Új Ifjúság, 1967 (16. évfolyam, 1-50. szám)

1967-12-12 / 50. szám

FEDERICO

GARCIA

LORCA

I Granadában 1928 végén és Madridban 1929 elején megtartott előadás. A teljes szöveg kézirata mindmáig nem került elő, csak azt ismerjük belőle, a- mit a helybeli lapok közöltek; egyes r'.szeit kivonatosan összefoglalták. Az El Defensor de Granada és a madridi El Sol cikkének kivonatos részét tettével kapja az olvasó.

képzelet,

Azaz a három fokozat, az a három útszakasz, amelyet szüntelen körforgásban minden Igazi művészi alkotás, az egész Irodalomtörténet felkutat és végigjár; de bejárja a költő is. ha tudatosan keceli az isten kegyelméből rábízott kincset.

Tisztában vagyok témám nehézségével, ezért nem meghatározni, inkább hangsúlyozni kívánok; nem körvonalazni hanem sejtetni szeretnék. A költő feladata az, hogy lelkesítsen, tehát a szó legpontosabb értelmében: lelket adjon...

De ne kérdezzétek tőlem mi az igaz és mi a hamis, mert amint hirdetője megváltozik, maga a „költői igazság“ is

ihlet

megváltozik. Ami Daniénál fény, rútság lehet Mallarménál. Különben is, ma már mindenki tudja, a költészetet szeretni kell. Senki ne mondja a versre, hogy homályos, mert a költészet tiszta. Azaz eltökélt szándékkal és kitartással kell keresnünk a költészetet, hogy nekünk adja magát. Teljesen el kell felejtenünk magát a költészetet, hogy meztelenül a karjainkba hulljon. El kell felejteni a költő-őrszemnek és

a népnek egyaránt. A költészet semmiképpen nem tudja elviselni a közömbösséget. A közöny az ördög karosszéke. De az utcákon a közöny szól, az

önelégültség és a kultúra fura ruhájában“.

Számomra a képzelet annyi, mint a felfedezés képessége. Képzelni, felfedezni annyit tesz,

mint a magunk kevés fényét belevinni az eleven homályba, ahol végtelen lehetőségek, formák és számok rejtőznek. A képzelet határozza meg a láthatatlan valóság elemeit, amelyek közt az ember él, a képzelet hívja életre őket.

A képzelet édes leánya a metafora. Néha az ösztön hirtelen sugallatára születik, és az előre megérzés lassú szorongása világítja meg.

Am a képzeletet korlátozza a valóság: azt, ami nem létezik. nem lehet elképzelni. A képzeletnek tárgyakra, tájakra, számokra és bolygókra van szüksége és ezek viszonyát a legtisztább logikán belül kell kifejeznie. Nem lehet szakadékba ugrani, nem lehet lemondani a valószerú kifejezésről. A képzeletnek láthatára van, meg akarja rajzolni, kézzelfoghatóvá akarja tenni, amit átölel.

A költői képzelet szárnyal és' átalakítja a dolgokat, megadja legtisztább értelmüket és meghatározza nem sejtett összefüggéseiket. De mindig, mindig, mindig a legszabatosabb és legfontosabb valóság elemeire é- pít. Emberi logikánk körén belül működik, az ész ellenőrzése alatt, amelytől nem függetlenítheti magát. A képzelet különleges alkotó módszerének rendre és határokra van szüksége. A képzelet fedezte fel a négy világtájat, 6 bukkant rá a

menekülés

A továbbiakban kifejti, hogy az ihlet a legteljesebb alázatban fogant hit állapota. A költészetben feltétlen hitre van szükség. A költőnek a leghatározottabban vissza kell utasítania minden olyan kísérletet, mely kompromittálhatná a költészetet. Az ihlet igen gyakran megtámadja az értelmet és a dolgok természetes rendjét. Gyermekszemmel kell nézni és a holdat kell kérni. A holdat kell kérni és hinni abban, hogy a kezünkbe adhatják.

A képzelet minden oldalról vadul nekitámad a témának, az ihlet pedig tüstént karjába öleli, kigyuló és lüktető fénybe burkolja, akár azok a nagy húsevő virágok, amelyek magukba zár ják a riadtan remegő méhecskéket és könyörtelenül feloldják szirmaik kiizzadt, fanyar nedveiben.

A képzelet értelmes, rendezett, csupa egyensúly. Az ihlet alkalomadtán összefüggéstelen, nem ismeri az embert és néha szederjes férgeket , hint múzsánk tiszta szemébe. Kénye-kedve szerint. Nem is érthetjük, miért teszi. A képzelet költői légkört teremt és odaröppenti a.költőt, az ihlet kitalálja a költői jelenséget.

Ezután az ihlet felfedezte „költői jelenséget“ elemzi, amelynek saját élete és korábban ismeretlen törvényei vannak és amely szerinte, minden logikai ellenőrzés alól kitör. Ez már meztelen költészet, csupa rend és csupa kizárólagosan költői harmónia. A költők legújabb nemzedékei már arra törekszenek, hogy a költészetet a költői jelenség megteremtésére szűkítsék le. Csak a költői jelenség által előírt szabályoknak hajlandók engedelmeskedni. Tudni sem akarnak logikus érvelésről vagy a képzelet teremtette egyensúlyról. Nemcsak a cselekménytől akarják megszabadítani a költészetet, hanem a képek találós kérdéseitől és a valóság síkjaitól is. Ebben pedig félreérhetetlenül az a szándék nyilvánul meg, hogy a költészetet a tisztaság és egyszerűség magaslatára emeljék. Ez már másfajta valóság, ugrás a szűz indulatok világába, ahol földöntúli érzelmek színezik a verseket.

A költői jelenséget nem ellenőrzi semmi. El kell fogadnunk, ahogy a csillaghullást elfogadjuk. De örüljünk neki — teszi hozzá —, hogy'a költészet meg tud szökni, el tud menekülni az érvelés hideg karmai közül. Ez a költői kitörés sokféle módon megvalósítható. A szürrealizmus az álmot és az álom logikáját alkalmazza a menekülésre. Az álmok világában, az álmok igen valóságos világában kétségtelenül megtalálhatók a valódi indulat költészeti szabályai. De bármily tiszta is ez az álom vagy a tudatalatti követítésével megvalósult kitörés, nem elég áttetsző. Mi, latinok? pontos körvonalakat és látható titkot akarunk. Formát és érzéki valóságot.

Az imaginativ valóságból elmenekült költészet kivonja magát a mai értelemben vett rút és szép parancsa alól, és valami döbbenetes költői valóságba lép át, amely néha csupa gyengédség, néha pedig könyörtelenül kegyetlen.

Ez költészetemben az én jelenlegi álláspontom. Jelenlegi, mondom, mert a mára vonatkozik. Nem tudom, hogy holnap mit fogok gondolni. Mint igazi költő — az vagyok és az leszek halálomig — szüntelenül ostorcsapásokkal fegyelmezem, sanyargatom önmagamat, amíg ki nem csordul a zöld vagy a sárga színű vérsugár, amelynek, hitem szerint egyszer szükségképpen fel kell buggyannia testemből. Mindent inkább, mint nyugton állni egy ablakban és mindig ugyanazt a tájat nézni. A költő számára az ellentmondás a fény. Szavaimmal senkit sem akarok meggyőzni. Méltatlan volna a költészethez, ha ezt az álláspontot vallaná. A költészetnek nem hívekre, hanem szeretőkre van szüksége. Tüskés szederágakkal és üvegszilánkokkal hinti be magát, hogy aki utánanyul, összevérezze kezét a kedvéért.

dolgok oksági összefüggéseire, de kezét soha nem dughatja a logikátlanság és az értelmetlenség parázsába, mert a szabad és kötetlen „képzelet“ ott virul. A képzelet az első lépcsőfok, minden költészet alapja... A költő vele épít tornyokat az elemek és a titkok ellen. A képzelet sérthetetlen: rendszer és hallgatni kell rá. De legjobb madarai és legtün- döklobb fényei is csaknem mindig elszökdösnek. Nehezen képzelhető el, hogy egy pusztán immaginatív költő (nevezzük így) heves indulati hatást keltsen költészetével. A romantikusok tipikusan zenei indulata természetesen verstechnikával nem válthat ki költői indulatot, mert nekik szinte soha nincs kapcsolatuk a tiszta költő mély szellemi érzékével. Természetes. hogy az ő indulatuk nem szülhet szűz, féktelen szabad indulatot, a pillanat törvényének hevében fogant kerek költészetet.

A képzelet szegény, a költői képzelet még szegényebb.

A látható valóság, a világ és az emberi test jelenségei sokkal több árnyalatot tartalmaznak. sokkal költőibbek, mint a képzelet szülöttei.

Ezt igen gyakran észrevehetjük a tudományos valóság és a képzelet szülte mítosz közt folyó küzdelemben is. Ebben a harcban, hála istennek, az istenteremtő mítoszoknál ezerszer líraibb tudomány győz.

Az emberi képzelet óriásokat talált ki, hogy nekik tulajdoníthassa a nagy barlangok vagy az elvarázsolt városok létrehozását. A valóság aztán megmutatta, hogy a nagy barlangokat a vízcsepp vájta. A tiszta. türelmes és örök vízcsepp. Ebben az esetben, mint számos más esetben is, a valóság győzedelmeskedik. -Sokkal szebb a vízcsepp ösztöne, mint az óriás kézé. Az igazi valóság legyőzi a képzeletet a költészetben azaz maga a képzelet jön rá önön szegénységére. A képzelet valóban logikus volt.

amikor óriásoknak tulajdonította azt. ami olyan, mintha ó- riások müve volna. Am a tudományos valóság, amely végzetesen költői és a logika határán kívül áll, az örökké csepegő, tiszta vízcseppekbe rakta le a maga igazságát. Mert sokkal szebb az, hogy egy barlang az örök törvényeknek engedelmeskedő megláncolt víz titokzatos szeszélye folytán jön létre, nem pedig néhány óriás szeszélyéből akiknek nincs más értelmük, csak az, hogy magyarázatot adnak valamire.

A költői nem léphet ki önön képzeletvilágából. Tudja, hogy képzelő ereje edzéssel fejleszthető. Tudja, hogy a képzelet tornája gazdagíthatja a képzeletet. megnövesztheti fényantennáit és leadóállomásának hullámait. De a költő az „akarok és nem tudok“ szomorú helyzetében egyedül járja be lelki tájait.

Hallja a nagy folyók höm- pölygését, szinte a homlokáig rebben a „seholban“, ringó nádszálak hűvössége. Végig a- karja hallgatni a nincsen-ágak alatt a bogarak párbeszédét. Be akar hatolni a nagy fatörzsek sötét csendjében csordogáló nedvek zenéjébe. Meg a- karja értetni azt a morse-ábé- cét, amely egy alvó leány szívéhez szól.

Akarja. Mindannyian akarjuk. De nem tudja, mert amikor megkísérli, hogy kifejezze bármelyik motívum költői igazságát, szükségszerűen emberi élményekhez kell folyamodnia, látott vagy hallott élmények-, hez. olyan kézzelfogható analógiákhoz kell segítségért folyamodnia, amelyeknek soha nem lesz meg a kellő kifejező erejük. Mert a képzelet egymagában soha nem jut el e- zekbe a mélységekbe.

Amíg a költő meg sem kísérli, hogy a világtól megszabaduljon. boldogan éldegélhet a- ranyozott szegénységében. A japán vázlatok óta a világegyetem minden retorikája és költői iskolája rendelkezik az összes intelligencia- és szélességi-fokon egyaránt használható kelléktárral, amely napokból. holdakból. liliomokból, tükrökből és mélabús felhőkből áll.

Am a képzelete köréből szabadulni vágyó költő, ha nem csupán a valóságos tárgyak teremtette környezetben akar tovább élni, abbahagyja az ál- modást és az akarást. Már nem akar, már szeret. Átlépett a „képzeletből“ — ami a lélek jelensége — az „ihletbe“, ami a lélek állapota. Az elemzésből átlép a hitbe. Itt a dolgok már azért vannak, „mert“. Hatásukat és okaikat nem lehet magyarázni. Nincs végpont és nincs korlát. Csak csodálatos szabadság van.

így hát, a költői képzelet logikája emberi, de a költői ihlet logikája költői. Itt már nem segít mesterségbeli tudás, nincsenek esztétikai normák, amelyek alapján dolgozni lehetne. Ha a képzelet felfedezés, akkor az ihlet adomány, roppant ajándék.

— új itjúság 2 Carl Sandburg:

A költészet meghatározásai

Kísérlet (első változat)

A költészet ritmusok sugár* zása a csenden át, s rendeltetése, hogy ezt a csendet visszhangok, szótagok, hullámhosszak meghatározott céljával törje meg.-0A költészet híradás két pillanat közti árnyalatról, mikor is az emberek ezt mondják: „Figyelj csak!“ és „Láttad?“ „Hallottad? Mi volt ez?“-0A költészet egy véges hang röppályájának ive visszhangjainak végtelen pontjai felé.-0A költészet morsejelek _ sora, 'mélységet, sírboltot, görögtüzet és lidércfényt betűzve le.-0A költészet bábjáték, ahol rakétalovasok és tengerfenéki búvárok fecsegnek a hatodik érzékről és a negyedik dimenzióról.-0A költészet egy szökőkút branzszatírjának arcán a nyílás megtervezése és a friss i- vóvíz útja.-0A költészet hurok, mely egy gondolat vagy két gondolat ,ó- raütését rögzíti, s egy utolsó, összefüggő gondolatét, amelynek ideje még nem jött el.-0A költészet visszhang, amely árnyék-táncost kér fel partnerül.

ŕ -oA költészet egy szárazföldön élő s a légben -repülni vágyó tengeri állat naplója.-0A költészet az élet olyan magyarázatainak sora, amelyek túlságosan gyorsan a látóhatárba fakulnak áhhoz, hogy ma- gyarázhatóak legyenek.-0A költészet egy uszony, égy szárny, s köztük egy olvashatatlan fogadalom sziklába kö- vült nyoma.-0A költészet egy inga ábrája, amely további észrevétlen, az egyedül-látható ingán inneni és túli ingákkal áll kapcsolatban.-0A költészet vonuló vadkacsáktól sötét i égbolt.-0A költészet olyan szótagok keresése, amelyekkel az ismeretlen és a megismerhetetlen sorompóira tüzelhetünk.-0A költészet olyan kilincs kontúrjait tartalmazó vázlatkönyv bármelyik lapja, amelyet por, vér, álmok ujjlenyomatai borítanak.-0A költészet a tréfa, e gyűlölet, a szerelem, a halál ábécéjének betűöntvény-tervezete.-0A költészet rejtjelkulcs az őt titkos kívánsághoz, amelyeket egy repülőhal etetésére szolgáló üres ezüstgolyó zár magába.-0A költészet a jácint és a kétszersült szintézisének megvalósítása.-0A költészet tűz, gyárkémények, palacsinták, árvácskák, emberek, és bíbor naplementék misztikus-érzékletes matematikája.-0A költészet egy kép. egy dal, egy illat foglyulejtése a szavak tudatos prizmájában.

t

v -