Új Ifjúság, 1967 (16. évfolyam, 1-50. szám)
1967-11-14 / 46. szám
m % új ifjúság Másodszor kerültek megrendezésre november 3-7 között a Csallóközi Színházi Napok Dti- naszerdahelyen (a dunaszerda- helyi Csemadok és a Csehszlovák-Szovjet Baráti Szövetség vezetősége, a Kerületi Pedagógiai Intézet és a Kerületi Népművelési Központ a JNH a Járási Könyvtár, az Üzemi Klub és a Tatran Könyvkiadó magyar üzemének közreműködésével), ahol a meghívó szerint volt rendezői tanfolyam, szakelőadás, vita a műkedvelő színjátszásról, versmondó vetélkedő, fórum — sajtónk a pedagógia szolgálatában, értekezlet az iskolai színjátszásról, színi előadások egész sora, valamint egy komoly kiállítás Híd-67 gyűjtőcímen. Gyönyörű. Még felsorolni is. Ennyi embert és ennyi szervet mozgósító akciója nincs az országnak — értve ezalatt persze a magyarlakta vidékeket. Gyönyörű. Csakhogy... Egyik újságíró kollégánk a járási pártvezetőség ideológiai osztályának nagysikerű baráti sajtófogadásán, kerek asztal találkozóján azzal kezdte felszólalását, hogy azért szól kritikailag itt a Csallóközi Színházi Napokról, mert az újságban nem akar ,,rosszat“ írni... és valahol arra hivatkozott, a- zért mert több ilyen megmozdulás nincs, tehát-.. Néhány gondolat a Csallóközi Színházi Napokról és annak ürügyén Egy éve mi is így gondoltuk és az egész megmozdulásról, különösen pedig annak főszervezőjéről felsőfokon írtunk. Most azonban találkozva u- gyanazokkal a hiányosságokkal, úgy érezzük a hallgatás ártana a jövőben megrendezésre kerülő ilyen és hasonló megmozdulásoknak, sőt maguknak a Csallóközi Színházi Napoknak is. Megjegyzéseink: Ilyen komoly akció komoly szervező munkát, stb. igényel. Ennek hiányában a Csallóközi Színházi Napok idén is kissé széthulló, szomorkás ünnepséggé halványultak. A legnagyobb hiányérzetünk: a város (a környékről nem is beszélve) nem élt együtt — az elképzelésekkel. Sokaknak fogalma sem volt róla, hogy mi is történik valójában DunaszerdBhelyen. Másik hiányosság! Megérkezett az idegen — senki sem volt akihez fordulhatott volna, aki érdemlegesen felvilágosítást tudott volna adni. Bolyonghatott a városban, vagy a- hoi akart, amíg az egyetlenegy emberrel össze nem hozta a véletlen. S ez annál is inkább megdöbbentett bennünket, mert ismertük a fent is idézett szervező testületek, institúciók egész skáláját. Javaslatom: Jövőre létre kell hozni a Csallóközi Színházi Napok szervező bizottságát, amely az ünnepségeket egy előre meghatározott központból irányítaná, menet közben intézne minden felmerülő problémát, információt adna az érdeklődőknek, stb. (Meggyőződésünk, hogy ennek az az előnye is meg lenne, hogy közvetlenül az előadások kezdete előtt nem kellene terem után futkosni és talán az sem történne meg, hogy a meghívott képzőművészekkel csak addiig törődjenek, amíg azok a műveiket odaadják a kiállításra.) Ügy gondoljuk, helyes lenne több embert bekapcsolni, felelőssé tenni e nagyjelentőségű munkában. S ha így történne a legfőbb szervező személyes érdemei semmivel sem lennének kisebbek, sőt... Mert bármennyire is tisztejük vitalitását, szeretjük egyedülálló kezdeményező készségét, be kell látnia — egy fecske még Szerdahelyen sem csinálhat nyarat. Érdekes megfigyelni — talán kisebbségi betegség, — hogy bármihez is kezdünk, mindjárt lyukat akarunk ütni a világba. A Csallóközi Színházi Napok esetében ez a monumentális-mánia először abban nyilvánul meg, hogy a rendezvényt ötnapossá nyújtjuk, holott meggyőződésünk: három nap is elegendő lenne; mert miért kell a színházi napokba „mindent“ belegyömöszölni?! Ügy gondoljuk, először is a koncepciót kellene tisztázni. Mi tartozik ide? Ha színházi napok, akkor legyenek szinházi napok. Csallóközi Színházi Napok — esetleg az idtevágó szakmai előadásokkal. De ne a- karjunk konkurrálni a Jókai Napoknak halvány versmondó vetélkedőkkel, s még halványabb művészettörténeti előadásokkal, elemzésekkel. Talán érdemes lenne azon is elgondolkodni, hogy a Csallóközi Színházi Napokat (a Csemadok KB segítségével) nem lehetne- e az országos műkedvelő színjátszás seregszemléjévé emelr ni. (A Jókai napok koncepciójából ez már úgyis kilóg.) Szóvá kell tennünk a Csallóközi. Színházi Napokra meghívott magyarországi vendégeket is. (Hogy a félreértést elkerüljük nem Czine Mihályról és Veres Péterről, a magyar irodalom kiválóságairól van szó.) A szervezőnek vagy szervezőknek tudatosítaniok kellene végre, hogy nekünk nem olyan emberekre van szükségünk, a- kik a kicsinységünket felmagasztalják, akik hibáinkat dicsérik. rózsás kacsókkal és mosolyokkal simogatnak bennünket, hanem éppen azokra, akik kicsinységünkhöz is kritikusak, akik a hibáinkat szemünkre vetik _ Mert ezek az utóbbiak az igaz emberek. Legyenek csak ketten bár, de czinei vagy Veres Péter-i magaslatokat képviseljenek. Különben azt hiszem Veres Péter mondta: „Szép, szép itt minden, de mondjátok csak, hányán jöttek el a Csallóközből a hivatalosan meghívottakon kívül. Ez a Csallóközi Színházi Napok legelevenebbe vágó kérdése. Mert amíg erre nem tudunk érdemben válaszolni, Csallóközi Színházi Napokról nem beszélhetünk. E cikk bizonyára hiányérzetet hagy a kedves olvasóban, mi azonban nem is akartunk mindent összefoglalni, mindent elemezni, értékelni, hanem csupán néhány segítő szándékkal telt gondolatunkat, meglátásunkat próbáltuk rögzíteni a jövő sikerei érdekében. — tó — A XIX. század senkihez se hasonlító szobrásza Auguste Rodin 1840 november 12-én született és 1917 november 17- én 50 éve halt meg. Az élet intenzív kifejezése a festben — ezt vallotta Rodin a maga művészete céljául. Nincs munkája, amelynek nem ez a gondolat volna a gerince. Azt a rejtélyes valamit, a- mit mi életnek nevezünk, ki a- karta fürkészni az emberben s kutatásainak eredményéből kisajtolni az élet lázát. Mint a- hogy egy egész rózsaberek minden illatát beletömörítik az emberek egy gramm rózsaolajba. E vakmerő kísérlet nagyon idegenszerűen hatott s eleinte valósággal őrültnek tartották miatta Rodint. Megkezdődött a botrányok hosszú sora: a művész életét szépen telehintették velük. Mindjárt első, fiatalkori munkáját, amelyet 1865-ben küldött a Szalonba, visszautasították. 1877Auguste Rodin ben éppen csak hogy elfogadták az „Age d'Arian“-t. (Erc- korszak.) Utána újabb botrány: a Victor Hugo szobra, amelyre kígyót-békát kiáltott az e- gyesült közvélemény. A „Ca- lais-i polgárok“-at hasonló vihar fogadta, soká kétséges volt, fölállítják-e a kis felföldi város piacán. Végezetül a Balzac- szobor körül támadt zenebona. Egyet föl kell jegyeznünk, mint igen érdekes adalékot: valahányszor Rodin egy-egy új művel előállt, magára zúdítva a közvélemény ócsárlását, mindig a megelőző szobrára hivatkoztak, mint olyan mesterműre, amelynek irányát — úgymond — kár volt elhagynia a művésznek. Az „Érckorszak“ idején nagyon dicsérték az egykor leszidott „Betört orrú fér- a Victor Hugo megjelenésekor ennek rovására égig emelték a „korszak"-ot, a „Calais-! polgárok“ kiállításán a Victor Hugót magasztalták, a Balzac-botrány felzúdulásakor viszont rámutattak a „Calais-i polgSrok“-ra. mint műremekre. Szóval a rég leszidott műveket mindig fölmagasztalták az új művel szemben. Rodinnak tehát alapos oka volt arra, hogy a közvéleményt sokra ne becsülje. Ő maga nemegyszer érdekesen nyilatkozott művészi hitvallásáról. — Ö. a nagy, hallgatag természet! — mondta egyszer. — Csak akkor válik művésszé valaki, ha sikerül neki a természet titkát kicsikarni. Csak akkor szól hozzánk a természet, vezet minket és leikesít, csak akkor van rá remény, hogy i- gazi mesterroüvet hagyunk az utókorra. Mit ér a siker? Csak a többség hozzájárulását bizonyítja. A többség pedig szükségképpen oktondi emberekből áll. Változik a divat, tűnik a hírnév, de megmaradnak azok a müvek, amelyek a természet nagy tetteit adják elő. Minden egyéb egyenlő a semmivel. Rodin művészi gyakorlatai sokan impresszionizmusnak nevezik. Holott az impresszionizmus nem illik egészen rá olyan értelemben, ahogy ezt a szót általában használják. Rodin legtöbb műve nem a puszta benyomásnak mása. Annyira nem, hogy egyszer azzal is gyanúsították. hogy egyik aktja élő modellről vett gipszöntvény. A- ki pontosságban így meg tudja téveszteni az emberek szemét, az, legalább ebben az e- setben, nem impresszionista. Rodin természetesen nem elégedett meg azzal, hogy az e- iőtte ülő modellt egyszerűen agyagba másolja, ő vonalproblémákat, sziluett hatásokat s hasonló finomságokat keresett. Ideges keze mesélni akart a körvonalak, a formák láncolaténak nyelvén, a nagy tömegek enyhe egybefolyásából ki akarta éreztetni a lüktető életet. Ezek sajátos egyéni vonások, Rodin-tulajdonságok. Ez a világ az ő uradalma, ő értette meg először s formálta így e- lőször bronzba és márványba. Erről vall A csók című mestermüve is, melyet most, halálának 50. évfordulóján olvasóinknak is bemutatunk. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója tiszteletére mutatta be a Magyar Területi Színház, Vas István fordításában, Borisz Andrejevics Lavrenyov Leszámolás című kétrészes színmüvét. A díszletet Platzner Tibor tervezte. A színpadon zavartalanul váltakoz-, nak a tömegjelenetek és a párbeszédek, amelyekbe Nagy Eszter jelmezei és Tarlós János zenéje harmonikusan olvad bele. Ebben a kiegyensúlyozott összhangban kerül sor a rendezői felfogás és a színészt játék sokoldalú kibontakozására. Az Aurora matrózainak a megsemmisülés elleni tudatos, vagy esak ösztönös védekezése, az egymás mellett élő emberek mindennapos „külső és belső“ csatározása. érdek- és jellembeli ellentéteik kihangsúlyozása szinte korszerű szószékké változtatja a csatahajó fedélzetét, .ahonnét olyan mondatok hangzanak el. amelyek számunkra a tegnap, a ma és a holnap igazát hirdetik. A tömeg.ielenctek és a sok szereplőt igényló szín-nű hatalmas Az előtérben egy narancssárga virágszál. Hátrább elmosódva napfényben úszó rét, erdörészlet, egy férfi, egy nő és két gyermek a- lakja. A család víkendezik. A madárcsicsergés, a gyermekek hancúrozása, az aranyos hajtincsek színe, az ifjú házasok gyöngédsége, testi-lelki szerelme, mindez olyan, akár csak abban a bizonyos „nagykönyvben“. Nincs probléma. A kis család boldog. A férfi munkáját végzi, akárcsak viruló felesége, nincsenek gondjaik, a világ fájdalmai nem jutnak el fészkükbe, egészségesek, sőt az Időjárásra sem lehet panaszuk... Az idill ehhez képest szegényes BlúziO csupán. Egy szép napon (a sok szép közül) aztán mégiscsak történik valami. Az ifjú férfi megismerkedik egy hölggyel (aki talán még LESZÁMOLÁS Lavrenyov színműve Komáromban gárdát foglalkoztat. Ez persze fegyelmezett és összetartó együttest, pontos szereptudást és helyzetismeretet követel. Kpnrád József, a darab rendezője is tudja ezt, mert a hajó fedélzetén nagyszerűen mozgatja a tömeget, vigyázva arra, nehogy helyenként a pátosz, az érzelmesség túltengjen. A színmű eszmei mondanivalója (de a drámai hagyományoké is) arra u- talnak, hogy éppen a néptomege- ket szerepeltető, a gondolatokat gazdag drámai formákban kifejező müvek állhatnak példaképül a drámairodalom, s így az új dramaturgia előtt. A komáromi együttes gondos, e- gyenletes színvonalú bemutatója teljes élményt nyújt. Kiváló alakítás Dráfi Mátyás, Godun szerepében. A művészi tudatosság. az eszmei szenvedélyesség összefüggését keresi minden mondatában, cselekvésében. A szerep emberiességét érzékeltető a- fakltását méltón egészíti ki Turner Zsigmond, Berszenyev hajóskapitánya. Amikor jelen vannak a hajón, a matrózok érzései felsza- badultabbak. optimizmusuk fesztelenebbé sugárzik át a történelmi helyzet felett. Külön kell megemlítenünk Ropog Józsefet, aki az első matrózt alakitja. Ha ezt a közvetlenségét meg tudja őrizni, akkor pályája bizonyára felfelé í- vel majd. A lényeges elemeket kitűnően ragadták meg Várady Béla (fiatal matróz) Lengyel Ferenc (Stube), Nádasdy Károly (második matróz). Gálán Géza (zászlós). Fazekas Imre (Milicin) Boráros Imre (Pole- voj) alakjai. Az együttes többi tagja is méltón illeszkedett a kitűnő ünnepi előadásba. Lőrinc/ Margit, Tatjána szerepében biztos pillére a/ előadásnak Kedvesen formálta meg Xénia a- lakját Németh Ica és Szófia P. t- rovnát a rég nem látott Palotás Gabi. A Leszámolás tehát több művészi erényt felmutató érdekes alkotás, amely még kisebb hibáival együtt is a Magyar Területi Színház újabb fejlődéséről tesz tanúságot. Szucliy M. Emil BOLDOGSÁG a feleségénél is szebb és fiatalabb). Hamarosan kiderül: egymásba szeretnek. Téved, aki ezek után drámai, viharos eseményeket vár. Nincs botrány, nincs veszekedés, nincs féltékenység, nincs válás, hanem még több szerelem, még több jókedv, még nagyobb a kiegyensúlyozottság és még nagyobb a boldogság. (Mondhatnánk azt is, megduplázódik.) A férj közli feleségével boldogságának ű- jabb gyarapodását. Azóta is, továbbra is szereti feleségét, aki csak annyit vehetett észre, hogy férjének kedélye csak még derűsebb lett. Mindez a legnagyobb fokú őszinteséggé! és nyíltsággal történik.... Meddig szövődhet a boldogság narancssárga fonala? Szerethet egy férfi két nőt — ,.simán és boldogan?“ Aki látta Agnes Varda francia filmrendező legújabb, nálunk bemutatott filmjét — a Boldogságot — az, ha nem is kapott esetleg maradéktalan feleletet a kérdésekre, mindenesetre megismerkedett a megoldással, azonkívül egy újfajta boldogság-szerelem filozófiával, bátorhangú gondolkodás- móddal és azzal a — mellesleg nem újkeletű — felismeréssel, hogy a férfi és a nő különbözőképpen reagál egy és ugyanazon eseményre. Agnes Varda filmje mindemképpen újszerű. Történetének stilizációja, egyszerűsége, tisztasága és erkölcse még az olyan nézőt is meglepi, aki látta a francia likn legújabb, a giccs és művészet határán táncoló (hasonlóképpen sajátosan színes) filmjét, mint például a Cherbourgi esernyőket, vagy a Férfi és nőt. Itt is a jólismert háromszöggel találkozunk, de egészen meghökkentő megoldásban. Biztosra vehető, hogy sokan erkölcstelennek bélyegzik Varda filmjét, állásfoglalásuk persze — úgy érzem — kényelemből vagy maradiságból fakad. A film erkölcsét nem lehet egyértelműen elítélni, de elfogadni sem. Csak tudomásul lehet venni és a jövőre bízni, hogy az erkölcsök változása mennyiben i- gazolja Varda férj-hősének és a szerető lány megtévesztően tisztának és szépnek tűnő állásfoglalását. Figyelemreméltó, hogy nemcsak nálunk, de Európa-szerte, (sőt A- merikában H hatalmas karriert futottak be ezek az egyszerű,' sőt néha együgyűnek tűnő. a ..nagy témáktól“ elforduló lírai történetek, mint a fentebb említett három francia film. Claude Lelouch (aki nincs még harminc éves sem) a Férfi és nővel nem csak Can- nes-i nagydíjat nyert, hanem meg, kapta az Oscar-díjat is. Ha filmjét műfajilag kellene meghatároznom, azt mondanám: költemény. A siker titka nem lehet (a film szakmai-technikai kvalitásain kívül) csak a két főszereplő Jean-Louis Trintignant, de főleg a bájos A- nouk Aimée teljesítményében. A siker oka az emberek közömbösségét cáfoló, romantikus szerelmi vágy reneszánsza, a szinte mar görcsös boldogság utáni vágyban lelhető. Mert ugye, „Minden ember boldog akar lenni...“ 3alán Géza '£ „SÁRGA“: Csak A kisfiú című írása alapján tudjuk biztatni, bár az is eléggé elnagyolt, felszínen mozgó történet. A lényeg elsikkad, s vele az írás plaszticitása is. Ügy kell írnia, hogy az olvasó is átélje, érezze mindazt, ami a sorokban és a sorok mögött van. Az Írásnak fel kefl ébreszteni az olvasóban tulajdon élményeit, s ez csak a lényegessel (csak a lényeges megírásával) és nem a feleslegessel sikerülhet Hemingway egyik utolsó interjújában a következőket mondja: „Az öreg halász és a tenger-ben több mint ezer oldalon át a falu minden egyes lakosát leírhattam volna, egészen pontosan ábrázolhattam volna életmódjukat, hogyan születtek, nevelkedtek, hogyan segítettek gyermekeket a világra stb. Ha az ember ír, akkor ne foglalkozzék azzal, amit mások már általános megelégedésre elvégeztek. Megpróbáltam tehát megtanulni: hogyan kell másképp csinálni. Először megpróbáltam elhagyni mindazt, ami feleslegesnek tűnt, hogy a nézőnek azt az élményt nyújtsam olvasás közben, mintha maga is ott lett volna a cselekmény színhelyén. Ezt nagyon nehezen éri ei az ember, és én igen keményen megdolgoztam érte“. Ormek is keményen keS dolgoznia! M „BAKARUHÁBAN“: „Éri 14-15 éves koromtól egész mostanáig (21 éves vagyok)! minden szabad időmét versírással töltöttem“. — írja tevéiében. Nézzük akkor ta lán néhány sort versei bök /Nézném lehunyt szemeid / Melyekkel oly vidáman tudsz nézni rám. / Simogatnám sžSlfe hajadat. / Mely szőkébb a kalásznál. / Vagy nézzünk talán égy másik részleťeť a Békéhez című versből: / Hatalmad mikor győzi le / A vérengző embervadakat? / S mikor tompítod el hatalmaddal. / Vérengző gyilkos fegyverüket? / stb. Ennyi idézet azt hiszem bőségesen elegendő, hogy megállapíthassuk: nyelvi szürkeségen, darabosságon és élménytelensé- gen túl a versei mást nemigen tartalmaznak. És ha a két év alatt csak eddig jutott el ön is beláthatja, nem biztathatjuk. A „SZERETEM A NYÍLÓ ORGONÁT“: Mi nem beszéltük le, csak éppen véle- ménvt mondtunk prózai írásairól is. Ami a most küldött. verseket illeti a Jam- busok és az Emberi hang a használhatóbbak. Az előbbi mint nyelvi erőpróba is megteszi, az utóbbival azonban egy kis bai van; az első néhány sora túl semmitmondó, szokványos, ballaszt sor. Amit mi lényegnek, lényegesnek láttunk benne, idézzük: /’Ujjaim / kifeszítik a húrod / fény / csillag- rendszerből kidobott / fekete csillag vagyok én. / De a hangom éles emberi hang már, / mely a sötétbe fényként hasít / és a csöndben megbúvó csodákra mutat/. Gondolkodjon el az idézetünkön! A „BAJADÉR“; Valóban, a régebbi Írásai alapján, emlékszünk önre, de arra is emlékszünk, hogy azt üzentük — tanulja meg legalább a helyesírást mert anélkül ezen a pályán nemigen boldogulhat. Bármennyire is sajnáljuk, de talán jobb lesz ha már most lebeszéljük.
