Új Ifjúság, 1967 (16. évfolyam, 1-50. szám)

1967-11-21 / 47. szám

2 új ifjúság tÉitibö 1847 november 22-én szü­letett Ady Endre, a nagy magyar költő. 1916 november 22-én halt meg Jack London, amerikai író. 1876 november 23-án szü­letett Manuel de Falla spa­nyol zeneszerző. 1866 november 23-án halt meg Paul Gavarni francia grafikus. 1632 november 24-én szü­letett Baruch Spinoza hol­land filozófus. 1942 november 24-én halt meg Bohumil Kafka, cseh szobrász. 1951 november 25-én nyílt meg Bratislavában a Szlovák Nemzeti Galéria. 1810 október 25-én szü­letett Moszkvában Nyikolaj Ivanovics Prirogov nagy o- rosz tudós. 1895 november 27-én hált meg Adam Mickiewicz a legnagyobb lengyel költő. 1924 november 26-án ki­kiáltották a Mongol Nép- köztársaságot. 1895 november 27-én halt meg Alexander Dumas fran­cia író. 1955 november 27-én halt meg Losoncon Božena Slan- éíková-Timrava szlovák író­nő. nemzeti művész. ' 1820 november 28-án szü­letett Friedrich Engels, Marx legközelebbi munka­társa. 1888 november 28-án szü­letett Stefan Zweig, német haladó író. Emberek vagyunk A gyerek a hátán feküdt és a falikar gyér világftáeánél Jean Paul Sartre-t olvasta. Földszinten laktak. csendes mellékutcában. Valaki megzör­gette az ablakot: — Jani, Jinakám ... ! — hal­lotta apja hangját. Kiugrott az ágyból és felrántotta az ablak­szárnyat. Az apja bemászott az ablakon. Aztán lihegve leült a fiú ágya szélére és szembené­zett vele. — Baj van Apu ? — kérdezte a gyerek. — Baj? Nagy baj! Hajaj! Csak legalább volna cigarettám, pont most fogyott el ... A fia már nyújtotta is felé a teli doboz cigarettát. Az Apa összehúzott szemmel nézett rá. — Mi baj Apu? — szoron­gatta újra a fia. Elhúztak magyarból. Tudod — tette hozzá — mostanában nem tudtam készülni. A ne­gyedévi hajrá ... — Jó. hagyjuk — fölényeske­dett a fiú. — Mit kérdeztek ? — Először Mikszáth Különös házasságát, nem tudtam, utána Petőfi forradalmi lírája, mon­dom vélszi bárdok. kész ... A gyerek csúnya grimasszal felszisszent. Apja azonnal rezo- nált — Emberek vagyunk... — és kitárta sután a karját. Cigarettáztak. Az „öreg“ megtörtén folytatta a gyónást. — Meghúztak ... Nem merek Anyu szeme elé kerülni. — Anyu ? Anyu nincs még otthon. — Micsoda? Fél tizenegy és nincs itthon ? E percben halk kapirgálás hallatszott az ablakpárkányon. Egy sirő női hang jelentkezett: — Jani, Janikám . . . Apa, arcán mennyei mosöly- lyal kitárta az ablakot. — Miből húztak él Anyu ? Matekból ? Sebaj, gyere be. De ne az ablakon, van ajtó is a házon. És ne bőgj. emberek vaoyunk. B. £. A vonat pontosan érkezik, jó jel ez az őszi csúcsforgalom idején. Kiszállva a vonatból, még egy kellemes meglepetés ér. Csodálatosan szép őszi nap­sütés fogad. Az alumínium­kombinát és az egész völgyet körülölelő heg.ykoszorú nap­fényben, fürdik. Most igazán nem kényszerből vágok nek1 gyalogosan az útnak. Jól esik a gyaloglás a hosszú út után. Még az újváros Fučík utcájá­nak idomtalan magtárszerü é- pületeit is más szemmel né­zem. — Az ötvenes évek első felében épültek, de szerencsé­re az egyre növekvő város el­enyésző részét képezik csak. Az utcán, az üzletekben, a büfékben 40 évesnél idősebb férfit alig látok. Abban a né­hány utcában, amelyen keresz­tül a központba érek. hat óvo­dát számolok meg. A négyzet, téglalap és L alakúan kikép­zett épülettömbökkel övezett tereken és az ezekre néző bal­konokon kifeszített szárítókö­telek is igazolják megfigyelé­semet. Nemcsak maga a vá­ros. a lakói is fiatalok. ELSŐ EMELET 14 A lakásban, ahol becsenge­tek, egv szőke kislány nyit ajtót. — Kit tetszik keresni? — kérdezi tőlem sajátos párkány­vidéki hanglejtéssel. A válasz felesleges. Az ebédlő ajtajából ismert hangot hallok. — Ugye nem ismeri meg? Pedig ö volt az, aki miatt ak­kor annyira siettem. Éppen jár­ni tanult, s néhány szót is mondott már. Bizony tizenegy éve annak... Már hatodikos. Ak­kor 6 volt a legkisebb, de a- zóta meggyarapodtunk. És már bent az ebédlőben folytatja Vi- tekné. — Az elsó lány lett, má­sodik fiú és a harmadik is kis­lány. Utána hosszú szünet. Mi talán bele is nyugodtunk vol­na. de nem úgy a fiú és a két kislány. Egy fiút szerettek vol­na még — legyünk már pár­ban — emlegették egyre gyak­rabban. Később már lemondtak kikötésükről is, a fiúról. — Az sem baj, ha lány lesz — mond­ták. csak legyen kicsi, akivel maid ók a nagyok eljátszhat­nak. Akkor még sok mindent nem magyarázhattunk meg nekik, de nem is nagyón elleneztük. — veszi át ismét a szót a férj. — Jól kerestem, és most sem pan a szkod ha tóm. dehát végülis mi is tizenegyen vol­tunk testvérek. Hát így került sor a legkisebbre. De nagyon örülünk neki. Fiú lett, most már valóban párban vannak. — Gyere csak be, kisfiam — szól ki a folyosóra Vitek mama — és mondd meg a bá­csinak. hány éves vagy. — Négy — kiáltja hango­san a gyerek és tovább ját­szik a labdával. Hát így lennénk. Tizennégy, tizenhárom és tizenkétévesek a nagyobbak. Nem könnyű, de én ezt mindig más szempont­ból nézem. A múltkor a csa­ládunk egyik ismerőse — ta­lán meggondolatlanságból — ezt mondta a nyolcadikos lány­nak: Az öreg ember a kis park közepén ült, a lócán. Süt- tette magát a koraöszi nap­pal. Lábát elnyújtotta, hát­radőlt, egészen a pad tám­lájára. Olyan oolt így, mint­ha aludna. Sem messze tőle három farmernadrágos fiatalember röhögött teleszájjal. — Ez jó íróit, baromi jó volt — csapkodta térdét a szőke hajú. — Még hogy szer el vény fal... — Anélkül mit ér a spi­né — mondta oktatóan a szeplős. Megint röhögtek. Az öreget bántotta föl­tűnni vágyó harsogásuk. A- mióta májusban nyugdíjaz­ták. mindennapos vendége volt a Ids parknak, s benne a sárgára mázolt padnak. Kicsit úgy érezte, mintha már a sajátja, terme. A csendjét szerette meg. Most meg... Fél éve minden­nap itt üldögélt. Igaz már nagyon unta magát, pedig mennyire örült akkoriban, hogy „no végre megpihen­het." üldögélt és hogy ne érezze annyira magányát, gondolatban mindennap új­EGY TÉLI NAPON találkoztam először Vitek Józseffel. A véletlen hozott össze bennünket. Ő műszak után volt és ha­za szeretett volna menni családjához. Az én vonatom a Žiar nad Hronom-i állomáson vesztegelt a hófúvás miatt s a fú­tetlen vagonból melegebb helyre igyekeztem. És mert a hó­torlaszok meggátolták a közúti forgalmat gyalogosan álltunk neki az állomást a várossal összekötő két km-'bs útnak. Hosszú libasorban húztunk egymás után az egyre erősödő hóviharban. A házak közé érve a sorok csoportokká verődte!' s lassan egymás után eltűntek az akkor még számottevő ven­déglők, kiskocsmák bejárata mögött. Engem is egv ilyen kis csoport vitt magával. A Tátra ká­véliáz ruhatárában figyeltünk fel jobban egymásra. Amikor a hóvihar alábbhagyott, ismerősként búcsúztunk egymástól. Itt szorítottam meg először a nagyon siető Vitek József kezét. Azóta számtalanszor megjártam a régi és az újváros egyre Az üzemi klubban rendszeres színházi előadásokra és más rendezvényekre kerül sor. szépülő utcáit. vésen vagyunk, de akik ott is hagyták a kohókat, azok sem fordítottak teljesen hátat az ü- zemnek. Más beosztásban dol­goznak. Ügy vagyunk mi itt, mint egy igazi nagy család. Más városban — bár a mi­énk nem mondható éppen nagynak — alig ismerik egy­mást az emberek. Nálunk ez másképp van. Gyakran látogat­juk egymást, akárcsak annak ideién falun tettük. Amióta já­rási székhely lettünk, mozgal­masabb az életünk is. Itt nem messze tőlünk, az üzemi klub­ban rendszeres színházi előa­dások, és más rendezvények vannak. Valahogy mindnyájan együtt élünk a várossal. Volt idő, amikor gyakran gondoltunk feleségemmel egy családi házra, talán valahol ott­hon. Párkány környékén, de végülis úgy néztünk a hely­zetre, mint amilyen. Itt iga­zán iő lakásunk van, s a gye­rekek rovására nem vállalha­tunk felesleges terheket. Le­het. hogy később másképp te­szünk. Hogy mit hoz a jövő, — nem tudom, de amíg erőmből futja, amíg ellene tudok állni a kohókból kiáramló gázoknak, de különösen a fluornak, — bele akarok szólni annak for­málásába. Azt mondják arra mifelénk, Párkány környékén, hogy némely fa annál erősebb gyökeret ereszt, minél több­ször ültetik át. Nem találták ki ezt véletlenül, én hiszek benne. Már ió ideig robog velem a gyors visszafelé a Garam part­ján. A Žiar nad Hronom-i a- lumíniumkombinátra és magá­ra a városra már csak az ál­lomásokon indulásra váró tim­föld-szerelvények emlékeztet­nek. Amikor Tolmácsnál azután végképp kinyílik a Garamot végigkísérő hegykoszorú. a jegyzetfüzet lapozgatásába kez­dek és én is hiszek Vitek Jó­zsef hitében. —nv — d — Látod, milyen jó lenne neked is. ha csak egyedül len­nél! — Mások sem öltözködnek különben, nem látom, hogy nekik jobb soruk lenne — válaszolta mindjárt a kislány, ö még így néz a dolgokra, de tehetné-e másképp? PANASZRA ÍGY SINCS OKOM de azért a pénzt mégsem ad­ják ingyen. 1953-ban lettem kohász, azóta két átképző, il­letve továbbképző tanfolyamon vettem részt. Először hatan voltunk tíz kemencére, ma hárman kezelünk 24 kemencét. Nagy a különbség, még Így is, bár a köhőknál már bizonyos automatizációra került sor. A munka nehezét így is nekünk kell elvégeznünk. Bizony dol­gozni kell és nem is akárho­gyan. Igaz, mi kohászok ható­rás műszakot tartunk, de így is elég. Nem egyszer meg is kérdik ismerőseim — nem úntad még meg? Szeretem a szakmámat — válaszolom ilyenkor, — a-1 mitől valóban csak nehezen tudnék megválni, no meg a család az, ami leginkább visz- szatart. Itt születtek a gyerekek, itt járnak iskolába, itt vannak i- gazán otthon. 1952 óta az tí­zemben dolgozom és ez sokat jelent számomra. Igaz, a régi kohászgárdából már csak ke­A JNB új épülete igazi nagy*-- városi jelleget ad a város fő­utcájának. EMBEREK-TALÁLKOZÁSOK KARCOLAT Pedagógia 'a, meg újra befogta a gép­be a munkadarabot és esz- tergályozott. Nehezebbnél nehezebb feladatokat állí­tott maga elé... A gép finom visításával megtelt a park. ó meg mosolygott... Vidá­man Indult mindig hazafe­lé. Most azonban a röhögés kicsorbította mindennapi já­téka kését. Szomorúság gyűrűzte kö­rül, hogy még gondolatban sem futhat végig a müsza kon. ■ — Huligánok — dörmög- te csak úgy magának. Az­tán, egészen véletlenül ju­tott eszébe, hogy éltek vol­na csak akkor amikor... A- mikor a mester csárdás po­fonjaival kezdődött a nap... — Anyafej, egy kis jóféle stolverk. Parancsolj. Tizenhat éves forma lány útját állták el. A lány szó nélkül megfordult. — Hagyd, a müfogsorába tapadna — mondta a szep­lő*. Röhögtek. Hirtelen dühöt és gyűlöle­tet érzett. — Na megálljotok! — mormolta maga élé. Felállt. „Hej, ha a lábam bírta volna még a napi nyol­cat" — villant belé a gon dolat. Lassan ment a huli­gánok felé. Mikor melléjük ért megállt és apró szúrós szemével a szeplőst nézte. Azok levegőnek vették. Az­tán lehajolt, felszedegette a szétdobált stolverk papíro­kat és az egészet bedobta az alig pár lépésre lévő sze­métkosárba. Szép lassan visszaballagott a padjához. Leült. Az Őszt égen lökhaj- tásos repülőgép dübörgőit végig. Látni ugyan nem lát­ta, de a fülével kisérte a gép útját. — Vén trotty... Odanézett. A hosszú sző­ke tüntetőén ledobta a pa­pírt. Felállt, odament és sze­mével újra a szeplősbe szúrt. Aztán felvette a pa- oírszeletkét és elvitte a szemétkosárba. Amikor padjára visszaült, látta, hogy a három farmer­nadrágos fagyott mosollyal mered rá. „Megverni remélem nem akartok" — nevetett magá­ban. Erezte, hogy ezt a csa­tát csak 8 nyerheti meg. Azok szinte mind a hár­man egyszerre nyúltak cu­korért. Fölállt és újra el­indult feléjük. „Most sike- \ rülnie kell" — szuggerálta magának és a farmernadrá- gosok felé is. Mikor a kö­zelükbe ért a kis tömzsi le­dobta a papírt, lehajolt ér­te, de a szeplősről közben sem vette le a szemét. — Kapja meg Tata ezt is — nyekeregte felhangon a szőke és egészen az öreg lába elé frlcskázta. Felvet­te és várt. A kis szeplős go­lyócskává gyömöszölte és i- degesen labdázott vele. Az­tán hirtelen zsebre vágta és elindult. A válla fölött szólt hátra társainak: — Gyerünk a francba! Az öreg visszatelepedett a padra. A lábát elnyújtotta és egészen a pad támlájára dőlt. Olyan volt mintha a- ludna. csak a szája szögle­tében vibráló apró mosoly mutatta, hogy figyel. Tóth Elemét Október és az ifjúság (Befejezés az 1. oldalról)' A szlovák ifjúságra különö­sen erős hatással volt a ma­gyar és szlovák szovjet köz­társaság létrejötte (1918-as év), amelynek keletkezése nagyrészt az októberi forra­dalom egész világra való hatá­sának volt betudható. Már 1918-ban a szociálde­mokrata ifjúság újonnan ala­kult csoportjai azon munkál­kodtak. hogy pártjukat függet­lenné tegyék. 1919-ben ifjú­munkások csoportjai alakulnak Bratislavában és Kassán. Az 1920-as év elején már több vá­rosban is szervezetekbe tömö­rülnek és körülbelül 5000 ta­got számláltak. Májusban a Liptovský Mikuláš-i konferen­cián megalapították az orszá­gos bizottságot és kiadták a Mladá garda nevű folyóiratot, később megjelent magyarul is Ifjú Gárda címen. 1920 szep­temberében a bratislavai kong­resszuson megalakul az első if­júsági haladó szervezet, Szlo­vákiában a „Sväz komunisti­ckých mladorobotníkov Sloven­ska“ néven (ifjúmunkások kommunista szervezete Szlová­kiában). A kongresszuson a Kommu­nista Ifjúsági lntemacionálé hatása (az orosz kommunista ifjúsági szövetség kezdeménye­zése alapján létesült) minden irányban megmutatkozott. Ész­revehető ez mind a szlovák munkásifjúság végleges elsza­kadásán a szociáldemokraták­tól. mind a haladó ifjúság fel­hívásán, amely a köztársaság­ban minden fiatalt egységes szervezetbe hív, — mind ab­ban a felhívásban, amelyben felszólítják a munkásokat, hogy szakadjanak el az áruló szo­ciáldemokrata párttól és alkos­sanak egy új , forradalmi kom­munista pártot. A szlovákiai munkásifjúság példája hatott a cseh és a né­met nemzetiségű fiatalokra is. Az egységes szervezet gondola­ta rohamosan terjedt. Ez a fo­lyamat 1921 február 20-án ér­te el tetőfokát, a Csehszlovák Kommunista Ifjúság Szövetsé­gének megalakulásával. Már ebben az időszakban sor kerül a csehszlovák haladó if­júság és az orosz forradalmi ifjúság kapcsolatára. Legelőször a Kommunista Ifjúsági Inter­nacionále közvetítésével, — így munkás-küldöttségek for­májában, amelyek igen nehéz körülmények és feltételek mellett látogatták a Szovjet­uniót. A Csehszlovák Komszomol több rendezvényt szervezett, amelyek révén a mi fiatalsá­gunk közelebbről megismerhet­te a Szovjetuniót, saját maga alkothatott véleményt és meg­teremthette vele a közvetlen kapcsolatot. A harmincas évek­ben ezek a rendezvények új feladat előtt álltak, tekintet­tel a fasiszta veszedelem ter­jedésére és a Szovjetunió vé­delmével kapcsolatban. A má­sodik világháború ideje alatt a Szovjetunió felé való orientáló­dás még kifejezőbb lett. A szovjet nép áldozatai, melye­ket hazánk és népünk fasizmus alóli felszabadításáért hozott, minden rendes ember tisztele­tét kihívták- ^ A felszabadulás után rend­szeres kapcsolatokra kerül sor. a mi ifjúsági szövetségünk és a szovjet Komszomol között. A szovjet ifjúság erkölcsi-politi­kai körvonala példaképül szol­gál ifjúságunk számára hazánk szocialista építésében is. Ha emlékezetünkbe idézzük a NOSZF 50. évfordulóját és vele összefüggésben a szovjet nép 50 éves munkáját és har­cát — a nagy humanista esz­mék. a marx-leninizmus klasz- szikus eszméinek megvalósu­lásáért. — ezzel együtt cso­dáljuk a szovjet ifjúsági szö­vetség 50 éves munkáját, har­cát is; tudatosítanunk kell en­nek a történelmi eseménynek a gyümölcsöző hatását és annak velünk és fiatal generációnk­kal való kapcsolatát. A legmél­tóbb tiszteletadást abban lát­juk. hogy továbbra is felhasz­náljuk ennek a nagy történel­mi eseménynek pozitív tapasz­talatait. Ami a szovjet ifjúsá­got illeti mindenki aki köze­lebbről ismeri, meggyőződött róla, hogy ifjúságunk igaz ba­rátokra talált bennük. Pavol La men I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents