Új Ifjúság, 1967 (16. évfolyam, 1-50. szám)

1967-10-31 / 44. szám

2 ú| ifjúság "ßyjxrrii&ou 1888 október 31-én szüle­tett Max Reimann, a Német Kommunista Párt elnöke. 1821 október 31-én szüle­tett Karel Havlíček Borov­ský kitűnő cseh újságíró. 1810 november 1-én szü­letett Erkel Ferenc a ma­gyar öpera'szerző. 1888 november elsején halt még Nyikoláj Mihajlo- vics Przsevalszkij a nagy orosz utazó. 1923 november 2-án ala­kult meg Norvégia kommu­nista pártja. 1950 november 2-án halt meg Georg Bemard Shaw, angol író. 1784 november 3-án szü­letett Antonín Manes cseh festő. 1918 november 3-án ala­kult meg Ausztria kommu­nista pártja. 1763 november 4-én szü­letett Karel Hynek Tham cseh író. 1821 november 4-én szü- létett Martin Hatala szlovák nyelvész, pedagógus és publicista. 1880 november 5-én szü­letett Mihaji Szadoveanu békedíjas román író. 1836 november 5-én halt meg Karel Hynek Mácha, cseh romantikus költő. 1887 november 6-án halt meg Eugene Pottier francia költő. 1893 november 6-án halt meg Pjotr Iljics Csajkovsz­kij nagy orosz zeneszerző. ♦ Október 21-én, szom­baton a kiskorú S. Ernő Kukucinban felelőtlenségé­vel 61 ezer korona értékű kárt okozott a helybeli szö­vetkezetnek. Egy szalmaka­zal tövében cigarettára gyújtott, miközben észre­vette, hogy a kazal az eldo­bott gyufától meggyulladt. Amikor nem sikerült a tüzet elfojtania, elbújt az erdő­ben. A szövetkezetnek 1299 métermázsa árpa-szalmája égett le. ♦ Október 24-én Bratis- lavában a Jančová és a Ti­chá utca kereszteződésénél 5 m mélyen a föld alatt munkások dolgoztak. A föld beomlott és maga alá te­mette az 54 éves L. Antal, Veľká Mača-i lakost. Mun­katársai csak nagy erőfeszí­téssel tudták őt a föld alól kiszabadítani. L. Antal egészségi állapota súlyos. ♦ Kilencezer korona ér­tékű kárt okozott Demeter Béla Velký Horeš-i (terebe- si járás) polgár lakásában a kigyulladt villany melegí­tő-vánkos. A tűz oka több mint valószínű az volt, hogy a vánkos vezetékében rövid­zárlat keletkezett. ♦ Vasárnap október 22-én Valkovňa község (beszter­cebányai járás) határában teheneket legeltetett Godo- vec János nyugdíjas. Közben a vasútvágányon állt és nem hallotta a közeledő mozdony figyelmeztető füttyjelét. A vonat elgázolta és nem sok­kal kórházba szállítása után súlyos sebesüléseibe bele­halt. ♦ A besztercebányai Urpin szálloda előtt vasár­nap október 22-én egy Škoda RTO BH 17-5Ű jelzésű autóbusz parkolt. A szálloda elől az esti órákban eddig ismeretlen tettesek ^ellop­ták“ az autóbuszt. Nagy ke­resés után a Közbiztonsági szervek Veľké Zálužie köz­ségben találtak rá az eltu­lajdonított autóbuszra. A novoszibirszkl 12. iskola VI. osztályának tanulói a helyi múzeumban megtekintették a „béke-ekét“. A nevezetes fegyver történetét Pavel Poljakov elvtárs, a Vörös Hadsereg egykori katonája ismertette. Amikor a Kolcsak-bandáktól felszaba­dították a várost, fegyverekből, kézigránátokból, ágyútalpból és egy „Maxim“ gépfegyver kerekeiből ekét készítettek. A katonák békeszeretetük megnyilvánulásaként ezt a maga nemében egyedülálló mezőgazdasági szerszámot átnyújtották a Novoszibirszkben, 1927 március 16-án megtartott II. Területi Munkás- és Parasztkongresszus küldötteinek. Az értékes emléket negyven éve gondosan őrzik. levelek Egy riport margójára Az Oj Ifjúság 42. számában jelent' meg Zácsek Erzsébet riportja a kovácspataki otthon­ról: „Sem az apám, sem az anyám nem volt rossz“ címmel. A riport felkeltette nem egy olvasónk figyelmét. Többek között levelet kaptunk Matu- nák István elvtárstől, a kovács­pataki nyugdíjas otthon igaz­gatójától, amelyben a követke­zőket Írja: — A napokban egy morvaor­szági asszony: Petrovská Hele­na írt az otthonba és kérte, küldjük el neki Borka Vince bácsi címét’. Nagyon meglepett a levél márcsak azért is, mert ez az asszony sem rokoni, sem pedig jóbaráti viszonyban nincs Borka bácsival. Petrovskyné talán nincs is tudatában annak az erkölcsi pofonnak, amelyet levelével Borka Vince fiának és a többi hasonló gyermeknek adott. Egy idegen asszony, aki csak azért kéri Borka bácsi címét, hogy néha írjon, egy kis almát küldjön neki és hogy egyáltalán Borka bácsinak is legyen néha postája. Sok gyer­mek szégyelhetné magát szülei előtt, de én meg vagyok róla győződve, hogy azoknak az em­bereknek, akik a mi ottho­nunkban vannak elhelyezve az egymás iránti tisztelet és az idegen emberek szeretete, le­galább részben pótolja a gyer­meki szeretetet. MATUNÄK ISTVÁN Szervusz Venus! Számos moszkvai filmszín­ház tűzte műsorára a „Szer­vusz Venus!“ című színes, népszerű tudományos filmet, amely behatóan megismer­tet a Venus-4 automatikus űrállomás készítésével és a felbocsátás előtti kísérle­tekkel. A nézők azt is lát­ják, amint 1967. június 12-én a Venus-4 elindul 350 millió kilométeres útjára. A washingtoni Evening Star azt írja, hogy az em­berek most jóval többet tudnak mint a múlt héten tudtak. Ismereteik szapo­rodtak egyrészt a Venusról, másrészt arról, hogy a Szovjetunió legalább hat évvel megelőzte az Egyesült Államokat az űrkutatásban. A Washington Daily News szerint a Venus-4 sikeres kísérlete a Szovjetunió győ­zelme, de bővebb értelmé­ben az emberi tudás nagy sikere. Ez az esemény ismét megmutatta, hogy az ember olyan tudományos hódítások küszöbén áll. amelyek meg­haladják az előző generáció tudományos regényíróinak legmerészebb elképzeléseit is. - •> - . Dr. Conway Snyder, az amerikai Mariper-5 tervező tudósainak egyike egy mijlt heti sajtóértekezleten kö­zölte: az eddigiekből meg lehet állapítani, hogy a Ma- riner-5 jelzései általában megerősítik a Venus-4 mé­réseit, egyes kérdésekben azonban nem kerülhet sor összehasonlításra, mert a Mariner-5-nek nem voltak olyan műszerei, amelyekkel a hőfokot vagy a széndio­xid-burkot mérni lehet. KARCOLAT Kérem, amit most elme­sélek, nem mese, nem kita­lált história, hanem maga a való igazság, s azt példáz­za, hogy a nö, legyen az fiatal vagy öreg, falusi vagy városi, mindig csak nő ma­rad. Nem, ne essünk téve­désbe; semmi lekicsinylés, semmi lenézés, megvetés sincs a hangomban, sót ép­pen ellenkezőleg, a csodálat az, amely eme bölcs, habár csöppet sem új megállapí­tást leíratja velem. A lány ott állt a kaszár­nya kapujában. Miniszok­nyában, minicipőben, egy egészen mini kis tranzisz­toros rádióval a kezében. Mosolygott, nevetgélt, mu­togatta mind a harminckét porcelán fogát és természe­tesen tipegett, topogott, ü- legett, billegett, mert mi mást tehet egy tizenhat éves lány miniszoknyában, mini- cipóben a kaszárnya kapu­jában, ahol jóképű tisztiis- < kolások szolgálnak. Kérdi az őrtől: — Nem ismer véletlenül egy magas, szőke, göndör­hajú tisztjelöltei, aki a ha­jósklubba jár szombatonként táncolni ? Az őr nem tipeg, pedig nagy kedve lenne hozzá, mert igen zavart a porcelán fogak mosolyától. — A kisasszony nem tudja — a nevét? — kérdi illedel­mesen. — Nem — vallja be cso­dálkozva a lány. Lány a kaszárnya előtt — Azt se tudja, hányad éves ? — Nem — mondja termé­szetes álmélkodással. — Az baj... állapítja meg az őr. — Tudja egy hajfürt a homlokába lóg ... — Hm. Egy hajfürt... Ki lehet ? ... A szolgálatos tisztjelölt áll mint a szobor. Ügy tet­szik nyugodt, pedig agyában száguldoznak a gondolatok. Nem azon töpreng, hogy ki lehet az a magas, szőke, göndörhajú sorstársa, aki­nek egy hajtincs a homlo­kába hull, hanem azon, hogy mit is akarhat ez a lány. Mert teszem azt, odaállít csak úgy, ok nélkül egy lány a kaszárnya kapuba és kér­dezősködik indokolatlanul egy magas, szőke, stb... Nem, annak nyomós oka lehet!,.. — A rokona ? — kérdi óvatosan a katona. — Nem — feleli ártatlanul a lány és meghintáztatja súlyos hajfürtjeit. — Hm — nyel a katona és a gyanú tovább terebé­lyesedik benne. Az a magas, szőke katona rossz fát te­hetett a tűzre, ha ez a kis­lány idejött és... — Ha szabad érdeklőd­nöm, miért keresi? — Csak — feleli a lány és sokatmondóan mosolyog. — Hé, Lojzo! — kiált az őr a segédjének — Gyere csak ... Elmondja neki a tényál­lást. Lojzo töpreng, fejebúb- jára löki a sapkáját, és a homlokát ráncolja, s közben sandán a lányt mustrálja. Egész jó bőr — állapítja meg magában és nevetve megkérdi: — Mondja aranyos, én nem felelnék meg magának? Magas is vagyok, szőke is vagyok, csak éppen nem göndör a hajam ... A lány nem jön zavarba. Rávillantja szeme fehérjét és szótlanul kuncog. — De komolyan! — foly­tatja a segédszolgálatos most már bátrabban: — Minek magának az a gön­dörhajú ? — Csak! — feleli titokza­tosan a lány, s látni, hogy a katona incselkedése nem hagyta hidegen. Bal lábára nehezedik és megmutatja jobb lábának gömbölyű tér­dét. Ettől ugyan a segéd­szolgálatosnak nem akad el a lélegzete, csak a vére ló­dul gyorsabb keringésnek. — Kapcsolja be a tran­zisztorosát — mondja min­den átmenet nélkül. — Nem szól — mondja « lány. — Nem? Hát mi baja? — kérdi álmélkodva a katona. — Nem tudom .. . Éppen azért keresem a barátjukat, mert ígérte, hogy megjavít­ja — feleli most már beszé­desebben a lány. —. Szom­baton ott volt a hajósklub­ban, csak elfelejtettem a nevét ... Azt mondta, ért hozzá ... — óh, ha csak ez a baj!... füttyentett a segédszolgála­tos. — Rögtön segítünk a kicsikén. Mutassa csak ... — Hát maga is ért hozzá? — Hogy én? Hallod Ton­do ? — szól az őrnek. — Hogy értek-e hozzá? Becsu­kott szemmel is megjaví­tom! Kiveszi a lány kezéből a rádiót, felnyitja; és a bics­kájával piszkálni kezdi. Né­hány pillanat és az éterből szaggatott, lágy muzsikát kezd szűrni a piros doboz. — Jé! — álmélkodik a lány és oly közel hajol, hogy szőke fürtjei a katona arcát simogatják. Lojzo — most már nevez­zük így -r tovább piszkálja a rádió belsejét, pedig már nem is lenne fontos. Dehát kinek nem esik jól, ha egy szöszi lány oly közel hajol hozzá ., Szergej Pavlov elvtárssal, a Komszomol Központi Bi­zottságának első titkárával — Mit gondol az ifjúság önmagáról, a világban el­foglalt helyéről, arról a vi­lágról, amelyben 1917 meg­nyitotta a gyökeres társa­dalmi átalakulások korsza­kát? — Ifjúságunk meg van győződve arról, hogy a mai korban, a világ forradalmi átalakításának korában csak a forradalmár válhat nagy betűvel írt Emberré, olyan­ná, akit követni érdemes. Csak a forradalmár mozdít­ja elő a társadalmi haladást, segíti elő az emberiség fel­szabadításának nagy ügyét. A mi időnkben, amikor a roppant ütemű tudomá­nyos és műszaki haladás kihat sokmillió ember élet­formájára és munkájára, különösen időszerű Lenin­nek az a gondolata, amelyet a Komszomol III. kongresz- szusán fogalmazott meg: „Ha nem értjük meg vilá­gosan, hogy proletárkultú­rát csak akkor lehet építe­ni, ha pontosan ismerjük az emberiség egész fejlődése által létrehozott kultúrát, csak úgy, hogy ezt a kultú­rát átdolgozzuk — ha ezt nem értjük meg, nem is fogjuk ezt a feladatot meg­oldani". Igen, a mai ifjú nemzedék örököse az emberiség kime­ríthetetlen szellemi kincsei­nek, azoknak a kulturális értékeknek, amelyeket már az új, szocialista társada­lom hozott létre. Az Októberi Forradalom megsemmisítette mindazo­kat a társadalmi és egyéb akadályokat, amelyek gátol­ták a személyiség kibonta­kozását a társadalomban, s megszüntette azt a meg­alázó állapotot is, hogy a fiatal ember sorsa szüleinek jövedelmi színvonalától, va­lamely réteghez való tarto­zását, vallási, nemzetiségi és faji hovatartozásától függött. A Szovjetunióban, mint tudjuk, ismeretlen fogalom a munkanélküliség. Sőt, in­kább állandó munkaerő- hiánnyal küzdünk. Ezzel egyetlen kapitalista ország sem dicsekedhet. Hadd idézzek egy doku­mentumot, amely a nyugat­német Bremer Nachrichten­ben jelent meg Egy huligán levele címmel. A levél, mint tartalmából következtethető, az idősebbekhez, hangnemét ítélve pedig a közhangulat irányítóihoz szól. Ilyesmit olvashatunk benne: „Adjanak nekünk felada­tot, de olyat, amelyben hin­ni tudunk, olyat, amely csak a miénk ... Adjanak nekünk célt, de elérhetőt, olyat, amelyben maguk is hisznek és amely felé maguk is törekszenek. Adjanak nekünk eszményt, amelyért lelkesedni tud­nánk. És hagyják ránk, hogy megtaláljuk saját cselekvési formánkat, amely megfelel nekünk, ne kényszerítsenek ránk sablont“. Csak azt nem értem, hogy ezt a kétségbeesett kiáltást miért „Egy huligán levele" címmel közölték. Talán azért, mert a lap kiadói számára a fiatalember kö­vetelése túlságosan radiká­lis, s a közvélemény elleni kihívásnak tekinthető? Pe­dig az ifjúságnak ez a kö­vetelése természetes és törvényszerű. A magánvál­lalkozás nyerészkedésének, a mindent átható konkur­enciának a társadalmában azonban ezt a követelést nem lehet kielégíteni. Csak a szocializmus tud elérhető, reális, kézzelfogható célt tűzni az ifjúság elé. (Komszomol,szka ja Pravda)

Next

/
Thumbnails
Contents