Új Ifjúság, 1967 (16. évfolyam, 1-50. szám)
1967-02-21 / 8. szám
— Ne gondolja senki, hogy közülük valaki is méggazdagodott. Ugyanolyan szegények maradtak, akárcsak a többiek — mondta a 76 esztendős Takács István, aki Szapon, közvetlenül a Duna-gát mellett egy kis házikóban lakott. Nem volt itt sok arany, s az aranymosás, — hát mondják meg ők — hogy milyen küszködés az. Ez itt nem Kalifornia. Egyetértek vele. Itt nem lövöldöztek és tragédiák sem történtek. Hiányzott az emberáradat, nem jártak ide messziről a szerencsevadászok, mint Kaliforniába, vagy Alaszkába. De a- rany és aranvmosők mégis voltak. A magvar helységek és megyék többkötetes enciklopédiájában egy szóval sem emlékeznek meg erről. A történészeknek azonban már a tizedik században megbízható feljegyzéseik voltak a Csallóköz aranyásóiról Sőt, azt is állítják, hogy a Duna medréből már a kelták is mostak aranyat. A Duna mentén lakók tudtak az aranyról. Több évvel ezelőtt minden szapi lakós megmondta volna, hogy a libalegelőn az agyagban annyi az arany, hogy az árán az egész falut határostól együtt megvehetnék. Komárom idősebb emberei meg azt beszélik, hogy a tiszti pavilion építésénél néhány méterrel a felső földréteg alatt jó adag arannyal teli homokréteget találtak. Az emberek azonban azt is tudták, hogy a Duna nem valami bőkezű, nincs benne sok arany, s a folyam azt sem adja olcsón. Apáról fiúra szállt az aranykutatás tudománya, s bizony, azt az idegen előtt alaposan eltitkolták. KÉSÖN ÉRKEZTEM. Szapön vagy öí aranymosó volt. Berecz Vince tartott ki legtovább. Tavaly halt meg, nyolcvan éves korában. Aranymosó felszerelését halála előtt a dunaszerdahelyi Csallóközi Múzeumnak ajándékozta. A Duna-gát mellett sétálok. Közvetlen a gát lábánál van Berecz Vince lakása. Amikor a szó az öreg aranymosóra terelődik, a felesége könnyeit törli. Hosszú évekig éltek együtt, s most az asszony bánatos. Aztán megered a szó: — A férjem családjában az aranymosás ősrégi foglalkozás. Amikor volt férjem 12 éves volt, az apósom már magával vitte. Három hétre is elmentek hazulról. Nádkunyhót építettek, s egy-két napig a part mentén próbálkoztak, hogy hol érdemes kezdeni. Aztán hajnali két órától késő estig dolgoztak. Az aranyat csak akkor mosták, amikor a víz leapadt, s ott maradt az iszap. Az aranymosás tavasszal kezdődött, de tulajdonképpen szeptember közepétől december közepéig tartott. Az emberek nem kalandvágyból lettek aranymosók, hanem a kényszer vitte rá őket. Évközben általában az uradalmakban dolgoztak, béresek voltak távoli nagybirtokokon. A tél elmúltával felszedték a szerszámot, s elmentek aranyat keresni. Ezt a szakmát is a Duna kínálta fel. akárcsak a halászatot. favágást, meg más egyéb víz körüli munkát. Mai értelemben véve kissé furcsának tűnne az aranymosás Valamikor ugyanis nem kellett érte adót fizetni, s az aranymosók azt állították, hogy privilégiumuk erre Mária Teréziától ered. Amikor Berecz Vince megnősült, az asszony is segített a munkában. Maga készítette a „tiszta“ aranyat. Az aranyport higannyal összekeverte, s az így nyert keveréket vászonzacskóban dörzsölgette. amíg a higany jórésze kifolyt belőle. A megmaradt aranykeveréket aztán nagy merítőkanálban tűz fölött „kiégette“. A kis aranyrögöket aranykalácsnak nevezték. Berecz Vincéné Bratislavába is eljárt aranyat árulni. Ha az arany húsz karátos volt, grammjáért körülbelül nyolc koronát kapott. Az arannyal bár sokat bajlódott, arany ékszere mégsem volt soha. Férje csupán egy ízben vett a legidősebb lányának aranv fülbevalót. — Férjem az apóssal legszívesebben Csicsóhoz járt aranyat mosni. Nem tudom, hol voltak a legjobb aranylelőhelyek. Erről sohasem beszéltek. S 1934-ben mintha elvágták volna a dolgot, többé nem mentek aranyat mosni. Hogy miért? Már nem emlékszem. AŽ UTOLSÓ MOHIKAN VISSZAEMLÉKEZÉSEI Bereczky István nemsokára 70 éves lesz. Egyenes testtarťá- sú, napbarnította arg. Pontosan ugyanígy képzeltem el az a- ranymosót. — Hogy miért voltunk olyan kevesen, amikor a Duna állandóan hordta az aranyat? — mondja eltűnődve. — Nem mindenki ismeri a folyót. Ogymondva, nem tud a vízben olvasni. 3 új ifjúság Belül-kiégetett hosszúnyelű falapáťot hoz. — Ezzel próbáltuk a homokot. Ha a lapát kiégeíett részén 15-25 aranyszemecske maradt, érdemes volt munkához látni. Az aranymosás nem olyan nagv művészet, de az aranyat tartalmazó homokot megtalálni, már igen ez volt a fő. — tér vissza az előbbi gondolatához. — Aranvat rejtő homok csak a folyókanyar belső oldalán, vagy a szigetek elülső részein van. Ha a part szilárd volt. s a víz elvonult róla, nyomban ész-» revettük a könnvű aranyport. Az aranypor a valóságban bar-» nás-fekete. de számomra arany marad. Ahol a víz gyorsab- ban áramlik, kevesebb az aranypor. Az aranymosást szuggesztív módon írja le. !zig-vérig a-» ranvmosó. A szita-asztal, vagy lóca alsó részét fekete vászon borít-» ja. A felső részén font szita van ebbe rakják bele nagy fa-' kanalakkal az aranv-homokot. Az aranvhomokot vízzel öntözik. s ígv a nehezebb homok az arannyal elkülönül, s a vásznon marad. Cjabb kavics-adag következik, majd vízzel öntözés, egész estig. A vásznon leüllepedett homokot aztán aranymosó tek- nőben osztályozzák. Az aranymosók övükön vastánvért hordtak. s abba szórták be az aranyport. Naponta legfeljebb egy gramm aranvat mostak ki. — Magát senki sem lopta meg. de Amerikában voltak o- Ivánok, akik könnyen, munka nélkül jutottak mások aranyához. — Sohasem hallottam ilyesmiről. Nem féltünk. Nálunk i- lyesmi nem fordulhatott elő. Bereczky József 1915-ig mosott aranyat. — Nem sajnálta hogy abbahagyta? Legyint. — Mit ér az! Örökké a vízben lenni. Más szakma is létezik. Szárazabb. Tudja, úgy mondják, hogy sokat fáradozik a vadász, ritkán száraz a halász, s örökké lucskos az aranymosó. De... — Senki sem oarancsolt. Lehet, hogy még most is menne a munka. Az öreg Lukács Bálint 80 éves volt, s csónakjával még mindig hajózott az arany után. De most már nem fizetődne ki. Akkor is csak olyan pótlékfélének számított ez. Inkább a szabad életet kedveltem benne. Néhány aranymosó még él Aranyoson, talán egy Kulcsodon is. Á Dunára már csak emlékeznek, pedig jó barátságban élték, megértették egymást, ha könnyű „aranyport“ fedeztek fel. Visszaemlékeznek a sok fáradtságra, a hideg vízben eltöltött sok sok időre. (Práca — A) Megüresedett' a beatnlk-ve- zér trónja, Šťastný Jirí, a pozsonyi fiatalok Jirkója 3 és fél évre állandó lakhelyet kapott. Az utcát és a gyanús helyiségeket az elsőfokú nevelő és javító intézet váltotta fel. Ez volt az egyetlen megoldás. Sajnos. Amikor kitagadták őt Prágából, Pozsonyba jött. Életkorát pontosan senki sem tudta. Prágában egy ideig főiskolás volt, de ott sokkal kevesebb „csodá- lója“ akadt, mint azt ő szerette volna. Legtöbbször az egve- tem épületének lépcsőin üldögélt, ha meleg volt és sütött a nap. Ilyenkor sokkal szimpa- tikusabb volt, mint januárban, amikor kékre-zöldre fagyva, egv szál ingben állított be in- ternátusi szobánkba hasonló kinézésű követőivel. Az igazat megvallva, mindnyájan egy kicsit csodáltuk őt. ha nem is értettünk vele e- gvet. Mindig más volt, mint a többiek. Viselkedése, kinézése, gondolkodásmódja. Aki egyetértett elveivel, annak keveset számított vállára hulló, örökké bozontos vörös haja és ugyanilyen állapotban lévő szakálla. Valami vonzott bennünket hozzá. Sírt. amikor Allen Ginsberget kitagadták Csehszlovákiából. Komolyan-e gondolta, nem tudni. Nem tudtuk, miből él. Nem dolgozott és szüleivel már régen megszakított minden kapcsolatot. Fő eledele a sör volt. a másik pedig a fenmet- razin. Sohasem számolta hány darabot szór a szájába a tubusból. Minimális napi adagja ebből az agybutító „kosztból“ 7-8 tabletta volt. Ennyi éppen eléa ahhoz, hogv valamilyen i- ronikus szomorúság és melanchólia vegyen rajta erőt. Ha nem volt meg a napi adag nem volt .beatnikséq“ és nem voltak happeningek. „Semminek sincs értelme, teljesen mindeqy, hogv mit csinálsz. Szerelem? Szülők? Hogy megy a tanulás édes fiam aztán küld haza a piszkos holmidat... Fűi! Idegeimre ment az egész.“ Nem tudom ki hogvan reagált ironikus beszédeire. Sajnos, sokan többre becsültük a formát, a teljesen egyedülállót, mint a tartalmat. És így aztán a legtöbbször hallgattunk. Amikor megszervezte az első pozsonyi hap- peninget, senki sem kérdezte: Jirko. van valamilyen engedélyed? Nagy volt a zűrzavar, a közönségnek tetszett a ki mit akar játék. Ez volt a „krétás“ happening. Mindenki azt rajzolt és írt az aszfaltra, amit csak akart. Aztán voltak a „gvertyás" happeningek. Belépődíj: egv vagv több gyertya. Itt Jirko már csak anyJem számít, mit 'l a különc nviban alkotta a cselekmény középpontját, hogy túlbuzgóságában megnyűjtotta egypár fa ágát. Talán éppen ez volt az a bizonyos általa annyiszor emlegetett közepes rossz és közepes jó, ami benne volt. Ezt a terminológiát mi nem értettük. Egyszerűen nem tudtuk, mit ért ezen kifejezések alatt. De közepes rossz bűntény nem létezik. Ezt bebizonyította a pozsonyi városi bíróság is. Senki előtt nem volt vitás, hogy Jirko nem folytat normális életmódot. Sokan talán még azt is sejtették, hogy fejeződik be egy narkoman szélsőséges pályafutása. Az egyetlen út számára a visszatérés útja volt. De éppen ez volt az amitől a legjobban irtózott és tiltakozott még csak az efféle gondolatok ellen is. A visszatéréshez nem volt elég ereje és volt benne valamiféle igazságtalan büszkeség is. Csak néha gondolt az édesanyjára. „De jókat is tud főzni!“ Nváron aztán lenvíratta a haját. Egészen ember formája volt. Rendes ember formáía. Jót tette, de miért tette? Ugyanis már minden tevékenységet kimerített. ami csak a beatnikek személvéhez fűződik. Nem dolgozott, élősködött rengeteget i- vott. hódolt a narkomániának, satöbbi, satöbbi. Legközelebbi barátjai is tudták, hogy ez így tovább nem mehet, mert elveszítenék különlegességüket Háborgott a gyomruk arra a gondolatra, hogy valamit meg kell ismételniük és nem lesznek eredetiek. Nem maradt más hátra Jirko lenyíratkozott És ez már szenzáció volt. De mi inkább hittünk benne — más értelemben. Sokáig nem hallottunk róla. Akkor aztán jött az újsághír. Jirkót gyilkosság vádja alatt őrizetbe vették. Ez egyáltalán nem volt meglepetés. Napokig bolyongott a Kis Kárpátok erdeiben. 40 dexfen- metrazín volt benne amikor vizet kért egy pezinoki vasutas házánál. Aztán konyhakéssel meghajszolta a vasutas 7 éves kisfiát és kislányát. Amitcor látta, hogy a vasutas gyermekei segítségére siet, fejszét fogott és súlyosan megsebesítette őt. Két héttel ezelőtt láttam Jirkót. a bíróságon. Legtöbb barátját csak a kiváncsiság húzta ide. de jó volt, hogy eljöttek. Ha a morális pofon sokkal lobban is fáj, mint a fizikai de mindig tanulságul szolgál. Nullás géppel lenyírva a- cél karkötővel a kezefején és egv kék egyenruhás férfi kíséretében jelent meg. Tekintetét mélyen lesütötte és senki sem érdekelte. A bűntényt a tanúk vallomása után beismerte. habár „ő maga semmire sem emlékszik“. Lakonikusan felezgetett a kérdésekre, vagy hallgatott. Többet nem is tehetett. Nem azért, nem sajnáltuk őt. mert ki nem állhatta az együttérzést... Šťastný elindult az új úton. Sajnos, egészen más úton, mint azt mi hittük pár hónappal ezelőtt. Ennek az útnak a végén mindig ott van a rácsos ablak. Megüresedett a beatnik vezér trónja. Trónörökös nincs! Egyszerűen nincs ki felett trónolni... Zácsek Erzsébej gondoltok rólam’
