Új Ifjúság, 1967 (16. évfolyam, 1-50. szám)

1967-11-21 / 47. szám

O któber 23-án már több mint egy hónapja tartott az ősz. Hullott a fák levele, az üzletekből kifogyott az utol-so esernyő és a lányok ósszefröcskölt lábszárral szalad­tak a találkára. MEGÉRETT A BOR. Megérett. Az egri, a tokaji, a szentpéteri, a dunamocsi. Ösz- szel sok torok szomjasabb a szokásosnál és az ember ilyen­kor hiányolja a legjobban azt a természetes ösztönt, amely nem engedné túl egy bizonyos „határon". Ez az, amelyen be­lül még nem tárgyalunk legintimebb ügyeinkről, nem ér­zünk lelkiismeretfurdalást, közömbösen nézzük a nők mini­szoknyáit és más adottságaikat. Dehát hol is a bor indulópontja? Mondjuk itt: Moeson, 1967 október 23-án. u ■ ej, nehéz is az élet, sóhajtott fel ezen a napon négy I ( férfi a mocsi csárda előtt. Ügy jött ez a fohászkodás, mint János bácsi araszos böffentése a kiadós vasárnapi ebéd után. Aztán jobb lábbal lépjetek az autóba, toljunk ki ezzel a kutya élettel. Nem tudni melyiknek akadt ez az okos gondolata, de a másik három nagyon szívére vette fő­leg azt a kutyát. — Azt a kutya istenit a kutyafájának. A BOR ELINDULT. Mint minden út, ez is rögös, kacska- ringós, sáros és.... keskeny. „Hejde, édesanyám is vót nékem...." A bornak minden áron meg kell érkeznie Komáromba. Mocs Komáromtól körülbelül 25 km-re van. Sok — kevés? Gya­log körülbelül 3-4 óra. Lassan, csak vigyázzunk, mert az út szűk, mindkét olda­lán árok van, de mi a nyavalyának; mindkét oldalán fák van­nak, érdekes, hullanak a levelei. Csak előre, mindig csak elő­re. Ki is mondta ezt? Rákóczi vagy Bem? Bem tábornok be jó is volt, amikor te vezényeltél a mi ezredünknek. Bem az Bem marad örökre, ha szoknyát is hordott. Bim-Bem. „Sejde, széles a Balaton vize..." Keskeny a híd rajta. Hogy mekkorára megnőnek ezek a pi­masz szentjánosbogarak. Ki mozog? Ök vagy mi? Nem érde­kel, csak előre, csak előre kis pionírjaim. Hol a vezér, a kard, amely ékesíti a kart... Cserebogár, sárga cserebogár... Na nézd a szemét, épp nekem tart... tart... tart .... VÉGE. Vége a bor útjának. Itt Komárom előtt két kilomé­terre a 64-es számú első osztályú országúton. Itt, ahol nincs kereszteződés, ki sem lehet térni. Ez holtpont. Itt meghal a bor és ha gumiból lenne összeesne, mint a kilyukasztott lab­da. De nincs gumiból és így ronda halállal kell elpusztulnia. n jf ktobór 23-án este 19.30 órakor súlyos közlekedési bal- —— eset történt az 54-es számú országút Komárom-Ögyal- la közötti szakaszán. Egy KN 15-67 jelzésű Skoda — T2-02 STV személygépkocsi összeütközött a ZA 25-10 jelzé­sű nehéz teherkocsival (Praga V 3 S) A kocsi utasai közül ketten a helyszínen meghaltak, két személy sebesülése kór­házi kezelést igényel. A kár 56 ezer korona értékű. A bale­set oka: alkohol és ennek hatásából eredő magas sebesség (Kb. 90 km óránként). A szerencsétlenség körülményeinek kivizs­gálását eddig feltartotta az életben maradt személyek ál­lapota. (Nem egészségi állapotról, hanem „légnyomási“ kö­rülményekről van sző. Z. E.) (Bejegyzés a komáromi rendőr­ség naplójában.) A függöny legördült', de az előadás a kulisszák mögött foly­tatódik. Vége a szimbolizál ásnak, a szereplők ledobják ál­arcaikat. A bor kísérői: VALOVIČ LAJOS 1945-ben született, kilencgyermekes csa­ládból származik. Nős. 1967 szeptember elsejétől a vendég­látóipar komáromi vállalatának sofőrje, brutto keresete 1450.— Kčs. KRKOŠKA JÁNOS 1925-ben született, közgazdász, nős. BENCSICS FERENC 1939-ben született, meghalt 1967 októ­ber 23-án. POLLÁK JÁNOS 1939-ben született’, meghalt 1967 október 23-án. Idős Bencsics Ferenc a fiáról: „Tudtam, hogy Pollákkal már megbeszélték, hogy együtt hozzák el a fiam élettársának. Proeházka Jarmilkának az au­tóját Prágából. Jarmilka már körülbelül négy éve közös ház­tartásban élt a fiammal és van egy három éves kislányuk is. Egy évvel ezelőtt volt a válópere első feleségével, egy szo- kolovi asszonnyal. Ebből a házasságból van egy kisfia, akire hónaponként 200 koronát fizetett. Sajnos, nem ez volt az e- gyetlen pénzbeli kötelezettsége. Egy lánynak valahol az érsek- újvári járásban gyermeke született, azt mondták, a fiam az apja. A lánynak is 200 koronát fizetett.“ Bencsics háromgyermekes apa volt... Poilák édesanyja a fiáról: „Tudom, hogy a fiam barátkozott' mindhármukkal, hiszen 6 is sofőr volt. Nem volt nős, de van egy gyereke, akire fi­zet. Hónaponként 5000 koronát is megkeresett. Nincs tudo­másom arról, hogy a fiamnak komolyabb nőismeróse is lett volna. Lehet, hogy van, mert sokszor megtörtént, hogy nem aludt otthon." A sztori Valovič Lajos szerint: „Azon a napon, október 23-án hétfőn, a rámblzott száfTí- tóautón hideg ételeket hordtam szét a vállalat komáromi üze­meibe. Aztán Bencsiccsel, a raktárosunkkal seprűket, poha­rakat és egyéb szükségleti cikkeket vittünk a Cestár-hoz címzett vendéglőbe. Dolgunk végeztével a Dunaj vendéglőben kötöttünk ki. Itt találkoztunk Krkoškával. Bencsics azonnal rendelt három vodkát és három sört. Ők ketten megittak még egy ilyen kombinációt, de én nem, mivelhogy tudtam, vezet­nem kell még. Ugyanis megegyeztünk, hogy elmegyünk a mo- csi csárdába Csak úgy, megnézni mi újság arrafelé. Közben eiugrottunk Pollákhoz is és öt is magunkkal vittük. Már ki tudja hányadszor hangsúlyozom, hogy Moeson csak két deci bort ittam. Azt is csak a kiadós vacsora után." £s most fi­gyeljünk, mert ez eléggé fontos; „Visszafelé az autóban a kö­vetkező volt az ülésrend: én ültem a kormánynál, mellettem Bencsics. mögöttem Krkoška és mellette Poilák. Hogy útköz­ben mi történt azt kérem nem tudom. Másnap reggel a kór- '•ízban arra ébredtem, hogy a nyakamban szörnyű fájdalom fészkel. Ott tudtam meg, mi történt velünk." Ugyanaz a sztori Krkoška szemszögéből: „Három órakor a munkaidő befejezése után felültem a ke­rékpáromra és hazafelé indultam. Útközben jöttem rá, hogy nincs cigarettám. Betértem a Dunai vendéglőbe, ahol Ben­csiccsel és Vatoviccsa] találkoztam. Fejenként 2-2 decit it­tunk meg. Sört szintén egyenlően ittunk. Bencsics valamilyen születésnapot emlegetett, úgy hogy a végén megegyeztünk, el- ugrunk Pollákhoz és aztán kinézünk Mocsra. Az volt a szán­dékunk. hogy egy óra múlva visszatérünk. A kerékpáromat betettük az autóba és úgy négy óra felé hagytuk el a veo­LITERREL AZ ITALT cseppekkel a felelősséget dúg*öt Poflákot Bem talátfeuk otthon, még a műhelyben dol­gozott. Elmentünk érte és 6 is velünk tartott. A csárdában Bencsics azonnal négy vacsorát és egy üveg Möllert ren­delt. Azt hiszem összesen három liter bort ittunk meg. Vvsz- szafelé Valovič ült a volánnál, mellette én, a másik kettő mö- j göttünk. Útközben elaludtam, úgyhogy nem tudom mi tör­tént és csak másnap reggel a kórházban ébredtem fel.“ Akik nem aludtak el és beszélőképesek voltak közvetlenül a szerencsétlenség után is: Švancar Rudolf és Cipkó József a ZA 25-10 jelzésű tehergépkocsi személyzete. „Komáromból Ógyalfei felé tartottunk, szabályosan az út jobb oldalán. Körülbelül 2 km-re a várostól, Ógyalla felöl az úton furcsa jármű közeledésére lettünk figyelmesek. Tompí­tott fény nélkül, teljes világítással, igénybevéve az út mind­két oldalát veszélyes sebességgel száguldott felénk. Lassítot­tunk és felkészültünk a találkozásra. A „csókolózás“ pilla­natában már álltunk. Behúnvtam a szemem és egész életem villámgyorsan pergett le előttem. Csak pár pillanat múlva kezdett az agyam működni, de még csodálkozni sem maradt idom, máris kiszálltunk az autóból. Autó volt az akkor is. ha alaposan összezúzódott az eleje és hiányzott egy kereke...“ A személyautó, mert az volt a furcsának tűnd jármű, kö­rülbelül tíz métert „repült“ az összeütközés színhelyéről és végül az út jobb oldalán lévő árokban kötött ki. Már nem mint autó. inkább mint egy 80 éves öregasszony keze. Resz­ketős, ráncos és tehetetlen. Olyan, mint a kilyukasztott és behorpasztott gumilabda. De hallgassuk csak tovább Švancárt: ..Amikor a roncshoz rohantunk, szörnyű látvány tárult e- lénk. Körülbelül 2-3 méter távolságban egymástól három em­beri test feküdt, mozdulatlanul. A jobboldali ajtón keresztül egy férfi feje lógott. Minden bátorságomat és férfiasságo­mat összeszedve kiszabadítottam őt a kocsiból. Vállas, ha­talmas ember volt. Én igazán nagyon bizakodtam'; és még ma sem tudom elhinni, hogy akkor két halott, szétzúzott em­bert láttam. A másik kettő sem nézett ki sokkal jobban, bár ök kevésbé voltak megsebesülve és valamelyik még énekelt p is közülük. Leállítottuk az első arra robogó autót és tíz perc múlva két mentőkocsi is jött a baleset színhelyére.“ Bencsics aktatáskája körülbelül öt méterre feküdt a tes­tétől. Nyolcszáz korona volt benne. Az a tíz méteres útsza­kasz, amelyet az autó repülve tett meg, benzin- és vérfol- jjj tokkal volt befedve. Kezemben tartottam a halott Poilák vé­rét, habár a rendőrségen azt mondták, azok benzinblokkok. Voltak. Poilák vére pecsétjeivel örökre magáénak tulajdo­nította azt a pár darab papírszeletet... M,. „. . _ _ _ _.. I ” * dott társadalomban történelmileg kialakult és általá­nosan elfogadott erkölcsi normák és szokások elköve­tett vagy megkísérelt súlyos megsértése, amit a társadalom elítél.“ Az ember legtöbbször csak érzi a bűnt, kimondani nem tudja, beismerni nincs bátorsága. A z adatok, amelyek fontosak a baleset körülményéinek tisztázására, de főleg a bűnös megállapítására, ellent­mondóak. Nézzük csak: Valovič saját vallomása sze­rint egy vodkát, egy sört és két deci bort ivott meg össze­sen. Krkoška viszont ellentmond társának és azt hajtogatja, Valovič is egyenlően ivott velük. Legalább is a Dunajban. Minden esetre ez a „nagy mennyiségű“ ital, jó altatószerként szolgált mindkettőjüknek. Egyikük sem tudja, mi történt út­közben, mert istenkém, ők kisdeden szunnyadtak. No nézzük csak a jegyzőkönyvet a vér alkohol-tartalmának orvosi meg­állapításáról. „Egy 25 év körüli férfit erősen ittas állapotban, közlekedési baleset után hoztak be a kórházba. Neve ismeretlen. Testsú­lya körülbelül 90 kg. Arca vöröses, véres. Beszéde zagyva. Egyáltalán nem tud tájékozódni. Az állkapocs alatt szakított seb. Aláírás: Mudr. Hollósy Tamás OÚNZ Komárno.“ Valovič vére, mert ö volt az, Bratislavába „utazott“. Itt ha­tósági orvosszakértő 2.25 promille alkoholt állapított meg a vérében. Ez a százalék magasfokú ittasságnak felel meg. Kr­koška vérvizsgálatának jegyzőkönyve hasonlóan néz ki, azzal különbséggel, hogy nála 2,77 az alkoholtartalom. Sebesülése sem igényelt munkaképtelenséget. Nem viták hogy a három nézet közül melyik a tárgyi­lagos. Sokan most azt kérdik, mire jó a körülmények firta­tása, hiszen a halottak megfizettek életben maradt két tár- ■ sokért is, akiknek elég teher, hogy a közvélemény közép­pontjába kerültek és mindenki megszólja őket. De itt nem megszólásról, hanem elítélésről van szó. Örökös ellentmondás ' marad, hogy az élők fizetnek a holtak helyett is. Vigyázat, % nem a holtakért és hál Istennek a pálcatörés sem a közvé- ft lemény, de törvényeink dolga. Ezek szerint Valovič Lajos vádlott (a rendőrségi vizsgálóbizottság jegyzőkönyveiben Kr- Š koška csak mint tanú szerepel). A VÁD: O bűntett testi sér- | tés ügyében a büntető törvénykönyv 224 paragrafusa első és I második szakasza értelmében. • ittassággal vádolják a büntető törvénykönyv 201. parag- | rafusa szerint, ♦ szocialista tulajdonban levő vagyon megkárosítása a bűn- | tető törvénykönyv 137. paragrafusa 1. és 2, bekezdése sze- « rint. A vendéglátóipari vállalat rábízta a kocsit, ő volt felelős a kocsiért, még akkor is, ha a vállalat igazgatója Majtáň Mi­chal elvtárs aláírásával igazolta, hogy Valovičot a két hónap alatt „mint becsületes és lelkiismeretes munkást ismerték“. Az autó értéké kb. 46 ezer korona volt. Még nem tudni mo­sógépet vagy vasalókat gyártanak-e majd belőle. A teher­gépkocsin 10 ezer korona kár keletkezett. Ez összesen 56 e- zer korona. Valljuk be őszintén, hogy Valovič 1450 koronás havi fizetése mellett nagyon sokat kockáztatott, még abban az esetben is, ha nem ő ült a volán mellett, ami több mint valószínű. Ugyanis a holttestek bírósági boncolása után a szakértők arra a megállapításra jutottak, hogy az autót Ben­csics vezette. Viszont egy halott lelkiismeretét nincs jogunk megterhelni semmiféle bűnnel és azt hiszem, nem is ez a cé­lunk. Az, aki átvészeli a poklot, már eleve hátrányban van akkor is, ha kevésbé volt bűnös. Nem tudom, mit tart bű­nösnek a fia eljárásában a halott Poilák édesanyja, vagy Bencsics édesapja és ez egyáltalán nem is bánt. Lehetett volna más kimenetele is a mocsi „férfi-partinak“? Igen, rosz- szabb is, jobb is. De mindenekelőtt az utóbbira gondolok. VALOVIČ ÉLETÉBEN először sértette meg a törvényt. Na­gyon fiatal még, 22 éves. Az ember legszívesebbem mindent megbocsátana neki, de sajnos, ilyen törvényünk nincs. ' •' ‘ * Zácsek Erzsébet- ú| ifjúság 3 hr — Őszi csúcsforgalom A pályaudvar teljes gőzzel és rengeteg nafta felhasználásával üzemel. A sínkígyókon állan­dóan tolatnak, fékek súrlódnak és Ilyenkor szikrát vetnek a vonatkerekek. Itt sosem rozs­dásodnak meg a sínek, mindig ragyognak. A párkányi vasúti pályaudvar közös csehszlovák­magyar létesítmény, a két or­szág közösen használja. Most van az év legnagyobb forgalma: az őszi csúcsforgalom. Az állo- másfönök irodájában állandóan járnak jelentés-tételre. pa­rancskiadásra, de még tanácsot is kérnek a vasutasok vagy a műszaki személyzet. Mindent másodpercnyi pontossággal kell összehangolni, mert különben leáll a forgalom. Megkérdeztem a főnöktől, hány vonatot indítottak az éj­szaka? — Tepnap 18 órától mosta­náig 83 vonat hagyta el a pá­lyaudvart. A hatalmas, bizonyára pontos fali órára pillantok és látom, bogy reggel 6 óra 45 perc az idő. Engedélyt kértem, hogy ba­rangolhassak a pályaudvaron. — Az két napot is igénybe­venne. De megkérdezem, hogy a pályaudvar szívét vagy a lel­két akarja-e látni? Nem tudom, mi a szíve vagy a lelke az ilyen nagy állomás­nak, de találomra mégis a lel­ket választottam. Ö készsége­sen megmagyarázta, hogyan jutok el az állomás rendező- részlegének kocsi gurító domb­jára és az ellenőrző toronyba. Figyelmeztetett, nehogy baleset érjen, váltókra nem szabad lép­nem, mert automata rendszerre működik minden, bármikor zár­hatják, vagy nyithatják a vál­tót s akkor bizony összeszorít- ja báda lábát a sínpár. Tóth Vilmos, az állomás lel­kének diszpécsere. Kozma János térmesterre! együtt magyaráz­ták, mutatták a csúcsforgalom lebonyolítását. 50 vágánypár áll a rendelkezésükre, amelyeken összeállítják a Magyarország felöl érkező szerelvényeket, rendezik, irányítják. Nyugat- Európa felé és a belföldi vasúti gócpontok irányába is. Állan­dóan cseng a telefon. A futó- házból két mozdonyt kérnek: a 71. vágányon még kicsúszhat­na, mert az üres. Pár perc múlva két szerelvény indul, az egyik Lengyelország felé, a má­sik pedig Ausztriába. Mintha káoszba kerültem vol­na. Az irányító torony hatalmas üvegablakain át vasúti kocsik egész sorát látni, amint a tola­tó dombról lefutnak. A váltó elágazásoknál tíz felé futnak a vagonok, aszerint, hogy milyen irányba induló szerelvények kapcsolják azokat. Automata fékek zúgnak, sűrített levegő-"1 vei működnek. A vezérlő aszta­lon — részemről kiismerhetet­len összevisszaságban — fény­pontok villannak a müszertáb- ián, mutatják mi a helyzet egy- egy vágányon. Tíz perc múlva újra egy szerelvény indulhat Nyugat-Németország felé. Aztán jó negyed óra múlva Prerovba egy másik. A pillanatnyilag szabad vágányon, mint valami félelmetes őskori állatok érkez­nek a 2500 lóerős Diesel-moz­donyok a fútöházból. Itt rende­zik a Balkánról, Magyarország­ból, Romániából érkezett szerel­vényeket. Nyugat-Európa felé. Rengeteg áru érkezik ide Dél­nyugat Ázsiából különböző álla­mok vasúti kocsiján és itt dön_ fenek sorsuk felől, hogy mikor indulhatnak tovább. Dehát miért van őszi csúcs- forgalom? Ilyenkor a vasút ál­landóan terhelt. A forgalmisták nehezen találnak 10-15 percet arra a nap valamelyik órájában, h°9y egy szerelvény elindul­hasson. A menetrend-grafiko­nokat ilyenkor használják leg­többször. megfontoltan hajolnak föléje; szabad helyet ée időt keresnek az apró négyzetek között. A pályaudvar lelkének veze­tői szerint, nem a cukorrépa­kampány az őszi csúcsforgalom oka. Valamikor talán az lehe­tett. De ma a legkevesebb gon­dot a cukorrépa szállítása o- kozza. Lényegesei. nagyobb gond ennél a rengeteg gyü­mölcs és zöldség elszállítása. Az ősszel érő gyümölcs szállít tása rengeteg szerelvényt igé-t nyel. XF.olytatás a 6. oJdaloaÜ i EGY ÉJSZAKA HÁROM VÁiTOZATA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents