Új Ifjúság, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1968-03-19 / 12. szám

ste nyolc Óra s még sehol semmi. Holnap le kell adni az újságot. Az első oldal még üres, nincs vezér cikk. A rovatok anyaga silány dilettáns, savanyított káposztá hoz hasonlít. At kell pót ózni mindent. Ráadásul nem vagyok megelégedve salát cikkeimmel sem. de, hogy átírtam őket, ahhoz nincs erőm. Már várnak a gépíró lányok. Bent ülnek a szerkesztőségi hodályban Borzasztó, églqérö helyiség. 01 dalára fordítva hasonlítana In kább szobához, mint így... De akkor hol lenne a klfárat? Tyúklétrát kellene állítani az altóhoz, hogy közlekedhes sünk ... De mégsem olyan rossz ez a szoba. Mindent elbír: hol cikkírással, hol névnap ünnep­léssel átvirrasztott éjszakákat, fiatal, titánt dühönqésü vitákat, hegyeket rengető mondatokat. Talán átélné még a világvégét Is. A szellőzetlenséggel vegyes cigaretta szaga megmaradna akkor is, s az újságot így is csak az utolsó pillanatban nyöqnénk össze. Mär ketten rágták ceruzáju kát az asztal mellett. Lehetőt csalogatnak a lehetetlenből: stilizálnak, dühöngenek, csak­nem átírták a cikkeket. Csata mező az asztal, s turkálnak a papírok között, mint kakas a szemétdombon. Betársulok az ismeretlen számsorba, Macska módra kaparom a papírt; akt ezt elolvassa, ember a talpán A lányok ásítanak az írógép nél. Állati rendesek, hogy segí tenek. A munkából egyikünk sem lát egy fitylnget sem ... Na végre, van mit gépelniük. Már füstszűrőig égett utolsó cigarettám ts. Közben előkerül egy újabb dobozzal. Hárman vagyunk, hamar elfogy. A gyu- fásdobozban pedig csak egy szál gyufa zörög. Lehűlt a le­vegő. Meggyújtjuk a gázt az utolsó gyufával, s rágyújtunk a kályha gázlángjáról. Kínoz az álmosság. Már napok óta nem aludtam rendesen. Dopping kellene. A belsözsebböl előke­rül a zugárú. Éhgyomorra húsz perc alatt érezni hatását, s ak­kor az embert jóleső érzés fogja el Dolgozik mint a kuli: se lát, se hall. S a hatás nem ts marad el: fölvidulunk, fantá­ziánk vicceket termel. Gyenge • humor, de nevetünk. A gépíró lányok már elmentek, befejez­ték az írást. Letisztázták az anyagot, születik a vezércikk. Talán reggelre együtt lesz min­den. Az anyag mehet a nyom­dába Kinyomják,' megjelenik, aztán puff... Ez volt az egész? Nyolc silány oldal. Kár, hogy nem több... De ennyi ts miért? Mi a csudának firkálunk. Gu- bózzon be mindenki saját vac­kába, s csináljon azt, amit akar. Mit érdeklődik a többiek után? Elégedjen meg magával, fütyül­jön a közösségre. Malmozzon mindenki saját szakállára, hogy merre tolja taligáját a másik az már ne érdekelje. Minden­kinek megvan a saját útja, húzza azon szekerét. Ha megy, megy. ha nem megy, nem megy. S ha mégsem megy? ... Hát dögöljön bele, én bizony nem segítek... A múltkor az enyém is megakadt, nem birtam tovább húzni. Ki segített? ... De nem, nem maradi a sárban. Ügy rémlik, hogy jött egy hangya, DUFAY MIKLÖS: Gyufa szaporulat Lassan koppannak a betűk a papíron... Egyhangúan hulla­nak az esőcseppek az ablak pléh párkányára: klp, köp, ktp. köp ... A fenébe Is, miért esik az eső, úgy sem lehet dolgozni, a hangzavar eltereli az ember figyelmét, faj, jólvan, elállt... Mit firkáltál itt össze? Patikus kell az írásodhoz. Tanulj meg Imii Első elemiben én tudtam a legjobban olvasni... I betűre megégettem az újjam: iíi... Hogy is volt az em betű? ... Ja igen. Boci mú. — Közben silabizálom művem. A csuda se látta még, saját magam után nem tudom elolvasni a szava­kat ... De buta vagyok, hisz még él bennem a téma. No írd. korunk követelménye... Írod?... Az eső újból megered: ktp, köp, ktp, köp. Szaporodnak a betű- tócsák. Lesz miben gázolnia az olvasónak. A csuda bele. Eszembe lut egy régi cikkem. Nagyon sze­retem azt az írást. Nyílt szim­bólum — most ötlött fel ben­nem ez a jellemzés —, s a mu­mus nem értette meg. Ez örö­met okoz, nevetek ... Megállít­hatatlanul vánszorog előre az óramutató. Meg kell őrülni, tíz óra, s még mindig szinte egy helyben piszmogok ... Már el csendesedett az utca, kijöttek az emberek az utolsó mozi előadásról. Az ugrásnyira lévő kávéházból beat zenét kever ide a zenegép. Pfuj. ■. olcsó szórakozás ...De micsoda fíny- nyás lettem? Néha-néha oda­figyelek, jólesik a zene. En is inkább táncolnák most... Ide gesen remeg a kísújjam ... Még hiányzik valami a lapból? Per sze, vezércikk még mindig nincs. Az három gépelt oldal. Ügy kell megszülni, hogy idő­szerű legyen, s legyen monda nivalója is. őrültség, mondani való. Ketté áll tőle az ember füle, nem tudja kifejezni magát, mert mindent sablonizálnak Minden közhellyé válik. Igaz a közhely is közhely lett. No mu>$t légy okos Domonkosi letette magával vonszolt, nagy, fehér tojását, s együttes erővel húztuk kt a kátyúból... Most már mindent bele. Meg kell csinálni a technikai szerkesz­tést, betördelni a cikkeket. Már csak játék az egész, s az írás is csak játék, játszunk, és kész az újság ... játék? Szép játék, kockajáték. Egyik kockát a má­sikra. Így ni: Egymás mellé, egymás felé s kész a vár... Hahó ellenség, gyere, s lődd porrá. Vagy talán félsz? fa persze, nekünk is vannak ágyúink, nem adjuk meg ma­gunkat, körömszakadtáig har­colunk. Érdemes? ... Hát per­sze, hisz saját kezűleg raktuk a kockákat, még nedvesek az izzadságtól Csak gyere ellen­ség, nézd meg, meglásd, neked Is megtetszik ... Bekukkant, de fegyverét mégis ránksüti. A löveg megszaggatja építmé­nyünket. .. Már csak három ci­garetta maradt a dobozban ... Neked egy, nekem egy, kertben a klskórónak is egy ■ ■ . f ülledt hőség van a hodály­ban, kikapcsoljuk a gázt. Hajnalodik, megindult a trolibusz járat. A vezeték vál­tóján élesen kattannak az áramszedők. .Újrakezdődik az élet. Munkába sietnek az embe­rek ... Hogy milyen rövid egy éjszaka? ...A három cigarettát ünnepélyesen elszívjuk, ha be­fejeztük a munkát... Na végre, ott a pont a vezércikk végén. Legépelni, kijavítani a géphi­bákat ... Rövtd lett? Majd na­gyobb betűkkel szedetjük ... Megvan az újság, s izzadtság- szagú, mint a vár kockái... S mivel gyújtunk rá? — A gyű- fásdobozban találunk még egy szálat. Amíg mi izzadtunk, ad­dig talán a doboz is kiizzadott egy szál gyufát. u| ifjúság 5 A napokban lesz 68 éves. Bár közel két évtizede Budapesten él, a ma­gunkénak valljuk, hiszen a mi tá­jainkról indult, bölcsőjét Gömörben ringatták, itt vált költővé, publicis­tává, szónokká, szervezővé és tudat- téremtővé, itt küzdött teljes vállbe- vetéssel az emberi s ezen belül a nemzetiségi jogokért, itt vált a vox humana harcos hirdetőjévé. Nélküle elképzelhetetlen a polgári Csehszlovákia magyar irodalma s egész szellemi élete. Egyik verskö­tetének a címe, az Üjarcú magyarok — a kisebbségi sors jelszava és hit­vallása lett. Már 1925-ben ilyen merész elvekét hirdet: „Szeressétek az elnyomottakat, tegyetek úgy, ahogy akarjátok, hogy veletek te­gyenek, legyetek ti minden lelki és testi kifosztás legerősebb ellensé­gei ..., a legszélesebb emberi szoli­daritás, legszebb humanitás, legle­tr GYORY DKZSÖ hetőbb szabadság, legbátrabb becsü­let ...“ Egykori harcostársa, Ilku Pál, a mai magyar művelődésügyi miniszter így jellemezte a költő­agitátort: „Győry az értelmiségnek a cselekvő, küldetésvállaló balpartra mutatott, és nem azt mondta, hogy „Előre“ hanem azzal tett példát, hogy ki merte mondani: „Utánam!“ Győry azonban nem rekedt meg a kisebbségi költőtudatnál. A „Sosem magunkért, mindig másért hirdet­tünk többet mint magunk“, valamint „a sors értelme: nép lenni a népek s ember lenni az emberek között“ kimondásával nemcsak Európa, ha­nem az emberiség szószólója lett. Nagy tisztelettel és megbecsülés­sel idézzük ma újból Győry Dezsőt, akinek hányatott, de harcos és tö­retlen életútja, népért élő humaniz­musa, becsületes ember-ipagyarsága tanulság és példa számunkra. Életútja 1900. március 18-án született Rimaszombatban. Itt ,1árt elemi iskolába, s itt végezte el a főgimnáziumot 1918-ban. Főiskolai tanulmányait az eperjesi jogaka­démián kezdte, majd Budapesten bölcsészetet hallga­tott, később a Halle-Cöthen-i Kereskedelmi Főiskola és a Hamburgi Kereskedelmi Akadémia hallgatója volt. Közben nevelősködött, 1918 őszén az olasz frontra ke­rült. ahonnan októberben több társával hazaszökött. Az őszirózsás forradalom után nemzetőr volt. 1919-ben a Gömöri Munkás szerkesztőségi tagjaként működött, jú- nius-jűliusban pedig a magyar vörös hadsereg híres 39-< es dandárjában harcolt Karikás Frigyes oldalán. A Ta­nácsköztársaság után a csehszlovák légionisták három ízben is letartóztatták. A csehszlovákiai magyar szellemi életben már a hu­szas évek legelején jelentkezik. 1921-ben részt vesz a Csehszlovákiai Országos Magyar Cserkészszövetség megalakításában (Losoncon), amelyet azonban betil­tanak. Ekkor kezdődik publicisztikai pályafutása is. 1923 őszén — Darkó Istvánnal és Simándy Pállal — meg­alapítja a Madách Kört, s Darkó Istvánnal átveszi a Lo­send Hírlap szerkesztését. Haladó szellemű cikkeiért és a Madách Kör Ady-estjéért elveszíti állását, s így 1924 végén a Kassai Napló belső munkatársa lesz. Jar- nó Józseffel ekkor készíti el a csehszlovákiai magyar toliforgatók első „írói kataszterét“. Az eddig zárt kö­rű Kazinczy Társaság ezzel vált széleskörű kulturális egyesületté. 1925 januárjától a Kassai Napló felelős szer­kesztője. Életének jelentős állomása 1925 ősze, amikor a ma­gyar ellenzéki pártok közös fővárosi napilapjához, a Prágai Magyar Hírlaphoz hívják. Itt megindítja a lap irodalmi mellékletét, a Magyar Vasárnapot. Ennek Író­ink arcképcsarnoka c. rovatában haladó szellemű ma­gyar írók portrétsorozatát írja ill. íratja meg. A mel­léklet szerkesztését hat hónap múlva a konzervatív kö­rök kiveszik kezéből, s elbocsátják állásából. 1926 má­jusában írótársaival Trencsénteplicen megalakítja a Magyar írók Szövetségét, az írók közötti ellentétek mi­att azonban ez a terv nem valósulhatott meg. 1926 és 29 között valójában állástalan. Közben fá­radhatatlanul szervez és ír. 1928 május 19-20-án Bu­dapesten az Ady-ünnepségek alkalmából rendezett „Ezer magyar diák Ady-estjén“ szónokol. Ugyanezen év nya­rán — az anyagi fedezet előteremtésével — elősegíti a gombaszögi ifjúsági táborozást, amelyen megalakul a Sarló mozgalom Énnek egyik alapító tagja. 1929 tava­szán néhány hónapot Olaszországban tölt újságíró ösz­töndíjjal, az év decemberében megbízzák a Képes Hét c. irodalmi folyóirat szerkesztésével. Ezt Vozári De­zsővel népfrontos szellemben szerkeszti, emiatt a la­pot 1930-ban megszüntetik s a Prágai Magyar Hírlap képes mellékletévé degradálják. Haladó szellemű ver­seiért és cikkeiért azonban a lap reakciós többségű szindikátusa mindkettőjüknek mihamar felmond. Ezt megelőzően Győry Dezső a Csehszlovákiai Magyar Új­ságíró Unió elnöke lett. 1931-ben tagja a Csehszlová­kiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Tár- sáság előkészítő bizottságának • 1931 őszétől másfél évig nevelő egy eldugott gömöri faluban. 1933 tavaszától a Prágai Magyar Hírlaptól ki­vált főszerkesztő és munkatársai által alapított antiir- redenta és antifasiszta pozsonyi „Magyar Újság" fele­lős szerkesztője. 1936-től aktív részt vállal a népfront-mozgalomban, előadást tart a Szovjetunióban élő magyar Írók mun­kásságáról. helyet ad a volt sarlós íróknak, erősen tá­madja Jaross Andort és a nácibarát reakciót. 1937-ben Vozári Dezsővel megalakítja a haladó szellemű, anti­fasiszta Csehszlovákiai Magyar Demokratikus Irókört, melynek elnöke lesz. Ez év tavaszán deputációban ké­ri ötezer koronás államdíj megadását magyar írók ré­szére, amelyet meg is kaptak. A csehszlovákiai PEN- club négy magyar tagjának egyike, s mint ilyen részt- vesz a PEN-ciubok 1938-as világkongresszusán. A müncheni döntés után Prágában marad, majd 1939 tavaszán, Prága lerohanása után Pozsonyba menekül. Itt a fasiszták elől négy hónapig bújdosik. Szülővá­rosában a Horthy-detektívek, Pozsonyban a Hlinka-gár- da tagjai keresik. Később név nélkül ír a pozsonyi ma­gyar lapokba. Karácsonykor az Esti Újság megjelente­ti Magyar Hegyibeszéd 1939 karácsonyán c. verscik­lusát, amely Emberi Hang címmel, füzetben is megje­lent. A második kisebbségi sorsban megindítja a Szlo­vákiai Magyarok Kiskönyvtára c. sorozatot. Az „önálló szlovák állam“-nak ezek voltak az első magyar nyel­vű kiadványai. 1940 végén az akkor Magyarországhoz tartozó Be­regszászra költözik, ahol magántisztviselő. A magyar lapok közül csupán Móricz Zsigmond Kelet Népével tart­ja a kapcsolatot. 1944 októberétől a Vörös Hadsereg lapjának ír. versei és fordításai a kárpátukrajnai ma­gyar sajtóban jelennek meg. Alapításától kezdve tagja az Ungváron szerkesztett Kárpáti Igaz Szónak. 1949-ben Budapestre költözik. Itt több folyóirat, köz­tük a Könyvbarát szerkesztőségi tagja. 1960 óta nyug­díjas. azóta csak mint író dolgozik. Művei Győry Dezső egész hányatott élete ott található mű­veiben. A polgári köztáfsaság kisebbségi sorsát iróem- ber alig érezte jobban a saját bőrén, mint ő. De alig akadt a szellemnek olyan embere, aki hűségesebben áll­ta volna a harcot, mint ő. De nem is akad költő, aki több mint két évtizeden át keményebben és töretleneb­ből hirdette volna az „emberi hangot". Első verskötete, a Százados adósság 1924-ben jelent meg Rimaszombatban. 1927-ben két kötetet is kiad, A láthatatlan gárdát és az Üjarcú magyarokat. Ez utób­bit Móricz Zsigmond a Nyugat 1928 márciusi számá­ban igen melegen méltatja. Györyt Ady utódjának mondja, s többre értékeli az akkori magyarországi köl­tőknél is. Ilyen elragadtatással ír a költőről: „Csak Ady élte ennyire magyar voltát, ilyen kínlód­va, ilyen vere.jtékesen, ilyen imádsággal, ennyire min­den pillanatában ennyire Sors-küldötten... Benne van a magyar bánat egész régi skálája, de valami új erő­vel, az új szociális és emberi célok felé irányuló arc­cal és szívvel. Magasabban van e tekintetben, mint az itthoni költészet." A Hol a költő? és A hegyek árnyékában c. kötetei u- tán 1937-ben megjelenik Eperjesen a Zengő Dunatáj, amelyben a kisebbségi költő küldetéstudata a tető­pontra jut: Európa szószólója lesz: A mentém egyik ujja hímes, érzelgős, forró, ez Kelet; az ész szaván agyafúrt, hűvös Nyugat varrta a más felet. S míg itt virrasztók, két kultúrát osztó Kis-Kárpát dombokon, ezüst Dunám a mentém csatja, s a kettőt összegombolom. A legteljesebb helytállás hangja 1939 karácsonyán a már említett Magyar hegyibeszédben szólalt meg (1940 elején Emberi hang címmel): Most: légy a gáton férfi s jelkép álld a sarat, a túsz te vagy. magán, de, tán magad a nemzet, ember-magyar, tanod ne hagyd! Fábry Zoltán így üdvözli a kötetet: „Ady háborús helytállása, háborúval, embertelenséggel szemben kivi­rult embersége nem véletlen. Nincs ennél nagyobb törvény és szebb adottság: ennél kötelezőbb és súlyo­sabb örökséget poétanép nem vállalhat és nem hor­dozhat! „Ember az embertelenségben": Ady parolájá­nak egyik legreálisabb visszhangja, leghitelesebb vál­tozata Győry Dezső embermagyar tana! Az Ady-ma- gyar csakúgy, mint a Győry-magyar a legnehezebb em- berprőbákon magától értetődőn egyenlíthető az em­berrel, az emberséggel.. Ady és Győry rokonsága két­ségtelen, a vox humana magyar embervalósága, e kötet emberi hangja — cáfolhatatlan." A háború után prózával jelentkezik. Prózai müvei közül legjelentősebb a Viharvirág — Sorsvirág — Tűz virág című regénytrilógiája. Ennek első kötetéért 1956- ban József Attila-díjat kapott. Ugyancsak József At- tila-díjjal jutalmazták a Vérehulló szerelem címen 1958- ban megjelent, történelmi kisregényeket tartalmazó kö­tetét. Két régényéről kell még említést tennünk, mivel mindkettő szlovákiai tájakon is játszódik. Mindkettő 1960-ban jelent meg. A nagy érettségi regényes visz- szaemlékezés az 1918-19-es forradalmi harcokra, a Gömöri rengeteg pedig a második világháború magyar partizánjairól szól, akik a gömöri hegyekben a szlo­vák partizánokkal együtt harcoltak. Már most fel kell hívnunk a figyelmet Az „újarcú magyarok" regénye című önéletrajzára, amelynek, első részét a közelmúltban folytatásokban közölte az Iro­dalmi Szemle s könyvalakban előreláthatóan 1969-ben jelenik meg. Győry Dezső 1960-ban a Magyar Népköztársaság El­nöki Tanácsától Munka Érdemrendet kapott.

Next

/
Thumbnails
Contents