Új Ifjúság, 1967 (16. évfolyam, 1-50. szám)

1967-12-12 / 50. szám

2 új ifjúság 0 1809 december 20-án született Skalicáhan Dániel Sloboda, szlovák népkóltö és matematikus. 01090 december 20-án született Jaroslav Heyrov- sky, cseh fizikus, aki 1959- ben elnyerte a Nobel díját. 0 1375 december 21-én halt meg Giovanni Bocca­ccio, az olasz renenász egyik legnagyobb költője és író­ja­0 1639 december 21-én született Jean Racine, a francia drámairodalom nagy klasszikusa. 0 1905 december 22-én tört ki Moszkvában a de­cemberi munkásforradalom 0 1936 december 22-én halt meg Nyikolaj Alexan- drovics O'sztrovszkij, a nagy orosz'iró. 0 1858 december 23-án született Giacomo Puccini, az olasz operaszerzők egyik legnagyobbja. 0 1941 december 23-án Italt meg Eperjesen Belo Klein-Tesnoskalsky, szlovák költő és történész. 0 1524 december 24-én halt meg Vasco de Gama portugál hajós, pki felfe­dezte az Indiába vezető utat. 0 1798 december 24-én született Adam Mlczkiewicz, lengyel romantikus költő és szabadságharcos. 0 1938 december 25-én halt meg Karc! Čapek, ki­váló kritikus, realista író. 0 1942 december 25-én halt meg Zürichben Aurel Stodola, kiváló szlovák fi­zikus, a viziturbínák kon­struktőrje. 0 1898 december 26-án született Nagyszombatban Egri Viktor, államdíjas írónk. 0 1963 december 26-án balt meg Jozef Jurán, a CSKP Ismert harcosa. 0 1571 december 24-én született Johann Kepler né­met csillagász. 0 1822 december 27-én született Louis Pasteur, hí­res francia orvos. 0 1920 december 28-án alakult meg Franciaország Kommunista Pártja. 0 1937 december 28-án halt meg Maurice Ravel, francia zeneszerző. 0 1926 december 29-én halt meg Rainer Maria Ril­ke, nagy német költő. 0 1606 december 29-én halt meg Kassán Bocskav István erdélyi fejedelem. 0 1865 december 30-án született Rudyard Kipling angol iró. 0 1944 december 30-án halt meg Romain Rolland, francia író. 0 1514 december 31-én született Andreas Vešal, bel­ga orvos, a ftiodern anató­mia megalapítója. • 0 1877 december 31-én halt meg Gustav Courbert, francia festő, a párizsi kommün tagja. „FIATALNAK ÉRZEM- MAGAM" Alig tudom kivárni a keddi napot, amikor kedvenc lapomat az 0,i Ifjúságot megvásárolom Patkó bácsinál. Komáromban mindenki csak így ismeri a szimpatikus újságárust: Patkó bácsi. E héten is éppen nagy érdeklődéssel lapoztam a leg­újabb számban, amikor egy be­szélgetésre lettem figyelmes. Egy 60 év körüli nénike az Üj Ifjúság iránt érdeklődött. Patkó bácsi készségesen adta át az Üj Ifjúságot, a néni nagy örö­mére, hogy még jutott neki. Kíváncsi voltam és közelebb léptem, majd kérdéssel for­dultam a nénikéhez. — Nénike olvassa a lapot? Megütődve nézett rám. — De kérem — én még fia­talnak érzem magam. ■>- Elmo­solyodott és elárulta, hogy már évek óta szívesen olvassa a la­pot, érdeklődik a fiatalok prob­lémái iránt. — Amikor az Üj Ifjúságot olvasom, szinte meg­fiatalodom Velem együtt ol­vassák az újságot az unokáim is, akik az olvasottakról gyak­ran elbeszélgetnek velem. Pár szót váltott még Patkó bácsi­val, majd elköszönt és lassú léptekkel elballagott. Jóleső érzéssel néztem a néni után. aki örök fiatalnak érzi magát és érdeklődik min­den iránt. Majd eszembe jutott hogy mennyi öreg fiatal van, akiknek minden közömbös, nem érdekli őket semmi. Bende István a komáromi CSISZ JB titkára KI A HIBÁS? Tisztelt szerkesztőség! December 4-én Kassán fel­lépett a budapesti Atlantisz együttes. A koncert nagyszerű volt. Mégis mi volt a megbot­ránkoztató? A közönség között akadtak olyan fiatalok, akik el­felejtették, hogy koncerten és nem istállóban vannak. Kifü­tyülték, dobálták az együttes tagjait és beverték a hangsze­res kocsi ablakát. Amikor fi­gyelmeztettük őket: viselked­jenek emberekhez méltó mó­don, verekedéssel fenyegettek. Ilyen és más negatív dolgo­kat is meg kellene írni az új­ságoknak Balogh Adám Köszönjük ezt a valóban elí­télendő eseményről szóló hírt és az észrevételt is. Magától értetődő, hogy riportereink nem lehetnek jeleň minden je­lentős kultúr- és más rendez­vényen, ennél fogva nem fog­lalhatunk sem negatív, sem pozitív álláspontot minden ese­ménnyel kapcsolatban. Viszont kötelességünknek tartjuk fog­lalkozni mind pozitív, mind ne­gatív dolgokkal és ez lapunkban kellőképpen visscza is tükrö­ződik. A levélben említett további feltevésekhez sajnos nem tu­dunk állást foglalni egyszerűen azért, mert nem írt konkrét tényekről és az a nézetünk, hogy kissé túloz és általáno­sít. MEGPRÓBÁLJUK Tisztelt szerkesztőség! Több olvasójuk nevében egy kéréssel fordulok önökhöz. Sze­retnénk, ha az Üj Ifjúság kö­zölné a Sportka vasárnapi és hétfői nyerőszámait. Az a hat szám igazán nem igényel nagy- helyet és így legalább csökken­ne a sok horgolás és kézimun­ka a lapban Kérjük teljesítsék kérésünket, mert ellenkező esetben kénytelenek leszünk más lapot előfizetni. Szabó Ernő, Dolný Peter Miután lapzártánk pénteken van és a lapot hétfőn nyomjuk, nem tudunk biztos ígéretet ten­ni, anélkül, hogy a nyomdával tárgvaltunk volna. Megpróbál­juk... KARCOLAT Özvegy Novákné szekrény­be rakta a frissen vasalt fehérneműt, lecsót főzött, s míg Bartos vacsorázott ren­det teremtett a szűk pince­lakásban. Szuszogva, nehe­zen hajlongott, s ahogy he­lyére terítette a rojtosra kopott keskeny szőnyeget húsos teste alatt nyekereg­ve sírt a pirosra festett ö- reg padló. Második hónapja mosott, főzött, takarított Bortosnál, akinek tövében vágta le lábát a gyári vo­nat. s hogy a felesége is el­hagyta. egyedül vegetált eb­ben a raktárszerü zugban, a- hová a járdára könyöklő ablakon fojtogató bűz áram­lott és szürke por höm- pölygött, s a szomszéd mo- sókonyhából befolyt a szap­panos víz. Mióta megjöttek a fagyok, s nyálkásak a járdák a lábatlan ember rit­kán merészkedik az utcára. Délelőtt elbiceg a sarki kocsmába, pörköltet eszik sok kenyérrel, sört iszik, s mankójára támaszkodva al­konyaiig ott mereng az or­mótlan vaskályha mellett, mert melegben nem érzi úgy az araszosra fűrészelt lábszárcsont sajgását. Na­pi két sörért gondozza a tü­zet, s ha sok a vendég, összeszedi az üres poharat és ügyel, nehogy a cifra ha­mutartóknak lába keljen, Özvegy Novákné havi százért hetente kétszer jön takarítani, ilyenkor vacsorát is készít, s magával viszi a szennyes, a szakadt ru­hát. A kocsma néhány tén­fergőjén kívül 8 az egyet­len lény, aki szóba áll ve­le. odavet néhány gyöngéd szót. s ha nevet nem rón­ául undortól fintorba az ar­ca, nem menekül iszonyod­va a lábatlan emberroncs­tól. — Hát Bartos úr nem vesz karácsonyfát? — kér­Egyedül dezte most is, amint ma­gára húzta a kabátját. Bartos megrázta a fejét és bádog kanalával kapa­rászta a lábas fenekét. — Itt árulnak a játszóté­ren. Én is csak most aka­rok venni. — Nekem nem kell — szólalt meg végre Bartos úr. — Ügy gondoltam, a Kispi- pában töltöm majd az es­tém..., — Kocsmában, karácsony este? — duzzogott Novákné. — Ki látott még ilyet ? — Oda jön néhány bará- tóm... — Barátja? Képzelem mi­féle társaság lehet!... Bar­tos úr, maga rendes ember, minek keveredik csavargók közé? Jobb lenne, ha neki­látna valaminek. Fiatal... ki­tanulhatná... mondjuk a ci­pészmesterséget, vagy vala­mi mást. Bartos nem válaszolt. Hangosan. zQ.rgött a lábas­sal. Novákné 'Sértődötten fintorgött,' rňorgott és el­ment. Bartos megkönnyebj bültén sóhajtott. Nem akart., gondolkodni sem magán, * sem a dolgokon, a jövőn. Gyorsan elmosta a zsíros . lábast, lék at tint óit a a.'vil- ' lányt és oda bicegett az ab­lakhoz. Felhúzta a redőnyt-, s a szobába nyomban be­tört az utca fénye, á ‘szí- _ nes reklámokjárdán folyó v ■ véré. ■ ■ vV\ ; Pokrócok* közötti t egy ko­pott karosszékben ült az ab­lak előtt.: Ezt .tette minden este. Sötét szobából nézte az utcán zajló életet. Min­dent látott, s őt nem látta senki. Senki, sem láthatta szégyenét, a csonka lábát, az otromba mankót. Felsza­badultan játszadozhatott az eszével, s mint mindig is­mét köré szelídült a sister­gő élet, a pihenő öröm. csor­bádon álomhajón ringatta kopott székében. Ügy érez­te, megint kinőtt a lába, s ott van az ablak mozivász­nán rohanó alakok között. Parázsló cigarettával órák­ig szórakozott, nézte az utca gyors színváltozásait, a rohanó tarka-barka tár­saságot. Amint sötétedett, egyre nőtt az ünneplő vásárló tö­meg. Gyerekek fenyőfát ci­peltek, asszonyok tömött szatyrokkal, nagy fehér cso­magokkal tipegtek. A sűrű­södő estének ebben az órá­jában ott érződött a közel­gő karácsony, s ettől elszo­rult a torka. Először csupán a rohanó lábakat, a kövér csomago­kat szemlélte. Később meg­látta a részleteket is, izga­tott érdeklődéssel fürkészte a sok ember ruháját, visel­kedését, a lámpafényben tündöklő arcok beszédes fin­torát. Az ablak előtt elvo­nulok legtöbbje elégedetten nyugodt, céltudatosan siető álak. Rohanták, mintha e- gyetlen gondjuk az lenne, hogy keresztülvergődjenek •a,-járdán hömpölygő ember- tömegen. Mások űzötten ■forgolódtak, minden mozdu­latukról lerítt a nyugtalan­ság, kivörösödött arccal ha­donásztak, morogtak, s ha nekiütődtek valakinek, ösz- szébhúzták mellükön a ka­bátjukat. Ezek voltak a hi­vatalnokok, késön bocsá­tották el őket egész napos semmittevésükből, s most a rég kinézett ajándékot a- karták záróra előtt megvá­sárolni. Később egyre fogyott a tömeg, gyérült az ember. Bartos tudta, hogy bezárták az üzleteket, s a Kispipában harmadszor kiáltanak záró­rát. Ablaka előtt nehéz já­rású alakok cipelték testü­ket, sörtől püffedt az arcuk, sárga az arcbőrük, fénytelen a szemük, fittyéül az ajkuk. Jól ismerte őket. Az egyik tompa hangon dudorászik, a másik Röpködve turkál a zsebében, s morogva károm­kodik. Ahogy elballagnak, tompul a fény, s jönnek az éj surranó alakjai, fürtös haj, felhajtott gallér, villo­gó tekintet. Ruganyos lép­tekkel, félelmetesen sápadt arccal követik a gondosan kefélt, kitűnő anyagból ké­szült .öltözetű urat, aki va­lamelyik mulatóban felcsíp­te a kedvesüket, s most he­lyettük fekszik a meleg ágy­ban, a pénzért nyíló combok között. Ahogy kiürül az utca, s az ablak szűk mozivásznán csak elvétve vonul át egy- egy magányos figura, ban­dukoló részeg, őrködő ren­dér, ténfergő koldus, ágy- rajáró pincér, egymást sa­nyargató ifjú szerelmespár, Bartosnak maradt ideje el­kísérni őket gondolatban; lehunyt szemmel, félki szu­nyókálva követi sorsukat az éj csöpögtette ggönyöriik. ben, s gyötrelmükben. Csak magára, önön sorsára nem mer gondolni, mert akkor ott teremne előtte egy asz- szony, megérintené simogató kezével, s mint azelőtt, oly sokszor, az ölébe vonná, a térdére ültetné... De nem, a múltra nem szabad gondol­ni. Nincs többé asszony, nincs többé térd. s csonka az öle is... Csakis az abla­kot szabad lesni, a mások életét, mert ha egyszer be- lesajdít a Saját sorsa, ha megsejti jövőjét az ablaká­nak támaszkodó toprongyos, bambán hebegő, ráncos ö- reg koldusban, akkor össze­vonja az ablak függönyét és odacipeli csonka testét a gázcsaphoz. Szőke József hIräm Még egyszer a hálás utókorról, illetve ar­ról. ami legutóbbi beszámo­lónk óta a bratislavai Duna ut­cai iskola lelkes kutatóinak 6- letében történt. Beszélgetés Míkus Sándor tanárra!, a mozgalom irányí­tójával, egy kiállítás megnyi­tásának ürügyén. A közelmúltban beszámol­tunk arról, hogy a bratislavai Duna utcai magyar Iskolában a pionírok és CSISZ tagok 10- 15 tagú csoportja arra vállal­kozott, hogy felkutatja Steiner Gábor és Major István párt­harcosok nemes életéhez fűző­dő emlékeket. Azóta ünnepé­lyes külsőségek között meg­nyílt a „Jövő, téged szölgál- tunk" című kiállítás. Mekkora az érdeklődés? — A politikai kiállítás kevés­bé atrektlv, mint egy divatbe­mutató. Ám akit érdekel, szí­vesen megnézi. Az érdeklődés­re nem panaszkodhatunk. Pár­tunk és közéletünk vezető sze­mélyiségei és a sajtó munka­társai, akik a megnyitón meg­jelentek, egytől-egyik elisme­réssel nyilatkoztak röla. Olyan megjegyzések Is elhangzottak, hogy Ilyen színvonalas politikai kiállítás megrendezésére még az erre hivatott és tapasztalt szervek is alig lennének ké­pesek. Végeredményben pedig talán ez az első magyar nyel­vű eredeti politikai kiállítás. Mikor tekinthető meg? Minden nap 10-től 18 óráig, valószínűleg december végéig, de lehet, hogy meghosszabbít­juk a nyitvatartási időt. Aztán folytatja útját Dél-Szlovákla néhány további városába. Egye­lőre nem tudom pontosan, hová. Kik látogatják? — A napokban itt járt a komáromi járási pártbizottság küldöttsége, Kosztanko Antal vezető titkárral az élen. Nagy érdeklődéssel szemlélték a mártírhalált halt kommunista életéhez fűződő dokumentumo­kat. Végül azzal a kéréssel fordultak hozzánk, hogy bo- csássuk rendelkezésükre a ki­állítás teljes anyagát. Szeret­nének egy Steiner Gábor em­lékmúzeumot alapítani, aki tudvalevőleg komáromi szüle­tésű. Leggyakrabban öreg kom­munisták keresik fel a kiállí­tást. Itt' járt például Puha Vin­ce bácsi, öreg kommunista, aki arra kért bennünket, hogy ja­nuárban látogassunk el a Ká­belgyárba. Nagyon sok öreg magyar kommunista óhaját tol­mácsolta, egyben érdekes ada­tokat és dokumentumokat is felkínált. Miért csinálják? — Mindenkinek van hobby­ja, Sőt ez még csak ném hobbym, mert történelem ta­nár vagyok. A szakmámba vág. És a gyerekek? Előbb-utőbb nekik is szakmát kell választa- niok. Akármelyikük kiváló tör­ténész lehet majd, ha ilyén korán kezdik. Legközelebbi terveik? — A következő évben a Csehszlovák Köztársaság meg­alapításának 50. évfordulója alkalmából folytatjuk a kuta­tást. Dokumentumokat gyűj­tünk a köztársaság megalapí­tását érintő eseményekről és az ország fejlődéséről, legfő­képpen pedig a CSKP harcá­ról. A közeljövőben felhívással fordulunk a CSISZ és a pio- nirszervezétekhez, hogy csatla­kozzanak e kutatómunkáhőz. Végtelenül hasznos és magasz- tos mozgalom lenne. r u

Next

/
Thumbnails
Contents