Új Ifjúság, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1968-03-05 / 10. szám
új ifjúság 7 Bécs István riportja 1968 MEXICO A GARIBALDI TÉR Mielőtt elutaztam az olimpia városába, enyhén szólva is. kétségek gyötörtek. Annyi mindent olvastam a klímáról, a vízről, hogy bár nem tartozom az ijedősebbek közé, gondo- dolataimba állandóan visszatért a kérdés: vajon hogyan bírom? Ismerem az utolsó azték u- ralkodó Montezuma átkát is. Miszerint: aki Mexikó földjére lép, légyen vendég vagy betolakodó, szörnyű hascsikarások gyötörjék! A magaslat hatásától a világsajtóban megjelent különböző híresztelések miatt tartottam. Aggodalmam teljesen feleslegesnek bizonyult! Noha nem folytattam különleges előkészületeket, az átok sem fogott rajtam és nem fulladtam meg légszomjban sem. Itthon percenként általában tl- zenkettő-tizennégy alkalommal veszek levegőt sétálás közben. Mexico Cityben az első három napon megkétszereződött lélegzetvételeim száma. A negyediken viszont már teljesen otthonosan éreztem magamat. Az étkezéssel és a vízzel sem volt különösebb konfliktusom, noha sokféle mexikói ételt próbáltam ki... Egyetlen dolog 1- jesztett meg. Az egyik napon megittam néhány kupica tequi- lát, a mexikóiak nemzeti pálinkáját. Utána mintha gyorsvonat dübörgött volna a fejemben... Tehát a magaslaton még károsabb a szeszes Ital, mint másutt. A sportolók viszont nyilván szörpöket és e- gyéb hűsítő italokat fogyasztanak maid, attól pedig nem lesz semmi bajuk. AKIK A DALT SZERETIK... Az otthonossághoz egyebek között nagy mértékben hozzá járult az a hallatlanul kedves és őszinte vendégszeretet, ahogyan fogadtak. A másik: ahány mexikóval találkoztam, az mind szerette a zenét. Márpedig, a- Id a zenét szereti, rossz ember nem lehet. Soha nem felejtem el a kerékpáros körverseny ünnepélyes megnyitóját, amikor a nemzeti egyetem klubjának udvarán ízelítőt kaptunk az olimpia országának népi művészetéből, zenében és táncban elbeszélve. Az igazi meglepetés azonban csak ezután jött. A szálloda halijában beszélgettünk. Nagy nemzetközi társaság verődött össze. A csapatok mellé beosztott egyik e- gvetemista. amikor .meghallotta, mint dicsérjük a délutáni műsort, így szólt: — Uraim, ha igazán szépet akarnak látni és hallani, jöjjenek vqlem a Garibaldi térre... Űzött a kíváncsiság. Végig baktattunk a San Juan de Let- ranon, a Latin Torony irányába. Jó tízperces séta után dallamos, lágy zene bíztatott bennünket gyorsabb léptekre. Gyönyörű az olimpia városa az esti homályban, a villogó neonreklámok soha sem engedik, hogy teljesen úrrá legyen a sötétség. Ahogy erősebben hallottuk a zenét úgy növekedett, sűrűsödött az autóforgalom, de csak egyetlen pontig: a Garibaldi térig. EGY DOLLAR — TIZENKÉT DAL A tér, amelyre érkeztünk, nem érdemel különösebb jelzőt. Mintha nem is a fővárosban. hanem valahol vidéken lenne. Málladozó falú házakon siklanak végig az autólámpák fényei... A levegőben a- zonban valami csodálatos bohém hangulat árad szét és keveredik a lacikonyhák illatával. Rengeteg az autó és még több az ember. A külföldi viszonylag kevés... Maguk a mexikóiak járnak ide legtöbbet. Kétféle céllal érkeznek. Az e- gyik fajta leszerződtet egy zenekart és magával viszi szíve választottjának ablaka alá. vagy a szülői házhoz. Még ma is divatos a szerenádozás, különösen a születésnapokon. A másik fajta megáll autójával, zükbe nyomnak. Közeledett a pirkadat, amikor elhagytuk a teret. Másnap azonban újból visszatértem. mint bűnös a tett színhelyére, fényképezőgépem társaságában. AHOVA AZ ASSZONY, A KATONA ÉS A 21 ÉVEN ALULI NEM LÉPHET Először csak távolabbról kat- togtattam a „Rollyt“. Arról már meggyőződtem, hogy a mexikói ember magánlaksértésnek tekinti, ha szó nélkül fényképezik. Aztán mind közelebb merészkedtem. Vonzott az ezüstgombokkal díszített fekete ruha, a díszes sombréró. No és természetesen a muzsika... Mert a Garibaldi téren nemcsak éjjel pezseg az élet, hanem nappal is... Megkértem az egyik zenészt, aki éppen pihentette gitárját, — A szenyor szimpatikus, öt* ért is lefényképezhet — mond-* ta széles mosoly kíséretében. — Yo sono no gringo. Én nem vagyok gringo, azaz é- szak-amerikai — válaszoltam és megfordultam. Nem eresztett el. Kikérdez zett származásom és családfád mat illetően, hangosan, szélesen gesztikulálva. Barátai, zenésztársai körénk gyűltek, közbeszóltak, mert bizony, pillanatok alatt vitába keveredtünk. A téma mi is lehetett? Természetesen az. hogy a la- tinamerikai, vagy a magyar futball a jobbik-e. Fényképezhettem már, a- mennyit csak akartam. Sőt, jő tanácsokkal is ellátott, hogy a tér melyik vendéglőjében e- gyek és igyák. Be is kukkantottam néhány helyre. Valamennyi hangulatos, szinte családias képet mutatott. Csak aa zenészek körbe állják és játszanak. Megállás nélkül játszanak... A pincérek — a közeli vendéglőkből, — bort és harapni valót hoznak az autó tulajdonosának, aki elterpeszkedve élvezi a muzsikát... S így megy ez szinte hajnalig. A muzsikusok alaposan megdolgoznak gázsijukért. Tíz-ti- zenkét dalt is el kell játszaniuk, amíg egy dollárt a keálljon modellt... — Tíz dollár, szenyor... Csodálkozó arcom láttán szó nélkül megfordult és faképnél hagyott. Később rájöttem hogy ez csak üzleti trükk... Úgy tett, mint akit nem érdekel tovább az ügy. A vendég ha akarja és fontos neki, úgyis utána megy... Csak azért sem mentem. Nem bírta a láthatatlan küzdelmet és visszajött. zon lepődtem meg, hogy a bejáratoknál mindenütt ugyanazt a szöveget olvastam: „Asszonyoknak, katonáknak és 21 é- ven aluliaknak belépni tilos!“ Hát ilyen nagyjából a Gari- íaldi tér. Érdekes és hangulatos színfoltja az olimpia városának. Akiknek abban a szerencsében lesz részük, hogy részt vehetnek az olimpián, feltétlenül tekintsék meg. Milyen is az igazi szauna? 70 százaléka mégis vidéki teleAki valódi halászlét kíván, legjobban teszi, ha Szegedre utazik. A skót whiskyt Skóciában ismerhetjük meg legjobban és ha a szaunával akarunk ismerkedni, legjobban tesszük, ha Finnországba utazunk. Mert ez az az ország, ahol ez a csodálatos, örökifjú, sok ezer éves fürdőmód mindmáig megmaradt a hétköznapok elengedhetetlen kellékeként. Finnország kristályos, fenyőktől övezett tavai partján mindenütt ott találjuk az egyszerű faházikót, amely nélkül egyetlen paraszt- udvar. gazdaság sem képzelhető el. Sőt az üzemekben, gyárakban. nagyvárosi bérházakban is találkozunk szaunákkal. Az ország kereken 400 000 ■Munájának hozzávetőlegesen püléseken van. Az erdőben gazdag északi vidékeken a szaunák, ezek a kis hőkuckók belül is fával béleltek, hogy minél szárazabb meleget tartsanak. 80 — 90 — 100 fokos meleget csak száraz levegőben bír ki az ember. Ha a szauna belsejében vulkáni eredetű kövekkel rakott tűzhelyet pár pillanatra meglocsoljuk vízzel, a hirtelen támadt gőzfelhők rövid inter- mezzója után már menekülnünk is kell a szabadba a tóba, tengerbe vagy hidegvizes dézsába, esetleg a zuhany alá. Bőrünk nem érez hideget, csak valami furcsa bizsergést és a „vasztával", nyírfalomh-vir- gáccsal rákvörösre paskoltan hálásan veszi tudomásul a hűs, sőt fagyos víz- és levegőingereket. Fiatal, edzett embereknél szó sem lehet a megfázásról. A testben tárolt nagy hőmennyiség, amit 10—12 percen át a csaknem 100 C-íokos „aszalódás" során szedtünk magunkba, a lehűlést nem igen engedi tovább a belső testrészek felé. Pórusaink, ereink gyors összehúzódása automatikusan megvéd a fölös hőveszteségtől. Magam is csodálkoztam, hogy a csaknem gutaütéses hőfokon tartott fürdőszobácskából kirohanva, a plusz 9 fokos tengervizet cseppet sem éreztem hidegnek. 15—20 mp-es lubickolás után újra 10 perces izzasztás következett. Utána remek szappanos masszázs. Durva szivacsokkal, kefékkel csutakoltak végig a markos fürdő- asszonyok, akikről el sem akartam hinni, hogy csaknem 60 éves koruk ellenére naponta 20—25 látogató csontjait, izmait dagasztják ruganyossá. A szappanhabba belevegyült a paskoláshoz és masszázshoz használt nyírfalomb-csokrok leveleinek olajos illata és végigkísérte a szauna remek hangulatát csakúgy, mint a társaságunkat magába fogadó szauna-kombinát egyik „füst- szaunájának" gyantás illata, Ennek a füstös szagú „savn" szaunának illata a vidéki szauna-tulajdonosok külön büszkesége. A finn szaunapat- riota is mindig a maga szaunájának illatát, hangulatát, hőfokát „csont-szárazságát" ítéli a legjobbnak, felülmúlhatat- I annak! Finnországon kívül Európa- szerte — ma már becslések szerint 1500-2000 szauna működik; igen sok Svájcban, Ausztriában és Németországban. Sillanpäa, a híres finn író azt mondja, hogy a szauna csendjében olyan gondolatok születnek amelyek sehol máshol nem környékezik az embert. „Szaunában elszáll a harag, az epe is kiszárad" tartja egy régi közmondás. Az A- merikába szakadt finnek még ott is megépítik szaunájukat. Szállodáik, Iuxusgőzöseik sem lehetnek el szauna nélkül. Persze a szaunával vigyázni kell, mert hamisítják, ugyanúgy, mint a gulyást és a tokajit! Éppen fellendült divatja miatt sokféle dugárut terjesztenek e név alatt. Mi hát a lényeg a recept elengedhetetlen kelléktára, amely nélkül nem szauna a szauna? Ezt maguk a finnek is csak az utóbbi évtizedekben bogozgatják tudományosan, irodalomban, sportgyakorlatban. Évezredek óta ösztönösen gyakorolták, anélkül, hogy gondolkodtak volna rajta. Ma már úgylátszik, tudjuk a lényeget. Kis fabélésü fürdő- duckóban, 80-100 fokos száraz levegőben kell kibírni, míg a bőr rákvörös lesz. A nyírfa- lombvirgács, vagy a kemény sörtéjfi kefe masszázsa is ezt segíti elő. A mélységbeli tüz- helykövek több száz fokos hőfokon elporió vízgőze fokozza a hatást a kibírás határáig. U- tána következik a menekülés: a lehűlésbe. A gyors lehűlés után jöhet a második izzasztó menet azután masszázs, lehűlés, pihenés. Üdítő szénsavas szörpökkel pótoljuk a rengeteg folyadékveszteséget. A iégfürdőzés langyosabb időben szintén hozzátartozik a bőr felfrissüléséhez. A szauna edző és sportfürdő, szélsőséges ingerekkel, számos orvosilag bizonyított gyógyha- tással de ér-, szív- és tüdőbetegek bizonyos eseteinél számos veszedelemmel. Orvos tanácsa. véleménye nélkül senkinek sem ajánljuk a szaunában való ..partizánkodást“. De aki kipróbálta, megszerette, az megtanulja, mit jelent: víztől mámorosnak lenni!... Ezt néhány sportoló is tudja hazánkban, néhány tucat turista, akik olimpiákon, versenyeken, külföldi utakon ismerkedtek meg az igazi szaunával. Van már nálunk is, nem egy életképesnek ígérkező szauna próbálkozás. De minden kezdet nehéz és minden várakozást megér az, hogy tes- tet-lelket üdítő, igazi finn hagyományokat más talajba plántáló szaunák is legyenek.
