Új Ifjúság, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1968-03-12 / 11. szám

0 ú| ifjúság De Rita reggelre se iött ha­za. A három édesanya megál­lapította, hogy a lányok ruhás­szekrényéből sok minden hi­ányzik. Magukkal vitték az ék­szerüket és valószínűleg min­den pénzüket is. Délelőtt még nem akartak elmenni a szü­lök a rendőrségre, csak dél­ben lőttek össze a Barth csa­ládnál. Mi történhetett a lá­nyainkkal? ismételgették kétségbeesetten. — Hová me­hettek? Rita Barth csinos, szép lány­ka, a milliomos papa fényű­zően berendezett villájában élt, gyakran hívta meg „par- tv“-ra társaságát. Autójával veszélyeztette a város forgal­mát. A legnagyobb szenvedély- lyel hódolt a vízi-sielésnek. Már a fél világot bejárta a legdrágább tengeri fürdőhe­lyen nyaralt, exkluzív magas­lati szállodákban lakott, a pa­pagájával vadászatokra járt, saját motorcsónakjában kirán­dulásokat tett, a mamával a legdrágább szalonokban var­ratott és a legdrágább model­leket vásárolta meg. Aznap, amikor Rita eltűnt, az apjával az Opel Admiral kocsin ment az iskolába. Rita bőrka­bátban. táskával a kezében in­tegetett az apjának, amikor ki­szállt. Rita már tudta, hogy búcsúzik az apjától, az eddi­gi életétől a villától, a fény­űzéstől. Rita egyik barátnőjé­nek elmondta, hogy nem bír­ja már tovább ezt az életet, mert az „tiszta köpedelem" Rita unta magát. Onta a jó­létet. Unta a gazdagságot. Az apját csak az üzlet érdekelte, a pénz, a pénzhajhászás. a ma­mát meg csak a ruhák, az ék­szerek és a pletykák. CHEK JÚLIA A három szülő jelentést tett á rendőrségen, de a rendőrség nvomozása eredménytelen ma­radt. Barth papa vette kezébe »'/ ügyet és saját szakállára kez­dett nyomozni. Stőrer Gabi e- gyik füzetében egy bejegyzési találtak,, amely arra utalt, hogy talán Hamburgon keresztül Svédországba mentek a lányok. Rita füzetében egy térképet találtak, amelyen vörössel volt megjelölve az út Spanyolország felé. Hilda papírkosarában ta­láltak egy egészen pici papír­foszlányt, amely aztán helyes irányba terelte a kutatást. A papiros egy levél volt. két hírhedt huligán-vezér nevét vették ki belőle. Ezek a huli­gánok a lányokkal Franciaor­szágban vagy Spanyolországban szerettek volna találkozni. A berlini huligánok levélben ta­nácsokkal látták el a lányo­kat. — Feltétlenül nadrágban gyertek, hozzatok fürdőruhát Is, a bikinit bugyinak is lehet használni. Hilda szülei a lány szobájá­ban egy búcsúlevelet találtak: „Ne keressetek, nem akarunk visszajönni. Ha elfognának minket, akkor véget vetünk az életünknek. Mi már ezt az u- nalmas életet nem bírjuk to­vább. Ez nem is élet, csak ve­getálás!“ Barth papa erélyesen folytat­ta a nyomozást. Áruháza alkal­mazottaiból kiválogatta a leg- csinosabb fiatalembereket. E- zeknek nem volt szabad borot­válkozniuk, zsíros, piszkos öl­tönyökbe bújtatta őket és azok igyekeztek bejutni a huligánok gyülekező helyeire. Rita egyik osztálytársnőjétől tudták meg, hogy a három lány a huligánokkal Spanyolországba akar menni a huligánok talál­kozójára. Állítólag Avignonban kellett a berlini fiúkkal talál­kozniuk. Barth papa emberei Avignon, Spanyolország felé robogtak. Felkeresték a legnagyobb spa­— Hát halljuk — bíztatta Péter. — Mikor én magát először felszedtem a „Részeg Ponty­ban" — kezdte a lány — ak­kor az egész halott egy hum­bug volt. — Szóval hazudott — szö­gezte le Péter. — Na mit mondtam? — dia­dalmaskodott Sanyi. — Te ne mondj semmit, te fogd be a szád — ajánlotta Péter — folytassa hölgyem. — Nem hazudtam, — mond­ta a lány — hanem kísérle­teztem. Ugyanis egyik ittlakó kollégámmal riportsorozatot a- kartunk írni, melyben arról lett volna szó, hogy hogyan rea­gálnak különböző embertípu­sok, ha bűntény, esetleg ha­lál közelébe kerülnek. — És ebből a célból ijeszt­gette a pasasokat, azzal a szé­ken ülő alakkal. Ha már a kí­sérleti nyúl kevésbé dicsősé­ges szerepét töltöttem itt be, árulja el legalább, hányán ug­rottak be ennek a süket dumá­nak. — Senki, mert maga volt az egyetlen, akinél kísérleteztem. — És vajon miért? — Mert az egésztől elment a kedvem, t. i. az egész do­log hiányos volt. nem voltak megbeszélve a részletek, meg közben rájöttem, hogy nem­csak a halott humbug, hanem az én kísérletem Is. — Hogy-hogy? — Csak arra lett volna jó! hogy én az utcán lődörögjek, ne legyek itthon. — Nem látom a titokzatossá­got — mondta Sanyi — ez a kísérletezés nem rendkívüli. — Fenéket rendkívüli, csak fárasztó — mondta sóhajtva Péter. — A titokzatosság ott kezdő­dik, hogy például Péter eseté­ben is én itt egy lábnyomot és egy szelencét találtam. — Talán a kamerád csem­pészett ide ilyen bűnjeleket — mondta Péter. — És mikor feküdtem, saját kulcsával egy hindu jött be a szobámba, majd kitört a nya­valya, máig sem tudom, mit keresett itt. Meg aztán — for­dult támadóan Sanyi felé — itt a maga mélyentisztelt fő­nöke. folyton részegnek tetteti magát, miért? És voltaképpen mit keres itt a rendőrség? — Ezt hiába kérdezi kedves hölgyem, mert én erre felelni nem tudok — mondta Péter Ez az alakoskodó hekus itt mellettem, még úgysem mon­daná meg. — A legfurcsább az eset­ben, hogy Péter azt kérdezte, hogy néz ki a halott, aki a széken ül, én a Lackó bácsi külsejét meséltem el neki, mert hamarjában más nem jutott az eszembe, erre fel ma tényleg itt találom a széken holtan. Nem is beszélve arról, hogy mire újból visszajövök magá­tól elsétál, ez magának nem e- lég titokzatos? Erre feleljen — fordult Lili harciasán Sanyi fe­lé. De mire a száját kinyithat­ta volna, sikoltozás kerekedett a folyosón. Vége! NOBEL ALFRÉD A NOBEL-DÍJ SZÜLETÉSE Mindannyian tudjuk, hogy Stockholmban évről évre kiosz­tásra kerül a tudomány, irodalom és a béke eszméinek leg­kiválóbb képviselői között a jelentékeny összegű Nobel-díj. Azt is tudjuk, hogy Nobel zseniális feltaláló volt. találmá­nyai a nitroglicerinnel kapcsolatosak, és ő fedezte fel a di- namitot. Ennél többet azonban kevesen tudnak Alfred No­belról (1833-1896), a tudós kutatóról és üzletemberről, a há­borút mélyen elítélő és megszüntetni akaró dúsgazdag fegy­vergyáros sikeres, de különös, magányos, ellentmondásos és tragikusnak mondható életéről. Nobel a XIX. század legki­válóbb vegyészei közé tartozott, a tudomány harcosaként ko­rának szolgálatába kívánta állítani a természet hatalmas e- rőit. Sokan azonban őt igyekeztek felelőssé tenni a talál­mányai gyakorlati alkalmazásából, pusztításra történő felhasz­nálásából keletkezett károkért. A nagy feltaláló egy min­den eddiginél borzalmasabb fegyver előállításával képzeli el a háború rémének megfékezését: szerinte egy ilyen fegyver megakadályozhatja, hogy bárki is háborút merjen kirobban­tani. Nobel azt hitte: ő irányítja az eseményeket, pedig a- zok szabták meg találmányai sorsát. Amit lángesze az em­beriség felemelkedésére szánt, azt az emberek egymás pusz­títására használták fel. Mint kutató, életében a lehető leg­nagyobb sikereket érte el, mégis élete csalódott, tragikus volt: különös, magányos emberként élt. elvesztett illúziók­kal... Alfred Nobel 1833 október 21-én született Stockholm északi külvárosában Emmanuel Nobel negyedik fiaként. Apja nagy találékonysággal, feltalálói tehetséggel rendelkezett, az orosz Petrográdban gyárat rendezett be: pontonhidakat, speciális aknákat, hajók részére gőzgépeket gyártott. Itt szerezte Al­fred rendkívüli érdeklődését a technikai találmányok iránt Huszonhat éves korában visszatért Stockholmba s robbanó­anyagokkal kezdet kísérletezni. Hosszú évek szakadatlan mun­Az utóbbi időben hazánkban is fokozódott az érdek­lődés a társadalmi jelenségekkel és viszonylatokkal foglalkozó tudomány: a szociológia iránt. • AZ ELNEVEZÉS • A XIX. századi francia filozófustól, az úgynevezett pozitivizmus megalapozójától, Auguste Comte-tól ered Ö a szociológia kifejezést a biológia (élettan) mintá­jára társadalomtanként határozta meg. (Társadalom latinul: societas, franciául: societé.) • EREDETE • — A társadalmi jelenségek figyelésével, vizsgálatával már az antik kor gondolkodói — így Arisztotelész is — foglalkoztak. A polgári világnézet kialakulására pedig — egyebek mellett — hatottak Morus Tamás, Bacon, Spinoza, Rousseau, Voltaire és mások felismerései a társadalmi fejlődésről. A valóban tudományosan meg­alapozott szociológia azonban csak akkor kezdődhetett amikor Marx és EngMs a történelmi materializmussal általános elméleti és módszertani alapot adtak a tár­sadalmi viszonyok, kapcsolatok vizsgálatának. • MARXISTA SZOCIOLÓGIA • — Alapvető tárgya: a történelmileg konkrét' társada­lom szerkezetét meghatározó társadalmi viszonyok vizsgálata. Zygmunt Bauman lengyel szociológus a kö­zelmúltban magyarul is megjelent Általános szociológia című összefoglalásában a marxista szociológia két for­máját különbözteti meg. A mechanisztikus marxista szociológusok — képviselői a többiek között Kautsky, Plehanov, Buharin — elsősorban azokat az objektív törvényeket kutatták, amelyek bizonyítják: milyen irányban halad a világ az emberek részvétele nélkül is. Az aktivista marxisták — Lenin, Gramsci is — viszont az emberek akaratával, mint a történelmi szükségsze­rűség összetevőjével foglalkoztak és foglalkoznak. • A SZOCIALISTA TÁRSADALOMBAN • — A szociológia nemcsak a viselkedés, az emberi magatartás elemzésének tudománya. Ezért szükségsze­rű olyan társadalomban is. ahol a történelmi fejlődési már az ellentétes erők harca határozza meg. Sőt: a társadalom mérnökei (a szociológusokat nevezik Így) ebben a társadalomban dolgozhatnak a legaktívabban. A Szovjetunióban, Lengyelországban és hazánkban már jelentős eredményei mutatkoznak a köliinböző szocio­lógiai kutatásoknak. • POLGÁRI SZOCIOLÓGIA • — A polgári szemléletű szociológia központja az Egyesült Államok. Itt sokan csupán jelentéktelen rész­letadatokat gyűjtenek, nehogy óhatatlanul szembeke­rüljenek a hivatalos politikával. Ugyanakkor több jelen­tős és nem egy esetben osztályszemléleten is túllépő szociológus dolgozik az USA-ban. Nálunk is érdeklő­déssel fogadták például C. Wright Mills Az uralkodó elit című könyvét. Vance Packard tanulmánya, The Hidden Persuaders (A rejtett üldözők) bizonyította, hogy az amerikai átlagembert napjainkban már nem reklámmal hódítják, hanem elsősorban öntudatlan vá­gyaira hatnak. Ugyancsak figyelmet érdemlő Packard- publikáció a The Status Seekeres: Státuszkeresök. TRAGÉDIÁJA kája, álmatlan éjszakája, sikertelen kísérletei után — mi- közben laboratóriuma felrobbant, öccse is elpusztult — állí­totta elő az új robbanószert, melyet 1867-ben dinamit né-* ven hoztak forgalomba. A dinamit rengeteg — addig megva- lóslthatatlannak hitt — elképzelés megvalósítását tette lehe­tővé. Nobel üzleti hálózata rendkívüli méreteket öltött. 1869-től Párizsban, 1891-tól haláláig pedig San Remóban élt. Tovább kísérletezett: olyan robbanószert akart előállítani, mely a nit- roglicerin erejével és a dinamit tulajdonságaival rendelkezik. Mindezeknek a sikereknek ellenére. Nobel élete végéig szo­morú, emberkerülő férfi maradt. Nem volt szerencséje a sze­relemben, érzelmei viszonzatianul maradtak. Egészsége a sok megerőltető munkától rohamosan romlott. Élete utolsó éveit az olaszországi San Remóban töltötte, a gyönyörű „Vil­la Nobel“-ben, és itt halt meg 1896 december 10-én minden­kitől elhagyva. Halála előtt egy évvel Párizsban megírt végrendeletében a robbanószerek gyártásával összegyűjtött hatalmas vagyona legnagyobb részét alapítványként letétbe helyezte. Ennek é- vi kamataival azokat díjazzák, akik az emberiségnek a leg­nagyobb hasznot hajtották, fajra és nemzetiségre való te­kintet nélkül. Az alapítvány kamatait öt díjra kell felosztani: fizikai, kémiai, orvostudományi, irodalmi és békedíjra. A No- bel-díjjal kizárólag csak élő személyeket tüntetnek ki, a dí­jat 1901 óta osztják szét. A béke-díjra egy öttagú norvég bizottság, a többi négy díjra pedig a Svéd Tudományos Aka­démia tesz javaslatot. A Nobel-díjat Stockholmban szigorúan előírt ünnepélyes külsőségek közt a svéd király adja át a iutalmazottaknak a hangversenypalotában. A díj a pénzösz- szegre szóló utalványból, diplomából és egy díszes arany­éremből áll. Alfred Nobel tehát még végrendeletével is a béke ügyét szolgálta, a tudomány békés fejlődését segítette elő. így vált a dinamit zseniális feltalálója a tudományos elő­rehaladás, a fáradhatatlan kutatás és a béke igazi harcosávA. Schmidt mama Braunsch- weigban (Nyugat-Németor- szág) hiába várta vacsorára 17 éves lányát. Hildát. Már el­múlt éjfél, 1 óra, 2 óra, de a lány nem jelentkezett. A szigorú Stőrer papa, aki városi főellenőr volt ugyancsak Braunschweigban, hiába várta feleségével együtt vacsorára Gabi lányát, aki 15 éves volt és középiskolába járt. Schmidt papa éjfélkor felltívta a Stő­rer lakást és azután félórán­ként telefonáltak egymásnak. Megállapodtak abban, hogy e- gyütt mennek el Barthékhoz. Ugyanis Barth Rita kebelbarát­nője volt a másik két lány­nak, és ugyancsak nyoma ve­szett. Adalbert Barth papa, akinek hatalmas áruháza van 37 fiók­üzlettel, késő este jött csak haza és meg se kérdezte a fe­leségétől, hol van Rita. Ami­kor a két apa izgatottan fel­kereste Barth papát, az meg­nyugtatta őket: biztosan tán­colni mentek a lányok. — E- gész biztosan — mondta nyo­matékosan — az én lányomban meg lehet bízni. RITA NEM JÖTT HAZA nyol huligán fészket, Ibiza és Formentera szigetét is ered­ménytelenül. Végre életjel érkezett a lá­nyoktól. Egy Miki nevű közép- iskolás fiú levelet kapott Hil­dától, amelyben ezt irta: „Új- hól autóban aludtunk és majd megfagytunk. De nem mennék vissza haza.“ Rita ezt írta a levélhez: „Nem akarunk olyan hülye, unalmas életet élni, és semmit se csinálni.“ (A semmi szót vörös ceruzával húzta a- lá). A harmadik lány hozzáfűz­te: „A karácsonyt Párizsban a- karjuk tölteni egy Jacki nevű fiúnál.“ Miki átadta a levelet a ren­dőrségnek. Rossz volt a lelki­ismerete, ugyanis jelen volt a braunschweigi huligánok klub- helyiségében. amikor a három lány a szökési tervet összeál­lította. Miki volt az, aki inte­getett utánuk, amikor a három lánv gyorsvonaton elutazott. Miki a rendőrségen ezt mond­ta: „Bíztak bennem, nem á- rulhattam el őket.“ A lányokat Párizsban sem találták meg. A szülök állan­dóan csak azt kérdik: Miért mentek el a lányok, hiszen mindenük megvolt? Szép. ele­gáns ruhájuk, ékszerük, autó­juk, amit a szemük-szájuk megkívánt! Nem tudták felfog­ni, hogy mit jelentenek azok a sorok, melyek Rita naplótö­redékéből megmaradtak: „Meg­értjük: realizmussal az embe­rek előbbre jutnak, sok pénzt szereznek, mindent megvesz­nek, amit akarnak, de roman­tika nélkül biztosan nem élve­zik az életet. Utálom azt az é- letet, amelyben csak a gazdag­ságért és a tekintélyért har­colnak." A szülők visszavárják gyer­mekeiket. S hogyha egyszer megjönnek, mit kezdenek majd velük? Dugják őket valami­lyen előkelő nevelő- vagy ja­vítóintézetbe? A „Stern“ nyomán Szociológia

Next

/
Thumbnails
Contents