Új Ifjúság, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1968-03-19 / 12. szám

új ifjúság 9 A mormonok szigorúan a biblia szövegéhez ragaszkod­nak. A szekta megalapítója: Jo­seph Smith 1830-ban kinyilat­koztatta, hogy Palmirában New York államban, egy angyaltól arany táblákat kapott. Ezekre egy Mormon nevű próféta je­gyezte fel mondásait. A táb­lákra vésett szöveg ezenkívül még egy i. e. 600 évben ki­vándorolt csoport történetét jegyzi fel. Krisztus ezek sze­rint tanításaival ezt a csopor­tot kereste fel és azóta oszlott fel az amerikai lakosság ke­resztényekre és nem megke­reszteltekre. Az utóbbiakhoz tartoznak az indián törzsek. Joseph Smith-et, e különös tan hirdetőjét 1844-ben Illinoisban a felbőszült tömeg meggyilkol­ta. Ekkor kezdték üldözni a mormon szektát. 1847-ben a szekta több ezer híve Észak- Amerika nyugati részeibe ván­dorolt. Ütközben több ezren el­pusztultak, ezért vezették be a töhbne.iüséget, melyet Joseph Smith már előzőleg is hirde­tett. * 1890 óta az állam és az egy­ház is szigorúan bünteti a több- nejűségben élő mormonokat. Az Egyesült Államokban ma is több ezer mormon él titokban többnejüségben. Az egész vilá­gon kb. 600 ezer tagja van en­nek a szektának. A mormon szekta egyháza nem ismeri el a hivatásos papokat. A szek­ta élén mindig választott elöl­járóság! tagok állnak. A leg­több mormon Salt Lake City városban él. Saját lapjuk és rá­dió-leadóállomásuk van. A mormon családok jövedelmük 10 százalékát a szekta céljaira áldozzák. A mormonok nem dohányoznak, nem isznak, még teát vagy kávét sem. A mormonok ma is két-há- rom vagy több feleséggel e- gyütt élnek közös háztartás­ban. Ben Merson amerikai ri­porter írása érdekesen világít­ja meg a mormonok életét. Salt Lake City-ben (Utah ál­lamban) egy középiskola bioló­gia tanára az egyik osztály­ban furcsa megállapításra ju­tott. Feltűnt, hogy három ta­nítványának, egy fiúnak és két leánynak ugyanaz volt a csa­ládi neve. Meg is kérdezte: Ta­lán az unokatestvéred? — Nem, a testvérem — mondta a kérdezett fiú. A tanár kissé zavartan meg­kérdezte az egyik lányt: Uno­katestvérek vagytok? — Nem, ő a testvérem — hangzott a válasz. A tanár a fejét csóválta és összehasonlította a három ta­nítvány születési adatait. — Hát, hogy lehet az, ugye 14 éves vagy és a testvéred is 14 éves és köztetek két hó­nap különbség van. Szóval nem vagytok ikertestvérek? Hogy lehet ez? A tanár ax választ Salt City egyik igen elegáns villájában kapta meg. Amikor belépett a lakásba, két majdnem egyfor­mán öltözött nő fogadta és a tanár kérdésére hangos neve­tésbe törtek ki. A biológia ta­nár zavara remekül szórakoz­tatta a hölgyeket. Kisült, hogy a három osztálytárs valóban testvér, csakhogy nem egy a- n.vától származnak. És ki az apjuk? Egy városszerte jól is­mert műépítész. A mormon szekta tagja és többnejűség- ben él. Három felesége van és a három asszonytól összesen 14 gyermeke született. Ezekhez tartozott az a fiú és a két lány A többne jűség ma? is. akiket a biológia tanár ta­nított. A tanár szemében az volt a szokatlan, hogy a tanít­ványa olyan magától értetődő természetes módon mondta el, hogy a két osztálytársnője az édes testvére. Más körülmé­nyek között bizonyára szé­gyenletes lett volna bevallani, hogy az apjának több felesé­ge van. — Manapsag — magyarázta nekem egy államügyész — U- tah államban több férfi él több- uej őségben, mint 100 évvel e- 7előtt a mormon szekta alapí­tásának idején. A törvény hiá­ba lép fel velük szemben, a bí­róság tehetetlen. — Hogyan élhetnek többne- iuségben anélkül, hogy a nyil­vánosság ne szerezne erről tu­domást? — A többnejüségben élő fér­fiak főleg a nagyvárosokban laknak, ahol az ellenőrzés sok­kal nehezebb. így például a 25 éves Frank Tyler három fele­ségével, két fiával és három leányával él együtt. Amikor felkerestem, igen kedvesen fogadott és már az előszobában bemutatta mind a három feleségét. A barna Su­sanne nevetve mesélte, hogy már öt éve a Frank felesége, egy négyéves kislánya és egy egyéves fiacskája van. A vö­röshajú Barbarát Frank három évvel ezelőtt vette feleségül. A harmadik feleség, a fekete szemű, sötét hajú Jeanette, i- gen félénken mutatkozott be. Szemmelláthatóan állapotos volt, most töltötte be tizen­nyolcadik életévét. Frank egy évvel ezelőtt vette el. Mind a három asszony többnejúséghen élő apa gyermeke. Amikor a kandalló mellett helyet foglal­tunk, önkéntelenül kor szerint ültek egymás mellé. A máso­dik és harmadik számú feleség egy szemrebbenéssel sem vette tudomásul, hogy Frank a Su­sanne kezét fogta, miközben a házasságuk történetét mondta el. Frank tizenkilenc éves volt, a főiskolára járt, amikor Su- sanne-nal megismerkedett. — Amikor megkérte a kezét, az apja ezt mondta: Susanne csak akkor lehet a feleséged, ha be­tartod vallásunk előírásait. — Az esküvőt szigorúan a mor­mon szekta rítusa szerint tar­tottuk meg. Egy év múlva gyer­mekünk született. Egy szép nap — folytatta elbeszélését Frank — Susanne a templo­munkban rámutatott egy vö­rös hajú fiatal leányra és nyu­godtan ezt mondta: Az az ér­zésem, hogy ő az, akire vá­runk. — Barbarának hívták, mély benyomást tett rám, nyugtala­nul töltöttem az éjszakát és elhatároztuk, hogy másnapi a meghívjuk Barbarát A követ­kező hetekben gyakran mentem Barbarával filmelőadásokra, táncestélyekré, de Susanne is mindig velünk volt. Susanne néhány hét múlva ezt kérdez* te tőlem: Miért nem beszélsz már Barbara apjával? Miért nem kéred meg leánya kezét? Az esküvőnél nem két, ha­nem három ünnepélyesen öl­tözött ember állt. Frank, Su­sanne és Barbara. — Püspökünk feltette a kér­dést: Akarod. Susanne, hogy ez a nő melletted férjed törvé­nyes feleségévé váljon? — Akarom — felelte Susan­ne. Aztán kézen fogta Barba­rát és Frank felé vezette. Frank egyik kezével Barbarát, másik kezével Susannet karol­ta át. Az oltár előtt mélyen meghajoltak és ezzel az eske- tési szertartás véget is ért. Nagy csalódást jelentett Frank számára, hogy a ház. a- melyet Barbara számára akart berendezni, méq nem készült el. És ígv a nászéiszakát kény­telen volt a Barbara hálószo­bája melletti helyiségben töl­teni. Susanne és gyermeke a szomszédos szobában aludtak. — Nehéz volt — mondta Su­sanne — de a hit erőt adott. — És milyenek a hétközna­pok? — Mi tagadás, előfor­dultak kényes helyzetek. Az asszonyok felváltva főztek, e- gyik héten Susanne, a másik héten Barbara. Néhány hét múlva megállapították, hogy mind a két asszony gyereket vár. Susannenak fia. Barbará­nak pedig leánya született. Néhány hónap múlva Frank bejelentette, hogy harmadik feleséget szeretne. Szíve vá­lasztottja Jeanette, egy álmo­dozó bájos leányka, akit Frank már gyermekkora óta is ismert. Jeanettal az esküvőt Frank szabadsága idején tartották meg. — A többnejúség elve sze­rint élni annyit jelent, mint megszokni a szerénységet — mondta Jeanette, a harmadik feleség. Frank jövedelme nem elég három feleség és öt gyer­mek számára. Susanne ezért mint könvvelőnő munkát vál­lalt. míg a másik két asszony ellátta a háziteendöket. A jö­vedelmi adó bevallásánál csak „a törvényes" családtagokat veszik tekintetbe, tehát Su­sannet, az első feleségét éá három gyermekét. — Munkahelyemen nem Is tudják, hogy többnejüségben élek. amikor a kollégáim meg­hívnak. mindig kitérek a meg­hívás elől. Ezért különcnek tartanak. A mormonok, hogy elkerül­jék a kellemetlenségeket, „többéltű“ lényekké válnak. Ha tehetik, akkor minden felesé­gük számára külön lakást tar­tanak. — Most tehát látta, hogyan élünk — mondta Frank, ami­kor kikísért. — Még most is furcsálja a többnejúséget? — Nagyon érdekesnek talá­lom, de a mi felfogásunkkal nem egyeztethető össze. — Nem találja paradoxnak, hogy minket a „szabad" Ame­rikában üldöznek vallásunk^ szokásaink betartása miatt, nem ismerik el törvényesnek gyermekeinket, s míg az ame­rikai társadalom elismeri a vá­lást, szemet huny a házasság­törés felett, addig minket bör­tönnel fenyeget, ami tulajdon­képpen nincs messze a többne- j őségtől. — Nem tudtam, mit vála­szoljak, gondolkodóba ejtett I kérdés. Néha az embernek az az ér­zése, hogy fölösleges a sok jó tanács. Mintha falrahányt borsó lenne minden őszinte szó. ítél­jék meg maguk. „Mielőtt bevonult katonának kevés ideig jártunk együtt — írja egyik levélírónk. — Azt hittem, hogy szeret és ezért nem elleneztem ajánlatát, hogy házasodjunk össze. Odaköltöz­tem a szüleihez. Fél év múltán azonban kezdtek ritkulni a le­velek, majd két hónappal ké­sőbb szólt az anyósom, hogy költözzek vissza a szüléimhez, mert Pista elválik tőlem. Ugyanis, ahol katonáskodik, ott összeismerkedett egy lánnyal és azt veszi el“. Másik eset: „Ahol katonáskodom, megis­merkedtem egy lánnyal, akivel jól megértettük egymást, de annyira mégsem szerettem, mint az otthonit. Csakhogy most ez a lány gyereket vár tőlem. Amikor az otthoninak megírtam, hogy szakítani aka­rok vele, azt válaszolta, hogy akkor végez magával. De aki gyereket vár tőlem, az is képes ilyesmire. Mit tegyek?“ Tragédiák, melyeket az élet produkált. De mégse, nem az élet itt a hibás, hanem az em­beri felelőtlenség, nemtörő­dömség, emberi butaság. Néha talán a könnyelműség és ta­pasztalatlanság is ide sorol­ható. A felelőtlenségről nincs mit mondanunk. Kár minden szó­ért. Más azonban a helyzet azokkal, akik kicsit mégiscsak gondolkoznak, de nem tudják, hogy mikor cselekednek helye­sen, nem tudják, hogy kritikus helyzetben mit tegyenek. Néha odavetik nekik: „Téged nem szabad elengedni szóra­kozni!“ Azt hiszem, ez helytelen megoldás. Ha az egyik és a másik fél is azt kívánja, hogy távol létében a társa még a lá­bát se húzza ki otthonról, ak­kor ezt a kolostori eljárást nem helyeselhetjük. Bizonyos esetben ugyan ez is megold­ható lenne, de általános elvvé nem tehetjük, mert nem épül szilárd szerelemre, nem épül bizalomra, egymás megbecsü­lésére. Ha egy kapcsolat érzel­mileg szilárd, nem fenyeget veszedelem, nem szükséges kolostori óvintézkedés, a há­zastársak szabadon mozoghat­nak, érintkezhetnek más embe­rekkel. De felmerül1 itt a szórakozás kérdése. Sok függ attól, hogy ki mit ért szórakozás alatt. Van olyan, aki elmegy zenét hallgatni, egy-kétszer táncol és úgy hiszi, hogy jól szórako­zott. Más viszont csak azt tartja szórakozásnak, ha intim kapcsolatot teremtett valakivel. Elérkeztünk tehát a dolgok gyökeréhez. Hogy senki se ért­hessen félre, tisztázni kell a fogalmak értelmét. Tisztáznunk kell, hogy mit értünk szórako­zás alatt. Lehet szórakozni, lehet ba­rátkozni, de hogyan? Nem mindenkinek egyformák az igényei, kedvtelései. Erről so­kat lehetne vitatkozni, de men­jünk tovább. „Mi történjék, ha az a lány, akit otthon megis­mertem, nem az igazi?" „Hát­ha az igazit itt, katonáskodá­som során fogom megismer­ni?“ Ez könnyen lehetséges. Azt mondják, hogy csak egyetlen egy igazi él a világon, tehát nem könnyű megtalálni. Ez azonban nem egészen van így. Sok egymáshoz alkalmas fiatal létezik, de mivel egymástól el­különített környezetben élnek, sohasem ismerkednek meg egymással. Ha két ilyen fiatal találkozik, rájön, hogy sok bennünk a közös vonás, hogy szimpatikusak egymásnak, hogy vonzódnak egymáshoz, de né­hány tulajdonságuk ellenszen­ves. Ha ezeket az eltávolító vonásokat veszik alapul, szét­válnak, mert úgy érzik, hogy nem az igazira bukkantak. De ha alkalmazkodnak, igazodnak egymáshoz, kapcsolatuk meg­szilárdul, tartóssá fejlődik. Ez tehát az első kiindulási pont. Az igazi szerelem sem hull az égből, hanem erőfeszí­téseket kell tenni megszületé­se érdekében. Nem jó ölhetett kézzel várni a megszületését, fáradozni kell érte. Ha azonban igaz, hogy több „igazi“ is létezik, honnan tud­hatjuk, hogy melyik az iga­zibb, az-e, akit eddig ismer­tünk, avagy az, akivel most ismerkedtünk össze? Hogy eb­ben a fontos kérdésben vilá­gosan lássunk, néhány tényt kell tudomásul vennünk. Tudnunk kell, hogy a tény­leges katonai szolgálatát te^e- sítő fiatalember még nem ki­alakult egyéniség. Változik a véleménye, felfogása a körü­lötte lévő világról, életről, tehát nem csoda, ha a szere­nulf. Ha tehát katonaság előtt kényszerből, avagy könnyelmű­ségből megnősült, nem biztos, hogy ez a házasság tartós ma­rad. Másik ilyen tényező a távol­iét, a távolság. Ha két ember hosszú ideig nem él együtt, meglazulnak a kapcsolataik, nem igazodnak annyira egy­máshoz, mint amikor együtt élnek. Igaz, hogy a levelek so­kat segítenek, de a levél, az csak levél marad. Más a szürke hétköznapi együttlét, a másik Nem csoda, ha úgy ritkulnak a levelek, ahogy az idő telik. Hiszen ez a fajta kapcsolat nem elégítheti ki tökéletesen egyiket sem. Szabadságot ke­veset kap a katona. Az idő nagy* része akkor is utazással telik el, más része viszont vendégeskedéssel. A fiatalok­nak alig marad néhány intim pillanatuk és máris vissza kell utazni. összefoglalva: nem okos, ha katonaság előtt megnősülünk, vagy tartósan lekötjük magun­kat.p Ha a kapcsolatunk felü­letes, érzelmileg nem szilárd, akkor nem állja ki az idő pró­báját. Emberi tragédiáknak le­hetünk okozpi, elindítói, ha mindezt nem fontoljuk meg józanul, ha úgy próbáljuk ma­gunkhoz kapcsolni rukkolás előtt a lányt, hogy másállapot­ba hozzuk, ha úgy akarjuk ma­gunkhoz láncolni a fiút, hogy gyerekkel lepjük meg őt. Tar­tós, igazán emberi kapcsolatok nem épülhetnek fondorlatokra, s keserűen lakóinak azok, akik könnyelműen viselkednek, akik egyszerű szórakozásnak vélik a legintimebb emberi kapcso­latokat. A következmények elől nincs menekvés. Egész életün­ket elronthatjuk, ha egyszer felelőtlenül cselekedtünk. Fordította: sz. j. lemről' is megváltoztatja a fel­fogását, ha másképp értékeli környezetét, az embereket, te­hát azt is, akit szeretett, ami­kor berukkolt. Az a fiatalember, aki vissza­tér a katonaságtól, nem telje­sen ugyanaz, mint aki bevo­köz'elsége, állandó hatása, be­folyása és más a levélben megírt ügyetlen suta gondola­tok hatása. A legtöbb ember rossz levélíró, csak nehezen fejezi ki gondolatait, érzelmeit írásban. Meg aztán idő sincs mindig az írásra. Szerelmesek tízparancsolata NE MENJ FÉRJHEZ OLYAN FIÜHOZ — © Aki pénzben kártyázik. A kártyás ember sohasem fogja szeretni feleségét, otthonát, gyermekét. ® Aki az újságok sportrova­tát sem olvassa, általában rossz férj szokott lenni. © Aki azt állítja, hogy nin­csenek rossz tulajdonságai. Feltehetően igen sok bűn ter­heli lelkét... ® Aki a szüleidnek egyál­talában nem tetszik, hacsak tárgyilagosságukban nem kell kételkedned. A szülők akara­ta ellen kötött házasságok kö­zül sok végződik válással. © Aki jó táncos. Az ügyes­lábú férfiak nem rendelkeznek ügyes fejjel is. NE VÉGY FELESÉGÜL O- LYAN LEÁNYT @ Aki nagyon 'fiatal, a tizen­hat éves menyasszonyokból gyakran tizenhét éves elvált asszony lesz. ® Aki minden i este csak menne valahová és nem akar veled otthon ülni. ® Aki szobájában volt bará­tai fényképeit tartja. Szenve­délye valószínűleg a tört szí­vek gyűjtése. Szenvedélyét a házasságban is ’ folytatni fog­ja. © Aki illetlen ruhákat visel. Társaságban ez kellemetlen minden férfi számára. A sze­mérem hiánya a legnagyobb szerelmet is megölheti. © Aki kacérkodik. Mert igén sok gondot és szívfájdalmat o- koz. © A Szivárvány magazinból. Megjelent a Tátrán könyvkiadó n. v. magyar üzeme gondozásá­ban. A magazin sok színes cikkét, képanyagot tartahnaz s ezért ajánljuk olvasóink figyelmé­be. Kapható az újságárusig boltokban. CSAK HÁZASULANDÓKNAK Akin nem segít a jó tanács MUDR. R. ÜTRATA:

Next

/
Thumbnails
Contents