Új Ifjúság, 1967 (16. évfolyam, 1-50. szám)

1967-12-05 / 49. szám

új ifjúság 3

A bratislavai Duna utcai iskola növendékei nem egyszer atjták tanú.lelét annak, hogy náluk a tudás magja jó talajba hullik. Az iskolából kikerült tanulók az élet bármely szakaszán megállják a helyüket. Legtöbben már az iskolában is érdekes, leleményes, kedves és színvonalas cselekedettel hallatnak magukról. Ezúttal a fiatalabb tanulógárda, a kis pionírok kezdtek olyasmibe ami figyelmet érdemel.

Az ötlet annál is inkább meglepett, mert általában a közhiedelem azt tartja, hogy az utókor háládatlan az elődökkel szemben. Nos, ez az állítás ebben az esetben alapos helyesbítésre szorul.

Mégpedig azért, mert az iskola vörösnyakkendös pajtásainak maroknyi. 14-15 tagú csoportja elhatározta, hogy felkutatja mindazokat az emlékeket, melyek Steiner Gábornak a mártírhalált halt hős forradalmárnak és Major Istvánnak, pártunk rendíthetetlen harcosának nevéhez fűződik. Ez még a múlt iskolaévben történt. És az elhatározást tett követte. Azonmód felkeresték Steiner Gábor lánvát. Kardáné-Steiner Jolán lakásán találkoztak Szabó Béla Íróval. aki a közelmúltban megjelent regényében örökítette meg Steiner ifjúkorát.

Most, hogy utólag afelől faggatom őket, mi késztette őket arra, hogy ilyen kutatómunkába kezdjenek, némi vállvonoga- tás . után, így fogalmazzák a választ:

— Vannak dolgok, amik a közelmúltban történtek és még nem kerültek be a történelem- könyv lapjaira, bár nagyon érdekesek. Egyet s mást h allot:r

gyeiettel adóztak a róla elnevezett utcán elhelyezett emléktábla előtt.

Szorgalmasan gyűjtenek minden fellelhető anyagot, és a krónikájukban rögzítik le azo kát. Annak idején felhívással fordultak a többi iskolához, főleg azokon a helyeken, melyek valamilyen formában kapcsolatban vannak Steiner Gábor és Major István életével és munkásságával. Sajnos, a felhívás nem talált visszhangra.

— Pedig azt reméltük, hogy sikerül felkeltenünk a pajtások érdeklődését — mondják sajnálkozva Laukó Kati és Szabó Lígia. Mindenütt akad egy olyan érdekes történelmi esemény, egyén, vagy műemlék, amit érdemes megőrizni. Nagy számban élnek közöttünk forradalmárok. pártharcosok, akik meggyőződésünk szerint nagyon örülnének annak, ha időnként megemlékeznének róluk. Ennyi hálával tartozunk is nekik.

Nos reméljük, hogy a Duna utcaiak felhívása elöbb-utóbb mégis csak visszhangra talál, akár az idősebbek, a CSISZtagok körében is.

A napokban tértek haza Magyarországról. ahol ismét rengeteg érdekes anyagot gyűjtöttek össze. Ezeket az emléknapokkal egybekötött kiállításra készítették Steiner Gábor és Major István életéről, munkásságáról. /

Kulcsár Tibor tapasztalt rendező vezetése alatt, színvonalas irodalmi színpadi összeállítással, továbbá akadémiákkal, ünnepi összejövetelekkel tarkították az emléknapokat.

J

PALÄGYI LAJOS

tunk róluk tanítóink, szüléink visszaemlékezéseiből.

Szóval ez adta az ötletet. Szerencse, hogy a Duna utcai iskolában akadtak olyan lelkes tanítók, mint Mikus Sándor. Laukóné és a többiek, akik nem sajnálják szabad idejüket, és mindenhová elkísérik a gyerekeket. Jó tanáccsal látják el őket, segítenek nekik.

HÁLÁS

UTÓKOR

ta nekünk apja kevés hagyatékát.

Az első akciót továbbiak követték. Ellátogattak Komáromba, Steiner Gábor tevékenységének színhelyére. Elbeszélgettek Beck Pállal, Steiner elvtárs egykori barátjával. Aztán Szí- mőn resztvettek az öreg kommunisták találkozóján. Sok érdekes élménnyel gazdagodva

Komáromban Beck Pál, veterán kommunistával. Bodnár Éva, Szabó Lilla, Balogh D. .Angelika. Lehel Zsolt, Mikus Gábor. Laukó Kati és Szabó Ligia.

Az első akcióról egyébként eképp nyilatkozott Mikus Gabi a kis történészcsoport tagja:

— Steiner Jolántól és Szabó Bélától sok szépet hallottunk a derék ember ifjúkoráról,

tevékenységéről a Tanácsköztársaság idején, amikor is élelmezési népbiztos volt. Továbbá rendíthetetlen fellépéseiről képviselői tisztjében az eisö köztársaság idején. Megmutattértek vissza. A közelmúltban elbeszélgettek Lőrincz Gyulával és felkeresték Major István özvegyét. Nem feledkeztek meg Steiner Gábor tragikus halálának évfordulójáról sem és ke3

AhoE mindig karácsony van

I

vá, Monika Zahradníková még szíAz év bármely napján betoppanhatunk. mindig csilingelő üvegharan- gok. ragyogó tarka-barka üveggömbök színes szárnyú libegő madarak fogadnak. Mintha csak valami elvarázsolt kastélyban járnánk. Mennyi fény. mennyi ragyogás, amerre csak nézünk, mindenütt... csillogó-villogó karácsonyfadíszek...

Hát igen. Hlohovecen a Kozvoj ü- zemben valóban mindig karácsony van. Hazánkban talán ez az egyetlen üzem. ahol csakis karácsonyfadíszeket gyártanak.

Hosszú utat tesz meg a színes ü- veggömb. a léghajó, a tarka üvegmadár. amíg eljut a csodaváró gyermekek karácsonyfájára és ragyogással tölti be a legeldugottabb lakást, me.qmelengeti az öregek szívét is. Bizony, amíg ezt a hosszú utat megteszi, sok szorgos munkáskézre van szükség. Mennyi aprólékos türelmes munkára — míg a sok törékeny ü- vegholmit gondosan becsomagolva á- ruba bocsáthatják.' Ha végigkísérnénk az egész gyártási menetet, akkor valahol a cseh vidékről kellene elindulni ahonnan a vékony üvegcsöveket hozzák ide. Azután figyelemmel kellene kísérni, hogy az ü- vegfigurákat. hogyan fújják, hogyan formálják. Mert ezt az üvegholmit még ma. a gépesítés fénykorában is türelmes női kezekre kell bízni, olyan kitartó szorgalmas lányokra, mint Anka Vičanová. Mária Koloniová, Emília Macochíčová. vagy Kamilka Špel- ková. Ezek a lányok ülnek a fújta - toknál, felhevítik a vékony üvegcsövet és mint ahogy a gyerekek szalmaszállal szappanbuborékot fújnak úgy fújják ezek a lányok az üvegbuborékokat. Mert tökéletesen úgy néz ki. ugyanúgy a szivárvány minden színét játsszák az imbolygó, ragyogó üveggolyó. De a gyakorlott üvegfúvő-lánvok nem engedik el ő- ket_. Mélyen belenéznek az üveggömb-csodába, a gömbökbe belelehelik szivük minden bánatát. Az ü- veggömbökre bízzák féltve őrzött titkaikat, beléjük lehelik vágyaikat illúzióikat. És a pehelykönnyű üveggömbök. a mesebeli madarak, a színes léghajók elrepülnek. Itt hagyják a túlfűtött, anilinfestékek nehéz szagával átitatott műhelyeket.

Magda Hrušková, Mária Jamrichones festékbe mártogatják az üveg- figurákat, kacskaringós vonalakat, virágokat, cirádákat festenek a göm- jökre, ablakokat a léghajókra, ruhát festenek az üvegbabákra, de már Éva Kafajdusová, Emília Mosníčová és a többiek a csomagolásra várnak.

Hová indulnak a szállítmányok? Ausztriába, Angliába, Olaszországba,

Franciaországba, sót tengeren túlra is. a messzi Kanadába. Nem győzik a megrendeléseket. A türelmetlen rendelők már többnyiről speciális dobozokat küldenek, hogy minél előbb csomagolásra kerüljön a várva-várt csecse-becse. A dobozokon azonban ez a felirat büszkélkedik: Made in Czechoslovakia. Minden üvegfigurát külön csomagolnak. Csak belföldre küldik ezt a törékeny portékát közös dobozokban. Készülnek karácsonyi díszek a forró afrikai országok számára is. ahol nem ismerik a fenyőfát és pálmafákra aggatják fel a karácsonyfadíszeket. Ott persze nincs szükség a hegyes „spiccekre“, oda több repülőgép, üvegbaba. színes gyöngyfúzér kell. Jól tudják ezek a hlohoveci lányok, milyen kis reflektor kell Párizsban, milyen ráké- 4 tát kell küldeni Kenyába és milyen Mikulás bácsinak örül a legjobban a londoni gyerek.

— Az idei termelési tervünket már teljesítettük. A rendeléseket már elküldtük. mi már az 1969-es kará- csonvra készítjük a díszeket — mondja büszkén Jana Štipáková, az üzemvezetőség titkárnője.

És ha maid mi is leülünk a meghitt karácsony estén az ünnepi asztal mellé, kigyulladnak a karácsony- i fán a gyertyák, a vörös. kék. sárga fényben úszó gömbök beragyogják a '■ szobát, a színes szárnyú madarak röpködnek, az üvegharangok, majd ' csilingelnek és mosolyt csalnak a gyermekek arcára, békességet varázsolnak a család szívébe; gondoljunk maid Ankara. Máriára. Kamillára, a- zokra a hlohoveci lányokra, akik számunkra ennyi örömet szereztek. A- kik ennvi kedves illúziót keltettek bennünk.

Ezen a napon higgyünk a sok fénynek. a talmi ragyogásnak higgyük, hogy mindenütt békesség uralkodik higgyünk az illúzióknak! M. M.

Hogyan jutottak a pipikék a „tisztabúzához"

„Akinek nem inge, ne vegye magára?“

A kocsivezető elegáns lv*-** vei lendítette ki kocsiját a föútra, majd beletaposott a gázpedálba. A volán mögött;

: a szőke Herceg Árpád ült. t Mellette a főnöke, az eny- i hén kopaszodó Basa Samu, i az ismert Tudás Házának

• főnöke. Herceg Árpád pö• fékeit, a szája csücskébe I biggyesztett cigarettából, j Basa Samu békésen rágta a i tökmagot. A hangulat meg-*

hitt és barátságos volt. Már a városka utolsó házát hagyta el a száguldó kocsi, i amikor Basa Samu magasra rántotta szemöldökét és : szájából eme vezényszó dör-<

. gött: — állj! Herceg Árpád : ijedten feszült neki a fék-'

I pedálnak.

í Basa Samu korát meghazud- I toló könnyedséggel lendült ki a kocsiból.

Majd maga Herceg Árpád is jellegzetes medveszerű moz-*

. qásával, kilépett a kocsH ; jól. Amikor megkerül - ; te a kbcsif, két bé-> késen fekvő, fehérlő. meg-* tömött zsákot pillantott meg az árok szélén. Mel- lettük Basa Samu. a földön térdepelve, ügyes kézmozdulattal oldotta ki az egyik zsák száját, — ne bámul-* jón, hanem nyissa ki a ko-* esi hátulját és segítsen. Herceg Árpád agya hirtelen kapcsolt. Villámgyorsan fel-* rántotta a kocsi hátsó csa-* Dóajtaját. Két szusszants, egy kattanás és a két zsár- kot elnyelte a kocsi. Pil- lanatok müve volt az egész. Néhánv másodperc múlva a kocsi indult tovább. Basa Samu, tökmag után koto-* rászva a zsebében, gondolkodott — árpasrót, nem is rossz, jól jön er. az én pipikéimnek. Azután száját lebiggyesztve, arcára húzta főnöki tekintélyét és így szólt Herceg Árpádhoz

— mondja Hercegem, mir« szokták használni gépkocsi-* vezetők a szemüket? Nézés-* re — bökte ki Herceg Ár-» pád rövid töprengés után. Akkor maga is erre használja a jövőben — szűrte’ át fogai között Basa Samu — hogy ne a főnöknek kelljen meglátni, mi van az út mellett. Ha maga látja meg a zsákokat, úgy az e- ovikét magának adom, de így. vegye tudomásul, mindkettő az enyém! És Basa Samu lelki szemei előtt egy idillikus kép jelent meg: eqv nagy sereg pipike és közöttük ö. Basa Samu két kézzel szórja a sárguló ár- oasrótot. Szíve e látványtól ellágyult, szemei párásak lettek.

Hazaérve bekövetkezett a tragédia: a pipikék nem a- karták árpasrőttal fedezni táplálkozási szükségleteiket. Letört hangon mondta Basa Samu Herceg Árpádnak

— kicserélem a srőtot búzára.

A szőke Herceg Árpád munkaidő után három órát járt, míg talált egy polgárt. aki hajlandó volt neki eladni , hetven kilő búzát: ára kétszáztíz korona. Másnap a helyzet helyrebillent. Basa Samu pipikéi örömmel csipkedték a tisztaoú- zát, Herceg Árpád malacai jóízűen falták a kétszáztlz koronás búzával kiváltott' árpasrótot.

Valahol egy traktoros a fejét vakarta: a szövetkezet elnöke lefogta fizetéséből az elveszített két zsák

árpasrót árát. Horváth R.

iAr öreg kommunisták szimftf találkozóján Kutrue László, Pálenfk Ferrate és a magyarországi Szabó István nyugalmazott altábornagy társaságában, aki

az I. Köztársaság ideje« a CSKP KB tagja volt.