Új Ifjúság, 1967 (16. évfolyam, 1-50. szám)

1967-12-12 / 50. szám

új ifjúság 5

A nagy kalandok részesei, akik távoli ismeretlen világot kerestek fel és írtak le, vallanak most válaszaikban, útjaikról, melyeket sokan csodálnak, de amelyekről még mindig lehet új at és érdekeset mondani. A világhírű világutazók három azonos kérdésre válaszolnak.

1. Mit tart eddigi utazásai legérdekesebb és legtanulságosabb élményének?

2. Tapasztalatai nyomán mit java so! azoknak a fiataloknak, akik egy- egy országgal alaposabban szeretnének megismerkedni?

3. Milyen jó tanácsokat, adna azoknak a fiataloknak, akik idegen nyelvet tanulnak és szeretnék jól elsajátítani? Hogyan tanult ön idegen nyelveket?

HOLLO GEBHAR

Vitorlással az Atlanti-óceánon át

mánya ellenére, s annak ellenére, hogy az ember kísérletet (esz a Hold, illetve a Mars meghódítására, mi. emberek csak nagyon keveset tudunk a földünkön élő szomszédainkról. Gyakran hallunk arról, hogy gyilkolják, lelövik, kínozzák, gyűlölik az embereket — borzasztóan keveset tudunk viszont árról, hol szeretik egymást az emberek, hol akarják-áthidalni a nézeteltéréseket, még hozzá nem elméletben, hanem gyakorlatban, hol jönnek össze baráti megbeszélésekre, s hol cserélik' ki legjobb tapasztalataikat. Nemrég statisztikát olvastunk arról, hogy 1964-ben 105 700 000 ember lépte át saját országa határait azzal a céllal, hogy szomszédos orszagókba látogasson. Ez látszólag sok, kétségtelenül több, mint tíz évvel ezelőtt De földünk lakosságának ez a szara mindössze 3 százalékát képezi S ebből azt a következtetést vonnánk le: az emberek és a népek egymás iránti kölcsönös tiszteletéről beszélni jelszavakban, nyilatkozatokban, elméletekben, nagyon kacskaringós út, amely a jobb 1- rányba vezető fejlődést feltartja. Létezik egy rövidebb, megbizhatöbb, s tartösabb út: a személyes megismerés. S ennek feltétele — az utazás. Nyitott szemmel, és megismerni azt, hogy hogyan élnek és mit csinálnak mások.

1. Negyvennégy éves vagyok S tulajdonképpen nem is oly régen még szárazföldi lakos. 19Sl-ben indultam először útnak egy vitorlással a Földközi és a Vörös-tengeren keresztül Indiába. Majd 1965 július 2-án indultam el Monte Cáriéból a nagy útra: keresztül vitorlázni az Atlanti-óceánon Amerikába Öt és fél méteres vitorláson, egyszerű és olcsó hajón. 500 konzerv, 60 liter víz. csokoládé, kétszersült. műszerek és egy tranzisztoros rádió társaságában. EgyeMert azt mondanom sem kell. hogy a szárazföldi logikával miután leesett, lent kerestem a földön és nem a szekrény tetején. Pedig hullámzott a tenger. A legérdekesebb élményem? Az emberek a karib-tengeri szigeteken, meg egy temp- lomkep Granada szigetéről: fehér börü madonna tart karján kis néger Krisztust és egy kis hajót, halászladikot nyújt felé.

2. Véleményem szerint mindenkinek elsősorban a saját Ízlése szerint kell meg>. KAM2ELKA — M. ZIKMUND:

A globetrotter-ikrek

1. Minden utazásunk legtanulságosabb élménye — eddig 76 országot utaztunk be — az a szomorú felismerés, hogy a modern távközlési technika minden vlv2. Bele kell oltani a fiatalokba azt az elvet, hogy minden külföldi útra az embernek már előre valahogyan fel kell készülnie. Ez azonban nem mindig talal megértésre, vagy lelkesedésre. A fiatalok nem szeretik, ha kioktatják és szakállas tanácsokkal látják el őket. Éppen ezért nem akarnánk beszámolni arról, hogy hosszú hónapokon és éveken át készültünk a mi Hanzelka-Zikmund-féle világ- utazasunkra. De egyet el lehet mondani: az az ember, aki a helyesen értelmezett és százéves tapasztalatok által igazolt tanácsokat nem akarja szem előtt tartani, önmagát csapja be. önmagát fosztja meg sok érdekes dologtól. Például attól, ami az utazásban tulajdonképpen a legvarázslatosabb: annak lehetőségétől, hogy elképzeléseit összevesse a valósággal. Az, aki valahová vaktában megy. annak nincs mit összehasonlítania, csak azt érzékeli, amit a véletlert eléje tárt, s csak miután visszatért az útról, kezd rájönni arra. hogy mennyi mindent látott azért, mert nem tudta, hogy mit kell látnia.

3. Gyakran előfordul, hogy valamelyest szélesebb korú kérdést kapunk — hogy tudniillik egyáltalán kell-e — tanulnia az embernek idegen nyelveket, vajon jó- e az valamire. (Az ilyen kérdésre minden tanács nagyon értékes — a kérdező viszont egy szép napon a siketnéma, vagy az írástudatlan szerepébe csöppen.) Aki ezt. a kérdést önmaga előtt pontosan megfogalmazta és tanulni akar, annak már csak egy kérdést kell megoldania: hogyan? S erre a kérdésre előttünk már tapasztalt, pedagógusok és gyakorlók ezrei es ezrei válaszoltak. A módszerek különbözők lehetnek, de mindegyik egyet tátelez fel: kitartást,

dúl. Harmincnapos rekordidő alatt, december 18-án érkeztem Barbados szigo téré. Ltána több mint 5 hónapos cirkalas és bolyongás következett a nyugat-indiai szigetvilágban, s végulis Bermudán keresztül, 1964 június 2-án erkeztem Név Yorkba. Utazásom nem a szenzációhajhá szás jegyeben született. Egyszerűen vágytam többet és többet megismerni a világból.

Elötanul-nányatm? Edgar Allan Poe és Robinson. Otthon könyvből tanultam a navigációi, s előbb legfeljebb csak a Bo- den-tavon ..treníroztam.“ Manapság szokás, hogy az oroszlán szelídítő az oroszlán szájába dugja a fejét, s csak utána szelídíti meg. így történt ez velem is. De ha már az utazásnál tartunk, hadd mindjam el legkülönösebb kalandomat. Egy Ízben éjszaka leejtettem egy narancsot. Akkor nem kerestem, gondoltam majd reggel. Igen ám, de reggel sem találtam sehol, hiába tettem tövé az e- gész kabint. Ót nap után lelten ra a szekrény tetején, a sarokba szorulva.

ismerkednie az új. Ismeretlen világgal, tehát egységes módot nem lehet megnevezni. Persze az is igaz. vannak olyan néznivalók, amelyek úgy hozzátartoznak egy város1 vagy ország képéhez, hogy -zlnte kötelező őket megtekinteni. Például Kairóban ki ne nézné meg a piramlso kát? De túl ezeken, mindenkit elsősor ban saját ízlésének kell vezetnie a megismerésben. Az utazni vágyó fiataloknak pedig azt tanácsolom, hogy ismerjék meg fokozatosan e páratlanul sok újjal, új Ismerettel adott világot, s minden utazásuk biztosan újabb utazás kiindulópontja lesz. Mert, aki egyszer rájön az utazás ízére, nem tud többé lemondani róla.

3. Szerintem alapfeltétel a nyelvtudás egy ország megismeréséhez, nélküle az ott élő emberek életének. szokásainak gondolkodásmódjának tanulmányozása elképzelhetetlen Magam Is beszélek németül. angolul, franciául, spanyolul és egy kicsit olaszul Is. De — az eredményes- seg érdekében — nem szabad a gyorsaságra törekedni,

THOR HEYERDAHL

Óceánia népeinek tudós kutatója

1. Legtanulságosabb élményemnek azt tekintem, amikor először hagytam el kényelmes otthonomat és polinéziaiként ettem a polinéziaiak között, a Csendesóceán Marquesas csoportjának egy távoli szigetén. Ügy éltem ott, mint a kőkor- szakbeli ember, minden modern felszerelés nélkül és rájöttem, hogy a fehér emberek úgynevezett civilizációjának ugyan sok áldása van. de sok hiányossága is, amit. sohasem veszünk észre, csak ha alkalmunk van személyes tapasztalat révén Összehasonlítani a primitív népek életével.

2. Sokat tanulhatunk Idegen népektől és országokról jO filmekből és könyvekből. De semmi sem olyan tanulságos, mint az utazás. Különösen pedig az, ha módunk van együtt élni és dolgozni — azzal a néppel, amelyet tanulmányozni a- karunk. így alaposabban megismerjük belülről is — mint egy közülük való, — szokásaikat, gondolkodásmódjukat.

3. Az iskolában tanultam még. szótárak és nyelvtanok segítségével az angol, német és francia nyelvet. Spanyolul, olaszul és polinéziaiul pedig olyan módon taultam meg. mint saját anyanyelvemet, a norvéget, azaz hétről hétre hallottam beszélni magam körül és kénytelen voltam ismételni a szavakat és kifejezéseket. Azt hiszem, hogy a

legtöbb ember könnyebben és bizonnyal jobban fogja megtanulni a nyelveket, ha a fülét használja, mintha a szemét és könyveket olvas. A linguaphone kétségtelenül jó nyelvtanulási módszer, de jobb. ha abban az országban élünk és dolgozunk, ahol azt a nyelvet beszélik, amelyet el akarunk sajátítani

MOLNÁR GABOR:

Brazilja

őserdeinek kutatója

1. Nincs olyan múzeumi kincs vagy éppen modern építészeti csoda, nincs az a vízesés, nincs olyan lenyűgöző szépségű táj amelynél ne nyújtana nagyobb élményt az utazónak egy tőle távol éld ember Igazi megismerése.

Brazíliai vadászkfseroinmel szövődött mely barátságom megtanított rá: egy ország szépségei csak lakóinak megismerésével tárulkoznak ki igazán az idegen előtt.

2. Mi kell egy külföldi úthoz? Otlevél, valuta és már utazhat Is az ember. De csak az igénytelen ember. Akinek elég. ha itthoni hétköznapjait néhány külföldön eltöltött nappal tarkíthatja.

Egy fiatal soha se legyen ilyen! A- karja, követelje ki még a legrövidebb u- tazástól is a ,,Nagy Kalandot“, az életre szóló élményt. Az országról, ahová utazik. olvasson el minden föllelhetó könyvet, ismertetést. Nem lesz hiába. Ráadásul az ilyen alapos előkészület majdnem annyi élményt nyújt, mint maga az utazás.

Jómagam brazíliai utam előtt — vadászni, gyűjteni készültem az őserdőkben — igyekeztem még idehaza minél több ismeretséget szerezni a távoli országról. Amit csak lehetett, jó előre megtanultam a különböző könyvekből Brazília illat, és növényvilágáról. Ez később, már Brazíliában, nagyon segítette a munkámat, nagy mértékben emelte munkám értékét.

Mongóliái utazásomra — mondhatnám — véletlenül került sor. Jó barátom, dr. Erdélyi István régész, már több alkalommal járt Mongóliában, ásatásokat végzett. Erről a munkájáról sokat beszélt nekem. Mind jobban és jobban érdekelt a régészet, de még inkább: Mongólia Ebben az Időben könyveim számát szenvedélyesen gyarapltottam régészeti és Mongóliáról szóló kötetekkel. Azután eljött az idő, amikor már nem tudtam ellenállni a vágynak hogy oda utazzam. Mert nagyon akartam, sikerült. így történt.

3. Idegen nyelvek tanulására soha sem volt annyi lehetőség, mint napjainkban. És olyan szükség sem! Az élet minden területén felgyorsul az ütem. Sietniük kell a fiataloknak. Aki sikeresen elsajátított egy, vagy több idegen nyelvet, feltétlenül utazzék. Ajándékozza meg magát szorgalmáért azzal a nagyszerű érzéssel, amelyet egy távoli ország lakójának megértése szerez.

M. L. PARlZEK

Huszonhét afrikai útikönyv szerzője

1. Ami értelmemben és szivemben tarlósán megmaradt, az az afrikai falusi fekete nép barátsága személyem iránt. Érthető, hogy az emberek az őserdőben vagy a pusztaságokon nem angyalok Emberek, előnyeikkel és hibáikkal, örömeikkel és gondjaikkal. Emberek, akjk egy látszólag oly gazdag földön, mint Afrika, kénytelenek nehezen megbirkózni a természettel. hogy megélhetésüket' biztosítsák. Ahogyan közmondásuk is tartja: nem hullanak az égből rizzsel teli ..kalász'-ok. (kivájt tök edény.)

És ez igaz. Hiszen az. afrikai földműveseknek nagy része még ma is kertészeti formában, vagyis a kapa segítségével műveli a földet. Az afrikai földmü- yesek nyolvcan százalékának meg nincs egyszerű f krje sem. ugyanakkor a nagy ültetvényeken a 'legmodernebb gazdasági gépekkel találkozunk.

Mindenkor nagyre becsültem az egyszerű afrikai nép vendégszeretetét éj szívélyességét. A vendég személye valósággal szent, természetesen, ha vendéghez illően viselkedik. Ez persze nem jelenti azt, mintha soha sein kerültem volna kellemetlen helyzetbe a fekete lakossággal való érintkezés során. De hát ez már az utazáshoz tartozik.

Legmaradandóbb élményem vitán felül 1929-50-ban megtett utam Kongón keresztül a Tanganyika tőtől Leopoldvillé- ig, valamint a Niger folyó forrásainak pontos megállapítása és feltérképezése 1959 május 21-én, Guiena és Sierra Leone határán.

2. Nehéz a felelet a kérdésre. Azt hiszem, nincs is recept az idegen országok megismertetésére. Egy azonban biztos. Az utazási irodák által szervezett kirándulások nyújtanak ugyan a rövid ott-tartózkodás alatt némi áttekintést az illető ország kulturális és történelmi emlékeiről, de nem nyújtanak alkalmat annak népével való megismerkedésre. Pedig, ha jól meg akarunk ismerni egy országot, meg kell ismerkednünk annak népével is. Ehhez pedig egyetlen csalhatatlan út vezet. Egyénileg kidolgozott terv szerint, egyedül, vagy kisebb csoportokban utazni. Nálunk azt tartja a közmondás: kettesben könnyebb húzni az igát. Ez az utazásra is vonatkozik.

3. Azt hiszem, rövidebb utazásoknál még a nyelvismeret hiánya sem nagy a- kadály. Tíz napot töltöttem a közelmúltban Magyarországon. Sajnos, nem beszélem a nyelvet, mégis 1 mindenkivel megértettem magam, némi gesztlkulá- lás segítségével, ha helyi ismeretekre vagy vásárlási tájékoztatásra volt szükségem. Akkor is csehül beszéltem, még ha alkalmam lett volna németül vagy franciául értekezni, a kérdezett magyarul válaszolt és mindenkor baráti rao< sollya! váltunk el. Meg vagyok győződve, hogy dacára 58 évemnek, három hónapi magyarországi tartózkodás után tolmács nélkül tudnám magam ezen a nyelven is megértetni, még ha furcsán és a született magyar előtt nevetségesen törném is a nyelvet. De Itt a harmadik kérdés alapja, hogyan tanultam meg i- degen nyelveket.

Az idegen nyelvek tanulásának alapja természetesen az iskola, a választott nyelv komoly tanulása. Biztosíthatok mindenkit arról, hogy az ilymódon elsajátított nyelvet nagyon rövid idő alatt lehet tökéletesíteni az illető országban való tartózkodással. Minden esetre a modern kor nagyon megkönnyíti a nyelvtanulást, főként a rádió rendszere* nyelvtanfolyamai és a tv segítségév#!,