Új Ifjúság, 1967 (16. évfolyam, 1-50. szám)
1967-10-31 / 44. szám
ói ifjúság Október harcosai Zivataros múltja, hányatott élete volt. Mégis szívesen emlékszik vissza fiatalságára. Ami akkor kellemetlen volt számára, ma megszépült. Az emlékeiben. — Sokat dolgoztam, mégis nyomorogtam, mint a kutya. Cipész voltam a váci Fortuna cipőgyárban. A szakmában nagyon keveset fizettek akkoriban. Rákényszerültünk a sztrájkra. Egyik szervezője lettem a munka leállításának. Fiatalos hévvel vetettem magam a bérharcba. Még a társaim is csodálkoztak rajtam. Csákváry Sándor akkor került első ízben kapcsolatba a munkásmozgalommal. Két évre rá kitört az első világháború. Két hónapos házas volt, amikor a frontra vitték. Elbúcsúzott a feleségétől, fogalma sem volt, ta- lálkoznak-e még valaha. Elmerült a lövészárkok szeny- nyében. Sokat gondolkozott azon, miért is kell harcolnia. örült is, mikor orosz hadifogságba esett, mert így legalább a golyózáportól megmenekült. A fogságban három hónap alatt valamennyire megtanult oroszul. Nem volt más dolga, az unalmas napokat ezzel csapta agyon. A tábor őrségével jó barátságba került, tőlük tudta meg, hogy kitört a íorradalom. Az egész tábor megmozdult, az őrség nagyobb része az oldalukra állt és ezért pár nap múlva fegyverhez juttottak. így lettek a forradalom katonái. Ljubin és Jaroszlav kör-» zetében estek át a tűzkeresztségen. A Volga-menti éléstárat kezükben tartották és biztosították a Vörös Hadsereg számára. Dicsőség erre visszaemlékezni az ipolyszakállasi szőlővel befuttatott házban, ahol most Csákváry Sándor él. — A harcok kezdetén szakaszparancsnok, később pedig a Vörös Hadsereg századparancsnoka lettem. A háborúban nem sebesültem meg, de a forradalomban igen. Egy Volga-menti kis falucska mellett — a nevére már pontosan nem emlékszem — három géppuska találat érte a lábam. Itt vannak a golyó nyomai — tessék, nézze meg! Ezért bicegek. De a gazdag ter- möterületetet mégis biztosítottuk a forradalom számára. Kijevért sokat küzdött a század. Gyenyikin támadta a várost. A tábornak óriási veszteséget szenvedett, de ennek ellenére 24 órai időtartamra fel kellett adni Kijevet. Ezt a fájdalmas kivonulást sosem . felejti el Csákváry Sándor. Még ma is elszomorodik, ha rágondol. Ez volt élete egyik legkeservesebb élménye. — Örömmel és büszkén gondolok vissza Leninnel való találkozásomra. Moszkvába küldtek agitátor-iskolába. Parancs volt, mennem kellett. Az iskolát Lenin is meglátogatta, ott beszélt konyán beszéltem, így szavai minden súlyát értékelni tudtam. Az internacionalizmusról, meg a munkásösszefogásról beszélt. Köszönte a magyar katonáknak, amiért fegyverrel védik a forradalmat és vívmányait. A magyar katonai egységek számára magyar nyelvű újságot szerkesztettek. Ebből értesültek a magyarországi forradalomról is. — Hát odahaza is rend lesz! — gondolták és örültek a hírnek. Tudták, hogy Oroszországban védik a magyar forradalmat is. — Az volt a terv, hogy kapcsolatot teremtsünk az orosz és a magyar forradalmi csapatok között. Támadást támadás követett, de nem bírtunk egyesülni. Miután az orosz forradalmárok egyre erősödtek — helyzetük egyre biztosabb lett — a hadvezetöség haza engedett, hogy menjünk segíteni a mieinknek. Most már ott van ránk inkább szükség, mint Oroszországban. Mint hazatérő hadifoglyok átszivárogtunk a frontvonalakon és Bukovinán keresztül. Hazaértem. Beléptem a magyar vörös hadseregbe. A Pál- may-csoportban harcoltam. Én voltam a csoport népbiztosa. Zavartuk a cseh légionáriusokat, akik elsöpörni jöttek a szlovák és a Magyar Tanácsköztársaságot. Rengeteg ellenségünk vott. Mégis megálltuk a helyünket. Örökké emlékezetes marad számomra a narami keleti partján, és támadásba lendültünk. Léva alatt a Vasas ezred kezdett visszavonulni. Nagyon haragudtam ezért a Vasas-elvtársakra. Kiadtam a parancsot, hogy a mieink lőjenek közéjük. A visszavonulást nem ismerjük! A garami csatát meg kell nyernünk! Aztán a Vasas ezred mégis összeszedte magát és mindent elsöprő támadással Szecse környékén átkelt a Garamon és egészen Verebélyig és Aranvosmarótig űzte a légionáriusokat. Az összeomlásról nem szeret beszélni Csákváry Sándor. De mégis elmondja, hogy edzett, marcona harcosok zokogtak, amikor letették a fegyvert. Mi lesz most már tovább? Végképpen elvesztünk? — tették fel a kérdést. Reményvesztetten indultak hazafelé. — Reggel fél hatra értem Kisgyarmatra. Akkor még ott laktam, mert a feleségem odavaló. Délben 12 órakor már letartóztattak. Csendőrök, katonák jöttek értem, bekerítették a falut, hogy egérutat ne nyerhessek. Elfogtak és megbilincselve vittek Bélára. Ott a kastély udvarán vagy százhúszunkat a fal meiié állítottak. Szerencsénk volt, hogy francia katonai misz- szió állomásozott a kastélyban. ök mentettek meg bennünket. Mert akkoriban nem sokat teketóriáztak, no meg a golyóval sem takarékoskodtak. Pár óra múlva Indult velük a vonat a muzslai vasútállomásról Érsekújvárra. A huszárkaszárnyába vitték őket. Négy hónapig raboskodtak. Sokszor azt hitték, hogy éhenhalnak, oly kevés és silány volt az élelem. — Egyszer aztán felhivattak az irodába. A csehszlovák őrnagy megkérdezte tőlem, hogy tudom-e, milyen államban élek. Mivel nem tudtam, hát megmagyarázta, hogy a Csehszlovák Köztársaságban. Aztán a falon függő képre mutatott és megkérdezte tudom-e, kit ábrázol. Mondtam, hogy még sosem láttam ezt az embert és nem tudom kicsoda, hát megmondta: Masaryk Tamás, a Csehszlovák Köztársaság elnöke. És hogy most esküt kell tennem, hogy hú leszek a Csehszlovák Köztársasághoz, aztán hazamehetek — mondta jóindulatúan. Mit tehettem mást — örültem, hogy haza megyek — hát felesküdtem. Nemcsak Ipolyszakállason, hanem az egész környéken ismerik Csákváry Sándort, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom egyik századparancsnokát. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság hadügyminisztere hivatalosan is igazolta érdemeit. A szőlővel befuttatott házba pedig, amelyben most él, beköszöntött a pihenés és a megérdemelt nyugalom időszaka. BAGÓT A ISTVÁN A fiatalok válaszolnak... Őszinte lehetek a szüléimhez — eléggé hala- dószellemüek a szüleim? Vajon hogy felelnek erre a kérdésre azok a középiskolai tanulók, akik most a harmadik osztályba járnak. Ezek a 17-18 éves fiúk és lányok ebben az iskolaévben valóban sok problémával küzdenek: le akarják tenni az érettségi vizsgát, pályát választanak, ezenkívül a serdüld kor sok más problémát is hoz magával. Kivel beszélik meg problémáikat? Több iskolában jártunk, megkértük az érettségi előtt álló diákok osztályfőnökeit, hogy tegyék fel ezt a kérdést az osztályban és a diákok írásban, névtelenül adjanak feleletet. A válaszok nagyon meglepőek. Talán azt várnánk, — hiszen lépten-nyomon úgy halljuk — hogy a mai fiatalok i- lyenek meg olyanok, eltávolodnak a szülőktől, nem beszélik meg problémáikat és így természetesen nem őszinték a szülőkkel szemben. A befutott válaszok legnagyobb része azt bizonyítja, hogy a 17 évesek és a szülők között általában megértés uralkodik. A szülők igyekeznek megérteni a „gyereket“, ahogy a leggyakrabban állították. Mi derül ki a válaszokból ? A szülők és gyerekek közötti bizalom többnyire akkor szakad meg, amikor megkezdődnek a késői kimaradások, amikor a barátok vagy barátnők elvonják a fiúkat és a lányokat a családi körből, amikor „valakivel járnak“, és kezdődik a szerelem. Először azok közül a válaszok közül ragadunk ki néhányat, amelyek a szülők teljes megértését bizonyítják. A megértés alatt nem csupán elnézést értünk, hanem baráti viszonyt is. ÉVA Igyekeznek megérteni s ez meglehetősen sikerül is nekik. Általában minden érdekli őket, ami új. Nem passzívak, nemcsak a saját véleményük szerint vizsgálják a mai kor problémáit. PÉTER Szüleim és közöttem az é- vek folyamán baráti kapcsolat alakult ki, egyéniségemet már saját elképzeléseim alapján a- lakítom. Szüleim már csak figyelik. hogyan állom meg a helyemet. Csak ha valami hibát vétek, akkor mutatják a helyes utat. Ügy látom hogy szüleim valóban haladó emberek. A saját akaratukat sohasem kényszerítik rám. Szabad kezet adnak minden tekintetben és ez arra késztet, hogy tiszteletben tartsam a véleményüket. ZSUZSA Szüléimhez mindig őszinte vagyok, mindig nyugodtan fordulhatok hozzájuk tanácsért. Az a fontos, hogy bíznak bennem és meggyőződésük, hogy helyesen neveltek. Jól érzem magam, ha hallgatok szavukra és nagyon rosszul, ha nem követem tanácsúkat. TIBOR Talán nincs is olyan kérdés, amelyet ne tudnék a szüleimmel megbeszélni. Meglepő, hogy mennyire szeretik az új, a modern dolgokat, sőt még a divatot sem kifogásolják. Valóban csodálom őket, hogy eny- nyire türelmesek és megértők. VERA Szüleimmel nyugodtan beszélhetek mindenről. El is árulom miért. így neveltem őket. Meggyőződésem, hogy nemcsak a szülők nevelik gyermekeiket, hanem azok is őket. Megszoktattam őket arra, hogy olyan ruha anyagot vásárolunk, ami nekem tetszik. A rádióműsorból azt hallgatom, ami engem érdekel és ma már a szüleim is kedvelik a beat-zenét és a divatos ruhát. A megértés nem teljes A válaszok közül íme most néhány olyan következik, amely vitákon, megalkuváson keresztül kiharcolt megértésről és bizalomról tesznek tanúságot. IMRE Sok kérdésben nem fordulhatok a szüléimhez bizalommal. Például a pályaválasztási kérdésben sem tudunk megegyezni. Szüleim azt szeretnék, ha orvosi pályára mennék — én viszont valami szakmát szeretnék tanulni. Magam tudom a legjobban, hogy nehezen tanulok. Szüleim nem elég őszinték saját magúkkal sezmben és nem akarják elhinni, hogy csak nagynehezen végezném el az e- gyetemet, de valószínű, hogy már az első években kiesnék. Előre tudom, hogy nagy csalódást okozok majd — mert szüleim nem akarják belátni, hogy csakis gyakorlati pályán boldogulhatok. OLGA Az anyámmal nagyon jól jövök ki. Neki mindent elmondhatok, de az apám előtt titkolózni kell. Ha valahová el akarok menni. — mondjuk moziba vagy táncolni, — csak akkor mehetek, hogyha az apám dolgozik, vagy nincs otthon, mert nem engedne el. PÁL Szüleimmel nem beszélhetek mindenről őszintén. Mindig vannak dolgok, amelyeket megtartok a magam részére. Apám nem engedi, hogy lányokkal járjak. Azt mondja, hogy arra még ráérek. Nagyon hiányzik nekem egy olyan ember, a- kivel mindenről beszélhetnék. ILONA Néha megértenek, megengedik, hogy fiúval járjak, szórakozni menjek. Boldogok, hogy teljesíthetik kívánságomat. £zért mindig betartom a szavam és pontosan hazajárok, a- mikorra kívánják. Naiv félreértések FERI Megengedik a késő esti kimaradásokat, nem avatkoznak bele, hogyan öltözködöm. Közöttünk az egyetlen nézeteltérés, hogy nem értik a mai zenét és idegesíti őket, ha gitározom. Azt mondják, hogy a „je-je-zene" az nem zene. E- zenkívül gyakran kell nyirat- koznom, nem szabad szűkszárú nadrágot viselnem. Szerintük az a fontos, hogy jól érettségizzek és majd aztán „beszélgethetünk". MAGDA Édesapám maradibb mint é- desanyám, mert ő még a beatzenét is megérti és a hosz- szú sima haj is tetszik neki. Szüleim szép házaséletet élnek és ezért nagyon szerencsésnek tartom magam. Segítek is otthon, amiben csak tudok, csak a mosogatást utálom. Ekörül gyakran nézeteltérések és viták keletkeznek. GÉZA Gyakran úgy tűnik, hogy a szüleim nem értenek meg és csakis a barátaimmal beszélhetek nyíltan, de aztán rájövök arra, hogyha szüleim egyszeri! emberek is, nem értenek a könyvekhez, mégis helyes i- rányba terelik a figyelmemet, mert belőlük az élet ismerete beszél. Jobban ismerik az embereket és mindig jobb tanácsot adnak, mint a barátaim. Két-három évvel ezelőtt még nem tudtam velük őszintén beszélni. Ezekben az években főleg a nemi élet kérdései foglalkoztattak. Ma már ezekről a kérdésekről is tudok szüleimmel beszélni. Rájöttem, hogy nem kell mindennek hitelt adni, amit a barátoktól hallok és ha az apám kijelenti, hogy „mindennek megvan a maga i- deje", — akkor igaza van. JUDIT Vannak persze dolgok, amelyekben nem értünk egyet, de ezeket megvitatjuk. A fontos, hogy ma már felnőttnek tartanak, akinek meg lehet a maga gondolata és a saját véleménye. Mindkét részről alkalmazkodnunk kell. Ma már belátják, hogy amikor minden lány miniszoknyában jár és festi magát, én sem járhatok másképp vagy olyan ondolált hajjal, mint anyám — amikor fiatal volt. Komoly nézeteltérések GYURI Nyugodtan elmondhatom, hogy az én öregeim maradiak. Valamelyik nap barátomhoz mentem névnapi ünnepélyre. Ez elég ok volt arra, hogy „véres“ veszekedés follyon közöttünk, melynek az lett aztán a vége, hogy „akár oda is költözhetsz, vagy ahová tetszik, stb." KÁROLY A kapcsolat szülő és gyermek között nem lehet száz százalékos, mert természetes, hogy a nemzedékek gondolkodásmódja között eltérések mutatkoznak. Azt hiszem, ezzel már kifejeztem, hogy az lenne az ideális, ha a szülőkhöz bizalommal fordulhatnánk és ők is bizalommal lennének irántunk. Tiszteljük a szülők igyekezetét és segítsünk nekik abban, hogy a kölcsönös megértés létrejöjjön. Bizonyára hasonló volt a helyzet szüléink esetében is, amikor még ők voltak fiatalok. Zérószó helyett Talán az utolsó váiasz fejezi ki a legjobban, hogy melyik az arany középút. A szülőgyermek téma mindig csak kis pillanatokat öle! fel azokból az eseményekből, melyek egy fedél alatt zajlanak le: és mindkét részről igen sok megértésre és nagyon sok szeretet- re van szükség, hogy a problémákat közösen oldhassuk meg. Sok hiba történik a szülök részéről és sok a serdülő fiatalok részéről is. Kölcsönös bizalommal és ő- szinteséggel egyszerűbb a problémákat megoldani. A válaszok ezt a feltevést támasztják alá. Michal Márts A labda Igen. labdáról, mégpedig fut« ball-Iabdáról lesz szó. Mert any- nyl mindenről szó esett már Itt ebben a rovatban, miért ne lehetne akkor egy futball-labdáról is beszélni. Illetve öt futball-labdáról. Mert öt futball- labdáról lesz most szó. Történt pedig egyszer, hogy az egyik könnyelmű szerkesztőség versenyt hirdetett és a verseny győzteseinek futball- labdát Ígért, méghozzá export minőségű, televíziós focit, darabonként 205 korona értékben. Véget ért a verseny, megtörtént a sorsolás, aztán meglrődott a megrendelés az öt darab lasztira, aztán az e- gyik szerkesztő elment a város egyik legnagyobb és legelőkelőbb sportboltjába és a megrendelést lobogtatva előadta kérését a kiszolgálónónek. A kiszolgálónő a kérést tovább adta az éppen arra menő főnöknek.,.. — Sajnos kérem, csak egyetlenegy Ilyen labdánk van. Már régen nem kaptunk... Jöjjön be talán a jövő héten. A szerkesztő megköszönte a kedvességet és... elment a város másik „legnagyobb“ és legelőkelőbb sport-boltjába és a megrendelést lobogtatva ott is előadta kérését a kiszolgáló lánynak. A kiszolgálőlány a kérést tovább adta az éppen arra haladó főnöknek... — Sajnos kérem, csak egyetlen egy ilyen labdánk van. Már régen nem kaptunk.... Jöjjön be talán a jövő héten... A szerkesztő megköszönte a kedvességet és... elment a város harmadik „legnagyobb“ és legelőkelőbb sport-boltjába és a megrendelést lobogtatva előadta kérését a kiszolgálónőnek. A kiszolgálónő a kérést tovább adta az éppen arra menő főnöknek, aki a változatosság kedvéért (mert egyáltalán nem beszéltek össze) azt mondta: — Sajnos, kérem, csak egyetlenegy ilyen labdánk van. Már régen nem kaptunk... Jöjjön be talán a jövő héten...-0A szerkesztő ekkor egy kissé begerjedt (persze már kint az utcán). „Mert azt még csak megértem — dohogta. — hogy nincs hónapok óta narancs, vagy banán, esetleg szőlő, mert az sok mindentől függ: hatalmas távolságoktól, az időjárástól, a politikai „széljárástól“ stb., meg aztán ha kerül is a piacra, mindenki venni akar belőle, Így aztán a legnagyobb készletek is hamar elfogynak. De futball-labdát nem vesz mindenki, nem értem hát, hogy miért nincs, amikor annak előállítását az Időjárási viszonyok nem igen befolyásolhatják. Nem értem. Különösen pedig azt nem értem, hogy egy városban, ahol az idegenek olyan tömege forog, mint itt, miért nem gondoskodnak az üzletek raktár készletéről, hogy ne érje szó« cialista kiskereskedelmünket állandóan rossz fény...“ (Vagy az idegennek Is azt mondjuk, hogy jöjjön talán a jövő héten?) A szerkesztő pedig azóta is dohog szegény.... Ugyanis már negyedsze- járta körül a legelőkelőbb sport-boltokat és még mindig csak azt tudták neki mondani, hogy: — Sajnos, kérem csak egyetlenegy ilyen labdánk van. Már régen nem kaptunk... Jöjjön be talán a jövő héten... Szegény nyertesek!
