Új Ifjúság, 1967 (16. évfolyam, 1-50. szám)

1967-10-17 / 42. szám

e Aj ifjúság 1. A tenger és az ember Felmásztam, tízévesen, a templomtoronyba, a benéztem az ég kék szoknyája alá, de nem láttam izgatóbbat. pikánsabbat itt sem, köze­lebb az űrhöz. Csak ezután tekintettem le a földre. Iszonyatosan megijedtem. Mi lesz, ha a karcsú kőoszlop kettétörik? Ha harangostul, mindenestül, lezuhan a porba? Megmosolyog­tak a súlyos harangok, s fokozatosan hoz­záidomult a szokatlan magassághoz a test: a szív, az agy. Félelmen úgy illant el, mint meg- lyukasodott ládából a levegő, s közérzetem a másik végletbe csapott át: a vakmerőségbe. Máig is csodálom, hogy a porladó-korhadó lépcsők nem roppantak össze lábaim alatt, hiszen valóban csak az imádság tartotta őket össze. Stílusos halál lett volna, annyi bizo­nyos: a test a mélybe zuhant volna, a lélek pedig az égbe, negyven méterrel kisebb utat téve meg, mint egyébként. Kamaszkoromban, amikor először láttam hatalmas teknőjében ringani a tengert, tizen­ötévesen ijedtem meg másodízben. Mi lesz, ha ez az eget nyaldosó víztömeg kicsap a parton túlra, s elsodor mindent, amit elér? Most az ég mosolygott meg, elűzve a féle­lemérzetet. És jelentkezett nyomban a vak­merőség: egyszálegyedül, két kilogramm sú­lyú kajakon eveztem beljebb és beljebb, míg­nem inkább sejteni, mint látni lehetett a par­tot, az izmokból kifogyott az erő, s helyze­tem erősen hasonlított ahhoz az állapothoz, ami a sziivalekvárba hullott légy sajátja. Most, e nyáron, úgy szaladt hozzám a ten­ger, mikor viszontlátott, mint valami nagy kék kutya. Megnyalta a lábam, odaheveredett elém, hogy megsímogassam. Sohasem gondol­tam, hogy ilyen bölcs, ennyire okos, ennyi­re ragaszkodó. „Visszajöttél? Akkor megta- nitlak valamire.“ És nem volt nap, ami ne hozott volna újat. „Írd fel neved a part fö­venyére!“ Ügy tettem. Jött egy hatalmas hul­lám, és amikor elült, a parti homok már is­mét olyan sima volt, mint százezer évvel ez­előtt. „Ennyi vagy. Szinte semmi. Ennyit érsz“ A zöldnek, szürkének, kéknek ennyi árnya­latát sohasem láttam még. A felhők helyze­te, a szél ereje, s kitudja még mi minden be­folyásolja az árnyalatok kialakulását. A nap az egyetlen reflektor, pillanatonként rende­zi át a színt, s remekül rendezi. A Balti-ten­ger időjárása a bohém emberek hangulatai­hoz hasonlít leginkább. Szél kerekedik, egy perc alatt száz felhőt ránt az égre, a napot eldugják valahová, zuhog. Elmúlik félóra az életedből, elül a szél, valaki kiakasztja a na­pot, ott fityeg megint, a magasban, a fel­hőket elvonszolták, izzadunk. Az angolok a- zért olyan higgadtak, temperamentum-nélkü­liek (kivéve a focistákat!) — mert alig isme­rik az évszakokat, időjárásuk nem olyan vál­tozékony, mint nálunk, Közép-Európában. A lengyelekben fel lehet fedezni holmi magyar virtust, de nemcsak akkor, ha vodkát isz­nak; s ebben a szél, a felhők és a nap is lu­das. A magyarokat szerfelett kedvelik, bár erre a barátságra egyáltalán nem voltak te­kintettel a zsebtolvajok, akik abból élnek, hogy a jámbor külföldi nem köti a pénztárcát a nyakába, hanem a farzsebében hordja. A többnyire fiatalokból álló „pénztárca-kiszere- lő kollektívákat“ ritkán csípi nyakon a ren­dőrség. Ügyesen dolgoznak. Ügy fogják kö­rül a mit sem sejtő vásárlót, mint gyűrű az ujjat, s az óvatlan pillanat általában meg­hozza gyümölcsét. Ha az illető netalán ész­bekap és lármázni kezd, el van veszve, mint egy bizonyos arab diák, akit ráadásul el is vertek, mert nyivákolt. A merénylet főleg üz­letekben és kávéházakban történik, s nem egy esetben a pincér is cinkosuk. A számlázásnál is éberek voltunk, mint később kiderült, nem fölöslegesen. A hazai főpincérek előzetes ed­ző, segítő készsége jól jött külföldön. Azért ne» gondolja senki, hogy Lengyelországban nemzeti sport a zsebtolvajlás, viszont az é- lénkforgalmú tengerparton nem árt majd a jövőben vigyázni. A lengyel konyha nagyszerű lenne, ha: a szakács fűszereket is szórna az ételekbe. Megéreztük a paprika, bors, majoránna hiá­nyát. A lengyel nők viszont — legalábbis szemre — tartalmazzák mindazokat a fűsze­reket, amelyek elengedhetetlenül szükségesek a szerelemhez. A mi lányaink ugyan azt állí­tották. hogy túlfestettek, túlcicomázottak. mert mindegyikük színes fülönfüggőket, klip- szeket visel, mi azonban bölcsen hallgattunk, elvégre ebben a kérdésben csakis a férfitábor ítélete a döntő. Visszatérve a tengerhez, éppen az utolsó gondolat kapcsán. Milyen nemű a tenger? Én mindkét nemét felfedeztem. Egy alkalommal szilaj hullámok tépték le egy lány melltartó­ját. Láttam a jelenetet, s alaposan megfigyel­tem. miként reagálok rá. Előszöris a közép­európai ember ösztöne hatott: „Hunyd be gyorsan a szemed, ilyenkor nem illik oda­nézni!“ Csakhogy, mielőtt az agy kiadhatta volna a szemredőnyöknek a parancsot, legyőz­te egy sokkal erősebb intenzitású ösztön, a férfiember ösztöne: „Miért ne néznéd e szép képet? A tenger ajándéka ez is, A szép leány- test éppen olyan öröme az életnek, mint a jó bor, vagy a remek könyv. Isteni vétek len­ne a pillanatot elszalasztani“. így aztán a ke­rekre tágult szempár még azt is megfigyel­te, amint a kislány ijedten kap a ruhadarab után, s elbújik a vízbe. Jó, hogy így történt, legalább közreadom az eseményt, annál is in­kább, mert az újságírónak mindenütt, min­den pillanatban ébernek kell lennie, a fi­gyelmét nem kerülheti el semmi. A tenger bizonyított: hím vagyok. Csakhogy voltak napjai, amikor úgy ringatta csípőjét, mint a lányok, úgy font körül, mint az asz- szonyi karok, s olyan engedelmesen terült ha­nyatt, akár a szerelmes nő. A miniszoknya persze Lengyelországban is divatos, és itt is csak az állapítható meg ró­la, van, akin remekül áll, s van, akin kevésbe, mindenesetre izgató, ingerlő, akár bikának a vörös posztó, így is, úgy is, állítják a lengyel újságírók, szorgalmasan cikkezve róla, s óva: Párizsban megnőtt a külvárosban élő nők megtámadásának száma! Dehát a divathullám éppen olyan, mint a tengerhullám: nemigen lehet elcsitítani. A miniszoknyáról százezer becsmérlő, s száz­ezer magasztaló véleményt hallottam. Ne fe­ledjük, mondta egy orvos, az ember nemcsak a tüdejével, hanem a bőr pórusaival is léleg­zik. A miniszoknya ilyen szempontból a lehető legegészségesebb ruhadarab! Micsoda dolog, rikoltotta egy mészhajú aggastyán, hogy e- zek a ledérteremtések térden felül villog­tatják titkaikat! Az öregúr eme harcias kije­lentése ellenére sem áltatta szemeit végigsé­táltatni két tejszín combon. Ha valaki nem hinné, hogy a Föld gömbö­lyű, az csinálja a következőket: keresse fel a tengert, feküdjön ki a partra, nézzen a tá­volba, olyan messze, amennyire lehet, egé­szen addig, amíg meg nem pillant egy füst­csíkot, majd egy kéménydarabkát, s végül a hajót. A kísérlet mindenképpen igazolja né­hány nagy csillagász feltevését. Nem sikerül viszont abban az esetben, ha a tenger ama ré-» szén nem közlekedik hajó. A lengyel népautó a Syrená. Kéthengeres, kétütemű kocsi, lehetne szebb is a karosz- szériája az tény, a motorja viszont ötszáz szúnyog zümmögésű, de megy a masina, mint az elnyühetetlen PVC-jaguár, a Trabant. Szólnék néhány szót a lengyel fiatalokról is, bár előrebocsátom, szó sem lehet álta­lánosításról, akárcsak a zsebtolvajok eseté-» ben. Egy srác panaszkodott: „Ezekkel a len-» gyei lányokkal éreztem magam eddigi hódító- hadjárataim közül ä legizzasztóbban. Állandó-» an Bachról, Chopinről és Mozartról beszéltek, meg költeményekről, én csak nyelegettem, bó-» lógattam, mire elvittek egy hangversenyre, s miközben átszellemülten hallgatták a zenét, azon törtem a fejem, miként lépjek olajra. Muszáj lesz koncertekre járnom otthon, s verseket olvasnom, mert az egyik kislánynak szép szemei voltak, levelezünk majd.“ Kiderítettem, a lengyel lányok e csoportja konzervatóriumba jár, innen a műveltség. A többség inkább az itt nagyon kapós amerikai cowboy-filmeket nézi. őszintén szólva, retten­tő gyenge alkotások, a féléig sem bírtuk ki, csak lövöldöztek és köpdöstek. Volt két test-» vér, az egyik tapasztalt, merész fiú, aki du-» gópuskával két éves korában oroszlánokra va-» dászott a messzi Afrikában, és az öccs, aki még csak gyakorolja a szakmát, de futtában is lelövi már a szúnyogok sípcsontjáról a szőrt. A film kockái felvillantottak egy egyéb­ként szép női arcot is. A színésznő, akinek ez a szerep jutott, eléggé kimustrált terem-» tésként hatott, csak a szemei égtek különös tűzzel: A cselekmény: az öccs elhatározta, fe-» leségül veszi a lányt. A bátyja tiltakozik, meggondolatlan lépésnek tartja a korai házas-» ságot. A lány kezdetben zokog, maid amikor könnyei íelszáradnak, jobban szemügyre ve-» szí az idősebb testvért, és szerelmes lesz be­lé. Végülis: az öccs felköti magát, a bátyja pedig beköti az özvegyen maradt ara fejét. Közben mégyszáznegvvenkétszer durran a colt, meghal egy kocsmáros, egy távoli lovas és két békés szántóvető, valamint ripityára törik két üveg whisky. A cowboy film legnagyobb hiányosságai: a rendkívül gyenge színészi teljesítmények (a köpködésen és szemforgatáson kívül szinte semmi) a pofonegyszerű történet és az izga-' lommentes jelenetek. A vad Jack bajszának állásából a leggyengébb felfogású néző is ki­találta, mi lesz a következő pillanatban. Ezek a filmek mégis óriási népszerűségnek örven-» denek Lengyelországban, s rendkívüli mér-» fékben formálják (vagy inkább deformálják?) a lengyel tizenévesek lelkivilágát. A lengyel fiatalok temperamentumosán, szó-» pen táncolnak, e nyáron a „Stella" elnevező-' sű nyugati tánc volt itt divatban, fülbemászó zenéje, egyszerű lépései eredményezték, hogy a magamfajta medve is vigyorogva cammogott rá. (Folytatjuk) Fodor Erzsébet, Szőreg. Ar­pád u. 142, Magyarország. Bár­miről levelezne magyarul, 16 'vés fodrászlány. Andiskó Erzsébet, Debrecen, Böszörményi út 22., Magyaror­szág. Általános témáról leve­lezne magyarul, 17 éves. Horváth József, Esztergom, Balassa Bálint u. 32., Magyar- ország, Magyarul, angolul le­velezne nyelvgyakorlás céljából, 20 éves. Nagy Magdolna. Ecser. Stein­metz u. 15., Magyarország. Kulturális témáról levelezne, magyarul, 18 éves. Kiss Piroska, Heves, Kossuth út. 28., Magyarország. Magya­rul vagy eszperantóul levelez­ne. 20 éves hivatalnoknö. Szigetváry Katalin, Pécs, Damjanich u. 41., Magyaror­szág. Oroszul, magyarul leve­lezne, hobbyja képeslap-gyűj­tés. 17 éves diáklány. Gyurka Ferenc, Budapest, XXI. kér., Banka u. 6. Ma­gyarul, németül levelezne és ismerkedne, 21 éves. Czlmbalmos Teréz, Nyírlövő. Dózsa György út 35., Magyar- ország. Magyarul, oroszul le­velezne bélyeggyűjtésről, 15 éves. Bódék Mária, Gyula, Cinka Panna út. 15.. Magyarország. Magyarul, németül levelezne. 16 éves diáklány. Tamás Anna, Pécel, Bem u. 19., Magyarország. Magyarul, németül levelezne általános té­mákról, 17 éves. Gömöri Zsuzsanna. Jászbe­rény, Rákóczi út 17-19., Ma­gyarország. Sportról, zenéről levelezne, magyarul, oroszul, 18 éves. Tóth István, Székesfehérvár, Ybl It. V/B. Magyarország. Ma­gyarul, szlovákul levelezne, hobbyja a fényképezés, 18 éves diák. magyarul, 18 éves diáklány. Vigh Rozália, Cluj, Str. Cio- cirliei 26, Rumunsko. Külön­féle témáról levelezne magya­rul, románul, 15 éves. Szabó Blanka, Miskolc. Kun Béla u. 9., Magyarország. Ma­gyarul, angolul levelezne és ismerkedne, 20 éves. Palák István, Budapest XX. kér., Batthányi u. 8. Bélyeg­gyűjtésről levelezne magyarul, és ismerkedne, 21 éves. Pápay József, Sárvár, Ady Endre u. 3., Magyarország. Ze­néről, sportról levelezne ma­gyarul, 18 éves diák. Szabó Mária, Nyírbátor, Deb­receni út 26., Magyarország. Magyarul, németül levelezne ze­néről, irodalomról, 18 éves diáklány.. Ojházi Csilla. Budapest XXII. kér., Nagytétényi út 157. Álta­lános témáról levelezne ma­gyarul, 16 éves. Braxatoris Nóra, Budapest, VII. kér., Kertész u. 35. Ma­gyarul, németül levelezne kü­lönféle témáról, 15 éves gim­náziumi tanuló. Takács Éva, Budapest, IV. ker„ Kunhalom utca 60. Ma­gyarul és angolul levelezne kul­turális témáról, 18 éves. Palotai Zoltán, Kiskorpád, Vasútállomás, Somogy megye, Magyarország. Általános témá­ról levelezne magyarul, és is­merkedne, 27 éves mérnök. Megéri? ÍGY IGEN! Még állandóan aktuális a fiatalok és a mezőgazdaság­viszonyának kérdése az utánpótlást illetőleg. Ugya­nis nagyon sok függ a fel­tételektől, amelyeket a szö­vetkezet nyújt a fiatalok­nak. A kassai járásban a szö­vetkezetek nagy része már ráeszmélt érre a tényre. Például Tornaváralján az Állami Gazdaság és az EFSZ azoknak a fiataloknak, akik 10 évre szerződtek a szö­vetkezethez, anyagi segítsé­get nyújt' családi házak építésére, A szövetkezet er­re a célra eddig már 126 ezer koronát fizetett ki. Helyesen értelmezik az „őrségváltás“ folyamatos­ságát’ a járás legnagyobb szövetkezetében, Abaújszí- nán is. Azoknak a fiatalok­nak, akik házasságkötésük után is a szövetkezetben maradnak, a -tagság 10 ezer korona értékig terjedő nászajándékot juttat. Olyan célkitűzések mellett, mint az abaújszínai szövetkeze­té, amely többek között te­henenként: 2800 literes tej­hozamot, a hízósertéseknél 0,75, a hízómarháknál pedig 1 kilogrammos napi súly­gyarapodást akar elérni, — nehéz nem gondolni az utánpótlásra. Karöltve a helybeli C1SISZ és Csemadok szervezettel sokirányú szó­rakozási lehetőséget nyúj­tanak a fiataloknak. A fa­luban nem ritkaság a tánc, a „Ki mit tud“ estek, szín­darabok és esztrádmúsorok. Korszerű cukrászdát is nyi­tottak és a szövetkezet vezetősége most a szövet­kezeti klub megszervezésé­vel foglalkozik. 'Ki hagyná ott az ilyen falut? Az újbodvai szövetkezet vezetősége is gondol a fia­talokra. Rádiógramofont és televíziót vásároltak az if­júsági klub részére. Ezen­kívül, anyagilag is segítik a fiatalokat családi házak felépítésében. Tavaly erre a célra 40 ezer koronát utaltak ki. Az tény, hogy valahol kezdeni kell. Szükséges, hogy a fiatalok otthon érezzék magukat a mezőgazdaság­ban. Ahol ennek a fontos­ságát a szövetkezet vezető­sége megérti, ott rövid időn bélül megoldódik a mező­gazdaság munkaerő-össze­tételének kérdése. Iván Sándor TAllöZÁS ^ Ml a véleménye Brigitte Bardot-ról? — kérdezte meg egy újságíró Henri de Monfeid francia írót. — Pfuj! Ha csak látom, ki­lel a hideg — felelte dühösen az író. — Lehet tehetséges, le­het szép, de a szája mindig tátva van, ez pedig nem vall intelligenciára. ♦ Egy manillai szállótulajdo- nos lánya úgy állt bósszút ap­ján, aki erőnek erejével strip­tease táncosnőt akart faragni belőle, hogy egész testét vö­rös pettyekkel festette be, úgy lépett a vendégek elé. A szálló pillanatok alatt ki­ürült, a lányt pedig szobalány­ává fokozták le. + André Cayatte. francia filmrendező az atábbi esetre emlékszik legjobban ügyvéd ko­rából. Védencét, egy tolvajt, megkérdezte a bíró: — Szóval csak szövetet lo­pott. És a kasszát miért nem törte fel? — Hagyja bíró úr — öntöt­te el a verejték a vádlottat. Éppen eleget nyaggat emiatt a feleségem is. ♦ James Evatt ausztráliai iehthyológus (halakkal foglalko­zó tudós) azt állítja, hogy az óriáspolip rendkívül gyengéd, érző szívű lény. — Ha valaki a csápjai közé kerül — tanácsolja a fürdőzók- nek — ne ijedjen meg. Simo­gassa meg néhányszor, a polip el fogja engedni. Elméletének gyakorlati bizo­nyításával azonban adós ma­radt. + Furcsa ajánlatot tett volt feleségének egy San Francis- có-i férfi. Miután nem volt e- lég pénze a tartásdíj fizetésé­re, megegyezett az asszonnyal, hogy minden éjjel vigyáz a gyerekekre, csakhogy a nő sza­bad lehessen és minél elóbb újabb férjet foghasson. + Wilhelmina Eckelmann 110 kilós kölni asszony — ellent­mondást nem túró eréllyel tart rendet csemetéi között. Legu­tóbb úgy vágta szájon legidő­sebb fiát, hogy az eszmélet­lenül terült el a földön. Pedig ifjúsági bokszbajnok. + A monról (USA) rendőr­ség előállított három asszonyt, mert házukban titkos pálinka­főzőét fedezett fel. Az egyik bűnös most töltötte be száza­dik életévét. ♦ Egy dél-franciaországi tó partján az alábbi tábla áll: „Minden fürdés öt frank bír­ságot von maga után. Az Is­kolák. egyesületek és csopor­tok kedvezményben részesül­nek.“ + A londoni Daily Scatch közli egy olvasójának levelét: „örömmel tudatom önökkel, hogy férjemet, akiről nemrég megírták, hogy eltűnt, megta­lálták. Holtan feküdt egy bo­korban". ♦ Egy New York-i szónok­iskola falán az alábbi tanács áll: „Ígérj mindig még egyszer annyit, mint amennyit valóra tudsz váltani." TALLÓZÁS

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents