Új Ifjúság, 1967 (16. évfolyam, 1-50. szám)

1967-10-03 / 40. szám

S új ifjúság

Kilius Marika mükor- csolyázónő és Werner Zahn milliomos esküvőjén Hans Jürgen Bäumler is tanú. Marika megille- tödött, Zahn magabiztos, Bäumler tenyerébe rejti arcát. E körül a három ember körül még mindig sok a szóbeszéd. Egy nagy nyugati folyóirat nyomán tesszük közzé néhány folytatásban a témáról elhangzott megállapításokat és véleményeket. A jégálom-párost nálunk is sokan emlegetik még.

[AKM-WZ-HJB HÁROMSZÖG

1.

Kilius és Baumler második filmjei forgatja. Nagy szerencse címmel. Kinek szerencse ez a film? Hans Jürgen Baumler már régen bpfutott színész és énekes, világhírű korcsolya-bajnok, Kilius Marika szintúgy, és ráadásul nem szívesen áldoz egyetlen percet sem magánéletéből. Versenyző korában vesztett éppen eleget. Üj karrier születik?

Lapozzunk csak vissza. „Kilius Marika és Hans Jürgen Bäumler új filmet forgatnak“.

Ez a hír járta karácsony előtt. „Kilius Marika és Hans Jürgen Bäumler egyáltalán nem forgat filmet“. Ezt meg karácsony u- tán röpítették világgá a sajtóügynökségek. És most? A jégálom-páros ismét együtt szerepel. Kijátszottak talán Werner Zahnt, a férj-urat? Mi lesz Marika házasságával? Ilyet csak egy teljesen tájékozatlan ember kérdezhet. Aki újságot olvas, jól tudja: Zahn luxus-villájában dráma játszódott le.

A korcsolyázó párból házaspár lesz. Csakhogy ezek is feltételezések. Mi már tudjuk az igazságot, s azt is, miképp gabalyo- dott össze a fonál. Hallgassunk meg mindenkit, aki itt szerepet kapott.

HANS JÜRÖEN:

Már régebben azt a nézetet vallottam, hogy Kilius Marika nemigen forgat több filmet. Első filmünk, a Nagy kör nem született szerencsés csillagzat alatt. Semmi örvendetesét nem eredményezett, nem nógatott újbóli filmezésre. Marika sohasem csinált belőle titkot, mennyire vágyik végre egy harmonikus, kiegyensúlyozott, szép magánélet után. Ügy vélem, ez sikerült neki: boldog családi életet él. A Zahnvilla nyugati viszonylatban is a legszebbek közé tartozik. Külön medencétől kezdve a legváltozatosabb bútorkülönlegességig, minden megtalálható itt. A kislánya olyan a- ranyos gyerek, hogy szívesen’1 mondanám a magaménak. Minden nap, amit hajdani partnerem a családja körében tölt, örömteli. Én meg tudom ezt érteni, örülök neki. Miért vállalná hát a strapát, a fáradságot magára, amikor elege volt eddig is belőle? Anyagi gondjai nincsenek, mindene megvan. Talán rám való tekintettel? Az én karrierem is sokkal jobban alakult, mint a- hogyan álmodni mertem volna. Tudtam, hogy Marikával tartó barátságunk nem sza kaď meg, viszont minden újabb együttműködés reményét eltemettem. Ezért ért váratlanul, amikor a múlt esztendő végén, karácsony előtt felhívott Franz Antel és közölte: „Oj filmet szeretnénk Önnel és Marikával készíteni. A Nagy szerencse c. film a Nagy kör folytatása lenne. A film rövid története: a hetihíradóban bemutatják Kilius és Zahn esküvőjét. Aztán kezdődik maga a cselekmény, amely szerint Ön megkísérli, hogy partnernője nélkül é- pitse ki újabb sikereit, azonban Marikának még van egy szerződése, s ennek eleget keli tennie. Így ismét együtt szerepelnek, i végén persze jön a happy-end, hogyan, nem tudjuk még, de annyi bizonyos, megismerkedik majd egy ragyogó kislánnyal, akit egyelőre hirdetés útján keresünk.“

Megköszöntem Franz Antel ajánlatát, de hozzátettem, hívja fel először Marikát, mert számomra hihetetlennek tűnik, hogy őt bármivel a kamerák elé tudja csalni.

f. b. gy.

(Folytatjuk)

Van-e egyáltalán olyan csücske a világnak, ahol sportszerű keretek között, emberhez méltóan

folyik le egy labdarúgó mérkö» __

zés? Van! Feleli Masopust

A Bajnokcsapatok Európa Kupájának mérkőzései során a belga Anderlechttel kerültünk össze. Nagyon kemény, de sportszerű küzdelemben, 4:l-re győztünk itthon. A belgiumi visszavágóra könnyű szívvel, de azért alaposan felkészülve utaztunk. A hazai csapat mindent megtett a hátrány csökkentése, — majd behozása — érdekében. A BEK komoly verseny, sokkal ádázabb harcok folynak itt, mint egy ligameccsen. Egy durvaság nem akadt, egy alattomos belemenés nem volt ezen a találkozón sem, amit végül ismét megnyertünk, 2:l-re. A közönség és a játékosok szomorúak voltak, de az öltözőbe már együtt mentünk, barátságosan beszélgetve, s a nézők fergeteges tapsa közepette. Nálunk ilyenkor kigú- ' nvolják a vesztes csapatot. Itt megértették, minden igyekezet ellenére sem sikerült, majd legközelebb talán.

Első válogatott mérkőzését a magyarok ellen játszotta. Milyen emlékei vannak erről a találkozóról?

A csehszlovák válogatott úgy tért haza a svájci labdarúgó világbajnokságról, hogy hét qólt kapott (az osztrákoktól egy ötöst, az uruguayiaktól kettőt) s egyet sem adott. A magyar csapat viszont balszerencsés körülmények között vesztette el az egyébként csak öt illető címet. A csehszlovák futball vezetői új csapat építésébe kezdtek. Ekkor kerültem én a keretbe, rajtom pedig a magyarok elleni találkozóra esett. Ennyit az előzményekről. A fedezet posztján játszottam. Puskást kellett őriznem. A találkozó előtt bíztam magamban, mert futni bírtam, az erőnlét pedig létfontosságú ezen a játékterületen. A futással nem is volt baj, de a labdával nemigen találkoztam. A Kocsis-Hjdegkúti-Puskás belsőhármast akkoriban egyszerűen nem lehetett lefedezni, s még örültünk is, hogy csak négyet kaptunk. Ha minden válogatott mérkőzésen csak futnom kell, a labdát alig láthatom, akkor inkább abbahagyom, összegeztem benyomásaimat az öltözőben.

1967, július:

Ml, KETTEN 1967, szeptember:

Ml, KETTEN ?

Forrt még a nyár katlanja, amikor riport készült Irena Kirszensteinnel és Ewa Klobu- kowskával:

„Vannak nevek, melyek óhatatlanul, felidézik egymást, párosával járnak. Sherlock Holmes és Dr. Watson. Stan és Pan. Kirszen- stein és Klobukowska. A lengyel atlétika két aranylánya tönkresprintelte a világot. Hogyan? Miért? Majd elmondják. Irena Kirszenstein és Ewa Klobukowska:

A pálya egyenes, a vonalak szigorúan párhuzamosak. Tulajdonképpen a mi életpályánk is ilyen párhuzamos vonalakon fut. Annyi a közös vonásunk, hogy alig győzzük felsorolni. Mindketten vágtázunk, mindketten világcsúcsokat tartunk, mindketten húszévesek vagyunk, mindketten Andrzej Piotrowskinál tűntünk fel, mindketten a tokiói olimpián váltunk ismertté. Elég. Most már inkább arról, miben különbözünk.

Az igazság az. hogy rengeteg mindenben különbözünk. Irena fekete, magas, és úgy fut, hogy alig érinti a salakot. Ewa szőke, hat centivel alacsonyabb és szögese nyomán csak úgv spriccel a salak.

IRENA:

Korán kezdtem. Tizennégyéves koromban már ott ugrándoztam a Polónia pályán, a magasugrás volt az első szerelmem. Ügy vagyok ezzel, ahogy általában az első szerelmére gondol vissza az ember: fájó szívvel. Csakhogy a magasugrás bonyolult dolog völt, és én tizennégy esztendős koromban nemigen tudtam összehozni azokat a hosszú lábaimat.

1

A futás természetes mozgása az embernek, nekem is kevesebb zűröm volt vele. Tizenötéves fejjel 12.6-ig vittem százon, Piotrowski a szárnyai alá vett. 64-ben Londonban versenyeztem, ez volt első nemzetközi nagy verA budapesti 4:2-es győzelemre siórt másképp gondol vissza?

Két éve volt már a keret együtt, amely a svájci VB után kovácsolödotf össze. Pestre már egész jó kis csapattal utaztunk, de nem nagyon bíztunk magunkban. A magyarok — mint általában — lekicsinyeltek. Rúgunk egy ötöst, és mehetnek vissza, hangoztatták. Az első negyedórában két gólt értünk el. pedig Puskást kivéve minden nagyágyú játszott az ellenfél csaoatában. Puskást Machos helyettesítette, mert a balösszekötő fegyelmit kapott. Mi viszont jól adogattunk, Moravöík remek előretolt összekötő, Borovička nagyszerű hátravont csatárnak bizonyult. Fokozatosan megnyugodtunk, ellenfelünk viszont rákapcsolt, de általában akkor megy a leggyatrábban, ha nagyon akar az ember. Így aztán győztünk, s boldogan utaztunk Prágába, mert az idegenben, s főleg Budapesten elért győzelem mindig jó érzés.

Még jó formában volt, amikor a szövetségi kapitány kihagyta a válogatottból. Milyen érzés volt?

Rossz. A csehszlovák válogatott a VB-se- lejtezőkre készült, s új együttest akartak öszehozni a szakvezetők, fiatalokat kívántak a csapatba tenni. Ez mind szép és jó. Csakhogy: egy országos válogatott építését’ nem lehet az utolsó pillanatban kezdeni, amikor már minden kötél szakad, s nyakunkon egy sor nehéz feladat. Azonkívül: a csapatba fiatalok kellenek, de amíg beilleszkednek, beleszoknak, eltelik egv-két év. Ha a vezetők akkor azt mondják: „Nézze Masopust. maga csinált valamit labdarűgóspartunkért, köszönjük közreműködését, de más terveink vannak“, akkor nem szólok semmit. Viszont minden szó nélkül a B csapatba tettek, s az összpontosításon úgy kerülgették a témát meg engem, mint macska a forró kását. Ez végtelenül rosszul esett. Azok, akik azelőtt dédelgettek, most felém se néztek. Már nekem volt kellemetlen, ezért elhatároztam. írok egy búcsúsenyem. Esküszöm, nem láttam az idegességtől. Aztán minden kisimult, százon második lettem, távolugrásban is csak attól a tündér Mary Randtól kaptam ki.

Az olimpián aztán sok minden megváltozott. Összesen két lánynak sikerült megvernie bennünket. Mc Gurie előbb ért célba a kétszázas döntő végén, Mary Rand pedig mesz- szebb ugrott valamivel. A 4X100-as váltóban valahogy repülni kezdtünk, és mire háromszor körülnéztünk, már ott álltunk a dobogó legtetején. Azóta javítottunk egy pár világcsúcsot, és — nagyon fura — nem kaptunk ki mástól, csak egymástól. Valahogy úgy fest, Ewa robbanékonysága remekül fest százon, az én lebegésem meg kétszázon. Persze az is lehet, hogy másként alakul. Ide hallgass, mondta a múltkor Mulak, a válogatott edzője. Nem lenne kedved 1972-ben olimpiai bajnokságot nyerni ötpróbában?

Istenkém, hát miért ne?

EWA:

Tizenhat éves voltam, amikor komolyan rászántam magam az atlétikára. 1963-ban már 11,7 alatt futottam a százat. Ügy terveztem, kifutok a világból, a második lépésnél aztán izomszakadás. Gonosz dolog ez velem, any- nyit sérülök, ahány levél hull ősszel a fáról. Üszőm, kosarazok, táncolok, de nem tudok kilazulni, a csípőm mindig kötött marad. Tokióra rettentő erővel szálltam rá. Nos, nyertem egy bronzot százon, egy aranyat a váltóban. Pesten minden megnyerhetöt megnyertünk. Különben a pesti EB-re is a hagyományos baljós előjelek között készülődtem. Az edzések roppant fontos tavaszi periódusát ki keltett hagynom. Aztán a Népstadionban kiegyenesedtek a dolgok, sőt, a 4X100-as váltó utolsó szakaszán sikerült valami érdekeset véghezvinnem. A dolog elég keservesen festett. Bednarek rettentően elrontotta a váltást, és amikor Irena felém közeledett a bottal, a nyugatnémet lányokat már látni is alig lehetett Jutta Stock pontosan nyolc méterrel szaladt előttem. A következő tíz másodperc egyszerűen kiesett a fejemből, nem tudom, mi történt. Azt mondják, rohantam, mint az őrült. Három méterre lehettem a céltól, amikor kivilágosodott a kép. Éppen akkor csíptem el Juttát.

Húszévesek vagyunk. Feltétlenül hátra van még néhány esztendőnk a salakon. Futunk, amíg bírjuk.

• « «

ősz volt már lassan „esernyő fedte el az éget“, amikor a Nemzetek Európa Kupájának

levelet, mégköszönöm eddigi segítségükét, s közlöm, nem kívánok többet a válogatottban játszani. így is tettem, s azóta nyugtom van, de ebből azért okultam.

A középeurópai labdarúgás mindig jó színvonalat képviselt. A magyar, csehszlovák és osztrák válogatott a világ élvonalába tartozott (s részben tartozik). E csapatok között hagyománnyá váltak az évenkénti találkozók. A magyar-osztrák hagyomány folytatódik manapság is, a magvar-csehszlovák labdarúgó kapcsolatok — válogatott szinten — egy idő óta megszakadtak. Véleménye szerint helyes ez a stagnáció?

Egyáltalán nem. Mindkét labdarúgás veszít vele. Sürgősen rendbe kellene hozni a dolgokat. Minď Csehszlovákia, mind Magyarország érzi káros hatását.

. Évek óta fedezetet játszik. Mi az, ami arra készteti hogy végig kitartson ebben a sze* repkörben?

Egyszerű. A labdarúgó csapat nagyjából két-* féle típusú posztokra osztható: konstruktívakra és passzívakra. A balhátvéd vagy akár egy jobbszélsö passzív, mert függ attól, mit csinál az ellenfele, tehát a jobbszélső vagy az ellenfél balhátvédje. Én viszont alkotok, enyém az egész pálya, sokat van nálam a láb-' da. tehát alaposan kijátszhatom. kiélhetem magam a kilencven perc alatt, és ez az, ami a labďarúgásban tetszik nekem. Ezért játszom a fedezet, vagy középpályás játékos posztján.

Szerepköre kulcsfontosságú. Ön gondolkodik, lát, szervez a pályán. Véleménye szerint egy ligaegyiittesben hány ilyen típusú focistának kell lennie? És mennyi legyen a fiatal?

A csapat akkor eszményi, ha úgy egyesíti a fiatal és idősebb labdarúgókat, bo.gy az a bizonyos egyensúly — amely csapatonként változik — meglegyen. Nézetem szerint egykét gondolkodó okvetlen kell minden együttesbe. de ha három van, még jobb.

Köszönjük válaszait, további sikeres szereplést kívánunk.

BATJA GYÖRGY

Balra Irena Kirszenstein iobbra Ewa Klobukowska

döntő küzdelmei sörrakerültek. És innen szállt világgá a hír: Ewa Klobukowskát nem engedték rajthoz a nőgyógyászok!

Az eltelt napok alatt általában ezek a gondolatok vetődtek fel bennünk:

*1 A budapesti Európa-bajnokságon is lé- 1 * tezett már orvosi bizottság. Klobukowska rajtolt, tehát: csalásról (faragjunk egy ügyes fiúból női atlétát) nemigen lehet szó, viszont valószínű, aki csak egy parányit hajlamos elváltozásra, az erős, férfias edzések folyamán meg is változik.

O Az orvosi bizottság szovjet és magyar ** szakemberekből állott. (Á lengyel lapok epés modorban cikkeznek az eseményről).

O A probléma korántsem tekinthető le- *'* zártnak, hiszen: az orvosokon kívül senki sem ismeri azokat a normákat, melyek a női versenyző női- vagy férfimivoltát mégha* tározzákl