Új Ifjúság, 1967 (16. évfolyam, 1-50. szám)
1967-10-03 / 40. szám
Jávor Pál életregényét a budapesti LO- BOGÖ c. képes hetilapból vettük át a szerkesztőség szíves engedelmével. új ifjúság 7 JÁVOR PÁL ÉLETREGÉNYE HATVANÖT ÉVE, 1902. január 31-e hózivataros délutánján Aradon, a Szamos mentén álló kis házban éles hangon felsírt egy csecsemő. Megszületett a Jermann házaspár első gyermeke. Nagyapja után Pálnak keresztelték. A következő években még két fiúval — Imrével és Lacival szaporodott a család. Pali nyughatatlan természetű, virgonc kö- . lyök volt. Tizenhárom éves korában szó nélkül elhagyta a szülői házat, és Bécsbe szökött. Csak nagy nyomozás után akadtak rá. Két év sem telt el egészen, és megint búcsú nélkül távozott: beállt katonának, s a harctérre került. Az „Édes“ (így nevezték a fiúk édesanyjukat) csak nagy nehezen tudta visszahozni a „tékozló fiút.“ Iskoláit Szombathelyen fejezte be. Az é- rettségi után visszatért Aradra. Édesanyja szerette volna, ha a MÄV-hoz kerül, ő azonban szabadabb foglalkozás után vágyott. Az egyik osztálytársa érettségi után megkérdezte tőle: — Mondd. Pali, tulajdonképpen mihez a- karsz most kezdeni? Én néhány hét múlva egy újsághoz kerülök volontőrnek. Esetleg téged is be tudnálak ajánlani... Pali egy pillanatig gondolkodott, majd rávágta: — Próbáljuk meg! így került az Aradi Hírlaphoz, és ott egy színikritikus mellé osztották be. Ettől kezdve estéit az aradi Városi Színházban töltötte. Tetszett neki ez a festékszagú. színfal mögötti furcsa világ. És tetszettek a szép aradi színésznők. Ki tudja megállapítani ma már. melyikük csábította a színi pályára a 19 éves Jermann Pált? Egy napon, amikor senki sem tartózkodott otthon, egy kis vászontáskába csomagolta legszükségesebb dolgait, egy szál ruhában szökött meg a szülői háztól. Tizenkilenc évig nem láttam viszont az „É- dest“. Š. megint úgy ment el, hogy egy sort sem hagyott maga után. A SZÖKÉS ÖTA évek teltek el. A Jermann család éppen ebédhez készülődött, amikor valaki zörgetett a kapun. A postás volt. Néhány perc múlva a legkisebb Jermann fiú egy levéllel rontott be a szobába: — Pali írt! — kiabálta diadalmasan. — Levél jött Palitól! Az „Édes“ izgatottan kapta ki kezéből a borítékot, majd remegő hangon, kis szüneteket tartva hangosan olvasni kezdte: — Drága jó Édesanyám, öcsköseim! Ne haragudjatok rám. hogy búcsú nélkül hagytam el a szülői házat. De valami űzött, hajtott, minél messzebbre. Világot akartam látni, Budapestig jutottam. Jelentkeztem a Színiakadémiára. Talán felvesznek, de ha nem, újra megpróbálom, mert elhatároztam, akármi történik, színész leszek. Ígérem nektek, ezentúl rendszeresen fogok írni. Ha nem hara- gusztok rám, küldjétek néha egy kis segélyt. Ne féltsetek, jó helyen vagyok. Mindnyájatokat sokszor csókol a ti szökevény Palitok. Vígszínház: Az ismeretlen lány — Jávor Pál és Darvas Lili Pillanatnyi csönd támadt az utolsó mondat után, majd Jermann néni halkan csak ennyit mondott: — Hát ripacs lesz Paliból? Erre neveltem őt? De a kérdésre nem érkezett válasz. Az e- béd aznap szokatlan csendben folyt le a kis családi házban. ELÉRKEZETT a felvételi vizsga napja. Pali előszedte a matrác alól frissen „vasalt“ nadrágját, megkötötte a csokornyakkendőjét, és magabiztos léptekkel haladt a Rákóczi úti Színiakadémia felé. Csak akkor fogta el szorongás, amikor a folyosón meglátta a sok sápadt arcú. izgatott jövendőbeli „kollégát“. Elgondolkozva, verssorokat citálva járkált fel-alá. Gondolataiból harsány kiáltás rezzen- tette fel. — Jermann Pál következik! A tanári szobában két komor úriembert pillantott meg az asztalnál. Egyikük Szacs- vay Imre volt, a híres Lear király, a másik a még híresebb Cyrano — Pethes Imre. Mindketten a Nemzeti Színház ünnepelt művészei. — Neve? — hangzott az első kérdés. — Jermann Pál. — Milyen színész akar lenni... — Jó színész — vágta rá egyből. — No, nem így gondoltam — mosolyogott el Pethes Imre, — hanem műfajilag értettem: drámai, karakter, komikus vagy milyen? — Drámai. Ebből is készültem. — Hát akkor halljuk, mit tud. A „művészjelölt“ nem sokat kérette magát. Felhangzott Petőfi Az őrült című verse, majd Edgár vártüzkapitány szerepe Strindberg Haláltánc című drámájából. — Hát énekelni tud-e? — kérdezte végül Szacsvay. — Mert a színésznek minden műfajban meg kell állnia a helyét. — Tudok egy pár magyar nótát, de ahhoz cigány is kellene. A tanárok elmosolyodtak a talpraesett válaszon, és azzal bocsátották útjára, hogy majd értesítik a felvételi eredményről. Amikor becsukódott mögötte az ajtó, Pethes és Szacsvay összenézett: — Ebből a fiúból még lesz valaki. És lett. VÄRAKOZÄSTELJES napok, hetek teltek el. S egy délelőtt megérkezett a várva várt levél: felvették a színészakadémiára. Nehéz hónapok következtek. Délelőtt tanult az Akadémián, délután kifutófiú volt. Ez a „kettős szerep“ meglehetősen kimerítőnek bizonyult, de nem hátrált meg. Közben beadotf egy kérvényt, hogy szeretné nevét. Jávorra magyarosítani. Tanulmányaiban nagyszerűen haladt, s ki-* csíny albérleti szobájában már jövendő nagy szerepeiről: Rómeóról, Hamletról, Lear ki-* rályról álmodott. Rövidesen ösztöndíjas lett az Akadémián. Vadócságát azonban nem tudta levetkőzni, és emiatt rövid úton „kiszuperálták“ az első rosta alkalmával. Kedvét mégsem vesztette el. Elment a Lipót körúti Színészegyesület Színészképző Iskolájába. Felvették, és két év múlva sikeresen levizsgázott. A vizsgák után megkapta oklevelét amely feljogosította arra, hogy az ország színházaiban a kultúrát szolgálja. A HUSZAS ÉVEK ELEJÉN furcsa módon kerültek vidékre a színészek. Budapesten a Keleti pályaudvarral szemben volt a színészvásár. ahol évente találkoztak a vidéki színigazgatók és a szerződés nélküli színészek. Ide jött el szerződés reményében a fiatal Jávor Pál is. A Várszínház akkori főrendezőjének, Czakő Pálnak szeme rögtön megakadt a jóképű fiatalemberen. Beszélgetni kezdtek, azután Cza- kó hirtelen megkérdezte. — Milyen szerepekből vizsgázott a Színészképzőben? — Ibsen Vadkacsájából és a Figaró házasságából. — Akkor halljuk a Figarót — bólintott Cza- kô, s ezzel kezdetét vette a „pótvizsga“. Amikor Jávor befejezte, és Figaróból visszaváltozott reménykedő fiatal színésszé, a főrendező megszólalt: — Hát énekelni tud-e? Az ismerős kérdésre Jávor szeme felcsillant: — Mit énekeljek?, (Folytatjuk) Szuez Neve hónapok óta nap nap után feltűnik az újságokban. • TÖRTÉNETE Q — Időszámításunk előtt a XV. században ötlött fel először a gondolat, hogy a Földközi- és Vörös-tenger között vlzlutat létesítsenek. A fáraók trónján ez Időben az erős kezű. büszke nő: Hatsepuszt ült, ő építette az első csatornát. 111. Amenho- tep kezdte el a következő csatorna építését, amelyet időszámításunk előtt 1300-ban II. Ramszesz fejezett be. Napóleon egyiptomi hadjárata alatt rendeletet adott ki az öscsatorna feltárására. 0 FERDINAND DE LESSEPS • — Francia diplomata, nevéhez fűződik a mai Szuezi-csa- torna megépítése. Szaid pasával, ifjúkori barátjával kötött megállapodása szerint a jog kizárólagosan övé volt, a koncesz- szió 99 évre szólt, és 60 ezer hektárnyi föld is illette a társaságot, a Compagnie Universelle du Canal Maritime de Suez -t. • AZ ELSŐ KAPAVÄGÄS • — 1859. április 25-én történt a mai Port Said helyén. Hatvanezer kényszermunkás dolgozott a csatornatársaságnak, és az építkezés során húszezren vesztették életüket. 1869. november 17-én 160 hajó sorakozott a csatorna kapujában, közöttük Eugéne császárnőé és Ferenc Józsefé, fedélzetén a császárral. Az alkiráfy palotájában aznap este mutatták be yerdi erre az alkalomra komponált operáját, az Aidát. • ANGOL ELLENŐRZÉS • — 1882 szeptember 14-én az angolok bevonultak Kairóba. Mind sürgetőbbé vált a csatorna státuszának szabályozása. Ez 1888-ban megtörtént. • A CSATORNA MÉRETEI £ — 165 kilométer hosszú, 70— 125 méter széles, általában 10 méter mély. A rendkívüli jelentőségű vízlúton évenként 200 —300 millió tonna árut szállítanak. • A CSATORNA ÄLLAMO- SlTASA • — 1952. július 23-án Egyiptomban megdöntik Faruk király hatalmát. 1954. október 19-én angol-egyiptomi megállapodás jön létre a csatornaövezet kiürítéséről. 1956. június 16-án az utolsó brit katona is elhagyja Szuez térségét. Július 26-án Nasszer bejelenti a csatorna államosítását. Október 29-én Izrael, Anglia és Franciaország támogatásával. megtámadja Egyiptomot. Szuezt lezárják a hajók előtt. 1957. április 10-én ismét áthalad az első hajó a csatornán. • A LEGUTÓBBI ESEMÉNYEK $ — 1967. június 5-én kitör az izraeli-arab háború. Június 6-án Nasszer elnök bejelenti, hogy a csatornát lezárják. Hetvenöt hajó vesztegelt ekkor Szuez vizein. Június 16-án a kairói rádió közli, hogy izraeli repülőgépek súlyosan megrongálták a csatornát, s a bennrekedt hajók közül több elsüllyedt. Szuez kapui azóta is zárva vannak. A khartúmi csúcstalálkozón határozatot hoztak, hogy a csatornát egyelőre nem nyitják ki. ADOLF ŠELMEC Októberben történt. Akkortájt amikor a vadászterületek legtöbbjében nem bőg már a szarvas. Akad ugyan még imitt-amott egykét szarvastehén, — különösen az ifjabb példányok sorából, — amely párosodásra vágyik. Az izguló agancsosok, de különösen az udvarlók társaságából kivert „vén csontok“ veszettül bőgnek és reménytelen viaskodá- sokba bocsátkoznak. Az ilyen vén „Unncprontó" szarvasbika a vadászterület jövő generációjának szempontjából nem kívánatos elem és kiselejtezése feltételhez nem kötött parancs! Magamévá tettem ezt a feladatot. H ... erdésszel a konyjarszkai vadászkunyhóban ütöttünk tábort. Ott éjszakáztunk. Jobban mondva: ott töltöttük ébren álmodva az éjszakát, mert hiszen a kunyhótól nem messze vagy négy szarvasbika bőgött. Éktelen kürtölésük lehetetlenné tette az alvást. Tisztában voltunk a helyzettel. Tudtuk, hogy a hangversenyzö trubadúr egy visszafejlődő agan- csú aggastyán, a vetélytársai meg fiatalabb udvarlók. akik nem igen respektálják a kort. Ezernyi gondolat kavargott az agyamban, mint rajzás előtt kö- püben a méh. Virradatkor kinyitottuk a kunyhó ablakát. SzokatKésői szarvasmenyegző lanul világossá lett a szobánk. Meglepett bennünket a korai hó. Éjszaka szétfoszlott az égbolt dunnája és gazdagon szórta be hópe- hellyel a hidegtől megdermedt földet. Élvezettel szívtuk magunkba a friss hó üdítő illatát... Hét óra tájban hagytuk el a kunyhót. A behavazott cserkész- útón könnyű és csendes volt a járás. Észrevétlenül értük el a Csi- kerész-hegy szembeni gerincét, ahonnan kiváló kilátás nyílott a terepre, amely akkor érdeklődésünk középpontjában állott. Pont nyolckor szólalt meg a vén szerelmi dalnok. Basszus hangjától megremegett nemcsak a fenyves tülombja, de megremegtem magam is. Az agancsos „Matuzsálem“ egy lucfiatalos szélén áriázott. Azonnal a völgyben termettünk Egy régi, használaton kívül álló úton akartuk a bőgő szarvasbikát megközelíteni... Napfényes délelőttünk volt. Szarvaslakodalom Illatát lehelte felénk a lágyan fújdogáló őszi szél. Biztosak voltunk benne, hogy nem árulja el közeli jelenlétünket a la- kodalmaskodó vadnak. Rövidesen megleltük az elhanyagolt utat. Befödte már az áfonyabokor. Némi előkészület után megkezdtük a dramatikus vadászmü- veletet. Puskával a vállamon. távcsővel a kezemben vártam, hogy elinduljunk. H... erdész lépett ki elsőnek, mert ő volt a fiatalabb és mert megbízhatóan működtek látási és hallási érzékszervei. Óvatosan haladtunk előre, mert csekélyke gallytörés Is bizton meghiúsította volna tervünket. Csakhamar egy meredek hegyoldal lábához lopództunk, ahol régebben súlyos erdőkalamitás tarvágást okozott. Itt az erdész hirtelen megállt. Mintha a lába gyökeret vert volna. Binoklival végigpásztázta a fiatalost, amely mellett dramatikus hattyúdalát kürtölte a vén szerelmi hős... A tizes bikát csakhamar megpillantottam magam is. Mérgeske- dett. Dühöngött. Toporzékolt. Bőgve járkált ide-oda a behavazott keskeny vágásban. Mellső lábával dühösen csépelte a páfrányt, agancsával meg törte-zúzta a fenyőlombot. Amikor harcra szólította valamelyik vetélytársa, azonnal megfordult és hevesen támadta meg a kihívót. A megtámadott szarvasbikát nem láthattuk mert az előttünk terpeszkedő sűrű jegenyefenyő gátolta a kilátást. A támadó vén bika csupán két ugrást tehetett vetélytársa felé, mert útját szegte az elsütött puskán A durranásnak váratlan volt a hatása: három kifejlett agancsú szarvasbika és két szarvastehén nagy zajjal, robajjal tört ki a zöld függöny mögül. Óriási és szédítő iramú ugrásokkal szelték keresztül a vágást. Ritka elvonulást láttunk Itt. Megrázó jelenetet, amilyet talán csak egyszer szemlél vadászprak- szisa idején a magamfajta ember... A vén bikát lövésemmel nem érte baleset. Elhibáztam. Sértetlen maradt. Mint óriási csavar fordult meg a helyén és villámgyors ugrásokkal haladt át a döntött luc- törzsek felett, hogy utolérhesse a távolodó csordát. A vágást átszelő űt feletti ugrás azonban tragikussá vált a vén udvarló sorsára, mert az ugrási ív tetőpontjának pillanatában érte a második, de halálos lövésem. A szarvasbika megtört derékban. Ogyszólván megfordult a saját tengelye körül. Élettelenül zuhant a málnásba. Négy csülkét égnek meresztette tiltakozásképpen a gyilkos golyó ellen! ... Megleltük a friss nyomot és követtük a völgybe. Véres páfrány volt az útjelző. Egy-kettőre a patakhoz értünk. A bika már nem élt többé. A lövedék a szivét érte. Azonnal kimúlt. Pillanatig sem szenvedett!
