Új Ifjúság, 1967 (16. évfolyam, 1-50. szám)
1967-09-26 / 39. szám
% új ifjúság Hogy is kezdődhet egy interjú másként, mint azzal a banális kérdéssel, — amit hosszú készülődés útin voltam csak képes kinyögni, — hogy bizonyára először jár nálunk, és hogy tetszett Bratislava? — Igen. Először járok itt, és nagyon tetszett, jól éreztem magam, az itteni partnerek is nagyon kedvesek voltak. Nehogy azt gondolja, hogy ezt udvariasságból mondom. Elfoglaltságom ellenére jártam a városban, nézegettem az üzleteket. Szépek a kirakatok, szép az áru, csak a kiszolgálással nem voltam megelégedve. Meglepődtem, hogy milyen udvariatlanok a kiszolgálók. No. de érről önök igazán nem tehetnek, előfordul ez nálunk is. — Kedves Virág! Ügy tudom ön nem rég került ki a főiskoláról és filmszerepeivel már mint főiskolás is híressé vált?, — Igen, élég korán kaptam filmszerepeket. Ez talán annak köszönhető, hogy a rendezők szerint tipikus mai lány vagyok, talán égy kicsit fiús típus is. Eddig több magyar filmben szerepeltem, olyanban, amely a mai fiatalság problémáival foglalkozott. Például: a Zöld ár, Szerelmes biciklisták, Harlekin és szerelmese, 101 szenátor, — ez TV film volt'. Nekem legjobban a Zöld ár tetszett, amit Csehszlovákiában is bemutattak. Sajnos éz a film Magyarországon nem aratott megérdemelt sikert. A személyi kultusz korában játszódik a film, és gondolom ezzel a problémával az emberek már nagyon élteitek. Meglepő nagy sikerrel játszották azonban Párizsban, ahol három különböző díjjal is jutalmazták. Ügy látszik a személyi kultusz ideje alatt történt dolgok bírálata még story-t jelent. A bratislavai rádió vendégeként városunkban járt néhány neves budapesti színész, akik három szovjet rádiójáték felvételénél működtek közre. Közülük választottam ki interjúalanyként Dőry Virágot, a fiatal magyar színészgeneráció egyik legtehetségesebb tagját, aki fiatalsága ellenére is európai-hírű filmszínésznő. A mi közönségünk is jól ismeri filmről és a televízióból. Két napot töltöttek nálunk. Sajnos az idő rövidsége, és a túlzsúfolt műsor miatt kevés idő állt rendelkezésünkre, hogy elbeszélgessünk a neves színésznővel. BESZÉLGETÉS DÓRI VIRÁGGAL Két kérdés létezik, amit minden színésztől megkérdeznek: — Mit szeretne eljátszani még, és mi volt a legkedvesebb szerepe? — Az első kérdésre nehéz válaszolni: szeretek mai fiatalt játszani, az ilyen zsánerű szerepben önmagamat adhatom. Igaz az én koromban még nem is gondolhatok nagy, klasszikus szerepekre. Nagyon-tetszenek nekem a mai francia és angol drámák. Nem is tudnék o- íyan szerepet említeni, amit nagyon szeretnék eljátszani, kettőt csak talán: Tennessee Williams Üveg figurák drámájában a lány szerepét, vagy u- gyanettől a szerzőtől az Ifjúság édes madarában az Evelyn szerepét. Hogy melyik volt a legkedvesebb szerepem? Ezen bizonyára meg fog lepődni. Csiky Gergely Udvari kalap című darabjában egy 14 éves ut- cakölyköt játszottam, eddig legkedvesebb szerepemet. — Melyek a iegfrisebb tervei? — A Vígszínházban játszom. Az idény végén nem volt pontos szereposztás az új idényre, tehát nem mondhatok semmit. Azonban egy új film forgatása van készülőben, melyet iskolatársam Fazekas Lajos rendez. A film címe: Lássátok feleim. Szintén a mai fiatalok problémáival foglalkozik. Fő témája a céltalanságból való kitörni-akarás. — Most pedig engedje meg, hogy befejezésül a régi Színházi Életből ismert Intim Pista legyek én is, és a magánéletéről kérdezzem. Ügy tudom férjnél van. Ki a férje? — Igen, férjnél vagyok. Huszti Péter a Madách színház tagja a férjem. A filmeken többnyire együtt szerepelünk, most az új filmben is ő lesz a partnerem. Van egy kisfiam, aki most egy és fél éves, Adámnak hívják. — Nem nehéz ilyen fiatalon híres színésznőnek, feleségnek, anyának lenni? — Nehéz. De ugyanezek a nehézségek akkor is fennállnának, ha más munkahelyen dolgoznék. Jó asszony a kevés szabad időt is be tudja osztani, úgy hogy mindenre jusson. — Mi a kedvenc szórakozása? — A színház. Nagyon szeretek színházba járni és élvezem a kollégák játékát. így önmagam teljesítményét is jobban meg tudom bírálni. A vasútállomás éttermében — ahol a beszélgetés folyik — felharsan a hangszóró hangja. Indul a budapesti gyors. Kedves vendégünktől Így búcsúzom: viszontlátásra minél e- lőbb itt Bratislavában. Mosolyogva integet és szívélyesen üdvözli az itteni, mozilátogatókat és TV-nézőket. Babusek M. Károly Peter Bezruč, családi nevén Vladimír Vašek, szerényen lépett be az irodalomba. Mint diák és később mint postai alkalmazott, korán megismerkedett vidéke falvainak nyomorúságos é- letével. Megismerte a bányászok nélkülözését, szenvedését, s ez az igazságtalanság elleni düh érződik mindjárt első versein is. Nemzetébresztő családból származott. Apja, Antonín Vašek az Opavský besedntk című lapot szerkesztette, később azonban büntetésből Brnóba helyezték. Vladimír Vašek — Peter Bezruč, apja halála után ugyancsak belekóstolt a szegénységbe és a nyomorba. Mindennek ellenére azonban mégis sikerült leérettségiznie, majd utána filológiát kezdett tanulni a prágai Károly E- gyetemen. Prága, természetesen ez idő szerint a nemzeti élei központja volt, a fiatal Bezruőot azonban mégsem tudta hosszabb i- dőre lekötni. Brnóba visszatérve a posta szolgálatába áll, s itt is marad egészen nyugdíjazásáig. A fiatal költő már első verseit is Peter Bezruč néven jelenteti meg. A cenzúra mindjárt felfigyeli költészetének lázító hangjára, s így első három versébő1 csak eqy jelenhetett meg. Peter Bezruč így indult költői útjára. Vannak költők, akik müvük monumentalitásával, sokaságával hatnak. Vannak azonban olyanok is, és Peter Bezruč ezek közül való, akik mindössze egyetlen könyvei írtak, de annak hatása, értéke vetekszik az e- lőbbiekével. Bezruč egyetlen kötete, amellyel kitörölhetetlenül beírta nevét a cseh nép történelmébe a SZILÉZIAI DALOK, 1909-ben jelent meg. Az első kiadás versei és a legutolsó kiadás versei között azonban komoly eltéréseket találna az olvasó. A magyarázat egyszerű: a költő sohasem szűnt meg verseit csiszolni, javíPeter Bezruč „Hé, Szilézia bányászai, ti mind, Péter legyen, vagy Pál a neved, véd minket a vas, megvédnek fegyvereink, vigyetek rohamra ezreket. Hé, Szilézia bányászai, mi b ánt, e völgyeik urai mi vagyunk; egy nap a tárnákból kicsap a láng, egy nap majd leszámolunk!“ Peter Bezruč tani. Peter Bezručnak ez a könyve a cseh irodalom e- gyik legjelesebb alkotása, e- gyik legnagyobb kincse. A költő születésének 100. évfordulóján mi is szeretettel emlékezünk meg a cseh irodalom e jeles alakjáról. ATANAS CENEV: Hihetetlen Donla Doníevnak, a jelentős Intézmény igazgatójának irodájába egy mosolygós, egészséges, középkorú, vidéki ember lépett be A sarokba leállította a magával hozott hatalmas de- mizsont. letette a kosarat és felkiáltott: — Engedd meg Donla, hogy megszorítsam igazgatói jobbodat Donéa íróasztala mögül eleinte bizalmatlanul figyelte a vidéki ember ténykedéséi, de aztán egyszerre csak egyáltalán nem igazgatóhoz illően felnevetett: — Vasil bácsi, te vagy az csakugyan? — Én volnék — mondta és olyan erősen ölelte magához az igazgatót, hogy annak még a csontjai is beleropogtak. — Ha már a városba indultam, mondom, téged is megnézlek. Rég jártál otthon a szülőfaludban. — Tudod Vasil bácsi — mondta az igazgató — gyűlések meg tanácskozások. Kincs időm. De várj már hadd kínáljalak meg valamivel. — Már mért kínálgatnál — mondta Vasil bácsi — hiszen nem jöttem én üres kézzel. És e szavak után asztalra állította a demizsont, a kosárból meg előhalászott egy sült csirkét. Amikor mindketten jóllaktak és ittak is rá egyet, megszólalt Vasü bácsi: — Házat építek Donéa. Csakhogy sehol se kapni zsindelyt. Mondom magamban, bemész a városba és veszel. Igém ám, csakhogy már reggel óta szaladgálok utána és sehol se kaptam. Nos, mondom, elmegyek Donodhoz, a földinkhez Az igazgató rosszat sejtve ráncolta homlokát és megpróbálta másra terelni a beszélgetést: — Ö, és hogy van a lányod? — Megnőtt. Sudár mint a nyárfa. Megmondom neked az i- gazat, főleg őmiatta jöttem fel a városba. Be akar kerülni a főiskolára. És ha a felvételije nem sikerül... Hát, mondom, beugrók Donéához. Az igazgató arca ha lehet még komorabb lett. Olyannyira, hogy a végén még Vasü is észrevette: — Mi bajod van Donéa? Csak nem fájdult meg a hasad? Nem? Hál' istennek, már megijedtem. No, de megyek is, Sietnem kell. Hatkor találkozom a lányommal. és elment. Az igazgató arcán, hogy magára maradt, meglepetés tükröződött. Tulajdonképpen örülnie kellett volna, hogy megszabadult a zsindely-hajszolástól, meg Vasü lányának az elhelyezésétől. De tudjisten miért — sokkal inkább bosszankodott, mintsem örült. Hát nem hihetetlen? — tó — fordítása FIATAL TÄNCDALÉNEKESEK, ZENEKAROK! Még jelentkezhettek a magyar tánedaléne- kesek és zenekarok országos versenyére az Oj Ifjúság díjáért. Azonnal adjátok postára leveleteket a szerkesztőség címére: Oj Ifjúság, Bratislava, Pražská 9. Ls: lerkesz •• tő L üzen ^ „Egy vérző szív“: Szeretnék választ kapni rá, hogy folytassam tovább, vagy nem?“ — Írja eredeti levelében. Válaszunkat egyik verséből merítettük: /Ne gyötörd tovább • szivem / Ne kínozd tovább tovább. / Nincs semmi értelme ! / Ne gyötörd hát a szivem./ 'A J. A. Vágsellye: A képet megkaptuk. Ígéretünknek megfelelően használjuk majd fel. ^ „Szerencse fel“: Verseit elolvastuk, s az az érzésünk, hogy egyelőre még nem érti « verset, a vers lényegét. „A ritmus a rím, a szőtagok muzsikája, a szokatlan szavak: megannyi kisértés a költő számára, akinek feltétlenül diadalmaskodni kell rajtuk. Diadalmaskodni, de nem elvetni, még kevésbé megvetni őket: diadalmaskodni annyit jelent, mint úrrá lenni valamin, a megfelelő helyre tenni, és ez a hely soha el nem hanyagolható. Minden művészet igyekszik tetszést kelteni. A művészet azokat a csábítási eszközöket veti harcba, amelyek sajátosságai; ezeket hatékonnyá tenni, részben ez a művészi tehetség. A nyelv művészetében a csábítás végső soron a meggyőzés. Nincs olyan Irő, aki nem erre törekedne, vagy akár szónok, filozófus, regényíró, költő. De nem egyformán látnak munkához: nem egyazon képességre igyekeznek’ hatni. Az egyik az értelmet veszi célba, és megtámadhatat- lan eszmekapcsolásokat tér e- léje; a másik főleg az érzelmet, azáltal, hogy igyekszik meghatni; a harmadik inkább a képzeletet: felizgatja, mozgásba hozza, és ha tudja, elvakítja." — mondja Roger Cail- lois A költészet packázásai című könyvében. Ha figyelmesen olvassa, sok érdekességet szűrhet le magának belőle. ^ „Parabola": Levele, s az abból áradó elszántság nagyon meglepett bennünket, a verseken azonban még ez sem változtat. Értjük a versek színvonalát. Ha önnek Így jobb, hát nem beszéljük le, de ha tanácsolhatunk valamit — tanuljon, olvasson sok-sok verset! A vers logikai, gondolati, érzelmi tisztaság! „Szeretem a nytlő orgonát": Gyakoroljon, írjon! A prózai próbálkozások egyelőre túl naivak, felszínesek. Hiányzik a plaszticitásuk; hidegek, hangulat nélküliek, színtelen „valamik'' csupán. De hogy Somerset Maughammal üzenjünk valamit: „Ha valóban érzi, hogy írnia kell, ha érzi, hogy van mondanivalója, akkor bármilyen módon eljut a helyes útra. írjon minél egyszerűbben, ha lehet, úgy, mintha levelet Írna valamelyik ismerősének." „Bogár": Két novellájára és kérdésére, Hemingway- e! szeretnénk válaszolni. „Ha az író világosan Ír, mindenki észreveszi, amikor hamisít, Ha ködösít, hogy kitérjen az egyenes gondolat elöl (aminek semmi köze nincs ahhoz, amikor az úgynevezett szintaktikai és grammatikai szabályokat abból a célból sértik meg, hogy o- lyan eredményeket érjenek el, amilyenekre más módon nem lehet szert tenni), akkor ezt a hamisítást nem lehet olyan könnyen leleplezni, és más f- rók. akiknek szükségük van a ködre ebből a célból, önfenntartási érzékből magasztalni fogják öt. Nem lehet összekeverni a valódi miszticizmust a hazug titokzatossággal, amely semmiféle titkot nem takar, s amelyhez a tehetségtelen író folyamodik, aki Így akarja leplezni tudatlanságát, vagy azt, hogy képtelen világosan Imi... Amikor regényt ir az fró, é!ő embereket alkosson, ne pedig irodalmi jellemeket. A jellem torzkép. Ha az írónak sikerül életre keltenie ezeket az embereket, lehet, hogy könyvében nem lesznek kimagasló hősök, de regénye talán egységes e- gész lesz mint könyv," T
