Új Ifjúság, 1967 (16. évfolyam, 1-50. szám)

1967-10-31 / 44. szám

4 új ifjúság 0 köszöntő Kbszöntjük születésnapján a hatvanöt éves Illyés Gyulát. Köszöntjijk benne az embert, ..kinek a bolygók tere szűk“, ■ magyart, „ki már magyar csak mindenütt", a világjáró s mégis vad pusztafit, aki az el­múlt hat és lél évtizedben, leg­többször fedezék és védelem nélkül, népével — ,,a haddal" — annyiszor csatasorba állt, hogy vigye a pásztor nagyap­jától örökölt, de. az egész nép­re hagyott s rá bízott lobo­gót. Köszöntjiik azt az Illyés Gyu­lát, aki — bár az idpn „az ö- regedés tüneteiről" kezdett el­mélkedni — az ifjak szemében mindig fiatal marad. Ezért ma. • hatvanötödik születési évfor­dulóján szívesebben idézzük az előzó évtizedben írt sorait: Elmúltam harminc? Sót el­múltam negyven? Nem Igaz. Ezerkilencszázkettoben szület­tem? Nem igaz. S holnap kilencszázötven... mit is irnak? Nem igaz! Elég már, meddig higyjek még zagyvasá- gaidnak, eleget hazudtál, világ! Eh, világ! Nem élnék örökké? Nem igaz. Mi is azt mondjuk: nem i­gaz. Éppen ezért tartjuk túlságo­san karainak, hogy költőnket az öregedés jelei foglalkoztat­ják. Bar, mi tagadás, aligha vitatkozhatunk az ilyen követ­keztetéssel: „Miért öregszik va­jon legkorábban az arc? Er­re ezernél több a magyarázat. Az a pajzs. A külvilággal va­ló küzdelemben az kapja a legtöbb ütést és próbát. Nem­csak a széltől, a fagytól s a jégveréstől. A többi élőlény te­kintetétől Is, azaz lelki nyilá­tól; valamint az események­től, a kis és nagy történelem nyilaitól." S mindettől Illyés valóban nem volt mentes. És talán mindmáig nem. így és ezért válik érthetővé szánunkra egy korábbi költeménye: Hol a szeretet? Csak a gyűlö­let habköpései érik szívemet. ...Vagy nincs is más. csak az? Mindig ütés csak, sohase vi­gasz? Szeretnénk megnyugtatni a hatvanöt éves Illyés Gyulát, hogy az a nemzedék, amelyik az ő emberi és írói példáján növekedett fel, amelynek a Puszták népe. a Petőfi, a Nem volt elég, a Dőlt vitorla és az Ingyen lakoma volt diákköri vagy emberré formáló olvasmá­nya, az a nemzedék, amelynek tagjai hallhatták ót az elmúlt évtizedben író-olvasó találko­zókon: ez a nemzedék — ha­táron innen és határon túl — Igenis szeretettel és ragaszko­dással tekintett és tekint a költőre, szívesen kalauzoltatja magát gondolataival, vezérelteti eszmeivel, szorgal-nasan figyel­mes rá s vele együtt hiszi és vallja: Vár a világ, — de rég nem szavakat! Tettet adj, író, éló magadat! Ügy állj elő, hogy nem az, mit te írnál: az lesz a mu, mit néped lelke diktál. így áll előttünk Illyés Gyula ma, a hatvanötödik születésna­pi évfordulón. Ügy áll előttünk, mint szélben a szil, mely év­tizedek zivatarait kiállva „le­győzte — mindörökre — a ha­lált". Állok és küzdők... S valahány­szor meglep, mindannyiszor ismét küzdeni, tenni, teremteni kerget az elmúlás: nincs vég! Az vagy, a munkád! $ az sose veszendő, az soha meg ne n hal. Szívből kívánjuk, hogy ugyan­ebben a töretlen hitben embe­ri törekvései és ars poeticája beteljesülésével ünnepeljük a következő kerek évfordulók so­rozatát is, hisz: Arbóc s vitorla, nézd, előre mikor épül iejgyaztesebbea? .kivikor leg­mélyebbre dúl! Tolvaj Bertalan Klubokat-DE HOGYAN? Mind gyakrabban és erótel­Mind gyakrabban és erőteljeseb­ben hallatszik a kérdés — kerüle­tek, iskolák, tanonc-iskolák részé­ről — hogyan kezdjék meg a CSISZ iskolai szervezeteinek klubokká való alakítását. Sok iskola jelent­kezik, a nely elsőként szeretne az osztály-szervezetből klubot alapí­tani. A központban ezalatt szor­galmasan dolgoznak az átszervezés és az V. kongresszus által jóvá­hagyott változtatások munkamene­tén. A feladat nem könnyű. Nem becsülhetjük le ezt a feladatot már csak azért sem, mert az Is­kolai és szaktanintézet) alapszer­vezetek működésében ezzel kapcso­latban bizonyos változások állnak be. Ezt azoknak kell legelsősor­ban megérteniük — akik bármilyen téren — résztvesznek ebben a munkában. Az V. kongresszus határozata a 15-18 évesek alapos ismerete a- lapján jött létre. Ezek a fiata­lok jelentik a kivezető utat abból a letargiából, amelybe az iskolai szervezetek jutottak. Egyúttal le­hetővé teszik, — CSISZ funkcio­náriusok, fiatal emberek, nevelők és tanítók számára — hogy figye­lembe véve a fiatalok érdeklődé­sét és szükségleteit, megfelelő tarka és vonzó tartalmat biztosít­sanak ennek a korosztálynak a klub keretén belül. Tehát egy o- lyan szervezett egység lesz ez, a- mely a diákok kívánságainak, ér­deklődési körének megfelel és e- mellett betölti a CSISZ szervezet funkcióját is. Klub-tag minden diák lehet, tekintet nélkül az év­folyamra. amelybe jár. A közös érdeklődés limitje: legalább 5 tag. a szükséges vezető, a CSISZ KB jóváhagyása. KÉT IDŐSZAK A legutóbbi CSISZ KB gyűlések a következőképpen foglaltak állást az iskolai, szaktanintézeti és ta­nonciskolák klub-alapításával kap­csolatban: Külön nyomatékkai hangsúlyoz­ták az alapos előkészületet, az anyagi-technikai és káder előfel­tételeket. Semmi esetre sem sza­bad klubokat alapítani ott, ahol nincs meg hozzá az összes előfel­tétel. Az 1967-68-as év az előké­születek ideje lesz. Az előkészített változtatásokról aprólékosan tájékoztatni kell a köz­véleményt, személy szerint az is­kolai dolgozókat, tanítókat és ne­velőket. Állandóan gyűjteni Ifell az adatokat a fiatalok érdeklődési kö­rére vonatkozólag és keresni kell a megfelelő, tehetséges klub-veze­tőket. Ezután kell hozzálátni az 1968-69-es évben ezeknek a kivá­lasztott egyéneknek a kiképzésé­hez. Ugyanebben az évben meg­kezdjük a klubok alapítását — és ezt a munkát még az 1970-es év­ben be is fejezzük. Az átalakítás Időszakát azonban nem szabad mechanikusan értel­mezni. Hiszen mindez az iskolák, otthonok, tanonciskolák gyakorla­ti lehetőségein múlik. SPECIÁLIS ÉS KÖZÉRDEKŰ KLUBOK A CSISZ határozata szerint két­féle klub jöhet létre a CSISZ-szer- vezetek keretén belül: speciális és közérdekű. Az a CSISZ klub lesz speciális — lányok és fiúk részé­re egyaránt — amely egy bizo­nyos érdekkör vagy működési te­rület alapján létesül. Négy cso­portba osztályozzuk őket: — szak-technikai és természet­tudományi klubok ( a fiatal kon­struktőrök, modellezők, biológusok, matematikusok, fizikusok, kémiku­sok, rádióamatőrök stb klubjára). Ezek a fiatalok természetes ér­deklődését lesznek hivatva fejlesz­teni a természettudományok és a technika fejlődése Iránt. — sport-, honvédelmi és turisz­tikai klubok (természetjárók, tá- borozók, úszók, slzók, röplabdátok céllövők, sakkozók, cselgáncsozók. búvárok stb.) — kulturális és társadalmi klu­bok (olvasó, költészeti, társadal­mi táncok, színi, fényképészeti, fil­mező és gyűjtők klubja, stb.) politikai- és vitaklubok (a fia­tal ökonómusok, filozófusok, tör­ténészek. politikusok, stb. klubja). Ezeket a speciális klubokat nem sorolhatjuk az érdekkörökkel egy vonalba még akkor sem. ha bizo­nyos pontokban hasonlóak Is egy­máshoz. A klubokban a tagok ér­deklődési köre lesz a mérvadó, a tagok kívánságait fogják megva­lósítani, ezenfelül a klubnak tel­jesítenie kell az ifjúság politikai szervezetének küldetését is. Ebből is megítélhetjük, hogy mennyire igényes munka vár majd a klub­vezetőkre: kell, hogy szakembe­rek legyenek különböző működési területen és egyúttal érzékeny és tapintatos funkcionáriusai a Cseh­szlovák Ifjúsági Szövetségnek. A közérdekű klubokba azok a ta­gok tömörülnek, akiknek eddig még nem volt semmilyen különleges és specifikus érdeklődési körük. KLUB-VEZETŐK Hogy a speciális klubok — és leginkább azok — eredményesen működhessenek, elegendő számú tehetséges vezetőre van szükség. Ezen a téren igen nagy segítsé­get nyújthatnak a társadalmi szer­vezetek. Például a CSTSZ edzőket bocsáthat rendelkezésre, turista és táborozó klubok részére, a HESZ a sport-honvédelmi klubok számá­ra, az Osveta — rendezőket, kar­mestereket, könyvtárosokat ajánl­hat a klub-vezetők posztjára. AZ ANYAGIAK IS FONTOSAK A legnagyobb probléma, amely kihatással lesz a klubok működé­sére. azok anyagi-technikai bizto­sítása. Hol lehet szert tenni a megfelelő helyiségekre, hol a kü­lönböző segédeszközökre, berende­zésre, gépekre, stb. stb..? Ebben minden klubnak leginkább maga az iskola lehet segítségére, vagy a tanoncotthon. egyszóval az egység, amelyhez a klub tartozik. A tech­nikai. konstruktőri, modellező és más területeken pedig az üze­mek hulladék-anyaga is nagy se­gítséget jelenthet. De a legfőbb elv az legyen, hogy lehetőleg min­den kelléket maguk a tagok te­remtsenek elő — tehát munkáju­kat úgy kell értékesíteni, hogy annak fejében a legtöbb kelléket beszerezhessék. Szlovákiában nagyon sok a ..gaz­dagnak" mondható iskola, tanonc- intézet. A pénztárukból nem hi­ányzik a megfelelő összeg. Tehát már most kell arra gondolniok. hogy minél előbb elkezdjék a munkát és komolyan hozzálássa­nak a klubok berendezésének meg­szerzéséhez. Nagyon sok gyakorlati problé­ma merül majd fel a CSISZ szer­vezetek klubokká való átalakítá­sánál. A legmesszebbmenő igyeke­zetre van szükség minden oldalról, hogy ezeket a problémákat sikere­sen megoldhassuk, A kerületi és körzeti bizottságok szintén a klub­vezetők kiképzésére helyezik a súlyt — az általános, de különö­sen a speciális klubok vezetőire. Az Iskolai CSISZ szervezetek pe­dig már most puhatolózzanak tag­jaik körében, hogy ml érdekli ő- ket; válasszák ki a megfelelő klub­vezetőket és hassanak oda, hogy a klub megalakulását és jövendő sikeres működését megalapozzák. Anton Miklls CSISZ SZKB titkára A sikoly és üvöltés kínt, rettegést jelent, keserűséget, amit másképpen nem tudunk magunkból kiűzni. Az ü- völtés gátlástalanság. Üvölteni szo­kott a gyilkos, az áldozat és az álla­tok is üvöltenek. De miért sikoltoznak a beat zené-' re a 16-18 évesek és mifélék azok, akik sikoltoznak? Miféle ösztönből, indulatból táplálkozik ez az üvöltés?! Szombat esté van. Fél nyolc. Ülj be az ország bármely kultúrházának nagytermébe, ahol big-beat zenekar játszik. Füleken a The Meteors lép fel, Bagotán Aradszkv László éne­kel, Bratislavában Manuela. A han-' gúlát mindenütt egyforma. A nézőté­ren síri csönd és teljes sötétség. Feljajdul a szólógitár, kiált, magas­ba törj és a sötétben megbúvó közön­ség borzongása sikollyá, füttykon­certté merevül. A zúgás-búgás vé­gighömpölyög a termen, egy pilla­natra elnyeli a zenét, aztán ismét csönd támad, hogy minden kezdőd­jék elölről. Csak ülök a fütyülő, tomboló tö­megben és várom, mikor jön meg az üvöltöző kedvem. A zene engem is körülvesz, elbűvöl J6I játsza­nak a fiúk... Mégis egyedül érzem magam az üvöltözök között. Miért?, Szétnézek magam körül. Gallérra omló szőke haj. Fiú-e vagy lány?; Fiú. Lezárt szemekkel, elernyedt arc­cal ütögeti a széket. Ö nem érzi ma­gát egyedül. De miben különbözünk?! Hosszúhaiú, hosszúlábú, barna lány. Miatta kis cigánygyerekek po­tyoghatnának az égből. Most az övéi játszanak. Valamit mormol. Legaláb­bis mozog a szája, ő sincs egyedül. De miben különbözünk? Közönyös vagyok? Nem. Érzéket­len? Nem. Rövidhajú? Nem. öreg?, Ostoba? Gyáva? Nem. Nem, Nem. Az együttes higgadtan, minden fá­radtság nélkül játszik. Csakis ide­gen számokat. „Oh, máj lav, Kiss ml máj darling..." Néha ök is üvölte­nek, pedig a művészet nem rokon az üvöltéssel. Ahhoz nem kell te­hetség. Persze a hallgatáshoz sem. Én hallgatok. Hallgatom a fel-felzú- gó „sárgarigókat“. Megtiltottam ma­gamnak, hogy üvöltsék. Különben sem tudnék. Esetleg ha a Nílusban egy-két krokodil hajrázna utánam. Itt egy nagy senki, nulla vagyok. Senki sem figyel rám, mert én nem üvöltözöm. A konferanszié lép a mikrofonhoz. Sárgarigók, doboiás és egyéb. Lega­lább 20-30 torok ordítja feléje, hogy Motto: „Az élet zenéjét szavakba foglalóm. A gitár kerek hangjait színeknek hallom kitapintom a hús lüktetését. Látom a szavak laza káoszát a papíron. Gyomrom és Én két egyéniség az élet zivatarában egybeforrva." (MICHAEL MCLURE) takarodjon. Ezer ember csendje ke­vesebbet jelent, mint húsz ordítása. A konferanszié kénytelen lelépni. Szünet. Minden visszazökken a ré­gi kerékvágásba. Felébred a szőke­hajú fiú is. Intelligens, szemérmes tekintete van. Aztán mindenki kivonul. Csak a feje tetejére állított nézőtér maradt utánuk. Fél órával az extázis után beszél­gettem a fiatalokkal. Nem volt ne­héz szóra bírnom őket Feleleteik mentesek voltak minden brutalitás­tól és nyerseségtől. Miért sikoltoztatok? Kovács Agnes. 17 éves párkányi diáklány Füleken.- — Muszáj és itt lehet is. Ha ott­hon a tévét nézem, nem sikoltozha­tok. Ettől aztán csak a fejem fáj. Miért szükséges, hogy az ember mindenhol és mindentől visszatart­sa, türtőztesse magát? Én itt, a gi­tár pengése közben „oldódom" fel. Itt nincs sem apu, sem anyu. Kell, hogy az ember meg tudjon feled­kezni magáról.... Van akinek ehhez ital kell. Nekem elég a jó ritmus is. Szabén Mária, 18 éves diáklány Aradszky László fellépése után; — Én kezdeném, ha más nem ki­áltana. Ügy jön az: először egv e- rős sóhaj, aztán egv erősebb, majd kis kiáltás, és végül a nagy kiáltás. Ebben aztán már minden benne van, minden elfojtott érzés. De hát mi van elfojtva bennetek? — Vállvonogatás. Mit tennétek, ha a Beatlesek lép­nének fel? — Az is lehet, hogy zokognék. — Vonaglanék, fetrengenék a föl­dön. Ügy gondoljátok, ha Londonban ü- völtöznek a fiatalok a beat zené­re, akkor nektek is azt kell tenne­tek? Uzsák Károly, Kerekes Vinci bra- tislavai diákok; — Nem utánozzuk őket. Egyszóval ti kiáltottatok először? nektek jutott először eszetekbe? — Nem, de különben sem rossz minden, ami Nyugatról jön. A te apád orvos, a tied munkás. Gondoljátok, hogy Londonban is ba­rátok lennétek? Vállvonogatás. Nagysokára: — Nálunk ebben más a helyzet. Ügy van jól, ahogy itthon van. Tehát fordítva is érvényes: nem minden jó, ami Nyugatról jön. Igaz? — Igaz. És honnan tudjátok, hogy az ü- völtés a jóhoz, vagy a rosszhoz tar­tozik í • • • B S 6 Hallgattam és kérdeztem őket. ti­kosak, ügyesek voltak de az üvölté­sük továbbra is rejtély marad szá­momra. Véleményem szerint a leg­több fiatal azért fütyül, trombitál és sikolt, mert ez divat, menő do­log. Egészséges embernek idegen az extázis, a gátlástalanság és régi i- gazság az is. akinek nem viszket ne vakaródzék. Viszont azt sem tartom helyesnek, ha a fiatalokat az üvöl­tésük alapján akarjuk megítélni. Zócsek Erzsébet A „Szabad madár": Még nem mutatkoztunk be ... A „Csipkerózsa nem al­szik“: Versei egyelőre nem többek kezdeti próbálkozá­soknál. Könyvvélemény ér­ződik csak rajtuk. Utánzás, áthallás, stílushatás gátolja az eredetibb kifejezést. Nyelvi ízei is eléggé szür­kék, egyoldalúak. A Sors­virág címűnél a rímei is rosszak, a szinte soronként törő ritmusról nem is be­szélve. Ahhoz, hogy versül megtanuljon sokat kell még olvasnia, tanulnia. Ezen ál­lításunk igazolására idéz­nénk A vén nyírfa című ver­séből: /A vad szél bömböl­ve kacag: / „Utamat mered állni te gally? / Te mersz dacolni egyedül velem / Hi­szen a sík mezőn minden lapul, 7 Búvik előlem“./ IS te egyenes derékkal, / Büszkén állsz elém? / De nem so­káig, / Mert megtöröm a derekadat — te szegény./ stb. Első alkalommal úgy illik, hogy ne beszéljük le. A „Szirmok“: Ha csak egv kicsit is figyelmesebben olvasná lapunkat — már rég tudnia kellene, hogy névte­len levelekre nem válaszo­lunk. Ha a verseit nem szé- gyelli, nem tudjuk mi oka van a nevét szégyelleni. ▲ „O. P. Jičín“: Vadvirá­gos soraira csak annyit; igaz, hogy mi is voltunk fiatalok (sőt), csak mi egy kicsit „másabbak“ voltunk... Ami a verseit illeti sajnos azt kell mondjuk: fogalma sincs a versről, a versírás­ról. Gondolatai sivárak, sza­vai Ízetlenek, rímei rosszak. Tíz soron belül se képes ritmust tartani. Pl.: /A régi úton csendben ballagok,/ /Egy kis háznál lábaim megállnak,/ / Könnybe borul két nagy barna szemem. / stb. Verset írni csak belső tartalommal lehet. „Nem szándékosan kell csinálni. Szemérmes szüzek a Mú­zsák, megfutamítja őket az erőszak“. (Claudel). Amikor ezelőtt négy évvel tanulásra bíztattuk azért tettük, mert reméltük, hogy hiányossá­gait képes lesz pótolni... Nekünk más dolgunk is van, semmint önnek magyaráz­zuk a versírás törvénysze­rűségeit — verset írni úgy­sem taníthatjuk meg. Saj­náljuk. de már csak ezt mondhatjuk! A „Dodi": Versei kapcsán egyelőre a helyesírásra hív­nánk fel b. figyelmét és még valamire, de ezt talán mondassuk el Paul Claudel- lel: „A költészet mesterség. Minden mesterségnek van anvaga, amiben megvalósul, s formája, a mester szándé­ka szerint való formája. Ve­gyünk például egy naple­mentét az őszi erdőben: ezt a költő, a muzsikus, a festő mind a maga sajátos eszkö­zeivel fordítja le. A költő eszköze a nyelv“. És annak, aki verset akar írni, illik legalább az eszközzel amely- lye! dolgozik úgy, ahogy tisztába jönni. Persze még ez sem biztosíték arra, hogy a vers jő lesz. Mert a vers­íráshoz még valami más Ii kell, általában úgy mondják, hogy tehetség ! A „Vén akácfák": Túlsá­gosan is gyerekes verselés még ez; nem ad módot ar­ra. hogy komolyabban fog­lalkozzunk vele. Tanácsként idéznénk azonban Petőfi Az utánzókhoz című versének utolsó négy sorát: /Fogj tollat és írj, hogyha van erőd / Haladni, merre más még nem haladt; / Ha nincs: ragadj ekét vagy kaptafát, / S vágd a földhöz silány dorombodat!/

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents