Új Ifjúság, 1967 (16. évfolyam, 1-50. szám)
1967-12-05 / 49. szám
5 új ifjúság — Turczel Lajost az olvasó kritikusként ismeri (folyóiratainkból, eddigi könyvei alapján), a közelmúltban megjelent könyvében azonban a csehszlovákiai magyar irodalom 1918-1938 közötti fejlődési feltételeiről és problémáiról ír. Hogyan szilletett meg ennek a könyvnek az ötlete? — Csehszlovákiai magyar viszonylatban — tekintette] az itteni kisebbségi magyar irodalom rövid, félszázados múltjára — az irodalomkritika és az irodalomtörténet között el- vileg nincs szigorúbb elhatá- roltság. Vannak olyan írók — például Fábry és Egri — akik ott álltak a csehszlovákiai magyar írás bölcsőjénél, s ma is aktív és termékeny Irodalmi tevékenységet fejtenek ki? munkásságuk egyformán tárgya az irodalomkritikánknak és Irodalomtörténet-Írásunknak is. Másrészt viszont az is tény, hogy a két világháború közötti életünket, társadalmi és szel-* lenti fejlődésünket az ifjabb nemzedékeink — beleértve az 1945 után fellépő írók nagyNégyszemközt: TURCZEL LAJOS nemzetiségi díjas íróval a Két kor mezsgyéjén c. kötete ürügyén részét is — nem ismerik. Az elmúlt években szórványosan megjelent és a dogmatikus történelem- és irodalomszemlélettől nagy mértékben befolyásolt cikkekből és tanulmányokból csak hézagos és sok tekintetben elrajzoít képet lehetett kialakítani. Könyvem megírásánál az a szándék vezérelt. hogy a kisebbségi életünk első szakaszának objektív és kontúrjaiban komplex bemutatásával egyrészt a további fejlődésünkhöz szükséges önismeretet segítsem elő, másrészt a társadalom- és irodalomtörténeti kutatás számára alapvetően fontos forrásanyagot tárjak fel és azok felhasználásához metodológiai szempontokat is nyújtsak. Ami az első célkitűzést: az önismeretünk megalapozását illeti e téren az indokolatlanul alacsony hazai példányszám (500) nagy akadályt jelent, mert a feltételezett olvasóközönség jelentős részétől a könyvet elzárja. — A hét fejezetből álló, jegyzetekkel s a közel 809 címszót tartalmazó név- és tárgymutatóval ellátott könyv UTÁNAM A VÍZÖZÖN VM* lj vte ö-xönf A- k'-v*l t-irttl léf.ta«. iľrhLil I? •Mj-noa, tegfitp ó-ta nem kft-aafta. JL _______________OblEs kai-lati < Ké- 16 M-Mt; *-"»«< U-U-M* « *1* • a0e t-térl bl-iom Dm-ne mtü-le. hnkiiep ^ - t* j< rak mliwten n - lyen l»-r» le-le- min. Hol • mir • jn* kedv. kl-cel ne-ve-Ide, Mert« rengeteg adatot ölel fel. Alapkőnek is tekinthető (hiszen egyedülálló a maga nemében) forrásmunkának, amire az elkövetkezőben építhetünk, amiből mindenkor kiindulhatunk. Mennyi időbe tellett az anyag összehordása, rendszerezése, megírása? — Eltekintve attól, hogy a kisebbségi életünk alakulását középiskolás korom óta élénk figyelemmel kísérem, főiskolai és egyetemi működésemtől kezdve pedig rendszeresen tanulmányozom, a könyv anyagának közvetlen összegyűjtése s rendszerezése és a megírás körülbelül 14-15 hónapot vettek Igénybe. Ebből az időtartamból hat hónap a teljesebb koncentrációt lehetővé tevő al- kotószabadság volt — A könyvben olvastam: „A Felvidéknek vannak társadalmi egyesületei, de nincsenek í- rói körei; vannak irodalmi gócpontjai, de nincsen szellemi központja". Az írót, kritikust, irodalomtörténészt kérdjük — mi a helyzet ma? — Az idézett kijelentés egy külső megfigyelő részérói 1927- ben hangzott el, s a huszas é- vek első felének helyzetére vonatkozott. Ezzel a rendkívül sivár kezdő állapottal szemben a harmincas évek már észrevehető javulást mutatnak, bár az irodalom és a tudományos élet megszervezésére tett kísérletek nagy része akkor is csak részleges eredménnyel vagy kudarccal végződött. Az ideális „szellemi központként" felfogható nemzeti nyelvű e-) gyetem máig hiányzik. Az irodalmi élet mai megszecvezett- ségét (magyar szekció, magyar nyelv* központi irodalmi lap) és az alkotómunka anyagi lehetőségeinek biztosítottságát (alkotószabadságok, államilag megszervezett könyvkiadás) viszont nem lehet az akkori viszonyokkal összehasonlítani, melyeket nagyon találóan jellemzett Darkó István egykori kijelentése: „Nekünk itt anyagi jólétet semmilyen erre hivatott védekezési módunk biztosítani nem tud. mert eddig még a legszükségesebb életlehetőséget sem biztosította". — Nincs-# szándékában a könyv folytatását megírni? Gondolom 1938-tól napjainkig. — A csehszlovákiai magyar irodalom első szakasza tartós kutatási területet jelent számomra. s előbb-utóbb az 1938- 45 közötti időszak vizsgálatára is sort kerítek majd. — Irodalmi berkeinkben gyakran halljuk az epés megjegyzést „Vannak kritikusaink. de nincs kritikánk." Mi erről az ön véleménye? — Az ilyen és ehhez hasonló ..epés megjegyzésekre a legkönnyebb lenne epés választ adni. de annak nem lenne sok értelme. Tény az, hogy irodalmi életünkben az utóbbi i- dőben a kritika kapacitása aggasztó mértékben összezsugorodott. Ennek oka egyrészt a kritikusi utánpótlás késedelmes kialakulása, másrészt a szellemi munkamegosztásunk és energiagazdálkodásunk elégtelenségében, nehézkességében van. Nálunk — a nagyobb fokú szellemi telítettség hiánya következtében — még mindig kísért a „mindenre kész ist- vánság" átka, és kevés az egy területre való alaposabb koncentrálódás. a szorosabban körülhatárolt 'szakban való specializáló. A kritikát is olyan emberek esipáljék, akik érdeklődésüknél és munkabeosztásuknál foqva más szellemi területen is le vannak kötve, s az egyik körben való intenzivebb aktivizálódásuk sokszor a másikban való tartósabb kiesést idézi elő. — Ritkán adódik alkalom, hogy kritikust mutassunk be olvasóinknak. Megragadva a most kínálkozó lehetőséget, megkérjük mondja el, müven indítékok késztették a kritikai munkálkodás vállalására. — Erre a kérdésre adandó válaszként megismételhetem azt, amit az írás és szolgálat című könvvem fülszövegében Írtam: Nem sorolom magam az elrendelt, született, alkati kritikusok közé. Kritikusi nekiin- dulásomhoz, elszánásomhoz a fő iökőeröt nem belülről, hanem kívülről kaptam; a kritikusi toll megragadásával nem leküzdhetetlen hajlamot elégítettem ki, hanem olyan — felkészültségemnek és hivatásomnak megfelelő — szolgálatot vállaltam, amelyre irodalmunk adott helyzetében nagy szükség volt. — A közeljövő tervei? — A napokban fejezem be annak az antológiának össze- váiogatását, amelyet a két világháború közti novellairodalmunkról állítok össze. Ez a köze! 400 oldalas antológia a Tatran Könyvkiadó Magyar Ü- zemének hagyomány-sorozatában jelenik meg, és arra hivatott, hogy a mai olvasó számára keresztmetszetet nyújtson az első köztársaság aránylag gazdag magyar novellaírá- sáiból. A közeli hónapokban aztán egv főiskolai jegyzet készítésével leszek elfoglalva, s amellett munkatársként részt- veszek annak a cseh nyelvű magyar irodalmi lexikonnak (Slovník maďarskej literatúry) a megírásában, melyet Kákos Péter szerkesztésében készít elő az Odeon Kiadó. Nagyon sajnálom, hogy a több irányú lehetóséa miatt a kritikalrás- nak az előttünk álló időszakban sem tudok nagyobb figyelmet szentelni. Beszélgetett: -tóDONIZETTI Az olasz operairodalom Verdi előtti korszakának három csillaga — Rossini, Donizetti és Beilini — szinte egyszerre ragyog fel s ostromolja meg kirobbanó sikerű müveivel Milánó, Velence és Párizs opera-színpadjait. Csillagaik tündöklésének ideje azonban már lassan lejárt s elnémulásuk fokozatosan következett be. A sort Rossini a Pesaroi haty- tyú-ja indítja el. miután életének utolsó negyven évét teljes hallgatásban tölti; majd Bellini következik, akit 34 éves korában ragad ei a halál s igv Donizetti az, aki még évekig lázasan tovább alkot, átadja a stafétabotot a közben férfivá érett ifjú Verdinek. Gaetano Donizetti Bergamoban született 170 évvel ezelőtt. Tehetsége ifjú gyermekkorától megnyilvánul s így már kilenc éves korban rendszeresen tanul zenét. Először énekel, majd csembalózik, végül ellenpontot tanul s 21 éves korában áll ki először Velencében a függöny elé, hogy első bemutatott operájának sikerét megköszönje. Ezzel indul meg ennek az e- gyik legtermékenyebb operakomponistának a karrierje, aki 26 alkotásban eltöltött év alatt mintegy 70 operát írt, s ezt olyan iramban, hogy 3 év alatt 12 alkotása juť el a színpadra. Élete roppant mozgalmas volt. Megfordul Velencében, Milánóban, Nápolyban, ahol egy ideig a konzervatórium tanára, majd tovább száguld Párizs és Becs felé, ahol viszont a császár udvari karmestere és kamarazenei i- gazgatója. Majd újból Bologna következik, a- ho) a szerző jelenlétében vezényli Rossini; Stabat Mater-ét. Persze ez a szellemi és fizikai megerőltetés nem marad büntetlenül. Párizsban éri a vég kezdete. Itt mutatkoznak meg rajta az elmezavar első tünetei. Rövid intézeti kezelés után szülővárosába viszik, ahol néhány hónap múlva: 1848 tavaszán befejezi életét. Operái utolsó képviselői az igazi bel canto stílusnak, ahol az ének csak énekkel oldható meg. Dallamosság, szellemes csillogás, féktelen temperamentum, ragyogó szinpadkezelés jellemzik műveit. Persze ilyen száguldó élet és rohanó alkotási mód mellett müvei különböző fa.jsúiyúak s így nem csoda, hogy alkotásainak zömp ma már csak tankönyvi és lexikális adat. Időtálló operái azonban remekművek s mindmáig alig van operaház, melynek színpadán ne képeznék az alaprepertoár pilléreit. A sötét szenvedélyeket 'elkavaró Lammer- moori Luciával és a Kegyencnővel ellentétben ott áll a naiv történetű de roppant üde „Szerelmi bájital“ és a vigoperák gyöngye a mindent elsöprő lendületű Don Pasquale. Varga József Villám interjú Szécsi Pállal Szeptember végén a komáromi járás egyik községében, Izsán. olyan neves budapesti é- nekesek és együttes lépett fel, mint az Atlantis zenekar Neményi Béla vezetésével, Mary Zsuzsa. Balázs Boglárka, Dobos Attila. Fenyvesi Cabi, valamint Szécsi Pál. Mint ismeretes, Szécsi Pál az MRT II. Táncdalfesztiválján a három második hely egyikét szerezte meg Vadas Tamás — Varga Kálmán táncdalával, a Csak egy tánc volt... cíművel. Ezúttal ót mutatjuk be az Oj Ifjúság olvasóinak. — Először talán egy olyan kérdést, amit minden táncdalénekesnek feladnak: hogy kezdte az éneklést? — Mint zenész. Először ugyanis öt évig trombitáltam, közben a rádiónál is dolgoztam. utána Majláth Júliához jártam énekórákra, aztán a konzervatóriumba is beiratkoztam. A fesztivál előtt meghallgattak és nekem adták az Édes öregem, valamint a Csak eqv tánc volt... című számokat. Nagyon lelkiismeretesen készültem és... — ...és sikerrel szerepelt. Mit érzett a fesztiválon az eredményhirdetés után? — Olyan boldog voltam, mint még soha é- letemben. — Civilben mivel foglalkozik? — Most már teljesen csak a zenének élek. A fesztivál előtt egy ruhaipari KTSZ-nél dolgoztam. — Akkor nyilván tudna nekünk valamit mondani a jövő évi férfi és női divatról is... — 1968-ban a férfiaknál főleg a hosszú zakó lesz a divatos viselet kétsoros gombolással, egv vagy két sliccel. A nőknél ismét a miniszoknya fog dominálni, de várható már a maxiszoknyák elterjedése is. — Milyen érzés az érdeklődés reflektorfényében lenni? — Nekem tetszik... — Végül ismét két szokásos kérdést: Ha most előállna egy mesebeli tündér, aki teljesíthetné három kívánságát, mit kívánna? — Először, hogy még legalább húsz évig énekeljek: másodszor, hogy mindig jobban énekeljek: harmadszor pedig talán azt, hogy mindig sikerem legyen. — Mit üzen az Üj Ifjúság olvasóinak? — Minél többet szeretnék szerepelni előttük... Köszönjük, és azt kívánjuk, hogy minden kívánsága maradéktalanul teljesüljön. Tóth László '£ Sz. Y. M.: Üjabb írásai alapján is csak biztatni tudjuk. A prózája eleven, színes, talán egy kicsit az ábrázolás mélységével van baj. a láttatáseal, de ha továbbra is így fejlődik meggyőződésünk, hogy ezt a hiányosságát hamarosan levetkőzi. Ami a versekeí illeti az az érzésünk, hogy magában sem tisztázta, mit is akar tulajdonképpen mondani. így aztán a versek széthulló, hideg próbálkozások maradtak csak. Az Elvinnélek a legsikerültebb, s az elkövetkezőkben annál jobbat, színvonalasabbat várunk. A „TUDOK?“: Még nem tud! De túlságosan fiatal ahhoz, hogy ha idejét jól használja, az ellenkezőjéről győzzön meg bennünket néhány év alatt. A „VIVA MARIA": Levele nagyon érdekes, de ahhoz, hogy komoly tanácsot adhassunk személyes találkozásra. beszélgetésre lenné szükség. Ami a verseit illeti, egyelőre sok bennük az áthallás (Arany, Petőfi). Témájában is túl igénytelen, mindig a járt utakon halad és nem az egyéni megfogalmazásra törekszik, ez pedig hiba. Kazinczy Ferenc mondja írói érdem clmö versében: /„Íz, szín, tűz vagyon a borban, ha hegyaljai termés: / íz, csín, tűz vagyon a versben, ha mesteri mü"V Tanuljon! A „GYGA“: írásai tehetségre vallanak, de túlságosan szokványtémák ahhoz, hogy közöl jük őket. Felszínes humor! Küldjön újabbakat! A „BARI": Versei egyelőre csak búbánatos magyarnóta ízekét tartalmaznak (Lehajtom bús fejem kebledre stb.), de baj van a rímekkel és a ritmussal is. Tanuljon! S hogy mindjárt itt elkezdhesse idézzük Carl Sandburg tanítását: „A költészet ritmusok sugárzása a csenden át, s rendeltetése. hogy ezt a csendet visszhangok, szótagok, hullámhosszak meghatározott céljával törje meg. A költészet híradás két pillanat közti árnyalatról, mikor is az emberek ezt mondják: „Figyelj csak!“ és „Láttad?" „Hallottad? Mi volt ez?““ A „FALEVÉL": Verseinek egyetlen hibájuk van: az, hogy nem versek! Szürkeség, nyelvi darabosság, gondolati sivárság, ami található bennük. De nézzünk néhány példát: / Az éhező farkasok ordítása / Belemoső- dik a szél stivitésébe. / A hólavinák állása megakadályozza / a járműveket a közlekedésbe. / stb. /Mindketten zavarba vagyunk / És, hogy reszket a szempillantásunk./ stb. Nekünk viszont a szemünk se rebben, amikor lebeszéljük! A B. L. KATONA: Ha jól emlékszünk egyszer már lebeszéltük a versírásról. Most sem tehetünk mást! A „RYVVi": Elfelejtett bemutatkozni, de verseibe beleolvasva nyugodtan mellőzheti is. Lebeszéljük, hogy érthetőbb legyen! A Sz. István: Verseiben utánzáson, áthalláson kívül (Petőfi) mást nemigen találtunk. S mivel Petőfit ismertük fel verseiben. Petőfivel, illetve Petőfinek Az utánzókhoz írt versével adjuk meg a választ is: /Fogj tollat és írj, hogyha van erőd / Haladni, merre más még nem haladt; / Ha nincs: ragadj ekét vagy kaptafát, / S vágd a földhöz silány dorombodat!/
