Új Ifjúság, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1968-03-05 / 10. szám

3 Pilisiig

Los Angelesben az esküdtszék1 bíróság vádat emelt Jack Kirschke állam- ügyész ellen. A vád így hangzott: Meggyilkolta Elaine nevű feleségét és annak barátját, Bili Drankhout-ot.

Ezért halál vagy életfogytiglani fegyház jár. Mielőtt az esküdtek még Ítéletet hoztak volna, a megvádolt államügyész természetesen mindent elkövetett, hogy a vádat elhárítsa. Gyakorlatból jól ismerte az amerikai igazságszolgáltatás csínját- bínját.

Az esküdtek a rendőrségi jegyzőkönyvből indultak ki: Elaine asszonyt — az államügyész 43 éves, csinos, jól öltözött feleségét utoljára 1967 április 7-én este 23 órakor látták. Az egyik szomszédasszony így emlékezett erre vissza: A kony- haablakőn keresztül figyeltem és láttam, hogy Elaine edényt mos. Mögötte egy férfire lettem figyelmes, megesküdnék rá, hogy nem Bili Drankhout volt.

Harminchat tanút hallgattak ki. A tanúvallomásokat egy 537 oldalas jegyzőkönyvben fektették le. Még az esküdtek szavazása után se vált 'teljesen világossá, hogy a vádlott tényleg megölte-e a feleségét és annak 41 éves barátját.

A vádlott, aki az utóbbi 10 évben 12 esetben emelt vádat gyilkossági perben, váltig tagadta a tettet. Ml történt hát a lakásán a kritikus napon az éjjeli órákban?

A vádlott 19,30-kor elhagyta lakását. Las Vegas- ban egy klub-összejövetelre akart repülni, de nem kapott repülőjegyet. Ezért Teryl nevű 22 éves lányának kocsijával indult.

Albert W. Harris államügyész pontosan megállapította, hogy Elaine asszony és barátja abban az órában hol tartózkodott.

Egy yacht-klubban szórakoztak. Erre a körülményre M. Jones pincérnő így emlékezett vissza:

— Ügy tudom, 1 óra után együtt hagyták el a klubhelyiséget — majd hozzáfűzte: — Elaine igen félénken viselkedett, gondoltam mindjárt, hogy attól tartott, valaki majd meglátja a kövér Biliéi.

Ez a vallomás még csak növelte a kettős gyilkosság körüli rejtélyt. Xaián létezett még egy harmadik személy is ebben a gyilkossági történetben?

Azon az éjjel Franck

nézzen. Sikerült elérni a hálószoba ablakát és legnagyobb rémületére egy meztelen női lábszárt látott. Hosszú ideig figyelte, de a láb nem mozdult meg.

A rendőrségnek jelentette az esetet. Amikor behatoltak a lakásba, Elaine asz- szonyt az ágyon fekve találták. Csak egy női pizsamakabát felső részével volt betakarva. A baloldali halántékát golyótalálat érte. A 210 font súlyú Bili melAz államügyész esete

Cornell, aki az államügyész feletti kétszobás lakásban lakott, különös neszre lett figyelmes:

— Néha úgy hangzott, mintha valaki egy ajtót feszegetne. Aztán, mintha az ajtó becsapódott volna. — Röviddel ezután Franck Cornell elaludt.

Körülbelül 42 óra múlva, amikor a szomszédoknak is feltűnt, hogy az államügyé- szék lakásában csend van és senki sem hagyta el a lakást, lement, hogy utána

lette feküdt, szintén holtan, teljesen felöltözötten: a homlokát érte a golyó. Azonnal megállapították, hogy mindkét találat 38-as kaliberű revolverből származik.

Jack Kirschkének volt egy ilyen revolvere.

A vádlott államügyész azonban alibit mutatott fel. Két benzintankos nő, Jean Ledet és Dennis Bailey ezt vallották:

— 2,30-kor egy férfi állt meg a benzinkútnál.

Jean egy fénykép alapján felismerte az államügyészt. A benzinkút 127 km-nyire fekszik a vádlott lakásától, ahol a kettős gyilkosság kb. 2,30-kor történt.

Az államügyész igen furcsán viselkedett, amikor a Las Vegas-i országúton a kocsiját feltartóztatták és aztán bevezették a rendőrségre. Amikor azt mondták neki, hogy Elaine halott, rögtön ezt a feleletet adta:

— A víkendet Las Vegasban töltöttem. A jegyzőkönyv feltűnteti, hogy a vádlott igen nyugodtan viselkedett, csöppet sem volt ideges vagy felindult.

Az államügyészt az alibi ellenére is vád alá helyezték és pert indítottak ellene, arn*ly 6 hónapon keresztül foglalkoztatta Amerika szenzációéhes közönségét.

Vajon miért követte el az államugyész a gyilkosságot?

A szomszédok és ismerősök mind azt vallották, hogy Elaine asszony a hűséget nem vette túlságosan komolyan. Talán mégis féltékenységből ölt volna a férj?

A főügyész azzal vádolta Jack Kirschkét: azért gyilkolt, mert nem volt pénze. A házaspár igen költekező életmódot folytatott. Gyanús volt, hogy az állam- ügyész a felesége 20 000 dolláros életbiztosítását meg akarta kapni.

A kettős gyilkossággal vádolt államügyész erre azt a feleletet adta:

— Évi 18.000 dollárt keresek. Feleségem pedig, mint divattervező, 20 000-ret és akkor én rongyos 20 000 dollárért öltem volna?

A Los Angeles-i rendőrség meg volt róla győződve, hogy az államügyész a tettes. A nagyközönség pedig azt hangoztatta, hogy a vádlott kiváló szakember, ismeri a trükköket és így sikerült tökéletesen eltávo- litania a nyomokat. Az amerikai lapok is úgy írtak az esetről, mint a „legtökéletesebb“ gyilkosságról.

Az esküdtek halálra Ítélték Kirschkét.

ALVAJÁRAS

A Szputnylk, a szovjet lépőit legérdekesebb fölcVR összegyűjtő, több kiadásban, így orosz, angol, franc!», japán nyelven is megjelenő folyóirat legutóbbi szánta közölte Lev Szuharebszklj, az orvostudományok dohjotta Írását a holdkőrosságrőí.

• SOMNANBULISMUS •

Bonyolult betegség. Hja Mécsnyikov, NűbEf-íHJag 5" rósz tudós megállapította: az emberi szervezet fejlő« dik, tökéletesedik, ugyanakkor azonban őriz még löfatti a távoli ősöktől: az emberazártmazású majmoktól Őrt« költ osökevény szervet, rejtett ösztönt. Ezek Sfyiki i somnanbullsmus, az alvajáráa, hétköznapi einévezésáf i holdkórosság.

• OKA •

Az alvás funkciójának sajátos zavaré. TüdSglf inéi betegségekkel, így a hisztériával, az epilepsziával sokban azonosak. Megnyilvánulásai különfélék. Egyes ős*- tekben az ember megpróbál valamit tenni, anélkül, hogv felkelne az ágyból. Más alkalommal a lakáaksn kószál Előfordul az is, hogy ésszerű munkát véges, pcféául főzéshez készül, takarít, varr. Jellemző, hogy késők* nem emlékszik alva végzett tetteire.

• MAGYARÄZATA •

Egyes alvajáróknak „szűk“ a lakás. Kimermifc ai cára és olykor meglepő ügyességgel a háztetőn járkál« nak. „Mutatványaik“ magyarázata: a beteg cseleksdé« telnek automatizmusa az agykéreg kellő fcUenórzééS nélkül történik.

• A MÁSODIK jelzőrendszer •

Iván Pavlov Nobel-dijas akadémikus tanítása: az állatoknál és az embereknél a környező valóság megismerésének különleges mechanizmusai, az úgynevezett jelzőrendszerek működnek. Az állatoknak csak egy jelzőrendszerük van, ezt a tudós első jelzőrendszernek nevezte. Ennek alapjai az érzékszervek. Az embernél viszont az első rendszerhez csatlakozik még egy, a második. Nemcsak az érzéki Ingerületeket tükrözi, hanem azok a szavak jelentései által kiváltott szimbólumait is. Az alvajárónál a rohamok alatt ez a rendszer kerül gátlásos állapotba.

• VAKMERŐSÉG •

Az ébrenlét állapotában a félelem az embernél természetes. Az alvajáró viszont aggodalom nélkül, nyugodtan sétál a háztető szélén. Alvó állapotban nem ismeri a félelmet. Bátorsága, aktivitása, elszántsága a betegségből adódik. Mindez, megsokszorozva az archaikus mozgásmechanizmusokkal, meghökkentő ügyességet kölcsönöz az illetőnek. (Soha nem szabad a holdkórosra rákiáltani. Helyes, ha szó nélkül kézen fogva, lassan ha- zavezetik.)

Undok téli nap volt, mikor reggel a föld kopogósra van fagyva, délben pedig nyúlós, híg sár borit mindent. És tekintettel arra, hogy az Exnár utca még nem volt aszfaltozva, mit tagadjuk, Liliké fejtől e- gész manikűrözött ujja hegyéig egy csöpögő sár volt, Sőt, még ki is kellett másznia, mert e- gészen az autő alá esett. És senki sem segített. Lassan felszedte a kesztyűit, meg a táskáját a sárból és megindult visszafelé. Egyetlen télikabátján literszám folydogált a latyak és csöpögött hegyes cipőjére. Finom kis lábán a harisnya cafatokban lógott. Sán- tíkálva baktatott a kapu felé, mert az egyik térdét is megütötte. hátra sem nézett, pedig hallotta, hogy mögötte valami félhangos veszekedés folyik, de még a kapuba sem ért már felbúgott egy autó, és utána csönd lett, vele a kutya sem törődött, csak mikor beért a hallba, ott állt Jancsi.

— Hol a cédula? — ugrott hozzá.

— Nem látod, ml történt velem? — mondta a lány siránkozva, de a fiú rá sem hede- rltett. — Hol a koffer? — kérdezte támadóan.

— A koffert elvették tőlem

— jelentete ki Liliké szárazon, ennek a semmivel sem törődő disznónak és fájdalmas grimaszt vágva sántikált a lift felé.

— Rögtön ide adod — mondta a fiú és durván elkapta a lányt.

— Au — szisszent fel Lili.

—Rögtön eressze el a hölgyet — kiáltotta egy most érkező valaki még a kapuban. Jancsi szorítása nem enyhült.

— Azonnal eressze el a hölgyet — mondta most már valaki közvetlen mellettük.

— Miféle jogon avatkozik bele? — kérdezte Jancsi.

— A hölgy a menyasszonyom

— jelentette ki az erélyes hang. Jancsi a meglepetéstől azonnal eleresztette a lányt.

— Szóval így — mondta gúnyosan — most már értem, a hekus babája lett...

Ebben a percben valami irtózatosat csattant, valószínűleg az a pofon, amit Jancsi képére illesztettek. De most végre eleresztette a lányt aki a fogás helyét tapogatva, sártól csöpögve, végre besántikálhatott a liftbe, onnan szólt vissza dühösen:

— Menyasszonya a hóhér — és bevágta a liftajtót — Ilyen egy impertinens dög — felta- szit, csakhogy a kofferhez jusson, és mikor már biztonságba helyezi, csak akkor jön utánam, de akkor sem velem törődik, hanem azt a másik pimasz alakot pofozza, hát le vannak fütyülve mind a ketten — szipogta fájdalmasan Liliké, is őrülten el volt keseredve.

— Nincs boldogság sehol — bőgte, miközben nagy tócsákat hagyva maga után, bevánszor- gott a fürdőszobába.

HAZUDNI VESZÉLYES.

Péter unott arccal ült a „Részeg ponty"-ban. Mivel lusta volt a saroknál tovább menni, ma itt vacsorázott. Persze ebben a bárnak csúfolt lebujbán nem volt rendes étkezés csak amolyan hidegtál, szendvics, meg hideg sültféleségek. Péter odahívta a föpincért, aki a dobossal tárgyalt meg éppen egy futballmérkőzést.

— Rudikám, árulja el hány napja ténfergett ez a sült a jégszekrényben, mielőtt nekem feltálalta? — nézett Péter undorral a vacsoramaradékra.

— Kérem, ha tetszik emlékezni, én ajánlottam a mérnök úrnak, hogy van finom, friss sonkánk.

— Viszont mondtam, hogy tojást, sonkát és kávét este nem eszem, mert azzal nappal a titkárnőm töm.

— Meg kell nősülnie a mérnök úrnak — ajánlotta Rudi.

— Áh, csudákat — legyintett Péter — Inkább egy jő há- zívendéglj. kellene, de itt ■

környéken nincs semmi.

— Pedig a jó feleség nem rossz — ragaszkodott Rudi e- redeti ötletéhez. Mivel látta, hogy Péter csak legyint, témát változtatott.

— Hogy tetszik az új zenekar?

— Ez magának űj zenekar? — tiltakozott Péter, — hiszen ezek a pasasok már egyszer rontották itt a levegőt.

— Igen. visszajöttek, már ta. valy is játszottak Itt.

— Hát persze, helyeselt Péter, Ilyen keveset játszani, és ilyen kitünően unatkozni csak a „Részeg pontyban“ lehet, hát biztosan visszahozta őket a honvágy — mondta, miközben mustrálgatta az ásltozó zenekart. A levegő langyos unalommal volt tele. Ebben a csendben nagyot nyikordult a bejárati ajtó. Mindenki odanézett, és a helységbe bejött egy nő. A nő gyönyörű volt. Vagy nem Is, inkább érdekes, és rendkívül elegáns. A nőn minden fekete volt. Fekete hajára egy masamód-remek simult, rajta pedig egy perzsabunda volt élő ibolyacsokorral, keskeny, finom lábán fekete kro- kodilbör cipő, csak az arca volt hófehér, és a szeme világított szürkén, amint kutatva végignézett a helyiségben.

Rudinak úgy tűnt, hogy Péter szinte meglapul a széken, de a nőnek felvillant a tekintete, mikor meglátta a férfit és elindult.

— Vége a nyugalomnak Rudikám — nyögte Péter keservesen. és a tekintete a főpincért a marhára emlékeztette,

amelyet a vágóhídra húznak. De udvariasan felugrott:

— Csókolom a kezét Liliké, mit keres kies környékünkön?

— Magát.

— Honnan tudta, hogy Itt vagyok?

— Egy hölgy ajánlotta, hogy keressem itt.

— Egy hölgy?

— Igen, mert kétségbesé- semben, még a munkahelyére Is betelefonáltam, és ott mondta a hölgy.

— Értem — mondta Péter — és magéban azt gondolta, hogy holnap azonnal figyelmezteti Bözsikét, hogyha túlórázik is a havi kimutatások idején, nem okvetlen szükséges, hogy este információkat adjon, sőt, hogy egyáltalán feltegye a telefont, de hangosan csak ezt mondta:

— Örülök a jelenlétének, foglaljon helyet. — A lány bundástől leült. Péter odalépett. — Engedje meg, hogy a kabátját betegyem a ruhatárba — és szolgálatkészen a leány mögé lépett.

— Nem szükséges — mondta Liliké — én azonnal megyek, illetve azt hiszem maga is velem jön, tette hozzá bizonytalanul.

— Mindjárt gondoltam — sóhajtott Péter — és gyorsan leült, hogy addig Is pihenjen. Na most mondja el drága, mi bántja?

— Péter, a szobámban egy halott ül — dadogta Lili kimeredt szemmel.

Péter nagyot ásított. — Nézze szivem ez magánál nem az első eset, de ha azt hiszi, hogy én most újra egy éjszakát átcsatangolok magával, akkor téved.

— De Péter, ez halálosan komoly — mondta döbbenten a lány— Miért nem szeklrozza ezzel a marhasággal a rendőrséget, nekik több az Idejük, meg be is vannak rendezkedve holmi éjjeli kószálásokra.

— Én kaptam egy számot, hogy baj esetén azt hívjam, de ott nem jelentkezett senki.

— Mit kell magának holmi protekciós szám, van a rendőrségnek rendes riadókészült- sége, jön az protekció nélkül la.

De a leány olyan tehetetlenül állt a fiú előtt, hogy az végre Is megszánta.

— Na ii — állt fel Péter

szomorúan, beletörődve sorsába, — gyerünk hölgyem egye meg a fene. — A garzonház ajtajában azonban megmakacsolta magát.

— Na és hogy néz ki az Illető, férfi vagy nő? — firtatta Péter.'

— Nem mondtam? — csodálkozott Liliké. — Olyan hatvanas, ritka őszhajú, cvikke- res.

— Ja, az a pasas megint, aki átlag kéthetenként a maga szobájába jár elpatkolni? És mire megállapítanák jobblétre- szenderülését, távozik. Szóval a sétáló halott újra beült a szobájába. És megismétlődött a két hét előtti jelenet. Lift, belépés, óvatos ajtőnyitás, majd Liliké sarkig tárta az ajtőt:

— Nincs Itt senki, mondta bizonytalanul a lány.

— Rögtön tudtam — nevetett hangosan Péter — a múltkor legalább az egyik szék el volt fordítva, most azok Is e- gyenesen állnak.

— Kérem, én nem tudom, állt keservesen és tanácstalanul Liliké.

— De án tudom — dühöngött Péter — ez magánál egy mánia, hogy kiöltözik mint egy királynő...

— Nem a halott kedvéért öltözködtem ki — szakította félbe a lány, hanem mert nincs más kabátom, mert leestem és sáros lettem, ez a bunda az anyukámé volt és Lilikének folyni kezdtek a könnyei, egyrészt mert az anyukára gondolt. másrészt mert magát sajnálta. — Nincs senki, akihez aegltségért fordulhattam volna — szipogta és itt olyan furcsa események játszódnak le — mutatott maga köré.

— De e rendőrség — kezdte Péter.

— A rendőrség képmutató disznó — fakadt ki a lány — de azért felhívtam azt a számot amit adtak, de senki sem jelentkezett, — azonban ezt már elmeséltem. Ebben a percben kopogtak. A lány ajtőt nyitott. Egy magas férfi állt ott, akit a lány valahonnan ismert, csak azt nem tudta honnan, ezért kedvesen kérdezte:

— Mit tetszik?

— Nincs valami baj?

— Már mi baj lenne — kér dezte a lány, mikor odaugrott Péter és szélesre tárta az ajtőt. — Szervusz Sanyiként már ml baj lenne az Exnar utcában, hiszen magad mondtad, nincs

Itt semmi — mondta gúnyosan

Péter.

— De a halott — kezdte Sanyi.

— Nincs itt semmiféle halott

— röhögött Péter kárörvendő- en — és húzta befelé a barátját.

— Honnan Is Ismerem és magát? — kérdezte a lány.

— Már jártam önnél a múltkor. a rendőrségtől vagyok.

— Aha, már emlékszem és Kolcsayval beszélt — mondta hűvösebben Liliké, mert eszébe jutott, hogy ez a pasas dörömbölt olyan kitartóan az ajtaján, miközben ő a bibircsí- kosnál azt a szégyenletes házkutatást tartotta.

— Kolcsay a főnököm?

— Ki az a Kolcsay? — kérdezte Péter.

— Ugyan Péter, az a pasas, aki itt szemben lakik — magyarázta Liliké.

Az a részeges?

— 'Az.

— Az én főnököm nem részeges — tiltakozott az újonnan- jött.

— Ugyan hallgass, torkollta le Péter — ebben a házban ha mindössze háromszor jártam. abből kétszer részegen dülöngélt itt a folyosón, .finom kis firma, mondhatom.

— Nézd, ez nem olyan egyszerű, a dolgok nem egészen olyanok...

— Mint amilyennek látszanak

— szakította félbe a leány — és egyszer majd mindent elmesél — folytatta gúnyosan — de most nem lehet, mert nincs ideje. Hát Ide figyeljen kedves Sanylka, nekem ebből elegem van. Itt mindenféle titokzatos dolgok történnek, és senki sem ad felvilágosítást.

— Ogy van, helyeselt Péter, például maga miért molesztál engem azzal az ülőhelyzetben található megboldogulttal, aki mire én Ideérek mindig elillan.

— Nézze, Péter...

— Tudom, ha Ideje lesz megmagyarázza — ezt már egyszer

Ígérte.

— Most fogom elmondani — határozta el a lány — üljenek le, ha maga a rendőrségtől ven, akkor legalább tanulhat. A lány a fogasra dobta a kabátját.

| majd poharakat tett a kisasz- j talra, ás egy üveg konyakot.

— Nna — mondta elégedetten,

mivel Ilyetén eleget tett háziasszonyi kötelességének és leült a férfiakkal szemben a he- verőre. (Folytatjuk)