Új Ifjúság, 1967 (16. évfolyam, 1-50. szám)

1967-10-17 / 42. szám

uf if|usag 7- 3 - JÁVOR PÁL ÉLETREGÉNYE

Es még a közönség is meghajtóba zászlaját Jávor előtt. S 6 nem is maradt hálátlan. Any- nyira szerette a Vígszínházát, hogy a színész- bejáróval szemben lévő házban bérelt albérleti szobát: minél közelebb legyen hozzá. No és nem utolsósorban azért is, hogy Sándor bácsi, a Vígszínház népszerű portása — egy-egy jó szivar ellenében — időnként felkeltse.

öt gyönyörű, szerepekben gazdag esztendőt töltött el a Vígben. Ekkor már népszerű filmszínész is volt, s mert sem a színházban, sem a filmgyárban nem volt semmi dolga, március végén elindult világot látni. Irány Párizs, a fény városa. Április elseje már Párizsban érte. Éppen ebédjét fogyasztotta a szállodában, a- mikor a szállodai boy lépett asztalához:

— Mössziő Dzsávort kérik a telefonhoz.

A vonal végén Budapest jelentkezett.

— Hallő, Jávor űr? — hallatszott gyengén a kagylóból. — Itt Németh Antal, a Nemzeti Színház igazgatója beszél.

— Igen. én vagyok. Mit óhajt?

— Szeretném, ha ősztő! a Nemzetiben játszana — hallatszott a válasz a drót túlsó vé- gén.

Jávor egy pillanatig meredten állt, hol a kagylót nézte, hol meg körülpillantott, hallja- e valaki rajta kívül ezt a párbeszédet. Aztán erélyesen belekiábált a kagylóba:

— Ide figyeljen, ma április elseje van. Csináljon bohócot a...

— De várjon, kérem — vágott közbe a hang gyorsan, — én tényleg Németh Antal vagyok! És igaz a szerződtetési ajánlatom. Ha nem hisz nekem, menjen el holnap tizenkettőre a magyar követségre, ott újra felhívom és megbeszéljük a többit.

Jávor erélyesen lecsapta a kagylót, mert még mindig azt hitte, hogy egy párizsi barátja csinál vele áprilisi tréfát. A kíváncsiság azonban győzedelmeskedett. Másnap már háromnegyed 12-kor ott ült a követségi titkár szobájában. Egymást kergették a gondolatai. Lehet, hogy valamelyik pesti kollégája járat-' ja a bolondját? Hiszen mindannyian tudják, mennyire szeretne a Nemzetiben játszani.

Pontosan tizenkettőkor megszólalt a telefon. Jávort kérték. A vonal végén dr. Németh Antal, a Nemzeti Színház igazgatója beszélt:

— Megismétlem a tegnapi ajánlatot. Hajlandó otthagyni a Vígszínházát és átjönni hozzám? Itt' beteljesedhetnek álmai, bőven lesz alkalma klasszikusokat játszani.

Jávor falfehéren fogta a kagylót.

— Gondolkodási időt kérek — mondta halkan.

— Rendben van — hangzott a válasz, — és azért a szerződtetési blankettát holnaputánra

odajuttatom.

így történt, hogy egy magyar színész a párizsi magyar követségén írta alá szerződését a budapesti Nemzeti Színházhoz.

AZ ELSŐ TÁRSULATI ÜLÉS ideje is elérkezett. Délelőtt tíz órára hívták össze. Már egy fél órával előbb ott rótta a köröket a híres „randevú-óra“ körül, s közben oda-oda- pislantott a kispad felé, amelyen már sok népszerű színész foglalt helyet.

Egymás után érkeztek a tagok: Bajor Gizi,. Ödry Árpád, Beregi Oszkár, Uray Tivadar, Pethes Sándor, Makláry Zoltán és a többiek. Sokat ismert közülük, sokkal tartott fenn jó barátságot, de nem akart tolakodó lenni, megvárta, amíg hivatalosan is bemutatják a tár sulat tagjainak.

A társulati ülést a nagy színpadon rendez ték meg. A zöld posztóval leterített hatalmas asztalt az ország legkiválóbb művészei ülték körül. Az asztalfőn dr. Németh Antal foglalt helyet, mellette Bálint Lajos dramaturg, a rendezők és Magyar Bálint titkár.

Németh Antal üdvözölte a színház tagjait.

majd hivatalosan is bemutatta az új szerzeményeket. Amikor Jávorra került a sor, ezeket mondta többek között:

— Reméljük, hogy Jávor Pál második otthonra talál ■ nálunk. A színháznak szüksége van rá, ezért is szerződtettük.

És elkezdődtek a komoly munka évei. Számos szerep várt Jávorra a Nemzetiben töltött kilenc év alatt. Legnagyobb sikereit Rank doktorként aratta Ibsen Nórájában és a Ke- méliás hölgy férfi főszerepében (mindkét színműben Bajor Gizi partnereként), játszotta

Peer Gyntet, ő volt Fazekas Mihály Ludas Ma- tyija, és az Ahogy tetszik és a Makrancos hölgy című Shakespeare-vígjáték főszereplője.

Nyaranta ő is kiruccant — pihenőként — egy-egy szerepre az operett világába, akárcsak Csortos Gyula vagy Básti Lajos. Számos szerepet játszott el az Erzsébetvárosi Színházban Kiss Manyi, Honty Hanna partnereként. Énekelt, táncolt, a közönség el se akarta hinni, hogy ez ugyanaz a Jávor, akit nemrég még Rank doktorként látott Ibsen drámájában. Ezt a szerepét szerette 6 is a legjobban.

A VÍGSZÍNHÁZ 1944-ben kölcsönkérte a Nemzetitől Jávort Herczeg Ferenc Aranyszárnyak című történelmi drámájának főszerepére. Thököly Imrét játszotta, illetve a két Thökö- lyt. Az ifjú, csapongó, villogó fogú farkast és a fenséges harcokban elkopott öreget.

A Vígszínházi közönség alig ismert a megváltozott Jávorra. Meglepte kiforrott játékával

és azzal a nemes mérséklettel, amellyel a búj-' dosó Thököly szomorú roncsait cipelte. Energikus és féktelen, fenséges és kiégett embert alakított.

Igazi Jávor-szerep volt.

1929 SZEPTEMBER tizenkilencedikének éjszakája. A Fórum moziban már befejeződött az utolsó előadás, a zenészek felálltak, hogy elhagyják helyüket. Nemcsak erre az estére, hanem — végleg. Tudták ők is, hogy már nem lesz szükség rájuk. Talán ezért is csomagoltak olyan lassan és feltűnő csendben.

, A nézőtéren már új közönség ült. Zárt kö- rű vetítés következett, amelyre meghívták a sajtó képviselőit, ismert művészeket. Az egyik páholyban ott volt Jávor Pál is.

Az idő: fél kettő. Feszült várakozás előzte meg a nagy pillanatot. Fent a gépházban el-> végezték az utolsó simításokat, majd fénysu- gár villant a kis ablakból, a fény rávetődött a fehér vászonra. Művészettörténelmi pillana- tok voltak ezek: megszólalt a film. Felzengetl A1 Jolson, az „éneklő bolond“ behízelgő, me-1 leg hangja. A Sonny boy-ról dalolt.

A nézőtéren csönd volt, de másfajta néma-* ság, mint az eddigi előadásokon. Furcsa, meg-1 hatott, lélegzetvisszafojtott csönd, s a lágy melódia tisztán, csengőn, minden mellékzörej nélkül szállt a széksorok felett.

Az utolsó taktus után nagy erővel, gllenáll-j hatatlanul felzúgott a taps. Jávor is tapsolt a többi nézővel, s arra gondolt, mikor szerepel-* hét ő is hangosfilmben?

MAGYARORSZÁGON akkor még csak néma-1 filmet gyártottak. Jávor akkoriban kapta első filmszerepét a Csak egy kislány van a világon című rövidfilmben. Gaál Béla, az ismert film-1 rendező szerződtette a fiatal, akkor még víg-* színházi színészt, Eggerth Márta partnerének. Pár hét múlva azonban megállt a produkció, és később már hangosan folytatódtak a Csak egyi kislány van a világon... felvételei.

A filmesek gyorsan felfigyeltek a jó kiállású fiatal színészre, a jövő nagy film-amorózóját látták benne. Egyre-másra kapta a filmszere-* pékét. Az első időben mindenféle szerepet el- vállalt, nem volt válogatós. Később már előre elolvasta a forgatókönyvet, és csak ha tét-1 szett, akkor írta alá a szerződést. Hihetetlen munkabírása volt. Délelőtt próbált, este fellé-1 pett a színházban, s ha szabad délutánja volt, filmezett. Évek hosszú során át 75 magyar filmben játszott főszerepet. Sok szép alakítá-* sa maradt meg a nézők emlékezetében. Főszerepet játszott többek között a Heltai Jenő regényéből készült 111-esben, a Jókai-regény alapján készített Az új földesúr, a Toprini nász, a Kerek Ferkó című és sok más filmben.

Móricz Zsigmond Kerek Ferkó című regényét 1942-ben filmesítették meg. Az író magához rendelte a film két főszereplőjét: Eg- ry Máriát, Jávor Pált és a rendező Mártonffy Emilt. Megilletődve keresték fel villájában az írőőriást.

— Művészetük minden milligrammját bocsássák a Kerek Ferkó film rendelkezésére — kérte őket Móricz Zsigmond, aki híven szerette volna a filmvásznon viszontlátni regényalakjait.

Sajnos nem érhette még a bemutató idejét, nem láthatta a címszerepben Jávort, aki pedig — a kritika tanúsága szerint — tökéletes. az író megálmodta Kerek Ferkó volt.

(Folytatjuk)

A Vígszínházban Rajnay Gábor partnereként

Lelki összhang

MUDr. L ELGER:

Első pillanatra valóban úgy tűnik. Hogy barátság nélkül el sem lehet képzelni a szerelmet. Vagyis: azok, akiket gyengéd szálak fűznek egymáshoz, egyúttal jóbarátok is. A házasságban azután csakhamar természetessé válik, hogy a közös érdekek maguk után vonják a barátságot. Pedig ez, sajnos, csak nagy ritkán fedi a valóságot. A legtöbb esetben csupán kölcsönös alkalmazkodásról beszélhetünk. Az igazi barátság bizony nem alakul ki bármilyen feltételek mellett! Létrejötte megköveteli az érdekek egybehangolását, megértés tanúsítását a másik fél nézetei, munkaköre és igyekezete iránt, de mindenekelőtt a kölcsönös tiszteletet és őszinteséget. Szükségét kell ereznünk annak, hogy legbensőbb gondolatainkba is beavassuk élettársunkat abban a tudatban, hogy az megértéssel fogadja őket akkor is, ha nincsenek éppen ínyére. A titkolózás. a gyanúsítás és a bizalmatlankodás a barátság sírásói.

Az Ijjazi jóbarátoknak mindig van egymás számára mondanivalójuk. Jóformán mindenki szükségét érzi annak, hogy — főleg munkakörével kapcsolatban — másvalakit is beavasson érdekeibe, eldicsekedjen sikereivel, elpanaszolja nehézségeit, kudarcait, elmondja benyomásait', tervezgetését. A kölcsönös megértés még a lényegében csekélységnek, sőt nevetségesnek tűnő egyéni érdekek közlését sem zárja ki. — Két bélyeggyűjtő barát például fenségesen képes elszórakozni azon a levélbé- lyeg-újdonságon, amelyet egyiküknek sikerült megszerezni éppúgy, mint ahogyan a „városi" kert-tulajdonos órákig képes eldicsekedni az .egyedül“ általa kitermesztett uborka-különlegességgel. Ezeket az embereket érdekszférájuk rokonsága hozta közelebb egymáshoz szellemileg. A szerelmesek között többnyire szinte áthidalhatatlan nézeteltérések állnak fenn természetük, jellemük, nézeteik és nevelésük tekintetében. Elenyészően csekély annak a kapcsolatnak a száma, amelyben az egyik fél már a kezdetek kezdetén kielégíti a másikat. Szerencsére azonban mérhetetlen alkalmazkodóképességgel rendelkezünk, amely éppen a szerelemben érezteti áldásos hatását. A házasságban a létért való közös küzdelem is hozzájárul ehhez. Kedvező esetben azután két nagyon is különböző természetű és felfogású ember fokozatosan annyira közelkerül egymáshoz. hogy a végén már csaknem hasonlítanak egymásra. Eszményi barátság fejlődik ki köztük, amely sokoldalú, gazdag tartalmat ad a házasságnak, színesebbé várázsolja a szürke hétköznpokat.

A baráttá vált házastárs kíméletesen, de ő- szintén figyelmezteti a másikat esetleges fogyatékosságaira, ugyanakkor azonban nem takarékoskodik az indokolt elismeréssel, dicsérettel sem. A házasságban általában nem dicsőítik egymást égig a partnerek. És mégis, nincsen nagyobb jutalom annál, mint mikor a férj megdicséri felesége főztjét: „Náladná! senki sem főz jobban az égvilágon!“ De a többi fárasztó házimunka is egyszeribe köny- nyebbé, örömteljesebbé válik, amikor nem látunk benne magától értetődő kötelességet, a- mely szinte szóra sem érdemes. Amilyen gyakran takarékoskodnak a házastársak az egymást buzdító elismeréssel, ugyanolyan gyakran és szívesen hozakodnak elő rosszmájú bírál- qatással. gúnyolódással. Ilyen esetben persze ellenszenvessé válik az együttélés, az otthon meghittsége mindinkább veszít vonzóerejéből Ismerek egy esetet, amikor a házastársak elváltak, mert a férjet az égvilágon semmi sem érdekelte otthonában. Minden munkát és gondot „átengedett“ feleségének. Válás után újból nősült. Második felesége pedig nem győzi dicsérni: „Mindenhez ért, mindent elvégez, állandóan újításokon töri a fejét.“ — Amikor megkérdeztem, hogyan lehetséges, hogy ennyire megváltozott, megmagyarázta: „Első házasságomban bármit is tettem, az asszony nem volt velem elégedett — szerinte mindennek másképpen kellett volna lennie; ami rendszerint szöges ellentétben állott az én módszeremmel. Nem pazarolta rám az elismerés e- gyetlen szavát sem. Ellenkezőleg! Reggeltől estig csak prédikált és szememre vetette, mi

mindent — nem tettem. Második feleségem semmiféle követeléseket nem támaszt velem szemben. Sőt nem képes betelni a csodálkozástól, mi mindent végeztem el. Mindenért lelkesedik, mindennek örül, amit tettem. Azelőtt otthon nem volt maradásom, és most? Hacsak nincs halaszthatatlan teendőm, ki sem mozdulok hazulról. Ami régebben halálosan untatott, ma kedves szórakozásom."

A civilizált ember élete túlságosan bonyolult. Állandóan tartogat számára — meglepetést — no meg csalódást is. De a minden oldalról feléje áramló akadályok megnehezítik, hogy megvalósítsa elképzeléseit, amelyekkel a házasságba lépett. Az életben felgyülemlő nehézségek alól senki sem képes kivonni magát. Sikeresen csak akkor tudunk velük szembeszállni, ha őszinte barátság kovácsolja egybe érzéseinket és életcéljainkat, ha közelebb hozza egymáshoz gondolkozásunkat és törekvéseinket. A lelki összhangban megacélosodott házaspár bármilyen viszontagsággal szembeszáll. Ha két hű harcostárs vállvetve küzd abban a biztos tudatban, hogy minden körülmények között megbízhat a másikban, olyan ellenállóképesség alakul ki bennük az élet viszontagságaival szemben, hogy semmilyen fondorlat nem képes megbontani a hitvesi kötelék egységét. A közös erő mindenkor elég hatékony ahhoz, hogy kivédjen minden kívülről jövő, rosszindulatú támadást.

Feldolgozta: K. E.