Új Ifjúság, 1967 (16. évfolyam, 1-50. szám)
1967-12-12 / 50. szám
2 új ifjúság 0 1809 december 20-án született Skalicáhan Dániel Sloboda, szlovák népkóltö és matematikus. 01090 december 20-án született Jaroslav Heyrov- sky, cseh fizikus, aki 1959- ben elnyerte a Nobel díját. 0 1375 december 21-én halt meg Giovanni Boccaccio, az olasz renenász egyik legnagyobb költője és írója0 1639 december 21-én született Jean Racine, a francia drámairodalom nagy klasszikusa. 0 1905 december 22-én tört ki Moszkvában a decemberi munkásforradalom 0 1936 december 22-én halt meg Nyikolaj Alexan- drovics O'sztrovszkij, a nagy orosz'iró. 0 1858 december 23-án született Giacomo Puccini, az olasz operaszerzők egyik legnagyobbja. 0 1941 december 23-án Italt meg Eperjesen Belo Klein-Tesnoskalsky, szlovák költő és történész. 0 1524 december 24-én halt meg Vasco de Gama portugál hajós, pki felfedezte az Indiába vezető utat. 0 1798 december 24-én született Adam Mlczkiewicz, lengyel romantikus költő és szabadságharcos. 0 1938 december 25-én halt meg Karc! Čapek, kiváló kritikus, realista író. 0 1942 december 25-én halt meg Zürichben Aurel Stodola, kiváló szlovák fizikus, a viziturbínák konstruktőrje. 0 1898 december 26-án született Nagyszombatban Egri Viktor, államdíjas írónk. 0 1963 december 26-án balt meg Jozef Jurán, a CSKP Ismert harcosa. 0 1571 december 24-én született Johann Kepler német csillagász. 0 1822 december 27-én született Louis Pasteur, híres francia orvos. 0 1920 december 28-án alakult meg Franciaország Kommunista Pártja. 0 1937 december 28-án halt meg Maurice Ravel, francia zeneszerző. 0 1926 december 29-én halt meg Rainer Maria Rilke, nagy német költő. 0 1606 december 29-én halt meg Kassán Bocskav István erdélyi fejedelem. 0 1865 december 30-án született Rudyard Kipling angol iró. 0 1944 december 30-án halt meg Romain Rolland, francia író. 0 1514 december 31-én született Andreas Vešal, belga orvos, a ftiodern anatómia megalapítója. • 0 1877 december 31-én halt meg Gustav Courbert, francia festő, a párizsi kommün tagja. „FIATALNAK ÉRZEM- MAGAM" Alig tudom kivárni a keddi napot, amikor kedvenc lapomat az 0,i Ifjúságot megvásárolom Patkó bácsinál. Komáromban mindenki csak így ismeri a szimpatikus újságárust: Patkó bácsi. E héten is éppen nagy érdeklődéssel lapoztam a legújabb számban, amikor egy beszélgetésre lettem figyelmes. Egy 60 év körüli nénike az Üj Ifjúság iránt érdeklődött. Patkó bácsi készségesen adta át az Üj Ifjúságot, a néni nagy örömére, hogy még jutott neki. Kíváncsi voltam és közelebb léptem, majd kérdéssel fordultam a nénikéhez. — Nénike olvassa a lapot? Megütődve nézett rám. — De kérem — én még fiatalnak érzem magam. ■>- Elmosolyodott és elárulta, hogy már évek óta szívesen olvassa a lapot, érdeklődik a fiatalok problémái iránt. — Amikor az Üj Ifjúságot olvasom, szinte megfiatalodom Velem együtt olvassák az újságot az unokáim is, akik az olvasottakról gyakran elbeszélgetnek velem. Pár szót váltott még Patkó bácsival, majd elköszönt és lassú léptekkel elballagott. Jóleső érzéssel néztem a néni után. aki örök fiatalnak érzi magát és érdeklődik minden iránt. Majd eszembe jutott hogy mennyi öreg fiatal van, akiknek minden közömbös, nem érdekli őket semmi. Bende István a komáromi CSISZ JB titkára KI A HIBÁS? Tisztelt szerkesztőség! December 4-én Kassán fellépett a budapesti Atlantisz együttes. A koncert nagyszerű volt. Mégis mi volt a megbotránkoztató? A közönség között akadtak olyan fiatalok, akik elfelejtették, hogy koncerten és nem istállóban vannak. Kifütyülték, dobálták az együttes tagjait és beverték a hangszeres kocsi ablakát. Amikor figyelmeztettük őket: viselkedjenek emberekhez méltó módon, verekedéssel fenyegettek. Ilyen és más negatív dolgokat is meg kellene írni az újságoknak Balogh Adám Köszönjük ezt a valóban elítélendő eseményről szóló hírt és az észrevételt is. Magától értetődő, hogy riportereink nem lehetnek jeleň minden jelentős kultúr- és más rendezvényen, ennél fogva nem foglalhatunk sem negatív, sem pozitív álláspontot minden eseménnyel kapcsolatban. Viszont kötelességünknek tartjuk foglalkozni mind pozitív, mind negatív dolgokkal és ez lapunkban kellőképpen visscza is tükröződik. A levélben említett további feltevésekhez sajnos nem tudunk állást foglalni egyszerűen azért, mert nem írt konkrét tényekről és az a nézetünk, hogy kissé túloz és általánosít. MEGPRÓBÁLJUK Tisztelt szerkesztőség! Több olvasójuk nevében egy kéréssel fordulok önökhöz. Szeretnénk, ha az Üj Ifjúság közölné a Sportka vasárnapi és hétfői nyerőszámait. Az a hat szám igazán nem igényel nagy- helyet és így legalább csökkenne a sok horgolás és kézimunka a lapban Kérjük teljesítsék kérésünket, mert ellenkező esetben kénytelenek leszünk más lapot előfizetni. Szabó Ernő, Dolný Peter Miután lapzártánk pénteken van és a lapot hétfőn nyomjuk, nem tudunk biztos ígéretet tenni, anélkül, hogy a nyomdával tárgvaltunk volna. Megpróbáljuk... KARCOLAT Özvegy Novákné szekrénybe rakta a frissen vasalt fehérneműt, lecsót főzött, s míg Bartos vacsorázott rendet teremtett a szűk pincelakásban. Szuszogva, nehezen hajlongott, s ahogy helyére terítette a rojtosra kopott keskeny szőnyeget húsos teste alatt nyekeregve sírt a pirosra festett ö- reg padló. Második hónapja mosott, főzött, takarított Bortosnál, akinek tövében vágta le lábát a gyári vonat. s hogy a felesége is elhagyta. egyedül vegetált ebben a raktárszerü zugban, a- hová a járdára könyöklő ablakon fojtogató bűz áramlott és szürke por höm- pölygött, s a szomszéd mo- sókonyhából befolyt a szappanos víz. Mióta megjöttek a fagyok, s nyálkásak a járdák a lábatlan ember ritkán merészkedik az utcára. Délelőtt elbiceg a sarki kocsmába, pörköltet eszik sok kenyérrel, sört iszik, s mankójára támaszkodva alkonyaiig ott mereng az ormótlan vaskályha mellett, mert melegben nem érzi úgy az araszosra fűrészelt lábszárcsont sajgását. Napi két sörért gondozza a tüzet, s ha sok a vendég, összeszedi az üres poharat és ügyel, nehogy a cifra hamutartóknak lába keljen, Özvegy Novákné havi százért hetente kétszer jön takarítani, ilyenkor vacsorát is készít, s magával viszi a szennyes, a szakadt ruhát. A kocsma néhány ténfergőjén kívül 8 az egyetlen lény, aki szóba áll vele. odavet néhány gyöngéd szót. s ha nevet nem rónául undortól fintorba az arca, nem menekül iszonyodva a lábatlan emberroncstól. — Hát Bartos úr nem vesz karácsonyfát? — kérEgyedül dezte most is, amint magára húzta a kabátját. Bartos megrázta a fejét és bádog kanalával kaparászta a lábas fenekét. — Itt árulnak a játszótéren. Én is csak most akarok venni. — Nekem nem kell — szólalt meg végre Bartos úr. — Ügy gondoltam, a Kispi- pában töltöm majd az estém..., — Kocsmában, karácsony este? — duzzogott Novákné. — Ki látott még ilyet ? — Oda jön néhány bará- tóm... — Barátja? Képzelem miféle társaság lehet!... Bartos úr, maga rendes ember, minek keveredik csavargók közé? Jobb lenne, ha nekilátna valaminek. Fiatal... kitanulhatná... mondjuk a cipészmesterséget, vagy valami mást. Bartos nem válaszolt. Hangosan. zQ.rgött a lábassal. Novákné 'Sértődötten fintorgött,' rňorgott és elment. Bartos megkönnyebj bültén sóhajtott. Nem akart., gondolkodni sem magán, * sem a dolgokon, a jövőn. Gyorsan elmosta a zsíros . lábast, lék at tint óit a a.'vil- ' lányt és oda bicegett az ablakhoz. Felhúzta a redőnyt-, s a szobába nyomban betört az utca fénye, á ‘szí- _ nes reklámokjárdán folyó v ■ véré. ■ ■ vV\ ; Pokrócok* közötti t egy kopott karosszékben ült az ablak előtt.: Ezt .tette minden este. Sötét szobából nézte az utcán zajló életet. Mindent látott, s őt nem látta senki. Senki, sem láthatta szégyenét, a csonka lábát, az otromba mankót. Felszabadultan játszadozhatott az eszével, s mint mindig ismét köré szelídült a sistergő élet, a pihenő öröm. csorbádon álomhajón ringatta kopott székében. Ügy érezte, megint kinőtt a lába, s ott van az ablak mozivásznán rohanó alakok között. Parázsló cigarettával órákig szórakozott, nézte az utca gyors színváltozásait, a rohanó tarka-barka társaságot. Amint sötétedett, egyre nőtt az ünneplő vásárló tömeg. Gyerekek fenyőfát cipeltek, asszonyok tömött szatyrokkal, nagy fehér csomagokkal tipegtek. A sűrűsödő estének ebben az órájában ott érződött a közelgő karácsony, s ettől elszorult a torka. Először csupán a rohanó lábakat, a kövér csomagokat szemlélte. Később meglátta a részleteket is, izgatott érdeklődéssel fürkészte a sok ember ruháját, viselkedését, a lámpafényben tündöklő arcok beszédes fintorát. Az ablak előtt elvonulok legtöbbje elégedetten nyugodt, céltudatosan siető álak. Rohanták, mintha e- gyetlen gondjuk az lenne, hogy keresztülvergődjenek •a,-járdán hömpölygő ember- tömegen. Mások űzötten ■forgolódtak, minden mozdulatukról lerítt a nyugtalanság, kivörösödött arccal hadonásztak, morogtak, s ha nekiütődtek valakinek, ösz- szébhúzták mellükön a kabátjukat. Ezek voltak a hivatalnokok, késön bocsátották el őket egész napos semmittevésükből, s most a rég kinézett ajándékot a- karták záróra előtt megvásárolni. Később egyre fogyott a tömeg, gyérült az ember. Bartos tudta, hogy bezárták az üzleteket, s a Kispipában harmadszor kiáltanak zárórát. Ablaka előtt nehéz járású alakok cipelték testüket, sörtől püffedt az arcuk, sárga az arcbőrük, fénytelen a szemük, fittyéül az ajkuk. Jól ismerte őket. Az egyik tompa hangon dudorászik, a másik Röpködve turkál a zsebében, s morogva káromkodik. Ahogy elballagnak, tompul a fény, s jönnek az éj surranó alakjai, fürtös haj, felhajtott gallér, villogó tekintet. Ruganyos léptekkel, félelmetesen sápadt arccal követik a gondosan kefélt, kitűnő anyagból készült .öltözetű urat, aki valamelyik mulatóban felcsípte a kedvesüket, s most helyettük fekszik a meleg ágyban, a pénzért nyíló combok között. Ahogy kiürül az utca, s az ablak szűk mozivásznán csak elvétve vonul át egy- egy magányos figura, bandukoló részeg, őrködő rendér, ténfergő koldus, ágy- rajáró pincér, egymást sanyargató ifjú szerelmespár, Bartosnak maradt ideje elkísérni őket gondolatban; lehunyt szemmel, félki szunyókálva követi sorsukat az éj csöpögtette ggönyöriik. ben, s gyötrelmükben. Csak magára, önön sorsára nem mer gondolni, mert akkor ott teremne előtte egy asz- szony, megérintené simogató kezével, s mint azelőtt, oly sokszor, az ölébe vonná, a térdére ültetné... De nem, a múltra nem szabad gondolni. Nincs többé asszony, nincs többé térd. s csonka az öle is... Csakis az ablakot szabad lesni, a mások életét, mert ha egyszer be- lesajdít a Saját sorsa, ha megsejti jövőjét az ablakának támaszkodó toprongyos, bambán hebegő, ráncos ö- reg koldusban, akkor összevonja az ablak függönyét és odacipeli csonka testét a gázcsaphoz. Szőke József hIräm Még egyszer a hálás utókorról, illetve arról. ami legutóbbi beszámolónk óta a bratislavai Duna utcai iskola lelkes kutatóinak 6- letében történt. Beszélgetés Míkus Sándor tanárra!, a mozgalom irányítójával, egy kiállítás megnyitásának ürügyén. A közelmúltban beszámoltunk arról, hogy a bratislavai Duna utcai magyar Iskolában a pionírok és CSISZ tagok 10- 15 tagú csoportja arra vállalkozott, hogy felkutatja Steiner Gábor és Major István pártharcosok nemes életéhez fűződő emlékeket. Azóta ünnepélyes külsőségek között megnyílt a „Jövő, téged szölgál- tunk" című kiállítás. Mekkora az érdeklődés? — A politikai kiállítás kevésbé atrektlv, mint egy divatbemutató. Ám akit érdekel, szívesen megnézi. Az érdeklődésre nem panaszkodhatunk. Pártunk és közéletünk vezető személyiségei és a sajtó munkatársai, akik a megnyitón megjelentek, egytől-egyik elismeréssel nyilatkoztak röla. Olyan megjegyzések Is elhangzottak, hogy Ilyen színvonalas politikai kiállítás megrendezésére még az erre hivatott és tapasztalt szervek is alig lennének képesek. Végeredményben pedig talán ez az első magyar nyelvű eredeti politikai kiállítás. Mikor tekinthető meg? Minden nap 10-től 18 óráig, valószínűleg december végéig, de lehet, hogy meghosszabbítjuk a nyitvatartási időt. Aztán folytatja útját Dél-Szlovákla néhány további városába. Egyelőre nem tudom pontosan, hová. Kik látogatják? — A napokban itt járt a komáromi járási pártbizottság küldöttsége, Kosztanko Antal vezető titkárral az élen. Nagy érdeklődéssel szemlélték a mártírhalált halt kommunista életéhez fűződő dokumentumokat. Végül azzal a kéréssel fordultak hozzánk, hogy bo- csássuk rendelkezésükre a kiállítás teljes anyagát. Szeretnének egy Steiner Gábor emlékmúzeumot alapítani, aki tudvalevőleg komáromi születésű. Leggyakrabban öreg kommunisták keresik fel a kiállítást. Itt' járt például Puha Vince bácsi, öreg kommunista, aki arra kért bennünket, hogy januárban látogassunk el a Kábelgyárba. Nagyon sok öreg magyar kommunista óhaját tolmácsolta, egyben érdekes adatokat és dokumentumokat is felkínált. Miért csinálják? — Mindenkinek van hobbyja, Sőt ez még csak ném hobbym, mert történelem tanár vagyok. A szakmámba vág. És a gyerekek? Előbb-utőbb nekik is szakmát kell választa- niok. Akármelyikük kiváló történész lehet majd, ha ilyén korán kezdik. Legközelebbi terveik? — A következő évben a Csehszlovák Köztársaság megalapításának 50. évfordulója alkalmából folytatjuk a kutatást. Dokumentumokat gyűjtünk a köztársaság megalapítását érintő eseményekről és az ország fejlődéséről, legfőképpen pedig a CSKP harcáról. A közeljövőben felhívással fordulunk a CSISZ és a pio- nirszervezétekhez, hogy csatlakozzanak e kutatómunkáhőz. Végtelenül hasznos és magasz- tos mozgalom lenne. r u
