Új Ifjúság, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1968-04-09 / 15. szám
5 új ifjúság Elmondja lurner Zsiqmond Pozsonyban születtem és azóta sem szakadtam el a kék Dunától. Fiatal éveimet Budapesten éltem le. ahol színiiskolába jártam és növendékként játszottam a Vígszínházban, maid visszatérve szülővárosomba, a Szlovák Nemzeti Színházban játszottam. Most pedig a komáromi Magyar Területi Színház tagjaként ugyancsak „dunaparti“ városban élek. De hát addig sok minden történt velem, amire érdemes visszaemlékezni. Például arra a boldog napra, mikor az Állami Faluszínház magyar csoportja megalakult 1950-ben és annak tagjaként -újra magyarul szólalhattam meg a színpadon. Lelkes voltam és fiatal, s bár városi színészből vándorszínész lettem, boldogan jártam fagyban, hóban, kánikulában és sárban a falvakat, Déryné kései utódaként. 1952-ben az akkor megalakult MATESZ-hoz kerültem és azóta is itt dolgozom. Ennyit magamról. Talán inkább a munkámról emlékeznék. Arról a munkáról, mely a múltban és ma is kitölti az életemet: a szerepeimről emlékezem, melyeket eljátszottam több mint húszéves színészpályám alatt. Ha egy színészt megkérdeznek: „Melyik volt a legkedvesebb szerepe?“ — nagy zavarban van. Hisz a színész minden eljátszott szerepét nagyon szereti. Nem lehet eljátszani egy színpadi alakot anélkül, hogy ne szeressük. El sem hiszik, kedves fiatal barátaim, mennyi munkát és odaadást igényel egy-egy drámai figura életrekeltése, megformálása. A színész munkája ott kezdődik egy-egy darabban, hogy megismeri annak a személynek az életét, akit a színpadon meg kell formálnia. De ismernie kell a kort is, melyben az illető élt, a társadalmi viszonyokat, a szokásokat. Kell képzelőerő, hogy úgy állítsa színpadra a megformálandó alakot, hogy a közönségnek a szerző által elképzelt személyt nyújtsa. Nehéz, sokszor gyötrelmes munka ez. Éppen ezért sokat olvasok, és amint kiosztják rám a szerepet, azonnal, még az olvasópróbák előtt sietek elolvasni a darabot, hogy minél több időm legyen a figura megformálásának lelőkészítéséhez. Szeretem a pontos színészi munkát, a tökéletes szövegtudást, a próba- és játékfegyelmet. Fiatal színészkollégáimat is állandóan erre buzdítom, oktatom. Egyformán szeretem a klasszikus hősök, vagy mai emberek színpadi alakját életre kelteni. Éppen oly szeretettel játszottam el a régi századok alakjait, mint a ma emberét. Kedves volt számomra az „Ingyenélők“ Zátony Bencéje, „A szevillai borbély“ Figarója, a „Makrancos hölgy“ Petrueciója éppúgy, mint a mai kor emberei: az „Egy szerelem története“ Szergeje, a „Holnap folytatjuk“ Agass mérnöke, az „Éjféli mise“ német hadnagya vagy az „Ilyen nagy szerelem“ Taláros ura. A „Haramiák“ öreg Moor-ja, az élete alkonyán lévő aggastyán éppen úgy, mint a „Nem olyan világot élünk“ fiatal, szerelmes fogorvosa, kedves színészi élményeim. Vágyaim? Hát melyik színésznek ne lennének? Például: Hamlet. Azt mondják, ezt a szerepet sok évi színészi munka és élménvgyűjtés után lehet csak igazán játszani. Most éppen abban a korban vagyok, amikor még dán királyfi lehetnék. Még pár év — és már csak Poloniust vagy „Hamlet atyjának szellemét" játszhatom. Emlékezésemet talán azzal fejezem be, hogy megizzadtam, amikor fiatal koromban, a pozsonyi Szlovák Nemzeti Színházban Budsky rendezésében a „Rettenetes Ivánban“ léptem fel. Egy szót sem tudtam szlovákul. Pedig még énekeltem is benne. Szegény megboldogult Bagar Andrej volt a rettenetes cár, de volt nála „rettenetesebb“ is akkor a színpadon: az én helyzetem. Minden nap megizzadva jöttem le a színpadról. A szöveget bebifláztam, hiába nem volt, tudtam — de még ma is szeretném tudni, mit mondtam én akkor a színpadon? A MATESZ megalakulása lehetővé fette számomra azt, hogy anyanyelvemen játszhatom és magyarul szolgálhatom Tháliát. De azért, minden nyelvi nehézség mellett, pozsonyi színészi működésem igen kedves emlékem marad. Mint ahogy mindig szeretettel emlékezem Bárdi Ödön tanár úrra, aki ezen a számomra az életet jelentő pályán elindított, támogatott és irányított. A CSEMADOK Galántai Járási Bizottságának állásfoglalása I Hazánk dolgozó népe a CSKB KB kezdeményezte politikai légkörben a demokratikus átalakulás folyamatában fokozott aktivitást tanúsít társadalmi rendszerünk konstruktív átépítése, szocialista jövőnk mielőbbi kiépítése érdekében. Járásunk Cse- madok szervezetének tagjai is teljes egyetértésüket fejezik ki a CSKP KB decemberi és januári határozataival, s támogatásukról biztosítják a CSKP KB-át az egységes szocialista álla m építésében. Felelősségünk teljes tudatában kötelességünknek tartjuk állást foglalni a bennünket nemzeti létünk és jövőnk szempontjából közvetlenül érintő kérdésekben. I. Támogatjuk a Csemadok KB álláspontját a nemzetiségi kérdés igazságos és reá!:« rendezésével kapcsolatban, főleg az államhatalmi és végrehajtó szervek magyar vonatkozású módosításait, az iskola-, a sajtó- és kulturális ügyek saját szerveink által történő irányítását, a területi átszervezést, valamint a magyar dolgozók részvételének arányos biztosítását, a végrehajtó szervekben, alkotmányos jogaink törvénybe iktatását, alkotmányunk módosítását és alapelvei bárminemű elferdítésének megakadályozását. A Szlovák írószövetség Magyar Szekciója az Oj Sző 1968 március 24-én közzétett álláspontjában kibővíti, konkretizálja az előző javaslatokat, s ezt mi is teljes egészében helyeseljük. A Csemadok KB titkárságának közleményét tudomásul vesz- szük. s mindent megteszünk annak érdekében, hogy ezeket járásunkban maradéktalanul megvalósítsuk. II. A járásunkban uralkodó viszonyok alapos ismeretéből kiindulva véleményt nyilvánítunk néhány olyan kérdésről, problémáról. melyek orvoslását éppen a demokratizációs folyamat kiszélesedésétől, beteljesülésétől várjuk. 1. Nem vitás, hogy a galántai járás a felszabadulás óta gazdasági és kulturális téren jelentős fejlődésen ment keresztül. Eredményeink relatív volta igazolja a gazdasági fel- emelkedés további szükségességét, s ennek jogosultságát. Az ipari üzemek excentrikus elhelyezése hátráltatja a magyarlakta falvak lakossága életszínvonalának harmonikus növekedését. Az égvharmad rendszeren alapuló adminisztratív jellegű járásié jlesztés káros, a távlati tervek hiánya az anyagi és pénzügyi eszközök elfecsérléséhez vezet. 2. A járás lakosságának nemzetiségi összetételét figyelembe véve — a hivatalos statisztika szerint a magyarság számaránya 45 százalék — a gyakorlatban az alkotmányos egyenjogúság csak elv maradt. a) Nincs biztosítva a magyar dolgozók kellő arányú részvétele a párt-, államhatalmi-, végrehajtó-, társadalmi-, gazdasági-, kulturális- és egyéb szervekben. Példaként megemlíthetjük a Járási Nemzeti Bizottságot, ahol a tanács 15 tagja közül 2, a vezető funkcionáriusok közül egy sem, a függetlenített 8 tanácstag közül 1, a 14 ügyosztályvezető közül egy sem és a 150 dolgozó közül alig egynéhány a magyar nemzetiségű. b) Járásunkban nincs biztosítva a magyar nyelvű tanoncképzés. A tanonciskola 20-25 professziója közül csak két szakmában (géplakatos, kőműves) magyar a tanítási '.nyelv. Mivel a tanulók 50 százaléka magyar anyanyelvű, indokolt az önálló magyar nyelvű tanonciskola létesítése. c) A 60 000 magyar lakost számláló járásban csak egy magyar tanítási nyelvű általános középiskola van — ellentétben a 70.000 lakosra eső három szlovák nyelvű középiskolával. E- mellett a magyar iskola évek óta tanteremhiánnyal küzd (a tanítás a város 4 különböző helyén lévő épületben, tanácsteremben, tanonciskolában, önsegéllyel épített provizóriumban folyik). d) Nincs biztosítva a középkáderek magyar nyelvű képzése, főként az egészségügy, a közgazdaság, a vegyipar stb. terén. e) Nincsenek magyar bölcsődék, sok magyar alapfokú iskola mellett nincs óvoda. Az összevont igazgatóságok hatással vannak a magyar iskolák fejlődésére. f) A közigazgatásban nem alkalmazzák a magyar iskolákban érettségizett diákokat, holott az alkalmazottak túlnyomó része nem rendelkezik középiskolai végzettséggel. g) Nincs biztosítva a műemlékek céltudatos védelme, a muzeális értékek gyűjtése és elhelyezése. h) A diákotthon hiánya hátráltatja a középiskolások tanulmányi előmenetelét, az általános iskolát végzettek érdeklődését a középiskola iránt, mivel 30-40 km körzetből kell naponta beutazniuk. i) Nincs betartva a hivatalokban a magyar nyelv használata, nincs biztosítva a magyar dolgozók magyar nyelvű szakmai továbbképzése a feliratok, emléktáblák és helységnevek kétnyelvű használata. A Belügyi Megbízotti Hivatal e téren tett intézkedései a magyar dolgozókkal nem voltak ismertetve s így ezek hiányában jogaikkal nem is élhettek. 3. Nem felel meg a valóságnak az a hivatalos álláspont, a- mely bizonyítani szeretné, hogy járásunkban nemzetiségi téren már minden probléma megoldódott. Szükséges ezen a téren a járásban felméréséket végezni, s ezeket nyilvánosságra hozni. 4. A hazánkban élő magyarság jogi helyzetének megítélésénél abból az alapelvből kell kiindulni, hogy úgy mint a köztársaság többi nemzetei és nemzetiségei államalkotó elemei a köztársaságnak, nemzeti létüknél és emberi voltuknál fogva egyenlő jogi feltételek közt kell, hogy éljenek, miszerint jogaik eredendően adva vannak, az állam létrejöttétől — kezdettől fogva léteznek és nem tehetők más nép vagy nemzet jóakaratától függővé. Nem a hűbéri rendszer modern változatáról, hanem semmi által és senki által nem korlátozott jog- egyenlőségről van szó. Másképp mondva tehát nem adott, visszaadott jogokról, sérelmek eltávolításáról van szó, hanem az elemi emberi jogok tiszteletben tartásáról. Ha a jog nem más, mint a normák — szabályok összessége, melyek betartását az illető társadalom fejlődése szempontjából megfelelöeknek és előnyöseknek tart, melyek az állam által meghatározott formában nyilvánítják ki az uralkodó osztály akaratát, s melyek betartása hatalmi eszközökkel is kikényszeríthető, akkor önmagunk számára, akaratunk ellenére nem határozhatók meg a társadalmi jogviszonyok. Ezen okokból is alaptalan nemzeti létünk, emberi voltunk függővé tétele bárminemű hűségeskühöz a velünk e- gyeniogúakkal szemben. Már maga ez a tény olyan fokú alárendeltséget tükröz, mely elviselhetetlen és sértő a társadalom egyenjogú tagjai, egymásközti kölcsönös megértés, bizalom és együttműködés tartós megvalósítása terén. A Csehszlovák Köztársaság mint önálló állam megalakulásakor tiszteletben tartva ezeket az alapelveket, ünnepélyesen kinyilatkoztatta és kötelezte magát az új állam területén élő összes nemzetek és nemzetiségek jogai biztosítására, bárminemű megkülönböztetés nélkül, beleértve a kisebbségek jogai betartásának nemzetközi szavatolását. Ezért sem a múltban, sem a jelenben nincs helye, jogainkról, ezek mennyiségéről, tartalmáról és ittlétünkről való vitának, még kevésbé az űr és alattvalója, a teljes joggal bíró és jogfosztottak, avagy az adakozók és koldusok, a könyöradományokat adók és élvezők közti alapon, hanem helyén való csakis és visszavonhatatlanul az egyenértékűségben, a teljesmértékű jogegyenlőség a- lapján létrejött tartós és közös együttműködés. a) Járási viszonylatban a demokrácia, mint az uralkodás — a többség akaratának mechanikus alkalmazása, lehetővé teszi az itt élő magyarság jogaiból való kiforgatását legális, demokratikus eszközökkel. A demokrácia és a joggyakorlat ilyen alapon nem nyújt reális védelmet, az egyenjogúság illú- zórikus, semmisséget jelent és a teljes jogokkal bíró egyenjogúság a kisebbség létérdekeinek arcátlan megcsúfolása. b) Az önigazgatás és a nemzetiségek jogai bármely úton való megnyirbálása — a közügyek intézésében való hiányos részvétel a magyar dolgozók részéről — függetlenül ezek okaitól, nem vezet a társadalom és az állam megerősítéséhez. E- lőbb vagy utóbb létrehozza az alárendeltség a kisebbségi érzet pszichózisát, az idegenség érzetét váltja ki az államszervezetben és a félmegoldások provizórikus volta a bizonytalanság csírájává válik. Szerintünk elődeink „bűne" szocialista rendszerünk társadalmi viszonyait nem mérgezheti meg örökre. Szocialista hazánkat építő szlovákok és magyarok mai nemzedéke nyíltan nézhet egymás szemébe. Jövőnket ne egymás kárára, hanem kölcsönös fejlődésünk biztosítása érdekében minden ügyeskedés nélkül építsük. Vegyünk végre egymásról tudomást, lássuk be az egymás mellett élés szükségességét és megváltoz- tathatatlanságát. A kiváltságok bármely burkolt formája a nemzetiségi kérdés rendezése e téren köztársaságunkban már nem egyszer megbosszulta magát. Az 50 éve tartó félmegoldások egyetlen formája sem állta ki a történelmi próbát, s ezért minden mérlegelhető és felmérhető indokolás az önigazgatás kérdésének sürgős — igazságos megoldása szükségességét támasztja alá. III. 1. Sajnálatosnak tartjuk, hogy a CSKP KB mindmáig néma maradt az itt élő magyarság jogos követeléseivel szemben. — nézeteink ismertetésére sem a szlovák sajtó, televízió avagy a rádió nem reagált. — Követeljük, hogy a CSKP KB nyilvá^ nosan foglaljon állást mielőbb e kérdésben. Elítéljük Matej Lúcannak az iskolaügyi megbízottnak „sörgyár kijelentését“, 2. Követeljük a Kassai Kormányprogramnak a nemzetiségeket érintő revízióját, a reszlovakizáció, deportálás, áttelepítés átértékelését, az érintettek rehabilitálását, anyagi kárpótlását, valamint ez akciókat közvetlenül szervező személyek nevei nyilvánosságra hozatalát és felelősségre vonását. 3. A SZNT nyilvánosan ismertesse miként tett eleget az alkotmány 74. cikkelye g) bekezdésében meghatározott kötelességének, miszerint alkotmányos hatáskörébe tartozik: „az állam magyar és ukrán nemzetiségű állampolgárai élete sokoldalú fejlődése kedvező teltételeinek biztosítása az e- gyenjogúság szellemében.“ 4. Követeljük a kerületi újság magyar nyelven való megjelenését, valamint a járási újság újra megjelenését mind a két nyelven. 5. Mivel a legutolsó népszámlálás adatai sem reálisak a nemzetiségi összetételt illetően, követeljük az új népszámlálás elrendelését. 6. Hasznos lenne, ha Juraj Zvara és Turczel Lajos könyve mindkét nyelven újabb kiadásban megjelenne, mivel az első kiadásból csak minden ezredik vagy még kevesebb lakos vásárolhatott. 7. A Csemadok KB értesítse a járási szervezeteket, hogy a választásokkal kapcsolatban, s javaslatainak megvalósításában milyen eredményeket ért el. IV. 1. Állásfoglalásunk II. pontjában meghatározott tényekből vonja le a SZLKP JB a következtetéseket és tegye meg a legrövidebb időn belül a kellő lépéseket. 2. A JNB és a SZLKP JB foglaljon állást a nemzetiség, kérdésben, ne helyezkedjen várakozó álláspontra, ne várja ki a legfelsőbb szervek döntését, mint idáig. 3. A választási bizottság hozza nyilvánosságra a Csemadok JB észrevételeit és adjon rá nyilvános választ. V. Kötelességünknek tartottuk, hogy napjaink problémáival kapcsolatban véleményt nyilvánítsunk, észrevételeinket őszin- » tén tolmácsoljuk, hogy hazánkban lakosaink életében a kölcsönös bizalom és megértés alakuljon ki. Meggyőződésünk, hogy a problémák helyes feltárásával mi is hozzájárulunk hazánk felvirágoztatásához, a szocializmus fejlesztéséhez. A Csemadok Galántai JB választmányi értekezletének résztvevői.
