Új Ifjúság, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1968-03-19 / 12. szám
10 Új ifjúság A naptár keddet, március ö- tödikét jelez. És mit olvashatok le a budapesti égről ezen a napon? Semmi 16t, Hó szállingózik, majd eső szitál, köd szállong, a napot sejteni sem lehet. Az újságok hírül adják, hogy a Benfica labdarúgó csapata Budapesten van már, a margit szigeti Nagyszállóban lakik, és este hatkor, villanyfénynél edz a Népstadionban. Egy váratlan telefon a feje tetejére állít mindent. Igaz, hogy a Benfica már Budapesten van, s az is valóság, hogy a margitszigeti Nagyszállóban lakik. Az este hatra tervezett edzés azonban nem valósulhat meg, mert kímélni kell a gyepet a másnapi csatára. A Magyar Távirati Iroda sportszerkesztőségében várom az újabb fejleményeket, miközben künn hol hó szállong, hol eső szitál \és az is vacog, aki nek semmi kedve sincs hozzá. Remek dolog, hogy Albert Flórián úgy döntött: újságíró lesz. Még nagyszerűbb, hogy az MTI sportrovatánál alkalmazták. Az meg egészen csodálatos, hogy a Fradi most, kedden, március ötödikén délelőtt nem edz, nincs külföldi portyán sem és hazai edzőtáborban sem raboskodik. Albert Flórián tehát itt van, a munkahelyén. Ki ne hasz nálná ki a ritka alkalmat egy kis beszélgetésre? Annál is inkább, mert a réggé;! villamosban vadonatúj viccet hallottam csapatáról, amely nem éppen ragyogóan rajtolt az NB I-ben hiszen pontot vesztett ottsoná- ban a Salgótarjánnal viaskodva. A vicc így hangzik: — Mi a különbség a forint és az FTC között? — Semmi! — Egyiket sem jegyzik a piaconI A budapesti szurkoló eltűri az országban használatos pénznemmel szemben elkövetett mókát, a Fradival szemben azonban nem. Főleg, ha az illető a Ferencváros együttesét buzdítja vasárnaponként győzelemre. Első kérdésemet ezért a 2:2- höz kapcsoltam. Kommentáljon Albert, a játékos, és Albert, a sportújságíró. — A mexikói tornáról elég késön érkeztünk vissza. Öt nap kevés az egyensúly visszabil- lentéséhez. Meg a védelemnek is volt egy-két „húzása." — Páncsics sérült, Mátrai elment. Ez lenne a magyarázat? :— Nemi Tehetséges fiatal iáink vannak. A védelemben is. Bálint már Mexikóban is játszott. — És Brannikovlcs? — Brannikovlcs Laci egy rendkívüli tehetség, de még csak tizennyolc éves. Nem dőlt még el, milyen szerepkörben mutatkozik be majd. Ez függ a csapat érdekeitől is. — Hogyan született meg a Crvena Zvezda mexikói győzelme? — Akartunk, de nem ment, s végül, a kapott gólok után, feladtuk. A jugoszlávok mindent egy kártyára tettek fel, és nagyon durvák voltak. — A hagyományos, már fényesre koptatott kérdés jön most: — Mi lesz a szovjet válogatott elleni Európa Kupa találkozón? — Majd csak lesz valami. Az a gyepen dől el, májusban. — Hogy érzi magát Ifjabb Albert Flórián? — Köszönöm, nagyon lói. Navy csibész. A beszélgetés tovább zajlik. Témája mi más lehetne? A szerdai találkozó. ..Végre látok egy ió meccset" dörzsölheti össze tenyerét a középcsatár. Eusébiót nem lehet lefedezni, öt csak rugdosni lehet — mondja: Van egy bizonvos erkölcs Is, ezért nem írom ide. mi mindent hallottam u. n. kulissza-mögötti dolgokról. Eev ifjú csatár nagy labdarúgó lehetne, mert mindene megvan hozzá, de imádja a whiskyt, s ez még egyetlen tl- zenkilencévesnek sem vált hasznára ezen a pályán. Elmondom, hogy a magyar labdarúgást Csehszlovákiában jól ismerik, s most, hogy a vi- lágbalnoki selejtezőket egy csoportban játssza a két válogatott, még inkább figyeli egymást a két futballország. Sző esik arról is, hogy a Csehszlovákiában élő magyarok között is sok Fradi-drukkert és Albert-imádót találunk. A válogatott csatárnak jólesett ez a hír, bár ő maga is tudott róla. Számos meghívást kap élmény- beszámolók tartására, de sajnos nem tud .eleget tenni . a .kéréséknek időszűke miatt. Nemrég például a holland . televízió hívta meg Amszterdamba, de ennek a meghívásnak sem tehet eleget Talán az idény végén valamikor. Ez a Flórián szókimondó, közvetlen ember. Nekem csak most, e sorok Írásakor villan eszembe: hiszen Ő Európa futballkirálya Is, s erről a területről nem is faggattam. Sebaj, majd legközelebb. Cseng a telefon, és a Vasas képviselői bejelentik, hogy a Benfica délután negyed négykor. nappali fénynél tartja Játékos* átmozgatő-jellegű edzését a Népstadion edzőpályáján. Három óra sincs, amikor ott topogok az edzőpálya előtt. Érkeznek a külföldi újságírók is, és vagy száz kíváncsiskodó. Egy kis késéssel gördül be az autóbusz, s én alaposan szemügyre veszem a nyakigláb Torrest, a fürge kis Simoest, a sálakba bugyolált hajdani híres kapuvédőt, Costa Pereirát, a lisszaboniak megfigyelőjét, a bajuszos, ravaszkodást, furfan- got sugárzó Colunát, s végül, egészen végül Eusébiót, a világ egyik legkiválóbb labdarúgóját, akit annyira megkedveltek lapunk olvasói is. A Benfica szertárosa két óriási vászonzsákot halász ki a busz csomagtartójából. Az egyikben a felszerelés, a mezek és melegítők, a másikban vagy húsz labda van. A világhírű labdarúgók pipacs-színű melegítőben sétálnak ki az edzőpálya gyepére, amelyet most kétcentiméteres friss hóréteg fed. Elsőnek három tartalék jön, őket a vékony, magas, feketehajú Torres követi. Az erőnléti edző néhány kör futást ír elő az edzés kezdetén, majd menetközben végzett, különféle erőfejlesztő és ügyességfejlesztő gyakorlatokat látunk, és aztán jön a várva-várt labda is. Alig látni a havon, mert fehér. Belepöcköltem én is, és roppant nehéznek találtam. Tudatosan játszanak ilyennel a meccs előtt a lisszaboniak, mert másnap érzékenyebben bánnak aztán az igazi, megfelelő súlyú bőrgömbbel. Két kiskapu kerül a hóra, s megkezdődik a játék. Eusébio védekezik., ö csapata leghátsóbb alakzata. Sötét bőre, gyönyörű, rövid haja van, igazi mozamblquei frizura, fobbkezén jegygyűrű, balkeze kisujján egy ékköves gvűrű villog. A keze Is sötét, gyönyörű kontrasztban van ez a szín a nemesfémekével. Sohasem hittem volna, hogy ez a labdarúgó Ilyen kiváló alakú és megjelenésű férfi. Gyönvörű lárása van, minden mozdulata harmonikus Különösen jól ál! rajta a pipacsszlnű melegítő. Néha elábrándozik, kap is egy gólt, de amikor Torres egyenlít, magasba emeli kezeit és éles hangot hallat. Labdát pöckölget, amíg nincs veszély a kapuja előtt. Láttam már egynéhány világhírű labdarúgót edzeni, és játszani is, de amilyen érzékkel bánik ez a barnabőrű fiú a labdával, az valami egyedülálló. Egy példa: átemeli feje fölött a bőrt, a háta mögé pottyantja, s anélkül, hogy erőlködne, a talpával lestoppolja azt. majd amikor a labda egy pillanatra felemelkedik a földről, ismét a talpával pöccint bele, de úgy, mintha nem Is a háta mögött történne ez, hanem előtte A labdát úgv veszi föl, hogy csak hozzádörzsöli egy' ujját, vagy cipőjének egy részét, és máris ott van, olyan ívben a gömb, amilyenben ő elképzelte. A rúgásai? Pontosak, de nemcsak pontosak, hanem szépen kivitelezettek is, nincs egy fölösleges erőlködés, egy fölösleges mozdulat abban, ahogy továbbítja a hozzákerült labdát. A szó kevés ehhez. A fllmező- kamera többet tudna beszélni. Csak Ilyenkor érzi az ember, hogy micsoda rendkívüli labdarúgóval van dolga, hiszen a Benfica kiváló együttes, és mégsem hasonlíthatók hozzá, az edzésen látottak alapján sem, senkit, sem Torrest, sem Colunát, sem Simoest. Torres? A franciákra emlékeztet a nevetése, kedélye, és a hangja. Mást sem csinált az egy óra alatt, mint havat gyűrt, és azt az agyonizzadt ellenfél nyakába szórta, s ezután, magas szopránhangon olyan szívből nevetett, hogy még a póruljárt ellenfél sem haragudhatott rá. Coluna és Simoes a kiskapus edzésen sem tagadták meg egyéniségüket. Simoes mindenütt volt, a bajszos kapitány pedig rendre gyűjtögette az el- paltogó labdákat, és támadást indított velük. A legnagyobb hatást Eusébio tette rám. Megfigyeltem, hogy ezeknek a profiknak ez az edzés is örömöt hozott. Nevetgéltek, hógolyóztak, birkóztak. Sokszor úgy éreztem, hogy egy szétszakadt pehelypaplanban hancúroznak, s nem győznek betelni a ritka élménnyel — amely nekik valóban igen ritka — a hóval. Amíg a Benfica labdarúgói zuhanyoztak, engedélyt kértem a klub igazgatójától egy rövid, Eusébioval készítendő Interjúhoz. Elmondtam, hogy olvasóink figyelemmel kísérték a híres csatár élettörténetét, és nagyon boldog lennék, ha egy-két mondatos választ kapnék tőle. Az igazgató készséges volt, bár megjegyezte, hogy tartsam be ígéretemet, és legyek tömör, *■ F.gv kis újságírói túlzással az mondható a képről, hogs a levegőben lévé Albert alatt — a France Football dijának elnyerése óta — ott van az egész lahdarugó-Furópa Mindezt természetesen csak jelképesen gondoltuk. mert a mérkőzés előtt nem szívesen engedélyeznek kimerítő interjúkat. Tolmácsom egy Budapesten tanuló brazil fiú volt, akinek anyanyelve a portugál. Az a nyelv, amelyen Eusébio is beszél. Eusébio már lezuhanyozott, és a gyúrást is maga mögött tudta, amikor az öltözőben felkerestem. Amikor meghallotta kérésemet, egy kicsit meglepődött, s mintha megijedt volna. Eleifite nem értettem reagálását, s csak később elemeztem ki, amikor átadta autogrammal ellátott fényképét. Ez a labda- rúgőzseni alig járt iskolába. Éppenhogy leírja a nevét. Az újságírók sokszor kérdezhetnek olyat, amiről fogalma sincs, és ez elég kellemetlen neki. Dehogy kínozlak én, te rokonszenves fiú, gondoltam villámgyorsan, s kurta interjúmban csupa olyan kérdés szerepelt, amelyre könnyen felelhetett. — Mi történt életében azóta, hogy vége lett az angliai gébének? Életregénye ugyanis itt ér véget. — Semmi különös. A futball gondoskodik műsorról. Sokat edzettem és sokat játszottam. — Es holnap este? Mi lesz a Vasassal? — Nem vagyok babonás, de amikor havon játszottunk, mindig rosszul ment nekem is és a csapatnak is. Reméljük, hogy itt megszakad a széria. — Olvastam, hogy felesége, Flóra gyermeket vár. Igaz ez? — Nem, nem igaz. Nem várunk még gyermeket. — Mikor gondoskodik utódról? — (Ezen egy jót nevetett a világhírű csatár). Majd, talán egyszer. Egyszer egészen bizonyosan. — Ügy látom, hogy egy kicsit szomorú. Most mosolyodon el először, az előző kérdésemnél. — Nem vagyok szomorú, de túl vidám sem. Olyan töprengő vagyok talán. — Eusébio úr, nem fárasztom tovább, lapunk olvasói nevében sok sikert, erőt, egészséget és boldogságot kívánok. — Köszönöm szépen, búcsúzott, s kezet adott. Amikor ezek a sorok napvilágot látnak, a lisszaboni visz- szavágón is túl leszünk. Van egy remek tétele a labdarúgásnak, s ebben a megállapításban sohasem csalódtunk még: A LABDA GÖMBÖLYŰ. BATTA GYÖRGY MICSODA KEDDI NAP! Találkozások Alberttel és Eusébioval u. í. SPORT Coiuna és a hó. Meg egy ravasz tekintet és egy bajusz. F.z a felvétel néhány másodperccel azután készült, hogy Kováé* Gyula, az MTI fotoriportere Colunái megörökítette. A nyúlánk melegítöruhás fiú Torres, öt nem kell különösebben bemutatnunk. .A fehérhajó bácsit annál inkább. Ö Fradi f áéi. a leghnségesebb ferencvárosi szurkoló. Hobbyja? Hírneves labdarúgókkal fényképezkedni. Most Torres a kiszemelt „áldozat“.
