Új Ifjúság, 1967 (16. évfolyam, 1-50. szám)

1967-10-24 / 43. szám

9 • ül HtiHMIk» 'favcriC&jCu 1882 október 24-én szüle­ién Kálmán Imre, a világ­hírű magyar operett-szerző. 1948 október 24-én halt még Lehár Ferenc a komá­romi születésű, ugyancsak világhírű operett-szerző. 1825 október 25-én szüle­teti Johann Strauss, a neves bécsi zeneszerző. 1880 október 25-én szüle­ién Bohumil Šmeral, a csehszlovák munkásmozga­lom kimagasló egyénisége. 1898 október 26-án nyi­totta meg kapuit a moszk­vai Művész-Színház. 1905 október 26-án alakult még — az akkori Péter- várott *- az első szovjet tanács. 1759 október 27-én szüle­tett Kazinczy Ferenc, a ne­ves magyar író és demok­rata. 1782 október 27-én szüle­tett Niccolo Paganini, a zse­niális olasz hegedűművész és zeneszerző. 1918 október 28-án alakult meg a Csehszlovák Köztár­saság. 1949 október 28-án feje­ződött be Hronská Dúbrava és Selmecbánya között az Ifjúsági - Vasút építése. 1815 október 29-én szüle­tett Ľudovít Stűr a nagy szlovák politikus, író és gondolkodó. 1946 október 29-én halt meg Pavel Ulka Laskovský lengyel író és publicista. 1920 október 30-án alakult meg Ausztrália Kommunista Pártja. 1941 október 30-án kez­dődött meg Szevasztopol hősi védelme. L. űr éppen akkor szüle­tett, amikor a . történelem naptárából kitépték a tizen- 'kilencest, s mögötte előbuk­kant a huszas: a századfor­duló első napjának első órá­jában. Szinte hallani lehetett a lapok suhogását, érdekes pillanat volt, annyi bizo­nyos, kár, hogy L. úr nem hallhatta, mert minden gondja a bógés volt. Érin­tetlen, vadonatúj tüdejébe levegő nyomult, fájdalmat okozva, s a reakció nem is maradt el: L. úr szabályos csecsszopóhoz illően böm­bölt. A történelem vissza­adta a kölcsönt. Nem figyelt az újszülött üvöltésére. Az öklömnyi fickó szépen gyarapodott. Kamasszá cse­peredett, amikor kitört az első világháború. Sok ka­maszt vonszoltak a harctér­re, és még több kamasz lelte végét a csatában. L. úr ott­honrekedt, s mialatt golyók süvöltöztek és ágyuk recseg­tek. zongora-órákat vett. Tűrhetően haladt a zenemű­vészet kacskaringós utain. Olyannyira, hogy elérkezett első önálló hangversenyévé1, napja. A . siker nem volt el­képesztő, de kudarcról sem beszélhetünk. Középszerű teljesítmény — közepes ha­tás. A lapok szép jövőt jó­sollak a „fiatalos hévvel A kúntapolcai vasgyár három veterán mestere: Madarász András, Grecár Géza, Donó István a kiállítási tárgyak közt. Foto: LÓŠKA ŠTEFAN Kiállítás Kúntapolcán Sajnos a háború utáni évek­ben zúzdába küldték a csetne- ki könyvtárat és levéltárat. Így jóformán minden adat megsemmisült, amely a gömöri bányászatra, kohászatra, iparra vonatkozott. Nehéz tehát biz­tos dátumot mondani, hogy mikor alakult a kúntapolcai vasgyár elődje, mikor kezd­ték itt a vasolvasztást. Talán a XVII. század végén, talán a XVIII. század elején. Biztosat nem tudni. Tény azonban, hogy a kúntapolcai vasgyár egyike a gömöri ipar legrégibb léte­sítményeinek. A nagymúltú üzemet néhány éve a Szlovák Magnezit mü­vekhez kapcsolták és megkezd­ték bővítését, modernizálását. Ma több száz alkalmazottjának nyújt biztos megélhetést, segí­ti a falu fejlődését. Üzemi klubot, és nagyszerű sportpá­lyát létesítettek. Mindez a gyár vezetőinek és az üzemi bizott­ságának a munkáját dicséri. KARCOLAT — A , művész1 halála klimpirozó nagy-ígéretű művésznek", azonkívül más­nap egyetlen szál piros szekfüt hozott címére a vi­rágüzlet alkalmazottja, — valami rajongója küldhette. L. úr egyre több koncertet adott, s egyre több problé­mája akadt egyre növő po- cakja nadrágba-gyömöszö- lésével, de végülis elérkezett arra a pontra, amikor fity- tyet hányt a hasi domború latnak, s üyenkor felszaba­dultam, tiszta szívből ját­szott. Volt rá eset, hogy a közönség megismételtetett egy-egy jobban sikerült szá­mot. Jövedelme szemlátomást nőtt, akár a pocakja. Akko­riban fényűzés volt az autó, S vásárolt egyet, s harmin­cas sebességgel száguldozott az utakon. Az emberek haja az égnek meredt, a motor is lázadozott, pof fent-robbant néha. de a merész vezető minden alkalommal simán megúszta a dolgot. Az elmúlt napokban azonban olyasmit kezdeményeztek, amelyre felfigyeltek egész Gö- mörben. Az októberi forrada­lom ünnepségeinek jegyében összegyűjtötték a gyár múltját fémjelző művészi öntvényeket, és belőlük kiállítást rendeztek. A vasból, bronzból, rézből, alumíniumból öntött dísztár­gyak, használati eszközök kö­zött bőven akad olyan, amely száz, vagy több mint száz év­vel ezelőtt került ki a kúnta­polcai mesterek keze alól. A legtöbbjük kópia, de akad bőven eredeti munka is. Nehéz lenne eldönteni, mi értékesebb: a vacsorát készítő szegénylegények, Rembrandt-, Rubinstein-domborművei díszí­tett dísztálak-e, avagy a szar­vasbogár vonalait utánzó csiz­mahúzó. Akad itt olyan öntött tintatartó, amely a millenniumi kiállításra készült, és egyik példánya Ferenc József aszta­lára került. A sok díszes ha­Idöközben kitört a máso­dik világháború. Most még több embert vonszoltak a küzdőtérre, s még keveseb­ben jöttek vissza. L. úrnak megint szerencséje volt, na és összeköttetése. Kortársai úgy hullottak el, mint őszi fa levelei, ö a távoli egzo­tikus táj tengerparti üdülő­jében lapult, odáig nem hat­lat szőtt a fület és lelket tépő zaj, s a lőporfüst sem szállt odáig. Szabad idejében zongorázott, s minthogy rengeteg volt a szabad ide­je, rengeteget zongorázott. Később apró koncerteket adott, feszesre-tömött kof­ferében tovább gyűlt a pénz. A középkorú férfit ked­velték a nők is. Csak azt az aranyos kis pocakját meg­tapinthatnám — sóhajtoz­tak. És L. úr nem várakoz­tatta őket, rendelkezésükre áll. A haja gyérült, de ez még mindig jobb — mint valahol a lövészárokban gubbasztani, s aztán arccal előre a földre zuhanva meg­halni, miközben azt ordít­juk: éljen a haza és vér szivárog fogaink alól. A második világháború is végétért. L. úr jólesóen ál­lapította meg: ő életben maradt, igaz ugyan, kortár­sai elpusztultak, megrok­kantak, vagy hadifogságban mutálca közül néhány mulat­ságosan szellemes. (Létrán alászálló almaszedő kislánynak fennakad a szoknyája; ha a hamutálcát megfordítjuk, a létra másik oldaláról láthatjuk, amit a fennakadt szoknya látni enged. Ugyanígy: tiszt les be az őrbódéba, hogy mit csinál az őr: a hamutálca hátulján látható, hogy a katona a babá­jával csókolőzik. Más: vaddisz­nó nyeli el a vadászt: a lába még kilóg a száján, 'de a feje már kibuggyant a vaddisznó farka tájékán.) Tovább is so­rolhatnánk, de végülis csak annyit: ezek a tárgyak, öntvé­nyei, nemcsak az öntészet mű­vészi fokát példázzák, de a rép mesterek szellemes humo­rát is. Külön kell említenünk azt a vasból kivirágoztatott fát, amelyet egyetlen darabban ön­töttek. Hozzáértő szakemberek szerint kivételes öntői teljesít­mény. De nem kevésbé könnyű vannak, kiengesztelésül ne­kik ajánl egy koncertet. Minthogy sok zenész ma­radt a csatamezőkön, az élet viszont nem állt meg, üresedés állt be — többek között — a zenei élet szer­vezői és vezetői posztja, s egyéb, rangos állás zenei területén. Ki más lehetett volna egy ország főzenésze, ha nem L. úr? A kinevezést meghatottan vette át, elő­zőleg megnedvesítette az il­lemhely mosdójában a sze­meit, mert olvasta egy neves ember önéletrajzában: „Jó hatást kelt ünnepélyes al­kalmakkor szipogni, köny- nyezni, akadozva beszélni a felindulástól". L. úr pompásan illeszke­dett bele az új környezetbe. Szép fizetést kapott. A szép persze relatív fogalom, így konkretebb leszek: olyan gyönyörű fizetést kapott, mint Rommy Schneider vagy Brigitte Bardot. A gyönyörű szó itt nem a neves sztárok gázsiját, inkább fizikai szép­ségét jelzi. L. úr élete már lezárt, be­fejezett ügy. Kerek, mint az alma. Azzal akartam kezde­ni: az időjárást már tudjuk úgy-ahogy szabályozni, a sorsot nem. Semmi sem általánosítha­tó, ám L. úr élete példa erre feladať leheteti a szarvasok, szőlőlevelek, lovasszobrocskák megmintázása és öntése sem. Kár, hogy a kiállítás látoga­tója nem tudja meg: kik, s mi­kor készítették ezeket a tár­gyakat. Azonban így is elmondhat­juk: hasznos, tanulságos kiállí­tás. Jó, hogy a megnyitóra el­hívták a gyár veterán munká­sait, akik sok mindent mond­hatnának a fiatalabbaknak a gyár múltjáról. Hasznos terv az is, hogy a kiállítást meg­rendezik Rozsnyón és Rőcén is. Mindennél fontosabb azonban az, hogy ezekből a tárgyakból megalapozzák a gyár majdani állandó múzeumát. Hiszen, aki a múlttal törődik, a jövőjét egyengeti. A kiállításon bemutatták a gyár dolgozóinak festményeit is. Talán szakmai tanáccsal, segítséggel ők is többre vihet­nék. (szj) az állításra. Két világhábo­rút cselezett ki, és végülis a következőképpen végezte: egy kisváros zeneiskolát építtetett, L. úr utazott le a fővárosból ünnepi beszédet mondani. Nagy esemény az, ha híres ember, rangos em­ber látogat vidékre, a ren­dezők ezért négy disznót, . húsz kacsát, tíz tyúkot, öt pulykát levágtak, százötven tortát sütöttek és ezer liter bort szereztek be. A kisváros pályaudvarán fúvószenekar várta L. urat. Feszesen-peckesen lépkedett a sínek mentén. A mozdony ekkor indult meg. L. úr mindig óvakodott az ilyen helyzetektől, ahol közel a halál, ezért messzebb húzó­dott. nehogy leszédüljön a kerekek alá. Más történt: a masináról legurult egy sú­lyos széndarab, és pontosan L. úr koponyáját zúzta be. A kórházban még élt egy órát, és az orvos sehogysem értette bárgyú, ám egyben csodálkozó arckifejezését. Ügy szenderedett el, hogy arcizmairól ez sugárzott: Nem értem, sehogysem ér­tem, hogy miért pontosan az én fejemre esett az a szén, pedig mennyire vigyáztam! BATTA GYÖRGY 49 év Lángokban álltak a fiatal szovjet állam határai, mikor a haza fiataljai 1918 október 29- én az alakuló kongresszuson összeültek. A legközelebbi fel­adatokat nem volt nehéz kitűz­ni „fegyverrel a kézben véde­ni a szovjet hatalmat“ — szólt a határozat. Születése naDján és azóta állandóan ottí állt mellette a bolsevisták pártja, s annak vezetője Lenin. A Kom- szomol a párt szülöttje. Mint ilyen hűen követi a párt útját, célkitűzéseit, A Komszomolok legjobbjai kezdettől fogva az új életért küzdő harcosok soraiba álltak. Kolcsak, Gyenyikin, Jugyenyics s a nagy Antan­té csapatai, leszámolásra indul­tak a világ első szocialista or­szágával. A fiatal szövetség tagjai, az ifjúság élcsapata e- gész forradalmi lelkesedésüket minden ifjúi erejüket belevit­ték a harcba. Harcban az új élet felé nin­csen megpjás. 1920 október 20-án m^nyílt a Komszomol III. kongresszusa. Itt hangzott el Lenin előadása - az Ifjúsági szervezet feladatait illetően. A felvázolt feladatok még most is programját képezik a Kom- szomolnak. Lenin előadása nem állt frázisokból, nagy szavak­ból. Ogy hangzottak szavai, mint mikor a gondos apa út­nak indítja fiait. Gondolatait a logika legyőzhetetlen erejével fejezte ki. Nem a frontról, a fegyverviselésről beszélt, de a jövőt vázolta s a kongresszus résztvevőinek figyelmét a mun­kára, a tanulásra hívta fel. U- tasitása, hogy a Kommunista Ifjúsági Szövetség vezesse a fiatalok tömegeit az öntudatos munkára, a tanulásra, arra, hogy a munkásokkal és parasz­tokkal vállvetve végzett mun­ka, a kommunizmusért vívott harc az ifjú szovjet nemze­dék nagy iskolájául szolgáljon forradalmi, erkölcsi és munka­fegyelmi nevelésében. A fiata­lok feladatai — mondja Le­nin — megtanulni a kommu­nizmust. Átvenni a legjobbat, amit az Idősebb forradalmárok nemzedéke megteremtett és emlékezetüket szorgalmasan gazdagítani abból a hatalmas kincstárból merítve, melyet az emberiség ránk hagyott. Ezek a feladatok a Komszomol tevé­kenységének alapkövei közé tartoznak. Ez a követelmény érvényes a szocialista országok valamennyi ifjúsági szervezete számára. A kongresszus után megin­dult az építőmunka. A taj- gán várost, Sztálingrádban trak­tor-gyárat építenek, a donye- ci medencében bányát nyitnak a fiatalok. Harcolnak a kulá- kok ellen, ott állnak a kolhoz­mozgalom bölcsőjénél. Nappal dolgoznak, este tanulnak, Ta­nulnak mindabból, amit az em­beriség rájuk hagyott. Alighogy fellélegeztek. alig hogy élvezni kezdték munkájuk eredményét, a fasiszta Német­ország harcra kényszerltette őket. Nehéz napok, hónapok, é- vek voltak ezek. Teljes súlyuk­kal érintették a szovjet fiata­lokat. Harcoltak a fronton, har­coltak a hátországban. Ott a fasiszták — itt a hideg, az éhség ellen. A háború nyomós kényszerével. Soraikból hősök születtek, akikről az egész vi­lágon hasábokat, könyveket ír­tak és fognak írni. Nemcsak Zoja és Matroszov, nemcsak az ifjú gárda tagjai lettek na­gyok. De valamennyi szovjet fiatal szivében élt az a becsü­letes vágy, hogy valami na­gyot tegyen a haza, a győze­lem érdekében. A szürke hét­köznapi gondok a háttérbe szo­rultak, mellékessé váltak. A háború szörnyűsége fiatal kor­osztályokat érintett. Fiatalok voltak, akiknek nem volt if­júságuk, akiknek nem volt 1- dejük táncolni, a legújabb di­vat szerint öltözködni, dzsessz- zenét hallgatni. Pedig ők is nagyon szerettek volna fiatalok lenni, fiatalosan élni. Erről nem egyszer elfeledkezünk — nem egyszer tévesen ítélünk. Ha mai szemmel nézzük a Komszomol munkáját — nekik is vannak problémáik. Nem va­gyunk ünneprontók, ha meg­mondjuk, hogy ők is javítani akarják munkájukat, jobbá és aktívabbá tenni szervezetüket. Őket Is egy cél fűti — úgy dolgozni, hogy az megfeleljen a fiatalok milliói számára. E- zért az utolsó évek folyamán sok újat visznek munkájukba. Ifjúsági klubokat, tánc- és dalünnepségeket, karneválokat, fesztiválokat rendeznek. S ezen a téren is még mindig példa­képül szolgálnak. (szf)

Next

/
Thumbnails
Contents