Új Ifjúság, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1968-04-09 / 15. szám
A z égrevetett egyetlen pillantásból nem kell, hogy három másodpercnél tovább tartson, mégis azonnal rájössz: vége a télnek. Es talán valóban így is van, bár e- leinte még kételkedsz benne, de ez már az utolsó téli komorság, az utolsó híg téli köd. A tavasz nemcsak a felszakadozott felhők mögül les, hanem a jöld pórusaiból is. Egy pillanatra még teljesen megtéveszt a domboldalban, az ablak a- latt égetett fzáraz fü kesernyés, őszi illata, méq nem láttál se fecskét, se gólyát, de már nem hagyod becsapni magad, mert tudod: hogy a tél ö- töde és az ősz ötödé a tavasz háromötödébe olvad. Talán még a hegyek ts fiatalabbak, mint ez a körforgás... Persze, későnkelö vagy, így aztán a fagy nem csípi meg a bokádat. Nem akarod, mégis el- odázgatod a visszatérést oda, a- hol most sem szűnik a hóolvadás. Oda, ahol keményedtk a dér, ahol az ujjak a vashoz tapadnak. Minden lehető és lehetetlen arra ösztönöz, hogy ott tölts legalább egy hetet. Visz sza akarsz térni és talán csa lódnl reményedben, hogy sok minden újra meg újra megismétlődik? Állj meg, készülj fel a visszatérésre, csikarj ki néhány napot. De mi ts történt tui PETER JAROS: A Mester .V.’.V.V.V.WAV.V.'.V.V.VA'.V.V.V.V.VV/AV.’.V — ö, — könnyebbeden meg a Mester, — látja, én mindig ilyen természetes közelségre vágytam... Tudja, — hajolt közelebb elképzelésétől megszállottan — az írás hosszadalmas... Sokáig tart, míg valamit megír, sokáig gondolkodik az ember, amíg a megirtat aztán kiadja a kezéből, a könyv is so- kátg készül és ki tudja, mikor olvassa el valaki... Es ha el ts olvassa, nem látja az ember, hogyan hat rá, mert hisz nem áll az olvasója mellett, így aztán nem olvashatja le annak arcáról az eredményt, nem láthatja a mozdulataiban a tetszést vagy nem tetszést, 6... Es itt egyszerre csak találkozik egy Úyen közvetlen természetességgel... Az énekes ül a dombon, dalol és játszik és körülötte a kíséret... Körülötte a— Dehogy, dehogy — szakít félbe és legyint a kezével — a könyv az valami egészen más... Még szerencse, hogy a bor legalább az asztalon van. Koccintotok persze és szürcsölgetitek, mintha csak mellékesen elmerülve, nem is annyira Vas- necov vásznába, mint inkább valami ősrégi hangulatba, a mitikus vagy misztikus korok kicsi, de közvetlen összekötődésébe. Mindkettőtökben feltámad a vágy valami után, amit csak é- reztek, de nem tudtok megfogalmazni... Es te? Te még szomorúbb vagy, mert tudod, hogy a te jelenléted, bár csak közvetve, váltotta ki ezt a hanlajdonképpen? Meglátogattad a mestert. Szerény szobácskájábán fogadott és ez mindjárt alátámasztotta a szerénységéről keringő híreket. Es bár a szobácska a könyvtártól, mely körülölelte a könyvtár minden falát, még kisebb lett, nem vett erőt rajtad semmilyen nyomasztó érzés. Persze nem tudtad észre nem venni, hogy az egyik mintegy háromméteres polcon csak a Mester müvei sorakoznak eredetiben és számos nyelvre lefordítva. De úgy látszik, túl hosszadalmason szürcsölgetted a Mester által sajátkezüleg készített kávét, mert szemmellát- hatólag Ideges lett. Lehet, hogy még nem bízott benned. De az is lehet, hogy talán arra gon dőlt: mi történik, ha megaytl kot? Mi történik, ha átdöf a villával, amit maga Faulkner a jándékozott nekem? Igen, a pici szobácskábán minden karnyújtásnyira volt és a Mesternek talán pont ekkor támadtak kétségei a saját szerénységét illetően, mert meghívott a nyil- vánnssáq elé, a kávéházba. a- hol nemcsak rendszeresen ebé del, hanem iszogat ts... D ! J állagtól az utcán, ballag- tát a Mester mellett...! Es úgy érezted, szinte már ez Is elég hozzá, hogy az ember maga ts Mesternek érezze magát... S ekkor nem nagylelkűségből, hanem a boldogságtól lelnéztél az égre. és pont akkor Ismerted fel. hogy íme, kezdődik a tavasz. E fel Ismerésedet meg akartad oszta ni a Mesterrel, de 0 állandóan a köszönéseket fogadta, sőt va lamiféle nőket maga Is köszön tött... A Mestert tettesen lekö tötte annak a megfigyelése hogyan hat környezetére. En nek ellenére sem álltatok azon ban meg, nem szüntetek men haladni, ami azt felentt, hogy nem szüntetek meg létezni tér ben és időben. Ha csak az idő gyorsabban nem múlt, a te szublektív időd. ha csak a tér, amelyen át kellett haladnotok a te számodra rövidebb nem volt... De ez még nem ok a kiábrándulásra, sőt éppen ellenkezőleg ... Az utcára néző ablakhoz telepedtetek. De mielőtt még a pincérnek ideje lett volna kihozni a megrendelt bort, a Mester Vasnecovról kezdett beszélni. — Ismert a Báján című képét? — kérdezte. A szeme egy pillanatra rádszegeződött. Buzgón bólogattál, aztán meg attól féltél, hogy a Mestert ez lehangolja. — Valamikor régen láttam a reprodukcióját — kezdted mérsékelni előbbi sietségedet. — Az apró részletekre már csak homályosan emlékszem... kik hallgatják — egy pillanatra elnémul, elszomorodik, de utána a kezedre bök az ujjúval. mintha csak a figyelmet akarná benned még jobban felcsigázni. — Vasnecov nemcsak az ö- reg valóságot festette meg, — folytatja — hanem minden művész vágyát is, a saját vágyát, az enyémet .. Es lehet hogy a magáét is... Es ez a vágy, hogy az embert közvetlenül megértsék... Emlékezzen csak... — rázza a kezét — emlékezzen csak arra a képre... A dombon, a domb tetején, ül egy öszhajú öreg, sőt ősz a szakálla is... Az arca okos és okosság van az alakjában is, abban, ahogy ül és játszik, meg énekel, nem másképpen, mint okosan... Es azalatt, míg balkeze a húrokat pengeti, a jobbkeze hatalmas lendülettel vagy gesztussal erősíti a szavalt, me lyek bizonyára hitet, reményi és szeretetet vagy ellenállást, bátorságot, hősiességet öntenek az azt hallgatókba... Senkt sem lehet boldogabb annál, akt közvetlen hatást vált ki belőlük. A saját beszéde ts elszomorította. Arca hamuszürkévé változott, mintha a szomorúság minden pillanatban könnyet akarna lopni szemébe. — De hisz az Ön könyvei ugyanúgy... — akarod megnyugtatni. gulatot... Es amikor már fel a- karsz állni és megköszönni mindent és aztán elmenni, kié- rezve, hogy a terhére vagy, a Mester megszólal: — jöjjön...! Sétálunk egyet, ha... — Hogyne, örömmel... De amint az utcára kiléptek, a vágyakozó Mester diadalmas Mesterré változik... Kö- szöntgetések, hajlongások, kézfogások... Es mindez akkor csúcsosodik ki, amikor beléptek a könyvesboltba, mert a Mester elhatározta, hogy vesz neked egyet a saját kötetéből és dedikálja is. Kiderül azonban, hogy ez nem is olyan egyszerű. — Üdvözlöm kedves Mesteri — fogadja mindjárt a főnök, a- hogy átlépitek a küszöböt, Sőt, át Is ölelt, és Igyekszik a leg kényelmesebb fotelbe ültetni. Az elárusító lányok és vevők összesúgnak: eljött a Mester, istenem, itt van a Mester... — Megtehetné kérem tisztelettel, hogy aláír nekünk néhány példányt, — bátorkodik neki a főnök és amikor a Mester bólint, azonnal egy kupac könyvet rak eléje. A Mester e- löhúzza a kínai töltőtollát... — Erre azt írja kérem, hogy Franstrovának, — dugja a Mester orra alá a könyvet egy ismeretlen asszony. — Ide meg, hogy Eleonórának, ha lesz olyan... Es így megy körbe-körbe, míg nincs mindenkinek könyve a Mester dedikációjával... Végül is a figyelmességtől, amellyel elhalmozzáic, elkomorodtk az arca. — Mára elég lesz — mondja végül a Mester. — Majd máskor is eljövök, — teszt hozzá, — de akkor orosz teát kell főzniük nekem.... T e is zsebredugod a könyvet a Mester aláírásával. De amikor a Mester feléd int, alázatosan követed és kimész vele az utcára. A Mester megkönnyebbül, megfeledkezett szorongásáról és úgy tűnik, hogy föl ts vidul, mert mosolyog. Kihasználod jó, — bár lehet, hogy csak pillanatnyi jókedvét... — Es a nők, Mester — teszed fel az első és utolsó kérdést. Meglepődve, de nem sértődötten néz rád, mert gondolom, most imponál neki ez a bizalmaskodás. — Arra a pozdiSovicetre gondol, vagy arra a variankaira? — kérdezi. — Nem, csak úgy általában gondoltam a nőkre, — teszed hozzá. — ja vagy úgy, — mondja a Mester, — hát tudja, a nők... Egy pillanatra elhallgat. — En többi között a kedvességük foka alapján ítélem meg őket... Es mivel már nincs semmiféle kiegészítő, se más kérdésed, csak így állva elbúcsúzol a Mestertől és igyekszel az állomásra. Amikor vagy ötven lépés után hátranézel, látod, hogy a mester még mindig ugyanazon a helyen áll, ahol hagytad és egész idő alatt több mint valószínű, a hátadba bámult. Ahhoz persze már nincs bátorságod, hogy visszafordulj, így hát csak még jobban kilépsz... Felszállsz a vonatra cigaretta-éhesen, mert a Mester nem szereti a füstöt. Bs rájössz, hogy még ide is követett és teljesen megfeledkezel az ajánlásával ellátott könyvről, amely a zsebedben dudorodtk... De a hegyek nemcsak a szemnek vannak közel, hanem a kezeknek is. Es így próbálod magad meggyőzni, hogy egyszer majd te Is így elmagányosodol. Pedig dehogy! Nemcsak a füstéhség, nemcsak a könyvtől feszülő zseb, hanem a hegyek ts a Mesterre emlékeztetnek. Hacsak akár három másodpercre ts, megfeledkezel magadról, meglepődsz attól, amit fantáziád csapongásában látsz... A Mester ül a havas dombtetőn és körülötte az olvadó hó... Csak az olvadó hó... A Mester maga köré nézeget és valamit mormol... A szavakat nem érteni, de mindkét kezének mozgásából arra lehet következtetni, hogy valami fontosai mond... Egyszerre azonban hirtelen megrökönyödve elhallgat, de mintha a szó közepén, és miután megállapítja, hogy e- qyedül van, elsírja magát... Keservesen zokog, nyitott szemmel... Es te? Te ts sírsz:..? Megrázod a fejed, hogy felébredj gondolataidból, de hagyod, hogy a könnyeid csak hadd folyjanak... — Részvétem, — nyújtja kezét a kalauz és a jegyedet sem kéri. — Köszönöm! — mondod. — Meghalt valakije? — kíváncsiskodik tovább a kalauz. — Nem, még nem, — mondod. — Uram, — szólítod meg, — mikor megy a legközelebbi vonat vissza? — Tizenöt perc múlva, de ha el akarja érni, le kell szállnia a legközelebbi megállón... Kiszállsz a legközelebbi állomáson és készülsz a visszatérésre. Talán a Mester egyetlen tanítványa akarsz lenni? Miért egyetlen? Lehet, hogy nem ts egyetlen tanítványa lennél! Ment hát, a Mester talán már vár rád... Tóth Elemér fordítása új ifjúság SIMOR ANDRÄS: Tavaszi keserűség Tavasz ez, vagy ingerkedő, télbe-forgó kutya-idő, nap ez, mi a felhők mögül kikandikál hitetlenül, szelecske ez, mi nyitogat nyakig bezárt kabátokat, vagy csalóka csapda-idő. pár napig nem didergető, menekvő nap, ijedt, hideg meleget se ád senkinek, összébbhúzza kabátodat, ember-szívet se nyitogat. * JANKOVICH FERENC: Tavasz van égen is Ez itt a Kikelet Csárda, hol csoportokban állva, oly sok férfi topog... Kezükben üveg, állva: mert tilos itt pohárba — Felettük csillagok. Nézz a sok bormadárra... Messziről ide járva, kortyolnak: s kit ital, kit reménység, kor, barátság, komaság vagy haverság fölmelegít. Itt tipegnek, topognak. Van keletje a bornak. De az idő, az friss. A rügyek most pattognak, csillagok kiragyognak — tavasz van az égen is. Lent ívlámpa sugároz, — húsz méterre a város. De ez már itt, vidék, Mégis, nem ott, a fényben: itt van jól, ki szívében félig falusi még. Nyár teljében vagy hóban. Holdvilág-fogadóban: sok ember itt topog... Falun a várost hiánylom. itt meg falura vágyom. — Tudják a csillagok... S olyan az. mint a mese, ha egy kis ági-rügy-Emese ajkaddal issza a bort — Tavasz van az égen is, kirügveznek a csillagok, szerelmes a mennybolt. * VERES JÁNOS: Tavaszi vers Haragos szél fut a mezőnek, s a füvek mégis nőnek, nőnek. Kapaszkodnak a barna röghöz, melyet hajnalban harmat öntöz Mikor a testén gyöngy ragyog a fűszál halkan mosolyog. Olyankor csönd van, víg rigó hirdeti csak, hogy élni jó. Haragos szél dől a határnak, a vetés fölött varjak járnak. Smaragd hullámzás, selymes tenger ölelkezik az égperemmel. A füvek egymás mellé állnak, így felelnek a szél dalának. A földön rózsa is terem, szédítő, mint a szerelem, Liliom fehér, mint a hó. s mind hamar holttá változó, alig láttad meg, elfogyott, elhervadt, semmivé kopott. Minden oly rövid életű de vígan hullámzik a fű. Sáncparton állok, fúj a szél, az égen tágas tavasz él, élet s halál küzd szívemen, láthatatlanul s véresen. S mint versem, olyan egyszerű, hogy mindig él és nő a fű.
