Új Ifjúság, 1967 (16. évfolyam, 1-50. szám)

1967-10-24 / 43. szám

\ uj ifiusag A „M. B. Csiga“: Bíztat­juk (egyelőre), ha jobban megismerjük — természe­tesen írásai alapján — egy elemző értékelésben írunk maid verseiről. Tanuljon! A „Hajnal“: Áki három olyan rossz verset írt mint a Színek. Majd egyszer... és a Boldoq volt című, hogy írhatott egy olyan jót, mint a Tizenhét lettem ... ? ! Megmagyarázhatná! „Ne haragudj“. Érettsé­gi előtt áll — mint ahogy le­veléből értesülünk és ráadásul még szerelmes Is, mint ahogy ugyanott megtudjuk. Misem természtesebb hát. minthogy versekkel keresse fel szerkesz­tőségünket. Ez még a kisebbik baj lenne, ha a versei való­ban versek is lennének, de saj­nos... A legjobban talán A sö­tétség című sikerült, s mivel ars poeticus mélységeket vé­lünk benne felfedezni, idézzük néhány sorát: /Sötét az ég, fe­kete az egész, / Nincs semmi, senki, aki merész. / Merész csak a sötétség, / Elnyúló, mély. mint a, betegség. / Ha el­nyúl, akkor minden csak bo­torkál, / Lassan, bizonytalanul, járkál. / Benne nem tudják mi a tavasz, / Vagy az édes, szédítő pitymalat. / Gon­dolkodjon el: nem lenne jobb előbb sikeresen le­érettségizni? Mi mindenesetre lebeszéljük az Írásról — a tanulásról nem! De hogy jobban higgyen tanácsunknak, még egy- gyel, Kazinczy Ferenc két so­rával megtoldanánk: ,,Iz, szín, tűz vagyon a borban, ha hegy­aljai termés: / fz, csín. tűz va­gyon a versben, ha mesteri mű.“ J, „VIM“: Nagyon érdekelne, hogy mit olvas! Ami a most küldött „megrándulásalt“ ille­ti, valahogy az értelem és az értelmetlenség borotvaéles ha­tárán táncolnak. Csiszolatlanok, durvák, elnagyoltak!!! (Az ősz című a legsikerültebb!) Újra Fábry Zoltánt idéznénk a fe­jére: „Kevesebb verset több költészetet." És tanácsul idéz­nénk még Wtadyslaw Broniew- skl. Versírás közben, éjszaka című ars poeticáját is: / A versírásban türelem/ s szeretet fia a siker. / Kedvesem, drá­gám, kedvesem. / ne felejtsd soha el: / gyermekszülésnél ne­hezebb /lehántani magunkról a világot. / kezünkbe venni a szivet / és sajtolni belőle a keserűséget. amely / csöpp- csöppre szivárog... / Aludj ked­ves. Semmit se kívánok. / Sem­mi se kell./ Ami az újságírást illeti — tanulhat (jelentkezhet) főis­kolán is, vagy érdeklődhet va­lamelyik szerkesztőségben, hogy nem lenne-e helyük az ön számára. Az első tanács­nak több hasznát venné! „Virág“: A levelében meg­fogalmazott kérdésekre és mel­lékelt verseire úgy hisszük Paul Claudelle! tudunk a leg­pontosabban válaszolni: „Akár az Ihlet, maga a költészet sem a kevesek kiváltsága, mint a- hogy a színek sem csak a fes­tőkért vannak. Ahol nyelv van. ahol szavak vannak, ott köl­tészet is van. ha csak lap­pangó költészet is. És ezzel még keveset mondtam, szíve­sen hozzátenném azt is: min­denütt, ahol csönd van, egy bizonyos fajta csönd, min­denütt, ahol figyelnek, egy bizonyos módon figyelnek, és mindenekelőtt, ahol kapcso­lat van, az a titkos kapcsolat, amely a logikától idegen és bá­mulatosan termékeny belsó kap­csolat a dolgok, emberek és gondolatok közt. kapcsolat, a- melyet analógiának nevezünk, amiből a retorika a metaforát csinálta, ott költészet van. A nyelv szövete, tehát a gondol­kodásé is. metaforákból áll. Költészet mindenütt van. Min­denütt, csak a rossz költők­ben nincs...“ Ugye megértett bennünket?.) m Zámenhof, avagy dr. Esperanto Bizonyára mindenki hallotta már emlegetni, ha másként nem. hát tréfálkozva a ,,bábeli nyelv­zavart“. Az ezt körülvevő ködös mesét már senki se hiszi el, s ebben nem kis szerep jutott a tudománynak, amely bizonyí­totta a nyelvek keletkezését, kialakulását, fejlődését, diffe­renciálódását.. A tény azonban mindezek ellenére is tény ma­rad: a világon több mint két­ezer nyelvet beszélnek az em­berek. s alig akad földi halan­dó aki 4-5 nyelvet meg tud tanulni. Hosszú évekig a műveltebb réteg érintkezési nyelve a Jatin volt. Azóta azonban a szituáció még inkább komplikálódott. Egy műnyelv kialakításának a gondolatával lépett fel már a 17. században Komenskv, Descartes. Leibnitz és mások. Az azóta eltelt 300 év alatt több mint 250 műnyelvet pró­báltak átvinni a köztudatba — sikertelenül. Egy ilyen nyelv létrehozatalának szükségessége azonban mindegyre érezhetőbbé vált. Maxim Gorkij többek kö­zött így ír erről: a műnyelvtől nem kell tartani, hiszen mindaz, amit kultúrának nevezünk, és mindaz, ami az embert megkü­lönbözteti az álattól lényegében ,,mü“. Az ESZPERANTÓ nyelvet 1887-ben alakította ki egy 1.4 nyelvet beszélő, Zámenhof nevű varsói orvos. Az említett évben jelentette meg a tankönyvet is. A szerző dr. Esperanto néven írta alá művét, ami remélőt, bizakodót jelent, s ami egyben az új nyelv elnevezése is lett. Az eszperantó nyelv először Oroszországban és Lengyelor­szágban terjedt el, majd foko­zatosan betört Európa minden országába, az első világháború után pedig átkerült a tengeren túlra Is. Ez még Inkább bizo­nyította egy ilyen nyelv szük­ségességét és életképességét. Persze, Zámenhofnak az a naiv elképzelése, hogy az egy­séges nemzetközi nyelv végér­vényesen kiküszöbölné földünk­ről a háborút és tartós béke uralkodna földünkön, mert a népek, nemzetek csak nyelvük különbözősége miatt nem értik meg egymást, naiv elképzelés maradt, hogy úgy mondjuk utó­pia. Az eszperantisták első világ- kongresszusa 1905-ben ülése­zett. Az első eszperantista munkás szervezetek 1903-ban alakultak meg, az eszperantó nyelvet használták fel az új. a forradalmi gondolatok ter­jesztésére és a nemzetközi munkásszolidaritás megerősíté­sére. Maga a nyelv szerkesztője így vallott erről: ..Senkinek a világon nem olyan fontos ez a demokratikus nyelv, mint ép­pen a munkásoknak és éppen ezért remélem, hogy a munkás­ság lesz ügyünk legerősebb tá­masza, terjesztője.“ Maga Lenin is kiemelte e nyelv létrejötté­nek jelentőségét. Ismert az a mondása, hogy az eszperantó a munkások latin nyelve. Az eszperantó nyelv terjedé­sét megállította a második vi­lágháború. az utóbbi években azonban egyre nagyobb mozgás, lelkesedés észlelhető körülötte. Eddig több mint 72 állam is­merte el, mint a tudomány, kultúra és a nevelés terjeszté­sére alkalmas nyelvet. Cseh­szlovákiában több mint 100 esz­perantista kör működik. Lehet, hogy nincs messze az idő, amikor Zámenhof avagy dr. Esperanto jóvoltából a világ két sarkáról elinduló ember, ha találkozik így szólítja meg egy­mást: ,,Csu vi paralos esperan­te?“ ZORÁN ÉS ZORÁNÉK A Magyar Táncdalfesztivál 67 döntői után ezt írtuk lapunk­ban: „Zorán Sztevanovity a Hanglemezgyártó Vállalat külön- díját nyerte el, mint a múlt évi fesztivál legsikeresebb hang­lemezénekese.“ A hír szűkszavú, de úgy gondoljuk, hogy szűkszavúságában is sokat mondó, különösen a tűnczene kedvelőinek mond so­kat, hiszen alig akad rajongó, akinek ne lenne a birtoká­ban egy-egy Zorán lemez. Zoránékkal! Pardon, hogy is van ez? Ez a Zorán és Zoránék. A magyarázat pofon-egyszerű: népszerűség! A népszerűség rövidítette le a hosszú Sztevanovity veze­téknevet a Zorán keresztnévre, a Metró-zenekart pedig a jobban összecsengő Zoránékra. Nem kielégítő a magyarázat? Kérdezzük hát akkor meg őt magát és őket: — Tulajdonképpen a születési évre, és a közbeeső egy-két apróságra lennénk kíváncsiak. — 1960-ban alakultunk, mint rock and roll-zenekar. Név­telenül zénélgettünk, itt-ott. szerepeltünk csak. míg aztán el nem jöt,t 1962, az első ,,Ki mit tud?“ vetélkedő. Beneveztünk és nyertünk. Nem sokkal ezután szerződtettek bennünket o Metroklubba. Innen a nevünk. A közönség rövidesen megsze­retett bennünket így lettünk „a“ Zoránék és azt hiszem így lettem én ,,a“ Zorán. — És mit csinál „a“ Zorán Zoránéknál? — Többféle dolgot is. Egyrészt zenekari munkát végzek, szólógitáron játszom és énekelek, másrészt zenekaron kívüli munkával is elfoglalom magam: komponálok, hangszerelek. Mondjak még többet is? — Tökéletesen elég, hivatásos zenésznek is a becsületére válna, pedig mi úgy tudjuk, hogy a villamosmérnöki karon ta­nult. — Valóban mérnöknek készültem és készülök még most is, mert rövidesen beiratkozom az esti tagozatra és megszerzem a diplomát, mert nekünk arra is gondolnunk kell, hogy a mi zenénk, a mi fiatalságunk érzésvilágának a kifejezője. Addig hat ilyen elevenen, amíg meg tudja őrizni fiatalos frissessé­gét. Az idő azonban halad, s úgy érzem, mi még nagyon fia­talnak fogjuk tartani magunkat, amikor egyesek már öregnek érzik majd 0 muzsikánkat. Ezért látom fontosnak az egye­temet. Addig azonban amíg úgy érezzük, hogy szükség van a muzsikánkra — hát játszunk. Addig zenész maradok, hi­szen ma, most ez a hivatásom. — Mint a ,,Ki mit tud?" győztese járt a Szovjetunióban- Hogy fogadta énekszámait az orosz közönség? — Valóban jártam a Szovjetunióban. Moszkva, Tbiliszi, Je­rvan, Szocsi és Kijev közönsége előtt léptem fel — vissza­gondolni is nagyszerű érzés, azt hiszem ezzel a kérdést is megválaszoltam. — Az előbb azt mondotta, hogy 1960-ban kezdődött a ze­nélés; mikor kezdett valójában komolyabban foglalkozni a ze­nével? — Tizenkét éves koromban. Azt hiszem tizenkét éves ko­romban. Zongorázni tanultam, az iskolai kórusokban énekel­tem és aztán jött a gitár... Nem. nem! Ezalatt jött a gitár! Ráadásként és azóta együtt is vagyunk.... Bemutatjuk a THE METEORS együttest Nem, nem a Tejút hűtlen kö­veiről szeretnénk most elmél­kedni. Azok létezésében, aki­ket most bemutatunk olva­sóinknak, nincs misztika és hi­hetetlenség. Leszögezzük, hogy nem árt még a fokozottabb figyelem, minden táncdal-éne- kes és big-beat együttes részé­ről, mert róluk még sokat hal­lunk. Név: The Meteors Születési adatok: 1963 tava­sza, Fülek, Kovosmalt, Lakcím: a fülek! Kovosmalt üzemi klubja. Foglalkozás: jó beat-zene terjesztése. Az Oj Ifjúságban annál is in­kább aktuális a bemutatásuk, mivel hogy a magyar táncdaf- énekesek és zenekarok verse­nyében az Üj Ifjúság díjáért több mint valószínű ennek az együttesnek nagy szerepe lesz. Röviden a zenekar múltjáról: a The Meteors 1963-ban jött létre. Anyagi támogatás hiá­nyában sokáig baj volt a fejlő­désükkel. 1966-ban aztán a Ko­vosmalt Üzemi klubja szárnyai alá vette az együttest. Nemso­kára meg is mutatkozott az e- redmény: harmadik hely a big­beat zenekarok szlovákiai ver­senyén Zsolnán, majcKátütö si­ker az Arany Kakas cím alatt megrendezett táncdal-énekesek versenyén. Aztán meghívás vendégszereplésre Lounyba és Budapestre a Scampollo Rytm‘ and Blues együttes részéről. Nem beszélve azokról a sike­rekről, amelyeket a zenekar a vasárnaponként megrendezett teadélutánokon arat. A Meteorokat konkurrencia- mentes baráti szálak fűzik a budapesti Atlantisz együtteshez is. Kár. hogy kissé messze van­nak egymástól. És végül az együttes tag­jai: Takács István, hivatalnok, nős, az együttes szólógitárosa és vezetője. Gordos László, basszgitáros, nős, tanító. Kellner Frigyes, ritmus-gitá­ros, nőtlen, technikus. Singliar László, dobos, nőt­len, esztergályos. Lavička József, az együttes mindenese. Énekel, dobol és gi­tározik. Az erdészeti vállalat alkalmazottja, nős. Jorpis József — Még egy kérdés Zoránhoz. Emlékszik még a slágereire? — Ki ne emlékeznék sikerei forrására, éltetőjére? Nekem az első nagy sikerem a ,,Mi fáj“ volt, tavaly ezt követte a „Smith úr“, aztán a „Ha veled vagyok én" következett és talán a legújabbat is megemlíthetném, a címe „Gyémánt és arany“. Dusán öcsém írta a szövegét, akivel már eddig is többször együttműködtem. — Kérdezzünk hát most már ,,a“ Zoránékról is. A televízió a legnépszerűbb zenekarok között tartja számon együttesüket. Sőt úgy tudjuk, hogy 150-200 műsorban lépnek fel ország­szerte is az Országos Rendező Iroda jóvoltából. Milyen szá­mokat játszanak ilyenkor? — Elsősorban magyarokat, de előszerettel játszunk saját szerzeményeket. Nagy ritkán adunk elő csak külföldit. Ez affé­le erőpróba is. Nem akarunk idegen toliakkal ékeskedni. Mert meggyőződésem, hogy nem rossz a magyar tánczene, legalább is nem rosszabb, mint egyes nálunk annyira felkapott kül­földi számok. — Zoránékról van szó. Nem mutatná be az együttes tagjait? — Nagyon szívesem Hát nézzük csak. Dusán, az öcsém, kí­sérő gitáron játszik, zenét szerez, énekel és saját kompozí­cióink legtöbbjének ő írja a szövegét. Schöck Ottó, kis­gyerek korától zongorázik, harmonizál, hangszerel — nagyon otthon van a zene-elméletben. Különben felváltva játszik e- lektromos orgonán és basszusgitáron. R é d e y Gábor is gye­rekkora óta muzsikusnak készült. Ottóval váltják egymást a hangszereknél Gablnak különben kitűnő a hangja is. Vesze- Hnov András a dobosunk, egyben kiváló zongorista is. Első hallásra játszik mindent. Hát csak ennyit tudok mondani. — Ha csak „ennyit“, akkor még megkérdeznénk, hogy hány lemezük jelent meg eddig? — Húsz. összesen Húsz, de több mint hatvan számmal, de azt, hogy milyen példányszámban fogyott el lemezünk már ne kérdezze, jó? _ ??? — Úgysem tudnám! A Magyar Táncdalfesztivál 67 döntői után ezt írtuk lapunk­ban: „Zorán Sztevanovity a Hanglemezgyártó Vállalat külön- díját nyerte el, mint a múlt évi fesztivál legsikeresebb hang­lemezénekese.“ A hír szűkszavú, de úgy gondoljuk, hogy szűkszavúságá­ban is sokat mondó — mert Magyarország egyik legnépszerűbb emberének lenni, azért mégsem olyan kis dolog, (t) Őzikék és MESEJÁTÉK A TERÜLETI A Magyar Területi Színház a kö­zelmúltban egy újkeletű Siposs- mesejátékot mutat be. A szerző tehát Siposs Jenő de társszer­zője is van, Viktor Lukács sze­mélyében. Az őzikék és a farkas című me­sejáték olyan, amilyennek lennie kell: a gyámoltalan és hiszékeny állatkák kalandjait mondja el a farkassal és a ravasz rókával. Ügy van, a rókával, amely kima­radt a címből, pedig a mese fő­szereplője, — Thirring Viola színe­sen és játékosan kelti életre. A fiatal művésznő ezzel az alakítá­sával is újabb bizonyítékát adja tehetségének, sokoldalú elhivatott­ságának. Szinte valamennyi szereplő lel­kesen és lendülettel gördíti előbb­re a cselekményt, amelyet csak a Csőri gólya és az Uhu bagoly két ízben előforduló párbeszéde lassít le fölöslegesen. Ezáltal — ez a legkisebb nézőnek szánt történet — nehezen követhető beszélgetés­sé laposodik. A cselekményes jele­neteket élvezik a gyerekek, míg a párbeszédes részek csupán hosszú­ra nyújtott mondatokat közölnek, amelyeket a kis iskolás-nézők nem is tudnak figyelemmel követni. Mert mi Is ennek a párbeszédnek a lényege? A gyűlés, az értekez­let fontossága: míg a mondaniva­ló egy másik részében az ítélet­hozás és a konklúzió képezi a ne­velő célt, aminek sajnos a szét­tagoltsága eltereli a figyelmet a lényegről. Mert itt fontos: a szá­monkérésnek, a búnhődésnek a pe­dagógiai értelmezése. A hatást még az Is csökkenti, hogy a gólya és a bagoly szereplőinek „nem látni az arcát“, így hiányzik az arcjá­ték is, ami még inkább unalmas­sá teszi a gyerekek szemszögéből

Next

/
Thumbnails
Contents