Új Ifjúság, 1967 (16. évfolyam, 1-50. szám)
1967-12-12 / 50. szám
új ifjúság 3 Mindent értő távoli szemük van az élő szülök árváinak. Belenéztek a néma feldúlt arcokba, melyekben széttört a szerelem; gyengéd gondolataikat az önzés ostorozta, a hűtlenség mellettük gombolta ki gombjait és látták a magány csupasz fájdalmat is. VOJTECH MIHÄL1K: Karácsony küszöbén állunk. Az üzletekben tolonganak az emberek. Az utcán mindenki siet, kisebb-nagyobb csomagokkal megrakodva. Viszik a meseszép hajas babát, a piros, lend- kerekes autót, a vonatot és a jó meleg kabátkát. Viszik a korcsolyát és a mesekönyvet. Boldogan meséli a fiatal mama hogy sikerült még megvenni azt a babaszobát, melyei Zsuzsika minden nap megbámult a kirakatban és azt a társasjátékot, melyet Andris olyan nagyon kíván. Semmi se túl drága. Már a kirakatból vették ki az utolsó babakocsit... Gyurikának is megvették a hintalovat, Évinek az edényeket... Viszik a sok szép játékot, sok, nagyon sok örömet akarnak szerezni kicsinek, nagynak, az egész családnak. Haza sietnek. Haza. És karácsony este, a- mikor összeül a család, akkor majd előkerül a rejtett helyről a hajas- baba és a kis vasút is... a meleg kabátka.... a mesekönyvek. A ragyogó karácsonyfa alatt találkozik a legszebb baba és a legszebb autó: a legszebb gyermekkel. Ragyog a szülök szeme. Eltaláltuk! Hogy örül a gyerek. Milyen boldog. Milyen gyönyörű ünnep a karácsony, • szeretet ünnepe. Vajon minden szülő készül az ünnepre? Minden gyermek megkapja-e azt. amit szeretne, amiről álmodozik? Fájdalom, vannak olyan gyermekek is, akik nem árvák — él az anyjuk és az apjuk is — és mégis elhagyottak, magukra maradtak. A szülök nem törődnek velük. Léteznek olyan anyák, akik megszöknek a szülészeti klinikáról és otthagyják újszülött gyermeküket. Léteznek o- lyan anyák is. akik a vasúti váróteremben ott felejtik gyermeküket, mint valami felesleges cókmókot. Léteznek apák, akik még sosem látták, sosem nézték meg saját gyermeküket. Lehet, hogy az anya szerette is a kis gügyögő jövevényt, amikor é- rezte, hogy milyen áhítattal szívja magába az anyatejet. Lehet, hogy meg is siratta, amikor eldobta magától gyermekét. Lehet, hogy fellobbant benne az anyai érzés, mert hogyan is lehetne másképp? De ez az érzés nem volt elég erős ahhoz, hogy megacélozza a leányanya akaratát, elhatározását, hogy vállalja a gyermek nevelését és kiálljon gyermekéért. Lehet, hogy túl fiatal volt és csábította a gondtalan, ledér élet. Csábította a fiú, akivel éppen összeállt, aki hallani sem akart a gyerekről. Lehet. És a gyámoltalan kisbaba hiába sírt az anyukája után, hiába szólította, mert az eltűnt a láthatárról. Hány regény kezdődik ügy, hogy fagyos karácsony este a kihalt utcák csöndjét egy magányos női alak léptei zavarják meg. Karján valami csomag.... nyöszörgő hangok és a no távolodó léptei hallatszanak, aztán csend áll be. Ma már az élet nem ír ilyen regényeket. Karácsony este már nem találunk megfagyott gyermeket. Szerencsére már egyre gyakrabban akadnak olyan emberek, akik nyílt szemmel figyelik környezetüket és nem közömbösek, nem restek a rendőrségtől vagy a gyámhatóságtól segítséget kérni. Vagy bizonyos rendellenességekre, gyanús körülményekre felhivni a figyelmet. Nem hagyja hidegen őket, ha a szomszédban kitör a csetepaté, az asszony jajgat, feldöntött bútorok tompa zuhanása, csörömpölés hallatszik. És az ilyen jelenetek úgy látszik egyre gyakoribbak. A szomszédék kisfia meg egyre halványabb és kék foltok éktelenkednek arcocskáján. A bíróság statisztikája mutatja ki a legvilágosabbap. hogy hány olyan anya és apa van aki véresre veri, halálra kínozza gyermekét, súlyos testi sértést követnek el pici gyámoltalan gyermekükön. Válogatott kínzószerekkel gyötrik őket szánt - szándékkal leforrázzák forró vasalókkal égetik gyenge kis testüket. Súlyosabb esetekben a szülőket a bíróság vonja felelősségre. És mi történik ilyen esetekben a gyermekekkel? A gyermekotthonba kerülnek. Valamikor árvaház vagy lelencház volt a neve annak az intézménynek, amelyben otthonra találtak azok a gyermekek, akikkel a szülők rosszul bántak, azok a gyerekek, akik senkinek se kellettek, senkihez se tartoztak. Csákányban, a frissen tatarozott kastély bejárata fölött is ezt olvassuk: Gyermekotthon. Hogy készülődnek azok a gyermekek a szeretet ünnepére, akik nem súghatják meg anyukájuknak: én azt a szőkehajú babát szeretném, en azt a piros autót. Hogyan ünnepelnek majd az otthonban elhelyezett gyermekek” Valóban az elfelejtett gyerekek menedéke ez a gyermek- otthon? Augusta Brestovanskát, igazgató néninek nevezik a gyerekek. Ezt rögtön a belépésnél tudtam meg amikor egy kisfiú a folyosón megszólított és megmutatta, hogy hol van az iroda. A tágas folyosón piros, kék. zöld kabátkák lógtak a fogason. Meglepett, mert azt hittem, hogy egyenruhába bújtatott sápadt, szomorú em berkékkel találkozom majd. — Ml nem Ismerjük az egyenruhát — mondta az igazgató néni. Mindig olyan kabátot vagy ruhát veszünk, amely jó! áll a gyerekeknek csak a cipőjük bélésébe rajzolunk bele valami ismertetőjelt. Az igazgató néni aztán elmondta, hogy a gyermekotthonban 57 gyermekről gondoskodnak. Háromtól hat éves korig hélyeznek el itt gyermekeket és képességeik szerint itt osztják el ókét más gvermekot1 honokba. Mialatt az igazgató néni elmondta ban. Az igazgató néni találomra előhozott néhány aktacsomót, hogy a- zokat tanulmányozza. Hamar rájöttem, hogy a felvételi könyvben szinte refrén: az anyát elhagyta a gyermek természetes apja. az anya prostituált. Az akták szürke adatokat tartalmaznak. A gyermek születési bizonyítványát, a hivatalos határoaz emberi nyelvet, későn kezd beJ szélűi, visszamarad a fejlődésben. Hiába jól tápláltak, mindenük meg van ezeknek a gyermekeknek, szellemi fejlődésük mégis visszamarad. Többnyire segédiskolákba kell beutalni őket... — Hogy készülünk a gyermekotthonban karácsonyra? — Elnémul az a gyermekotthon múltját, és beszélt a jövő tervekről, többször megzavarta a telefon: Hány gyermeket kellene áthelyezni? — kérdezték. Majd hosszabb tárgyalások következtek arról, hogy lehetetlen újabb gyerekeket elhelyezni. Sajnos, állandóan no az államilag gondozott gyermekek száma. Az épület még magán viseli az egykori kastély stukatúrájának nyomait, de már a lépcsóházban kedvesen hat a pirosra, kékre vagy sárgára festett lépcső. A falakon a csodálatos tarka-barka gyermekrajzok is vidáman hatnak. Hatalmas, a kaszárnyák ridegségére emlékeztető hálószobát vártam. S ehelyett meleg, barátságos szobák vártak. ragyogó tiszta, fehér ágyacskákkal. Hát még milyen gyönyörűség volt végignézni a játékszobát Hatalmas mackók mosolyogtak ránk, míg a hajas babák gőgösen elfordultak, de ezt már a legkisebbek, a háromévesek se nézték szótlanul. S míg az igazgató néni végignézte a gyerekeket, egy kis szöszi lányka felemelte karocs- káját. — Mit szeretnél? — kérdezte az igazgató néni mosolyogva. — Adj egy puszit! — felelte a kislány. zatokat, a gyermektartási per adatait. A gyermek tartásdija behajthatatlan. Az anya ismeretlen. Az apa ismeretlen. Csúnya, piszkos, kegyetlen égbekiáltó számok. És ezek az akták kísérik majd a gyereket életük végéig? A számok az igazgató néni szavai nyomán életre kelnek. Az adatok felelevenítik a szörnyű tragédiákat. Rudikának négy testvére él különböző gyermekotthonokban. A szülök munkakerülők. A hivatalos közegek se tudták megállapítani. hogy ezek mibó) élnek. LÍDIA anyja otthagyta férjét, más férfihez költözött és az nem akart tudni a gyerekről. Állandóan verte, kínozta, míg életveszélyes állapotban kórházba került. LACIKA szülei igen jómódú, rendezett családból származnak. Az anyja több mint 200 ezer koronáért adta el a családi házat. Ruhákat vásárolt, mulatni járt és a pénzt férfiakra költötte. Kitartotta a szeretőit. Most titkos prostitúciót üz. Sosem érdeklődik a gyereke iránt. A postás ritkán hoz levelet a gyerekeknek, még ilyenkor ünnepek előtt is. Annál több levelet ír az igazgató néni gépen és felolvassa a gyerekeknek, mintha az anyja vagy az apja írta volna. Meg is kapta. — Nekem is, nekem. hangzott a szoba minden sarkából és az igazgató néni csak osztogatta a puszikat, hol a szőke A- rankát, hol meg a fekete kis Ru^jt simogatja meg. Jut is marad is pusziból, mert hát csodálatos. szonv ez az igazgató néni. szív, csupa érzért^ gúndenre gop Hogy aludt a Asju/tf.éjá gyakran fel rjaJÍMiBBMil 1 Jki. cu^ zott? Mert kék egv kis és ilyenkor az “u, Csak a rendszeres sós nyugalom, a szeri mód feledteti sötét szomorú^ zek a gyere' ‘ vesek. közve' — Te vagy dézte Aranka, egy nyönyörű gó szemű kislány. Persze má‘ emlékezhet vissza az anyjára, amint az igazgató néni mom meg akarta mérgezni. Aztán eg gánnval állt odébb. Az igazgató néninek közben a pszichológussal kellett tárgyalnia, aki a- zért jött Bratislavából, hogy segítsen megoldani a kérdést: melyik gyereket helyezzék el más otthonIgy sorolhatnám fel a gyermekek „történetét“ mondja az igazgató néni. Olyan szép szavakat, kifejezéseket alkot az ember a gyermekek- „szerelmünk gyümölcse“, „éle- ' folytatása.“ S amint a történe- |1nu tátják, a szerelem gyakran >ik és a gyűlölködésben terülik a gyermek. Döntő szerelik az alkohol is, az apa és züllött életmódja. A gyerme- ivá4ja/>lA&épban az anyák anyai szív? Jtesen felkarolja elfelejtett gyer- pleg otthont, ruhát, et ad nekik. Igen, ^otthonban minket. A neve- enf, • í peMfeetii, a takarító de megadni azt, í>l a felelcrtl^nraző szülők eze- gyermekeketmegfosztották: a szeretetet. Azt* a megmagya- atatlan meleg, mély érzést, a- níÄy a szülőkből a gyermekekre á- rad. Mert ha nem az édesanya babusgatja gyermekét, nem az anya mondja el gyermekének: nézd, ez egy madárka... nézd, az egy virág... akkor a gyermek későn tanulja meg otthonunk, mert a legtöbb gyereket meghívták az ünnepekre. Nem rokonok, hanem egész egyszerűen jó emberek. Most az idén történik először, hogy az ünnepekre kiadjuk a gyerekeket — mondta az igazgató néni. — Hadd érezzék mit jelent az igazi családi körben eltöltött ün-- nép. — Nem lesz nehéz a visszatérés?, — kérdeztem búcsúzóul. — Lehet, hogy igen, de az is lehet, hogy annyira megszeretik okét, hogy egyik-másik gyereket örökbe fogadják majd olyan családok, ahol hiába áhítoznak gyermekáldás után. A családi körben töltött karácsony este minden gyermek számára örök szép élmény marad. MICHAL MARTA
