Új Ifjúság, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1968-04-09 / 15. szám
2 új ifjúság-------------------------------------------Demokratikus hagyományaink nevében Alig néhány héttel ezelőtt Szlovákia déli járásainak „passzivitásáról“ adott hírt a sajtó. A lakosság persze nem vette készpénznek ezt az állítást. Ámde mégis, ha volt ebben a feltevésben valami, annak mélyebb gyökerei a távolabbi múltba nyúló okai vannak. Erről tanúskodik egyébként a Csemadok Járási Bizottsága plénumának nem rég megtartott ülése is. Az SZ1KP KB az elmúlt tíz év alatt kétszer foglalkozott a szlovákiai magyar kisebbség problémáival és ugyanakkor fontos határozatokat is hozott e problémák megoldására. Ám e határozatokból vajmi kevés, de legtöbb esetben semmi sem valósult meg. Ez a helyzet a galántai járásban is, ahol az SZ1KP akkori járási bizottsága nagyon „óvatosan“ kezelte e fontos, a járás 60 000 magyar lakosát érintő kérdéseket. Talán ez az indokolatlan „óvatosság“ is hozzájárult ahhoz a bizonyos „passzivitáshoz". De hogy a déli járások lakossága egyáltalán nem passzív a hazánkban végbemenő mélyen humánus demokratizálódási folyamat iránt, erről tanúskodnak a Csemadok Járási Bizottságának plénumán elhangzott felszóla lások is: dúlt' már élő üzemünkben. Azt Ögy loptam be magam erre az értekezletre, mert szeretnék hozzászólni, véleményt nyilvánítani mindahhoz a határozati javaslathoz, amelyeket a CSKP KB januári plénuma elfogadott. Mert mindaz, ami benne van, nagyon helyes, nem lehet benne hibát találni, ami a cseh és a szlovák kérdést illeti. Mi, magyarok fájó pontnak találjuk, hogy ebben a precizitásban nem vagyunk benne, szeretnénk, ha minket is egyenjogú nemzetiségként kezelnének, és a cseh, szlovák egyenrangúsághoz odakerülne szépen a magyar, az ukrán és a lengyel nemzetiségi kisebbség. Ezt szerettem volna kihangsúlyozni először. Most megvan a szólásjog, megvan a szabadság és remélem azt, hogy a józan politika győzelemre jut és elérjük azt, amit kívántunk. Tehát én mint a tanítóság egyik tagja követelem és még egyszer kihangsúlyozva követelem magam és a többi kollégám nevében, hogy alakuljanak magyar tannyelvű szakközépiskolák. Hogy ne fordulhasson elő az, ami Nagyszombatban történt ve^ lünk. Ugyanis az egészségügyi iskoláról visszaküldték gyér-* mekeink jelentkezését azzal az indokolással, hogy magyar iskolában végzett tanulókat nem vesznek fel. Sértve érezzük magunkat és már sok mindent elszenvedtünk, hát elbírjuk ezt is. De mi együtt akarunk élni a szlovákokkal, meg akarjuk velük értetni, hogy mi is vagyunk, mi, akik csákányt, ásót, lapátot tudunk kezünkbe fogni, egyenrangúak vagyunk, és ké- szék vagyunk ezért a hazáért küzdeni, mert itt születtünk, itt akarunk alkotni és itt akarunk meghalni. Adják meg nekünk azt a jogot, ami az embernek jár. JAKUBA TIBOR. Vága A megindult megújhodási folyamat és a nemzetiségi probléma megoldására tett ja- vaslaí áttanulmányozása után optimizmus töltötí el, és azt hittem, minden magyar nemzetiségű csehszlovák állampolgárt. Elérkezett az az időszak, amikor a csehszlovák állampolgárság és az állampolgári kötelezettség mellett rendezést nyernek az állampolgári jogok is. Külön szeretném kihangsúlyozni a javaslat azon pontját, amely szerint a járásokat szerveznénk át nemzetiségi összetételük szerint, amit nagyon egészségesnek találok és szerintem a nemzetiségi kérdés megoldásának döntő alapját képezi. Ezáltal nagy mértékben megszűnnének a nemzetiségi súrlódások és jó hatással lennének a gazdasági eredményekre. Azokban a járásokban, ahol két nemzetiségűek élnek, be kell biztosítani a hivatalok és intézmények képviseletét a nemzetiséghez arányosan és a képviselőket maga a nemzetiség jelölje és válassza ki, mert csak ezzel lehet biztosítani a kérdés megoldását. Konkrét esetet szeretnénk felhozni és pedig, mint tudvalevő, a járás lakosságának 45 százaléka magyar nemzetiségű és ha megnézzük a képviseletet a nemzetiségi arány tekintetbevételével, nagyon érdekes eredményhez jutunk. Például a járási termelési igazgatóságnak, jelenleg a járási mezőgazdasági társulás igazgatóságának 53 alkalmazottja van, ebből 12 magyar nemzetiségű, azaz 24 százalék. Viszont meg szeretném jegyezni, hogy ez az arány sokkal rosszabb lenne, ha az élen nem magyar nemzetiségű lenne és merem állítani, hogy akkor egyetlen magyar nemzetiségű alkalmazott sem lenne az igazgatóságon. Ezt az állításomat az üzemben 1966 január 2-án lejátszódott eseményekkel támasztom alá. Külön ki szeretném hangsúlyozni, hogy nagyon nehéz helyzeté van ilyen helyen a magyar nemzetiségű vezetőnek abból kifolyólag, hogy minden káderváltoztatást nacionalista ’eljárásnak minősítenek és meggátolják abban, hogy a munka- fegyelem megerősítésével hozzájáruljon szocialista hazánk felvirágoztatásához. Azt hiszem nem fontos kihangsúlyoznom a munkafegyelem fontosságát, mint gazdasági problémáink megoldásának egyik alapelemét'. A szlovák elvtársak bírálták, hogy a déli járások a demokratizálódási folyamattal kapcsolatban igen passzívan viselkedtek. Szerintem ez nagyon is érthető, ha visszatekintünk az elmúlt két évtizedre és ha figyelembe vesszük, hogy menynyire háttérbe voltunk szorítva. Bízom benne, hogy a határozati javaslatok teljesítve lesznek és egyenrangú polgárai lehetünk gyakorlatilag is csehszlovák szocialista hazánknak és ígérjük: jó és becsületes munkával járulunk hozzá szocialista hazánk felvirágoztatásához. Hajós Zoltán Szeretnék pár szót szólni a Duslo vegyikombinát nemzetiségi politikájáról. Tudniillik a járási pártkonferencia után egy cikk jelent meg az üzemi újságban s az volt a címe, hogy „Jó egyetértésben élünk“. Ebből szerintem semmi sem igaz, mert bár a pártelnök magyar, a magyarok részére még soha semmit el nem intézett, és ha az üzem pártbizottsága olyan összetételben marad, mint most, akkor a dolgozók bizalmát élvezni nem fogja. Ez mégnyilvánult a tegnapelőtti nyilvános pártgyűlésen is. Az ebédlő tele volt, de csak elvétve akadt ott magyar. Talán a két kezem is elég lenne összeszámolásukhoz. És ez annak a következménye, hogy az üzemben ilyen nemzetiségi politikát folytatnak. Az a húsz vagy harminc, de nem tudjuk, hány százalék, mert egyszerűen nem lehet megállapítani, hogy hány magyar dolgozik ott, de ez lényegtelen is. Elég az hozzá, hogy a magyar nemzetiségű dolgozók nem éreznek bizalmat az üzem vezetősége iránt, ez pedig nincs összhangban az internacionalista nemzetiségi politikával, mert a magyar dolgozók úgy érzik, nekik ott semmi joguk nincs és semmibe sem szólhatnak bele, nem kapcsolódhatnak be az aktív folyamatokba. Izsóf Klára vegyészmérnök Hiányolom, hogy a járási pártbizottság vezető titkára, C i s 1 á k elvtárs nem vett részt ezen a gyűlésen, ugyanis mint ahogy a Csemadok KB küldötte is már mondotta, ezt a kérdést meg kell beszélnünk a velünk együttélő szlovák elvtársakkal és elsősorban őket kell arról meggyőznünk, hogy nem akarunk semmi rosszat, államelleneset, csupán jogaink érvényesítéséért küzdünk és hogy mindez mindannyiunknak közös hasznára válna. Haza csak ott van, ahol jog is van. Ez nem az én megállapításom. Kérdezem én, az a nádszegi, taksonyi, vagy akár peredi hetvenéves magyar, aki nyugdíjügyének elintézése érdekében kilincsel, hazájának érezheti-e Szlovákiát, ha nem hallgatják meg kérését, vagy esetleg „nerozumím“-mal utasítják az ’egyik ajtóból a másikba. Nem embertelenség-e az, hogy járásunk kórházaiban, az arra legjobban rászoruló betegek az ápolónőktől a legtöbb esetben nem kaphatnak egy vigasztaló szót saját nyelvükön. Ugyanis kórházainkban az ápolónők túlnyomó többsége nem beszéli a magyar nyelvet. Sarkalatos kérdés, tehát ezen a téren is növelni a magyar szakiskolák számát. A múltban éveken át csupán a rozsnvöf egészség- ügyi iskola bocsátott ki magyarajkú ápolónőket, két éve az újvári egészségügyi iskola mellett is működik egy magyar osztály, de ez annyira elenyésző létszám, hogy nem elegendő annak a nagy űrnek kitöltésére, amely kórházainkban tapasztalható. Csongár Ignác, Pered * • • Az én nézetem szerint semmi körülmények között nem érthetünk egyet azzal, hogy minden magyart egyformán bűnösnek nyilvánítottak. Nem érthetünk egyet azért, mert akkor, amikor Hitler fasizmusa, Horthyék és a nemzetközi burzsoázia Csehszlovákiát mint olyant szétdarabolásra ítélte, éppen mi, délvidéki magyarok voltunk azok, akik 1938 szeptember 4-én vagy húszezren álltunk ki öntudatosan, akkor, amikor már Horthy fehér lovon ült, és teljes egészében egyetértettünk pártunk központi bizottságának azon határozatával, hogv meg akarjuk védeni a Csehszlovák Köztársaságot. Mi tudtuk, hogy nekünk a csehszlovák burzsoá köztársaság idején nagyobb jogaink voltak, mint a Horthy-Magyar- ország magyarjainak. Ez elsősorban azért volt, mert minket pártunk másra, emberségre tanított. Mi harcoltunk és harcolni fogunk, ez volt a jelszavunk. fis ez a jelszó nem volt csak üres szó. Harcoltunk és együtt haladtunk, a szlovák és a magyar proletárok. Még egyszer kijelentem, hoqv nem az vezérel bennünket, hogv most azzal kérkedjünk, amit csináltunk. hanem az, hogv öntudatosan álltunk ki és mi lett az osztályrészünk?’ Hogy minkét is ugyanabba a zsákba dobtak, ahová Szentivánvit és a többi reakciós burzsoát. űn. magva- rónokaf. Már pedig én azt hiszem. hogv a kassai programban is úgv kellett volna megfogalmazni, hogv nem minden magyar volt ellenségé a köztársaságnak. Űgv kellett volna lennie, ahogyan most akarjuk és kívánjuk, hogy az itt élő magyar egyforma és egyenrangú légyén azzal a szlovák élv- társsal. aki velünk együtt nem akarja a kapitalizmust és akivé! együtt építjük' szocialista hazánkat, az EFSZ-ékét, akár maqvar. akár szlovák községbéli. Bizónvlték érré a falu szocializálása, az a firmélési ág, ahol a magyarok mindenütt mégállták helyüket és sok helyén kérdezték azt, hógv miért van ez így. A szlovák élvtársak nem értették még mindjárt és nem akarják megérteni, még ma se. hogy egyenjogúak vagyunk és egyenjogúak akarunk lenni, fin azt hiszem, hogv mi szocializmusról beszélünk. ott nem lehet megkülönböztetést tenni sem magyar, sem szlovák, sém ukrán, sem lengyel nemzetiségek között, ha égy hazában élnék, egyforma joggal kél! hogy rendelkezzenek, egyenlőik fejlődésünk lehetőségei politikai, gazdasági és kulturális térén. Poszpis József, Tornóc • • • Nem is tudom, hirtelen tudnék-e fontosabb problémáról szólni, mint a vágsellyel ve- qyikombinát problémáiról a magyar nemzetiségi kisebbséget illetően. Szomorú tapasztalatom, hogy a munkásság továbbképzése egyenlő a nullával. Hogy konkrét példát hozzak fel: a munkabiztonság, a szakmai továbbképzés területén e- gvetlen órát sem szentelnek a magyar nyelvű munkásgárda továbbképzésének, oktatásának. Nem egv halálos baleset forugyan nem tudom bizonyítani, hogy éppen az anyanyelvén történő oktatás hiánya idézte’ volna elő ezeket a halálos kimenetelű baleseteket, de feltételezem, hogyha azok az ötven — hatvan éves emberek, akik a gyárban dolgoznak, az anyanyelvükön kapnák meg azt a bizonvos munkafelvilágosítást, ami a munkabiztonságot illeti. akkor feltételezem, hogy tizek a balesetek nem fordultak volna élő. Előfordult olyan leset. hogy égy mérnök — nem akarom megnevezni — száz- százhúsz embernek tartott e- lőadási a munkabiztonságról és a szakmai továbbképzésről, ennék kilencven százaléka magyar nemzetiségű volt. A mérnöknő mégkérdezté, hogv értik-e az előadott anyagot. Mindenki bólintott rá, habár csalt harminc ember értette meg százhúsz közül. Szathmáry György, Vágsellyé Pálinkás Károly — Felsőszeli (a Csemadok KB-nak tagja). Már korábban is éreztük az I- gazi demokrácia hiánvát. Mosí olyan folyamat részesei vagyunk, amelyben mindenki ki szeretné harcolni a maga i= gazát. „Mi nem fogjuk tudni soha megértetni a szlovák elvtársakkal. hogy mi itt nem ké- gyelemkenyéren élünk, hanem kenyerünkért megdolgozunk. Ezt a szlovák elvtársaknak kell megmagyarázniuk saját nemzetük tagjainak." Rőzsa — Galánta Államalkotó elem-e a magyarság? Alkotmányunk ezt nem fejezi ki világosan. „Nem adott jogokról vagy visszaadott jogokról, hanem általános emberi jogokról van szó." „Jogaink eredendőek, nem lehet azokat hüségeskühöz kötni." Az első Csehszlovák Köztársaság már megalakulásakor kötelezte magát ezen jogok biztosítására. „Mi, a mai nemzedék, szlovákok és magyarok nyíltan nézhetünk eqvtpás szemébe. A- páink (az előző nemzedékek) bűneiért mi nem felelhetünk.“ KRÓNIKA ® 1919 április 10-én alakult meg Hollandia Kommunista Pártja • 1945 április 10-én a II. ukrán front csapatai felszabadították Trencsént • 1905 április 11-én született József Attila, a kiváló magyar költő ® 1945 április 11-én szabadult fel a buchenwaldi koncentrációs tábor • 1823 április 12-én született Alexander Nyikolajevics Osztrov szkij, orosz író • 1938 április 12-én halt meg Fedor Ivanovics Saljapin, kiváló énekes ® 1695 április 13-án halt meg Jean de la Fontaine francia költő ® 1945 április 13-án szabadult fel Ausztria fővárosa, Bécs © 1759 április 14-én halt meg Georg Friedrich Händel, a nagy német zeneszerző • 1865 április 14-én halt meg Abraham Lincoln, az Amerikai Egyesült Államok elnöke * 1852 április 15-én született Leonardo da Vinci, a nagy olasz szobrász, festő és matematikus • 1920 április 15-én alakult meg Spanyolország Kommunista Pártja © 1828 április 16-án halt meg Francisco de Goya. a nagy spanyol festő ® 1886 április 16-án született Ernst Thälmann, a német proletariátus és Németország Kommunista Pártjának kimagasló egyénisége.
