Új Ifjúság, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1968-04-23 / 17. szám

2 új ifjúság

Foto: Molnár János

KRÓNIKA

® 1822 április 24-én született Jankó Kral', szlovák forradalmi költő ® 1883 április 24-én született Jaroslav Hasek, csehi szatirikus író • 1616 április 25-én halt meg Miguel Cervantes, a nagy spanyol író ® 1945 április 25-én tartották San Franciscóban az Egyesült Nemzetek Szövetségének alakuló gyűlését ® 1731 április 26-án halt meg Daniel Qefoe, angol író, a Robinson Crusoe szerzője © 1910 április 26-án halt meg Björnstjerne Björnson, norvég realista író © 1812 április 27-én született Friedrich Flotow, német operaszerző ® 1791 április 27-én született Samuel Morse, a távíró feltalálója ® 1813 április 28- án halt meg Mihail Illarionovics Kutuzov, orosz hadvezér ® 1900 április 28- án született Maurice Thorez, Franciaország Kommunista Pártjának volt titkára © 1885 április 29-én született Egon Ervin Kisch, a kiváló újságíró ®

MISSA SOLEMNIS

Akkoriban sokat gondoltam rá, hogy megöllek. Bosszút Állok mindenért. A törött gerincű lányért, dagadt csuklóimért, az undorítóan szennyes, klórszagú, közös mosdóért. az örökké fülledt hálóteremért, a roskadozó emeletes á- gyakért, azért a szóért: fegyelem, a hangodért, amelyen üvöltöttél a sorakozókon. A nevedért Péter, amelyet csak utálattal lehet kiejteni. Szobádért, amit sosem láttam belülről, de kérdezősködni sem Mertem róla, mert sírva, vagy ha- lálsápadtan lépett ki rajta valaki minden este. Minden este valaki más.

Kár volt ezt fölidézni. Sok nyár telt el azóta. Sok vidámabb, gondtalanabb nyár.

Esik. Már régóta esik. Nagyon régóta. Nem is emlékszem rá, mikor kezdődött. Olyan tiszta, olyan ünneplő-szürke minden. Csillog az aszfalt. Tétova fények születnek a délutáni szürkületből. Csatornákba gyűlik most minden szenny, a háztetőkről feloldott korom, a falakra perzselődött félelem, gyűlölet, szenvedés.

Hallottál te már orgonajátékot, Péter? Te, akinek csak gyűlölettel lehet kiejteni a nevét? Sokezer Péter közül az, akinek neve undorító klórszagot idéz? Hallottad te már Pécsi Sebestyént orgonáim?

Ott kint az eső, itt bent: orgonaszó. Olyan tiszta most minden. Csak azt a klórszagot nem tudja elmosni semmilyen eső. FEGYELEM! Ezt a szót nem tudja feledtetni semmi sem. A rettegést sem. A vigyázzba merevüit tizenötéves testeket a hajnali és esti sorakozókon.

Most nagyon fáj ez a megalkuvás. Miért nem mertem moccanni akkor? Hogyan lehettem annyira gyáva? Elfogadtam, hogy gondolkozz helyettem. Helyettünk. Parancsodra ugrottunk készségesen:

— Igenis.

— Máris.

— Szívesen.

De sosem:

— Miért?

— Minek?

Iszap. Iszap és Csendes Mise. Térdig érő iszap és orgonaszó. Klór, és ez a végtelen tisztaság. Ünneplő szürkeség. Kontrapunkt. Magány. A legtisztább öröm.

„Anyu, nem bírom tovább. A tollat se bírom tartani. Harmadik napja fekszem. Kimerülés. Most délelőtt van. Azt a lányt éppen az előbb vitte el a mentő. Péter minden nap bejön és megkérdezi, meddig játszom még a beteget. Most csak hárman vagyunk itthon a negyven közül. Kettő már dolgozni ment. Holnap én is megyek."

Táncolunk. Szombat este van. A fiú szőke, bárgyú, de inge fehér. Nem beszél. Nem húz magához, mintha félne, undorodna tőlem. Lopva végignézek magamon. Lemostam magamról a sarat? Vajon tisztára mosott a hideg, klórszagú víz? Az az érzésem, egy darab csöpögő iszap vagyok, s ő vakító fehéren menekülne a karjaimból de nem teheti. A zene ritmusára követem minden félénk, menekülni vágyó léptét.

Látott vajon gumicsizmástól a patakmederbe ragadni? Látta, hogy adom föl a simára gyalult partra az ötszázadik lapát sarat? Látta bütykös könyökű karomat az utolsó kínos lendületnél? Látta, hogy roskadok le falni a legolcsóbb szalámit? Látott munka után sor- baállni a mocskos vécé előtt?

Ő olyan fehér volt mint a fény egy testté vált darabja.

Most nagyon tiszta minden.

Orgonaszó. Ez a legszebb, a legmagányosabb zene.

A későn döbbenők zenéje.

Elkésett lázadók zenéje.

„Szegénykéim“, mondta a szakácsnő, mikor dupláért könyörögtünk. Lehet, hogy neki is tizenötéves lánya volt, fejletlen, gyönge testű. S te, Egyetemista-Péter, Félisten-Péter, a szakácsnőre ü- völtöttél: FEGYELEM! Tudott az a száj mást is mondani, Péter? I- gen. Azt súgta halkan: takarodó után gyere.

„Fegyelemül Takarodó után!!! Vigyázz!! Balra át!! Indulj!! É- nekelnill! Nem bőgni, énekelni!!! Kéttős sorokban!!! Indulj!!!“

Orgonaszó. Van mit felejteni. Késő a lázadás. A bosszú is késő. Vagy mégsem?

Csak hullj eső, két hétig meg se állj. Oldd fel ezt a megkövesedett rettegést. Oldd fel az utálat iszapját.

Az utolsó nap. Szorongunk a teremben. Suttogunk.

— Mit gondolsz, mennyi lesz?

— Te mit veszel?,

— Én cipőt.

— Én anyunak valami szépet.

— Az első keresetem. Két heti munka bére.

— Én rengeteg csokoládét veszek.

— Én elteszem zsebpénznek a következő iskolaévre.

Állunk vigyázzban. Negyvenedszer? Ötvenedszer? Énekeljük a munka dalát. Negyvenedszer?... Vörös, sebhelyes kezünkben kék boríték. Nem tudunk mit kezdeni magunkkal. Nem merünk egymásra nézni. Kábultan állunk, szánk gépiesen mozog. Énekelünk. A borítékban egy kenyér ára. vagy két fagylalt ára, vagy egy tábla csokoládé ára. Egy lány felsír. Semmit sem kapott, mert egy hétig beteg volt. Egy hétig ingyen élősködött...

Megyünk. A falu integet. Két kilométer széles vigyorra rándul a szája. Iszapot öklendezik a szabályozott patakmeder. Klórbűzt le. hel a mosdó pofája. A szakácsnő könnyét törölgeti. Ez minden.

A falu csatornaszáia vigyorog.

Esik.

MIKOLA ANIKÓ

Ébredés

Tardoskedden

Ünnepi díszbe öltözött klubhelyiség várta a Csemadok szervezet kibővített taggyűlésének résztvevőit. A gyülekezők kisebb csoportokban beszélgettek, vitatkoztak. Zömével az Idősebb korosztály képviseltette magát, de akadtak fiatalok is, akiknek nem mindegy, hogy alakul jövőnk, nemzeti sorsunk.

A vita nehezen indult, de később annál érdekesebb lett. A felszólalók valamennyien e- gvetértettek a CSKP KB által meghirdetett megújhodási folyamattal, valamint a Csemadok KB elképzelésével.

Egymás után hangzottak el kérések, követelések, javaslatok.

Egv idősebb tag szót kért.

— Kedves kultúrtársak! Mi idősebbek nem ismerjük olyan tökéletesen az államnyelvet, mint a fiatalok. Pedig minket is érdekelnek a hazai események. A csehszlovákiai rádió magyar adásai azonban a- ránylag rövidek. Kérnénk a magyar adások bővítését, valamint a pozsonyi tv magyar a- dásának bevezetését,

Egy újabb felszólalás ugyancsak nagy visszhangot váltott' ki a jelenlévők közt.

— Ma mindenki, akit a múltban igazságtalanság ért, követeli és jogosan követeli rehabilitálását. Vajon minket, 1947- 48-ban ártatlanul meghurcolt magyarokat nem illetne meg erkölcsi és anyagi kártérítés?)

De mennyire! Hisz községünkben több száz családnak egy életre szőlő szomorú emléke marad a deportálás megaláztatása.

— Hogyan lehetséges az — kérdezte egy újabb felszólaló, — hogy az új iskola építését évröl-évre halogatják. Tardoskedden nem divat az egyke, itt nagyon sok a gyerek. Az iskolák zsúfoltsága kétségbeejtő! A magyar iskolában szinté tarthatatlan a helyzet. Minden tanteremben két műszakban folyik a tanítás. Joggal merül fel a szülőkben és pedagógusokban egyaránt az a gondolat, hogy azért halogatják az új iskola építését, mert községünk túlnyomó része magyar nemzetiségű.

A legélénkebb vita a helyi óvoda körül folyt. A felszólalók zöme követelte, hogy a felettes iskolai szervek és a HNB vizsgálják felül az itt uralkodó viszonyokat.

— Helytelennek tartjuk azt az intézkedést, miszerint a 85 százaléknyi magyar nyelvű lakosság részére egy óvoda-osztály van, míg a Í5 százaléknyi szlovákságnak három osztály áll rendelkezésére.

Nyomatékosan hangoztatjuk és követel jük, hogy külön igazgatású magyar óvoda nyíljon minden korcsoport számára.

Egv idős bácsi szintén közérdekű javaslattal hozakodott elő.

— Javaslom, hogy a vegyes lakosságú vidékek vasúti állomásain — pl. örsekújvárott — két nyelven tájékoztassák az utazóközönséget.

Követelésként hangzott el az is, hogy a magyarlakta vidékeken állítsák vissza az évszázadok óta használt helységneveket. Többek között Tardosked- dét is, amely települést már 1236-tól a krónikák is és a ma élő emberek is így ismernek.

Zsongott a terem az őszinte megnyilatkozások nyomán kialakult élénk vitától. Nyoma sem volt ebben nemzetiségi ellentétnek. kicsinyes sérelmek emlegetésének. Hiszen mindnyájunk szülőhazája ez a föld. Ide köt múltünk, jelenünk, jövőnk. A tardoskeddiek által felvetett problémák helyes megoldása fokozatosan elmélyítené hazánk nemzetiségei közti megértést, megbecsülést és kölcsönös e- gyüttműködést.

Kele Lajos, Tardoskedd

mit a közönség szűnni nem a- karó tapsvihara is bizonyított. A gárda konferansziéja Ígéreteit tett, hogy a jövőben is meglátogatják községünket, mi pedig szeretettel várjuk ő- ket egy másik sikeres darabbal1 — minél előbb!

Tóth Ferenc,

Királyrév

As.ztro klub Ogyallán

Hogy a klubok szervezésé a legközkedveltebb munka a diákság körében, erre idejében rájöttek a CSISZ tagok az 6- gyallai gimnáziumban. Vörös Laci, az iskola egyik tanulója. még az év elején egy asztronómiai szemináriumon vett részt Opatován, ahol sok érdekeset hallott. Visszatérése u- tán azonnal nekilátott az asztronómia iránt érdeklődők felkutatásához. Meglepetésére voltak érdeklődők és így tizenheten a Járási Népi Csillagvizsgáló mérnökének, Knoska elvtársnak a vezetése alatt nekiláttak a munkának. Mivel is foglalkoznak? A klub-munka e- gyik feladata, hogy tagjai szórakoztató formában ismerkedjenek meg a csillagászat rejtélyeivel és megtanuljanak a csillagvizsgáló műszereivel bánni.

A klubnak tag ja lehet minden fiatal, aki az előírt feltételeknek megfelelt és a felvéLEVELEK

vélemények

A VÄGFARKASDI CSEMADOK helyi műkedvelő gárdája felejthetetlen szép estét' szerzett a királyrévi közönségnek. Április 7-én előadta dr. Borka Géza háromfelvonásos Karikagyűrű című zenés vígjátékát. A szereplők kivétel nélkül dicséretet érdemelnek, ateli beszélgetéseken sikerrel szerepelt.

A klub tervében ezek a témák szerepelnek: az idő és a világmindenség, a nap és a csillagok láthatatlan sugárzása, különböző beszélgetések és a csillagászati megfigyelések.

Természetesen a csillagászat mellett a kultúráról sem feledkeznek meg, rendszeresen rendeznek vetélkedőkkel egybekötött teadélutánokat és tervbe vették egy szlovákiai körutat, amely alkalommal megnéznék Szlovákia összes csillagvizsgálóját.

Ögyalla már a múltban is

híres volt csillagászáról. Konkoly Thege Miklósról, de a jelenben is vannak neves szakemberei, mint Knoska mérnök, vagy Pintér István! Reméljük, az Asztro Klub lelkes tagjai közül is akadnak majd a jövőben híressé vált csillagászok, vagy asztrofizikusok.

Bende István, a járási CSISZ Bizottság titkára'

AZ ÜJ IFJÚSÁG HASÁBJAIN

olvasott MISZ megalakítására tett javaslatuk hatására .fogtam kezembe a tollat. Mindjárt az elején biztosítom tinókét, hogy teljes egészében egyetértek a javaslat minden pontjával. Szerintem a szervezetet ütőképesebbé lehetne felépíteni, hiszen azt az ifjúságot, amely csak ritkán kérhetett és még ritkábban kapott, nem lesz nehéz egy olyan szervezetbe tömöríteni, ahol nemcsak, hogy jól érzi magát, de csinálhat is valamit. Nekünk, az ifjúságnak, talán a legjobban az a változás tetszik, a- meiv ebben a mondatban nyilvánul meg: Mondd meg az i- gazat és már nem törik be a fejed! Mindez szép és jó, de vajon mikor és hogyan indulunk? Mi erre vagyunk mindenekelőtt kíváncsiak. Kérem Önöket, tájékoztassanak bennünket arról, hogy:

1. Hogyan történik majd a CSISZ-ből a MISZ-be való átlépés?

2. Mik a feltételei a MISZbe való belépésnek? (Mert gondolom, nem lesz értelme olyan

tagok felvételének, akik csak a bélyegeket vásárolják — vagy azt sem — és közben ölhetett kézzel nézik a mások munkáját.)

3. Teljesen önhatalmúlag választhatják majd meg vezetőiket?

4. Milyen támogatást ad majd az állam és milyen formában?

Előre is köszönöm a felvilágosítást, mind a magam, mind a bősi Ifjúsági Klub tagságának a nevében.

Varga Zoltán, Bős

Fény

és árnyék

Tornaija fénye a területi átszervezés után elhalványult. Az utcák nem olyan népesek, mint azelőtt voltak, a mindennapi élet lüktetése is alább hagyott. Az egykori „Fehérló vendéglődben azonban nem változott semmi sem. Csupán a járási kultúrotthon és a járási könyvtár vedlett át városi jellegű intézménnyé. Az épület külseje, szürkesége, azonban megmaradt.

A könyvtár belseje elfelejteti a kínt szerzett benyomást. A könyvek rendezetten sorakoznak a polcokon, az asztalon napilapok, képeslapok várják az érkezőket, az olvasni vágyókat. Az íróasztalnál Varga Erzsébet rendezgeti a nyilvántartási lapokat. Ketten-hárman a könyvek között keresgélnek. Aztán az aszta! felé tartanak, hogy bejegyeztessék a könyvet.

Varga Mária a mezőgazdasági műszaki középiskola tanulója Jókai Mór: Fekete gyémántok és Arany János költeményei mellett döntött. Oláh Lenke háztartásbeli Or- dódy Katalin könyvét viszi magával.

— Könyvtárunknak 850 állandó olvasója van — tájékoztat készségesen Vargáné. — Ebből 412 a fia_, talok sorából kerül ki.

Sok vagy kevés. Talán az előbbi, bár az elmúlt évben tizenkilencszer kötetet kölcsönöztek ki. Ebben a több mint négyezer lakó- sú városban az állandó olvasók száma nagyobb is lehetne. Magyarnyelvű műszaki iskola és ti- zenkétéves iskola működik az egykori járási székhelyen. Igaz, hogy ezeknek van saját könyvtáruk, de a hiba mégis talán abban van, hogy kevés az ifjúsági irodalom.

Könyvtárunk csaknem tízezer kötetéből mintegy hatezer a magyar nyelvű. Ám az 1500 kötet ifjúsági irodalomból csak 600. Ez talán az egyik nyomós ok, miért kevés a fiatal magyar olvasók száma.

— Igyekszünk a hiányt erőnkhöz mérten pótolni — mondja Vargáné. — A baj ott van, hogy mi csak a helybeli könyvesboltokban vásárolhatunk, itt pedig nincs nagy választék...

— Egyedül vásárolja a könyveket?...

— Nem. Mindig magammal viszem valamelyik szorgos olvasónkat, s Így választjuk ki a köteteket.

Az idén kilencezer koronát tesz ki a költségvetés azon tétele, a- melyet könyvvásárlásra lehet fordítani. Ha tehát átlagban 30 koronába kerül egy könyv, háromszáz kötettel gazdagodhat a tornaijai városi könyvtár. Hogy ezek milyenek lesznek, ez nem lehet közömbös. A régi, s jelenlegi könyvvásárlási mód idejét múlta, s nem felel meg a követelményeknek. Az ifjúsági irodalom terén hiány mutatkozik, tehát azokat ott kell beszerezni, ahol arra lehetőség van, ha kell Pozsonyban, Kassán vagy Prágában.

Az irodalmi esték, könyvviták régi hagyománnyal bírnak e városkában. A múlt évben 12-öt rendeztek meg belőlük, ám meglepő, hogy a hazai magyar írók műveit csaknem mellőzték. Vajon mi ennek az oka? Berkesi András, Mnacko és Nemcová, mellett Duba. Dobos és Ordódy könyveit is érdemes lett volna „műsorra tűzni“.

A könyvtár munkáját gátolja az a tény is, hogy nincs katalógus felfektetve, s .ha valaki valamelyik író művét keresi, nehéz megmondani, hogy rendelkezik-e véle a könyvtár. Ezért a legfontosabb fel. adatok közé tartozik, hogy e téren végre rendet teremtsenek. Ha szakkönyvre van szükség, azt a központi könyvtárakból igyekszenek beszerezni, s így elégítik ki az olvasók igényét.

Vargáné, a könyvtár vezetője három éve dolgozik jelenlegi munkahelyén. Fiatal, s most tesz szert tapasztalatokra. Besztercebányán végzi tévúton a kétéves könyvtáros iskolát. Ezenkívül harminc község könyvtárát kell látogatnia. A rimaszombati járásban Tornaiját az elsők között tartják nyilván. Éppen ezért, ha az iskoláktól, tanítóktól még nagyobb segítséget kapna a könyvtár az elkövetkező időszakban még szebb eredményekről számolhatnánk be. Elmondhatnánk; igaz, Tornaija fénye megkopott, de kultúrszomja megnöveke- dett.

—metb—