Új Ifjúság, 1967 (16. évfolyam, 1-50. szám)
1967-02-28 / 9. szám
2 új ifjúság SAN FRANCISCÓBAN A bírósági termekben a vádlottak pad.iát bedeszkáz- ták, hogy a miniszoknyás vádlottak lábait ne nézhesse a közönség. SZOMBAT, FEBRUÁR 18. Az amerikai légierő minden eddiginél nagyobb kegyetlenséggel folytatja a légiháborút Vietnam népe ellen. Az amerikaiak az ország déli részén valamint Hanoi-tói észak-nyugatra fekvő célpontokat támadtak. A Ünnepélyes zárónyilatkozattal ért véget az Afri- kai-Ázsiati Szolidaritási szervezet VIII. tanácsülése. A küldöttek egyértelműen támogatják a VDK kormányának állásfoglalását. Gyűjtést indítanak és megkezdik az önkéntesek toborzását, ha a Dél-Vietnami nemzeti felszabadítási Front ilyen támogatást keres. A nyilatkozatban a szervezet leleplezi Nyugat-Németország aktív cinkosságát és revansiszta törekvéseit, határozottan ellenzi a nukleáris fegyverek gyártását valamint a nukleáris kísérleteket. Február elején tartották meg Mohácson a már hagyományossá vált Bussó nevű népünnepélyt. A fiatalság szebbnél szebb népviseletben jelent meg ezen az ünnepségen. VASÁRNAP, FEBRUÁR 19. A hivatalos közlemény hangoztatja, hogy a kínai kultúrforradalom az általános harc szakaszába lépett. A legújabb tibeti harcok nyílt és szervezett felkelés jelleget öltöttek Mao Ce-tung ellen. A Indiában a választások folyamán több súlyos összetűzésre került sor a rendőrség és a politikai pártok hívei között. A Az indonéz fővárosban tűzharc volt a Sukarno elnököt támogató tengerészek és Sukarno ellenes ejtőernyősök között. HÉTFŐ, FEBRUÁR 20. A Kennedy gyilkosság ügyében összeesküvés nyomára bukkantak. Az amerikai sajtó meglehetős kétkedéssel fogadta Garrison New Orleans! ügyész bejelentéseit. KEDD, FEBRUÁR 21. A genfi leszerelési bizottság munkája iránt általános nemzetközi érdeklődés nyilvánul meg. A leszerelési tárgyalások legfőbb napirendi pontja olyan szerződések kidolgozása lesz, amely minden utat lezárna az atomfegyverek további terjedése élőtt. SZERDA, FEBRUÁR 22. A Demokratikus Ifjúsági Világszövetség küldöttsége e napokban Spanyolországban járt. A százezreket megmozgató munkásmegmozdulások, sztrájkok és diáktüntetések alapjaiban rendítik meg a spanyolországi önkényuralmat. CSÜTÖRTÖK, FEBRUÁR 23. Ülésezik az európai kommunista és munkáspártok értekezletének előkészítő -bizottsága. A David csehszlovák külügyminiszter ma Moszkvába érkezett. PÉNTEK, FEBRUÁR 24. Bagdadban reakciós imperialista összeesküvést lepleztek le, melyet Fejszál szaúd-arábiai, Husszein jordániai király és az iraki olajtársaság támogatott. Általános sztrájkot készültek szervezni és az ország északi részében úgynevezett szabad kormányt akartak alakítani. Kennedy elnök tragédiájából mindenki üzletet csinál. Az elnök állítólagos gyilkosának anyja Oswaldné. jó mama. Védi a fiát. Már három éve ismétli, hogy Lee Harvey Oswald nem ölte meg John. F. Kennedyt. Ez rendben is volna. De alaposan megfizetteti magának fia védelmét. 50 km-re lakik Daliástól, ahol most egy szép új villát vásárolt és titkárnőt alakalmazott. Az interjúkat szigorú feltételek mellett adja. Egy rövid beszélgetésért 50 dollárt kér. A helyszínen pedig 100 dollárnál alul nem adja. Milliószor ugyanazt ismétli meg. Oswaldné menyének, Mariának. nincs szüksége ilyen „kis üzletekre“. A merénylet után ismeretlen ajándékozók 250 000 dollárt gyűjtöttek össze számára. Most újra egy új férj oldalán jelent meg és Dallasban bárt nyitott. így lett szomorú „bussiness“ az amérikái elnök tragikus halálából.-OAz utóbbi hat évben a főiskolai hallgatók kiadásai A- merikában egy hatoddal e- melkedtek. Az idén a költségek 2000 dollárt tettek ki. A magánegyetemeken a tanulmányok folytatása még többe került. Lakásért, ellátásért 3100-3500 dollárt fizettek eddig, de jövőre legalább 4000 dollárba kerül majd egy .főiskolás.-OA Harward egyetemen az idén 6800-án jelentkeztek, de helyszűke miatt csak 1200 diákot vettek fel. É- szak-Karolinában a durha- mi egyetemen 5000 jelentinnen onnan kező közül csak 1290-ét vettek fél. '-OManchéstér az Elnök halála című világsikert elért könyv írója kijelentette, hogy Mao és Jaquie Kennedy a világ legkifürkészhetetle- nebb emberei. Manchester, mialatt a könyvét megírta, több mint ezer emberrel folytatott beszélgetést. Johnson elnökkel kétszer beszélt, az elnök kétszer nem volt hajlandó találkozni veié és csak írásban küldte be nyilatkozatát. Manchester könyvével eddig tíz millió márkát keresett. Jaquie Kennedy a Manchester könyvet egy éjjel, estétől reggel fél hatig olvasta el.-OElizabeth Taylort figyelmeztették a barátnői, hogy irigyei és ellenlábasai úton- útfélen hazugságokat terjesztenek róla. — Bánom is én!... legyintett a híres színésznő, — Inkább hazugságokat meséljenek, mint az igazságot. Ä nürnbergi játékkiállításon különösen a nyugatnémet kiállítók tűntek ki. Fiúk számára olyan táskát mutattak be, amely a „kémek“ számára a legszükségesebb kellékeket tartalmazza. így például a táskában kisgéppisztoly — rejtett puskák és titkos „leadó“ felszerelések, titkos Irőjelek, vegyszerek találhatók. ST. 'JAKUBON Oj Zélandban egy cethal most államköltségen fogyaszthatja a heringeket. A kormány ugyanis azt a rendeletet hozta, hogy a 80 tonna súlyú állatról gondoskodni kell és ellátása havonta 1000 dollárba kerülhet. A cethal most Idegenforgalmi „csalivá“ lett. LOS ANGELESBEN Egy mini-szoknyás rendőrnő és hat rendőrségi tisztviselő szakállt és hosszú hajai növesztett Rangrejtvé egy beatnik társaságba kerülték, ahol két hónapot töltöttek. Ezalatt 22 000 dollárt értékű kábítószert foglaltak le és 226 csempészt szállítottak be a rendőrségre. Charles Crutchley 71 éves korában kénytelen volt letenni a sofőrvizsgát, miután 50 évig hajtási engedély nélkül vezette a kocsiját. Most a rendőrségnek bevallotta, hogy 30 év óta van egy kocsija és annak rossz a féke, de azért tovább vezeti. KOLUMBIÁBAN iiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiin NAPPAL ÉS ÉJSZAKA A MÉRGES PÓKOK, SKORPIÓK ÉS ÓR1ÁSHÜL- LŐK BIRODALMÁBAN Teljes erővel tombol az „Afga- nyec“, a végtelen turkesztáni puszták kegyetlen szele. Dühösen rezegted a laktanya ablakait, s a legapróbb réseken Is befújja a sivatag homokját. Orrunk, fülünk és szemünk ég a szúrós kvarcszemektől. Éjfél közeledik. — Tudnak a fiúk pihenni ilyen viharban? — Megszokták — bólint Abramov őrnagy, a harckocsizok parancsnoka. — A napi kemény munka után a legpokolibb szélvihar sem veri fel őket álmukból. Mégis félbeszakadt a katonák álma. Abramov őrnagy éjfél után tiz perccel kiadja a riadóparancsot. A fiúk fürgén pattannak ki az ágyakból. Magukra kapják öltözéküket, majd futólépés, irány a telephely! Milyen lehet éjjel a sivatag? CVETKA PAPUCSBAN Nappalit már láttam. Kora délelőtt Abramov őrnagy társaságában gyalogszerrel kiballagtam a sivatagba. A nap még elég alacsonyan lebegett a mézszlnü homoktenger felett, mégis perzselve ontotta gyilkos sugarait. Abramov látva, hogy szenvedek a hőségtől, vigasztalóan megjegyezte: — Pedig ez még nem az igazi. Alig negyven fok. Déltájban legalább ötven lesz. A homok a cipőm vastag talpán át is égette a lábamat. Mellettünk loholt Abramov őrnagy kedvelt kutyája. Cvetka. Lábán magas szárú bőrpapucs. Másképp ö sem bírná. Abramov, akárcsak a szovjet hadsereg e vidéken állomásozó egységeinek minden katonája, jellegA SIVATAGI ÉJSZAKA A riadó után Abramov őrnagy- gyal együtt Bajev őrmester kocsijában kapok helyet. Az oszlop é- lén haladunk. Hasztalanul meresztgetem a szememet a kémlelőnyíláson, semmit sem látok. Az éjszaka oly sötét. mintha tömény koromban vágna magának utat a harckocsi. Tanakodom, hogyan tájékozódhatnak a kocsivezetők. Utunk első szakaszán elég sokat bukdácsolunk. Sziklás sztyeppén hatolunk keresztül, és kerülővel jutunk el a sivatagba. Azután egyszeriben puha szőnyegen halad tovább a harckocsi. A belső világítás tompított fényénél kíváncsian fürkészem Bajev őrmester arcát. Minden idegszálát megfeszítve dolgozik. Szemöldöke között két mély, függőleges ránc, napcserzett arca kemény, mintha fából faragták volna. Bajev kaukázusi születésű, apja őszét volt, anyja abház. A oroszon kívül őszét, abház, grúz és azerbajd- zsáni nyelven beszél. Tulajdonképpen nem tudja, melyik az anyanyelve. szinte egyszerre tanulta valamennyit. A Kaukázus vidékén nem ritka az ilyesmi. Errefelé a fiúknak is ismeretlenebb az út. Kigyulladnak a harckocsik fényszórói. Mind gyakrabban bukdácsolunk át homok buckákon. Bajev ilyenkor kisebb sebességre vált és lendületből küzdi le az akadályt. Hajnali kettőkor virradni kezd. A szél alábbhagy, majd teljesen elcsendesül. Kitekintek, Keleten vérvörösen izzik az ég alja. Amikor felbukkan a napkorong sötétnarancs szegélye, hirtelen úgy tetszik, mintha lángba borulna a sivatag, mintha tűzvész emésztené a homokbuckákat. Lenyűgöző látvány. Egyszeriben minden eddiginél magasabb homoktorlaszt pillantok meg kocsink előtt, Kiáltani aka-. zetes fényvisszaverő sivatagi öltözéket viselt. Legszembetűnőbb a széles karimájú, vízhatatlan kalap. A táj őslakói, az Uzbégek is csak a hagyományos posztóból készült tyubetyejkával és a kendőből csavart duppival a fejükön járhatnak és dolgozhatnak a szabadban. Én is kaptam egy tyubetyejkát, az- zel óvtam a fejemet. Abramovval megpihentünk egy hullámos tarajú homokbucka oldalában. Elmondta, hogy ezen a vidéken a katonáknak az időjárás viszontagságain és a kemény kiképzésen kivül más nehézségekkel is szembe kell nézniük. A sivatag a sakálok, a mérges kígyók és a skorpiók otthona. A katonák jól ismerik a mérges kígyók, a skorpiók és a veszedelmes pókok búvóhelyeit, és persze, csípésük ellenszerét is. Ismerik a sivatag és a félsivatag természetét, a rítkás csomókban nőtt száraz bozót a- latti rejtekéket, a vízlelő helyeket, a legkönnyebben járható kiszáradt folyómedreket, csapásokat. Bertalan István: SIVATAGI HARCKOCSIZOK rok, de Bajev máris lassít, majd megállítja a jármüvet. Kiszállunk. MENEKÜLŐ SAKÁLOK Bokáig süppedünk a homokba. Lehajolok, kezembe veszek egy fél marékkal. Milyen hideg! Megborzongok. Hideg van. Hogyan hűlhetett ennyire le? Abramov megjegyzi, hogy még nyári éjszakákon is előfordul, hogy éjjelente a fagypontig süllyed a hőmérsék- ket. Különösen, ha Szibéria felöl fúj az északi szél, Amikor felkapaszkodunk a torlasz tetejére, a túloldalon mintha megmozdulna a homok. Menekülő árnyak ugranak fel előttünk. — Sakálok — mondja Abramov. — Félnek az embertől. Csak a kis állatokat pusztítják és a dögöket falják fel. Kurta, behúzott farkú kutyaformájú állatok. Gyorsan eltőnnek a szemünk elől. Balról furcsa, fülsértő rikoltást hallok. Különös, egzotikus állat e- melkedik fel a homokból. Félig kutyára, félig krokodilra, vagy inkább óriásgyíkra emlékeztet. Testét apró szürkészöld pikkelyek fedik. Ijedten visszahőkölök. — Varan — ragadja meg a karomat Abramov őrnagy. — Ez sem bántja az embert. Ritka állat. Errefelé sivatagi krokodilnak is titulálják. A varan ránk vicsorítja sűrű, hegyes fogait, majd hirtelen meggondolja magát és lomhának látszó testéhez képest meglepő fürgeséggel tűnik el a következő bucka mögött. A végtelenbe vesző, szélfútta buckák megdermedt hullámokra emlékeztetnek. A felkelő nap sugarait a vörös és a sárga szín ezernyi változatában verik vissza. TÜL A TORLASZON Mialatt a látványban gyönyörködöm, Bajev őrmester felderíti a terepet. Á torlasz rendkívül hosszú, nem is látni a végét, megkerülése célszerűtlen. Abramov parancsot ad a második harckocsi vezetőjének, kísérelje meg az akadály leküzdését. Az első próbálkozás nem sikerül. A motor a házmagasságú torlasz gerince előtt leáll és a hatalmas acéltest tehetetlenül visz- szacsúszik. A harckocsi ekkor száz méternyit hátrál, majd teljes gázzal újra nekilendül. — Belefúródik! — mondom aggódva. Abramov nyugalomra int. Izgatottan nézem a rohanó, dübörgő harckocsit. Hatalmas lendülettel kapaszkodik felfelé a homokbucka meredek oldalán és alig ocsúdok fel, máris eltűnik mögötte. Oázishoz értünk. A száraz bokorral ékeskedő oázis egyetlen kútja kiszáradt. Persze, a fiúk hoztak elegendő vizet magukkal. Reggel 8 óra tájban érkeztünk vissza a laktanyába. A kapunál három mézszinü teve ballag a harckocsioszlop elé. Lassan, méltóság- teljesen lépkednek, mint az idő, nem néznek senkire. Büszke állatok. Valamikor nomád hóditók és vándorkereskedök végtelen tevekaravánjai jártak erre. Csakhogy Dzsingisz kán vad seregeit, a por- tyázó sivatagi rablóbandákat és » fegyvert, aranyat, selymet, teát, mérget, pecsétes borítékba zárt halálos Ítéletet szállftó, karavánokat régen elsodorta az idő, akár a lehulló lombot a szél. Alaposan elfáradtam. Talán soha nem esett még olyan jól a reggeli: a szögletes, barna katonakenyér, a tea, a kása és a pácolt hal, mint e feledhetetlen sivatagi éjszaka után.
