszal és vonattal mun­kába menjen és csak valamikor este keveredik haza?... Itt nem elég a jog! Itt más kell!... LEHETŐSÉG!... Nem tévedés, hogy ezt a szót csupa nagybetűvel írtam!... Mert az a szó sokkalta többet rejt magában, mint a jog!... A jog csak egy üres fogalom, három betű. ha nem áll mögötte — igazolásul — a LEHETŐSÉG! Sex horas dormire sat est junique, senique!... Hat órát aludni elég fiatalnak és öregnek!... — mondja egy ókori közmondás. A közmondás szerzője egy filozófus, aki nem végzett megerőltető fizikai munkát!... Szerintem egy o- I.van embernek, aki fizikai munkát végez és naponta négy, öt, hat vagy még több órát utazik a munkahelyére és visz- sza, aligha elég hat órai alvás! S még ha elég is lenne, a nap csupán huszonnégy órából áll! Az órákat nem lehet megszaporítani még nálunk sem!... Az ilyen emberek munkaidejét nem lehet lerövidíteni, mert erre nincsen — sem nálunk, sem másutt — anyagi fedezet!... S most pedig számoljunk csak egy kicsit! Hajnali négytől este hatig — ez tizennégy óra, tegyük hoz­zá a nyolc órát, amit alvásra kell szánniuk ezeknek az em­bereknek, akár akarják, akár nem. S ha összeadjuk, ez már huszonkét óra!... A nap teljes huszonnégy órájából tehát ren­delkezésére áll még teljes két óra, azaz százhúsz perc! S a naponta utazgató munkás eldöntheti, — hiszen minden embernek szabad akarata van, — hogy mire szánja ezt a két órát!... Lám, lám!... Az egyik elolvassa az újságokat! A másik segít egy kicsit a ház körül! A harmadik kártyázik a szomszéddal! A negyedik átmegy a kocsmába egy sörre! Az ötödik a gyerekeivel foglalkozik! S így sorolhatnánk ezt a végtelenségig!... Csak sorolhatnánk, de azt már aligha mondhatnánk meg, hogy mikor művelődje­nek!... Pedig nekünk öntudatos és müveit munkásosztályra van szükségünk!... S elképzelhető az öntudat műveltség nélkül?... Ma már aligha! Hiába van ezeknek az embereknek új házuk, mosógépük, jégszekrényük, TV-készülékük, s minden más, ami ma már szinte nélkülözhetetlen a modern háztartásban, ha éppen az hiányzik, amire a legnagyobb szükségük van még akkor is, ha nem érzik a hiányát!... Mert sokan nem is érzik! Ezek az emberek — vagy a szüleik — hozzászoktak már, hogy virradattői — alkonyaiig dolgozzanak talpalatnyi föl- decskéjükön!... Ezek az emberek megszokták már, hogy a csa­ládi élet csak abból áll, hogv gyerekek szülessenek!... Ezek az emberek hozzászoktak, hogy naplopásnak tartsák az olvasást, a tanulást!... Nem mi szoktattuk rá őket. hanem az előző évszázadok!... De a műit már nem teheti jóvá ezt a hibát, mert áldozatainak többsége már a földben porladozik!... Ne­künk. a jelennek emberibbnek kel! lennünk, ha azt akarjuk, hogy a munkás valóban művelt és öntudatos ember lehessen! A műveletien munkásnak hiába mondjuk, hogy: TIÉTEK A GYÁR!.. TIÉTEK A FÖLD!... Helytelenül értelmezi, s ha esetleg elemei valamit, úgy ér­zi, hogy a magáét viszi!... A műveletlen munkásnak hiába mondjuk, hogy: NÁLUNK MINDENKI EGYENLŐ! .. A szerdahelyi vonalon utaztam egy munkástársammal, a- dott esetben tanúval, s a naponta utazó munkásokkal beszél­gettünk! Az egyik elmondta, hogy négy gyereke van, ö e- gyedül dolgozik, ezernyolcszáz koronát keres és tíz év alatt' három szép házat épített!... Uraim, ez a csodálatos kenyér- szaporítás. azaz a pénzszaporítás meséje lenne, ha a három házat nem építette volna fel valóban!... DE FELÉ'PfTETTE! Vegyenek csak elő papírt és ceruzát!... Ne mérgelődjenek és ne kiáltsanak rám kígyót, békát! Ha már tíz éve ugyanennyit keres, akkor az kétszáztizenhat ezer korona!... Mennyibe kerü] a három kockaház?... Mennyi­be kerül öt. illetve hat ember eltartása?... Ez nem integrál­számítás, mégcsak nem is négyzetreemelés!... Fejben is ki­számíthatjuk, hogy lehetséges-e ebből az összegből!... Nem, nem és nem! Ha mégis oly sokan megteszik, csodának lehetne minősí- hető. ha., ha hinnénk a csodákban! De a csodákban nem hiszünk! Valaki ugyan felvethetné, hogy ilyen „csodákra" nemcsak ezek az utazgató munkások, vagy a szövetkezeti tagok képe­sek, hanem az urak is!... Ez igaz, de én most kizárólag csak az utazgató munkásokra specializálom magam!... A „csodate­vő“ és megfelelő műveltséggel rendelkező uraktól gondoskod­janak a még nagyobb műveltséggel, áttekintéssel és öntudat­tal rendelkező feletteseik! Száz szónak is egy a vége! Meg kell mondanunk, hogy a naponta utazgató munkásnak nincs ideje és lehetősége arra, hogy művelődjön, hogy esti iskolára járjon, sokat olvasson és szakkönyveket tanulmányozzon! Nem tudom, ismerik-e a kedves olvasók azt az ezópuszi mesét, amikor a róka vendégségbe hívta a gólyát és olyan la­pos tányérra tálalt neki, hogy nem tudott abból semmit sem felcsipegetni és éhesen távozott... Az már nem tartozik ide, hogy a gólya, hogyan járt azután túl a róka eszén... Szemlél­tető példának legyen elég ennyi is!... Műveltség van, van rá joq is, csak éppen a lehetőség hiányzik ahhoz, hogy ezt az utazó munkásság magáévá tehesse! Mindig és mindenhol nagyon megbosszulta magát, ha a munkásságnak nem adtak lehetőséget a műveltség elsajátí­tására. s ezzel megfosztották annak a lehetőségétől, hogy a szó legszorosabb értelmében nagykorúvá váljon!... Más nemzet, más gazdasági, politikai rendszer hibáiból ta­nul az okos társadalmi rendszer, mi már okulhatunk a saját hibáinkból és baklövéseinkből is! Lehetővé kell tennünk, hogy a munkásság élhessen és él­jen a műveltségre való jogával, még akkor is, ha nem látja, nem érzi pillanatnyilag szükségét!... Egy ötven-hatvan éves ember elmondhatja magáról, hogy neki arra már nincs olyan nagy szüksége!... Ez részben igaz is!... De gondoljunk a gye­rekeire!... Gondoljunk azokra a gyerekekre, akik egy- vagy kétkönyves családból kerülnek fel a városi közép- és főis­kolákra! (Az egy könyv a biblia, a két könyv a kalendárium Sok ezer emberről van szó!.. Tekintet nélkül a nemzeti­ségükre, a vallásukra, a politikai nézetükre — emberek, e- gyenjogú állampolgárok, tehát joguk kellene, hogy legyen — de lehetőségük is — a művelődésre!... Mint ahogyan arra ia joguk van — és most már talán lehetőségük is, — hogy er­ről alkalomadtán ők maguk beszéljenek! Tehát a jog csak a lehetőséggel együtt ér valamit!... S er­re nem cáfolhat rá senkii------------------új ifjúság 3

Next

/
Thumbnails
Contents