Új Ifjúság, 1967 (16. évfolyam, 1-50. szám)

1967-10-17 / 42. szám

S Oj ifjúság A KM-WZ-HJB HÁROMSZÖG 3. Hans Jürgen Bäumler elmondotta, Szilveszter napján, amikor Frankfurt­ba telefonált, hogy boldog újeszten­dőt kívánjon Kilius Marikának és fér­jének. a milliomos Werner Zahnnak, meglepetten vette tudomásul; Mari­ka nem kíván második filmjük for­gatásánál közreműködni, meggondolta az egészet, el van keseredve. Ho­gyan emlékszik minderre: KILIUS MARIKA? Kellemesen szerettem volna a szil­vesztert eltölteni, s ki ne tenne így? Férjem hazajött Marburgból, ahol katonai szolgálatot teljesített. Frank­furti új otthonunkban akartuk az ó- évet búcsúztatni. Másnapra, január elsejére vártuk Franz Antelt, akinek a kész forgató- könyvet s a szerződést kellett magá­val hoznia. Egyes újságok és új­ságírók tudni vélték, újabb, máso­dik filmünk már kész ügy, olyan biztos, mint a jövőévi adóemelés. Én viszont hajthatatlan maradtam. Ki­jelentettem, a szerződést csakis a forgatókönyv alapos áttanulmányo­zása után írom alá. Ante! úr elmon­dotta, a film valóságos cselekmé­nyekre épül, nem kitalált, megálmo­dott alakokat játszunk, hanem ön­magunkat, még a neveink is meg­maradnak. A szövegkönyv Írójának, Nachmann úrnak természetesen szük­sége volt némi művészi szabadság­ra, hiszen a mi életünk nem annyi­ra vidám, sem nem olyan drámai, hogy egy kis hozzáköltést ne bírjon el. Én viszont akartam tudni, meny­nyi lesz a körítés, mert — és ezt is­mét kijelentem — kötelességemnek tartom a férjemmel és családom­mal szembeni diszkréciót. Férjem je­len pillanatban katona, bevonulása e- lőtt egy nagy iparvállalat fiatal ve­zetőjeként ismerték. Semmi esetre sem akarom esetleg nevetségessé tenni, inkább örökre lemondok a fil­mezésről. Szilveszter estén éppen az asztal­nál ültünk, amikor a férjem egyik barátja felkeresett. Olvastátok már a hírt? — s egy újságot tolt az or­runk alá. Pirossal szedett, nagybe­tűs cím közölte, hogy köztem és a férjem között családi drámára ke­rült sor készülő új filmünk miatt, s a férjem féltékenységből kikötötte, ő is szerepet akar vállalni a film­ben. A hír olvastán a férjem majdnem sóbálvánnyá meredt, meg sem tu­dott szólalni, én pedig azt mondtam, ezek után nem fogok filmezni, mert ha most, a kezdet kezdetén ennyi rémhír lát napvilágot, mi lesz ké­sőbb? Még aznap este felhívtam egy új­ságíró ismerősömet, és megkértem, hogy egy, az igazságnak megfelelő hírt tegyen közzé a sajtóban. Elha­tározásomat közöltem Hans Jürgen- nel is, aki igazat adott nekem. Nem tréfa, ha ilyen messzire mennek a dolgok, mondta. HANS JÜRGEN BÄUMLER: Ezek után ott álltam én, Hans Jür­gen Bäumler, huszonötévesen, száz­hetvenhat centiméter magasan a szo­bában, és bután bámultam az éjsza­kába. A nagy szerencse, mármint a film eltűnt, semmivé lett, pedig már ismét jégkirálynak képzeltem ma­gam. Az anyagi kár sem mutatko­zott ' csekélynek, hiszen a készülő film miatt minden más szerződést visszautasítottam, s ezt mindent egy hetilap szélhámosságának köszönhe­tem. (Folytatóik’! Az iQtság olvasóinak világválogatottja Jasin (57) D. Santos (63) Wright (26) Bozsik (59) Masopust (25) Garrincha (43) Pelé (63) Di Stefáno (46) Puskás (57) Gento (56) Schnellinger (49) Sportorovatunk öt héttel e- zelőtt meghirdetett pályáza­tára szép számmal érkeztek szavazólapok. Összesen mint­egy 77 játékos neve került szóba, azaz kereken hét csa­patra való játékosanyag volt birtokunkban. A szavazatok a- lapján (a nevek után zárójel­ben feltüntettük a pontok szá­mát) végülis a közzétett vá­logatott alakult ki. Meg kel! jegyeznünk: a középhátvéd posztján nagy harc alakult ki Popluhár és Wright között, vé­gülis az egykori angol válo­gatott labdarúgó győzött, egy ponttal! A többi hely aránylag simán dőlt el, bár minden posztra akadt öt-hat ember. Pelé azért került a jobb­összekötő helyére, mert más- uvá nem fért be, de az 6 te­hetsége mindent elbír, s ma­ga az összeállítás is szimbo­likus jellegű tulajdonképpen. Jasin nagy fölénnyel került az első helyre. Szavazatokat kapott még Grosics, Gilmar, Soskics, Beara, Zetnan, Schroif. Djalma Santos kapta, Pelével egyetemben a legtöbb Szava­zatot, számszerűit hatvanhár­mat. Nilton Santos éppen öt- vennel maradt alul. A közép­hátvéd-versengésről már esett szó, Schnellinger beválogatása is egyértelműen történt. Bozsik értékeléséről tanús­kodik pontjainak száma. Maso­pust elég szoros küzdelemben jutott be. ellenfele főleg Net­tó volt. A csatársor kapta a legmagasabb átlagszavazatot. Olyan emberek maradtak ki. mint Eusébió (28), Matthews (14), Suarez (6), Kocsis (9). íme, ki alkotta a hetvenhét­tagú keretet: Jasin, D. Santos, Schnellinger. Bozsik, Wright, Masopust. Pelé, Di Stefáno. Puskás, Matthews, Gento, Net­to, Garrincha, Germano, Fa- chetti, Moore, Kopa, Santama- ria, Eusébio, Grosics. Bellini, Kocsis, Popluhár, Corso, Sua­rez, Albert, Mészöly, Kornye- jev, Weber, Stiles, Szabó, Csisz- lenko. Mazzola, Andreádé, Ju- linho, Hidegkúti, Ocwirk, Ba­ckenbauer, B. Charlton, Sán­dor, Coluna, N. Santos, Czibor, Zeman, Lóránt, Hanappi, Za­kariás, Sarti, Maidini, Didi, Baxter, Gilmar, Law, Voronin, Blanchflower, Banks, Soskics, Amancio, Rattin, Simoes, Si- vori, Fontanie, Jusufi, Novák, Schiaffino, Schroiff, Greawes, Hamrin, Mátrai, Beara, Lan­tos, Jair, Zagallo, Goncalves, Soldo, Bedin, Vava. A nevek és számok szinte maguk kínálják az összehason­lításokat, párhuzamokat. Megfi­gyelhető, hogy a hajdani ma­gyar aranycsapat minden tag­ja, Buzánszkyt és Budai II- őt kivéve szerepel a keretben. Jobbszélsőként ott van Sán­dor Csikar, jobbhátvédként, pedig Mátrai Sándor, azaz egy teljes válogatott állítható ösz- sze magyarokból, s nem is a- kármilyen! Aligha lenne ellen­felük a világon, mint annakide­jén, mindössze az öregedés tü­neteit kellene eltávolítani. Bizonyos, hogy a gyakran e- lőforduló magyar, csehszlovák osztrák nevek abból is adód­nak, hogy Közép-Európában é- lünk. Egy brazil testvérlap an­kétjén délamerikai túlsúlyt ta­pasztalnának. Mint mindig, ezúttal sem fe­ledkezünk meg a beérkezett postai levelezőlapok kitöltésé­nek módjáról. Megállapítható, hogy a szavazók nagyrésze szé­pen, olvashatóan, rajzolt be­tűkkel dolgozott, ezáltal na­gyon megkönnyítve munkánkat. Akadtak persze kevésbé pe­dánsak is, de az átlaggal meg vagyunk elégedve. Terveink között újabb ver­senyek, újabb ankétok szere­pelnek. A legközelebbi cél: is­mét — a múlt esztendőhöz hasonlatosan — megállapítani, ki lesz az év labdarúgója? Ügy, mint tavaly, ezúttal is három labdarúgót veszünk szá­mításba. Eldöntjük, ki volt a hatvanhetes esztendő legjobb csehszlovák, és magyar focis-' tája, s azt is megállapítjuk, világviszonylatban ki tekinthet tő Iegkiváióbbnak teljesítmé­nyei alapján hatvanhétben. Csak emlékeztetőként, tavaly Masopust, Albert és Eusébio győzött. Az ankét november folyamán indul, a végeredmény karácsonyi, ünnepi számunkban kerül a nyilvánosság elé. Amikor az 1945. utáni világ* válogatott összeállítását, a pá* lyázat feltételeit közzétettük, ezt irtuk: minden szavazólap, tehát minden szelvénnyel ellá-’ tott postai levelezőlap egyben sorsjegy is, s öt díjat sorso* lünk ki a r észtvevők között, ígéretünket betartottuk, a sze* rencse egy-egy export minő* ségű futball-labdával ajándé* kozta meg kedveltjeit, akiknek neve a rozzant kalapból eló* kandikált. Egy-egy szép focit nyert tehát SZABÓ SÁNDOR (Matúškovo), BERECZK GUSZ* TÁV (Kassa), TAKÄCS JÄNOS (Mladá), BRÖDY JÁNOS (Kére) és FEKETE LÁSZLÓ (Bés). A nyereményeket rövidesen pos* tára adjuk, a nyerteseknek gratulálunk, a többiek pedig egy újabb alkalommal próbál­janak ismét Fortuna kegyeibe férkőzni. Nemesháziné: csinos, s rokona a szél Mindig tiszteltem az atlétákat. Nem csodáltam! Tiszteltem. Róják a köröket a salakon, gyakorolják a rajtot, egyszer, tízszer, száz* szór. Aztán dörren a rajtpisztoly, s a százas futó olyan hamar célba ér, hogy a néző már el is felejtette] ilyen versenyszám is sze­repelt a műsorban. Innen a tisztelet. A csodálat azért marad él, mert világos: aki hajlandó esőbeA-hóban- kánikulában igy élni, az bizonyára szereti fog­lalkozását. S ha szereti, vállalja az ezzel járó fáradalmakat is. Van aztán egy másik kategória. Mindig sajnáltam az atlétákat. A focista legalább pénzt kap. Az atléta? Sokszor maga vásárolja ■ melegítőt is. Nemesháziné Markó Margit Magyarország el­ső számú női vágtázója. Nem rövid az a száz méteres táv? Annyit készül rá, s maga a verseny bő tizenegy má­sodperc csupán! — Ha az ember jó időt fut. s ráadásul győz is, akkor sokáig megelégedett, boldog, s eb­ből az érzésből még arra is jut. hogy ne érez­ze kimerültnek, fáradtnak magát a verseny után. Amikor viszont nem válnak valóra az el­képzelések, éppen az ellenkezője következik be: a rövid száz méter is kimeríti, kedvetlen, fáradt. A magyar vágtázok nem tartoznak Európa, s a világ élvonalába. Miért? Szerintem az edzésmódszerben van a hiba. Az elavultabb, mint másutt. Nem változtatnak az edzésmódszereken? Változtatnak, szinte évenként, de mindig kés­ve. A magyar csúcs azért szép. Van remény ja­vítani rajta? Ebben az évben azt hittem sikerül. Jó for­mába lendültem már az idény elején, és aztán jött a sérülés, vége a reményeknek. Most, e- zeken az utolsó versenyeken is injekcióval fu­tok, nem érzem jól magam. Mivel tölti el egy napját? Kettőig dolgozom, aztán edzés, s máris és* te van, vége a napnak. Hol étkezik? Az üzemben ebédelek, este pedig hideg va­csorát eszünk otthon. Egy válogatott sportolónak megfelel az ü* zemi konyha kalóriamennyisége? Igen. nálunk ugyanis rendelni lehet, s az e* lég. A férje is válogatott atléta. Jó ez a meg­oldás? Hogyne. Nincsenek fölösleges problémák. Hány asszonvtagja van a magyar válogatott­nak, akiket nem akarnak férjeik engedni! Mo* rognak. ha utaznak, vagy edzőtáborba men* nek. Nálunk nincsenek ilyen gondok, és ez naqy előny. Sok szó esik a közép-európai országokban, főleg vidéken a mai napig is arról, vajon spor­toljon-e a lány? Én azt hiszem, egyre kevesebb a konzer* vatív szülő. Ha valaki tehetséges, használja ki tehetségét. Hogyan került ilyen közeli kapcsolatba az atlétikával? Gyors volt tornaórán, feltűnt, be­szippantotta egy klub? Pontosan így. A beszélgetés még folyik, a téma a magyar atlétika. A sötétbarna hajú, csinos atlétanő újabb injekciót kap, hogy kétszáz méte* ren is rajthoz állhasson. Úgy látszik, jól ismeri önmagát mert nem bízik most a sikerben, fáradt, kimerült az injekciók ellenére is. Három órával később állnak rajthoz a női kétszázasok. Dörren a rajtpisztoly. Nemesháziné Markó Margit igazolja saját feltevését: nem győz. Bármennyire fájó is a vereség, mégis igazat kell adnunk neki: ilyen állapotban nehéz a versenyzés. Majd jövőre. Akkor bizonyosan sikerül. Hacsak — nem lesz újabb sérülés. Batts György • Az autóversenyek két legfontosabb tartozéka: az ember és a gép • Ezúttal néhány versenyautó-típust mutatunk be • ból, hogy ellensúlyozzák a fékezésnél előálló elcsa­varodási hajlandóságot. Sajátos, hatfokozatú sebes­ségváltót alkalmaznak. LOTUS COOPER. Szerkesztésénél régi választási jelszóhoz igazod­tak: csak semmi kísérletezés! Az erőt és az egyszerű konstrukciót helyezték előtérbe a teljesítménybeli optimum utáni hajszával szemben — és ezzel két világbajnokságot nyertek. A kerékvezérlés felső ke reszttartókarját erősebben kifelé döntötték, annak okvetlen biztosítására, hogy kanyarban a külső ke­rekek mindig merőlegesen maradjanak. Továbbá a kormánytrapézokat — mint egészet — könnyedén a kocsi kereszttengelyéhez erősítették, abból a cél­Ez volt az első önhordó karosszériájú versenyko­csi, a versenyautó építés mintájává vált. Az összes versenykocsi közül a Lotus 25 áll a legközelebb a 450 kg-os minimális súlyhoz, s a leggyorsabbnak is tekinthető. FERRARI Acélcsöves alvázkeretet alkalmaz. A közeljö­vőben nyolchengeres, új építésű típust várnak. Az eddigi hathengeres Dlno motor, két háromhengeres blokkal, 120 fokos szögben áll egymással szemben. A Ferrari 1-nél került bevezetésre az üzemanyag­nak a hengerfejbe való, Bosch-féle közvetlen be­fecskendezése.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents