Új Ifjúság, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1968-04-17 / 16. szám

új ifjúság 7

AZ ADY ENDRE Diákkör állásfoglalása

A CSEMADOK KB ÉS AZ IRÖ- SZÖVETSÉG MAGYAR SZEKCIÓJA NYILATKOZATÁHOZ

A prágai Ady Endre Diákkör 'taqsága megvitatta a politikai helyzetet, s ezzel kapcsolatban a csehszlovákiai magyarság előtt álló új feladatokat és lehetőségeket. Jóllehet tudjuk, hogv a prágai magyar egyetemisták a csehszlovákiai magyarságnak számban elenyésző s szülőföldjétől ideiglenesen távolélő töredéke, mégis úgy érezzük, helyes és nem hiábavaló, ha a jelenlegi helyzetben mi, fiatal magyar értelmiségiek is megfogalmazzuk és hallatjuk álláspontunkat.

Szívvel-lélekkel köszöntjük és támogatjuk a megindult de- mokratizációs folyamatot, mint olvan vívmányt, mely hazánk minden polgárára nézve egyaránt üdvös. E folyamat megőrzését és továbbfejlesztését szükségesnek tartjuk. Elutasítok mindazokat a nézeteket — bárhonnan jöjjenek is! — melyek a nálunk lejátszódó ese- ménveket bizalmatlansággal, sót egyenesen gyanakodva szemlélik.

A csehszlovákiai magyarság sorsával kapcsolatos alábbi következő javaslatainkat úgy fogjuk fel, mint az említett demokratizációs folyamat szerves részét. Biztosítunk mindenkit, hogy e folyamatnak nem szétforgácsolása. hanem megszilárdítása a célunk- Hisszük hogy amint valamely nemzeti közösség jogainak megcsorbítása nemcsak e közösségnek, hanem a vele egy hazában élő

I.

a) A Csemadok KB-nak és az írószövetség magyar szekciójának javaslatával elvileg egyetértünk. Szükségesnek tartjuk azonban kiemelni azokat a pontokat. melyeknek a megvalósítása a legsürgetőbb.

1. Az alkotmányban kell biztosítani a nemzetek és nemzetiségek teljes és tényleges enveniogúságát. Alkotmánvere- iű törvényben kell egyértelműen és konkrétan meghatározni a nemzetiségek államjogi helyzetét.

2. Mindenekelőtt szükségesnek tartjuk a Nemzetgyűlés Nemzetiségi Bizottságának — mint országos hatáskörű — szervnek a megalakítását.

3. Szükségesnek tartjuk, hogy a nemzetiségek arányszámuknak megfelelően legyenek képviselve a központi, kerületi, járási és helyi választott és végrehajtó szervekben.

b) A nemzetiségek kultúráját úgy kell tekinteni, mint sajátos kultúrát, mely önálló, nem pedig a cseh, vagy szlovák kultúrának magyar nyelven történő tolmácsolása. Ezen önállóság megszilárdítása és további fejlesztése megköveteli, hogy a nemzetek és nemzetiségek iskolai műveltségének szintje közötti jelentős különbségek megszűnjenek. Mi. a Prágában tanuló magyar nemzetiségű diákok különös hangsúlyt fektetünk a nemzetiségek iskola- ügvi rendszerével foglalkozó kérdésekre.

lésekor elsődleges figyelmet kell szentelni a humán értelmiség képzésére, mely hivatásából kifolyólag a legaktívabb szerepet játszhatja a magyarság szellemi, kulturális és közéletének fellendítésében. Tehát jelen esetben még a műszaki értelmiség képzésénél is fontosabbnak tartjuk, hogy a jövőben lehetősége nyíljon minél nagyobbszámú magyar fiatalnak humán képesítés szerzésére — egyetemi szinten.

2. Az előbbi ponttal szoros összefüggésben van a magyar pedagógusok képzése. Ezenkívül különös hangsúlyt kell fektetni pedagógusaink továbbképzési lehetőségeinek megteremtésére. E továbbképzés irányítása a pedagógusok országos egyesületének a feladata lenne.

3. Hasonlóan szükségesnek tartjuk megfelelő számú középiskolai tanár, agrármérnök és a színészek magyarországi képzését, valamint az ehhez szükséges anyagi alapok megteremtését.

4. Az egyetemes érvényesülési lehetőség és Csehszlovákia nemzetei és nemzetiségei közötti eredményes, baráti e- gyüttműködés megteremtése érdekében feltétlenül szükséges, hogy a szlovák nyelv oktatása a magyar iskolákban az eddiginél sokkal eredményesebb legyen.

5. Rendelettel kell biztosítani, hogy a magyarlakta területeken a közéleti és hivatalos szervek megfelelő magyar nyelvtudással rendelkezzenek.

Szükségesnek tartjuk mindkét javaslat Nemzetgyűlés, kormány és a CSKP KB elé való terjesztését, valamint a cseh és szlovák sajtóban való közlését. Ezeknek a lépéseknek a végrehajtása a Csemadok KB- ra vár.

Hibáztatjuk a Csemadok KB- t azért, hogy:

1. Az elmúlt két hónapban nem aktivizálta és informálta kellőképpen a csehszlovákiai magyarságot (nyilvános gyűlések, beszélgetések formájában).

2. Nem igyekezett kapcsolatot teremteni az ifjúsággal, hogv bevonja a nemzetiségi kérdés rendezésekor felmerülő problémák megoldásába.

Véleményünk szerint az említett javaslatok megvalósítása új, progresszív erők fellépését igényli. Továbbá szükséges, hogy mindazon közéleti személyiségek. akik megalkuvásukból és demagóg magatartásukból kifolyólag sem politikailag, sem erkölcsileg, sem képzettség tekintetében nem álltak hivatásuk magaslatán, ne vehessenek részt a közélet irányításában. Gondolunk itt a Csemadok helyi, járási és központi apparátusában, nemzeti bizottságokban, újságok és folyóiratok szerkesztőségeiben jelenleg még működő egyénekre.

Szükségesnek tartjuk, hogy a Csemadok KB már most kezdje mozgósítani a létesítendő intézmények posztjainak betöltésére az eddig háttérbe szorított, vagy félrevonult értelmiségieket. a közelmúltban

végzett, s a jelenleg végzős főiskolai, egyetemi hallgatókat.

Az utóbbi időben hazánkban és a magyarság tudatában végbement változások elkerülhetetlenül szükségessé teszik a Gsemadok rendkívüli, országos konferenciájának összehívását. Itt kerülne sor a felmerült problémák megvitatására és a javaslatok egységesítésére.

Tudatában vagyunk annak, hogy a javasolt intézkedések megvalósítása nem lehet egyszeri aktus eredménye, hanem csak szívós és rendszeres munkával érhető el. A prágai Ady Endre Diákkör tagságában megvan a szándék, hogy ebből a munkából részt vállaljon.

Adv Endre Diákkör Prága

összes nemzeteknek és nemzetiségeknek is kárára van, úgv a nemzeti közösség kedvező feltételeinek biztosítása az e- gész országnak hasznára vá lik; ezt éppúgy vonatkoztatjuk a szlovák nemzet méltányos törekvéseire, mint a magunkéra

Korunk fiatal nemzedékének be lehet és be kell bizonyítania, hogy a nemzeti érzület kielégítése nem emel válaszfalat az emberek közé, hanem egységbe fogja őket közös emberi célok érdekében.

A nemzetiségi kérdés következetes megoldásának kulcsa a gazdasági és életszínvonalbeli különbségek meszüntetése. Ez azonban mindig a politikai helyzet függvénye. Tehát elsősorban szükséges a nemzetiségi kérdés politikai megoldása, mert ennek következménye a gazdasági élet új alapokra való helyezése. Ezt bizonyítja az új gazdasági irányítási rendszer 1967-es relatív eredménytelensége (megfelelő politikai változások nélkül lépett életbe). Ezért irányulnak javaslataink politikai és intézményes változásokra

Szükségesnek tartjuk:

1. Létrehozni a magyar isko- laügy! központi, önálló irányítószervét.

2. Önálló főiskolává alakítani át a nyitral pedagógiai fakultás magyar tagozatát. Magyar tagozatot kell nyitni a nyitrai mezőgazdasági főiskolán is.

3. önálló magyar könyv- és lapkiadó vállalat létrehozását.

4. A csehszlovákiai magyar pedagógusok országos egyesületének megalapítását.

Véleményünk szerint ezeknek a pontoknak a megvalósítása e- lőfeltétele az említett javaslatokban felvetett további pontok realizálásának.

TI.

A Csemadok KB és az írószövetség magyar szekciójának a javaslata mellett még a következő problémák megoldását tartjuk fontosnak:

1. Az országos arányokat figyelembe véve kisszámú a magyar értelmiség. E szánt emeA demokratizálódási folyaJ mat megindításában jelentős szerepet játszott a cseh és szlovák írók, újságírók bátor, szókimondó magatartása, aktív politikai tevékenysége.

Örömmel, de nem teljes megelégedéssel vesszük tudomásul újságíróink résztvállalását ® folyamat nemzetiségeket é- rintő problémáinak megvitatásában. Nem teljes megelégedéssel azért, mert némely témakört teljesen érintetlenül hagytak. Például: a cseh és szlovák napilapokban naponta olvashatunk koholt vádak alapián elítélt közéleti személyiségek rehabilitálásáról, politikai perekről.

Hasonló formában szükségesnek tartjuk, hogy újságíróink behatóan foglalkozzanak a csehszlovákiai magyarságot sújtó visszaélésekkel (a reszlo- vakizáció idején), áttelepítéssel, valamint a közelmúltig történt törvény- és alkotmány- ellenes ítéletekkel, cselekedetekkel.

Sajnálatos, hogy a Csemadok KB és az írószövetség nemzetiségi javaslata eddig nem jelent meg a cseh és szlovák napilapokban.

Néhány megjegyzés a nyitrai főiskolások vitadélutánjáról

Március 22-én Nyitrán a Mezőgazdasági Főiskola aulájában ifjúsági találkozót tartott a helyi Mezőgazdasági Főiskola és a Pedagógiai Fakultás ifjúsági szervezete. Az elnöki asztalnál többek között két pozsonyi vendégünk is helyet foglalt: Pecho elvtárs az SZLKP Központi Bizottságának titkára és dr. Matej Lucan iskolaügyi megbízott. A terem zsúfolásig megtelt diákokkal, tanárokkal, tudományos dolgozókkal. Köztudomású, hogy a demokratizálódási folyamat felkeltette a tömegek érdeklődését, politikai és társadalmi életünk problémái iránt.

Erre a közel öt órás találkozóra azért gyűltünk ösz- sze, hogy írásban benyújtott kérdéseinkre az elnöki asztalnál ülőktől választ, útbaigazítást kapjunk s egyben javítsuk politikai tájékozottságunkat. Minket, a Pedagógiai Fakultás magyar hallgatóit, főképp az érdekelt, mit nyer a csehszlovákiai magyarság a hazánkban lejátszódó demokratizálódástól, mennyiben vennék figyelembe igényeit az ország föderatív átszervezése u- tán.

Az elhangzott kérdéseket s a „kimerítő“ „bölcs" válaszokat itt nem szándékozom részletezni, mert a Juhász Gyula Ifjúsági Klub az Űj Ifjúság április 2-i számában „Nyitrai rezolúció“ cím alatt ezt már megtette.

Mégis úgy érzem, hogy akadt olyan kijelentés is, a- melyet a többség elengedett a füle mellett, habár méltó lenne a bírálatra. Gondolok itt Lucan elvtárs néhány megjegyzésére, melyeket enyhén szólva logikátlanoknak tartok. Több kérdésünk átfutása után megkérdezte: Co chcú Macfari?“ „Nemaiú vsetky obeianske prá- va?“

Vannak állampolgári jogaink, ugyanúgy mint szlovák testvéreinknek, de amint az események igazolják ók sem elégedettek velük. Lucan elvtárs úgy látszik azt hiszi, hogy itt kiilön-külön élő egymástól elszigetelt magyar emberek élnek és nem ismeri el a magyarságot, mint társadalmi csoportot. Avagy csupán tájékozatlansága szülte ezt a kijelentését? Nemzetiségek szerinti különböző állampolgári jogokról nem beszélhetünk már, elvégre 1968-at írunk Európában is.

Luüan elvtárs kifejtette Szlovákia déli részének iparosításával kapcsolatos nézeteit is. Azt mondotta, hogy nem feltétlenül fontos a magyarságnak a déli részhez ragaszkodnia. Az állam bármely részén munkát vállalhatnak és mint egyenrangú állampolgárok érvényesülhetnek, hiszen egy állam ez. Ebből látszik, hogy Lucan elvtárs még a saját házatáját sem ismeri. Elfelejti azt, hogy a szlovák nemzetiségű lakosságnak is nehéz volt Csehországban munkát vállalni s ezért kéri Szlovákia föderatív rendezését, hogy gazdaságát, s ezen belül iparát fellendíthesse, hogy megszűnjön a munkások vándorlása. Mindenki előtt ismeretes az a mondás, hogy: „Mindenütt jó, de legjobb otthon“, s ennek a ténynek a megértéséhez még érettségi bizonyítvány sem szükséges.

(Fontosnak tartom megjegyezni, hogy ez a bírálat nem rosszindulatú.„Ha valakit bírálok, nem a személyét, hanem politikáját bírálom“ mondta Novotny elvtárssal kapcsolatban Lucan elvtárs. Ebben az egy kérdésben úgy látszik, egyet értünk. Én nem Lucan elvtárs szentélyét kifogásolom, tévedés ne essék, hanem gondolkodásmódját.)

Pecho elvtárs mindenáron azt akarta bebizonyítani felszólalásában, hogy a magyarországi szlovákok sorsa sokkal rosszabb a csehszlovákiai magyarokénál. Ehhez csak annyit tartok fostosnak megjegyezni, hogy mi a Csehszlovák Szocialista Köztársaság népei úgy fogjuk rendezni dolgainkat, ahogy azt jónak látjuk és a Magyar Népköztársaság nemzetiségeit se kívánjuk megfosztani ezen jogaiktól. Pecho elvtárs leszögezte, hogy nálunk példásan oldottuk meg a nemzetiségi kérdést. Még ha megegyezünk ebben a kérdésben, akkor sem hiba részünkről, ha az esetleges bajokat orvosolni akarjuk. Hiszen mindig, mindenben a tökéletesedésért kell síkra szállnunk. Mindenen lehet és kell javítani, egy helyben nem topoghatunk.

Semmi sincs olyan jó, hogy jobb már ne lehetne.

Minden magyar nemzetiséget érintő kérdés felvetését hatalmas hangorkán és füttykoncert fogadta a mezőgazdasági főiskolások részéről. Ezzel a viselkedésükkel csak az intelligenciájukat árulták el.

Mikor ezt a szégyenteljes eseményt átéltem, akaratlanul is eszembe jutott, hogy: „Szólj s megmondom, ki vagy!“

Sajnálatos, hogy éppen a legkompetensebb, a Mező- gazdasági Főiskola rektora sem ítélte el erélyesen diákjait helytelen magatartásuk miatt. Félő, hogy ugyanazok az emberek, akik tapssal üdvözölték Luéan elvtárs demokratizálódásáról mondott beszédét, éppen a legtöbbet fognak ártani a szocialista demokráciának. Az ilyen embereket nemcsak elítélni, de sajnálni is kei!, mert nacionalista érzelmeik boldogtalanokká teszik őket.

Minden ilyen rossz benyomástól meg lehet szabadulni. A Mezőgazdasági Főiskola pártszervezetének és ifjúsági szervezetének figyelmébe ajánlanám, vonja le a történtekből a következtetéseket és máskor készítse e- lő hallgatóságát az ilyen ankétra, hogy a gyűlésterem ne valamilyen bikaviadal arénájára emlékeztessen.A Marxizmus-Leninizmus Tanszék, valamint az iskola összes tanárai, ha kell, minden tantárgy keretén belül szakítsanak időt a hallgatók ideológiai nevelésére, még mielőtt az életbe kikerülnének. Nem elég, hogy államunkban a nemzetek és nemzetiségek jogai alkotmányosan biztosítva legyenek — ez csak amolyan kényszermegoldás. Az iskolákban már a kezdettől fogva internacionalista szellemben, már a gyermekkorban a más népek iránti szeretetre kell nevelni a tanulóifjúságot s ebben a szeretetben kell megláttatni velük az igazi emberi boldogságot. Ha ez megvalósul, nem kell majd félnünk hasonló megnyilvánulásoktól.

Egymás kölcsönös megismerése, egymás gondjainak megértése alapja a közeledésnek. Érdeklődjünk egymás gondjai iránt. Nincs helye a széthúzásnak, célunkat csak közös akarattal, közös erőfeszítéssel, kölcsönös megbecsüléssel és szeretettel érhetjük el.

Igyekezetünkkel hassunk oda, hogy nemzeteink és nemzetiségeink barátsága megszilárduljon, hogy megvalósíthassuk az igazi szocialista demokráciát hazánkban.

Körtvélyesi János

WTflWlTlPTT"itt -fTirrnn-irTnrywcTTi—1 i.i ---Tnnp»n^nf ii mmjiíjuk wrijjuijiihi