Új Ifjúság, 1967 (16. évfolyam, 1-50. szám)
1967-10-24 / 43. szám
9 • ül HtiHMIk» 'favcriC&jCu 1882 október 24-én szüleién Kálmán Imre, a világhírű magyar operett-szerző. 1948 október 24-én halt még Lehár Ferenc a komáromi születésű, ugyancsak világhírű operett-szerző. 1825 október 25-én születeti Johann Strauss, a neves bécsi zeneszerző. 1880 október 25-én szüleién Bohumil Šmeral, a csehszlovák munkásmozgalom kimagasló egyénisége. 1898 október 26-án nyitotta meg kapuit a moszkvai Művész-Színház. 1905 október 26-án alakult még — az akkori Péter- várott *- az első szovjet tanács. 1759 október 27-én született Kazinczy Ferenc, a neves magyar író és demokrata. 1782 október 27-én született Niccolo Paganini, a zseniális olasz hegedűművész és zeneszerző. 1918 október 28-án alakult meg a Csehszlovák Köztársaság. 1949 október 28-án fejeződött be Hronská Dúbrava és Selmecbánya között az Ifjúsági - Vasút építése. 1815 október 29-én született Ľudovít Stűr a nagy szlovák politikus, író és gondolkodó. 1946 október 29-én halt meg Pavel Ulka Laskovský lengyel író és publicista. 1920 október 30-án alakult meg Ausztrália Kommunista Pártja. 1941 október 30-án kezdődött meg Szevasztopol hősi védelme. L. űr éppen akkor született, amikor a . történelem naptárából kitépték a tizen- 'kilencest, s mögötte előbukkant a huszas: a századforduló első napjának első órájában. Szinte hallani lehetett a lapok suhogását, érdekes pillanat volt, annyi bizonyos, kár, hogy L. úr nem hallhatta, mert minden gondja a bógés volt. Érintetlen, vadonatúj tüdejébe levegő nyomult, fájdalmat okozva, s a reakció nem is maradt el: L. úr szabályos csecsszopóhoz illően bömbölt. A történelem visszaadta a kölcsönt. Nem figyelt az újszülött üvöltésére. Az öklömnyi fickó szépen gyarapodott. Kamasszá cseperedett, amikor kitört az első világháború. Sok kamaszt vonszoltak a harctérre, és még több kamasz lelte végét a csatában. L. úr otthonrekedt, s mialatt golyók süvöltöztek és ágyuk recsegtek. zongora-órákat vett. Tűrhetően haladt a zeneművészet kacskaringós utain. Olyannyira, hogy elérkezett első önálló hangversenyévé1, napja. A . siker nem volt elképesztő, de kudarcról sem beszélhetünk. Középszerű teljesítmény — közepes hatás. A lapok szép jövőt jósollak a „fiatalos hévvel A kúntapolcai vasgyár három veterán mestere: Madarász András, Grecár Géza, Donó István a kiállítási tárgyak közt. Foto: LÓŠKA ŠTEFAN Kiállítás Kúntapolcán Sajnos a háború utáni években zúzdába küldték a csetne- ki könyvtárat és levéltárat. Így jóformán minden adat megsemmisült, amely a gömöri bányászatra, kohászatra, iparra vonatkozott. Nehéz tehát biztos dátumot mondani, hogy mikor alakult a kúntapolcai vasgyár elődje, mikor kezdték itt a vasolvasztást. Talán a XVII. század végén, talán a XVIII. század elején. Biztosat nem tudni. Tény azonban, hogy a kúntapolcai vasgyár egyike a gömöri ipar legrégibb létesítményeinek. A nagymúltú üzemet néhány éve a Szlovák Magnezit müvekhez kapcsolták és megkezdték bővítését, modernizálását. Ma több száz alkalmazottjának nyújt biztos megélhetést, segíti a falu fejlődését. Üzemi klubot, és nagyszerű sportpályát létesítettek. Mindez a gyár vezetőinek és az üzemi bizottságának a munkáját dicséri. KARCOLAT — A , művész1 halála klimpirozó nagy-ígéretű művésznek", azonkívül másnap egyetlen szál piros szekfüt hozott címére a virágüzlet alkalmazottja, — valami rajongója küldhette. L. úr egyre több koncertet adott, s egyre több problémája akadt egyre növő po- cakja nadrágba-gyömöszö- lésével, de végülis elérkezett arra a pontra, amikor fity- tyet hányt a hasi domború latnak, s üyenkor felszabadultam, tiszta szívből játszott. Volt rá eset, hogy a közönség megismételtetett egy-egy jobban sikerült számot. Jövedelme szemlátomást nőtt, akár a pocakja. Akkoriban fényűzés volt az autó, S vásárolt egyet, s harmincas sebességgel száguldozott az utakon. Az emberek haja az égnek meredt, a motor is lázadozott, pof fent-robbant néha. de a merész vezető minden alkalommal simán megúszta a dolgot. Az elmúlt napokban azonban olyasmit kezdeményeztek, amelyre felfigyeltek egész Gö- mörben. Az októberi forradalom ünnepségeinek jegyében összegyűjtötték a gyár múltját fémjelző művészi öntvényeket, és belőlük kiállítást rendeztek. A vasból, bronzból, rézből, alumíniumból öntött dísztárgyak, használati eszközök között bőven akad olyan, amely száz, vagy több mint száz évvel ezelőtt került ki a kúntapolcai mesterek keze alól. A legtöbbjük kópia, de akad bőven eredeti munka is. Nehéz lenne eldönteni, mi értékesebb: a vacsorát készítő szegénylegények, Rembrandt-, Rubinstein-domborművei díszített dísztálak-e, avagy a szarvasbogár vonalait utánzó csizmahúzó. Akad itt olyan öntött tintatartó, amely a millenniumi kiállításra készült, és egyik példánya Ferenc József asztalára került. A sok díszes haIdöközben kitört a második világháború. Most még több embert vonszoltak a küzdőtérre, s még kevesebben jöttek vissza. L. úrnak megint szerencséje volt, na és összeköttetése. Kortársai úgy hullottak el, mint őszi fa levelei, ö a távoli egzotikus táj tengerparti üdülőjében lapult, odáig nem hatlat szőtt a fület és lelket tépő zaj, s a lőporfüst sem szállt odáig. Szabad idejében zongorázott, s minthogy rengeteg volt a szabad ideje, rengeteget zongorázott. Később apró koncerteket adott, feszesre-tömött kofferében tovább gyűlt a pénz. A középkorú férfit kedvelték a nők is. Csak azt az aranyos kis pocakját megtapinthatnám — sóhajtoztak. És L. úr nem várakoztatta őket, rendelkezésükre áll. A haja gyérült, de ez még mindig jobb — mint valahol a lövészárokban gubbasztani, s aztán arccal előre a földre zuhanva meghalni, miközben azt ordítjuk: éljen a haza és vér szivárog fogaink alól. A második világháború is végétért. L. úr jólesóen állapította meg: ő életben maradt, igaz ugyan, kortársai elpusztultak, megrokkantak, vagy hadifogságban mutálca közül néhány mulatságosan szellemes. (Létrán alászálló almaszedő kislánynak fennakad a szoknyája; ha a hamutálcát megfordítjuk, a létra másik oldaláról láthatjuk, amit a fennakadt szoknya látni enged. Ugyanígy: tiszt les be az őrbódéba, hogy mit csinál az őr: a hamutálca hátulján látható, hogy a katona a babájával csókolőzik. Más: vaddisznó nyeli el a vadászt: a lába még kilóg a száján, 'de a feje már kibuggyant a vaddisznó farka tájékán.) Tovább is sorolhatnánk, de végülis csak annyit: ezek a tárgyak, öntvényei, nemcsak az öntészet művészi fokát példázzák, de a rép mesterek szellemes humorát is. Külön kell említenünk azt a vasból kivirágoztatott fát, amelyet egyetlen darabban öntöttek. Hozzáértő szakemberek szerint kivételes öntői teljesítmény. De nem kevésbé könnyű vannak, kiengesztelésül nekik ajánl egy koncertet. Minthogy sok zenész maradt a csatamezőkön, az élet viszont nem állt meg, üresedés állt be — többek között — a zenei élet szervezői és vezetői posztja, s egyéb, rangos állás zenei területén. Ki más lehetett volna egy ország főzenésze, ha nem L. úr? A kinevezést meghatottan vette át, előzőleg megnedvesítette az illemhely mosdójában a szemeit, mert olvasta egy neves ember önéletrajzában: „Jó hatást kelt ünnepélyes alkalmakkor szipogni, köny- nyezni, akadozva beszélni a felindulástól". L. úr pompásan illeszkedett bele az új környezetbe. Szép fizetést kapott. A szép persze relatív fogalom, így konkretebb leszek: olyan gyönyörű fizetést kapott, mint Rommy Schneider vagy Brigitte Bardot. A gyönyörű szó itt nem a neves sztárok gázsiját, inkább fizikai szépségét jelzi. L. úr élete már lezárt, befejezett ügy. Kerek, mint az alma. Azzal akartam kezdeni: az időjárást már tudjuk úgy-ahogy szabályozni, a sorsot nem. Semmi sem általánosítható, ám L. úr élete példa erre feladať leheteti a szarvasok, szőlőlevelek, lovasszobrocskák megmintázása és öntése sem. Kár, hogy a kiállítás látogatója nem tudja meg: kik, s mikor készítették ezeket a tárgyakat. Azonban így is elmondhatjuk: hasznos, tanulságos kiállítás. Jó, hogy a megnyitóra elhívták a gyár veterán munkásait, akik sok mindent mondhatnának a fiatalabbaknak a gyár múltjáról. Hasznos terv az is, hogy a kiállítást megrendezik Rozsnyón és Rőcén is. Mindennél fontosabb azonban az, hogy ezekből a tárgyakból megalapozzák a gyár majdani állandó múzeumát. Hiszen, aki a múlttal törődik, a jövőjét egyengeti. A kiállításon bemutatták a gyár dolgozóinak festményeit is. Talán szakmai tanáccsal, segítséggel ők is többre vihetnék. (szj) az állításra. Két világháborút cselezett ki, és végülis a következőképpen végezte: egy kisváros zeneiskolát építtetett, L. úr utazott le a fővárosból ünnepi beszédet mondani. Nagy esemény az, ha híres ember, rangos ember látogat vidékre, a rendezők ezért négy disznót, . húsz kacsát, tíz tyúkot, öt pulykát levágtak, százötven tortát sütöttek és ezer liter bort szereztek be. A kisváros pályaudvarán fúvószenekar várta L. urat. Feszesen-peckesen lépkedett a sínek mentén. A mozdony ekkor indult meg. L. úr mindig óvakodott az ilyen helyzetektől, ahol közel a halál, ezért messzebb húzódott. nehogy leszédüljön a kerekek alá. Más történt: a masináról legurult egy súlyos széndarab, és pontosan L. úr koponyáját zúzta be. A kórházban még élt egy órát, és az orvos sehogysem értette bárgyú, ám egyben csodálkozó arckifejezését. Ügy szenderedett el, hogy arcizmairól ez sugárzott: Nem értem, sehogysem értem, hogy miért pontosan az én fejemre esett az a szén, pedig mennyire vigyáztam! BATTA GYÖRGY 49 év Lángokban álltak a fiatal szovjet állam határai, mikor a haza fiataljai 1918 október 29- én az alakuló kongresszuson összeültek. A legközelebbi feladatokat nem volt nehéz kitűzni „fegyverrel a kézben védeni a szovjet hatalmat“ — szólt a határozat. Születése naDján és azóta állandóan ottí állt mellette a bolsevisták pártja, s annak vezetője Lenin. A Kom- szomol a párt szülöttje. Mint ilyen hűen követi a párt útját, célkitűzéseit, A Komszomolok legjobbjai kezdettől fogva az új életért küzdő harcosok soraiba álltak. Kolcsak, Gyenyikin, Jugyenyics s a nagy Antanté csapatai, leszámolásra indultak a világ első szocialista országával. A fiatal szövetség tagjai, az ifjúság élcsapata e- gész forradalmi lelkesedésüket minden ifjúi erejüket belevitték a harcba. Harcban az új élet felé nincsen megpjás. 1920 október 20-án m^nyílt a Komszomol III. kongresszusa. Itt hangzott el Lenin előadása - az Ifjúsági szervezet feladatait illetően. A felvázolt feladatok még most is programját képezik a Kom- szomolnak. Lenin előadása nem állt frázisokból, nagy szavakból. Ogy hangzottak szavai, mint mikor a gondos apa útnak indítja fiait. Gondolatait a logika legyőzhetetlen erejével fejezte ki. Nem a frontról, a fegyverviselésről beszélt, de a jövőt vázolta s a kongresszus résztvevőinek figyelmét a munkára, a tanulásra hívta fel. U- tasitása, hogy a Kommunista Ifjúsági Szövetség vezesse a fiatalok tömegeit az öntudatos munkára, a tanulásra, arra, hogy a munkásokkal és parasztokkal vállvetve végzett munka, a kommunizmusért vívott harc az ifjú szovjet nemzedék nagy iskolájául szolgáljon forradalmi, erkölcsi és munkafegyelmi nevelésében. A fiatalok feladatai — mondja Lenin — megtanulni a kommunizmust. Átvenni a legjobbat, amit az Idősebb forradalmárok nemzedéke megteremtett és emlékezetüket szorgalmasan gazdagítani abból a hatalmas kincstárból merítve, melyet az emberiség ránk hagyott. Ezek a feladatok a Komszomol tevékenységének alapkövei közé tartoznak. Ez a követelmény érvényes a szocialista országok valamennyi ifjúsági szervezete számára. A kongresszus után megindult az építőmunka. A taj- gán várost, Sztálingrádban traktor-gyárat építenek, a donye- ci medencében bányát nyitnak a fiatalok. Harcolnak a kulá- kok ellen, ott állnak a kolhozmozgalom bölcsőjénél. Nappal dolgoznak, este tanulnak, Tanulnak mindabból, amit az emberiség rájuk hagyott. Alighogy fellélegeztek. alig hogy élvezni kezdték munkájuk eredményét, a fasiszta Németország harcra kényszerltette őket. Nehéz napok, hónapok, é- vek voltak ezek. Teljes súlyukkal érintették a szovjet fiatalokat. Harcoltak a fronton, harcoltak a hátországban. Ott a fasiszták — itt a hideg, az éhség ellen. A háború nyomós kényszerével. Soraikból hősök születtek, akikről az egész világon hasábokat, könyveket írtak és fognak írni. Nemcsak Zoja és Matroszov, nemcsak az ifjú gárda tagjai lettek nagyok. De valamennyi szovjet fiatal szivében élt az a becsületes vágy, hogy valami nagyot tegyen a haza, a győzelem érdekében. A szürke hétköznapi gondok a háttérbe szorultak, mellékessé váltak. A háború szörnyűsége fiatal korosztályokat érintett. Fiatalok voltak, akiknek nem volt ifjúságuk, akiknek nem volt 1- dejük táncolni, a legújabb divat szerint öltözködni, dzsessz- zenét hallgatni. Pedig ők is nagyon szerettek volna fiatalok lenni, fiatalosan élni. Erről nem egyszer elfeledkezünk — nem egyszer tévesen ítélünk. Ha mai szemmel nézzük a Komszomol munkáját — nekik is vannak problémáik. Nem vagyunk ünneprontók, ha megmondjuk, hogy ők is javítani akarják munkájukat, jobbá és aktívabbá tenni szervezetüket. Őket Is egy cél fűti — úgy dolgozni, hogy az megfeleljen a fiatalok milliói számára. E- zért az utolsó évek folyamán sok újat visznek munkájukba. Ifjúsági klubokat, tánc- és dalünnepségeket, karneválokat, fesztiválokat rendeznek. S ezen a téren is még mindig példaképül szolgálnak. (szf)
